2013. január 3., csütörtök

RÁADÁS # 1

Sziasztok drága olvasóim! A szavazat eredménye (11 szavazat jött) azt mutatta, hogy nyolcan szeretnétek, ha Louis szemszögéből is átláthatóbb lenne ez az egész. Nem tudom mennyire fog tetszeni, de igyekeztem!:) Szombaton, ha minden igaz akkor kiderül, hogy Emily hogyan döntött, marad-e az apjával és a kisfiával vagy visszatér a való életbe!:) Nem is szavalok itt többet itt az első ráadás!:) Puszillak titeket!

Have a nice day,

Wh ite. :)


*Louis Tomlinson*

Egy hónapja nem voltunk otthon, ami valljuk be elég durva. A turné közben találkoztam a hőn szeretett szerelmemmel, aki indult is haza Emilyhez, hogy találkozzanak, mivel vége lett az itteni munkájának. Hirtelen szegény lány most egyedül maradt, mivel Liam szülei is egy megbeszélésen vannak távol tőle, mi is turnézunk és Eleanornak is munkája akadt, ezért kénytelen volt otthagyni őt. A bandából talán Harry várja a legjobban, hogy újra Londonba tartózkodjunk, mivel már hiányoznak neki a csajok, név szerint Emily és Bella. Talán még jobban várja a találkozót, mint Liam, ami már-már fura, főleg, hogy Harry-ről beszélünk. Mint legjobb barátja kimondhatom, hogy Harry ténylegesen is megváltozott, és remélem most már végleg. Szeretem őt és a rajongók is szeretik "Larry-t", hogy őket idézzem, de látszik, hogy Harry a legfiatalabb a bandában, gondolok itt az érettségi szintre. Tudom, hogy fiatal még a maga 18 életévével, de akkor sem kéne havonta vagy hetente váltogatnia a csajokat. Emily ebből a szempontból már teljesen érett, hiszen van egy gyönyörű szép kislánya, aki lassan betölti az első életévét. Már lassan egy éve, hogy csatlakozott hozzánk és boldogít minket. Az utolsó koncertünket adtuk ma, ami azt jelenti, hogy előbb hazamehetünk. Fáradtan koslatunk be a hotel szobába, és mindenki a kanapéra veti le magát, amikor egy ismerős csengőhang csapja meg a fülemet, így a telefonom felé rohanva, indultam el a szobám felé, miután felvettem a készüléket. 

- Szia El! - köszöntem kedvesemnek.
- Szia Louis! - köszönt vissza, minden becézgetés nélkül. Valami bajt szimatolok a levegőben. - Mikor jöttök haza? - érdeklődött, de hangja még mindig furcsa volt és rejtelmes.
- Hát, elvileg meglepetés lenne, de holnap hajnalban érkezünk meg. Paul megengedte, hogy előbb hazamenjünk. - válaszoltam szerelmemnek boldogan, hiszen holnap ismét láthatom.
- Emilyékhez jöttök? - érdeklődött még mindig érdekes hangnemben. 
- Igen Emhez megyünk, de El... mi a baj? És ne mondd azt, hogy semmi, mert már ismerlek! - ültem le az ágyamra és eldőltem rajta.
- Jaj Louis... - sóhajtott egy nagyot. - Emily állapotos! 
- Hogy micsoda? - kiáltottam el magamat.
- Louis csöndesebben! - szólt rám a telefon másik végéről. - Ne mondd el senkinek kérlek! Emily így is maga alatt van, nem hiányzik az, hogy Harry egyből lerohanja. 
- Ne haragudj, de ez, hogy lehet? Mármint, úr isten! - kaptam a szám elé, hiszen ez az egész hihetetlen volt. 
- Mi sem tudjuk Lou. Egyszerűen mi sem hisszük el. Szedett gyógyszert, de az nem nyújt teljes védettséget tudod...Attól fél, hogy Harry magára hagyja.
- El, nem tudok mit mondani. Nem tudom felfogni, amit mondtál! Remélem, hogy Harry nyugodtan fogja kezelni a helyzetet, bár lehet még örülni is fog neki, tudod Bellát, hogy szereti, de majd meglátjuk holnap. Minden esetre hallgatok! - mosolyodtam el egy picit, bár magam sem tudom, hogy min.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogy mondtad. Viszont most megyek Loui, fáradt vagyok, kikészített ez a nap. Holnap találkozunk Em-nél. Szeretlek! - köszönt el a szépséges barátnőm. 
- Szia El, Szeretlek! - mondtam ki az utolsó szavakat, majd letettem. 

~...~

A repülő már fél órája, hogy landolt a londoni repülőtéren, így lassan megérkezünk Em háza elé. Fél órás út után lábunkat kinyújtva szállunk ki a kocsiból, ha jobban megnézem egyesek, mint például Harry kipattantak.  A bőröndöket a kocsiba hagyva indultunk meg az ajtó felé, ahol pár kopogás után Saraval találtuk szemben magunkat. Mindenki beljebb lépett, majd Liam üdvözölte egy nagy öleléssel az anyukáját, majd őt követtük mi is. A nappaliba igyekeztünk, majd a kanapén foglaltunk helyet.

- Emily? - kérdezte Harry miközben a lányt kereste a szemével.
- Még alszik! - mosolyodott el Sara.
- Már nem alszik! - csendült fel Em hangja, így mindannyian a lépcső felé néztünk. 

Hogy mit láttam? Azt szavakkal nem lehet leírni! A mindig vidám Emily most szomorú volt, karikás szemekkel és látszott rajta, hogy meggyötört. Sajnáltam! Iszonyatosan sajnáltam, de nem szólhattam neki arról, hogy El mindent elmondott. Így Liam után mindannyian átöleltük őt, én kicsit jobban is, mint a többiek, majd a konyha felé igyekezve leültünk reggelizni. Végig őt figyeltem, ahogy csak piszkálja az ételt és szemét törölgeti. Senki se vette észre, hogy a lány, aki egykoron mindig nevetett, most könnyeit törölgeti. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy felállt és felment. Mindenki értetlenül nézett egymásra, majd a reggelit befejezve indultunk vissza a nappaliba és foglaltunk helyet a kanapén. Mindenki csak nézett ki a fejéből, talán mindannyian éreztük, hogy nincs valami rendben, vagyis én tudtam, hogy milyen baja van Emilynek. 

- Ez micsoda? - vette el az asztalról Harry a tollnak látszódó tárgyat, amiről kiderült, hogy egy teszt. - Ez egy  pozitív terhességi teszt. - kémlelte Harry a tesztet és a pozitív szócskát hangosan kiemelte. 
- Harry drágám... - szólalt meg Sara, de Harry dühösen rohant fel az emeletre.
- Anyu mi folyik itt? - kémlelte anyja tekintetét Liam.
- Emily áldott állapotban van. 
- Hogy micsoda? - dülledtek ki Liam szemei. - Az meg, hogy lehet hiszen...- kezdett bele, de Sara közbe szólt.
- A gyógyszer nem nyújt teljes védettséget! - sóhajtott egy nagyot - 1%-a a nőknek, akik gyógyszer mellett állapotosak lesznek. Emily bele tartozik ebbe az 1%-ba. 
- Ó...tényleg és mikor? Amikor már megszületett? - hallottuk Harry kiabálását az emeletről, így mindannyian Em szobája felé igyekeztünk, ahova Liam kopogtatott be.
- Emily minden rendben van? - hajolt be az ajtón Liam, mi meg mögötte sorakoztunk fel.
- Háh. Rendben? - nevetett fel Harry - A húgod megint terhes, de most tőlem kivételesen, de eddig valahogy erről elfelejtett szólni - dobta ki hozzánk a tesztet, amiért Sara hajolt le.

Harry még szólt néhány "kedves" szócskát Emilyhez, majd a lány rohanva távozott Bellával a kezében. Hogy mit gondoltam abban a percben Harry-ről? Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy egy barom! A többiek felé néztem, majd fejemmel bólintottam egyet. Vették az adást, így Harry felé indultam be a szobába, majd becsuktam mögöttem az ajtót. Sóhajtottam egyet és szememet lehunytam.

- Tudod, hogy egy barom vagy? - kezdtem el a mondandómat.
- Miért lennék? Azért, mert kimondtam az igazságot? - nézett rám kérdőn.
- Harry, most már tényleg tudom, hogy barom vagy!- léptem közelebb, majd leültem az asztalnál levő székre. - Kiabáltál vele, csoda, hogy nem ütötted meg. Nem gondolod, hogy elmondta volna és, hogy ez neki sem könnyű? 
- El kellett volna mondania! Teljesen jogosan akadtam ki! És soha nem ütném meg.
- Sohase mondd, hogy soha! - hűű, de bölcs vagyok. - Azt sem gondoltam volna, hogy kiabálni fogsz valaha vele, erre tessék. A másikra meg - sóhajtottam ismét - Rátörtél! El mondta volna Harry, csak te nem adtál neki lehetőséget. - ezzel a mondattal én befejeztem a beszélgetést és leindultam a többiekhez. 

Még a hátam mögül hallottam egy "igazad van"-t a szájából, de mit sem törődve vele folytattam utamat a nappaliba. Leérve már El is ott volt, így szorosan magamhoz öleltem őt. Már órák óta várunk és várunk. Emily senkinek sem veszi fel a telefont és mi egyre jobban aggódunk. A kanapén ültünk mindannyian, tehetetlenül, amikor El telefonja szólalt meg. Csilingelő hangján, boldogan kiáltotta el magát, miszerint Em keresi, azonban a mosolyt könnyek váltották fel. Körülbelül öt perc beszélgetés után sokkos állapotban állt fel, mi pedig követtük. Egy kórházba voltunk. Emily balesetet szenvedett és kómában fekszik, a babát pedig elveszítette. Liam apukája is vele volt, de ő nem élte túl. Lehetséges egy nap ennyi tragédia? - tettem fel magamban a kérdést, miközben Bellust vittük haza. Lehetséges! Hiszen itt van rá a példa.

~...~

1 hónap telt el mióta a baleset történt, de Emily állapota változatlan. Azóta volt néhány koncertünk, de persze nem voltunk ugyan azok, akik régen. Ennek oka Em volt. Mindenki aggódott érte, hiszen elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor az orvos kijelentette, hogy lekapcsolják őt a gépekről. - Szívtelenek! - jutott eszembe az első dolog a hír hallatán. Zayn-re időközben rátalált a szerelem Perrie személyében. A Little mix egyik énekesnőjével lett szorosabb a kapcsolata, olyannyira, hogy már a média is tőlük zeng. Bevallották egymás iránt érzett szerelmüket, ahogy már réges-régen Liam és Danielle. Harryvel viszont más a helyzet. Csalódtam benne, mélységesen nagyot, de nem vagyok képes megszakítani vele a kapcsolatot, hiszen a legjobb barátom. Azon a bizonyos jótékonysági koncerten változott meg. Akkor találkozott Taylorral és mindent megváltoztatott. Azóta bent sem volt Emilynél és Bellát is csak akkor látja, amikor nálam és El-nél alszik a kislány. A sajtó rajtuk csámcsog, és folyton a lánnyal van, aki már Londonban vásárolt is egy csinos kis házacskát magának. Liam azóta hallani sem akar Harryről, így nehéz együtt mutatkoznunk, mert félek, hogy Liam neki megy. Liam azért haragszik Harry-re, mert megvallása szerint miatta történt a baleset, mert, ha nem ront úgy rá Em-re nem rohan el és nem történt volna az, ami történt. Másrészről meg, hogy cserben hagyta a húgát, ami igaz is, mert Taylorral szűrte össze a levet. Harry viszont...Harry őszintén beszélt velem a dologról. Sajnálja, amit tett nem akarta, hogy így legyen, de Taylor mellett boldog és ebbe bele kell törődnünk. Nem lát sok esélyt arra, hogy Emily felébredjen és nem akart örök életében Em-re várni, így kapott az alkalmon, amit Taylor nyújtott számára. Bonyolult dolog, mivel két barátom közé kell állnom és így választanom. Nehéz, iszonyatosan nehéz mindkettejük között ugrálnom, mivel egyikőjüket sem akarom megbántani. Liam így is haragszik, mivel Harrynek megengedtem, hogy amíg Bella nálunk van elvigye őt Taylorral egy kicsit. Természetesen másnap az újságban látta viszont a képeket, amik készültek róluk és számon kért. Megértem mindkettejüket, de ez így nem mehet tovább! Nem bírja már senki sem ezt a feszültséget, ami mostanában van a banda között. És, hogy most hol is vagyunk? Emily halálos ágya körül állunk, mindannyian kivéve Harry-t. Erre sem volt képes, hogy eljöjjön és elbúcsúzzon tőle. Szörnyű volt így látni a családját, vagyis Liamet és Sara-t. Az orvos kijelentése után az én szemem is könnybe lábadt, hiszen holnap vége mindennek! Egy csodálatos fiatal lányt veszítünk el, egy csodálatos barátot, egy csodás testvért és egy csodálatos anyát, akit kislánya a mai napig vár haza. Mindenki sírva indult ki a szobából, amikor a hátul álló Eleanor mellé álltam. Kezében ott tartotta a kislányt és szorosan magához szorította. Ebben az egy hónapban rájöttem, hogy csodálatos anya lesz belőle. Hogy jöttem rá erre? Úgy, hogy Bellával úgy törődött, mintha a saját lánya lenne. Annyira sok szeretetet adott neki, mint senki más Emilyn kívül. Könnyei csak folytak és folytak. Sminkje már egész arcán elkenődött, de ez sem érdekelt, nekem így is gyönyörű volt. Állánál fogva a fejét felemeltem és letöröltem az arcán lefolyó könnyeket. Bellus keze szorosan ölelte át a barátnőm nyakát, érezte, valamilyen szinten biztos, hogy érezte, hogy baj van.

- Feladta volna Louis? - szipogott mellettem.
- Még van esély, hogy felébredjen El! Erős Emily, nagyon erős! - mosolyodtam el. 
- Így gondolod? - tette fel a kérdést, amin elgondolkodtam.
- Így! - vágtam rá, még ha nem is voltam benne teljesen biztos. - Fel kell ébrednie! - nyomtam egy puszit az arcára, majd kézen fogva indultunk el a többiek felé. 

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett köviiit és nem halhat meg biztos hogy nem na mindeg imádtam ezt arészt is mint a többit köviiiiit +.+
    And xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Igyekszem ahogy csak tudok.
      Puszi, Wh ite :*

      Törlés
  2. gyors kövit, remélem nem fog neghalni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  3. Neeee.ugy-e nem haal meg Em???? Gyorsaan kövitt:D♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, igyekszem!:)

      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés