2012. november 14., szerda

15. I can't change


"Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál. "

Anya mindig azt mondta, hogy minden okkal történik. Talán Harryvel nem vagyunk egymáshoz valóak. Mivel nem voltam most képes a fotózást végig csinálni, így a sminkszékből kilépve bocsánatot kértem és elviharoztam. Egyenesen a kocsim felé vettem az irányt. Kulcsaimat előkeresve baktattam felé, majd beültem és övemet bekötöttem. Beindítottam a kocsit, majd útnak eredtem. Telefonomat kezembe véve Liam számát kezdtem el keresni, miközben az utat figyeltem, hogy el ne üssek valakit. Mikor megtaláltam tárcsáztam. A csörgés közben a cikk járt a fejemben és a képek. Elbambultam.

"Harry Styles kapcsolata nem volt hosszútávú! - állt a címlapon. Liam Payne húgával úgy látszik nem tartott sokáig a kapcsolata, hiszen tegnap este boldogan jöttek ki Cara Delevigne kisasszonnyal egy Londoni szállodából kézen fogva. A képek alapján Harry új lányra hajtott rá. Vajon Liam Payne, hogy viszonyul a dolgokhoz?" - írta a cikk, majd pár kép volt mellé téve. 

A lebosszantóbb az volt ebben az egészben, hogy Cara megmondta. A másik meg...ugyan az a szálloda volt, ahova pár hete Harry vitt. Bambulásomból a telefonból kiabáló hang zökkentett ki, meg a dudák hangja. Majdnem átmentem egy piros lámpán.

- Basszus! - kiáltottam el magamat.
- Emily... mi az? Megrémisztesz.. Mi történt? - aggódott a vonal másik felén Liam.
- A próbateremnél vagy már? - érdeklődtem kérdéseivel mit sem törődve.
- Igen itt vagyunk a fiúkkal. - válaszolt határozottan.
- Na jó, Liam most segítened kell. Ha hívlak indulj el Bellával és hozd le nekem, de ne jöjjön veled senki! Erre nagyon figyelj, csak ti ketten, oké? - parancsoltam rá, miközben elindultam a kocsival, mivel a lámpa zöldre váltott.
- Hát...megoldom valahogy, de mi történt? - aggodalmaskodott. 
- Liam, otthon mindent elmesélek. - most leteszem, mert így nem tudok a vezetésre koncentrálni. 
- Oké, vigyázz magadra. - mondta, majd letettem a telefont.

*Liam szemszöge*

A fiúk értetlenül néztek rám, miután befejeztem Emilyvel ezt az érdekes beszélgetést. Legyintettem egyet, majd folytattuk a próbát. Bella édesen nyakamba kapaszkodott és úgy figyelte a munkánkat. Épphogy elkezdtük a legújabb dalt felénekelni megcsörrent a telefonom. 

- Bocsi fiúk, most egy kicsit elmegyek, de aztán jövök. - indultam el Bellával a kezembe az ajtó felé.
- Jövünk mi is! - rohant mellém Loui.
- Most légyszíves ne! Szeretnék egyedül menni Bellával.
- Óó, rendben, de siessetek! - szaladt vissza a többiekhez.

Már lent voltam, amikor megláttam Emily-t a kocsiban. Épp nyitottam ki az ajtót, hogy Bellát be tudjam ültetni, amikor tekintetemet rá szegeztem. Szeme kisírt volt és meggyötört. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele, hogy ilyen gyorsan kellett Bellát is elhoznia tőlünk. Behajoltam az anyósülésen kinyitott ajtón.

- Mi a baj Emily? - vetettem rá egy "nekem elmondhatod" tekintetet.
- Liam, most sietnem kell haza, de tessék. Ezt nézd meg és rájössz. Magyarázatot ad rá. Harry-nek meg üzenem, hogy hagyjon, és a költözést meg felejtse el. - kezdett el folyni a könnye. - Szeretlek Liam és köszönöm, hogy vagy nekem. Este találkozunk otthon. - vetett rám egy mosolyt, de tudtam, hogy szomorú.
- Vigyázzatok az úton, kérlek! - szorongattam az újságot, majd becsuktam az ajtót. 

Miután már nem láttam Emily kocsiját, bátorkodtam megnézni az újságot. Megláttam és dühösen törtem be. A fiúk nevetgéltek bent a próbateremben. Belöktem az ajtót, majd sietve Harry felé vettem az irányt. Az ingénél fogva rántottam magamhoz.

- Hé, haver, mi a baj? - nézett rám értetlenül Harry és a többiek. 
- Na, most ide figyelj rám Styles! Kerüld el Emily-t amennyire csak tudod, és felejtsd el! Értetted? Tudtam, hogy nem kellett volna a közeledbe engednem. - néztem bele szemébe, miközben gondolataimat hangosan is kimondtam.
- Héé, Liam, nyugi! - jött a hátam mögé Loui. - Mi a baj? - állt immáron Harry mellé.
- Ez! - dobtam oda hozzá az újságot. 
- Basszus... - szólalt meg Harry. - Liam...én... én nem akartam. - nyögte ki.
- Ahham...úgy ismerlek. Most megyek. Sziasztok srácok. - vettem le az akasztóról a kabátomat és elindultam haza.

*Harry szemszöge*

Teljesen jogosan akadt ki Liam. Az újságot bámulva gondolkodtam, hogy mekkora egy hülye vagyok. 

- Mindent elrontottam. - mondtam ki hangosan, pedig csak magamba akartam.
- Hülye vagy Styles, bocsi, hogy ezt mondom, de már nem tudok mit csinálni. Itt volt a nagy lehetőség, hogy boldog legyél, de te elszúrtad. Ráadásul, most Liam is mérges. - rázta meg fejét legjobb cimborám, Louis. 
- Nem értelek Harry. Emily sokkal többet ér ennél! - vette ki a kezemből az újságot Zayn, majd Cara-ra mutatott.
- Tudom, srácok nem kell elmondani, mert mindent tudok, amit mondtatok és amit még akartok. Nem tudom mi ütött belém. - ültem le a székre. 

~ 2 héttel később ~ 

Liam már végre megbékélt. Néha fel-fel jártunk hozzá, de persze arra az időre Emily mindig elment otthonról. Kicsit még így is kínosnak éreztem a helyzetet Liammel, de megbeszéltük a dolgokat. Emilyvel is szerettem volna tisztázni, de nem engedte. Rengetegszer próbáltam hívni, de kinyomott, ha meg SMS-t küldtem neki nem válaszolt. A próbákra vagy a fotózásra mostanában magával vitte Bellát is és a hírek szerint Eleanor összehozta valami ficsúrral. Na igen, Eleanor. Azóta nem beszél velem, amióta ezt tettem Emilyvel. Hiába beszélt vele Louis, most ellenem van. A fiúkkal éppen véget akartunk vetni a beszélgetésnek és elköszönni, amikor nyílt az ajtó. Megörültem hiszen azóta nem is láttam Emily-t és Bellát is csak nagyon ritkán. Tekintetemet az ajtó felé vittem, de nem azt láttam, amit akartam. Emily és egy srác volt ott. A gyerek kezében pedig Bella vigyorgott. 

- Áh, sziasztok! - köszönt széles mosollyal arcán Emily, de éreztem, hogy kínos számára ez a dolog. 
- Szia..vagyis sziasztok. - javította ki magát Liam. 
- Jaj, David idejönnél? - fordult a srác felé, akinek a nevét már tudom.
- Liam, ő itt a barátom David Adams! - lépett mellé a fiú. 
- Örülök, hogy megismerhetlek, és annak még jobban, hogy boldoggá teszed a húgomat. - tett célzásokat Liam.
- Én is örülök, nem akarom Emily-t megbántani, szeretem őt és Bellát is, de, ha most nem haragszotok, nekem mennem kell. - udvariaskodott. - Majd hívlak. - csókolta meg előttünk Emily-t majd átnyújtotta neki Bellát.

Emily kiengedte David-et, majd felment a szobájába. Mivel ezt éreztem a kellő pillanatnak, felmentem utána, hogy megtudjam beszélni vele a dolgokat. Ajtója elé érve kopogtam kettőt, majd édes csilingelő hangjára lettem figyelmes.

- Gyere! - szólt hangja az ajtó másik oldaláról.

*Emily szemszöge*

Épp Bellát öltöztettem át, amikor kopogtak. Egy gyors "gyere"- vel elintéztem a dolgot és folytattam az öltöztetést. Amikor kész lettem odanéztem és őt láttam. Bellát letéve a játékaihoz, szememet lecsukva köszörültem meg a torkomat.

- Mit akarsz? - tettem fel a fejemben kavargó kérdést.
- Megbeszélni a dolgokat. - kezdett el felém jönni.
- Minek? Szerintem nincs mit megbeszélni. - ültem le az ágyamra, ahova követett ő is.
- Szerintem meg igen is van... - nézett rám smaragdzöld szemeivel, miközben Bellát emelte az ölébe.
- Nézd, felejtsük el a dolgokat, én boldog vagyok Dav-el te meg... - majdnem csúnyát mondtam arra a csajra, de tízig elszámoltam magamba és folytattam - Cara-val. 
- Lehet együtt vagyunk, de érted bármit megtennék Emily. Értetek, értünk! - megfogta a kezemet és valamire figyelmes lettem.
- Harry neked tetkód van? - meredt szemem a csuklóján lévő feliratra.
- Akad. - rántott vállat.
- Harry...lehet te megtennél értem bármit, de már bizonyítottál, ahogy a kezeden is áll, te nem tudsz változni. Te nem tudsz megállapodni egy lány mellet úgy, hogy ne kacsintgass más fele. Daviddel komolyan gondoljuk, nagyon jól megvagyok vele és Bella is szereti. - mosolyodtam el a végére.
- 2 hét alatt beleszerettél? Most ez komoly? Figyelj Emily csak egy esély, ennyit kérek! - könyörgött.
- Megkaptad már és el is játszottad. És igen, 2 hét alatt megszerettem. Figyelj Harry. Bellát minden nap láthatjátok el is vihetitek próbára, ebbe bele megyek, de többet nem tudok tenni a dolog érdekében. Értsd meg, hogy boldog vagyok. - förmedtem rá.
- Csak tudd, érted megpróbálnék megváltozni... - állt fel és kiment az ajtón. Én csak hűlt helyét néztem és a fejemben járkáltak az utolsó mondatai. Vajon jól cselekedtem?  - kérdeztem magamtól, de a választ nem tudtam.

Nem szoktam határokat szabni, de a következő rész legalább 5 komi után fog jönni! Légyszíves alul pipálgassátok ki, hogy tetszett-e vagy sem illetve, hogy elolvastátok. Remélem elnyerte tetszéseteket ez a fejezet. Sok puszi nektek, White! :) 

10 megjegyzés:

  1. hát Harold!! hargszom...és ez a Cara olyan ronda régen se csíptem na de az a szemöldök xdd mindegy imádom hamar a kövit ;)
    by:Lauraa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDD szemöldök..:D ezen most jót kacagtam.

      Örülök, hogy tetszik!
      Köszi, hogy írtál!

      Puszi, White

      Törlés
  2. jaaj tiszta jóóóó :DD ez a Cara valami szemöldök szörny o.O naggyon durván néz kii :'D jó lett nagyoon siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy tetszik! :)

      Puszi, White.

      Törlés
  3. szemöldök..:D
    nagyon jó lett..tegnap kezdem olvasni de már imádom..:)
    nagyon ügyesen írsz, várom a folytatást:)
    tami.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, nagyon-nagyon szépen köszönöm! :)
      Remélem továbbra is olvasni fogod és nem okozok csalódást :)

      Puszi, White.

      Törlés
  4. Nagyon szupi rész!!:D imádom!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen!
      Örülök, hogy tetszik!:))

      Puszi, White

      Törlés