9. Téged is dobni fog

http://www.youtube.com/watch?v=6wBzR7zhA0g Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom! :)

Liamék már bent vártak a New York-i barátaimmal és egy számomra nem kívánatos személlyel.

Harryvel beléptünk az ajtón, akinek kezében Bella pihent, akkor rohant oda hozzám Peter. Az öleléséből alig bírtam szabadulni így tekintetemet gyorsan hátraszegeztem Harry-re majd egy „kérlek nyugodj meg”-et odasúgva próbáltam oldani a feszültséget. 

- Peter engedj el légy szíves… - próbáltam ellökni magamtól.

- Annyira örülök, hogy végre látlak! – közeledett szájával felém, de egy apró pofon kíséretében jeleztem neki, hogy ezt nem kéne.

Miután megérezte kezemet az arcán vette az adást és elengedett. Harry-hez lépve kivettem kezéből Bellát, majd arcán vigyor kerekedett és egy "szép volt"-ot súgott oda. Harry kezét megfogva bevittem a szobámba, hogy letegyük a cuccainkat és átöltözzek. A szobám ugyan úgy volt, ahogy itt hagytam, semmi sem változott ,csak én. 

- Húú mekkora ágyad van. - huppant bele Harry.
- Hát egy embernek elég. - kacsintottam rá, mivel tudtam mik járkálnak a fejében. 

Bellát letettem mellé, majd egy koktélruhát választva berohantam a fürdőbe és átvettem. 

Kimentem a fürdőből, majd láttam, hogy Bella és Harry az ágyban feküdnek. Az ajtóban megálltam és csak csodáltam őket. Nem tudtam még a mai napig sem felfogni, hogy ez az 5 fiú, milyen különleges módon bánik velem és Bellával. Mégis Harry másabb vele mint a többiek, egyszerűen mindig vele akar lenni. Nem csodálkoznék, ha majd a kislányom egy idő elteltével azt mondaná Harry-nek, hogy "apa". Gondolkodásom közben mosoly kerekedett arcomra és a csöndet Harry és Bella gügyögése törte meg.

- Csinos vagy! - állt fel Bellával a kezében.
- Igyekeztem. - nevettem el magamat, majd elindultam az ajtó felé.

Harry a hátam mögött jött kezében Bellával, majd, amikor kiértünk minden barátomnak bemutattam Harry-t és a kislányomat. El sem hiszem, hogy ennyien eljöttek miattam, akiket szinte már 1 éve hanyagoltam. Elindultam, hogy a többieket is üdvözöljem, amikor hirtelen megtorpantam és Bella hátát éreztem a hátamon.

- Mi a baj? - lépett mellém Harry.

- Az. - mutattam a sarok irányába, ahol Cara és Peter egymást falták.

*Harry szemszöge*

- Cara... - kezdtem a mondandómat, de még mindig nem fogtam fel a dolgokat. Nem értem miért éreztem hirtelen fájdalmat, amikor tudtam, hogy Cara-val véget vetek a kapcsolatomnak, hiszem Emily-t szeretem és komoly terveim vannak vele, de akkor is.

- Ismered? - fordult felém döbbenten Emily.

- Ő a barátnőm. Illetve a volt barátnőm. - ráztam meg a fejemet, majd elindultunk feléjük.

Bellát átadtam Emilynek majd amikor már Cara háta mögött álltam nagy levegőt vettem és megszólítottam.

- Szia Cara... - hangom dühösen szólt hozzá.

- Harry - szeme kikerekedett és a meglepődést vettem észre rajta. - Meg tudom magyarázni - lépett közelebb, hogy megcsókoljon.

- Ezen nincs mit megmagyarázni... - vetettem rá egy erőltetett mosolyt. - Végeztem veled.

Megfordultam és elsétáltam. Egyszerűen már nem érdekelt. Elindultam, hogy megkeressem Emily-t és Bellát, de a fiúkba botlottam bele. Louis arcán letörölhetetlen mosoly ült.

- Na mi a helyzet Harry? Béke van? - lépett közelebb hozzám, majd egy pohár italt nyomott a kezembe.

- Béke, hála nektek. - néztem rá mind a négy barátomra. - Köszönöm srácok! - kortyoltam bele az italomba.

- Csak ne bántsd meg! - vetett rám aggódó tekintetett Liam.

- Nem szándékozom. - indultam el, hogy tovább keressem Emily-t.

*Emily szemszöge*

Mivel nem akartam Cara szánalmas magyarázkodását hallgatni eldöntöttem, hogy megkeresem a barátnőimet és az egy évi elmaradásomat bepótolom velük. Bellával kezemben indultam el, amikor megláttam őket.

Egyszerűen a legjobb barátnőimet látni valami hihetetlenül jó érzés volt. Még mindig ugyan olyanok voltak velem annak ellenére, hogy itt hagytam őket. Azóta is olyan bolondok és vidámak mint voltak. Bellát egyszerűen mindenki imádta és rengeteg ajándékkal lepte el. Visszafele mentem, hogy a fiúkat és anyuékat is megkeressem, amikor drága Cara-ba botlottam bele, amint egyik barátnőjével ölelkeznek. 

- Téged is dobni fog. - mondta szúrós tekintettel.

- Tessék? - fordultam felé egy mosollyal az arcomon.

- Jól hallottad. Nézz magadra szívem és rám. Harry majd rá fog jönni, hogy én sokkal jobb vagyok mint te. - lépett közelebb és lenézően nézett rám.

- Miss. Szemöldök. - mosolyogtam rá - Két tényt közlök veled. 1. nem járok Harryvel. 2. nekem legalább van életem és nem csak egy lány vagyok, akin mindenki átmegy. - mondtam szemébe egy igaz vigyorral a képemen.

- Szánalmas vagy. A lányodat is egyedül neveled, látod...Peternek sem kellettél, ismét hozzám jött, amint meglátott. -  mondta majd széles vigyorral elment mellettem.

Csak álltam ott és szavai járkáltak fejemben. Igaza volt, amiket mondott. Peter megint mellette kötött ki és talán Harryvel is így lesz. Igaz, hogy én is modell vagyok, de nem vagyok olyan híres mint ő. És tény, hogy egyedül nevelem a lányomat, de ott van 5 tökéletes pót apa a számára, akik mindent megtennének érte. Mivel már későre járt gondolkodásomból a vendégek zökkentettek ki. Indultak haza. Mindenkitől elköszöntem, majd megbeszéltük a csajokkal, hogy egyik nap elmegyünk egy múltfelidéző vásárlásra. Miután az utolsó vendég is elment anyuéktól és a fiúktól elköszöntem majd felmentem a szobámba. Bellát megfürdettem, majd magamhoz öleltem és elkezdtem sírni. Még mindig Cara szavai jártak a fejemben. Bellát betettem a kiságyba, mivel már kezemben elaludt és gyorsan elmentem lefürödni. A zuhany alatt is csak gondolkodtam, miközben a forró víz folyt le a testemen. Mikor már kellőképpen folyattam a vizet elzártam majd fürdőköpenyemet és egy bugyit magamra kapva lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Felültem, majd kinyitottam a számat. 

- Szabad! - mondtam halkan, hogy nehogy Bella felébredjen.

*Harry szemszöge*

Láttam, hogy Cara Emilynek valamit mondott, ami miatt eléggé letört lett. Miután elmentek a vendégek hamar elköszönt tőlünk és felment a szobájába. A fiúkkal mivel itt maradtunk Emilyéknél megmutatták a szobámat. A fürdő felé vettem az irányt, gyorsan lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Az ágyban csak forgolódtam és gondolkodtam, hogy vajon mit mondhatott Cara Emilynek, ami miatt ennyire rossz kedve lett. Felkeltem az ágyból és a szobája felé vettem az irányt, hogy fényt derítsek a történtekre. Bekopogtam, majd vártam. Már épp el akartam indulni vissza a szobámba, amikor egy halk "Szabad"-ot hallottam. Benyitottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Az ágya felé vettem az irányt, majd bebújtam mellé. Semmi hátsó szándékom nem volt, csak beszélni akartam vele és jobb kedvre deríteni.

- Mi történt Emily? - suttogtam felé nehogy Bellát felkeltsem.

- Semmi Harry. - válaszolt, majd egy erőltetett mosolyt vetett felém.

- Emily... láttam, hogy Cara mondott valamit, azóta vagy ilyen letört. - fogtam meg a kezét, miközben csillogó szemeit fürkésztem.

- Csak elmondta az igazságot. - hajtotta le a fejét, és egy könnycsepp folyt le arcán.

- Mit mondott? - emeltem fel a fejét és letöröltem arcáról lezúduló könnyeit.  

- Hogy úgy is vissza fogsz hozzá menni, mint Peter. A lányomat is egyedül nevelem apa nélkül és magamra kéne néznem, mert sosem leszek olyan mint ő. - kezdett el jobban folyni a könnye és szavai hallatán átöleltem.

- Emily ezt te sem gondolhatod komolyan. Már most jobb vagy mint Cara. És ami Bellát illeti van apukája 5 is. Nem fogok soha többet visszamenni hozzá hiszen téged szeretlek Emily! Mit csináljak, hogy végre elhidd? - karjaim közé szorítottam és arcára egy puszit adtam. - Emily...leszel a barátnőm? - néztem könnyes szemeibe egy huncut mosoly keretében.

- Nem tudom Harry... hidd el én lennék a legboldogabb ember a földön, ha veled lehetnék, de nem akarok megint csalódni. - tekintete komoly volt.

- Nem fogsz! Könyörgöm higgy nekem! - megcsókoltam miközben egyre jobban és jobban szorítottam magamhoz. - Csak próbáljuk meg. - kérleltem.

- Rendben van. - mosolyodott el.

Megcsókoltam, majd lefeküdtünk aludni. Igen..mellette aludtam. Szorosan magamhoz húztam és így aludtunk el. Még mielőtt elaludtam azon gondolkodtam, hogy vajon a holnapi meglepetésünkhöz mit fog szólni...