2013. január 31., csütörtök

36. Megmagyarázom...

Dear readers!:) (tudom nem mára ígértem, de most hoztam!:\)

Itt vagyok, itt vagyok és sikerült! Elkészült a bűvös 36. rész! A hetem hihetetlen gyorsan eltelt és különlegesen kevés időt töltöttem a gépnél. Meglepő, ha azt írom, hogy hiányzott? Gondolok itt rátok, és az írásra. Rájöttem, hogy nagyon-nagyon sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Nem tetőzöm tovább a dolgokat, csak annyit tudok mondani, hogy nyűgös vagyok, mert a nátha és az ezekhez társult kifejezetten idegesítő dolgok még mindig 'boldogítják' az életemet, és kicsit frusztrál, hogy Rudolf lettem. Minden jót nektek, és kellemes hétvégét! (Jövőhéten szerdán kora reggel lesz fent az új rész, mivel nem kell iskolába mennem bizonyos okok miatt, kedd este megírom).

Have a nice day,

Wh ite :* :* 
“Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna."


*Harry szemszöge*

Miután Emilytől távoztam, persze diadalittas mosollyal az első utam a parkba vezetett. Kiszállva a kocsimból indultam meg az emberekkel teli helyre, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglát és erről fognak az újságok zengeni, hogy "Harry Styles magányosan sétált a minap egy parkban". A fejemben csak a ma reggeli történések jártak, azon belül a csók. A csók, ami tudatta velem, hogy igenis vonzódik még hozzám és megérzésem szerint szeret. Egy padra leülve figyeltem, ahogy a gyerekek szaladgálnak a parkban, miközben a szüleik néha-néha utánuk szólva figyelmeztetik őket, nehogy elessenek. Nem tagadom! Elképzeltem magunkat Emilyvel, ahogy a gyerekünkkel sétálunk kézen fogva, így is védve őt az eleséstől. Bella már nagylányként sétál előttünk és hajacskájába belekap a szél. Mosollyal a számon bámultam magam elé ezekkel a gondolatokkal a fejemben, amikor egy idős hang szólongatott. Fejemet megrázva és oldalra fordítva vettem észre, hogy egy idős néni mosolyog rám és ismételten beszédre nyitja a száját.

- Tetszett valamit mondani? - néztem bele halványkék szemébe.
- Kedveském, már vagy öt perce szólongattam. - kuncogott fel - Nagyon fontos lehet magának a kis hölgy  ha ennyire elgondolkodott. - húzta kedves mosolyra a száját.
- A legfontosabb a családom után. - sóhajtottam - De már elveszítettem a tetteim miatt. - tekintetem most a cipőmre tévedt.
- Ne haragudj, hogy beleszólok, de ne hagyd azt veszni, ami fontos számodra. Tudod mi régen a férjemmel közel húsz évet vártunk egymásra, mert azt hitte mást szeretek. Húsz év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy még mindig ugyan úgy érzünk egymás iránt. Én is elveszítettem a férjemet, ő meg a kedves feleségét és végre húsz év után boldogan kezdtük el élni közösen az életünket. Csak tudod az élet közbe szólt. Súlyos beteg lett és egy hónapja újra nélküle kell élnem. Ne felejtsd el drágaságom, hogy az élet lehet, hogy hosszú, de minek várj azért húsz, harminc vagy negyven évet, hogy megkapd azt, amit most is megkaphatnál?
- Igaza van! - mosolyodtam el és tekintetem akaratlanul is az órámra tévedt - Ne tessék haragudni, de sietnem kell! Köszönök szépen mindent! - álltam fel és a kocsim felé siettem.
- Nincs mit kedveském! - hallottam meg a hangját - Remélem, minden jóra fordul! - kiáltott még utánam, majd beszálltam a kocsimba.

~...~

A koncert előtt még gyakoroltunk egy kicsit a fiúkkal a nekünk kialakított szobában. Már mindennel készen voltunk, gondolok itt a sminkre vagy a hajunkra. A little things-et kezdtünk el énekelni, amikor beléptek a szobába. Hátrahajtott fejjel figyeltem a három lányt, akik mosollyal az arcukon jöttek be és üdvözöltek minket. Em lábán pihentettem a tekintetemet, amikor egy nem kívánt személy jött be mögötte. Josh szeme szikrákat szúrt felém, amit egy elégedett mosollyal viszonoztam. Mindenki helyet foglalt a szobában ellátott kanapékon, amikor Paul jött szólni, hogy induljunk a színpad felé. A csapat összeállt a szokásos fellépés előtti csatakiáltásra,  amibe most Bellus is beállt. Mindannyian letérdeltünk a kedvéért, amit tapsikolva fogadott. A fiúkkal a színpad felé igyekezve arattunk osztatlan sikert, ismét. Gyorsan eltelt és a rajongók, mint mindig lelkesen üvöltötték a nevünket egy-egy melltartóval megtoldva. Az ígéretemet, amit Em-nek tettem betartottam, egész este Taylor társaságát "élveztem". Koncert után vadul csókolt meg, amit viszonoztam ugyan, de egyáltalán nem élveztem. Louis ötletébe beleegyezve indultunk meg a jól megszokott titkos kis helyünk felé, ahova mindenki jött, kivéve Sara és Bella. A helyre megérkezve mindenki elfoglalta egy nekünk fenntartott asztalnál a helyét, majd Louis sorjában rendelte mindenkinek az italt. Egy óra telhetett el úgy, hogy beszélgettem a többiekkel, amikor Em mosollyal az arcán fordult felém. Imádtam, amikor volt benne egy kis alkohol, mivel így bátrabban cselekedett, mint anélkül. Már vagy egy órája beszélhettem vele, amikor véletlenül (vagy csak a vágy vezetett?!) megérintettem a kezét. Josh, mint, aki már egész este ezt a pillanatot várta, felállt és ezzel a mozdulatával a csuklójánál fogva rántotta maga után Emily-t. Emily eddigi vidám hangulata a fiú tettétől gyorsan elalélt. Az ajtó felé húzta, én meg mit sem törődve a vállamon szuszogó Taylorral álltam fel a helyemről. Feléjük igyekeztem, majd Em szabad csuklóját megragadtam és magam felé húztam. Josh szúrós tekintetével találtam szemben magamat, amikor Emily-t elengedte és felém igyekezett.

- Hé, srácok! - állt közénk Liam, Emhez meg sietős léptekkel ment oda Eleanor - Ezt nem itt kéne! - nézett felváltva ránk.
- Fáj mi? - húzódott mosolyra a szája ennek a féregnek - Már maga a tudat, hogy szinte minden este élvezhetem őt. - nevetett fel, majd tekintetét Em-re szegezte, akit óvóan ölelt a barátnője.
- Te féreg! - indultam meg felé, de Liam lefogott. Abban a pillanatban megjelent mellette Louis is, aki támogatta őt - Engedjetek el! - ordítottam rá a két barátomra, akik próbáltak megállítani. Josh nevetésben tört ki a helyzet láttán, ami még jobban felidegesített. Kitéptem kezeimet a barátaim fogásából és pólójánál megragadva toltam a falhoz a fiút. Dühösen néztem a szemébe, miközben folyamatosan mosolygott.
- Harry ne! - futott oda Emily és próbált távolabb tolni Josh-tól - Kérlek! - nézett bele könnyekkel teli szemével az enyémbe.
- Csak egy okot mondj, hogy miért!? - kémleltem értetlenül a tekintetét.
- Mert szeretem! - válaszolt a kérdésemre rezzenéstelen arccal. Josh elengedtem és folyamatosan Em szava keringett a fejemben. Szereti? Most ez komoly, vagy csak valami kandi kamera van itt? Hogy lehet egy ilyen agresszív férfit szeretni?
- Holnap találkozunk Styles! - mosolyodott el, majd Emilyvel kézen fogva távoztak a helyről.

*Emily szemszöge*

Miután sikerült lecsitítanom a helyzetet, félelemmel ültem be Josh-al egy taxiba, ami hozzám tartott. Fél órás csendben töltött utazás után kisírt szemekkel indultam meg a lakásom ajtaja felé magam mellett Josh-al. A kulcsokat a zárba téve engedtem be magam előtt, majd utána igyekezve zártam be az ajtót. Meglepetésemre még éltem és nem vert meg. Érdeklődve vizslattam tekintetét, amin egy-két boldogságtól teli mosoly kerekedett ki.

- Végre megértettél - nézett felém, majd a lépcsőn indult el - Gyere, holnap nagy nap lesz!

~...~

Meglepő, ha azt mondom, hogy egész estém nyugodtan telt? Ha hiszitek, ha nem ez volt az első olyan estém Josh-al, ami zökkenőmentesen telt el. Hagyott aludni és gyengéd volt velem. Reggel arra ébredtem, hogy karjai ölelik át derekamat, miközben mellettem szuszog. Ennek ellenére sem tudtam elfelejteni azt, amit eddig tett velem és fog tenni, ha nem engedelmeskedem neki. A tegnapi napon nem őt védtem, egyáltalán nem érte aggódtam, hanem azért az emberért, akiért szinte mindent megtennék. Óvatosan hámoztam le magamról Josh kezeit, aki a cselekedetemre felébredt. Az ágyból kibújva vetettem be azt, majd a fürdő felé igyekeztem. Arcomat megmosva frissítettem fel a bőrömet, majd a törölközőért nyúlva töröltem bele azt. Egy kéz simult a derekamra, amire fintorogtam egyet úgy, hogy ő ne láthassa az arcomat a tükörben. Nyakamra adott egy csókot, mitől kirázott a hideg.

- Most megyek, de este jövök a bulidra. - mosolyodott el, majd megsimítva az arcomat indult el a fürdőből.
- Rendben. - válaszoltam neki kissé késve, hidegen.

A szobámba igyekezve vettem elő a mai napra a ruháimat, majd gyorsan magamra kapva mentem vissza a fürdőszobába, hogy a hajamat megcsináljam és egy kis sminket vigyek az arcomra. Egy sóhaj közepette indultam meg a szobám felé, ahol a táskámat felkapva indultam le. A nappaliba leérve sétáltam az ajtóm felé, majd az ajtómat bezárva kocsi kulccsal a kezemben szálltam be a járgányomba. Szemüvegem a fejem tetején pihent várva arra, hogy arcomat fedhesse el, ami a motor hangos morajával egy huzamba a szemem előtt termett. Álcáztam magamat, mert amióta a modellkedéssel foglalkozom (igaz mostanában hanyagoltam) és úgy szerepeltem az újságokban, mint "Liam Payne húga" vagy "Harry Styles új barátnője" előszeretettel kattintgattak a gépükkel a paparazzók. Tíz perces utazás és gondolkodás után egy rég nem látott hely előtt álltam meg és állítottam le a motort. A kocsiból kiszállva a lágy szellő csapta meg arcomat, így összekuszálva a hajamat. A kocsit bezárva indultam meg felé! 

- Szia, apu! - hajoltam le hozzá - Tudom, hogy nagyon hanyagoltalak azzal, hogy nem jöttem el, de hidd el minden nap gondoltam rád és Matt-re is. Tudod... - sóhajtottam egy nagyot, majd egy könnycsepp szökött ki a szememből - nagyon rossz minden, amióta nem vagy velem. Sosem voltunk jó kapcsolatban és őszintén szólva ez az én hibám, de rossz volt látni, hogy Liam-et jobban támogatod, mint engem. Viszont aznap, amikor minden megváltozott, tudod a kapcsolatunk teljesen más lett! - mosolyodtam el, majd végig simítottam a sírján - Támogattál és akkor kerültünk egymáshoz közel. Aznap el sem tudtam volna képzelni nélküled az életemet és nézd! Most mégis nélküled élek, helytelenül. Nem tudtam neki megbocsájtani apu! - a könnyeim utat nyertek és csak folytak, szüntelenül - Rád lenne most szükségem, csakis rád, a tanácsodra, hogy átölelj! Nehéz azt mutatni, hogy boldog vagyok, miközben mégsem. Annyira szeretem őt, de rabságban tartanak, amiből nem tudok menekülni! Nem tudom mi lenne a helyes és félek, rettenetesen félek! Anyu semmiről sem tud, talán jobb is így, mert belebetegedne. Látom, ő szinte minden nap jön hozzád. - mosolyodtam el a friss virágok láttán - Nagyon hiányzol mindenkinek, olyan üres nélküled a ház! - álltam fel -  Ígérem, sűrűbben fogok ezen túl jönni! - mosolyodtam el és végigsimítottam még egyszer a sírján - Szeretlek apa! - szóltam hozzá utoljára, majd a kocsim felé indultam. 

A motort ismét beindítva indultam el, hogy anyut meglátogassam. Tíz perc kocsikázás után elértem a házhoz, ahol egykoron még apám is tartózkodott. A csengőt nyomva hallottam, hogy rohan az ajtó felé, majd szint feltépve azt nyitotta ki. Mosollyal az arcán húzott be és ölelt át. Szorosan öleltem a derekát, pont úgy, ahogy ő tett. A kezemet megfogva húzott a nappaliba, ahol a lányomat tekintettem meg. Mosollyal az arcán állt fel és indult meg felém néha-néha kicsit felsikítva. Kezembe véve emeltem fel és pörgettem meg a levegőben, amire ismételten hangos kacaj hagyta el a száját. Miután kellőképpen elszédültem a kanapén foglaltam helyet, lányommal a kezemben. Anyám velem szemben ült le és mosolyogva figyelt minket.

- Jó döntést hoztál kicsim! - csendült fel boldogsággal teli hangja.
- Bellával? - néztem rá a lányomra, majd anyámra, akinek csak egy bólintás volt a válasza - A világ legjobb döntése! - mosolyodtam el, majd jobban magamhoz vontam az ölemben lévő kislányt. 
- Kicsim... - sóhajtott egy nagyot - mi van Harry-vel? 
- Barátok vagyunk. - válaszoltam neki komoran, majd lányom oldalához nyúlva kezdtem el csikizni.
- A tekintetetek nem erről árulkodik. 
- Jaj, anyu! - néztem rá dühös tekintettel - Ne kombinálj légy szíves! Ő boldog Taylorral én meg Josh-al. 
- Legalább magadnak ne hazudnál. - rázta meg a fejét - Mikor kezdődik a buli? - terelte el a témát, aminek örültem
- A buli! - kaptam a fejemhez - Teljesen kiment a fejemből! Hány óra?
- Lassan öt lesz.
- Késésben vagyok! Mennem kell! - álltam fel és kezébe adtam Bellát. Mind kettejüknek adtam egy puszit, majd sietős léptekkel indultam meg a kocsim felé.

~...~

Elkészülve vártuk a vendégeket a fiúkkal, amikor az ajtó moraja töltötte be a lakást. Az említett tárgy felé igyekezve nyitotta ki azt Louis, majd üdvözölte a rajta beáramló ember sereget. Nem túlzok, ha azt mondom voltak vagy százan, de Louis szerint egy buli akkor buli, ha sokan vannak. Mindenkinek köszöntem, még ha nem is ismertem őket, majd az embertömeg zaját a zene hangos moraja váltotta fel.

- Emberek! - állt fel az asztalra Louis kiabálva - Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük a mi drága és egyetlen, utánozhatatlan Emilynk hazatérését! - kezdett el ujjongani - Szóval most igyunk Emilyre!

Mindenki koccintott velem, ami arra késztetett, hogy sose legyen üres a poharam. Már egy órája táncolhattunk, a szobában hatalmas hőség és ital szag uralkodott az ajtó felé tekintve kicsit kábán vettem észre az ott bejövő boldog párocskát. A mosoly lefagyott arcomról, amikor a kezükre tévedt a szemem. Hatalmas mosollyal az arcán közelített felém, majd szorosan átölelt és két puszival lepett el. A mögötte álló szőke leányzó szúrós tekintettel figyelt minket, majd eltávolodva Harry-től öleltem (?!) át őt. Két poharat megragadva adtam a kezükbe. Épp el akartam fordulni tőlük, hogy egy kis friss levegőt szívjak, ám abban a pillanatban egy kar fonódott körém, így átölelve engem hátulról. Már az illatból tudtam, hogy ő az. Mosolyt erőltettem az arcomra, majd megfordulva észleltem azt, hogy Josh-ban már jócskán van pár pohár alkohol, de az is kancsóban mérve. Szorosan magához húzott és ajkait a nyakamra tapasztotta. Gusztustalanul végig nyalt a számon és vadul kezdte őket falni, miközben keze a fenekemet szorította erélyesen. Másfél órás erőltetett tánc után végre le tudtam rázni magamról Josh-t, így indultam meg a pólómat rázogatva az erkély felé. Az üvegajtót eltolva szippantottam a friss levegőből, majd a lépcsőre ültem le, mit sem törődve azzal, hogy esetleg fel is fázhatok ez által. Fejemet a térdemre hajtottam és csak gondolkodtam. Miközben Josh-al táncoltam tekintetem folyton a boldog páron akadt meg. Undorodtam a látványtól, ahogy Taylor nem éppen nőiesen próbálja magát riszálni Harrynek. Nem tudom mennyi ideig játszhattam vissza magamban a mai este történéseit, de azt vettem észre, hogy már nem fázik a hátam. Fejemet még mindig a térdemre hajtva hagytam csupán kezem hajlott hátra, hogy megnézze mi is takarja a csupasz hátamat. Egy kabát, amit ezer közül is megismertem volna.

- Mióta ülsz itt? - sóhajtottam egy nagyot, majd fejemet felemelve találkozott tekintetünk.
- Egy ideje. - húzta mosolyra száját, majd kezemért nyúlt.
- Örülök, hogy hazajöttetek! - még mindig mosolygott, majd közelebb húzódott hozzám - Tudod... - sóhajtott - Nagyon megbántam, amit csináltam.
- Harry mondtam már, hogy felejtsük el! - mosolyodtam el, majd kezemet az arcához emeltem.

Finoman végig simítottam az arcán s közben a szemem kezdett lecsukódni. Akaratlanul is elmosolyodtam, visszamentem a múltba, ahol még minden rendben volt. Meleget éreztem az ajkaimon. Szemeimet kinyitva csodálkoztam, hogy a göndör hajú fiú ajkai tapadnak az enyéimre bebocsájtásra várva. Vadul túrtam bele göndör hajába, amire halk nyögés jött ki száján. Ölébe húzva fokozta az érzelmeket, így megszüntetve közöttünk még azt a kis leheletnyi távolságot is.

- Ti meg mit csináltok? - jött egy ismerős dühvel teli hang az ajtó irányából. Fejemet felé irányítva néztem rá, majd kipattanva Harry öléből indultam meg felé.
- Josh! Megmagyarázom! - indultam utána, mivel gyors tempóval szelte át a tömeget. Az ajtót maga mögött becsapva hagyta el a házat, miközben én tanácstalanul álltam előtte.

*Harry szemszöge*

Fogalmam sincs, hogy mikor érhettem haza, de arra tisztán emlékszem, hogy milyen érzéki és szenvedélyes csókon estünk át este Emilyvel, amit Josh zavart meg. A csókunk után Josh után szaladt, aki távozott a helyszínről, Emily meg gyors léptekkel indult fel a szobájába, ahonnan aznap ki sem jött. Búcsú nélkül indultunk el mindannyian, mivel nem jött ki senkinek, még Liamnek sem. Taylor már a party közepén hazament, miszerint fáradt. Az ágyamban feküdve gondolok vissza a tegnap este minden percére, miközben tekintetem a fehér plafont pásztázza. Az a csók! Az a bizonyos csók, talán mindent rendbe fog hozni közöttünk Em-mel és újra egy párt alkothatunk. Tudom, hogy rosszul cselekedtem, foghatnám az alkoholra, de nem teszem, mivel akkor abban a percben a vágyaim és a szerelem irányított. A gondolkodásomból a már jó pár perce csöngő telefonom zökkentett ki. Meg sem nézve, hogy ki keres nyúltam a telefonomért és vettem fel azt.

- Itt Harry Styles! - szóltam bele a még reggeli rekedtes hangomon.
- Harry! - csendült fel egy ismerős hang - Harry istenem! - sírt, tisztán hallottam, hogy sírt!
- Emily! Mi a baj? - dülledtek ki a szemeim.
- Könyörgöm, gyere ide gyorsan! 

2013. január 30., szerda

Nem feszélyez a nagy betű...

Kedves olvasók!

Igen, igen jól látjátok visszatértem, minden nap figyeltelek titeket az érintőképernyős csodámmal, és sajnálom, hogy a hozzászólásokra MÉG nem válaszoltam, de hamarosan arra is sor kerül, előbb-utóbb. Előbb, mint hittem volna érkezett meg a házhoz a masina, de egyéb gondok miatt, mint például: operációs rendszer feltelepítése, programok telepítése, stb. elhúzódott a dolog, amit őszintén szólva nem is bántam. Imádlak titeket, imádok írni, de találtam egy szenvedélyt, amit régóta űzök.Vajon mi lehet az? Tevődik fel jónéhányótokban (ez a vacak helytelennek ítéli ezt a szót, lehet az, de ellenszegülök és csak azért is egybe írom, mert külön olyan érdekesen néz ki. Ellenszegülés, makacsság: ötös!)  a kérdés, amire lassacskán meg is érkezik a válasz. Szóval, napok óta hajnalig fent vagyok egy könyv(!) miatt, amit előszeretettel olvasok. Első kötetét mindössze másfél nap alatt olvastam ki, és ez kiterjedt az iskolában szünetekben és néha-néha lopva órán olvasás-ra is. IMÁDOM?! Az egyszerűen nem fejezi ki a könyv iránti érzelmeimet ( ez olyan hülyén hangzott...). Magával ragadott, nem tudok mit tenni, csak olvasni és olvasni. Nem tudom mikor, de, ha valaki kitépi a kezemből, akkor hozok új részt, igyekszem! Ígérem (összekulcsolt ujjak) ! Minden napos gondom az volt, hogy sokat ülök a masina előtt, vagyis este bújom, de minden más lett, megváltoztatott  akármennyire is hülyén hangzik. Most is csak a véletlen műve, hogy itt ülök és pötyögök nektek, de gondoltam jelentkezek, hogy élek és minden rendben van!:) Érdekes számomra minden, de vasárnap virradóra hozom az új részt! Miért pont vasárnap? Elgondolkodtató, nem?! A vasárnap és a hétfő a legrosszabb nap! Miért is? Hétfő a hét kezdete, távol a hétvégétől. A vasárnap meg túl közel van a hét kezdetéhez, így gondoltam feldobom a napotokat (így is tovább tudok gondolkodni, hogy mi legyen a részben!) Most viszont búcsúzom, mivel a hétből, még van két teljes nap. Igyekszem kielégíteni a vágyatokat (nem félreérteni!) minél előbb. Jó éjszakát csajszik!:) 

Have a nice day, 
Wh ite :*

2013. január 27., vasárnap

35. You promise?


Hello everybody!:) Hát, egy hete nem gondoltam volna, hogy megint egy kis 'meglepetés' részt fogok kirakni az oldalamra, de ez teljesen már, mondhatni egy kis kiengesztelés a jövőre nézve. Fogalmam sincs, hogy meddig leszek távol, túl az óperencián, de sietek vissza, ahogy csak tudok, de ez nem tőlem függ, sajnos. Amint lehetőségem lesz, telefonról majd nyomon követem a fejleményeket itt, de azt ti is beláthatjátok, hogy onnan képtelen lennék egy fejezetet megírni, macerás lenne, mondjuk tőlem az sem lenne meglepő. Remélem tetszeni fog a fejezet, alakulnak benne a dolgok, viszont lassan elérkezünk a II. évad megnyitásához, azonban kicsit keresztbe tettem a számításaimnak és elhúztam a történetet. Ne aggódjatok ez nem baj, csak nem úgy fog kezdődni a második évad, mint ahogy elterveztem. Szó mi szó! Még egyszer nagyon sajnálom, ha sokat kell várnotok, de majd valahogy megoldom a problémát, vagy utána kaptok esetlek dupla részt!:) Fájó búcsúk közepette kívánok nektek jó olvasást, és a mai napra még sok-sok pihenést!
 
Jobbra hát! Előre...In-dulj! (mintha csak a tesitanáromat hallanám)
Sziasztok! Minden jót a továbbiakra!:)
 
Have a nice day,
Wh ite :* 
"A végén minden jóra fordul;
 így hát ha még nem oké minden,
akkor tudd, nincs is itt a vége"


A földön feküdtem, amikor magamhoz tértem. Orromból folyt a vér és a fejem iszonyatosan fájt. Lassan felálltam, amiben az ajtó kilincse segített. Nem egyszer szédültem meg, így biztos támasztékom az ajtó volt. Fejemet fogva néztem körbe, amikor a hajamnál fogva rángatott fel valaki a lépcsőn. Josh dühösen lihegett a nyakamba. Az ajtót kinyitotta, majd az ágyamra dobott. A csuklómat erősen megfogta és a derekamra ült, így is akadályozva azt, hogy bármit is csinálhassak. Szikrákat szóró tekintettel figyelte arcomat, majd kezét kezdte el emelni.

- Josh! Szívem... - kezdtem el mondani a hazugságokat, hogy megnyugodjon - Ne haragudj! - néztem rá immáron könnyes szemekkel.
- Emy...megbeszéltünk valamit és te megint megszegted. Mit mondtam? - szorította össze arcomat.
- Azt, hogy szakítsam meg a kapcsolatot a nyálgépekkel! - szipogtam - de Josh, a bátyám és az én barátaim is. Ha megismernéd őket... - néztem rá - talán megkedvelnéd őket! Holnap lesz egy koncert, gyere el velem! - mosolyodtam el.
- Hmm... - nyalta meg az ajkaimat - Rendben van! - engedett a szorításán, majd felállt - Most menj, mosakodj meg. Szarul nézel ki. - indult el az ajtó felé - Most sajnos mennem kell, majd írd meg a címet és ott találkozunk. - mosolyodott el, majd kilépett a szobám ajtaján.

Az ajtót becsuktam és ezzel egyetemben be is zártam. Az ajtó mentén csúsztam le sírva és ültem le a földre. Nem tudom mennyi ideig sírhattam és nézhettem magam elé, amikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Mit sem törődve vele indultam el a fürdő felé, ahol a tükörbe nézve szörnyülködve néztem meg a nemrég szerzett sebeimet. Már nem fájt, hozzászoktam ahhoz, hogy ezt csinálják velem és őszintén örültem, hogy ennyivel megúsztam a mai napot. A kád felé lépkedve engedtem bele forró vizet. Levettem a ruháimat és a szennyes-kosárba dobtam, majd a meleg vízbe léptem bele óvatosan. A kádba leültem és a szememet behunyva merültem a víz alá. Levegő hiányában tértem csak vissza a víz alól, ami most megnyugvást nyújtott számomra. Tusfürdővel leptem el az egész testemet, majd alaposan lemosva azt engedtem ki a kádból a már jócskán kihűlt vizet. Törölköző után nyúlva fedtem be a testemet, majd a hajamat is belecsavartam egybe. A fürdőből kilépve indultam meg a telefonom irányába, ami több mint húsz nem fogadott hívást mutatott. A neveket csak úgy görgettem le, amikor a csengő hangja zavart meg. A szobám ajtaját óvatosan kinyitva, halkan lépkedtem le a lépcsőn. A szuszogásom hallatszott csak és a csengő hangos moraja. Azonban ekkor egy ismerős hangot véltem felfedezni.

- Emily, én vagyok az Harry! Nyisd ki, aggódok érted! - csendült fel hangja, mire futni kezdtem és szinte feltéptem az ajtót.
- Harry! - ugrottam karjaiba, majd behúztam az ajtón.

El sem tudjátok képzelni mennyire, de mennyire jólesett most a jelenléte. Az ajtót maga mögött becsukva simított végig a hátamon. Mellkasába fúrtam a fejemet és nagyot szippantottam a jól megszokott illatából. Mellkasa fel le mozgott, de egyre csak lassult, így tudatva velem, hogy kezd megnyugodni. Még egy utolsót szippantva illatából emeltem el fejemet a mellkasától és néztem bele igéző zöld szemeibe. Egy mosolyt küldtem felé, de arca még mindig komoly volt és választ akart. Keze még mindig a derekamat ölelte át, míg enyém a mellkasán pihent. Még mindig egymás szemeit fürkésztük, amikor arra lettem figyelmes, hogy ölébe kapott és így indult fel velem a lépcsőn. A szobám ajtaján belépve indult meg velem az ágy felé, ahova óvatosan tett le, mintha egy törékeny porcelán lennék. Leült mellém és a kezünket összekulcsolva nézett ismét a szemembe.

- Itt járt, igaz? - csendült fel rekedtes hangja.
- Ki? - kérdésére kérdéssel feleltem.
- Ne csináld Em! Miért játszod a hülyét? Nézz magadon végig könyörgöm! A szádról lerí, hogy valami történt.
- Elestem fürdés közben. - vontam meg a vállamat, majd kezéért nyúltam - Emlékszel mit mondtál tegnap? Ha valami baj lenne, hívnálak, hidd el! - mosolyogtam rá - De minden a legnagyobb rendben van Harry!
- Csak azt tudnám meg miért hazudsz! - sóhajtott - Még mindig áll az ajánlat, ezt ne felejtsd el! Tudok valamiben most segíteni?
- Maradj itt! - szaladt ki a számon, mire szemei elkerekedtek.
- Azt akarod, hogy töltsem veled az éjszakát?
- Igen! - erősítettem meg a fejemmel is a szavamat - Mármint csak akkor, ha nem nagy gond, meg Taylor nem lesz emiatt féltékeny.
- Nem gond és nem lesz! - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Gyorsan felálltam az ágyról, majd egy pólót és egy cicagatyát kikapva a szekrényemből indultam el a fürdőszoba felé. Gyorsan magamra kaptam a pizsamámat és egy gyors tükörbenézés után indultam ki az ágyamban fekvő Harry felé. Mosollyal az arcán nézett végig rajtam, majd ajkába harapva nyugtázta a dolgot. Egy hangos sóhaj kíséretében indultam el felé, majd befeküdtem mellé. Alaposan betakart, majd mellkasára vont. A hajamat kezdte el simogatni és néha-néha az arcomon ékeskedő lilás folton simított át.

- Tudod... - törte meg a csendet - még mindig nagyon jól kiemeli a fenekedet a cicagatya.
- Tudod... - ismételtem meg - semmit sem változtál - kuncogtam fel, miközben szemit vizslattam.
- Jól láttam, hogy ma a tőlem kapott pulcsit viselted? 
- Jól láttad! - mosolyodtam el, majd fejemet visszatettem mellkasára. 

~...~

Reggel a szememet kinyitva észleltem, hogy nincs mellettem az ágyban senki. Mit sem sejtve indultam le a nappaliba, majd a konyhába ahonnan zaj szűrődött ki. Az ajtófélfának nekidőlve néztem, ahogy a fiú, akiért egykoron dobogott a szívem, most a reggelivel próbálkozik. De mit is áltatom magamat? Még mindig ugyan olyan szerelemmel szeretem őt, mint régen. Testén végigtekintve gondoltam vissza a régi együttlétünkre, arra a bizonyos estére, amikor kibékültünk. Amikor mindig meglátott forró csókkal üdvözölt és karjaiba zárt, nehogy valaki elvigyen mellőle. A hangjára, ami reggelente mindig rekedtesen szólt hozzám, amibe mindig beleremegtem, a hang, ami minden egyes szavával fel tudott vidítani. A fiú, aki egykoron az enyém volt, akiért mindent megtettem volna és most mindent elvesztettem, ami az enyém volt belőle. 

- Mióta állsz itt? - zökkentett ki gondolkodásomból.
- Egy perce! - vágtam rá, majd egy mosolyt küldtem felé. - Miért nem keltettél fel? 
- Olyan édesen aludtál, nem volt szívem! - lépett elém, majd eltűrt egy tincset a fülem mögé. - Kezd gyógyulni. - simított át a Josh által szerzett seben. 

Egymás szemét kémleltük, keze még mindig az arcomon pihent meg, amikor egyre csak közeledett arca az enyémhez. Szememet behunytam és abban a pillanatban éreztem meg puha ajkait az enyémen. Kezét hátravezette a tarkómra, majd a hajamba túrt és közelebb vont magához. Nyelve bebocsájtást kért az enyémhez, amit meg is kapott. Egyik kezem a nyakát ölelte át, míg a másik vadul túrta a haját. Fogalmam sincs mi ütött belénk akkor, abban a percben, de tetszett és jól esett. Annyi durvaság után végre kaptam egy kis gyengeséget, amit nem szabadott volna. Szemeim kipattantak és Harry mellkasára vezettem kezeimet, így toltam el magamtól. Zihálva néztem bele szemeibe, majd egy kövér sóhaj hagyta el a számat. 

- Ne haragudj Emily! - nyúlt a kezem felé - Nem kellett volna! Én csak... - szólalt meg ismét, de ujjamat az ajkaira helyeztem.
- Shh - csuktam be a szememet - Maradjon kettőnk között. Hirtelen felindulás volt, ennyi az egész. - sóhajtottam egy nagyot 
- Nem inkább vonzalom? - húzta fel a szemöldökét és mélyen a szemembe nézett
- Részedről lehet Harry - csuktam be a szememet, a szívem szakadt meg, amint ezt a három egyszerű szócskát kiejtettem - A mai koncertre jön velem Josh is - sóhajtottam egy nagyot - kérlek, kerülj.
- Ha így akarod, akkor kerüllek. - engedte el a kezemet és egyenesen a nappali felé indult meg.
- Nem azért kérem ezt, mert nem akarok veled lenni, csak azért, mert Josh...tudod, nagyon féltékeny.
- Sejtettem. - mosolyodott el - Em tudd, bármi is van én, megvédelek! - vette le a fogasról a kabátját.
- Ígéred? - indultam meg felé.
- Ígérem! - ölelt át szorosan, majd a kilincs után nyúlt - Siessetek! - nyitotta ki az ajtót, ami előtt egy döbbent szempár állt.
- Szia El! - köszönt neki egy vigyorral az arcán Harry, majd kilépet az ajtón és már csak azt hallottam, hogy kocsijával elhajt.

Eleanor a kezében a kislányommal, hatalmas mosollyal az arcán lépkedett be a nappaliba, majd foglalt helyet a kanapén. Bellát a kezéből kivéve intettem neki, hogy kövessen minket a szobába, ami nem volt jó ötlet. El-nek az arcán döbbenet rajzolódott ki a 'használt' ágy láttán. Szememet megforgatva pillantottam rá, majd a szekrényből kivéve Bellának egy kis ruhát kezdtem el öltöztetni. Közben El a ruhatáramat végignézve vett elő egy elég elegáns ruhát, amit még régebben tőle kaptam. A ruhámat felvettem, majd egy hozzá illő cipőt és fülbevalót is. Egy vállnál szegecses kabátot választottunk ki az öltözékhez, majd El a hajamat ízlésesen elkészítette. Hosszú barna hajam göndör fürtökben helyezkedett el a vállamon, míg arcomon egy egyszerű smink ékeskedett. Eleanor nagyon értett az ilyenekhez és magához képest nagyon gyorsan elkészült velem. Mivel ő már úgy érkezett meg hozzám, hogy el volt készülve, így egyből útnak tudtunk indulni. A kabátot magamra kapva lépkedtem le a lépcsőfokokon, majd az ajtót magam mögött becsukva és bezárva indultam meg lányommal a kezemben El kocsija felé.

~...~

Mit ne mondjak, a koncert valami fantasztikusra sikeredett. Még Joshnak is tetszett, ami valljuk be nagy szám. Harry ígéretét betartva ma egész nap Taylor kezei között volt, távol tőlem. Josh furcsa módon kedves és gyengéd volt, ami szerintem elkönyvelhető annak, hogy túl sokan vettek körbe minket, hogy agresszív legyen. Bella egész este a fiúk társaságát kereste. Furcsa és meglepő volt még az is, hogy anyu a fiúkat sminkelte előszeretettel. Még meg kell békélnem azzal a gondolattal, hogy ő a fiúk Stylistja. Mosolyogva figyeltem végig a tömegen, amikor Louis kezdett el minket terelni a kisbusz felé. Anyu Bellával a kezében nyúlt El által nyújtott kulcsok felé, majd egy hosszas csókot nyomott a homlokomra. Mit sem tudva indultunk meg Josh-al a fiúk által irányított irányba, így ültünk be a buszba is.

- Hova megyünk Loui? Egyáltalán anyu hova vitte Bellát? - néztem végig a mosolygós fiún.
- Megyünk megünnepelni az estét! - kiáltott fel, mint egy kisgyerek. Louisra vall.. - Sara meg boldogan elvállalta, hogy Bellára vigyáz! És nehogy ellenkezz! A kocsiból már csak a mi kis kocsmánk előtt szállsz ki! - vigyorodott el.

Beletörődve süppedtem bele Josh mellkasába, aki kezdett egyre szorosabban szorítani. A szememet becsukva tűrtem a fájdalmat, amit okozott nekem, ám, amikor a szememet kinyitottam láttam a távolból aggódón figyelő Eleanor tekintetét. Mindössze tíz perc utazás kellett ahhoz, hogy elérjünk egy kis kocsmához, ahol a busz tett ki minket. Louis, mint valami vezér ment elől kézen fogva Eleanorral, és így követtük őket szép sorjában. A kocsmába beérve kellemes csalódás fogadott, amilyen csúf kívülről, annál szebb belülről. A kocsmát idős férfiak moraja töltötte be, majd a nevünket szólongatva a többiek intettek, hogy menjünk az asztalunkhoz. Két hely maradt, így foglaltam én helyet Harry mellett. Egész este a társaság remekül elszórakozott, italban Louisnak hála nem volt hiány, így bátorkodtam Harry felé is szólni pár szót. Egy órája beszélgethettem folyton vele, amikor kezével véletlenül ( vagy direkt?!) megérintette a kezemet. Josh, mint, aki egész este erre várt erősen megragadta a karomat és felrántott a helyemről. Az ajtó felé kezdett ráncigálni mit sem törődve azzal, hogy mindenki látja, amikor Harry a szabad csuklóm után nyúlva húzott vissza.


2013. január 26., szombat

Public summons!

Dear readers! 

Nagy sóhajok közepette írom nektek ezt a kis bejegyzést. Mielőtt végig olvasnátok, nem, nem azt akarom írni, hogy befejezem a blogot! Sajnálatos módon mostanság a gépem, 4 év  hű szolgálat után, kissé kopottan megviselten feladta az életet. Töltés nélkül már-e csöppnyi gép nem működik lecsukni nem lehet, mert nem tudom kinyitni és fájdalmas búcsúk közepette nézegetem most is, amíg írok rajta. Hozzám nőtt, mit ne mondjak. Viszont a rossz hírre visszatérve, mint tudniillik ezen írom Emily, Bella és Harry történetét. Drága édesapám, még amíg tudta, eladta ezt a drágaságot, így történt az, hogy hétfőtől nem lesz masinám. A jó hír az, hogy már kinéztem egy szépséget, aminek márkája ugyan az, mint a mostani, csupán egy bibi van, hogy rohamosan veszik. Szerdáig valószínűleg tesztelésen lesz és csak utána derül ki megveszik-e. Szóval, bizonytalan ideig nem leszek itt, talán 1 vagy 2 hét, de lehet, hogy 3-4 is lesz belőle, mert magamhoz hűen, más gép nem nyerte el a tetszésemet. Kerteléseket félre téve tényleg sajnálom, hogy váratni foglak titeket, de nem tudok mit csinálni. Talán a sors is így akarta, mivel engem egész életemben eddig taszított a technika. Belekezdtem az új fejezetbe és, ha minden rendben lesz vasárnap este, vagy hétfőn hajnalban felkerül, de nem ígérek előre semmit, ezek csak halvány reménysugarak. 

Well...I'm really sorry... See you soon.

Have a nice day,
Bye, White :)

2013. január 25., péntek

34. Rossz emlékek

Aloha!:) Egy hét elteltével meghoztam hát a 34. részt!:) Nagyon úgy festett a dolog, hogy nem tudom feltenni, de még is sikerült és nekiláttam. A jó időjárásnak köszönhetően (meg persze a beteg osztálytársaknak, tanároknak) 'enyhe' torokgyulladásom van, ami azt jelenti, hogy nehezemre esik még az ivás is és ehhez hozzá társul egy kellemes kis láz is. Imádok beteg lenni, imádom a telet! Remélem éreztétek az iróniát. Nehéz heten mentem keresztül, iszonyatosan kimerített, de nem akarok többet panaszkodni, csak jó olvasást kívánni nektek!  Még így végszóként megjegyezném, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjakat illetve köszöntöm a blogomon az új feliratkozókat! Legalább van valami öröm is ezen a héten!:) Azért ma hoztam, mert sikerült befejeznem   így legalább hétvégén ki tudom pihenni a betegséget(: Vigyázzatok magatokra, jó pihenést a hétvégére!:) 

Have a nice day,
Wh ite!:)

„Ha nem akadályozod meg,
 hogy más rossz dolgokat cselekedjen,
akkor te is legalább annyira rosszat teszel."

*Eleanor szemszöge*

Emilyvel közöltük a tervünket miszerint hétvégén egy bulit csinálunk a tiszteletére. Már Saraval mindent megbeszéltünk szombati nappal kapcsolatban, miszerint ő vigyáz a kicsi Bellára azon az estén. Nem mintha a nyakunkon lenne, mert imádjuk őt, csak a hangos zene miatt nem tudna eltölteni egy nyugodt éjszakát. Sara még a nappaliban számon kérte Emily-t, hiszen arcán egy kékeslilás folt ékeskedett. A barátnőm mit sem törődve azzal, hogy átlátszó a kifogása csak annyit mondott, hogy elesett és az asztalba beverte. A mai nap történésein gondolkodom immáron otthon Louissal az ágyban. Akaratom ellenére is visszagondolok a régi időkre, amikor rossz társaságba keveredtem. Ebből a társaságból hál istennek kijutottam, hála Louisnak. Észre sem vettem, hogy Louis szólongat és az arcomról lefolyó könnyeket törli le. Borzasztó, annál nincs rosszabb, ha egy lányt bántalmaz a barátja, csupán azért, mert neki ez egy jó szórakozás.

- Hé, El! Eleanor! - rázott meg egy kicsit, amire feleszméltem - Mi a baj szépségem? - nézett bele aggódó kék szemeivel az enyémbe.
- Bántja! - kezdett el a szemem jobban könnyezni - Louis, bántja az a vadállat! Nem asztalba ütötte be az arcát, a kezén is voltak zúzódások, amiket próbált elrejteni.
- Shh! Eleanor nyugi! - ölelt szorosan magához - Nekem nem úgy tűnt, hogy Josh "vadállat" lenne - formált ujjaival a levegőben macskakörmöt - Nem hiszem, hogy bántaná. Szeretik egymást El!
- Louis...Amikor... - nyeltem egy nagyot - amikor engem megismertél, gondoltad volna, hogy mit tesznek velem? - hallgattam el és szemeit fürkésztem - Nem, ugye? Ilyenkor a lányokat elvakítja a szerelem és képesek hazudni, a miatt csak azt mondogatva, hogy, majd megváltozik. Csak egy hiba van! Az ilyenek nem változnak meg! - sóhajtottam - Emily nem szereti őt, de nem tudom, hogy miért van vele akkor.
- El, tudom mi történt veled régen, de annak már vége! Bármennyire is nehéz próbáld meg elfelejteni. - simított végig az arcomon egy mosoly keretében - Most már itt vagyok neked én! - mosolyodott el - Örökre! Most viszont próbálj meg aludni. Jó éjszakát szépség. - nyomott egy csókot ajkaimra, majd a lámpát lekapcsolva ölelte át derekamat.

~...~

Egész este semmit sem aludtam, így történhetett az, hogy már reggel hétkor semmit sem tudtam magammal kezdeni. Óvatosan lefejtettem magamról a mellettem édesen szuszogó fiú kezét és egy pulcsival és farmerral a fürdőbe igyekeztem. Felkaptam magamra a ruháimat, majd a hajamat kifésültem és egy egyszerű sminket vittem fel magamra. A tükörbe nézve a régi Eleanor köszöntött vissza, karikás meggyötört szemekkel. Arcomon a boldogság leheletnyi jelét sem lehetett érzékelni, pedig magam mellett tudhattam egy rendes fiút, aki mindent megtesz értem, szeret, törődik velem, csak egy probléma volt. A legjobb barátnőmmel ugyan azt csinálják, mint anno velem és ezt nem nézhetem tétlenül. Rajtam segítettek, pont időben, de, ha én nem lépek ez ügyben semmit, lehet késő lesz. Észre sem vettem, de pár csepp sós könny folyt végig az arcomon. Letörölve azokat indultam meg a szoba felé, ahol a táskámat felkaptam, majd a lépcsőn leindulva az ajtó elé értem. A kocsi kulcsot elvettem a helyéről, majd magam mögött bezárva az ajtót indultam meg a jármű felé. Beültem a vezetőülésre, majd a kulcsokat a zárba helyezve zúgott fel a motor erőteljes hangja. Mindössze tíz perc alatt ott is voltam Emily háza előtt. A ház ablakai nem nyújtottak rálátást az éppen adott szobára, így mit sem törődve vele, hogy lehet, hogy még alszik az ajtó felé igyekeztem, ahol csöngettem dörömböltem. Hirtelen az ajtó kicsapódott és Emily fáradt tekintetével találtam magamat szemben. A nappali felé indultam, ahol leültem a kanapéra és vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Leült mellém és tekintetem végig futott rajta. Szörnyülködve néztem, hogy lába, amit most semmi sem takart foltokkal van tele.

- Emily...bántott? - néztem rá, majd ismételten végig néztem rajta - Nehogy azt mondd, hogy ezeket is az asztal okozta! - mutattam rá a combján lévő foltokra.
- El - nevetett fel - tudod, milyen két-ballábas vagyok.
- A többieket lehet, hogy át tudod verni, de engem nem! - nézetem rá gyanakvó tekintettel.
- Jaj, Eleanor - sóhajtott egy nagyot.
- Szóval? Mi történt Magyarországon igazándiból? - kulcsoltam össze kezeimet a mellkasom előtt.
- Akármennyire is szeretném elmondani nem lehet! Értsd meg El, ezzel csak neked meg Bellának ártanék! - kezdett el könnyezni a szeme.
- Találunk rá megoldást! Em, ez nem mehet így tudod jól. - simogattam meg a kezét - Kérlek, bízz bennem! Semmi bajunk nem lesz Bellával! Tartom a számat! 
- Minden a második napon kezdődött - sóhajtott fel - Dórival nagyon jól kijöttem és azért döntöttem úgy, hogy megbízok benne. Félreértés ne essék, nem az ő hibája ez, remek barátra leltem benne. Érkezésem másnapján elmentünk egy szórakozóhelyre, ami híres a fiatalok körében. Remekül elvoltunk táncoltunk, rengeteg férfi jött oda és beszélgetett velünk, persze én ezt nem értettem. Dórit egyszer csak elvesztettem magam mellől, de láttam, hogy egy férfival nagyon jól elvan ezért jutottam arra a döntésre, hogy odamegyek a bárpulthoz és iszok még valamit. Már egy ideje ülhettem ott a koktélomat szürcsölgetve, amikor megjelent ő... - nyelt egy nagyot és szavai elakadtak - Azt hittem, hogy ő is magyar, csak kiválóan tud angolul, de később, amikor már vagy egy órája táncoltunk megkérdezte, hogy hol lakom. Mit sem sejtve elmondtam neki, hogy Londonban, mire ő felnevetett és közölte velem, hogy ő is onnan valósi, csak a vizsgák által okozott fáradalmait piheni ki. Dórit már sehol sem láttam, így elköszöntem Josh-tól, majd elindultam, de jött utánam. Akkor még boldog voltam, hogy így törődött velem, kedves volt. Hazakísért, majd megbeszéltük, hogy találkozunk még. Másnap hívott és jött velünk várost nézni. Nagyon kedves volt velünk, Bellát is szerette. Ám, az egyik este, amikor Dóritól jöttem el, már ott várt a ház előtt. Beszálltam a kocsiba, hiszen semmi okom nem volt aggodalmaskodni, de, amikor nem arra mentünk, amerre kellett volna kissé pánikba estem.

~ Josh, nem erre van a hotel. - nevettem fel kínosan, miközben a fiú tekintetét kémleltem
~ Megmutatom, hogy én hol lakom, mit szólsz? - húzódott arca mosolyra, közben keze a combomon egyre feljebb vándorolt.
~ Nyisd ki az ajtót! Most! - kiáltottam és a kilincs után nyúltam, mindhiába. Egy sikátorban voltunk immáron, távol mindenkitől, távol a civilizációtól, akik esetleg meghallhatták volna, hogy segítségre van szükségem.
~ Nyugodj meg szépségem! Ha tűröd nem lesz semmi bajod. - hajolt oda hozzám, majd a pólóm alá akarta bevezetni a kezét.
~ Hagyj békén! - vágtam pofon, mire kezeimet erősen lefogta.
~ Rossz kislány! Még egy ilyen és nem leszek ennyire elnéző. - nevetett fel és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
~ Kérlek Josh! Hagyjál! - kezdtem el sírni. Rugdostam, ahogy csak tudtam és ekkor történt az, hogy ágyékon találtam. 
~ Te rohadt kis k*rva! - vágott pofon, amire még a szám is elkezdett vérezni. A fejemet az üvegbe nyomta, ami sajgott a fájdalomtól. Könnyeim csak folytak megállíthatatlanul, majd arra lettem figyelmes, hogy a pólómat, ahogy volt letépte rólam. A gatyámat kezdte el kigombolni, én könyörögtem neki, ami még jobban csak arra biztatta, hogy csinálja.
~ Könyörgöm, engedj el! - remegtem, annyira sírtam, de nem törődött vele, csak csókolgatta minden egyes porcikámat.
~ Emy, ha még egy szó jön ki ezen a csinos kis szádon, akkor bántanom kell téged és... - húzódott mosolyra a szája - Bellát is. - nézett mélyen a szemembe és letörölte arcomról a könnyeket ~ Annyira nem rossz, élvezd! Vagy a kis sztárocskád ennyire rosszul csinálta, hogy nem szoktál hozzá ezekhez? 

- Még aznap este magáévá tett. Majdnem megfojtott, annyira benne volt a játékában. Már homályosult minden, amikor elengedett és egy elégedett mosoly kerekedett az arcára. Közölte, hogy ez most már örökre így lesz, ha nem akkor... - nyelt egy nagyot - bántani fogja Bellát és a szeretteimet. Ezért kell tűrnöm, mert tudom milyen El. Ezerszer halnék meg inkább én, minthogy a lányomat bántsa vagy titeket! - nézett mélyen a szemembe, amiben már könny ült.
- Em... találunk rá valami megoldást. Csak lehet, csak van ... - kezdtem bele, de félbeszakított. 
- Egy megoldás van rá csak... - sóhajtott - a halál, de nem adom meg neki azt az örömöt. Tűröm, ameddig tudom. - mosolyodott el - A lányom miatt. 

"Édesen alszik a királylány!:)
@Louis_Tomlinson ne aggódj
csak meglátogattam a csajokat! :) El xx'
Könnyes szemmel néztem végig a lányon, aki felállt és a lépcső felé vette az irányt. Elgondolkodtam a történteken, ami velem történt régen, és, ami most vele. Ténylegesen is arra jutottam, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint gondoltam. Amit velem tettek, fele ennyire nem volt súlyos, mint, amit most Emilyvel csinál Josh. Gondolkodásomból Em zökkentett ki egy csöppséggel a kezében. Bellát óvatosan az ölembe helyezte, majd egy mosollyal az arcán ült le mellém. A kislány, aki jövőhéten lesz egy éves, rohamos iramban növekszik és fejlődik. Puha arcocskáját simogatva vettem észre, hogy mély álomba szenderült, így óvatosan a kanapéra helyezve indultunk meg a konyha felé Emilyvel, de előtte lefotóztam Bellust és Louissal közöltem, hogy hol is vagyok pontosan. Ahogy kitettem Louis adatlapjára a képet a telefonom hangja csendült fel. Sietősen vettem fel, nehogy Bellát felébresszem. 

- El, már annyira aggódtam! - szólt bele izgatott hangon Louis.
- Ne haragudj Louis, nem volt szívem felkelteni téged! - sóhajtottam - Átjöttem beszélgetni Emilyvel. 
- Arról, amiről tegnap este beszéltünk?
- Igen. - nyeltem egy nagyot. 
- És megtudtál valamit? - érdeklődött, de hallottam a hangján az aggodalmat. 
- Nem, igazad volt, félreértettem a dolgokat. - néztem a konyhában álló Emily-t, aki tekintetével engem kémlelt.
- Fél óra múlva gyertek Harry-hez. Tartunk egy kis összejövetelt. Hívd Emily-t és Bellát is!

*Emily szemszöge*

Aggodalmasan vizslattam a barátnőm tekintetét, majd fellélegeztem, amikor kimondta a számomra megfelelő választ Louisnak. Örültem, hogy nem mondta el viszont emiatt kellett a barátjának hazudnia. Még egy percig beszélgethettek, majd letette a telefont és egy mosollyal az arcán indult meg felém.

- Öltözz, indulunk! - mosolygott még mindig.
- Hova? - kérdeztem értetlen arckifejezéssel.
- Az legyen meglepetés! Pakolj be Bellának fürdőruhát, mert gondolom, így nem akarsz medencézni. - mutatott a foltjaimra, majd elindult a nappaliba, ahol a lányom már ülve figyelt minket.

Felvettem az ölembe a lányomat, majd elindultam vele a szobám felé. Gyorsan lefürdettem őt, majd alaposan megtörölve adtam rá egy kis ruhácskát. Bepakoltam egy táskába törölközőt és fürdőruhát a számára, majd a játékai közé téve őt kezdtem el én is készülődni. Egy pulcsit kaptam magamra, amit még karácsonyra Harry-től kaptam egy hozzá illő farmert és egy fehér converse cipőt. A fürdőbe gyorsan kifésültem a hajamat, majd egy alap sminket varázsoltam az arcomra. A szobába visszasietve vettem fel a táskámat és a lányomat, majd elindultam a nappaliban várakozó Eleanorhoz. Mosollyal az arcán állt fel a kanapéról és indult meg felénk.

~...~ 

Az utat hamar megtettük és, amikor megláttam, hogy hova is hozott valójában a lélegzetem is elállt. Az ajtó előtt állva vártuk, hogy ajtót nyissanak, amikor is szembe találtam magamat a szőke lánnyal. Döbbenten néztem Eleanorra, akinek tekintete ugyan azt sugallta, mint nekem. Egy mosolyt arcomra varázsolva köszöntem neki, majd mellette sietősen bementem a házba. A nappaliba érve ismerős hangokra lettem figyelmes.

- Emily! Istenem, de rég láttalak titeket! - rohant oda Gemma és kezemből kivette a kislányomat.
- Sziasztok! - köszöntem egy mosollyal az arcomon, majd cipőmet levéve indultam meg feléjük.
- Szia, Anne! - léptem Harry anyukája elé, aki egy öleléssel köszöntött.
- Szia, drágám! - ölelt át szorosan - Nagyon sajnálom kincsem! - súgta a fülembe. 
- Nincs mit Anne! - mosolyodtam el, majd megsimítottam a hátát.
- Szia, Taylor vagyok! - jött oda a lány és végigmért. 
- Már találkoztunk! - mosolyodtam rá, de elfogadtam jobbját
- Mókuskám! - futott oda Louis - Hoztatok fürdőruhát?  - ölelt át szorosan és megpörgetett a levegőben
- Bellának hoztam, de nem éreztem jól magamat, azt hiszem kicsit megfáztam, ezért nem hoztam. - néztem boci szemekkel a fiúra 
- Akkor mire várunk még? - kiáltott fel - Felöltözteted Bellát, vagy csináljuk mi? 
- Megoldom én Louis! Ti addig menjetek ki, majd viszem utánatok. - indultam meg a lányom felé.

Kivettem Gemma kezeiből Bellát, majd az emelet felé igyekeztem. Már jól tudtam, hogy merre kell menni, így jutottam be Harry szobájába. Gyors léptekkel igyekeztem az ágya felé, közben nagyot szippantottam a levegőből, ami az ő illatával volt tele. Bellát letettem az ágyra, majd a cipőjét kezdtem el levenni róla. Szép játékosan átöltöztettem őt, majd mellkasomhoz vontam és egy szeretettel teli puszit nyomtam az arcára. Harry asztala felé igyekeztem, ahol felfedeztem egy képet Belláról és rólam. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.

- Hiányoztok neki! - szólalt meg valaki a hátam mögül. Lányommal a kezemben fordultam meg és Anne mosolygós arcát találtam meg az ajtó előtt. 
- Csak Bella. - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a kislányom fejére.
- Hidd el, te is! - csukta be maga mögött az ajtót, majd elindult felém. Leült az ágyra és megpaskolta maga mellett a helyet, így jelezve, hogy üljek le. - Amikor elmentetek... - sóhajtott - Minden nap felhívott és magát okolta mindenért, persze jogosan. Tudom, hogy rosszul cselekedett Em, de szeret. Ahogy ezzel a lánnyal viselkedik, lehet látni, hogy nem szerelemből van már vele együtt. Meg kell, hogy valljam, nem szimpatikus nekem, de elfogadom, mert Harry is elfogadja. Viszont azt tudnod kell, hogy becsüllek azért, hogy visszajöttél és megbocsátottál neki. - mosolyodott el, majd megsimította az arcomat. 
- Megbocsátottam neki, mivel a barátom, de semmi többet nem akarok tőle. - mosolyodtam el, majd felálltam és elindultam az ajtó felé Bellával a kezembe.
- Te is tudod, hogy ez hazugság. - szólt utánam.

"Medencézés a sztárokkal!
@Emily_Payne végre velünk! <3 :)
@Harry_Styles vigyázz Bellára! "
Az ajtón kilépve nagy sóhaj kíséretében indultam el a lépcsőn egészen a nappaliig, majd az onnan nyíló medence felé vettem az irányt, ahol már a fiúk és Eleanor úszkáltak. Mosollyal az arcomon mentem közelebb, amit ők is észrevettek, így mindannyian a medence szélén könyököltek. Belláról levettem a törölközőt és letettem a földre. Kezemet megfogva indult el Harry felé, aki kezébe véve emelte óvatosan bele a vízbe. Bella egy kacajjal fogadta a cselekedetét, majd Eleanor jött ki a vízből és ült le mellém a kinti kanapéra. Egy törölközőt csavart maga köré, de még így is látszott a haján lefolyó víz. A telefonját előkapva fotózta le Harry nyakában lévő lányomat. Percek múlva a telefonom pittyegésére lettem figyelmes, ami jelezte, hogy twitteren valaki megjelölt. Mosolyogva néztem a képernyőmön megjelenő képet. A mellettem ülő Gemma és a később csatlakozó Anne is vigyorogva figyelték, ahogy Harry a kislányommal játszik. Ezt a boldog pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Rémült tekintettel emeltem a fülem mellé, miközben El felé tekintettem. Egy nagyot nyeltem és sóhajtottam, majd elindultam a nappali felé. 

~...~ 

Tíz perc hosszas telefonbeszélgetés után indultam vissza a többiekhez, ahol Eleanor aggódó tekintettel várt rám. Mosollyal az arcomon indultam meg a lány felé, aki már sejthette, hogy nagy baj van. Leültem mellé, majd kezemet az övére helyeztem és közelebb hajoltam a füléhez.

- Szeretnék kérni egy nagy szívességet! - sóhajtottam.
- Vigyázunk rá. - szorította meg a kezemet, majd egy biztató mosolyt küldött felém.
- Köszönöm szépen El! - öleltem meg, majd felálltam.
- Vigyázz magadra! Holnap átviszem reggel Bellát. 
- Rendben! - mosolyodtam el - Fiúk, lányok mennem kell! Majd találkozunk valamikor. - intettem nekik.
- És Bella? - nézett rám értetlenül Harry - Ma Eleanornál alszik. - sóhajtottam egy nagyot. 
- Holnap koncert! Ne felejtsd el kiscsillag! Holnap után meg party hard! - nevetett fel Louis. 
- Rendben Loui! De most megyek, sziasztok! - indultam el a nappali felé, ahol felvettem a cipőmet, majd táskámat felkapva indultam el.

Gyors léptekkel szeltem az utat, amikor befordultam a házamhoz. Az ajtónál megpillantottam őt. Dühös tekintete vizslatott végig a testemen és kezét már most ökölbe szorította. Egy nagyot nyeltem, majd kulcsomat kivéve a zsebemből az ajtóba dugtam és kinyitottam azt. Miután bement előttem magam mögött becsuktam az ajtót és hirtelen minden elsötétült. 

2013. január 22., kedd

Ötödik díj :)



Szabályok:
1. Irj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Irj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

Ha nem nagy baj most nem írnék 11 dolgot magamról, mert nemrég írtam le és nem akarom magamat ismételni.!:) Kérdést meg most időm nem engedi, hogy írjak, de legközelebb ígérem, pótolni fogom!

A díjat nagyon szépen köszönöm Kyra-nak! :) :* 

11 kérdés: 

1. Mi a kedvenc színed? 

Sárga, piros, kék,  fehér

2. Mi inspirál téged az íráshoz/szerkeztéshez?

Nagyon megszerettem az írást, mondhatni már ez az egyik hobbim. Mivel pozitív visszajelzéseket kapok ezért sokszor kapok kedvet ahhoz, hogy folytassam a blogomat (legyen ez akár hajnali 3-óra, ha nem megy az alvás ez kikapcsol). Szóval, röviden, tömören a kérdésre a válaszom, hogy: Az olvasók!:) 

3. Amikor meglátsz egy utálkozó postot az 1D-ről mi a reakciód?

'Most komolyan, ennek mi értelme?', kb. ezt szokta kiváltani belőlem. Főleg, amikor meglátom, hogy "gay One direction" a hajamat tépem. Lehet csinálnak félreérthető dolgokat, de nem véletlenül van barátnőjük. Istenem, én is hülyéskedek ilyennel barátnőmmel, akkor máris leszbikusnak titulálnak?! De sajnos ilyen a mai világ... féltékenyek az emberek! ;) 

4. Ha negatív kritikát kapsz mi a reakciód rá?

Hmm, eddig még nem kaptam! Pedig én egy ideig közöltem az olvasókkal, ha valami nem tetszik írják meg nyugodtan, hiszen nem harapok. Én is emberből vagyok tévedhetek és, ha van valami, amin tudnék változtatni, amit ők szeretnének, akkor megpróbálnám. Ha esetleg kapnék ilyen negatív kritikát, akkor megkérdezném, hogy min változtassak és próbálkoznék. De semmi esetre sem adnám fel!:) 

5. Mit tennél, ha egy új iskolába kéne menned, ahol mindenki utálja az 1D-t, 
csak te nem?

Ííí, érdekes kérdés. Szerintem megtalálnánk a közös hangot, de semmi esetre sem utálnám őket! Én tisztelném, hogy ők nem szeretik a fiúkat, de elvárnám tőlük, hogy előttem ne beszéljenek róluk utálkozva, mivel én meg őket preferálom. 

6. Ha hirtelen Londonba kéne költözz, mi lenne az első dolgod a városban?

Ez jó kérdés, mert 1-2 éven belül ott fogom élni a mindennapjaimat, ha isten is úgy akarja. Első dolgom az lenne, hogy körbenéznék. Elmennék a Big Ben-hez felülnék a London Eye-ra, utaznék a piros buszon a metrón, Madam Tussaud-ba is ellátogatnék, stb. Mint egy rendes turista úgy viselkednék!:D

7. Szoktál álmodozni?

A nap minden percében, de komolyan!:) Álmodozó típus vagyok.

8. Szerinted melyik szám a leggyönyörűbb?

Olyan nincs szerintem, hogy leggyönyörűbb, mert, amikor hallgatsz egy új számot, akkor lehet, hogy az jobban tetszik, mint, amit eddig a 'leggyönyörűbbnek' hittél. De nagy kedvenceim közül kiemelem, Miley Cyrus - Climb című számát és Ed Sheeran minden mennyiségben! (meg persze One Direction!;) )

9. Ha egyszer találkozhatnál bárkivel a világon ki lenne az?

Húhú, kövezzetek meg, de Robert Downey Junior!! Imádom ezt a hapsit :$ (Utána persze második helyen a 1D [Azon belül meg Harry Styles! :) ] )

10. Ki a kedvenc írónőd?

E.L. James, Bree Despain, Stephenie Meyer, stb.

11. Melyik évszakban a kedvenced?

Nyár, nyár és mondtam már, hogy NYÁR? Legjobb évszak. Talán azért ez a kedvencem, mert akkor születtem, és a hiedelmek szerint mindenkinek az a kedvenc évszaka, amikor született. 

2013. január 21., hétfő

Negyedik díj


A díjat nagyon szépen köszönöm Vanda Bordás -nak!:)

SZABÁLYOK:

1. HA MEGKAPTAD A DÍJAT, KÉSZÍTS RÓLA EGY BEJEGYZÉST ÉS TEDD KI A FENT LÁTHATÓ KÉPET!

2. ŐSZINTÉN KELL VÁLASZOLNOD A KÉRDÉSEKRE!

3. ÖSSZESEN 5 SZEMÉLYNEK KELL TOVÁBB ADNOD.

4. EZT EGYTŐL-EGYIG ÁT KELL MÁSOLNOD A LAPODRA, KIVÉVE A VÁLASZOKAT!

5. A DÍJAT VISSZAFELÉ NEM LEHET ADNI! (ANNAK NEM ADHATOD AKITŐL KAPTAD, VISZONT TÖBBSZÖR IS KAPHATSZ ILYEN DÍJAT!)

1. MI A KERESZTNEVED, HOGYAN BECÉZNEK? 
Zsuzsi a keresztnevem (amúgy utálom).
Zsu-nak vszoktak becézni!:) 

2. MELYIK DALON TUDSZ IGAZÁN SÍRNI? 
Szomorú, szomorú és szomorú! Ha még egy szomorú történettel is el van látva, akkor garantált a bőgés. 

3. FÉLSZ A SÖTÉTBEN? 
Szégyen, nem szégyen, néha igen. Főleg horror film után. 

4. SZERELMES VAGY VALAKIBE? 
Nem, de nincs is rá szükségem jelen pillanatban :) 

5. MI VOLT AZ EDDIGI LEGCIKIBB DOLOG, AMI ÉLETEDBEN TÖRTÉNT VELED?
Azt nem írom le, mert tényleg nagyon-nagyon ciki!:D Azóta is csak röhögök magamon,  hogy milyen szerencsétlen is voltam akkor abban a percben.

6. GONDOLATBAN ÖLTÉL MÁR MEG VALAKIT?
Nem, és nem is fogok! :)

7. SZERINTED PÉNTEK 13.-A SZERENCSÉT, VAGY SZERENCSÉTLENSÉGET JELENT? 
Nem hiszek benne, ahogy abban sem, ha 00:00 van és kívánok teljesül. Ezek olyan badarságok, amiket egyszer valaki kitalált és az emberek elhitték. Magamban bízok, ennél több nem is kell. 

8. VAN OLYAN DOLOG, AMIT MÉG A SZÜLEIDNEK SEM ÁRULTÁL EL?
Volt egy ideig, de aztán anyuval megosztottam. 

9. HALLGATSZ OLYAN ZENÉT, AMIT MÁSOK ELŐTT CIKINEK ÉRZEL?
NEM! Mivel semmi sem ciki, értem én itt a zenei stílust. Ha te azt szereted és azt akarod hallgatni, ne érezd cikinek, hiszen senki sem szeretheti ugyan azt, nemde bár? Te One Directiont hallgatsz míg más mondjuk Selena Gomezt. Te szereted, csak ezzel törődj ne másokkal!:) 

10. KISKORODBAN SÍRTÁL, HA SZURIT KAPTÁL? 
Épp a minap beszéltem erről anyuval, hogy még csecsemő koromban SEM sírtam a szuritól, most meg pláne nem!:) 

11. MIT TENNÉL, HA HIRTELEN HÍRES LENNÉL? 
Fúú, elutaznék minden hova és segítenék az éhező gyerekeken (Afrika), jótékonykodnék. Nyitnék egy cukrászdát és örökbe fogadnék egy árvát. 

12. SZOKTÁL ÁLMODOZNI? 
Ez a blog is egy álom szüleménye!:) 

13. JÁRNÁL CHACE CRAWFORDDAL? 
Lehet, hogy most több száz szívet török össze, de nem! :\ Nem az én stílusom.

15. ADNI VAGY KAPNI JOBB? 
Természetesen ADNI!:)

16. TITKOM: 
Az marad a titkom! ;)

17. BAKANCSLISTA: 
  • Találkozni a 1D-s fiúkkal.
  • Angliába élni.
  • Felnőni
  • Mindig mosolyogni
  • Gyerekeket szülni
A díjat csak egy blognak tudom küldeni, mert nagyon szeretem, csak az írója nincs tisztában azzal, hogy milyen jó is a blogja!:)

2013. január 19., szombat

33. Bántott?

Jó estét kedves olvasók!:) Igen, igen jól látjátok, ez a 33. rész! Mivel volt időm megírtam ma a részt és meghazudtoltam magamat, miszerint is ennek csak jövőhét szombaton kéne felkerülnie. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és nem haragudtok azért, hogy egy héttel előbb jött a "részecske". Jó olvasást hozzá! Sok puszi nektek és nagyon szépen köszönöm, hogy hozzászóltok a részekhez! :* 

Have a nice day, 
Wh ite. :)

"A mesék szépek, de senki nem felejt egy nap alatt,
senki nem változik meg egy nap alatt,
senki nem lesz szerelmes élete végéig egy vadállatba"

*Eleanor szemszöge*

Egy hónap után most végre itt állunk a londoni repülőtéren és szemünkkel őket keressük. Egy hónap alatt rengeteg minden történt, amit regélhetnék én oldalakon keresztül, de semmi új információt nem lehetne belőle megtudni, mert amióta Em és Bella elmentek az időm nagy részét otthon töltöttem Danival. Liam barátnőjével remekül megértjük egymást, de mégsem olyan, mintha Em lenne. Azokat a felülmúlhatatlan vásárlásokat vagy hülyéskedéseket nem tudja senki sem pótolni. Dani nagyon megértő és kedves lány, remek barátok lettünk és örülök, hogy Liam mellett van egy olyan lány, aki tényleg önmagáért szereti. Sokat segített neki túllépni Em távozásán, ami nagy részben sikerült is neki, de persze sosem volt olyan nap vagy perc, hogy Liam ne említette volna meg a húgát és keresztlányát. Számtalan képet láttam Emilyről az utóbbi időben, ami kicsit megbotránkoztatott, hiszen egyáltalán nem így szokott viselkedni. Cikkek sokasága jelent meg nálunk, amit a magyar média közölt az ott élőkkel, így eljuttatva hozzánk is azokat. A képek alapján persze lehetett látni, hogy jól érzi magát ott, de megváltozott. Megváltozott, és ezt csak egy embernek köszönheti, mégpedig Harrynek. Az utóbbi időben már eljutott a kapcsolatunk arra a szintre, hogy visszaköszönök neki, de ez is csak azért van, mert Emily még anno egy hónapja a levelében így kérte tőlünk. Nehéz egy olyan ember társaságában lenni, aki már másodjára bántja meg a legjobb barátnőmet, így összetörve őt. Érdekes módon most mégis ő is itt áll velünk egyetemben a váróban, kutatva az emberek között egy ismerős alakot. Sejtésem és a hírek szerint már rég nem olyan a kapcsolata Taylorral, mint volt és megbánta, amit tett Emilyvel. De, ahogy a mondás tartja "késő bánat". A nyüzsgő embertömegben megtekintettem őt, ahogy kezében a lányát tartja és várja, hogy valaki odamenjen hozzá. Louist oldalba bökve mutattam a lány felé, így mindannyian sietős léptekkel indultunk meg felé. Amint tekintetünk találkozott, hatalmas mosoly ült ki arcára, majd Bellát a földre téve indult meg Harry felé a kislány. Kijelenthetem, hogy amióta nem láttuk Bellát rengeteget nőtt és az előbb látottak alapján nem felejtett el  minket. Emily mindannyiunkat szorosan átölelt, majd Harry elé lépve időztek egy kicsit egymás szeme bámulásában. Lehetett látni, hogy még mindig ugyan úgy vonzódnak egymáshoz, mint egykoron, de egyikük sem tudja, hogy mitévők legyenek. Minden bizonnyal ennek a kapcsolatnak még lesz jövője, hiszen ők egymásnak lettek teremtve. Ha nem most, az elkövetkezendő pár évben biztos vagyok benne, hogy újra egymás mellett lesznek. Akármennyire is Harry ellen vagyok az elmúlt hónapok történései miatt, be kell valljam, hogy tényleg egymáshoz valóak. Emily kiegészíti Harry-t, és ez fordítva is így van. Belláról meg ne is beszéljünk. Emily a lányát jobban szereti, mint az életét és Harry meg úgy viselkedik ezzel a csöpp kislánnyal, mintha a saját lánya lenne. Arcához nyúlva simította azt meg, majd egy kis ideig időzött rajta. Ezt a romantikus pillanatot egy fiú zavarta meg, akinek úgy láttam Em nem nagyon örült. Igaz mosollyal az arcán mutatta be nekünk Josh-t, de az a mosoly koránt sem tűnt igazinak. A fiút már korábban mindannyian megismerhettük a képek alapján, amit Em adatlapján lehetett fellelni, de valamiért nem volt nekem szimpatikus. Miután mindenki bemutatkozott Josh-nak együtt indultunk vissza Em házába, hiszem Sara már vár minket. Nem jött ki, mivel otthon nagy sürgés-forgásban van. Fél órás út alatt mindenki beszéltette Emily-t. Szegényt már sajnáltam, hogy egész végig beszélni kellett, így nem engedve, hogy egy perc nyugta is legyen. Amikor a ház elé értünk gyors tempóval pattant ki a kocsiból, majd a ház ajtaja felé igyekezett. Követtük őt, így csomagokkal a kezünkben csapódtam Harry mellé, akinek a kezében ott pihent Bella. Óvva szorította magához a kislányt, majd, amikor rám tekintett csak egy mosoly kerekedett az arcára. Hátát megsimogattam, de fogalmam sincs, hogy mi történt velem, hogy ennyire barátságos lettem a fiúval. A lakásba beérve Em csillogó szemeivel találtam szembe magamat. Egy csókkal elköszönt Josh-tól, majd maga mögött becsukva az ajtót kért meg minket, hogy maradjunk itt, amíg ő felviszi a csomagjait. Mindannyian a kanapéra ültünk és bekövetkezett az a bizonyos kínos csend. Loui karjai fonódtak a derekamra, így közelebb húzva magához. A szobát betöltötte a még mindig Harry kezeiben lévő Bella kacaja, amit mindannyian örömmel figyeltünk.

- Mire vársz még? - csendült fel hangom és tekintetem egyenesen Harryre nézett.
- Tessék? - rázta meg a fejét értetlenül, minek következménye egy keszekusza haj lett.
- Itt a lehetőség, és az alkalom Harry! Egy hónap után végre beszélhetsz vele. - mutogattam a lépcső felé célzásképpen.
- Add ide Bellát! - mosolygott mellette Zayn,  miközben kezét nyújtotta a kislányért.

Harry felállt és egy mosollyal köszönte meg a biztató szavaimat. Egy sóhaj hagyta el a számat, mire Louis belepuszilt a hajamba. Fülemhez hajolt és suttogni kezdett.

- Köszönöm! - suttogta bele az egyszerű szót, majd mosolyogva elhajolt.
- Nem miatta tettem! - hajoltam hátra a fiúhoz, majd egy csókot nyomtam a szájára.
- Nem azért mondtam, hanem azért, mert segítettél neki. - mosolyodott el.
- Láttam, hogy-hogy néztek egymásra a repülőtéren. Még mindig szerelmesek egymásba. - kuncogtam fel - Csak a kezdőlöketet adtam meg Harry-nek.

*Harry szemszöge*

Miután Eleanor segített a kezdőlöketben, könnyebben szökkentem fel a lépcsőn, persze így is izgultam, hogy mit fog hozzám szólni. Elsődleges célom a békülés volt, meg persze a kíváncsiság, hogy mi lehet az a folt az arcán. Az ajtója elé érve kicsit időztem, majd bekopogtam. Mivel nem jött válasz voltam olyan bátor, hogy benyitottam. A szobában senkit sem láttam, de a fürdő felől zajokat hallottam, így halk léptekkel az ágya felé igyekeztem, majd helyet foglaltam. A kezemet tördelve vártam, hogy kijöjjön a fürdőből, amikor észrevettem, hogy az ajtófélfának dőlve figyel. Egy sóhaj keretében felálltam, majd felé indítottam meg a lépteimet. Kezei után nyúlva kezdtem el azokat simogatni, majd arcához nyúlva tűrtem el pár tincset a füle mögé. A látvány miatt egy sóhaj hagyta el a számat, majd a foltra helyezve a kezemet néztem bele csillogó, és megtört szemeibe.

- Mi ez a folt Emily? Bántott? - néztem mélyen a szemeibe, de semmit sem szólt.
- Ugyan kérlek, ki bántott volna? - förmedt rám, majd elengedte a kezemet - Elestem és beütöttem az arcomat az asztal sarkába. 
- Komolyan ennyire hülyének nézel, hogy egy ilyen kicsinyes kifogást bevegyek? - húztam fel a szemöldökömet, majd mellkasom előtt összefontam a kezeimet.
- Azt hiszel el, amit akarsz! - vonta meg a vállát - Engem már régóta nem érdekel, hogy mit hiszel el nekem, és mit nem Harry. - ült le az ágyra, de szavai késként döfték át a szívemet. 
- Emily én... - kezdtem volna bele, de félbeszakított.
- Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem...és tudod miért? Mert elhiszem...
- Nagyon sajnálom, amit tettem veled! Tudom nincsenek rá szavak, hogy milyen idióta voltam. - indultam meg felé és leültem közvetlen mellé. 
- Ha az ártatlanság glóriaként is jelenne meg a fejed fölött, te magad nem lennél ettől újra ártatlanná, mert, ha az ártatlanságot egyszer elveszíted soha többé nem kapod vissza. - vezette rám tekintetét, majd sóhajtott - Tudod miért ragaszkodtam hozzád annyira? Mert eszembe juttattad, milyen voltam régen, mielőtt ebbe az ördögi körbe kerültem. Újra megmutattad nekem azt a világot, ahol érdemes szeretni, amit szeretnék inkább elfelejteni. 
- Emily... - suttogtam szinte a nevét, majd arcához nyúltam. 
- Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom te leszel, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette. - kezét az enyémre helyezte és tekintetünk egymásét kémlelte. 
- Szóval nem szereted? - húztam mosolyra a számat és ezzel együtt a kezét is jobban megszorítottam. 
- Ezt egy szóval sem mondtam! - gyengített a szorításon - Tudod Harry... - sóhajtott egy nagyot, majd tekintetét a kezünkre szegezte - Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert te vetettél véget neki. Hát legyen akkor vége örökre.

Szavai a szívem mélyéig hatoltak és fájtak. Őrületesen fájtak, és nem hittem a fülemnek. Reméltem, hogy megbocsájt, de mit is vártam? Hogy majd meglát és egyből a nyakamba ugrik a történtek után? Naiv voltál Harry..nagyon naiv. Tudom, hogy rosszul esik neki. Ne haragudj! - mondtam neki már ezerszer ezt a szócskát, de mindhiába. Pont úgy vagyok vele, ahogy ő velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.

- Ezzel most mire akarsz célozni? Hogy soha többet ne találkozzunk? Ez nem helyes Em... itt a banda, Bella. Megoldhatatlan lenne! - kezdtem el idegeskedni, hiszen nem akartam őt újra elveszíteni. 
- Tudom, hogy nem lenne megoldható - sóhajtott egy kövéret - Nem is akartam eltiltani tőletek Bellát - nevetett fel egy kicsit - Nem tudom mi lenne a helyes Harry. Annyit gondolkodtam, mindenen, de mindig ugyan arra jutottam. Vagyis a semmire. Liam és Bella miatt muszáj lesz mindig összefutnunk, és a többieket sem szeretném hanyagolni, de így ártok magunknak. - nézett immáron a szemeimben.
- Nem akarom, hogy miattam távolodj el a többiektől. Emily... - nyeltem egy nagyot - Van rá esély, hogy megbocsájts? 
- Szerinted beszélnék veled, ha nem bocsájtottam volna meg? - mosolyodott el ismét - Harry, én már nem haragszom, viszont azt tudnod kell, hogy nem látok rá esélyt, hogy mi ketten újra együtt legyünk. Viszont a barátságomat, ha elfogadod, akkor elfogadod, ha nem akkor nem. Tudnod kell, hogy jelen pillanatban tőlem még ez is nagy gesztus, mert nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy a barátomnak tekintselek, maximum egy nagyon közeli, és jó ismerősnek.
- Küzdeni fogok érted Em, harcolni fogok a bizalmadért! Tudnod kell, hogyha valamire szükséged van, akármire, bármikor hívsz én azonnal itt leszek! - nyomtam puszit az arcára, majd kezemet nyújtva felállítottam őt és elindultunk le a többiekhez.



*Emily szemszöge*

Őszintén szólva örültem, hogy Harryvel megbeszéltük a dolgokat, és kiadhattam magamból azt, ami már szinte egy hónapja kikívánkozik belőlem. Szerettem még...mindennél jobban, de nem tehettem meg azt, hogy egyből belevágjak újra, amibe régen is. Azt akartam, hogy egy kicsit küzdjön értem és érezze, hogy mekkora hülyeséget tett velem. Azt sem tudom meg-e akarom vele újra próbálni a dolgot, hiszen itt van egy zavaró tényező is, Josh. Harrynek hazudtam a zúzódásról, mivel, ha megmondtam volna neki az igazat, tuti megkereste volna a fiút és bajba sodorta volna magát, így ésszerűbbnek tűnt egy kis füllentés. Különösen jól esett, hogy felajánlotta a segítségét, ha bármi baj történne. A gondolatmenetemből a többiek nevetése zökkentett ki illetve anyám hangja. Sikítozva rohant felém, miután lányomat visszaadta Liam kezébe. Szorosan magához ölelt és én ezt természetes viszonoztam. Szaporán szívtam be jellegzetes illatát, ami már iszonyatosan hiányzott. Éreztem, hogy a pulóverem ujja kezd átázni, így jöttem rá arra, hogy anyu sír. Hátát simogattam, majd az én szemből is előszökött néhány könnycsepp. Eltávolodva adott puszit az arcomra, majd megsimítva azt vált láthatóvá a zúzódás. Arcomat oldalra fordítva nézegette és aggódó tekintettel figyelt rám.

- Beütöttem az asztalba. - válaszoltam a fel nem tett kérdésére, majd körbenéztem a szobába. 

Mindenki aggódó és gyanakvó tekintettel figyelt engem. A lányom felé igyekeztem, aki kis kezeit nyújtva felém közölte velem, hogy ölembe akar fészkelődni. Kezeit nyakam köré fonta, így jobban magamhoz tudtam szorítani. Leültem a fotelba, ami a többiekkel szemben helyezkedett el, így jobban tudtam a kérdéseikre válaszolni. 

- Milyen volt Magyarország? - tette fel izgatottan az első kérdést Loui.
- Húh, hát csodálatos. De komolyan! Niall neked nagyon tetszett volna, mert isteniek ott az ételek. Igaz jóval fűszeresebben főznek, mint mi, de gyorsan megszerettem. Rengeteg olyan édesség van ott, amit itt nálunk nem lehet kapni, kiemelem itt a túrórúdit, amit Bellus előszeretettel fogyasztott bármikor - néztem a kislányomra, aki folyamatosan vigyorgott - Vagy ott van például a Szamos marcipán, ami mennyei. Voltunk Balatonon, amit a magyarok Magyar tengernek neveznek, miközben csak egy kis tó, de gyönyörű. Az emberek felettébb kedvesek voltak. A rajongók, akik tudták, hogy ki is vagyok valójában, félve jöttek oda 1-1 aláírás vagy kép erejéig. Annyira fura volt az elején, hogy tisztelik a magánéletemet, hogy el sem tudjátok hinni. Rengeteg látnivalót néztünk meg, kiemelem itt a Parlamentet, ami a Duna parton helyezkedik el, vagy a Budai várat, Margit szigetet és nem utolsó sorban a Hősök terét. Nagyon szép Magyarország ezért döntöttem úgy, hogy veszek ott egy kis házat. A közeljövőben szeretnék még visszamenni, hiszen ott van Dóri is. - fejeztem be a kis bemutatót.

~...~

Még vagy egy óráig kérdezgettek, majd úgy döntöttek, hogy elmennek, hagynak minket pihenni, hiszen ma érkeztünk haza. Már jócskán későre járt az idő és Bella is már aludt az ölemben. Felállva a fotelból kísértem ki a barátaimat és a családomat. Mindenkitől elbúcsúztam és már csuktam volna be az ajtót, amikor egy emberként szólaltak fel.

- Hétvégén a tiszteletedre rendezünk egy "Üdv újra itthon Emily és Bella" bulit.
- Jaj, srácok nem kéne, tudjátok jól. - mosolyodtam el.
- Dehogyis nem! - húzta össze a szemeit Louis. 
- Rendben Louis! Veled aztán nem lehet ellenkezni! - mosolyodtam el - Vigyázzatok magatokra! - dobtam egy puszit feléjük, majd becsuktam az ajtót.

A lépcsőn óvatos léptekkel haladtam fel, nehogy Bellust felébresszem. Az ajtón beérve a kiságyába helyeztem be, majd holnap lefürdetem, nincs szívem felébreszteni. Miután Bellát lefektettem a fürdő felé vettem az irányt, ahol egy hosszas forrófürdő után szálltam ki a kádból. A testemen mindenhol foltok váltak láthatóvá, amiket Josh okozott. A törölköző után nyúlva bugyoláltam be magamat, majd indultam vissza a jól megszokott szobámba. Az ágyamról elvéve a pizsamámat kaptam magamra egy bugyival egyetemben, majd az éjjeliszekrényen lévő lámpát lekapcsolva ringattam magamat álomba. 

~...~ 

Másnap reggel hangos morajra keltem, amit a csengő okozott. Valakinek nagyon fontos lehettem, így a köntösömet felvéve indultam meg a nappali felé. Az ajtó elé érve téptem fel azt, a szemem kidülledt, amikor a karikás szemű Eleanorral találtam szemben magamat. Idegesen lépett be az ajtón és indult meg a nappali felé, ahol a kanapéra ült le. Az ajtót becsuktam és követtem őt. Mellé ültem és csak a tekintetét figyeltem.

- Emily...bántott? - nézett rá az arcomra, majd a lábaimra tévedt a szeme - Nehogy azt mondd, hogy ezeket is az asztal okozta! - mutatott a combomon ékeskedő lilás foltokra.
- El - nevettem fel - tudod milyen két-ballábas vagyok.
- A többieket lehet át tudod verni, de engem nem! - nézett rám gyanakvó tekintettel.
- Jaj, Eleanor - sóhajtottam egy nagyot.
- Szóval? Mi történt Magyarországon igazándiból?