2013. április 3., szerda

II. - 60. EPILÓGUS

Hát...elérkeztünk ide is...:) A vége, a befejezés, amire vártatok. Nem tudom mennyire elégíti ki az igényeiteket, de azért remélem tetszeni fog!:) Fél év...húha 6 csodás hónap, amit nektek köszönhetek! 69 (óósziahellóHarrybaby) feliratkozó és majdnem 50.000 oldalmegjelenítés. Őszintén nagyon boldog vagyok, hiszen nem számítottam ekkora "sikerre". Imádlak benneteket és még fogok jelentkezni, mert van egy meglepetésem, teszek ki közleményt, de csak érettségi után, hogy több időmet rátudjam szánni, mert ez így kaki, hogy...nem tudok normálisan írni. Szóvalll.... mindent köszönök nektek!!!!! Hihetetlenül csodálatosak vagytok!

Have a nice day, 
Wh ite:*



Hinni a boldog befejezés lehetőségében nagyon hatalmas dolog.

(egy kis zene búcsúzóul, mert minden történet végére kell egy betétdal)

- Nagypapa, de mi történt a bácsival? - szólt hozzám gyermeteg hangon az unokám. 
- Kicsim, még be sem fejeztem a történetet! - simítottam végig barna, göndör fürtjeit, amit apjától örökölt. Mosolyogva ráztam meg a fejemet, ősz göndör fürtjeim hűen követtek és szemembe lógva maradtak. Elsöpörtem a szemem elől a hajamat, majd magam mellé téve a könyvet húztam fel ölembe Louis-t. Kicsin kezeit a mellkasomra tette, majd azt követte édesen mosolygó baba arca is. Egy csókot hintettem a fejére, majd lenéztem a többiekre, akik már örülhettek annak, hogy idősebbek, mint az ölembe szuszogó kisfiú. 
- Folytasd nagypapa! - szólalt fel Bella kislánya, Emily. Mindig mosolyra kényszerült az arcom, amikor a kislányra néztem vagy csak alapjába véve a nevére gondoltam. Bella elsőszülött lányát úgy gondolta, hogy anyjáról nevezi el, amit nem is tett rosszul. 
- Szóval... amikor Harry-nek semmi lehetősége nem volt már arra, hogy boldog legyen, úgy döntött, hogy egyedül neveli tovább a két gyerekét, akik mindig is Emily-re hasonlítottak. A banda egy idő után már nem keltette fel a közönség figyelmét, igaz voltak nekik kisebb fellépései, de semmi sem volt olyan, mint régen. Minden héten találkoztak, amikor csak tudtak, és felidézték azokat a perceket, amikor a színpadon állva csodálták a közönséget és élvezték azt, hogy ilyen nagy sikerük van. Visszaemlékeztek arra, amikor Emily visszatért az életükbe, amikor ott volt velük a koncerten és azokra a próbákra, ahol az egész család jelen volt. De a mesének is vége kell, hogy legyen, vagy boldog, vagy boldogtalan befejezéssel és ezt az élet dönti el. Annak ellenére, hogy Emily kilépett Harry és a családja életéből még rettentően boldogan élte a mindennapjait tovább, igaz üresebb volt, mintha ott lett volna az igaz szerelme, de átvészelte, pont a gyerekei miatt, akik szerették őt és segítettek neki átvészelni a gyászt. Harry a gyerekeivel együtt a banda szétválása után egy közeli kis vidéki házba költözött, ahol feltalálta magát és minden nap valami új dologgal ütötte el az időt, de minden heti tevékenységei közé tartozott az, hogy a feleségéhez ellátogasson a temetőbe. És a végén...a legvégén, amikor már a barátai sem voltak jelen az életében, a legjobb barátja sem, Louis, arra várt, hogy ő is velük lehessen, és újra átérezzék azt, amit jó néhány évvel ezelőtt. Azokat az élményeket, amiket mind a családtól és mind a közönségtől kaptak. Nos, azt hiszem elérkeztünk Harry utolsó perceihez, óráihoz vagy hónapjaihoz, amikor már csak arra törekszik, hogy kiélvezze az utolsó lehetőségeit arra, hogy unokáival lehessen és tudassa velük, hogy szereti őket. Nem mindig boldog a befejezés, ezt Harry tudja a legjobban, de, ha újra találkozik azzal, aki boldoggá tette a mindennapjait, aki szerette, ahogy van, akkor nevezhetjük ezt a mesét Happy End-nek. Itt a vége, fuss el véle. - sóhajtottam egy nagyot, amikor befejeztem a gyerekek esti meséjét. Mindenkit alaposan végignéztem és nagyobbak, akik már talán kezdik érteni, hogy mi is valójában az, hogy érzelem, csillogó szemekkel figyelték minden mozdulatomat.
- Nagypapa... - Emily hangja szólalt fel először a döbbenetben. - Harry miért bántotta meg Emily-t? - szemöldökét összehúzta, kezét maga előtt összefonta és közelebb kúszott hozzám. Apró kezeivel a mellettem lévő könyvhöz nyúlt, amit óvatosan elemelt a helyéről és lapozni kezdte. Tekintetét látva egy könnyed kuncogás hagyta el a számat neki pedig még értetlenebb lett ez a dolog.
- Az emberek követnek el hibát kicsim, és itt most nem arra gondolok, hogy Emily döntött rosszul, mert nem így van. Harry volt túl buzgó és telhetetlen... Annyira élvezte a körülötte lévő nyüzsgést és rajongást, hogy azzá vált, aki nem akart lenni. Szerette azt, hogy sürögnek-forognak körülötte a lányok és ezzel azt a személyt taszította el magától, aki ténylegesen is szerette, nemcsak a pénze miatt. Ez nem olyan bántás volt, amit szándékosan csinált, sosem bántotta volna meg Emily-t szándékosan, mert szerette. Ezt bizonyította az is, hogy volt két csodás gyermekük. De tudod, ha jön egy jó az életben, biztos, hogy közbevág valami, ha nem is rögtön egy idő után biztos. Ez volt Harry életében is. Végre rájött, hogy Emily számára az a bizonyos nagy Ő, de későn vette észre és igaz, hogy egy ideig maga mellett tudhatta őt, de egy kis idő múlva el kellett mennie, fel az angyalok közé. 
- És azóta is fent van és vigyáz rátok! - csendült fel egy ismerős hang az ajtó felől. Oldalra fordítva a fejemet tárult elém még mindig karcsú alakja Bellának, aki a kicsi fiát tartotta a kezében. Már-már őszülő haja még mindig tökéletesen csillog és élettel teli, akárcsak az arca. Sugárzik a boldogságtól és az örömtől és Emily jut róla eszembe. Emily, ahogy tartja Matt-et az ölében, ahogy csodálja és a Földön lévő összes szeretetét próbálja felé sugározni. Igazi érett nő, aki egész életében jól cselekedett a családjának hála. - Szia, apu! - húzta mosolyra az arcát, lábait megemelve közeledett felénk. Elém érve hajolt le egy kicsit, óvatosan nehogy az ölében szuszogó kisfiút felkeltse. Egy puszit hintett arcomra, ami melegséggel töltött el. Szeretett és ezt mindig kimutatta, annak ellenére, hogy nem én vagyok az igazi apja. Peter-el azok után nem is találkozott, nem kereste soha, aminek örültem, őszintén örültem Emily miatt. - Sokat késtem? - ült le a szék támlájára, Louis fejét megsimogatta, mire a kisfiú kerek, álmos szemekkel meredt rám, majd Bellára, 
- Időben jöttél épp meséltem az unokáimnak. Ti jól vagytok? 
- Persze, ma voltunk vizsgálaton. Chris-el minden rendben van. Már indultunk volna vissza, amikor Matt telefonált, hogy a temetőben vannak és..odamentünk. Még ott vannak, de lassan jönnek a gyerkőcökért. Van egy meglepetésük számodra. 
- Örömmel várom, mondjuk valamit sejtek a vén fejemmel. - nevettem fel hangosan. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Amanda, Matt gyönyörű felesége ismételten áldott állapotban van. Két fiú után már szeretnének egy kislánynak is életet adni, de eddig nem volt sikeres a próbálkozás. - Vittetek Louisék sírjára is virágot? 
- Mindig viszünk, kérdezned sem kéne! Hogy vagy apu? - szemei csillogtak, hangja halk és lágy volt egyben. Mosoly húzódott arcára, arcomat kémlelte, majd egy kicsit összehúzva a szemöldökét keletkeztek neki ráncok a homlokán.
- Hiányoznak a többiek.
- Ne térj ki a válasz alól! - förmedt rám, mint édesanyja.
- Fáradtan. - vontam meg a vállamat, de próbáltam némi biztató mosolyt kreálni az arcomra. Bella arcát látván ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült, nem tudtam pontosan, hogy elhitte-e nekem, hogy valójában már érzem a végnek a szagát, hiszen minden porcikám sajog és az életerőm is megcsoffant a mai napra.
- Olyan rossz érzésem van..., de nem tudnám megmondani mi. Mintha titkolnál valamit, vagy...nem is tudom. Ugye tudod, hogy ránk bármikor számíthatsz? - szemei lágyabbak lettek, aggodalmat mutattak. Bella egy vércseppje sem hasonlított Peteréhez, hiszen ő ízig-vérig Emily volt, életnagyságban. Sokat gondolkodtam régen, és manapság is szoktam, szinte minden nap, hogy vajon ő milyen lenne most?! Minden nap feltevődik bennem a kérdés és, amikor Bella meglátogat az unokáimmal együtt választ kapok rá. Ugyan olyan lenne, mint a lánya. Gyönyörű, mint mindig is volt. Szemeim előtt látom ősz haját, amiben már nincs annyi élet, de még mindig puhán és illatozva helyezkedik el a jobb vállánál. Szemei ugyan olyan szenvedéllyel ragyognának, mint mielőtt távozott és bőre...makulátlan bőre ugyan olyan fiatalos lenne még mindig. De nem láthattam, nem láthattam őt sosem magam mellett megöregedni, így csak maradt a magány, ahogy régen Liam megjósolta. "Egyedül fogsz megöregedni, Harry" törtek elő bennem Liam szavai, amit már régóta nem hallottam. Talán ez a büntetésem, ezért kell még itt lennem a Földön, egyedül, hogy megszenvedjek azért a sok rosszért, amit mind Emily mind a többiek ellen cselekedtem. Megérdemlem. Teljes mértékben megérdemlem, de már eleget bűnhődtem. Hiányoznak. Nagyon hiányoznak, annak ellenére, hogy itt vannak velem a gyerekeimben, és a többiek gyerekeiben. - Apu! - húzott vissza a való világba a lányom, aki immáron gyanakvóan figyelte minden mozdulatomat. - Már megint anyura gondoltál, igaz? Akkor szoktál ennyire elmélyülni. Ilyenkor annyira kizárod a külvilágot, hogy szinte lehetetlen visszarántani. Aggódok érted, tényleg aggódok apa!
- Ugyan kicsim! - húztam mosolyra a számat, mélyen a szemébe néztem - Minden rendben van az öregeddel, ilyen korban már normális, ha az ember fáradékonyabb. Szeretlek titeket kincsem! - szorosan magamhoz húztam az ölemben szuszogó Louis-t, majd a helyemről felállva nyomtam Bella fejére egy hosszas, szeretettel teli csókot. - Minden nap gondolok rá. - suttogtam bele fülébe, majd kissé eltávolodva tőle láttam meg a szeméből kiszökkenő könnyeket. - Olyan büszke lenne rátok, Bella! Főleg rád! Két csodás gyermek anyja vagy, remek anyja. Remek döntéseket hoztál az életben, és nagyon büszke vagyok rád. Mindig kiálltál a családod mellett, ha baj volt rohantál hozzánk, tiszteletreméltó viselkedés és ezt anyádtól örökölted. - arcához érintve öreg, ráncos kezeimet töröltem le a kiszökkenő könnyeit, amik most arcát borították. Lenéztem a kezében alvó unokámra, aki mosolyra késztette az arcomat már csupán a puszta jelenlétével.
- Halihó, öregek! - csapta ki az ajtót Matt. - Mizujs fater? - nevette el magát. Le sem tagadhatta volna, hogy boldog, és még mindig pimasz, pont amilyen én voltam egész életemben.
- Attól, hogy itt a feleséged és apád már öreg még lekeverhet neked egy atyait, ha már egész életében visszafogta magát. - léptem felé, kezemből kiemelte Louis-t, majd Amanda kezében helyezte el. Matt közelebb lépett és szorosan magához vont. Hátamat óvatosan megütötte, és ezt viszonoztam én is. - Valami hírről hallottam.
- Miféle hír? - szemei kidülledtek, arcán látszott az elfojtott mosoly. Amandához hátralépet, kezét átvetette a derekán és a mosoly, amit előbb olyannyira próbált elrejteni most megjelent. Arcán pír jelent meg, és nem hittem a szememnek. A fiam elpirult. Ezt fel kell írnom valahova. Jó látni így...így a családodat, hogy maradéktalanul boldogok és minden csöppnyi szeretetüket kimutatják irántad.
- Mondd már Matt! Majd megesz a kíváncsiság! - nevetett fel mellőlem Bella.
- Látod...ezért vagy ilyen vén... - kuncogott bele a mondanivalójába - aki kíváncsi hamar megöregszik!
- Tudod öcskös...eddig én is türelmes voltam, akárcsak az apánk! Csak tudod, vele ellentétben én cselekszem is. - kacsintott rá jókedvűen. Matt arcán először a komolyság jelent meg, majd egy ördögi vigyor ékeskedett az arcán.
- Amanda várandós, és...kislány lesz!
- Fogadjátok hatalmas gratulációmat! - veregettem meg a vállát, majd egy puszit hintettem Amanda arcára. Sugároztak mind a ketten a boldogságtól, hiszen két fiú mellé már igazán járt nekik ez a kislány.
- Azon gondolkoztunk, hogy lehetne a neve Anne... - hangja elhalt, a válaszomra várt. Akaratlanul is, de könny kezdett el a szememben tolongani a név hallatán. Anne Cox. Az én drága édesanyám, aki már szintén fentről vigyázz rám.
- Pont, mint anyut... - böktem ki végül, ami a nyelvemen volt.

~...~

- Vigyázz magadra apu! - ölelt magához szorosan először Matt, majd Bella. Kezükben a gyerekekkel indultak meg az ajtó felé, majd maguk előtt kitárva vetettek még egy pillantást hátra, hozzám. Mosollyal az arcomon követtem őket a kis botom társaságában, aki megkönnyítette nekem a jövést-menést a lakásban és az utcán egyaránt. A kor ezzel jár.
- Nagypapa! - fordult vissza Emily az ajtóból, kezében még mindig az üres lapokkal teli könyvet fogta.
- Igen kincsem? - hajtottam lejjebb a fejemet, hogy jobban halljam, mit szeretne mondani.
- Emily az én nagymamám volt? - szemei kíváncsian figyelték az arcomat, ami most elkomolyodva meredt rá. - És te vagy Harry, akit Emily szeretett? A két kisgyerek meg anyu és Matt bácsi?
- Okos kislány vagy, Emily! Nagyon okos. - simítottam végig az arcán, amit tenyerembe helyezve tartott. - Menj, anyukádék már várnak rád, kincsem!
- Holnap is jöhetek nagypapa?
- Persze kincsem, amikor csak akarsz! - hintettem puszit a fejére, majd kijjebb létem vele.
- Szeretlek papa! Szia! - futott le a lépcsőn egészen Belláék kocsijáig, ahol még lányom utoljára megfordulva intett egyet, majd  a kocsiba beszállva hajtottak el. Ismét egyedül maradtam, de már megszoktam. Örökös egyedüllétek, örökösen üres, magányos ágy. A lábaimat lassú tempóban emeltem, miközben a lépcsőn haladtam fel az emeletre. Perceken belül fent tudhattam magam az emeleten, ahová már csak nehézkesen tudok feljutni. A szobám felé vettem az irányt, majd az ágyam felé igyekezve ültem le óvatosan és az éjjeliszekrényemen lévő képet vettem kezeim közé. Emily és én még fiatalkorunkban az esküvőn. Amióta eltávozott csak ez maradt nekem, egy kép és semmi több. Végig simítva a kereten, majd a képen hunytam le a szememet és dőltem hátra az ágyon. Mint egy fiatal kamasz, aki vágyakozik olyasvalaki után, aki nem lehet az övé. Szorosan magamhoz öleltem a képet, majd egy sóhaj kíséretében nyomott el az álom.

Fehérség és valami különös érzés vett körül. Szemeimet kinyitva találtam magamat egy különös helyen, ami olyannyira nyugtatóan hatott egész lelkemre, mint talán még soha semmi. Álmodok? Merült fel bennem az első ésszel fogható kérdés, persze válasz nélkül. Felkeltem, mivel a földön voltam, és láthatólag minden könnyebben ment, mint eddig. Kezeimet magam elé téve vettem észre, hogy a ráncoknak nyoma sincs, így egészen az arcomig húztam fel, majd ujjaimmal tapogatni kezdtem. Fiatal vagyok, újra fiatal vagyok. Mosolyra húzódott az arcom és elindultam. Már-már szinte futottam, annyira jó érzés volt újra érezni azt, amit régebben. A szabadságot, a fiatal létet és úgy egybe véve mindent. Megtorpantam. Árnyak tűntek fel előttem. Sok kis árny, ami egyre közelebb és közelebb került hozzám. Mosolyogtam, pedig a rémület testem minden apró szegletét átjárta egészen addig, amíg meg nem pillantottam, Őt. Rohantam, lábaimat olyan gyors tempóban szedtem amennyire csak tudtam. A boldogság minden jele látszódott az arcomon és ez miatta volt, a közelsége miatt és, hogy újra együtt lehetünk. Elé érve kaptam fel a földről, majd magamhoz szorítva pördültem vele egyet, majd kettőt, mígnem ajkunk újra nem találkozott. Ajkaink vadul, vágyakozva falták egymást, be akarták pótolni ezt a hosszú időt, amit külön kellett tölteniük, egymás nélkül. Zihálva váltunk el egymástól, homlokomat az övének támasztottam és csak a szemeibe meredtem hosszasan.
- Annyira hiányoztál! - suttogtam, hogy senki más ne hallja meg csak ő.
- Te is nekem, Harry! Te is nekem! Annyira büszke vagyok rád. Olyan apa voltál, akire a gyerekeink felnéznek. Kicsit önzőség ilyet mondani, de örülök, hogy végre csatlakoztál hozzánk! - lehelt puha csókot ajkaimra, amik egyből az övéi után kaptak. Mosolyunk volt csupán, amit megszakította ezt a csodálatos pillanatot, így kezemet összekulcsolva az övével fordultam oda a többiekhez, akik vigyorogva indultak meg felénk. Mindenki fiatal volt, azaz énünk volt itt újra, akiket Emily utoljára látott. Újra együtt, boldogan, ahogy kellett lennie. Mindenkit szorosan átöleltem, majd együtt indultunk tovább a titokzatos köd felé, ahol az életem további részét fogom eltölteni a családommal, a szerelmemmel és a barátaimmal. Hogy boldog vagyok-e? Maradéktalanul boldog, mivel azokkal az emberekkel vagyok körülvéve, akik a mindenséget jelentik nekem! És az, hogy a mesém, amit az unokámnak meséltem, nem volt boldog vég, nem igaz. Hiszen ha úgy vesszük ez a történet is Happy End-el végződött! Ez volt az én mesém, amiben egyaránt volt minden. Szerelem, csalódás, félrelépés, egy őrült erőszakos ex, baleset, öröm és szomorúság, de a végén minden rendbe jött, együtt vagyunk és ezt már senki sem teheti tönkre! 

23 megjegyzés:

  1. Nem találok szavakat! :) Szerintem ez a befejezés nagyon szép volt, ez illett ide! Újra együtt vannak ott fent! :)
    Mindig boldogsággal töltött el az mikor új rész volt fent és azt elolvasva lettem még boldogabb!
    Köszönöm szépen neked ezt az időt! :)
    Köszönöm szépen neked ezt a nagyszerű blogot amit kiadtál a kezedből! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  2. Ezen végig sírtam és el se hiszem hogy vége.Már a szívem szakadt meg hogy a végére értem.Remélem hogy következő blogod is ilyen jó lesz

    VálaszTörlés
  3. Csodálatosan, gyönyörű befejezés! Az egészet végig mosolyogtam.. sőt, még most is levakarhatatlanul. :)) Hihetetlenül ügyes vagy! Köszönöm, hogy sokkal előbb elolvashattam a fél történetet, mint bárki más és, hogy megosztottad velem a gondolataid! És mindenki nevében megköszönhetem a happy end-et is! :) Büszke vagyok ráááád! ♥ Hiányozni fog! :/

    VálaszTörlés
  4. A végén már a részeknél fél órákat sírtam és beteg is lettem. Imádlak. Imádom a blogodat .Remélem,majd kezdesz egy újat ami mondjuk Zaynes vagy Nialles lesz.Sok sikert a vizsgához biztos menni fog.<3 :D

    VálaszTörlés
  5. méltó befejezés ennek a gyönyörű történetnek:)
    Kedvenc blogommá vált a Tied! Imádom, ahogy írsz, imádom a fantáziádat, azt, hogy teljesen beleélem magam a helyzetbe, és már nem csak akkor sírok, mikor sírni kell, hanem akkor is, amikor mosolyogni. Nagyon örülök, hogy anno rátaláltam erre a blogra, ugyanis kár lett volna kihagyni. Egy író veszett el benned, amit én a helyedben kihasználnék:)
    Huh...az utolsó fejezethez egy hosszú kommentet szerettem volna írni, de most valahogy semmi értelmeset nem tudok megfogalmazni. Majd talán máskor:)
    Egy viszont biztos: hogy az egész blogot újra el fogom olvasni:)
    Gratulálok!
    Ezer puszi,
    Szabszi.
    ui.: nagyon haragszom most rád! Egész nap alig bírtam kinyitni a szemem, homályosan látok, fogalmam nincs miért, erre még meg is sirattál :))♥♥

    VálaszTörlés
  6. imádtam *---* ez a vég úristen én az egészet végigsírtam és éreztem hogy találkozni fogbak ^^ köszönöm hogy megírtad ezt a blogot amin tudtam nevetni, sírni,boldognak leni és még sok más érzelmet is áttudtad adni :'))) szóval csak annyi hogy köszönöm és hogy a többi blogodon nyomonkövetlek majd mert nem rázhatsz le magadról minket olyan könnyen :DDD

    VálaszTörlés
  7. Drága Wh ite! :)♥

    Mint azt mondtam, a végére tartogattam a véleményem!
    Az elejétől fogva olvastam a történetedet, és őszintén szólva, már a legeslegelején elnyerte a tetszésem. Úgy voltam, vele, hogy: Ahh, a csajnak már van gyereke, ez így nem tudom milyen lesz.
    Nem hittem, hogy ilyet ki tudsz belőle hozni. Legyünk őszinték, egy két részt az elején ki hagytam, mert nem tetszett. Aztán, a csoportban, az egyik résznek a címe igen csak megtetszett, így azt elolvastam, csak ekkor jött a bibi. Nem tudtam miről szól. Rá vettem magam, s elkezdtem olvasni a kihagyott részeket. Szinte ittam minden egyes szót, amit leírtál. Volt olyan, mikor nem bírtam magammal, s többször is elolvastam; epekedve vártam a következőt. Ha tehettem volna, folyamatosan olvastam volna, de nem lehetett, hisz' neked is időre volt szükséged.:)
    Most, amit mondani fogok, lehet, hogy hülyeség lesz, de ezáltal -és még sok :D- a sztori által, még jobban beleszerelmesedtem Harrybe. Személy szerint, ha valakit választani kéne, hogy kivel éljem le az életem, Őt választanám.
    Annyi mindenről szólt ez a történet, hogy írhatnám én neked egy egész napon keresztül, azokat az érzelmeket, amiket kiváltott belőlem a történeted, de nem tudnám abba hagyni.
    Mikor Em és Hazz össze vesztek, egy kisebb űr tátongott bennem, de bíztam benne, hogy újra össze boronálod őket.
    Aztán mikor Harry megcsalta Taylorral Emilyt, és Em pedig felment a mennybe, s találkozott az apjával, meg a kicsi Matt-el... akkor, és ott, azt hittem, hogy ennyi, kész, vége, nem lesz folytatása, ám bíztam benne, hogy vissza küldöd, és lám, így is lett.
    Mikor pedig Em meghalt, és a többiek össze törtek, Harrytől nem is beszélve... szívem szakadt meg azon, hogy csak olvastam. Ha látni látni kellett volna, tuti nem bírtam volna magammal. Még így is, gép előtt, azon gondolkodtam, hogy juthatnék oda, és ölelhetném meg őket, csak hogy ez nem valóság, és nem is menne..:')
    Ez a rész pedig... szavakba önteni nem tudom, jelenleg mit érzek. Egy újabb csodálatos sztori végéhez értünk, aminek mától nem lesz folytatása. Egy olyan sztorit fejeztél be, ami az egyik nagy kedvencem volt, viszont, a másik sztoriddal bepótoltad valamilyen szinten ezt a lukat :')♥
    Sajnálom, hogy ilyen kesze-kusza kommentet írtam ide neked, de nem tudok mit mondani. Annyi minden érzés kevereg bennem hogy csak na... :$
    Köszönöm szépen, hogy írtad ezt a történetet!:) Minden elismerésem a Tied! Nagyon jó író vagy, s semmi ne tántorítson el attól, a dologtól, hogy blogolj!

    U.I.: Remélem, a másik történeteddel is ugyan ilyen hatást fogsz bennem kelteni, mert meg tudod csinálni! Fantasztikus író vagy, ezt ne felejtsd el!:')
    U.I.2.: Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy írtad Emily s Harry történetét, nagyon megszerettem!

    Sok-sok ölelés, B♥ xxxx

    VálaszTörlés
  8. óóó, te jó ég!! Vége :'( :). Ez szerintem olyan szerelmünk lapjai-ra hasonlított, vagy nem tudom.. Ez olyan széép, gyönyörűű :'). Komolyan én nem tudok búcsúzkodni ._. szóval nem mondok semmit, csak annyit amit az eddigi résezkben elmondtam, sose búcsúztam senkitől és semmitől, kivéve a kiscicámtól mert meghalt de az nem lényeges. IMÁDOM, ÉS EZT A TÖRTÉNETET SOHA EL NEM FELEDEM! Mondjuk tudlak még zaklatni a másik blogon *muhahahaha*. Puszi, ezen a blogon utoljára: Lara. ♥

    VálaszTörlés
  9. Én nagyon szerettem a történeted, de tényleg hihetetlenül imádtam.Nagyon ügyes író vagy, ez már csak fejlődni fog :) Őszintén megmondom nekem ez a befejezés egyáltalán nem tetszett... nagyon szépen megírtad de nekem nem jött be ez a "mindenki szomorú" dolog... Gratulálok a sztorihoz, az első résztől olvasom és büszke lehetsz magadra :)) xx

    VálaszTörlés
  10. Drága White!
    Nem is tudom mit írhatnék... Csodálatos volt ez a fél év, amit a blogod olvasásával töltöttem el ( na jó, nem csak ez töltötte ki az elmúlt fél évet :) ). Imádtam a történeted, ehhez foghatót még nem olvastam. Hidd el, eddig csak két történetet olvastam az elejétől fogva és fejeztem is be. Mind unalmassá vált, de ez nem, mert te mindig tudtad mit írj, hogy szétizguljunk mindent. :) És csak is ezt a történetet sirattam meg ( többször is :D )!!! Ezt muszáj volt megemlítenem. :) Az elején nem mondtam, de amúgy nagyon boldog voltam, hogy Lux is benne lesz a történetben. Ő egy nagyon édes baba. <3 Amúgy nem tudod, hány éves? Annyira szeretnék még írni, de kifogytam a szavakból... Nem tudom mit írhatnék még. Nem tudom mennyire fogsz hülyének nézni, de én mindig is olyannak képzeltelek el, mint ahogyan te Emilyt mutattad meg nekünk. Jézusom... Össze vissza halandzsálok... :D Sajnálom... De még leírom, hogy a linkelt zene nagyon jó volt és még.... KÖSZÖNÖM WHITE! Köszönöm a boldog perceket, amiket a részek olvasásával tölthettem el. Nem ismerjük egymást, mégis az olvasók és közted is van hasonlóság. Mind DIRECTIONEREK vagyunk! :)
    Azt hiszem ennyi... Most már tényleg nincs mit írnom, úgysem tudnám rendesen kifejezni magam. Te gyönyörűen fogalmazol, remélem írónő lesz belőled! :)
    És végül, de nem utolsó sorban....
    Millió puszi és ölelés:
    Enikő ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, istenem!!:')

      Hát most rendesen feladtad nekem a leckét: nem tudom mit írhatnék!:)
      Először is, Lux akármennyire is tűnik idősnek (magassága miatt) idén lesz csak két esztendős. Hmm..Emily, Emily. Nem véletlenül hiszed azt, amit nem teljesen egyezek vele, de néhány tapasztalatomat belecsempésztem a történetbe. Emily-t úgy alkottam meg, ahogy én cselekednék abban a pillanatban és én is voltam már olyan bolond, hogy megadtam azt a bizonyos második esélyt. Nem véletlen, hogy Emily nem volt egy kötött szereplő, itt értem a képet, mert sosem az a lány volt, ha észrevettétek. Szerettem volna sztármentesen megoldani és csak egy egyszerű lányt betenni, akit senki sem ismer. És az, hogy Emily az elején, hogy cselekedett, én is azt tenném. Akármennyi idős is lennék, gondolok én a mostani koromra megtartanám, de nem akarok elkalandozni. Én köszönök nektek mindent, a sok látogatást, kommentet, bátorítást és még sorolhatnám én órákig is, annyira hihetetlenek vagytok!:) ÖRülök, hogy nem találtad unalmasnak, próbáltam mindig valami pluszt beletenni, kisebb-nagyobb sikerrel.
      Én is reménykedem benne, hogy talán egyszer olvashatjátok a könyvemet:))
      Köszönöm, hogy írtál!
      Millió puszi, ölelés!
      Wh ite:*

      Törlés
  11. Hát GRATULÁLOK! Szószerint elsírtam magam a végefelé. Nem tudom szavakba foglalni,azt amit most érzek.>< Nagyon,de nagyon tetszik ez az egész történet és örülök,hogy rátaláltam! Sajnálom,hogy úgy lett vége,hogy Emily korábban már meghalt,de már nincs mit tenni. Mégegyszer gratuláloook! Ne tűűnj el.;)
    Nagyon fog hiányozni ez a történeted,de hamarosan kezdek is bele a másik blogod olvasásába! :D
    Utoljára elmondom,hogy nagyon de nagyooooon fog hiányozni ez blog,történet, a szereplők.
    Köcc mindent! :))
    By;Bujáki Barbi.
    xx

    VálaszTörlés
  12. én egyszerűen nem találok erre szavakat.Nagyon-nagyon belejöttél már a blogolásba,eltudnám olvasni könyvbe is:)
    Olyan ügyes vagy,60 fejezetet írtál és mind a 60 baromi jó lett,egyszerűen hihetetlen ahogy a megfogalmazod a mondatokat..♥..
    és a vége*-*Harry mint trottyiii :D /sorry,muszáj volt xD/
    de akkoris ááá*-*nemtudom mi lessz,mit fogok olvasni és min fogok sírni???? :oooo:/ nanembaj majd olvasom a másik blogodat,biztosan azis nagyonjó :3
    és az,hogy Emily meghalt és Harry nyakába 2gyermek maradt:/*-*De a véége a legjobb :) akkoris Happy End lett :D♥ további jó blogolást:)és sok sikert a éretsgihet :) szurkolunk♥

    VálaszTörlés
  13. Kedves Wh ite.:)
    Már szerdán olvastam, de csak most volt időm írni neked.
    Szóval..
    Ehhez a részhez is elérkeztünk. Tökéletes lett, pont olyan mint amilyen a blogod! Ehhez a remek történethez, pont ilyen befejezés kell. Mondjuk, ahogy az írásaidból ismerlek, gondoltam, hogy különleges lesz az Epilógus. Az is lett! Csak gratulálni tudok a blogodhoz, eszméletlen. Örülök, hogy részese lehettem, ha más nem azzal, hogy olvastam. Kíváncsian várom az első könyvedet, mert ajánlom hogy legyen! Remek írónő lenne belőled (vagy már az is vagy), ne hagyd abba az írást! (Mondjuk még van blogod)
    Nem is tudom mit mondjak még... eszméletlen. Mint említettem, sejtettem valahol hogy különleges lesz, de erre aztán nem számítottam. Végig reménykedtem, hogy ez csak álom, és Emily nem halt meg, de nem lehet minden sztori Happy End.(A remény hal meg utoljára) De ahogy ebben a részben többször is említetted, végül is Happy End lett:) Harry és Emily, na meg a srácok, újra együtt lehettek, és végül is ez a lényeg. Nem? De lehet, hogy én gondolom rosszul.
    Az egész blog, a történet fenomenális volt, és érdekes. Ahogy leírtad az emberek érzéseit irigylésre méltó. Bevallom, irigyellek is. Én is szeretnék így írni mint Te.

    Köszönöm, hogy írtad a blogot, mivel így egy remek történetet adtál nekünk.

    Sok sikert az érettségihez, drukkolok neked! ♥
    (Szörnyű belegondolni, hogy talán ez az utolsó kommentem, és hogy vége.. nem hiszem el! Kevés, nagyon kevés ilyen jó blog van, és most vége..ááááá.. ez nem ér *durci fej*)Rossz érzés, hogy nem mondhatom, hogy siess a következő résszel...

    Sok-sok puszi : Eli* :) xx

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm neked ezt a blogot :) Csodálatod :) A legjobb blog/történet amit valaha olvastam *_*
    De tényleg :) Ne hagyd abba az írást :) nagyon profi vagy :) Alig várom a következő blogodat :) <3
    Puszi: G.R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell rá várnod!(: egy ideje írom már http://lifeistooshort-to-wait.blogspot.hu/

      És, én köszönök nektek mindent!:)) Örülök, hogy így látod ezt az egészet,mivel ez nekem...egy hatalmas löketet ad mind a folytatásokhoz, mind az íráshoz.

      Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:* <3 <3

      Törlés
  15. Gyönyörű befejezés lett:") Gratulálok mindenhez...a blog alatt sírtam,nevettem,boldog ,szomorú,ideges voltam :D örülök hogy olvashattam :)

    VálaszTörlés
  16. Szia!egy pár napja kezdtem el olvasi a blogodat,az első perctől kezdve megtetszett!Volt benne valami..nem tudom mi de ugy megfogott.Voltak benne vidám,és örömmel teli percek,virágzó szerelem:) és persze a szomorú részek a vége felé.Elismerem a vidám részeknél elég gyakran megmosolyogtattál és a kevésbé vidám részeknél sirtam is.De ami az utolsó kettőtt illeti vagyis inkább Emily halálától kezdve folyamatosan bőgtrm!Egyszerűen nem tudtam elhinni,mert ugy gondoltam ez egy happy end lesz egy mesébe illő történet,de jamar rá kellett jönnöm,hogy a mesék vége sem mindig happy end :/szóval csak szeretném megköszönni elöször is azt,hogy egyátalán megcsináltad a blogot,megjegyzem eddig mindegyiket olvastam :) másodszor pedig mindazt amit átadtál az írásoddal,mert nem mindenki tudja ezt igy leiirni mint te!Szerintem büszke lehetsz magadra!szerintem még az is lehetséges lenne,hogy ebből könyvet irj,és kiadd.Szóval ennyi lett volna!Még annyit mondanék,hogy ne vedd magadra az utálatos megjegyzéseket!Remélem a másik blogodat is folytatod!:)
    Brigi xxx<3
    ps.;you're the best!ès ne haragudj a helzesiràsom miatt csak telefonròl hajnali 2 kor kicsit nehèz irni, de emiatt a blog miatt megérte!!!<3

    VálaszTörlés
  17. Gyönyörű! Az egészet végig sírtam, még most is alig tudom visszatartani a könnyeim... :/ Ahogy vissza gondolok, hogy miket olvastam ebben a blogban mosolyognom vagy éppen sírnom kell, a tiéd az egyik legjobb blog amit olvastam. Bár én is ilyen jól írnék mint te, gratulálok! :) ♥

    VálaszTörlés
  18. Drága White!

    Tegnap találtam rá erre a blogra és húú. Nem tudom szavakba önteni, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem a blogod. A kórházas részek után végig sírtam és ezzel a résszel együtt összesen 36 darab zsebkendőt használtam el. Nagyon imádtam ezt a blogot és tényleg egy nagyon - nagyon jó író vagy! Remélem egy nap a könyvedet fogva fogok egy parkban ülni. Nagyon imádtam és gratulálok! :) ❤

    VálaszTörlés
  19. Sírtam . A végét végig sìrtam és meg most is agyalok. Gratulàlni szeretnék amièrt ilyen fantasztikus történetet írtál és köszönöm amiért én is részese lehettem ennek amikor olvastam

    VálaszTörlés
  20. Az utolsó részeknél szinte bőgtem(....nagyon jó lett a vége és ki vallásos, ki nem én nem vagyok de szerintem ez az életben is így van.:)<3 Nagyon jó író vagy! Gratulálok!;)Én a te blogod tegnap találtam de annyira megtetszett hogy máig el is olvastam az egészet...fantasztikus lett. A történet vége nagyon megfogott, sokat gondolkodtam ezután a dolgokon...

    VálaszTörlés
  21. Szia! Tegnap kezdtem el a blogodat olvasni és már ki is olvastam. Egyszerűen fantasztikus. Végig sírtam. Annyira csodálatos hogy nincs rá szó. Nagyon örülök hogy rátaláltam a blogodra. Nagyon tetszett!

    VálaszTörlés