2012. november 28., szerda

19. Every end is a new beginning.

Sziasztok! Meghoztam a várva várt 19. részt. Sajnálom, ha csalódást okozok vele, nem lett életem legjobb része, de annyi mindent tudnék írni, hogy egy részbe nem lehet mindent beletömöríteni. A komikat még mindig várom, oldalt létrehoztam a Chat részt, ahol üzenhettek nekem, ha akartok!:) Apropó benéztetek már ide? http://love--faith--hope.blogspot.hu/ várjátok már az első részt?:) Na, mindegy abba hagyom a rizsázást! Jó olvasást! 
Puszillak titeket Wh ite. 

"Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged.."
A kérdés hallatán Harry csak közelebb húzott magához és újra megcsókolt.

- Szóval igen..- mosolyodott el Louis.
- Gratulálok srácok, végre jól cselekedtetek! - állt fel Niall és átölelt minket.

Niallt követve mindenki odajött és örült nekünk. El-re nézve csak mosolygott és kacsintott egyet. Miután eltávolodtunk az órára néztem és a fejemhez kaptam.

- Fiúk nekem mennem kell! Így is elkéstem! - kapkodtam a táskám után, mire a többiek értetlenül néztek rám.
- Azt mondtad ma nem lesz fotózásod. - biggyesztette le száját Harry.
- De táncom van! Ma van itt utoljára Lexi és mondtam neki, hogy benézek, ha már nem járok rendszeresen. - nyomtam egy csókot Harry szájára. - Na, de megyek is sziasztok!

A házból kilépve egyenesen a táncstúdió felé vettem az irányt. Gyors léptekkel szeltem az utcákat, majd, amikor odaértem bementem a jól megszokott ajtón, ahol a próbák szoktak lenni. A fotózások miatt meg persze Bella nevelése mellett sajnos le kellett mondanom a táncról. A teremben már elkezdődött a próba így bekopogtam és bementem. Lexit tekintettem meg a terem közepén, így felé elindulva köszöntöttem őt két puszival és egy hosszas öleléssel. A próbán szinte majdnem minden embert ismertem, akikkel kezdtem a táncot, mindössze egy ismeretlen arcot véltem felfedezni. Mindenkinek köszöntem, majd Lexi bemutatta nekem azt az ismeretlen lányt, aki tegyük hozzá gyönyörű volt.

- Danielle, ide tudnál jönni? - szólította meg őt Lexi.
- Persze jövök! - szólalt meg kedves hangján a lány.
- Danielle, ő itt a barátnőm és egy remek táncos Emily Payne! Emily ő a legújabb táncosunk Danielle Peazer! - mutatott be minket egymásnak
- Szia! Örülök, hogy megismerhettelek! Véletlenül nem te vagy az a híres modell és Liam Payne húga?
- De én vagyok! - mosolyogtam rá, miközben kezet ráztunk - És én is örülök, hogy megismerhettelek.

A próba további részében jól elvoltunk a csajokkal. Táncoltunk hülyéskedtünk és beszélgettünk. A próba végén felvetettem az ötletet, hogy elmehetnénk kávézni, de mivel Lexinek pakolnia kellett így nem tudott jönni.

- Danielle, nincs kedved eljönni velem kávézni? - fordultam oda a göndör hajú lányhoz
- De, szívesen!

A táskámat a vállamra kapva indultunk el a próbateremből, amikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Liam hív.

- Szia! - köszöntem bele vidám a bátyámnak
- Szia Em! Mikor jössz? Anyuék lassan jönnek és arra gondoltunk a többiekkel, hogy előtte még megnézhetnénk közösen egy filmet, vagy szórakozhatnánk egyet. - hadarta el a telefonba.
- Úúú, hát jó lenne, csak egy barátnőmmel épp kávézni indultunk.
- Hozd el őt is! - kiabált bele a telefonba Harry.
- Ez egy jó ötlet, akkor 10 perc és otthon. Puszii - tettem le a telefont és Danielle felé fordultam.
- Gyere, teszünk egy kis kitérőt! - mosolyogtam rá.

Az úton végig beszélgettünk vagyis csak tíz percig. A ház előtt megállva kutattam a táskámban a kulcsért, majd, amikor meglett kinyitottam és előre engedtem Danielle-t. A cipőnket levettünk, majd a táskánkat otthagyva indultunk el a nappali felé, ahol már a többiek vártak. Hirtelen minden szempár ránk akadt és Danielle mellettem megtorpant.

- Nyugi nem harapnak. Remélem nem haragszol, hogy ide hoztalak, csak kitalálták, hogy csináljunk valamit közösen. - súgtam oda a lánynak.
- Nem, dehogy is, de nem zavarok? Mármint senkit sem ismerek.
- Ha zavarnál nem hívtalak volna - nevettem el magamat. - És most majd alkalmad lesz, hogy megismerd őket. - kacsintottam rá.

Elindultam a fiúk és El irányába, majd mindenkinek bemutattam Danielle-t. Mindenki nagyon kedves volt vele, ami fura, hogy Liam nagyon, de nagyon sokszor nézte a lányt. Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet. A filmet én választottam és a választásom a "Randiztam egy Sztárral" volt. Enyhe célzás nem?;) Az idő még gyerek volt, amikor végeztünk a filmmel így felvetettem az ötletet, hogy menjünk el a London Eye-ra. Mivel Liamnak nem volt kedve jönni, mivel "anyuék lassan hozzák Bellát" így Danielle-t megkérdeztem nincs-e kedve maradni és szórakoztatni a bátyámat. Sejtésem szerint Dan belement a dologba így a többiekkel elindultunk a London eye felé. Viszonylag gyorsan húsz perc alatt odaértünk és a fiúknak hála sorba sem kellett állnunk. Egy fülkébe betömörülve álltunk és vártuk, hogy a tetejéről csodálhassuk Londont. Persze a fiúk (Louis) itt sem bírtak magukkal viselkedni. Telefonomat előkapva osztottam meg a világgal, hogy milyen érzés velük "utazni" a London Eye egyik fülkéjében.

"@Louis_Tomlinson Nem hiszem el, hogy ennyire beszari vagy! :P Üdv nektek a London Eye-ból. Emily xx"
*Liam szemszöge*

Köszönöm Emily...ez volt az első gondolatom, amikor a többiek kettesben hagytak ezzel a gyönyörű lánnyal. Szemem folyton arcát fürkészte, amibe ő belepirult. A kanapén ücsörgött, majd elindultam felé. Gyerünk Liam..itt nagy lehetőség! Leültem mellé majd egy nagy sóhaj keretében elkezdtem hozzá beszélni. Fél órája beszélgethettünk és nevettünk együtt, amikor anyuék állítottak be. Anyu mosolyogva jött közelebb hozzánk és tolta oda a babakocsiban Bellát.

- Sziasztok drágaságaim! Emily? - kérdezősködött mosolyogva.
- Elmentek a többiekkel a London Eye-hoz.
- Óó... kár... Liam, kicsim szólnál, majd neki, hogy holnap legyen itthon, mert beszélnem kell vele?! - hallottam, hogy hangja zaklatott lett.
- Rendben, szólok. Valami baj van anyu? 
- Peter miatt el kell mennünk tárgyalásra. Haza kéne mennünk New Yorkba, amúgy is haza akartam csalni a rokonok miatt látogatóba, lassan úgy is karácsony. - hadarta el. - Petert ne mondd neki, mert képes és egész este nem fog aludni, majd holnap eljövök! Most megyek nem akarlak titeket zavarni! Szólhattál volna Liam és később hoztam volna haza Bellust. - nézett anyu Danielle-re. - De udvariatlan vagyok, bocsánat kedveském, de ebben a nagy felfordulásban elfelejtettem bemutatkozni. Liam és Emily anyukája vagyok Sara Payne. - adott két puszit Daniellnek.
- Csókolom, Danielle Peazer! - mosolyodott el Dan.
- Csókolom?? Tegezz nyugodtan, annyira öreg még nem vagyok, de most már tényleg megyek. Bellát öltöztesd már át légy szíves Liam! 
- Rendben anyu! Vigyázz magadra, aput puszilom! - odaléptem hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára.
- Szia Sara! - köszönt el mosolyogva tőle Dan.
- Sziasztok! - lépett ki az ajtón anyu. 
- Kivehetem? - mutatott Bella irányába Danielle.
- Persze!

Danielle kivette a kocsiból Bellust és az ölébe helyezte. Csak csodálta őt és elkezdett vele a szőnyegen játszani. Bella hangos nevetésben tört ki.

- Tényleg Emily kislánya? - nézett rám, miközben Bellust az ölében tartotta.
- Igen, most lesz 8 hónapja, hogy megszületett. - léptem hozzájuk közelebb. - Tudod Em nem akarta elvetetni, mivel ő annak a híve, hogyha már megvan nem veszi el magától, még ha véletlenül is történt meg a dolog. 
- Jól tette! Nagyon édes ez a kislány! - fürkészte tekintetét.
- Pont mint te! - szaladt ki a számon.
- Mit mondtál? - nézett rám mosolyogva
- Azt, hogy lenne kedved velem eljönni vacsorázni? 
- Igen! Nagyon szívesen elmegyek veled! - tette le kezéből Bellust.
- Danielle nem lenne nagy kérés, ha azt kérném, hogy csináljunk egy közös képet? - ültem le a kanapéra
- Dehogy is, örömmel! - huppant le mellém.

A telefonomat elővéve tartottam magunk elé a telefont. Dan szorosan mellém jött és belemosolyogtunk a kamerába, majd kattintottam. Mosolyogva néztem meg az elkészült képet, amit rögtön be is tettem hátteremnek. Danielle-l ugyan abban a pózban maradtunk, amit a fénykép készítésekor felvettünk, így kezemet dereka köré fontam. Telefonomat előkapva kezemet derekáról elvéve kutattam Twitteren. Megkerestem a nevét és bekövettem, majd a képet előkeresve ki tweeteltem.

"@Danielle_Peazer-el egy csodás délután! Hát nem gyönyörű?:) Liam xx"
Danielle mosolyogva nézte a telefonját, majd mind a ketten a nagy csöndre lettünk figyelmesek. Szemünkkel Bellát kezdtük el keresni, akit megtaláltunk egy kis matracon, ahol az igazak álmát álmodta. Egy kis pokrócot fogtam és betakartam. Danielle telefonját felé irányította, majd lefotózta. Két perc múlva a twitterem csipogó hangjára lettem figyelmes.

"@Emily_Payne nagyon aranyos a kislányod! @Liam_Payne remek társaságában vigyázunk rá! :) Dan. xx" 

A megjelölés láttán elmosolyodtam. Danielle felé megindultam és szó nélkül megöleltem. Nem tudom hány perce állhattunk úgy, de nem akartam ezt a csodás pillanatot megszakítani, ahogy Dan sem. 

- Hoppá! - hallottam meg Em. hangját a távolból.
- Csak nem megzavartunk valamit? - húzogatta a szemöldökét Louis.


2012. november 25., vasárnap

18. Akkor ti most együtt vagytok?


Sziasztok! Az előző résznél nem gyűlt össze az 5 komi!:\ Nem tudom miért, talán ennyire rosszra sikeredett? Ennek ellenére meghoztam a 18. részt!:) Remélem tetszeni fog. A következő viszont már 5 komi után jön. Elkezdtem tervezgetni egy új blogot, aminek a bevezetőjét már meg is írtam. Nézzetek be, ha van kedvetek és szívesen olvasnátok! :) ( http://love--faith--hope.blogspot.hu/ ) Legyen szép napotok és kitartást a jövő héthez! :* Puszi, Wh ite :)) 
"Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned"

- Nyugi Liam, látod, hogy jól van, semmi baja nincs! - jött oda mellém El széles mosollyal az arcán.
- Liam mindent elmagyarázok esküszöm, csak hadd öltözzek át! - néztem rá kérlelő tekintettel, majd bólintott.
- Rendben, de utána várom a magyarázatot!

A csajokkal elindultunk a szobám felé. Mind a kettejük arcán hatalmas mosoly volt. Belépve a szobámba láttam, hogy Bella ágya üres.

- Bella? - fordultam a két lány felé.
- Anyukádék átvitték magukhoz, majd este hozzák! - léptek mellém és elvonszoltak az ágyig.
- Na, mesélj! Mindent tudni akarunk! - ültünk le az ágyra, majd kíváncsi tekintettel figyeltek engem.

*Liam szemszöge*

Miután megérkeztünk tegnap a funkybuddhába, mindenki másfele ment. Megtaláltam Eleanorékat és Louisékat, de Emily-t sehol sem láttam. Kezdtem aggódni így El-hez fordultam, aki lerázott egy "vigyáznak rá ne aggódj" szöveggel. Idegesen jártam végig a szórakozóhelyet, de nem találtam, se őt, se Harry-t. Mondjuk Harry-t ismerve tuti felcsípet egy csajt és már rég a szobájában szórakozik vele, de Emily miatt aggódtam. Már hajnalodott, amikor elindultunk hatan a szórakozóhelyről, majd hozzánk siettünk, mivel mindenki rajtam kívül rendesen kiütötte magát. A kocsiban folyamatosan énekeltek és dobálóztak, mint valami kisgyerekek. A ház elé érve kitereltem a csapatot a kocsiból, majd csöndre bírva őket bementünk a lakásba. Mindenkinek megmutattam a szobáját, majd én is próbáltam álomra hajtani a fejemet, ami nem sikerült. Talán egy órácskát aludhattam, amikor felébredtem. Lementem a konyhába, majd egy cetlit találtam a konyhapulton.

"Drága Liam és Emily!

Remélem nem gond, de Bellát elvittük egy kicsit sétálni, majd este hozzuk! Ne aggódjatok, mindent bepakoltunk neki! Élvezzétek ki a "szabadságot" és pihenjétek ki a tegnapi napot!



Szeretünk titeket, Anya és Apa! :) "

Őszintén szólva most örültem anyu levelének, hogy nincsenek itthon, mert csak ők is aggódtak volna. Egy pohár vizet töltöttem magamnak, majd leültem a kanapéra és a telefonomat nézegetve eldöntöttem, hogy felhívom Emily-t. Nevét kikerestem és rányomtam a hívás gombra. Már épp le akartam tenni, mivel sokat csörögtem, amikor felvette. Hangján hallatszott, hogy éjszaka nem keveset ivott, mivel a rendes beszédemre azt hitte, hogy kiabálok. Pár perc beszélgetés után lerázott, de legalább tudtam, hogy él és minden rendben van vele. Elgondolkodtam a dolgokon és tűkön ülve vártam, hogy Em hazaérjen és megmagyarázza ezt az egészet, amikor a srácok és lányok huppantak le mellém. Arcukon mosoly ült, teljesen nyugodtak voltak velem ellentétben. 

- Emily-ről lehet valamit tudni? - érdeklődött Niall.
- Mindjárt itthon van, ezen kívül semmit nem tudok róla. De a hangjából ítélve...rendesen leitta magát tegnap. - ráztam meg a fejemet.
- Nyugi Liam... kell egyszer ilyen is. Végül is még fiatal...mikor csinálja ezt, amikor már....- hallgatott el Louis.
- Családja van...- folytattam, amit nem mondott ki.
- Jaj, Liam....- szólalt fel El. - Családja van igen. De mikor is volt utoljára normálisan bulizni? Mert szerintem mióta Bella megvan neki nem is élt életet. Tudjuk, hogy ezt ő vállalta fel, de most az egyszer volt ilyen, nem kell egyből felkapni a vizet. Okos lány, vigyázz magára és nem hiszem, hogy felelőtlen lenne. - mosolygott rám biztatóan Eleanor.
- Egyet kell értenem El-el! - szólt közbe Zayn. 

Sóhajtottam egyet, majd beszélgetésünket Emily zavarta meg. Amikor megláttam ott az ajtóban kicsit megsajnáltam. Láttam, hogy nincs jó állapotban biztos fáradt is, de mosolygott, vagyis valaki van a dologban. Időt kért, hogy átöltözzön, majd a csajokkal rohantak fel a lépcsőn. A fiúkra nézve láttam, hogy letörölhetetlen mosoly jelenik meg a képükön, főleg Louisén. Sejtelmesen ránéztem, majd kezemet összefontam.

- Gyanús vagy te nekem Tommo! - húztam fel a szemöldökömet.
- Miért? - komolyodott el közben az arca, mire a többiek felnevettek.
- Ti tudtok valamit, amit én nem. - mutattam egyesével rájuk.
- Majd Emily elmond mindent! - állt fel Niall és a konyha felé vette az irányt.
- Louis, könyörgöm! - lágyult el a hangom, hogy szóra bírjam.
- Harry-nél volt az este van egy olyan sejtésem. - kezdte el egy nagy sóhaj után. - Végre rájött a dolgokra. Amikor odaértünk egyből megtalálta Emily-t és, hogy is mondjam elég jól elvoltak, ha érted mire célzok. - húzogatta a szemöldökét. - Ennyit mondok, hogy megnyugodj, hogy nem egy idegennel töltötte az éjszakáját.  Majd ő innen elmeséli a dolgokat, ha akarja.
- De Harry-nek ott van Cara nem? - értetlenkedtem.
- Ott van, volt. Koncert után felnyitottam Harry szemét. Elmondtam neki, hogy Em szakított Daviddel, amire egyből felkapta a fejét. Tudod, Harry szerette és szereti is Emily-t, csak tudod milyen. Cara-val csak azért volt együtt, hogy legyen vele valaki, nem szerette sohasem, csak egy jó esti kaland volt számára. Mondhatni rajta élte ki Harry a csalódottságát Emily miatt.- folytatta tovább Louis, amit Zayn is helyeselt.
- De ez akkor sem tetszik nekem. Harry olyan beszámíthatatlan, csak összetörné Em szívét. - álltam fel.
- Liam! Bízz benne egy kicsit, kérlek! Tudjuk Harry milyen, de Emily-t tényleg szereti. Látom rajta, amikor meglátja, hogy mit vált ki belőle, amikor beszél róla, kivirul és folyamatosan mosolyog. Tényleg szerelmes, csak még meg kell tanulnia azt, hogy mit szabad csinálnia és mit nem. És figyelj, ha Emily belemegy ebbe a játékba Harryvel, úgy, hogy tudja milyen, akkor azaz ő dolga. Felnőtt érett nő egy kisgyerekkel maga mellett, csak tudja, hogy mi a jó neki. - fogta meg a kezemet Louis, aki most már velem szemben állt.
- Igazad van, csak féltem! - vetettem rá egy aggodalmas tekintettet.

*Harry szemszöge*

A tegnap este után iszonyatos fejfájásra ébredtem fel. Nagyot nyújtózkodtam és boldogan magam mellé nyúltam, hiszen az estémet egy gyönyörű lány társaságában töltöttem, akit szeretek. Szomorúan tapasztaltam, hogy az ágy mellettem üres. A nevét kezdetem el kiabálni, de semmi válasz nem jött rá. Elindultam a nappali felé még mindig szólongatva, amikor Cara lépett elém.

- Emily? - nézett rám kérdően.
- Igen, jól hallottad. - ásítottam egy nagyot.
- Megmagyaráznád, hogy miért szólongatod őt? 
- Nézd Cara, tegnap rájöttem, hogy még mindig őt szeretem. Bármit tehetsz sosem fogok beléd szeretni. - vakartam meg a tarkómat, mert már kínosnak éreztem ezt az egészet.
- Ohh... Ez kedves. És mondd csak ki segített rájönni a dolgokra? Hadd tippeljek Louis, ugye? - kezdett hangosabban beszélni, mint kéne.
- Igen, Louis volt az. - böktem ki.
- Harry nem veszed észre, hogy csak szét akar minket választani! Te szeretsz engem és én is téged. Emily egy kis senki hozzám képest. 
- Ezt most hagyd abba Cara! Ne beszélj így se Emily-ről se Louisról. Louis csak segített és nem szétválasztani akart. Én nem szeretlek, nem tudom ezt honnan veszed, és te sem engem. Csak a hírnév meg a média miatt vagyunk együtt és ennyi. Most légyszíves menj el és felejts el! - indultam el az ajtó felé, amit kinyitottam. 
- Még nem végeztünk Harry! - lépett ki az ajtón.

Az ajtót becsuktam és elindultam a konyha felé, hogy valami kaját kerítsek. A hűtőt kinyitottam, majd azzal a mozdulattal be is csuktam hiszen üresen állt. Úgy döntöttem, hogy felöltözök és átmegyek Liamékhez, Emily biztos hazament. A lépcső felé indultam meg, majd azon felrohanva a szobámba mentem be. A szekrényem előtt álltam és nem tudtam dönteni, hogy mit vegyek fel. Egy farmer és a Hipsta Please pólóm mellett döntöttem. A szettet az ágyra kitettem, majd a fürdő felé siettem. Gyors zuhanyzás után felvettem a ruháimat, majd hajamat beállítva útra készen álltam. A kocsikulcsot a kezembe véve, bezártam az ajtót, majd elindultam a kocsim felé. Beültem, majd a kulcsot betettem a helyére és indultam is. Röpke húsz perc alatt ott is voltam Liam háza előtt. Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Amikor odaértem gondolkoztam egy ideig, hogy be merjek-e csöngetni, de erőt vettem magamon és becsöngettem.

*Emily szemszöge*

- Ti tudtátok, hogy oda fognak jönni? - néztem rájuk nagy mosollyal az arcomon.
- Louis telefonált. Utána, amikor meg eltűntél, valahogy sejtettem, hogy ki lelt rád. - kuncogott El.
- Na, de elég a rizsából! Mesélj! - tapsikolt örömében Lexi.

~ Éreztem, hogy valaki a derekam köré fonta a kezeit, így félve bár, de megfordultam. - kezdtem el mosolyogva mesélni a tegnap estét a csajoknak. Teljesen másra számítottam. Ne kérdezzétek, hogy kire, de nem Harry-re. Elmosolyodtam és azt sem tudtam miért, talán az alkohol miatt, vagy csak szimplán már hiányzott. Utánatok néztem, de persze PONT akkor nem fordultatok vissza. Harry a pulthoz húzott ott elidőztünk egy kicsit ittunk egy-két italt, hogy ő is megalapozza az estét. Elindultunk táncolni, majd egyre csak azt vettem észre, hogy keze a fenekemet barangolja be. Amikor kérdőn ránéztem, hogy mit keres ott, csak huncut mosolyra húzta a száját és vadul megcsókolt. Egy idő után már kizártuk a külvilágot és emiatt történhetett meg az, hogy felemelt az ölébe és egy kis eldugottabb helyre vitt, ahol egy kanapéra tett le. Ott akartuk folytatni a dolgokat, amikor rászóltam, hogy nem itt kéne. Szemében láttam, hogy szeret és vágyik rám, de tudtam, hogy azért az alkoholnak is köze van a dologhoz. Felhúzva a kanapéról egy taxit fogtunk, majd elindultunk a lakása felé. Elég vicces volt, hogy alig bírtunk bejutni, mert nem talált be a kulccsal a lyukba, de harmadik próbálkozásra már bent voltunk. Igazándiból időm sem volt megnézni a lakását. A cipőmet levettem, de nem találtam magam mellett Harry-t. Hallottam, hogy a konyhában ügyködik valamit. Amikor elakartam indulni a konyha felé két pohárral a kezében jött felém. Mit sem sejtve és kérdezve lehúztam a pohár tartalmát, ami utána marta a torkomat. Kivette kezemből a poharat, majd a földre dobta és felemelt. Ismételten dereka köré fontam a lábamat, majd egy szobába tört be. Az ágyra fektetett és vadul csókolt, mint eddig. A ruhámmal egy ideig szórakozott, ami vicces volt, mert csak ki kellett volna bújtatnia belőle, majd én is levettem róla a felsőjét. Hátamat fogta, majd elindult felfele a melltartóm irányába. Szinte egy másodperc alatt lekapta rólam, majd mint aki valami nagy dolgot tett lebegtette maga előtt büszkén. Az övéhez nyúltam, de közben csókunk folyamatos volt. Leimádkoztam róla  a gatyáját, ő meg rólam a bugyit, majd az utolsó ruhadarab is lekerült róla. Fölém kerekedett és minden porcikámat végigcsókolta. Tudjátok eléggé fura így visszagondolni, hogy ez volt az első olyan alkalom, hogy azt éreztem tényleg mindent szerelemből tesz. Amikor úgy gondoltam, hogy már eleget tett annak érdekében, hogy én jól érezzem magamat fordítottam a státuszon és ő került alulra. Arcán meglepődöttség jelent meg azzal a huncut mosollyal egyetemben. Édes ajkaitól indultam el lefele és mindenhova csókot leheltem, addig ameddig el nem érkeztem egy féltett pontjához. Felnéztem rá, majd elkezdtem csinálni a dolgomat. Néha oda-oda tekintettem rá, és láttam, hogy tetszenek neki a dolgok. Hirtelen a kezemnél fogva megragadott, majd a hátamra fektetett. Egy csókot lehelt ajkaimra, majd a fülem felé közelített. Hirtelen elmosolyodtam attól, amit a fülembe súgott. Szeretlek! Csak ennyit mondott, de el sem hiszitek mennyire jó volt tőle hallani, főleg, hogy attól a perctől, már éreztem, hogy komolyan gondolja. Együttlétünk alatt csak néha-néha váltak el ajkaink, de akkor is egymást néztük. Miután mind a ketten kielégültünk, fáradtan, zihálva dőltünk be az ágyba, ahol keze ölelte át derekamat. Nem sokat aludhattunk, mert a telefonom csörgése keltett fel. Kipattanva az ágyból szedtem össze a ruháimat, majd a telefonomat megkeresve rohantam be a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, majd hazajöttem. - fejeztem be a regényemet egy mosoly keretében, és néztem, hogy El és Lexi mit reagálnak.

- Húhaa! - törte meg El a csendet mosolyogva. - Tudtam, hogy Loui szavai hatni fognak Harry-re! Örülök, hogy kibékültetek. - kacsintott rám El.
- Loui szavai? - dülledtek ki a szemeim.
- Elmondta neki, hogy szakítottál Daviddel, és egyből kapott az alkalmon. Mindig is szeretett Em, csak Harry hülye. Még meg kell tanulnia azt, hogy egy lánynál maradjon és ne kacsintgasson a többi után. - ölelt át El.
- Én örülök nektek! - szólalt fel Lexi is.
- Annyira köszönök mindent csajok! - öleltem át mindkettőjüket. - Viszont gyorsan elmegyek zuhanyozni, ha akartok menjetek le a fiúkhoz, hogy ne unatkozzanak úgyis sietek! - indultam el a fürdő felé.

Bő húsz perc után kész is lettem. Törölközőben álltam a tükör előtt és csak néztem magamat, már amennyire a párától ellepet tükör engedte. Gyorsan megtörölköztem, majd a szekrényem felé vettem az irányt. Tanakodva álltam ott és néztem a ruhák sokaságát. Végre megtaláltam a mai pihenésre a megfelelő ruhaszettet.
Felkaptam magamra a ruháimat, amit még régebben El-től kaptam és nagy mosollyal az arcomon ugráltam le a lépcsőn, mint egy 14 éves kislány.

- Jó a ruhád csajszi! - jegyezte meg El.
- Nem is tudom kitől kaptam! - kacsintottam rá.

A kanapéhoz érve észrevettem, hogy egy emberrel több személy van a szobában, mint eddig. Harry állt fel a kanapéról és széles mosollyal az arcán lépet közelebb hozzám.

- Elszöktél mellőlem! - fogta meg a derekamat és közelebb húzott magához.
- Liam hívott, ne haragudj, hogy szó nélkül eljöttem. - néztem rá boci szemekkel.
- Megbocsájtva! De több ilyen ne legyen! - emelte fel a mutatóujját, majd szenvedélyesen megcsókolt.

A többiek reakciója a csókra, hangos tapsolás és "húúúú"- zás volt. Amikor elváltunk egymástól Harry-vel a többiek felé néztünk mosolyogva.

- Akkor ti most együtt vagytok ? - tette fel a kérdést Louis.

2012. november 22., csütörtök

17. Hülye vagy Styles!



" Ne azzal házasodj össze akivel élni tudsz, hanem azzal, aki nélkül nem tudnál élni "

- Kicsim! - rohant oda hozzám anyu majd szorosan átölelt. - Annyira hiányoztál! - súgta bele a fülembe.
- Megjött? - kiáltott ki egy ismerős hang a konyhából.
- Apu? - kérdeztem hangosan.
- Szia Em! - jött ki a konyhából egy mosollyal az arcán.

Bellát kivettem a babakocsiból, majd a nappali felé vettem az irányt. A kanapéra letéve leültem mellé és elkezdtem levetni róla a sok ruharéteget. Anyuék is csatlakoztak hozzám Liammel együtt.

- Szóval. Nem mintha zavarnátok, de hogy kerültök ide? - hajtogattam össze Bellus ruháit.
- Apáddal áthelyeztettük magunkat ide! Szóval itt fogunk élni Londonba. - jelentette ki boldogan anyu.
- Most komolyan? - örültem meg.
- Igen szívem! Tudod nem tudtuk elviselni a hiányotokat. - kezdett el könnyezni a szeme. - És apádnak azaz ötlete támadt, hogy mi lenne, ha áthelyeztetnénk magunkat. - mosolyodott el.
- Ez szuper! - vettem Bellát kezembe. - És velünk fogtok lakni? - érdeklődtem
- Egy kis ideig igen. Holnap megyünk lakást nézni és, ha találunk akkor elköltözünk innen. Nem akarunk Liam nyakán lenni. - simogatta meg a bátyám arcát.
- Jaj, anya... Mondtam már, hogy nem vagytok terhemre. Örülök, ha itt vagytok. - förmedt rá anyura Liam.
- De akkor sem jó, hogy itt vagyunk. Már felnőtt férfi vagy. - reagált anyu. 

Anyuék tovább beszélgettek én meg Bellával a konyha felé indultam meg. Az etetőbe téve csináltam egy kis vacsit, majd elé tettem. Kisebb nagyobb sikerrel elkezdte enni, majd segítettem neki. Miután kész lett anyuéktól elköszöntünk, mivel már késő volt és a szobám felé vettük az irányt. Gyorsan megfürödtünk, majd a pizsamáját ráadva indultam vele a kiságya felé. Hosszasan átöleltem, majd egy jó éjt puszit nyomtam arcocskájára és betettem az ágyba. Őt követve az ágyamba feküdtem és szinte egyből el is aludtam. 

~ 2 hónappal később ~ 

Két hónap telt el, hogy anyuék megjöttek. Már találtak egy szép kis házat, amit meg is vettek és kérték, hogy menjek velük én is, de Liam meggyőzött, hogy maradjak vele legalább nem lesz egyedül. Daviddel a dolgok csak rosszabbak lettek. Nagyon sokat gondolkodtam rajtunk, de arra jutottam, hogyha ezt így húzom tovább csak rosszabb lesz. Fájdalmat okozva neki kimondtam a végszót. Szakítottam vele és azóta nem is hallottam felőle semmit. Nagyon megkedveltem, de semmi értelmét nem láttam annak, hogy együtt maradjunk úgy, hogy közben, amikor vele vagyok Harry-n agyalok. Harry-ről eszembe jutva, még mindig Cara-val van. Minden nap szinte benne vannak az újságban, mint "tökéletes pár". A mai napon lesz a fiúknak egy koncertje, amire Bellával hivatalosak vagyunk. Bár nem akartam menni, de Liam erősködött, hogy számítanak ránk a fiúk. Harry azóta nem is látta Bellát, ami igencsak elszomorít engem. A koncert után a csajokkal elmegyünk bulizni, addig anyu vigyázz Bellusra. A szekrényem előtt állva gondolkodom, hogy milyen ruha lenne alkalmas, majd megakadt a szemem egy nemrég vett ruhán.


Magamra kaptam a ruhámat, feltettem egy kis sminket, majd hajamat kiengedve hagytam. Bella felé vettem az irányt, majd elkezdtem csikizni, amire felnevetett.


"@Liam_Payne @Louis_Tomlinson @Zayn_Malik @Niall_Horan mi már hangolódunk az estére! :) Bellus mosollyal az arcán várja a koncertet, ahol a 4 legjobb pót papája lép fel! Szeretünk titeket Bella & Em xx"

Bellát felöltöztettem, majd útra készen álltunk. A twittert még megnéztem, amikor láttam, hogy Liam válaszolt.

"@Emily_Payne mitől van ilyen jó kedve? Csak nem a szokásos csikizés? ;) Mi is nagyon várjuk már, hogy itt legyetek velünk! Szeretünk! Liam, Zayn, Loui, Niall xx" 
Miután megnéztem a választ egy képet véltem felfedezni. Harry tette ki és a szívem szakadt meg.


"@Cara_Delevigne jó volt veled tegnap! Sajnálom, hogy ma nem lehetsz itt! Szeretlek és sok sikert mára! :) Harry xx"

Idegesen csuktam le a laptop tetejét, majd Bellát magamhoz öleltem. Magamtól elemelve láttam mosolygó arcát, ami felvidított. Ráadtam kis kabátját, majd a nappali felé vettem az irányt, ahol anyuék pihentek meg. A mai napon itt alszanak Liamnél, hogy Bellát ne kelljen ide-oda ráncigálni. Elköszöntem tőlük 1-1 puszival, majd a kocsim felé vettem az irányt. Beültettem Bellát az ülésbe, bekötöttem, majd beszálltam a helyemre és elindultam a helyszínre. A helyszínen Paul várt, aki kezemből kivette Bellát és bevezetett a fiúkhoz. Mindenkit köszöntöttem kivéve egy személyt, aki nem is vett rólam tudomást. Ami a legszomorúbb, hogy Bellára sem vetett egy pillantást sem. Louis a mobilját elővéve fotózta le a fiút, aki mellett Paul szinte már majdnem a kezébe nyomta Bellát, de ő csak a mobilját bújta. 


"@Harry_Styles Ha már nem veszed a fáradságot, hogy meglátogasd, akkor amikor VÉGRE láthatod és ott van melletted ne a telefonodat bújd, hanem törődj vele. Mi a franc van veled Styles?.... Louis."

Gondolom elolvasta a tweetet, amit Loui írt neki, mert telefonjából felnézve dühösen nézett felénk. Bellára nézett majd megsimította az arcát. Bella át akart menni hozzá, de Harry ezt nem engedte, mivel távozott köreinkből. A fiúk elindultak a színpad felé és elkezdődött a koncert. Eleanor és Lexi is megérkeztek így már közösen élveztük a koncertet. Elmeséltem nekik, hogy Harry mit csinált, illetve mit nem csinált Bellával. Teljesen ki voltak akadva. Szerintük Cara miatt ilyen Harry. A koncert lemenetele után a fiúk egyből felénk vették az irányt. Harry a legtávolabbi fotelba ült le, mit sem törődve velünk. Liaméktől elbúcsúztunk, majd El elszólta magát, hogy hova megyünk. Bellát felöltöztettem, majd útnak indultunk. 

*Harry szemszöge*

A mai koncertre Liam elhívta Emily-t és Bellát is. Mit sem törődve semmivel bújtam a telefonomat, amikor megláttam, hogy Em tweetelt ki a fiúknak egy képet. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen idegenek leszünk egymással, hogy már a pót papák szerepéből is kihagy engem. Nagyon rosszul esett így, amikor megérkeztek láthatóan a tudtára adtam, hogy nem érdekel. Paul feltűnően közel hozta hozzám Bellát, majd Louis twitteren közölte velem körülírva, hogy mekkora barom vagyok. Elindultam a színpad felé, mivel lassan  fellépünk és gondolkodtam. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyire rosszba leszek Emilyvel és Bellával. Bellával nem tudom miért viselkedtem így, egyszerűen csak Emilyre voltam mérges, ami kihatott Bellára is. A koncertet lezavartuk, majd visszamentünk a csajokhoz a váróba. Leültem a legtávolabbi fotelba, majd figyeltem az eseményeket. Miután Emilyék elmentek Louis huppant le mellém. 

- Hülye vagy Styles, tudtad? - húzódott mosolyra a szája.
- Nem, nem tudtam. - bújtam a mobilomat továbbra is.
- Na ide figyelj! - kapta ki kezemből a telefonomat. - Ne légy seggfej és ne viselkedj így Emilyékkel! - vetett rám egy dühös pillantást.
- Add vissza a mobilomat! - nyújtottam felé a kezemet.
- Nem! - vágta rá - Miért viselkedsz így Emilyvel? 
- Nem viselkedek vele sehogy! - nyögtem ki.
- Hát ez az! Nem törődsz vele se, se Bellával. - oktatott ki.
- Majd törődik velük David. Ez az ő dolga, nem az enyém. Ja, meg ti négyen név szerint: te, Zayn, Niall és Liam,  hadd idézzem Emily-t a pót papái... - csúszott ki a számon
- Szóval ez a bajod?! Figyelj, mi minden nap meglátogatjuk őket, ha van próba vagy stúdiózás, ha nem. Két teljes hónapja nem láttad őket. Emily beszélt velünk, mivel tudja, hogy rá úgymond "nem vagy kíváncsi" miközben mindannyian tudjuk, hogy majd megőrülsz érte. Amikor elment direkt velünk hagyta Bellát, hogy te is eltudj jönni és lásd őt, de te ezzel nem éltél. Akkor mondd Harry...miért várod, hogy pót papának nevezzen? És a másik meg...Daviddel szakított. - kacsintott rám a monológja végén.
- Szakított? - döbbentem le.
- Igen! - mosolyodott el.
- Srácok, van mára valami programunk? - kérdeztem meg hangosan, hogy mindenki hallja.
- Nem! - szólaltak fel egyszerre.
- Liam, a csajok hova mentek bulizni? - érdeklődtem.
- A funkybuddha-ba. Miért? - húzta fel a szemöldökét.
- Nincs kedvünk ma bulizni menni? - mosolyodtam el.

A fiúk helyeselték az ötletemet így útnak indultunk. Louis felhívta Eleanort, hogy legalább ő tudjon a meglepetésről, amikor a kocsival a funkybuddha előtt álltunk meg. Mindannyian kiszálltunk, majd gyorsan besiettünk, hogy a rajongók ne vegyenek észre. 

*Emily szemszöge*

Már vagy egy órája itt bulizunk a csajokkal a funkybuddhában. Végre élhetem a mindennapi kis szingli életemet Bellával együtt. Eleanor és Lexi rendesen kietettek magukért. A pasik csak úgy tapadnak rájuk, de mi csak a parkett közepén hárman táncolunk. A telefonomat előkapva fotóztam le a csajokat, majd ki tweetelem.


"@Eleanor_Calder @Lexi_Peterson Kitettetek magatokért rendesen! Két legjobb barátnőmmel élvezzük az estét! Köszönöm szépen, hogy vagytok nekem! Emily xx"

A telefonomat a táskámba téve mentünk a csajokkal a pult felé egy újabb italért. Gyorsan lehúzva indultunk vissza a táncparkettre, amikor egy kézpárt véltem felfedezni a derekamon. Ijedten megfordultam, amilyen gyorsan csak tudtam és meglepő látvány fogadott. A szám mosolyra húzódott, pedig nem is akartam. Az alkohol miatt volt biztos. Eleanorék után néztem, de nem láttam őket. Harry a pult felé vezetett és leültünk ott a bárszékekre. Kért magának és nekem is italt.

- Mit keresel itt? - mosolyogtam, mint a tejbe tök.
- Mennyit ittál? - húzódott mosolyra a szája, majd lehúzta az italát. 
- Hát, nem sokat! Becs...Be...Begyszó! - próbálkoztam a szó kimondásával.

Hatalmas mosoly kerekedet szájára a bénázásom miatt, majd még 2 italt kért. Gyorsan lehúzta őket, majd az enyémet is gyorsan megittam. Kezemet megfogta és elindult velem a táncparkettre. Már egy ideje táncolhattunk, amikor éreztem, hogy kezd ez a dolog mássá átmenni. A tánc közben keze a fenekemen pihent meg és nyakamat csókolgatta. Kicsit eltávolodtam tőle.

- Harry...Cara... Ne csináld ezt! - mondtam smaragdzöld szemeibe.
- Téged szeretlek Emily! Nem érdekel Cara! - simította meg az arcomat, majd ajkaimra lehelt egy csókot.

Kezemet nyaka köré fontam, majd csókunk kezdett egyre vadabb és vadabb lenni. Mivel már elég késő volt a szórakozóhelyen kevés ember volt jelen. Harry egyszer csak felkapott az ölébe így én lábaimat a dereka köré fontam. Elvitt egy eldugott helyre majd lefektetett a kanapéra. Vadul csókolt, ami tele volt érzelmekkel és vággyal. Éreztem, hogy szeret és vágyik rám, ahogy én is rá. Ellöktem kicsit magamtól és csillogó szemeibe néztem.

- Ne itt! - mondtam mosolyogva és értette a dolgot.

Kezemet megfogta és felhúzott a kanapéról. Sietős léptekkel indult el a hely kijárata felé, majd, amikor kiértünk egy taxit intett le, mivel mind a kettőnkben kellőképpen volt alkohol. A sofőrnek elmondta a címet, ahova szándékozunk menni, majd 10 perc alatt meg is érkeztünk. Csodálkozva szálltam ki, mivel nem a megszokott helyen voltam. Harry kifizette a sofőrt majd imbolyogva bár, de mellém jött. Megfogta a kezemet, majd elindult velem a bejárat felé. Elővette zsebéből a kulcsot és a harmadik próbálkozásra bár, de kinyitotta. A lakásba beérve a konyhába sietett, majd öntött egy kis pohár alkoholt még. Két pohárral a kezében sietett felém, majd kezembe adta. Koccintottunk és lehúztuk mind a ketten. A poharakat a földre dobta, majd szám felé közelített az övével. Derekamon pihent keze már a fenekemet barangolta be, miközben vadul falta ajkaimat. Nem kellett sok, felemelt az ölébe én dereka köré fontam a lábaimat, majd elindult velem a lépcsőn és betört egy szobába. A szememet kinyitottam, majd kezdett minden forogni körülöttem. Harry-re tekintettem, aki folyamatosan vigyorgott, látszott, hogy ő sem tiszta már. A ruhámat próbálta levenni, amit kisebb nagyobb sikerrel teljesített is. Testemet édes csókokkal lepte el, majd ismét megállapodott ajkaimnál. A pólóját lesegítettem róla, majd az övével kezdtem el babrálni. Miután mind a kettőnkön csak fehérnemű volt a derekamat átkarolva indult el felfele keze a melltartómhoz. Kikapcsolta, majd büszkélkedve lebegtette előttem, mintha olyan nagy dolog lenne, hogy sikerült kikapcsolnia, majd ledobta a földre. Egyik kezemet a nyaka köré vontam, majd magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Csókunk közben keze bebarangolta a testemet, majd a bugyimat kezdte el leimádkozni rólam. Másik kezemmel hátát cirógattam illetve haját túrtam, majd kezem lejjebb csúszott és róla is lekerült az utolsó ruhanemű. Csókunk folyamatos volt és vad. Egy percre nyitottam ki a szememet csókunk közben, majd belemosolyodtam. A telefon hangos csörgése ébresztett fel. Derekamat egy kéz ölelte át, így óvatosan kibújva belőle keltem fel és indultam a ruhadarabjaim keresésére. A ruháimat fogva indultam el a fürdő keresésére, majd, amikor meglett felvettem.

- Emily, hol vagy? Aggódok érted! - szólt bele Liam.
- Liam...könyörgöm ne kiabálj! Biztonságban vagyok, mindjárt hazamegyek! - nyugtatgattam le bátyámat miközben a bugyimat húztam fel magamra.
- De hol vagy? Érted menjek? - hadarta el.
- Nem kell, most leteszlek! Otthon találkozunk. Puszi - köszöntem el tőle, majd letettem.

A többi ruhát magamra kapva indultam el halkan fürdőből a szobába. A fejem iszonyatosan fájt, így a lépcsőn lemenve a konyhába mentem valami gyógyszert keresni. Nem találtam sehol, így útnak indultam. Fogtam egy taxit és a címet bediktáltam. Az úton folyamatosan a tegnap esti történéseken gondolkodtam, amikor a taxis rám förmedt, hogy ki kéne szállnom. Kifizettem, majd az ajtónk felé vettem az irányt. A kulcsot belehelyeztem, majd elforgattam, beléptem, majd magam után becsuktam. Nem hittem a szememnek, amikor megfordultam. A fiúk ott ültek és a csajok is. Mindenki mosolygott rám mint a vad alma kivéve Liam-et. Lehajtott fejjel közeledtem feléjük, majd megálltam. 

- Hol a fészkes fenében voltál? - emelte fel a hangját Liam.

2012. november 17., szombat

16. Érdekes fotópartner...


" A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak "

Amióta Harryvel összekaptunk sosem láttam nálunk. Tudtam, hogy megharagudott, amit nem értettem. Magának kereste a bajt, miért nekem legyen bűntudatom? A legfájóbb számomra, hogy Bellát is hanyagolta. A banda többi tagja szinte minden nap itt tetőzött nálunk és törődött az egyre jobban növekvő lányommal. Daviddel nagyon jó lett a kapcsolatom, szeretem, de mégis a fejemben kering, amit Harry mondott. Rengeteg munkát kapok, aminek örülök, mert legalább lefoglalom magamat addig is. Eleanor és Lexi rengeteget járt át hozzánk, amikor mindannyian otthon vagyunk. Persze ekkor is egy ember hiányzik a kis csapatból. Kezdett nekem ez az egész furcsa lenni. Ez az egész annyira megviselt engem, hogy a munkába menekültem. Daviddel rengeteg időt töltöttem el, hol egyedül, hol Bellával. Mai napon fáradtan szállok ki David kocsijából, majd egy csókkal elköszönünk. A lakásba beérve a kanapén Bellát és Liam-et tekintem meg, ahogy alszanak. Lassan odalépve bátyám arcát simítottam meg, amire felébredt.

- Már itthon is vagy? Hány óra van királylány? - ásított egy nagyot.
- Lassan 11 óra. Köszi, hogy vigyáztál rá! - nyomtam egy puszit az arcára, majd elvettem tőle Bellát.
- Ugyan, tudod, hogy szívesen vigyázok rá! - felkelt és megsimította az arcomat.
- Megyek lefektetem aztán én is megyek aludni. Te is jobban tennéd, ha nem a kanapén aludnál, tudod nem tesz jót a hátadnak. - kacsintottam rá, majd egy jó éjt puszit adva elindultam a lépcső felé.
- Köszi a tanácsot! - nevette el magát. - Aludjatok jól, szépségeim!

A szobába beérve Bellust betettem az ágyba, majd egy puszit nyomtam a kis fejére és megsimítottam az arcát. A fürdő felé vettem az irányt, majd egy gyors zuhanyt vettem és magamra kaptam a pizsamámat. Gyorsan felnéztem twitterre, hogy történt-e valami érdekes. David tett ki rólunk képeket, amiket csináltunk. 



"@Emily_Payne már most hiányzol. Nagyon jó volt ma veled. Szeretlek!:) Dav. xx"

Imádtam Dav-et, hogy így törődött velünk, de még sem volt olyan érzésem, amikor vele voltam, mint Harryvel. A képet nézegetve gyorsan válaszoltam rá.

"@David_Adams Én is jól éreztem magamat. Szeretlek! (: Em. & Bella xx"

A laptopom tetejét lecsuktam, majd asztalomra tettem és lefeküdtem aludni. Minden este Harry-n gondolkodtam. Az oké, hogy engem hanyagol, de Bellát emiatt nem kéne. Direkt mindig adok lehetőséget, hogy láthassa, de nem él vele. Ezekkel a gondolatokkal szenderültem álomba. Reggel az órám korán csörgött. Álmosan keltem ki az ágyamból karikás szemekkel. Nem tesz túl jót nekem, hogy csak 2-3 órákat alszok mostanság, de holnap végre kapok egy szabadnapot, amit csakis Bellával fogok tölteni. Gyorsan a fürdőbe igyekeztem és magamra kaptam egy egyszerű szettet, mivel a fotózáson majd úgyis kapok ruhákat. Mivel Bella még nagyban húzta a lóbőrt, nem vittem át Liamhez. Egy puszit nyomva a kis fejecskéjére indultam el a fotózásra.

*Harry szemszöge*

Emilyvel a történtek óta nem beszéltem, sőt Bellát sem láttam. Igaz tudtam, hogy mikor mennek át hozzájuk a fiúk és, hogy Em sincs otthon, de mégsem voltam képes arra, hogy betegyem oda a lábamat. Szörnyen utáltam magamat, emiatt, hogy ilyenné váltam, hogy még Bellát sem vagyok képes meglátogatni, de féltem, hogy Emily váratlanul betoppan és én megint elvesztem a fejemet. A fiúk rengeteg képet tettek ki a kislányról, aki szemmel láthatólag nagyon sokat nőtt. Épp twitteren lógok itthon, Cara nemrég ment el valami fotózásra, amikor egy értesítés jött, hogy egy képen megjelöltek. Louis tette ki, gondolhattam volna...


"@Harry_Styles nézd már segítséggel tudunk állni! Kimaradsz minden jóból... Puszilunk Bella, Louis xx" 

A kép láttán elszomorodtam és dühös voltam. Dühös voltam, de magamra. Most az én segítségemmel állhatna Bella, és rólam lenne ez a fotó nem Zayn-ről. Nem tudtam mit tenni a makacsságommal, még nem álltam rá készen, hogy elmenjek. Idő kell nekem. Fogtam és válaszoltam a tweetre.

"@Louis_Tomlinson nagyon büszke vagyok rá! Szeretgessétek meg helyettem is. Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni, de dolgom van. Harry xx"

Egyből válaszolt is a tweetemre, úgy látszik azt leste, hogy mikor írok a tweetjére választ. Tipikus Louis...

"@Harry_Styles neked mindig van valami dolgod... De végül is, ez a te dolgod ;)) Louis. " 

Erre a válaszára már nem is válaszoltam. Igaza volt. Nem mondtam nekik miért nem megyek el, de Louis mint legjobb barátom átlátta a dolgokat. Soha semmit sem mondott erre, mert mindig is tudta, hogy makacs vagyok és nem lehet meggyőzni. Sőt szerinte egy hülye vagyok, hogy nem harcoltam tovább Emilyért és megállapodtam Cara mellett, de ez van, ha ló nincs jó a szamár is. És mivel a lovat rendesen elbaltáztam kénytelen vagyok Cara-val beérni. Nem tudom teljesen 100%-ra azt mondani, hogy nem szeretem őt, mert igenis érzek iránta valamit, de Emily iránt erősebb a szerelmem. 

*Emily szemszöge*

A fotózás helyszínére értem, amikor egy ismerős arcot véltem felfedezni a főnököm mellett. A hátam közepére nem kívántam most és fogalmam sem volt, hogy mit keresett itt. Mike meglátott így odahívott. Erőltetett mosollyal az arcomon cammogtam oda melléjük.

- Jó reggelt szépségem! - köszöntött egy arcra puszival Mike.
- Szia.. - vetettem rá egy mosolyt.
- Figyelj Em. , ma Cara-val kell közös képeket csinálnotok, viszont nekem el kell ugranom egy másik fotózásra. Remélem minden rendben lesz, hiszen ti vagytok ketten a legjobb modelljeim. Ha valami gond lenne akkor hívjátok az asszisztensemet, de szerintem semmi baj nem lesz. Aztán ügyesen! - mosolygott rám és elindult az ajtó felé.
- Nagyszerű... - szólaltam meg, amikor már hűlt helye sem volt Mike-nak.

A ruhámat magamra véve indultam el a vászonhoz, hogy elkészítsék rólunk a képeket és mihamarabb elszabaduljak a múmia mellől. Mellé érve láttam azt az önelégült mosolyt az arcán, amit ki nem állhattam. A fotózás épp elkezdődött volna, amikor halkan odasúgott valamit.

- Na milyen érzés, hogy megint velem van? - húzódott gúnyos mosoly az arcára.
- És az milyen érzés, hogy mióta nem láttalak csak nagyobb lett a szemöldököd? - vetettem rá egy gúnyos mosolyt, majd a kamerára koncentráltam.

A kis beszólásomra csak fintorgott egyet, majd elkezdtük a munkát. Pár óra alatt kész is lettünk, majd jött az egyéni fotózás, amit én kezdtem. 1 óra leforgása után végre kész voltam és indulhattam haza. Már 3 óra volt, amikor kiléptem az ügynökségből fáradtan. A kocsim felé vettem az irányt, majd beszálltam és hazáig meg sem álltam. Otthon a fiúk vártak. Meglepetésemre Harry most sem volt itt. A kulcsokat letettem a tartóba, majd egyenesen a nappali felé vettem az irányt, ahol Bella és a fiúk tartózkodtak. 

- Sziasztok! - köszöntem mindenkinek egy puszival, majd Bellát kezembe véve szorosan magamhoz öleltem és egy puszit nyomtam arcocskájára. 
- Hééé, ő az enyém! - nézett rám gonoszan Loui.
- Szeretnéd, hogy a tied legyen! - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Szeretném hát! Ki nem szeretné, hogy egy ilyen tündér legyen a lánya? - mosolyodott el Loui.
- Harry? - néztem Bella szemébe, hogy elkerüljem a többiek bágyadt tekintetét.
- Dolga akadt. - szólalt meg Louis. 
- Mint mindig... - tette hozzá Zayn.
- Istenem... - kezdtem bele - lényegtelen... megyek lefektetem kicsit Bellát. Puszilunk.

Felérve az emeletre egyből a szobám felé vettem az irányt. Bellát letéve az ágyamra megnéztem volt-e valami fejlemény ma twitteren. Láttam Belláról és Zayn-ről egy édes képet, amihez Harry is hozzá szólt. Tovább nézve az eseményeket észrevettem, hogy az ügynökség kiposztolt a falamra két képet. Félve nyitottam meg őket.

"@Emily_Payne ; @Cara_Delevigne Remekül teljesítettetek ma a fotózáson. Gyönyörűek vagytok, jó volt veletek dolgozni. N. xx"

"@Emily_Payne Egyszerűen gyönyörű. Imádok veled dolgozni, mert mindig kihozod magadból a legjobbat, még ha nem is tudod. Remélem tetszik a kép, mert ez megy majd az újságba. N. xx"

A Cara-s képet meglátva szörnyülködtem. Teljesen azt lehet abból a képből kivenni, hogy mi milyen jóban vagyunk pedig épp az ellenkezője. Arra a képre nem is válaszoltam neki, a másodikra viszont igen.

"@Nick_Wish Elfogult vagy velem kapcsolatban! Én is szeretek veled dolgozni, feldobod a fotózásokat a sok poénoddal. Remélem hamar találkozunk! Em. xx"

A válasz után a laptopomat lecsuktam, majd az asztalomra helyeztem. Az ágyra visszadőlve megcsikiztem Bellát, aki hangos nevetésben tört ki. Felemeltem és a fürdőbe siettem vele. A kádba engedtem vizet, tettem bele egy kicsi habfürdőt, amitől habos lett a víz, majd megnézve, hogy elég meleg-e Bellát beletettem. Mivel hallottam, hogy a fiúk még itt vannak nálunk telefonom után kapva fotóztam le Bellust és ki tweeteltem nekik.


"@Liam_Payne @Niall_Horan @Zayn_Malik @Louis_Tomlinson Mi már készülünk a lefekvésre! :) Köszönöm szépen, hogy vigyáztatok erre a kis rosszcsontra! Nagyon szeretünk titeket és sok puszit küldünk innen a habok közül! Em. & Bella xx" 

Az tweetet elküldve Bellust törölközőbe csavartam, majd a szobában felöltöztettem és lefektettem aludni. Gyors zuhanyt vettem, majd mivel eléggé kifáradtam a mai naptól én is csatlakoztam Bellához. Reggel a nap sugarai ébresztettek fel. Bellus már a kiságyból kukucskált. Kikelve az ágyból felé vettem az irányt. Egy reggeli puszival és mami ölelésével köszöntöttem őt, majd a konyha felé indultunk meg. Megreggeliztünk, majd felmentünk a szobába, hogy felöltöztessem. Mikor kész voltam Bellával gyorsan magamra kaptam egy egyszerű szettet. 



Lecammogva a nappaliba a babakocsi kosarába egy kis innivalót meg nasit tettem, hogy kibírjuk a mai sétánkat, majd Bellát beültettem. Indulásra készen álltunk. A kulcsokért nyúltam, majd bezártam az ajtót. Mindössze 10 perc alatt oda is értünk a hozzánk legközelebbi parkba. Kicsit beljebb mentünk, majd a fűre leterítve egy pokrócot Bellát kivettem és letettem rá. Érdekes, de a mai napon rettentően jó idő van. A nap olyan melegen süt, mint még Londonban sohasem sütött. Bella élvezte a játékot és a mókát, hogy a szabadban lehet. Néha odajöttek a fiúk rajongói és közös képet csináltak a kislányommal. A fűben rengetek virág volt így elkezdtem egy kis koszorút csinálni neki, majd a végén ráhelyeztem. Telefonomat elővéve fotóztam le a kis királynőt.

"@Liam_Payne;@Louis_Tomlinson @Zayn_Malik @Niall_Horan Különösen szép a mai nap, így Bellával kiélvezzük a jó időt és, hogy ma szabad napom van! Végre kettesben pihenünk a parkban. Tetszik a koszorú? Szerintem gyönyörű benne! Sok-sok puszit küldünk Em & Bella xx" 

Miután ki tweeteltem a fiúknak a képeket az oldalamra feküdtem és csak csodáltam Bellust. Annyira sokat nőtt és eszméletlenül imádom. Életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam. Egész reggeltől délutánig kint voltunk a parkban. Rengeteg rajongó készített Bellával közös képet, majd, amikor már láttam, hogy kezd fáradni és az idő is hűvös lett ( na igen London, egyszer jó az idő 2 percre rá meg már esik, de így szeretjük!:) ) eldöntöttem, hogy indulunk haza. Bellát immáron pulóverbe öltöztetve raktam be a kocsiba, majd gondoltam, hogy közlöm a fiúkkal, hogy lassacskán számítsanak ránk.


"@Liam_Payne Percek kérdése és otthon vagyunk! Jól elszórakoztunk a mai napon! Remélem nektek is jól telt a napotok! :) Sietünk!  Em & Bella xx"

10 percre rá, már az ajtót nyitottam ki. Belépve az ajtón egy rég nemlátott személyen akadt meg a tekintetem. Az ajtót becsukva magam mögött még mindig meglepődve álltam és néztem.

- Te mit keresel itt? - néztem még mindig döbbenten.


Nem szoktam határokat szabni, de a következő rész legalább 5 komi után fog jönni! Légyszíves alul pipálgassátok ki, hogy tetszett-e vagy sem illetve, hogy elolvastátok. Remélem elnyerte tetszéseteket ez a fejezet. Sok puszi nektek, White! :) 

2012. november 14., szerda

15. I can't change


"Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál. "

Anya mindig azt mondta, hogy minden okkal történik. Talán Harryvel nem vagyunk egymáshoz valóak. Mivel nem voltam most képes a fotózást végig csinálni, így a sminkszékből kilépve bocsánatot kértem és elviharoztam. Egyenesen a kocsim felé vettem az irányt. Kulcsaimat előkeresve baktattam felé, majd beültem és övemet bekötöttem. Beindítottam a kocsit, majd útnak eredtem. Telefonomat kezembe véve Liam számát kezdtem el keresni, miközben az utat figyeltem, hogy el ne üssek valakit. Mikor megtaláltam tárcsáztam. A csörgés közben a cikk járt a fejemben és a képek. Elbambultam.

"Harry Styles kapcsolata nem volt hosszútávú! - állt a címlapon. Liam Payne húgával úgy látszik nem tartott sokáig a kapcsolata, hiszen tegnap este boldogan jöttek ki Cara Delevigne kisasszonnyal egy Londoni szállodából kézen fogva. A képek alapján Harry új lányra hajtott rá. Vajon Liam Payne, hogy viszonyul a dolgokhoz?" - írta a cikk, majd pár kép volt mellé téve. 

A lebosszantóbb az volt ebben az egészben, hogy Cara megmondta. A másik meg...ugyan az a szálloda volt, ahova pár hete Harry vitt. Bambulásomból a telefonból kiabáló hang zökkentett ki, meg a dudák hangja. Majdnem átmentem egy piros lámpán.

- Basszus! - kiáltottam el magamat.
- Emily... mi az? Megrémisztesz.. Mi történt? - aggódott a vonal másik felén Liam.
- A próbateremnél vagy már? - érdeklődtem kérdéseivel mit sem törődve.
- Igen itt vagyunk a fiúkkal. - válaszolt határozottan.
- Na jó, Liam most segítened kell. Ha hívlak indulj el Bellával és hozd le nekem, de ne jöjjön veled senki! Erre nagyon figyelj, csak ti ketten, oké? - parancsoltam rá, miközben elindultam a kocsival, mivel a lámpa zöldre váltott.
- Hát...megoldom valahogy, de mi történt? - aggodalmaskodott. 
- Liam, otthon mindent elmesélek. - most leteszem, mert így nem tudok a vezetésre koncentrálni. 
- Oké, vigyázz magadra. - mondta, majd letettem a telefont.

*Liam szemszöge*

A fiúk értetlenül néztek rám, miután befejeztem Emilyvel ezt az érdekes beszélgetést. Legyintettem egyet, majd folytattuk a próbát. Bella édesen nyakamba kapaszkodott és úgy figyelte a munkánkat. Épphogy elkezdtük a legújabb dalt felénekelni megcsörrent a telefonom. 

- Bocsi fiúk, most egy kicsit elmegyek, de aztán jövök. - indultam el Bellával a kezembe az ajtó felé.
- Jövünk mi is! - rohant mellém Loui.
- Most légyszíves ne! Szeretnék egyedül menni Bellával.
- Óó, rendben, de siessetek! - szaladt vissza a többiekhez.

Már lent voltam, amikor megláttam Emily-t a kocsiban. Épp nyitottam ki az ajtót, hogy Bellát be tudjam ültetni, amikor tekintetemet rá szegeztem. Szeme kisírt volt és meggyötört. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele, hogy ilyen gyorsan kellett Bellát is elhoznia tőlünk. Behajoltam az anyósülésen kinyitott ajtón.

- Mi a baj Emily? - vetettem rá egy "nekem elmondhatod" tekintetet.
- Liam, most sietnem kell haza, de tessék. Ezt nézd meg és rájössz. Magyarázatot ad rá. Harry-nek meg üzenem, hogy hagyjon, és a költözést meg felejtse el. - kezdett el folyni a könnye. - Szeretlek Liam és köszönöm, hogy vagy nekem. Este találkozunk otthon. - vetett rám egy mosolyt, de tudtam, hogy szomorú.
- Vigyázzatok az úton, kérlek! - szorongattam az újságot, majd becsuktam az ajtót. 

Miután már nem láttam Emily kocsiját, bátorkodtam megnézni az újságot. Megláttam és dühösen törtem be. A fiúk nevetgéltek bent a próbateremben. Belöktem az ajtót, majd sietve Harry felé vettem az irányt. Az ingénél fogva rántottam magamhoz.

- Hé, haver, mi a baj? - nézett rám értetlenül Harry és a többiek. 
- Na, most ide figyelj rám Styles! Kerüld el Emily-t amennyire csak tudod, és felejtsd el! Értetted? Tudtam, hogy nem kellett volna a közeledbe engednem. - néztem bele szemébe, miközben gondolataimat hangosan is kimondtam.
- Héé, Liam, nyugi! - jött a hátam mögé Loui. - Mi a baj? - állt immáron Harry mellé.
- Ez! - dobtam oda hozzá az újságot. 
- Basszus... - szólalt meg Harry. - Liam...én... én nem akartam. - nyögte ki.
- Ahham...úgy ismerlek. Most megyek. Sziasztok srácok. - vettem le az akasztóról a kabátomat és elindultam haza.

*Harry szemszöge*

Teljesen jogosan akadt ki Liam. Az újságot bámulva gondolkodtam, hogy mekkora egy hülye vagyok. 

- Mindent elrontottam. - mondtam ki hangosan, pedig csak magamba akartam.
- Hülye vagy Styles, bocsi, hogy ezt mondom, de már nem tudok mit csinálni. Itt volt a nagy lehetőség, hogy boldog legyél, de te elszúrtad. Ráadásul, most Liam is mérges. - rázta meg fejét legjobb cimborám, Louis. 
- Nem értelek Harry. Emily sokkal többet ér ennél! - vette ki a kezemből az újságot Zayn, majd Cara-ra mutatott.
- Tudom, srácok nem kell elmondani, mert mindent tudok, amit mondtatok és amit még akartok. Nem tudom mi ütött belém. - ültem le a székre. 

~ 2 héttel később ~ 

Liam már végre megbékélt. Néha fel-fel jártunk hozzá, de persze arra az időre Emily mindig elment otthonról. Kicsit még így is kínosnak éreztem a helyzetet Liammel, de megbeszéltük a dolgokat. Emilyvel is szerettem volna tisztázni, de nem engedte. Rengetegszer próbáltam hívni, de kinyomott, ha meg SMS-t küldtem neki nem válaszolt. A próbákra vagy a fotózásra mostanában magával vitte Bellát is és a hírek szerint Eleanor összehozta valami ficsúrral. Na igen, Eleanor. Azóta nem beszél velem, amióta ezt tettem Emilyvel. Hiába beszélt vele Louis, most ellenem van. A fiúkkal éppen véget akartunk vetni a beszélgetésnek és elköszönni, amikor nyílt az ajtó. Megörültem hiszen azóta nem is láttam Emily-t és Bellát is csak nagyon ritkán. Tekintetemet az ajtó felé vittem, de nem azt láttam, amit akartam. Emily és egy srác volt ott. A gyerek kezében pedig Bella vigyorgott. 

- Áh, sziasztok! - köszönt széles mosollyal arcán Emily, de éreztem, hogy kínos számára ez a dolog. 
- Szia..vagyis sziasztok. - javította ki magát Liam. 
- Jaj, David idejönnél? - fordult a srác felé, akinek a nevét már tudom.
- Liam, ő itt a barátom David Adams! - lépett mellé a fiú. 
- Örülök, hogy megismerhetlek, és annak még jobban, hogy boldoggá teszed a húgomat. - tett célzásokat Liam.
- Én is örülök, nem akarom Emily-t megbántani, szeretem őt és Bellát is, de, ha most nem haragszotok, nekem mennem kell. - udvariaskodott. - Majd hívlak. - csókolta meg előttünk Emily-t majd átnyújtotta neki Bellát.

Emily kiengedte David-et, majd felment a szobájába. Mivel ezt éreztem a kellő pillanatnak, felmentem utána, hogy megtudjam beszélni vele a dolgokat. Ajtója elé érve kopogtam kettőt, majd édes csilingelő hangjára lettem figyelmes.

- Gyere! - szólt hangja az ajtó másik oldaláról.

*Emily szemszöge*

Épp Bellát öltöztettem át, amikor kopogtak. Egy gyors "gyere"- vel elintéztem a dolgot és folytattam az öltöztetést. Amikor kész lettem odanéztem és őt láttam. Bellát letéve a játékaihoz, szememet lecsukva köszörültem meg a torkomat.

- Mit akarsz? - tettem fel a fejemben kavargó kérdést.
- Megbeszélni a dolgokat. - kezdett el felém jönni.
- Minek? Szerintem nincs mit megbeszélni. - ültem le az ágyamra, ahova követett ő is.
- Szerintem meg igen is van... - nézett rám smaragdzöld szemeivel, miközben Bellát emelte az ölébe.
- Nézd, felejtsük el a dolgokat, én boldog vagyok Dav-el te meg... - majdnem csúnyát mondtam arra a csajra, de tízig elszámoltam magamba és folytattam - Cara-val. 
- Lehet együtt vagyunk, de érted bármit megtennék Emily. Értetek, értünk! - megfogta a kezemet és valamire figyelmes lettem.
- Harry neked tetkód van? - meredt szemem a csuklóján lévő feliratra.
- Akad. - rántott vállat.
- Harry...lehet te megtennél értem bármit, de már bizonyítottál, ahogy a kezeden is áll, te nem tudsz változni. Te nem tudsz megállapodni egy lány mellet úgy, hogy ne kacsintgass más fele. Daviddel komolyan gondoljuk, nagyon jól megvagyok vele és Bella is szereti. - mosolyodtam el a végére.
- 2 hét alatt beleszerettél? Most ez komoly? Figyelj Emily csak egy esély, ennyit kérek! - könyörgött.
- Megkaptad már és el is játszottad. És igen, 2 hét alatt megszerettem. Figyelj Harry. Bellát minden nap láthatjátok el is vihetitek próbára, ebbe bele megyek, de többet nem tudok tenni a dolog érdekében. Értsd meg, hogy boldog vagyok. - förmedtem rá.
- Csak tudd, érted megpróbálnék megváltozni... - állt fel és kiment az ajtón. Én csak hűlt helyét néztem és a fejemben járkáltak az utolsó mondatai. Vajon jól cselekedtem?  - kérdeztem magamtól, de a választ nem tudtam.

Nem szoktam határokat szabni, de a következő rész legalább 5 komi után fog jönni! Légyszíves alul pipálgassátok ki, hogy tetszett-e vagy sem illetve, hogy elolvastátok. Remélem elnyerte tetszéseteket ez a fejezet. Sok puszi nektek, White! :) 

2012. november 11., vasárnap

14. Előbb utóbb úgy is megtudtad volna.

" Úgy látszik a híres One Direction banda szívét meghódította egy kislány. A hírek szerint Liam Payne húgának, Emily Payn-nek kislányáról van szó. Nincs olyan nap, hogy ne kapnák le őket kezükben a csemetével, ami valljuk be, nagyon szép gesztus a fiúk részéről, azonban a lesifotósok képe alapján úgy látszik Harry Styles nem csak a kislány iránt érdeklődik. A minap, a banda sétált New York utcáin, Harry kezében a kislánnyal viszont másik kezével Liam húgának kezét szorongatta. A látottak alapján remek apa lesz, vagy már most az? Sejtésünk szerint egy kapcsolat van kialakulóban. Talán a szívtipró Harry Styles feje lágya végre benőtt volna? A másik fontos kérdés, hogy vajon Liam Payne mit szól ehhez az egészhez, hogy barátja és húga között különös kapcsolat van? Harry mi innen üzenjük, hogy aranyosak vagytok, de reméljük nem csak 1 hónapig."

Hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. Csak ültem az asztalnál és az újságot bámultam. Anyu zavarta meg gondolkodásomat, amikor egy tányér rántottát tett elém.

- Ne is foglalkozz a cikkel! - puszilta meg a fejemet, majd kivette az újságot a kezemből.
- Nem tudok vele nem törődni...annyira rossz, hogy minden léptüket figyelik. Mi van, ha most engem is támadni fognak és utálni? - kezdtem el a kajámat babrálni.
- Nem törődsz velük, ennyi az egész kicsim. Most, ha én azt mondom ugorj a kútba, beleugrasz? - fordult felém összefont karral.
- Nem...persze, hogy nem, csak tudod, hogy nem szeretem, ha elsőre elítélnek és véleményt alkotnak. - tettem egy falatot a számba.
- Tudom, de most az egyszer hagyd annyiban. A kedvemért. - kapta fel a táskáját.
- Rendben, dolgozni mész? - érdeklődtem.
- Igen, majd este jövünk apáddal. Szeretlek kicsim! - adott egy puszit, majd kilépett az ajtón.

Végzetem a reggelivel, majd Bella elől elvettem az üres kis tányért, majd az enyémmel együtt betettem a mosogatóba. Kivettem az etetőből és szorosan magamhoz öleltem. A kanapéra ültünk le, majd letettem egy picit a szőnyegre a játékaihoz. Oldalamra feküdtem és úgy csodáltam őt. Viccesebbnél viccesebb fejeket vágott a babáira. Már a könnyem is folyt annyira nevettem.

"@Harry_Styles @Liam_Payne @Louis_Tomlinson @Zayn_Malik @Niall_Horan bocsi, ha felébresztettünk titeket. De ezeket a fejeket látnátok! :DD Puszilunk Bella, Emily xx"

Ahogy ki tweeteltem a fiúknak a képet, 5 álmos szempárral találtam magamat szemben. Harry csak mosolyogva szinte csukott szemmel jött oda hozzám és nyomott egy csókot a számra. A fiúk a konyha felé vették az irányt kivéve Harry-t. 

- Ma elviszlek vacsorázni! - dőlt az ölembe.
- De mi lesz Bellával és a koncerttel? - érdeklődtem miközben fürtjeivel játszadoztam.
- Liamék vigyáznak rá, és koncert után mennénk. Benne lennél? - nézett rám kutyakölyök szemeivel.

- Rendben! - hajoltam le és adtam neki egy csókot.

A nap további részében egyedül voltam otthon Bellával, mivel a fiúk még egy utolsó próbával készültek a koncertre. Mivel ez az utolsó napunk New Yorkban a csajokat még utoljára áthívva töltöttük el a napot. A koncertre mivel még Bella kicsi nem mentünk. Épp Bellát etettem, amikor az ajtó csapódását hallottam. A konyhába 5 fáradt fiú jött be. Arcomra mosoly kerekedett, miközben Bellus etetését befejeztem.


- Jó estét uraim. - törölgettem le a kislányom száját.
- Sziasztok! Mi a kaja? - ölelt meg Niall.
- Hűtő! - mutattam a tárgy felé.

Bellát a kezembe véve indultam el vele a szoba felé.

- Ma ne menjünk, majd otthon bepótoljuk. - simogattam meg Harry kezét.
- De...- kezdte el a mondanivalóját, de félbeszakítottam.
- Semmi de Harry...fáradt vagy, pihend ki magadat és bepótoljuk. - nyomtam egy csókot a szájára, majd elmentem Bellát lefürdetni.

Mikor kész lettem vele az idő már jócskán eltelt. Bellát még a mai napon utoljára átöleltem és betettem a kiságyba. Gyorsan a fürdőbe siettem, hogy én is elvégezzem az esti teendőimet, majd pizsamámat magamra kapva indultam el halkan az ágyam felé. Az ágyban egy alvó alakot véltem felfedezni. Óvatosan bebújtam mellé.

- Végre, hogy megjöttél. - húzott magához közelebb.
- Azt hittem már alszol. - fordultam meg, hogy szembe legyek vele.
- Megakartalak várni. - mosolyodott el. - Nem lenne kedved Bellával hozzám költözni? 
- Micsoda?? - döbbentem le.
- Nem kötelező, csak jó lenne, ha velem lehetnél minden percben. Legalább így egy család lehetnénk. - mosolyodott el, majd ajkaimra egy csókot lehelt.
- Még átgondolom Harry. De nagyon kedves gesztus tőled. - öleltem át, majd álomra hajtottam fejemet.

Reggel a nagy nyüzsgésre keltem fel. A bőröndök már bepakolva sorakoztak az ágyam előtt. Harry jó korán kelhetett, ha az én cuccaimat is bepakolta. Bella már nem volt a kiságyában így elindultam a konyha felé. 

*Harry szemszöge*

Reggel nem bírtam sokáig aludni, mondhatjuk, hogy jó korán keltem. A szekrényből a bőröndöket elővettem és elkezdtem pakolni. Legalább nem kell majd ezzel kapkodni mielőtt hazamegyünk Londonba. 1 órás pakolás után Emily még mindig békésen aludt az ágyban. A kiságy felé nézve láttam, hogy Bellus már felébredt, így egy kis ruhát keresve neki felöltöztettem majd lementem vele a konyhába. Liam anyukája már a reggelivel várt minket. Bellát betettem az etetőszékbe majd etetni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel.

- Nagyon rendesek vagytok Emilyvel. - fordult felém.
- Szívesen segítünk neki, szeretjük őt és Bellát is. Most már ők is a családunk részei. - húztam mosolyra a számat.
- Tudod...Emily nagyon szeret téged. Nem mondta mielőtt kérdezed, csak látom rajta. Vigyázz rá légyszíves!  Nem akarom, hogy megint csalódjon. Annyira rossz volt elveszíteni. El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés volt, amikor azt a kis cetlit megtaláltam. előbb Liam ment el, utána meg ő. Most meg szinte egész nap üres a lakás, ami egykoron két szeleburdi gyerekkel volt tele. - folyt végig arcán egy könnycsepp.
- Ne tessék aggódni. Nem szándékozom megbántani Emily-t, hiszen az életemet is odaadnám érte. Ő a mindenem Bellával együtt, akit már lányomnak tekintek. - sétáltam oda és felé nyújtottam egy zsebkendőt.

Bellához sétált, majd kivette az etetőből és szorosan megölelte. Folyamatosan a szavai járkáltak a fejemben. El sem tudom gondolni tényleg milyen rossz lehetett nekik, hogy elvesztették úgy mondd mind a két gyereküket. Gondolkodásomból két kéz zökkentett ki, amik a derekam köré fonódtak. 

- Jó korán kelhettél. - fúrta bele arcát a hátamba.
- Nem bírtam aludni. - fordultam felé, majd egy csókot nyomtam homlokára. 

Miután mindenki meg reggelizett, Bellát átöltöztettük, a bőröndöket lehoztuk, majd leültünk egy kicsit még beszélgetni a nappaliba. Emily szeme könnyes lett, majd a búcsúzkodás következett, ahol már Liammel együtt sírva ölelték meg anyukájukat. Az ajtónál csöngettek, ami azt jelentette, hogy megjött értünk a kocsi. Mindenki elbúcsúzott Liamék szüleitől, majd útnak indultunk a repülőtérhez. 20 perc kocsikázás után már riporterek száza várt a repülőtéren. Emily jött mellettem Bellával a kezében és próbálta magát és Bellát takarni ahogy csak tudta. A bőröndöket leadtuk, majd felszálltunk a magángépünkre. Imádtam, hogy ilyenkor sztár vagyok és nem kell idegenek mellett üldögélnem órákat. Elfoglaltuk a helyünket, majd felszállásra készen álltunk. Louisról csináltam egy képet, amit ki is tweeteltem a rajongóinknak.



"@Louis_Tomlinson Már úton hazafele Londonba! Pár óra és leszállunk. Harry xx."

Mindössze pár órás út után fáradtan szálltunk le a Londoni repülőtérre. Már jócskán este volt, így mindenki a 1D ház felé vette az irányt. Emily berohant a házba, mivel már Bella kezdett nyűgös lenni. A fiúkkal kivettük a bőröndöket, majd bevittük a házba. Mivel elég nagy a házunk így sok-sok vendégszobával rendelkeztünk. Emily a kanapén nyugtatgatta a most már alvó Bellát, így elé álltam és felhúztam. Egy szobába vittem be, ahol egy kisebb ágy volt. 

- Ez Bella szobája ma, te meg velem alszol, ha így jó lesz neked! - nyitottam be a szobába.
- Persze, úgy is szoknia kéne a rendes ágyat. Köszönöm Harry. - nyomott egy puszit az arcomra.

Bellát elhelyezte az ágyon majd körülvette őt párnával, majd felém vette az irányt. Az ajtót becsuktuk, majd bevezettem őt a szobámba. Emily leült az ágyra majd elmosolyodott. Közelebb léptem hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam.

*Emily szemszöge*

Csókunk közben hátradöntött és az ingemmel kezdett babrálni. Mind a ketten belemosolyodtunk a csókunkba és néha el-el távolodtunk egymástól. Ingem utolsó  gombját gombolta ki miközben én a pólóját szedtem le róla. Övéhez nyúltam és kicsatoltam azt, majd ő ugyan így tett. Már fehérneműben feküdtem, amikor felállt és a szekrényéhez sétált, majd az ajtóhoz. Tisztán hallottam, hogy az ajtót bezárta, majd elindult felém.

- Csakhogy ne zavarjon meg minket senki. - jött fölém, majd hosszasan megcsókolt.

Melltartómat szórakozott, majd amikor lehámozta rólam a bugyim felé nyúlt.

- Biztos akarod? - nézett bele zöld szemivel az enyémbe.
- Szerinted itt tartanánk, ha nem akarnám? - húztam fel a szemöldökömet.

Válaszául elmosolyodott, majd leszedte rólam a bugyimat. Boxeréhez nyúltam majd én is leszedtem róla. Észveszejtő éjszakán estünk keresztül. Az első közös alkalmunk együtt, amiben tisztán lehetett érezni, hogy mennyi, de mennyi érzelem volt benne. Tudtam, hogy szeret, éreztem. Reggel arra keltem, hogy hátamat cirógatja. Felé fordultam és megcsókoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet-e nálam boldogabb ember most.

~ 2 héttel később ~

Minden rendben volt Harry-vel és velem. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy odaköltözünk hozzá Bellával, de még mindig nem tudtam döntést hozni. Mióta újra itthon vagyunk bepótoltuk a vacsorát és egy szállodában töltöttük utána az estét. Minden nap meglátogat minket a fiúkkal együtt és van, hogy néha néha itt is alszik. Liam még mindig nem bízik annyira Harry-ben mivel fél, hogy összefog törni. Újra elkezdtem táncolni és modellkedni. Hál istennek El-el vagyok egy "pár" a fotózások során így nagyon sokat tud segíteni. A tegnapi próba miatt nem beszéltem Harryvel és Liam is csak késő este érhetett haza. Reggel korán keltem, mivel egy fotózásra kellett sietnem. Bella már az ágyból figyelt, már tud kapaszkodás nélkül is állni és lassan terveim szerint már a kezem fogása nélkül is tud járni. Kivettem az ágyból, majd lefektetve az ágyamba visszabújtam hozzá egy kicsit lustizni. Szorosan magamhoz szorítottam és megcsikiztem amire hangos nevetésbe tört ki. Felkelve az ágyból mobilomat előkaptam majd lefotóztam az én kicsimet. 


"@Liam_Payne mi már fent vagyunk. Lassan nálad fog így lustálkodni a kis hölgy! :) Szeretünk, Emily, Bella xx"

Bellát kézbe kapva átrohantam Liam szobájába és letettem mellé. 

- Köszi, hogy vigyázol rá! - nyomtam egy puszit mind a kettejüknek.
- Nincs mit! Tudod, hogy szívesen vigyázok rá, de lehet ma elviszem próbára, ha nem baj. - vette ölébe Bellát.
- Dehogy baj, majd hívlak. Jók legyetek. - indultam el az ajtó felé.


A szobámba sietve felvettem egy cicagatyát arra meg egy szürke pulcsit és táskámba beledobva a mobilomat  kocsikulcsot elvettem és indultam is az ügynökség felé. 10 perc múlva már a kocsimból kiszállva álltam a munkahelyem előtt. Belépve köszöntem mindenkinek, majd a terem felé vettem az irányt. El-t tekintettem meg a folyosó végén, amint egy újsággal a kezében jön velem szembe. 

- Hogy vagy Emily? Remélem semmi butaságot nem csináltál! - ölelt át szorosan barátnőm.

- Teljes mértékben jól vagyok. Miért kellett volna butaságot csinálnom? - toltam el magamtól és kérdően néztem rá.
- Úr isten! Te még nem is tudod? - arca komoly lett és meglepődött.
- Mondd már el mit kéne tudnom! Mi a fene folyik itt Eleanor? - kezdtem dühös lenni.
- Előbb utóbb úgy is megtudtad volna.. - sóhajtott egyet, majd a földre szegezte a tekintetét.
- El...mondd el nyugodtan, semmi baj nem lesz.
- Miután meglátod nem így fogod gondolni. - nézett bele szemeimbe.
- Nem baj, tudni szeretném akármi is az. - húztam mosolyra a számat. - Szóval?
- Tessék! - nyújtotta felém az újságot. - De légyszíves ülj le mielőtt megnézed. - fogta még mindig az újságot.

Elindultam a sminkszoba felé az újságot szorongatva, majd köszöntöttem a sminkest és beültem a székbe. Az újságot kinyitva könnybe lábadt a szemem.