2012. december 31., hétfő

HAPPY NEW YEAR!


Drága olvasóim! Ezennel szeretnék mindenkinek nagyon-nagyon Boldog Új évet kívánni! Erőt és egészséget, boldogságot, szerelmet, stb. !   Aki elmegy este bulizni az vigyázzon magára és figyeljen oda az alkoholmennyiségre, mert ilyenkor tud ám fogyni rendesen!:) 

A következő rész szerdán érkezik, remélem várjátok már! Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az új feliratkozókat! Köszönöm szépen, hogy 2012-ben olvastatok ,remélem 2013-ban sem lesz máshogy és remélem nem okoztam csalódást és igyekszem, hogy ne okozzak a jövőre nézve! Szavakat félre téve, köszönök nektek mindent, vigyázzatok magatokra az este folyamán és még egyszer Happy New Year, BUÉK! :*

Have a nice day,

Wh ite!:) 

2012. december 28., péntek

27. Eleanor Calder

Kedves olvasóim!:) Köszönöm szépen az új feliratkozóknak, hogy feliratkoztak és társultak azokhoz, akik olvassák Emily és Bella történetét. Rengetegek agyaltam régebben, hogy-hogy folytassam ezt a történetet úgy, hogy legyen azért benne pár izgalom, de erre jutottam, ami itt van lent. Remélem tetszeni fog és a zene is, amit mellé konferáltam, mivel imádom Ed-et és szerintem pont ide illő a szám!:) Gondolom nem baj, hogy előbb hoztam, mint kellett volna, de alig vártam, hogy megírhassam már ezt a részt. Sőt már a következőket várom! Szó, mi szó, a következő rész fogalmam sincs mikor kerül fel, mivel hétvégén a szülőktől távol leszek és kapcsolódok ki egy kicsit, így nem leszek gép közelben. Addig is jó találgatást nektek! Szerintetek mi lesz Emilyvel? Sok puszii nektek!:)

Have a nice day,
Wh ite. :)


"Idővel a gyász sajgó fájdalma átadja helyét az emlékezésnek,
 s az ember lényének üresen kongó részei újra megtelnek hangokkal, beszéddel, nevetéssel..."

Egy hónapja, hogy nem találkoztam a fiúkkal, mivel turnén vannak. Egyre többet találkozok Danival és El-el, mivel minden nap szinte itt tetőznek nálam és segítenek egy kicsit Bella nevelésében. Bellus rengeteget fejlődött ebben az egy hónapban és végre anyuék is itt vannak velem karácsony óta. Az idő gyorsan telik és lassan vendégem lesz Eleanor, akit már egy hete nem is láttam. Nagy készülődésben vagyunk Bellával, aki már-már nagyon közelít az első esztendeje betöltéséhez. Anyuék most üzleti úton vannak, de ma este érkeznek meg. Hirtelen mindenki, akit szeretek valamilyen szinten elhagyott, vagy mondhatjuk úgy, hogy magamra. Egy hónapja nem láttam a szerelmemet és a barátaimat, a szüleim is elmentek igaz, csak két hétre, de akkor is sok, főleg úgy, hogy ők segítenek nekem, ha valamit nem tudok megcsinálni. Lexi is még New Yorkban van, de hamarosan ő is csatlakozik majd hozzánk és El, drága Eleanor ő "csak" egy hétre ment el, de egy évtizednek tűnt. A szobámban állva a gardrób előtt próbálom kitalálni, hogy mégis mit vegyek fel, de mivel nem megyünk sehova, egy egyszerű itthoni melegítő mellett döntöttem. Bellát sem viszem túlzásba, úgy is járkál össze-vissza a drágám. A tükör előtt állva bámulom magamat, ahogy a pocakom egyre csak nő. Igen... a rosszullétek csak néha-néha jöttek rám, amiről nem beszéltem a többieknek, de a hasam rohamosan nőni kezdett. Foghatnám arra, hogy sokat eszem, mert tény és való mostanság megnőtt az étvágyam, de az is csak arra a jelre utal, hogy áldott állapotba estem..ismét. Mint említettem, még senkinek nem szóltam, sőt tesztet is kéne vennem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy az állításom valós, de félek... nagyon félek, hogy Harry elhagy emiatt. Mert lássuk be... lassan 19 éves lesz ő is és én is, nekem már van egy lányom és mellé most jönne még egy pici, akinek vér szerinti apja Harry lenne. Ebből olyan nagy botrány lenne a médiában, hogy csak na. Nem hiányzik ez neki, és nem hiszem, hogy engem választana és a kicsit, hogy őszinte legyek. Nem azért, mert nem szeretne, mert nem erről van szó! Tudom, hogy szeret és bármit megtenne értem és Belláért, de ez még neki is új, és furcsa lenne. Gyorsan magamra kaptam a ruhámat és nem is gondolkodtam ezen többet, hiszen ráérek akkor, ha már megvan a teszt. Bellussal a kezemben indultam le a nappaliba, pont időbe, hiszen csöngettek. Vidáman nyitottam ki az ajtót, a most már mondhatni legjobb barátnőmnek, akinek két puszival köszöntem. A nappali felé igyekezve leültünk a kanapéra és elkezdtük a nagy dumaparty-t. Elmesélte, hogy milyen volt a munka, hogy kikkel dolgozott együtt és mesélt a fiúkról, hogy összefutott a városban velük.

- Te Em...- szólalt fel hirtelen kissé aggódó hangon.
- Igen El? - mosolyogtam rá és a lányomat letettem a földön heverő játékokhoz.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem lehet, hogy babát vársz? - tette fel számomra a legnehezebb kérdést. - Hát ennyire látszana? - kérdeztem magamban az egyszerű, de mégis fájdalmas kérdést.
- Lehetséges. - hajtottam le a fejemet és feljebb húztam a pólómat. 
- Csináltál már tesztet? 
- Még nem..nem mertem. - kezdett el lefolyni arcomon az első könnycsepp, amit követett a többi. 
- Em...shhh - húzódott közelebb hozzám és átölelt. - Minden rendben lesz! Most telefonálok az egyik barátomnak, hogy hozzon tesztet és meglátjuk mi lesz, rendben? - távolodott el egy kicsit és elmosolyodott.

~...~

Egy óra. Egy óra, ami alatt minden megváltozott. Eleanor barátja meghozta a tesztet, amit már vagy fél órája a kezemben tartok a nappaliban és sírok. Pozitív! Egy szócska vagy két csík, mindegy, hogy értjük, de mindent felborított. Eleanor próbál nyugtatgatni, de nincs vissza út, nincs megoldás! Fogalmam sincs, hogy mit tegyek és, hogy mondjam el Harrynek. El felhívta Louist, és kiderült, hogy hamarabb jöhetnek haza, így holnap reggel már itthon is lesznek. Csodás nem? Más körülmények között örülnék ennek, de most a hátam közepére nem kívánnám ezeket. Mielőtt még elítélne bárki is, szedtem gyógyszert. 1%, amibe bele tartozok. Nagyon kevés nő/lány lesz állapotos a gyógyszer mellett, de miért is ne tartoznék én azok közé, akik védettek maradnak és nem lesz babájuk?! A tesztet az asztalra tettem, majd Bellát felvéve a földről a mellkasomra szorítottam és ölelni kezdtem. Eleanor aggódó tekintetével találtam szemben magamat, aki még mindig próbált vigasztalni. 

- Em hidd el minden rendben lesz! Harry is meg fog vele békélni higgy nekem! - mosolyodott el, de láttam, hogy az a mosoly most nagyon is erőltetett és nem őszinte. 
- El...nem fog! Érzem, sőt tudom! 19 éves az isten szerelmére! Ott van neki a banda, nem adhatja fel egy gyerek miatt, aki csak véletlenül fogant meg! És mi lesz a cikkekkel? Mert ezt nem lehet titkolni és az újságírók egyből levágják, hogy kitől van a gyerek. Tönkre tenném ezzel az életét El! Sőt...már most tönkretettem.

Beszélgetésünket az ajtó nyitódása zavarta meg és anyám felcsendülő hangja. Az ajtó felé néztünk mindannyian, majd csak azt vettem észre, hogy Eleanor feláll és ad egy puszit a fejemre. Anyutól elköszönt és még egy utolsó "majd hívlak"-ot tátogott el felém. Anyu aggódó léptekkel sietett felém, majd leült mellém és kérdőn nézett rám. Az asztalon lévő tesztecskére pillantottam, ami miatt szememből ismét előtörtek a könnyek. Anyu kezébe vette a tesztet, majd rögtön átölelt. Bellát sajnáltam már, hogy olyan mintha ő lenne a hot dogban a virsli, mert kábé úgy nézhettünk ki.

- Minden rendben lesz kicsim! Találunk rá megoldást! - simogatta folyamatosan a hátamat anyu, amitől egy kicsit megnyugodtam.
- 1% anyu... szedtem a gyógyszert erre... Tönkretettem Harry életét! 
- Előfordul kicsim! Tudom ez nem valami biztató, de bárkivel megeshetett volna. Ezek a vackok nem nyújtanak teljes védelmet és Harry, kicsim megbeszélitek és minden rendben lesz! - mosolyodott el, majd Bellát kivette a kezemből és visszahelyezte a földre a játékaihoz. Az ölébe döntött és elkezdte a fejemet cirógatni, így tudván, hogy el fogok ettől aludni.

Jól is gondolta, hiszen az ágyamban ébredtem fel. Már reggel lett, hiszen a perzselő nap sugarai hatoltak át a szobám ablakán így melegítve a bőrömet. A nappaliból zajokat hallottam, így nagy nehezen, fáradtan kisírt szemekkel indultam le a nappali felé. Meglepődtem...nem is kicsit. Hogy miért? A nappalimban öt fiú várt, közöttük egy, aki a szerelmem. Mosolyogva néztek fel rám, de amint megláttak arcukról eltűnt az öröm. Liam rohant először oda hozzám és átölelt, majd őt követték a többiek is. A konyhába érve megreggeliztünk, de egy szót sem szóltam, csak piszkálgattam az előttem lévő müzlit. Meguntam, hogy csak ülök ott mint egy fadarab, így szó nélkül felálltam és a szobám felé igyekeztem. Hál istennek, hogy a pizsamám bő volt, így nem láthatták az egyre kerekedőbb pocakomat. A szobámba érve a szekrényemben kotorásztam, hogy valamit magamra tudjak kapni, amikor kopogást hallottam. Gyorsan a ruháimat magamra kaptam és kinyitottam. Harry állt ott dühös tekintettel. 

- Erről mikor akartál szólni? - lebegtette előttem a tesztet.
- Harry el akartam mondani, hidd el. - nyeltem egy nagyot, majd becsuktam a szobám ajtaját. 
- Ó..tényleg és mikor? Amikor már megszületett? - kezdett egyre dühösebben és hangosabban beszélni.
- Nem...Harry értsd meg én is csak tegnap tudtam meg, nekem sem könnyű elhiheted. 
- Szóval nem vetted észre, hogy állapotos vagy? Egyáltalán, hogy lehetsz terhes? Szedtél gyógyszert nem?? - nevetett fel kínosan, majd felállt az ágyról.
- De szedtem, de az nem azt jelenti, hogy 100%-ig védésben vagyok. 1% esély van rá, hogy áldott állapotba essen egy nő, én pont benne vagyok ezek szerint abban az 1%-ban. 
- Van fogalmad arról, hogy most tönkre tetted az életemet Emily? - kezdett el üvölteni velem, amikor az ajtómon ismét kopogtatott valaki.
- Emily minden rendben van? - nyitott be a bátyám aggódó tekintettel mögötte a fiúkkal.
- Háh. Rendben? - nevetett fel ismét kínosan Harry. - A húgod megint terhes, de most tőlem kivételesen, de eddig valahogy erről elfelejtett szólni.- dobta oda a tesztet Liamék felé. - Nem tudom mit gondoltál Emily... jó, hogy nem az újságból kellett megtudnom, hogy apa leszek. Vagy lehet már meg is van írva? - nézett rám kérdőn. 

Mit sem kellett több nekem, szemeimben megjelentek a könnyek és ahogy csak tudtam kirohantam a szobámból. A kezembe vontam Bellát és kirohantam a lakásból. Fogalmam sem volt, hogy hova menjek, főleg egy száll pólóban és gatyában, de csak mentem, céltalanul. A telefonomat a zsebemből kivéve hívtam fel apámat. Érdekes ugye? Sosem gondoltam volna, hogy őt hívom előbb, mint anyut, de most rá volt szükségem. Apuval megbeszéltük, hogy egy közeli parkban találkozunk. Mire odaértem már ott várt, és kezdetét vette a kínos beszélgetés. Meglepő módon apu mellettem állt és nem förmedt rám, hogy már a második gyerekemmel vagyok állapotos. Már vagy két órája sétálhattunk, amikor kaptam egy sms-t. 

"Újra az enyém lesz hidd el! Az első adandó alkalommal hozzám fog rohanni!:) C.D."

Sejtem, hogy ki írhatta az SMS-t, de már nem érdekel, ha Harry hozzá menekül és miatta hagy el, legyenek boldogok. A telefonomat a zsebembe csúsztattam vissza, majd apuval tovább sétáltunk. Egy parkoló féleséghez értünk, amikor Bellát letettem és aput átöleltem köszönés képen. Mire visszafordultam lányom már az úttesten rohangált és épp egy kocsi közelített felé gyorsan. Mind a ketten utána futottunk, így sikerült őt ellökni, de én is éreztem magamon, hogy apu óvva lök el a kocsi elől. Egy hangos csattanás ennyi az egész. Visszafordulva apámat tekintettem meg, amint mozdulatlanul fekszik a földön. Odasietve hozzá hajoltam fölé, hogy meghallgassam van-e légzése, de mind hiába. Felálltam és a telefonomért nyúltam, amikor egy ütődést éreztem a hasamon. Cara volt az, tisztán láttam. Fájt, őrületesen fájt az ütődés és az, hogy szinte már a kocsi alatt voltam. Az emberek kiabálását hallottam meg, majd kezdett minden homályos lenni. Egy idős hölgy rohant Bella felé, majd felkapta őt és felém sietett. A telefonomat átnyújtottam neki és pár perc múlva már a mentők szirénáját hallottam meg. Éreztem, éreztem, hogy iszonyatosan vérzek. Apu mozdulatlan testéhez sietett az egyik orvos, majd egy másik hozzám. A nyakam köré rögzítőt csavart, de alig éltem, azt kívántam bárcsak meghalnék, bárcsak megszabadulna minden fájdalmam. Egy hordágyra emelve kezdtek el tolni a mentőautó felé és, ahogy toltak el láttam a vért, az iszonyat mennyiségű vért. A nő, akinek a nevét még mindig nem tudom, kezében Bellával jött mellettem. A mentősök épp be akartak emelni a kocsiba, hogy elszállítsanak, amikor megfogta a kezemet.

- Kedveském, kit hívhatok, hogy a kislányt biztonságba tudjam? - tette fel a kérdést, amit alig hallottam.
- El...Eleanor...Eleanor Calder. - nyögtem ki lassan, majd minden elsötétült. 

*Eleanor szemszöge*

Louis miután felhívott sietősen indultam meg Em háza felé, ahol már csak a fiúkat találtam meg. Elment, és ez mind Harry miatt van. Értem én, hogy nehéz ez neki, de Emilyinek sem könnyű, főleg úgy, hogy védekezett is az ellen, hogy babája legyen. Már órák óta csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. A fiúk között izzott a levegő, mivel mindannyian valamilyen szinten mérgesek voltak Harryre, hogy így beszélt Emilyvel. Kijelenthetem, hogy Liam volt a legdühösebb! Az eddig nyugodt fiú, most szinte szikrákat szórt Harry felé a szemével. Louis kezét simogatva és mellkasának dőlve ültem a kanapén és figyeltem a fiúkat. A telefonom zavarta meg ezt a pillanatot.

- Emily az! - örültem meg, hiszen eddig senki se érte el.
- Szia Emily! Végre, hogy hívsz! - szóltam bele, meg sem várva, hogy ő köszönjön.
- Eleanor Calder kisasszonnyal beszélek? - szólt bele egy számomra ismeretlen hölgy.
- Igen, én vagyok az! Kivel beszélek? - kérdeztem vissza, hogy a kérdésemre választ kapjak.
- Aranyoskám, én Amanda vagyok és nálam van a barátnője kislánya. Szörnyű baleset történt kedveském, a barátnőjét a kórházba szállították, de előtte odaadta a telefonját és az ön nevét mondta meg. A férfi, aki vele volt, életét vesztette. A kislányt elvigyem a kórházba, vagy mondana valami címet?
- Istenem - kezdtem el zokogni a telefonba - Vigye a kórházba, máris ott leszünk! És köszönöm Amanda! - köszöntem el az ismeretlen hölgytől, majd a fiúk felé vettem a tekintetemet.

Csak sírtam és sírtam, majd felálltam és a kabátom után nyúltam. A fiúk végig követtek értetlenül, majd a kocsimba beszállva indultunk el a kórház felé. A legközelebbi kórházhoz mentem, hiszen oda szokták a sürgős eseteket szállítani. Az út közben a kocsiban végig csend volt, senki sem kérdezett semmit, hiszen tudták, hogy nem tudnék válaszolni, mivel így is másodpercenként töröltem meg az arcomat, hogy tisztán láthassam az utat. A kórház elé leparkolva siettünk be, ahol megláttam egy hölgyet Bellával a kezében. Gyors léptekkel haladtunk felé.

- Amanda? - szólaltam meg, amikor már a hölgy előtt álltunk.
- Igen drágaságom, Eleanorhoz van szerencsém, igaz? 
- Igen, Eleanor Calder - nyújtottam felé a kezemet, majd Liam kivette a kezéből Bellát. - Megkérdezhetem mi történt? Vagy látta esetleg a balesetet? 
- Sajnos mindent láttam! - sóhajtott fel, majd végignézett mindenkin. - A kislány kiszaladt az útra és a barátnője próbált utána rohanni, amikor az a kocsi megjelent a semmiből. Az apukáját elütötte, mivel a barátnőjét ellökte, hogy megvédje, ez által ő a helyszínen életét vesztette. Miután megtörtént a baj a lány visszarohant és gondolom megnézte, hogy él-e még az apja, de csak azt láttam, hogy feláll és sírni kezd, mire a kocsi bele megy. Szörnyű volt látni, hogy a lány a kocsi alatt van már szinte. Gyorsan odarohantunk és segítettünk neki. Én találtam rá a kislányra és egyből oda is mentem a barátnőjéhez, aki a telefonját nyújtotta nekem. Hívtuk a mentőket, de már nagyon vérzett a kis hölgy. A mentők betették a kocsiba és akkor mondta az ön nevét, de utána már nem szólt semmit. Azóta nem tudok semmit, mivel nem vagyok hozzátartozó nem tudhattam meg semmit sem. - mesélte el a történteket a hölgy, amit mindannyian könnyes szemmel figyeltünk végig. - Most viszont drágám én megyek, de itt a számom, hívjon fel, ha megtudnak valamit. - nyújtotta át a számát Amanda és elment.

A fiúkkal csak ültünk és vártunk, hogy valami történjen. Már órák teltek el, de senki semmit nem mondott Em állapotáról. 

2012. december 27., csütörtök

26. Megeshet, hogy megestem?

Sziasztok drága olvasók!:) A minap a szemem az oldalmegjelenítésekre kandikált és, HŰHA 6000- túl vagyunk! Azért nem semmi!:) Köszönöm szépen, akik látogatnak, és még el is olvassák a hab a tortán, ha hozzá is szólnak az írásomhoz. Eddig a karácsony mesés, kipihenem a fáradalmakat, mondjuk így is fáradt vagyok, csak már nem tudom, hogy mitől?! De most már biztos vagyok abban, hogy a semmit tevésben is el lehet fáradni! Tényleg! Én vagyok rá a példa! Remélem nektek is jól telik eddig a szünet, lassan igaz vége, de addig is örülünk, hogy pihenhetünk, sokáig alhatunk vagy esetleg sokáig maradhatunk fent ( nem mintha eddig ez baj lett volna, de vannak szülők, akik korlátozzák az időt. - Kislányom 11-re minimum ágyban legyél! - Igen is anya! Ahham aztán jöhet az okos telefon, vagy a tablet! :D) Na, de a szavakat és a hülyeségeket félre téve itt a 26. rész!:)) Jó olvasást kívánok nektek, és további jó szünetet, pihenést, evést, (ivást) !Sok puszi nektek! :*


Have a nice day,
Wh ite. :)

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot.
Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag.
Bármikor, bárhol rátalálhatsz."


*Harry szemszöge*

Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy ott ült az ölemben a lábát meg a derekam köré csavarta. Ezt a tökéletes pillanatot senki sem zavarhatja meg. Már vágytam rá, vágytam arra, hogy itt legyen velem és újra érezzem őt, csókolhassam vagy csak szimplán átöleljem. Tévedtem. Anyám hívogató hangját hallottam meg a szobaajtó felől. Mit sem törődve vele folytattam Emily csókolgatását, de láttam, hogy ő inkább anyu hangjára figyel. 

- Harry! Kicsim, tudnál jönni egy percre? - szólongatott vagy már huszadjára.
- Anya most...más dolgom van, nem ér rá mondjuk holnap? - kiabáltam ki.
- Harry...- förmedt rám Emily, majd újra a saját lábán állt. - Nyomás! - mutatott az ajtó felé.
- Csak egy perc lenne Harry! - szólalt meg ismét.

Gyorsan megtörölköztem, majd magamra kaptam a fürdőszoba másik felében lévő boxeremet és elindultam az ajtó felé. Halkan kinyitva tekintettem meg anyámat, ahogy az ajtóm előtt áll és mosolyog. Szememet megforgatva léptem ki hozzá és becsuktam magam mögött az ajtómat. Anyu csak mosolygott és végig nézett rajtam. Nem tudtam mit néz, de magamon végigtekintve vettem észre, hogy az izgalmam még nem alélt el. Anyu csak mosolyogva megrázta a fejét, míg én összefontam a kezeimet fedetlen mellkasom előtt.

- Anyu elmondanád mi volt ilyen halaszthatatlan pont most? - törtem meg a csendet.
- Kicsim nem tudtam, hogy... - szólalt meg, de nem bírta befejezni a dolgot. - Csak azért hívtalak ki, hogy megkérdezzem meddig maradtok, vagy Emilyék meddig maradnak, mert akkor úgy készülök.
- Holnap este indulnak és úgy gondoltam, hogy akkor én is velük mennék, ha nem gond nektek, hogy előbb eljövök.
- Dehogy baj! - mosolyodott el. - Csak ezért jöttem, hogy megkérdezzem, ne haragudj, ha megzavartalak titeket, csak tudnom kellett mennyit főzzek.
- Semmi baj anyu. - mosolyodtam el immáron én is és átöleltem.
- Akkor jó éjt Harry! - adott egy puszit a fejemre.
- Jó éjt anyu! - nyúltam a kilincsért, hogy visszatérhessek a barátnőmhöz minél előbb.
- Harry! - fordult vissza. - Komolyan gondolod Emilyvel?
- Komolyan gondolom, persze! Nagyon szeretem őt. De miért kérded? - húztam fel a szemöldökömet és elengedtem a kilincset.
- Örülök, hogy ezt mondod! Nagyon aranyos kislány Harry, csak fiatal. Törékenynek néz ki, de egyben erős is. Igazán nagy felelősség kellett ahhoz, hogy Bellát megtartsa. Próbáld meg nem megbántani. Most az egyszer légy hűséges! - simogatta meg az arcomat, majd elindult a szobája felé.

A kilincs után nyúlva végre bejutottam a szobámba, ahol az ágyban alvó kedvesemet tekintettem meg. Mosolyogva osontam oda mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára. A fürdő felé vettem az irányt, ahol a zuhany alá állva gondolkodtam. Hogy miről? Arról, amit anyu mondott. Lehet igaza van és nem bízik bennem, persze teljesen jogosan, hiszen eddig nem találtam meg az úgymond "igazit", de Em teljesen más. Míg más barátnőim közben mindig másfele kacsintgattam Emnél nem így van. Csak rá tudok gondolni, mindig, mindenhol és eszem ágában sincs ránézni más lányokra. Talán megváltoztam, sőt tuti! Belegondoltam már számtalanszor, hogy mi lett volna, ha Em nem menekül Liamhez és akkor meg sem ismertük volna, mert Liam eddig nem nagyon beszélt a húgocskájáról. Persze, megértem, hogy csak tőlünk akarta óvni, hogy ne hajtsunk rá, de akkor is furcsa volt ez nekem akkoriban. A csapot elzártam és magamra csavartam a törölközőmet, majd a párás tükör elé léptem, amit egyből meg is töröltem, hogy rálátást nyerjek az arcomra. Magamat bámultam a tükörben, de félreértés ne essék nem azért, hogy tökéletes arcomat bámuljam csupán csak az egóm miatt, csak szimplán felmértem a dolgokat, hogy mikre vállalkoztam illetve, hogy tényleg megváltoztam-e? A válaszom még mindig a talán volt. Idegesítő egy szócska és sok mindent felkavar. Még mindig annál az elvnél volt a több voks, ami azt állította, hogy nem tudnám Emily-t megcsalni illetve, hogy nem tudnék másra ránézni. Azonban vannak kételyeim...mi van, ha kiszeretek belőle? Vagy esetleg ő belőlem? Egy ideig még ostromoltam magamat a megválaszolhatatlan kérdéssekkel, majd egy pólót és egy boxert magamra kapva indultam el a világ két leggyönyörűbb nőjéhez, akik az ágyamban alszanak. Óvatosan befeküdtem Em mellé, majd kezemet a derekára helyeztem, így átölelve őt. A lámpát lekapcsoltam, majd szemeimet lehunyva aludtam el. Reggel magamhoz képest korán keltem. Szemeimet óvatosan nyitottam ki, de az ágy üresen fogadott. Lentről zajok szűrődtek fel a palacsinta illattal egyetemben. Kikászálódtam az ágyból és szemet megdörzsölve és egy nagy nyújtózkodást véve indultam le a nappaliba. Az étkezőbe sietve vettem észre a családomat, akiknek egy-egy puszival vagy csókkal (Emily) köszöntem. Bellát a kezembe vettem és leültem az asztalhoz vele és onnan figyeltem, ahogy a ház összes lánya sürög forog a konyhapultnál vagy tűzhelynél. Bellával eljátszottam az időt, és ezt onnan tudtam, mert az asztal már tele volt pakolva mindenféle finomsággal. Palacsintával, rántottával, pirítóssal és üdítőkkel. Bellát a magam melletti székre helyeztem, majd a másik oldalamra Emily huppant le mosollyal az arcán. Mindenki szedett magának, majd kezdetét vette a reggeli. A reggeli közben persze mindenki csacsogott, még az én drágalátos barátnőm is, aki az anyukámmal folytatott szóváltást. Meglepő, de eddig ő az egyetlen lány, aki anyuval folyamatosan tudott beszélni, nem azért mintha anyu olyan kegyetlen házisárkány lenne, csak csupán az eddigi barátnőim vagy túl csendesek vagy túl csacsogósak voltak. A reggelit befejeztük, de még mindig csak a beszélgetéseket lehetett hallani. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Em felpattan a helyéről és az étkezőből nyíló fürdőbe veszi az irányt, hozzá teszem rohanva. Éppenséggel nem kellemes hangok szűrődtek ki onnan, így értetlenül szegezte tekintetét mindenki a fürdő felé, majd rám. Anyu aggódóan figyelt engem, majd Bellára nézett és ismét vissza rám. Nem értettem mire célozz ezzel a nézéssel, de nem gondoltam semmi jóra a pillantásából ítélve.

*Emily szemszöge*

A reggelimet láttam viszont. Nem éppen kellemes dolgon estem keresztül. Hánytam, amit szerintem, mint minden ember UTÁL. A wc-t lehúztam, de egy ideig még ültem a földön és a wc-n könyököltem. Tudom undorító, de féltem, hogy megint ki akar jönni belőlem, ami még bent van. Gondolkodtam. Most jön az a kérdés, hogy min? Azon, hogy megeshet-e az amire gondolok. Szédülés, hányás. Nem szoktam rosszul lenni, de tutira valami vírust nyaltam be. Mikor már megbizonyosodtam arról, hogy jobban vagyok és többet nem fogom meglátogatni a wc-t guggolva, így a mosdó felé igyekeztem, ahol a számat kiöblítettem és az arcomat leöblítettem a hideg, mégis jóleső vízzel. Egy mosolyt varázsolva az arcomra léptem ki az aggódó tekintetekkel figyelő szobába.

- Biztos csak valami vírust kaptam el vagy a stressz. - szólaltam fel mosolyogva, így valamilyen szinten megnyugtatva a szobában aggodalmaskodó személyeket.
- Emily nem kéne elmenned orvoshoz? - szólalt meg Anne, amikor leültem az asztalhoz. - Mármint, nem jó az ilyennel viccelődni.
- Otthon, majd elmegyek, ha nem múlik el. - mosolyodtam el, vagyis inkább vicsorogtam, mert semmi kedvem nem volt mosolyogni, hiszen nem volt rá okom.

Az asztaltól ismét felállva a tányérokért nyúltam, amit a mosogatóba helyeztem. Miután végeztem csatlakoztunk mindannyian a nappaliban lévő Harryhez és Bellához, akik belemélyülve néztek egy mesét. Harry mellé lehuppantam és fejemet a vállára döntöttem, amire reakciója egy puszi volt. A nap gyorsan eltelt, ami azt jelentette, hogy lassan hazatérünk Bellával Londonba, vagyis térünk, hiszen megtudtam, hogy Harry is velünk tart. A bőröndöket a kocsiba pakolva veszek fájdalmas búcsút Gemmáéktól. Rettentően megkedveltem őket, nagyon kedvesek voltak velem, már most közel kerültek hozzám. Az ülésbe beültettem Bellát, majd még egyszer Gemmáék felé fordultam és integettem egyet. Az anyós ülésre Harry pattant be, majd az öveket becsatolva tolattam ki az ismerős ház feljárójáról.

~...~ 


Másfél óra múlva fáradtan parkoltam le Harry háza előtt. Mivel az idő már későre járt nem akartam Liamet azzal zargatni, hogy jöjjön el velem az új lakásomba, így úgy Harry noszogatása miatt mentünk hozzá. Az úton hál' istennek nem volt semmi gubanc, gondolok itt rosszullétre vagy szédülésre, minden a maga rendjén ment. A kocsiból kiszállva indultam meg a hátul alvó Bella felé, akit óvatosan kiemeltem az ülésből és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Harry mögöttünk hozta lovagiasan a bőröndöket, majd a kulcsot elővéve helyezte a zárba és nyitotta ki előttünk az ajtót. Kislányommal a kezemben igyekeztem a nappali felé, ahol a kanapéra helyezve őt óvatosan kezdtem el vetkőztetni. Természetesen a vége felé, amikor a pólóját szedtem le róla felébredt, de gyorsan a mellkasomra vonva őt kezdtem el ringatni. Pár perc múlva el is aludt, így Harry vezetésével a hálóban találtam magunkat. Egy hatalmas franciaágy helyezkedett el a szobában, néhány szekrény, televízió, polcok könyvekkel és egy íróasztal. Figyelmesen körbenéztem a szobában még mindig az alvó lányommal a kezemben, amikor az íróasztalhoz értem elmosolyodtam. Hogy miért? A mi képünk helyezkedett el rajta, ami még kábé egy-két hónapja készülhetett. Mosolyogva hagytam ott az íróasztalt és fektettem le Bellát a hatalmas franciaágyra. Harry-t sehol sem találtam, de a kérdésemre, hogy vajon hol lehet? megkaptam a választ, ugyan is Mr. Styles egy száll törölközőben cammogott ki a fürdőből és egy csókot nyomott a számra. Példát véve róla indultam meg az említett helyiség felé és beálltam a zuhany alá. Röpke öt perc alatt kész lettem, majd a bőrönd felé igyekezve vettem ki belőle a pizsamámat. Az ágy felé indultam, amikor megláttam, hogy Harry Bellát átölelve alussza az igazak álmát. Befeküdtem mellé és egyből el is aludtam. Reggel korán keltünk fel, így gyorsan elvégeztük a szokásos teendőket, majd felhívtam Liamet. Lediktálta a címet, majd megbeszéltük, hogy találkozunk, mert látni akarja az arcomat. Az kanapén ücsörögtünk még egy kicsit, hiszen volt még fél óránk az indulásig, amikor közöltem Harryvel, hogy hova is megyünk.

- Anyuéktól karácsonyra egy házat kaptam. - nyögtem ki hirtelen. - Oda megyünk most. - néztem rá barátomra, aki döbbenten figyelt engem.
- Egy saját házat? Csak a tiéd? És miért nem mondtad előbb? Liam mit szólt? - záporozott meg az ilyenkor szokásos kérdésekkel.
- Igen saját. Csak az enyém és Belláé, de szívesen látunk benne. - kacsintottam rá, mire széles mosolyra húzta a száját. - Nem éreztem úgy eddig, hogy az a megfelelő pillanat, hogy elmondhassam. Igazándiból el is feledkeztem róla, amíg nálatok voltunk. És Liam..hát igazándiból még nem is veséztük ki ezt a dolgot, de jobb lesz neki nélkülem. Legalább nem leszünk a nyakán, és ne mondd, hogy nem voltunk, mert az nem normális, hogy a húga és a keresztlánya nála lakik. Most ott van neki Dani is, nem akarok láb alatt lenni. Neki is van magánélete, főleg most.
- Igazad van, de tudod, ha valami van én egyből megyek. - húzódott közelebb hozzám Bellával együtt.
"Reggeli hóka-móka. :) @Harry_Styles megtaláltad
a legmegfelelőbb helyet neki;) @Liam_Payne már
úton vagyunk feléd!:) Hamarosan találkozunk!
Bella & Em & Harry xx"
- Tudom Harry. - nyomtam egy csókot a szájára, majd felálltam. - De most indulás!

A kocsiba beszálltunk, persze előtte Bellát betettük gondosan az ülésbe és be is kötöttük. Most kivételesen Harry vezetett, így kiélvezve az alkalmat ki tweeteltem a reggel készített képet.
Húsz perc múlva, már a ház előtt álltunk és vártunk. Már épp szólni akartam, hogy hol a francban van Liam, amikor egy kocsi állt be a beállóba és kedves bátyám és rég nem látott barátnője szállt ki a kocsiból. Kézen fogva indultak meg felénk, majd két puszival köszöntöttek minket. A kulcsot a zárba helyeztem, majd benyitottam. A lélegzetem is elállt. Az tény, hogy kívülről gyönyörű, de belülről még csodásabb. Az alsó szinten található egy vendég szoba, a konyha, ami jó tágas, egy fürdőszoba és a nappali. A felső emeleten van három szoba. Egy kisebb vendég szoba az én szobám és Belláé. A hab a tortán, hogy a felső emeleten is van egy nappali szerűség, ami most kidíszítve pompázik. Liam díszítette ki a lakást, mivel anyuék megkérték őt. Anyuékról eszembe jutva, ma érkeznek meg, így a nappaliba foglaltuk el helyünket és egy filmet betéve kezdtük el a nap további részét eltölteni, amíg anyuék meg nem érkeznek, de addig is magamhoz híven telefonomat bújva "dicsekedtem el", hogy milyen aranyos az én bátyám!

"Gyönyörű igaz? Köszönöm @Liam_Payne ezt a remek
dekorációt! :) Első saját lakás, hűha! Már most imádom!
Em xx"





2012. december 23., vasárnap

25. A meglepetés

Sziasztok drága olvasóim! Most nem szándékozok sokat beszélni, mint az előző részben, csak annyit tudok mondani, hogy a barátnőimtől olyan fantörpikus ajándékot kaptam, hogy nem egyszer sírtam el magamat. Az osztálykarácsonyon, aki húzott egy Londoson telefonvédő tokot adott ( eltalálta a legjobb ajándékot számomra), barátnőmtől egy közös fényképet és egy isteni finom 1D-s muffin-t, másik barátnőmtől egy 1D-s karkötőt, legjobb barátnőmtől meg egy csodás átvirrasztott éjszakát és egy Anglia zászlós felsőt és házi készítésű sütit. Imádom őket, innen üzenem nekik! Ti megszoktátok karácsonykor osztályban ajándékozni egymást? Várjátok már a karácsonyt? Apropó túléltük a világvégét. Erre volt az a nagy felhajtás, nevetséges..:D Szavakat félre téve, itt a 25. részt! Boldog karácsonyt nektek! :)) 

Have a nice day,
Wh ite. :)
"Ezer mérföld soknak tűnik, de vannak repülők, vonatok & autók is, vagy ha nincs más út, akár el is sétálok hozzád"
~ 6 nappal később ~

"Utolsó reggelink ezen a csodás helyen. @Louis_Tomlinson
jól áll az ajándékod Belluson?:) Bella &Em. xx"
Utolsó napunkat töltjük itt ezen a csodálatos helyen. Azt hiszem most már ténylegesen kimondhatom, hogy semmi lennék a szüleim nélkül. Valamilyen csoda folytán még közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. Anyuval és Bellával szinte minden nap elmentünk vásárolgatni, amiből apu inkább kimentette magát. Rengeteget beszélgettünk, főleg Harry-ről és a jövőről. A hét kábé minden nap ugyan úgy telt. Reggel közösen megreggeliztünk utána kimentünk a partra, vagy várost néztünk. Rengeteget fürödtünk, amit Bella élvezett. Utolsó napunk reggelén hulla fáradtan ébredtem, mivel este egy kicsit sokáig iszogattunk anyuékkal a szálloda bárjában, amolyan búcsúzóest gyanánt. Bella már mosolyogva nézelődött az ágyacskájából. A függönyt elhúztam, majd felé vettem az irányt. Kiemeltem onnan és egy hatalmas öleléssel magamhoz vontam. Annyira imádtam, hogy ilyenkor mindig olyan nagy kacaj hagyta el a száját. Gyorsan felöltöztünk, majd lementünk a medencéhez a szokásos családi reggelire. Anyuék már ott ültek és mosollyal fogadtak minket. Leültünk közéjük persze miután egy puszival köszöntem nekik. Bellát leültettem a székbe és elkezdtük az utolsó reggelinket itt. Miután végeztünk gondoltam üzenek a fiúknak egy képpel, hiszen a hét alatt alig tudtam velük beszélni. A telefonomat elővéve kaptam le Bellust, pont jókor.


" Büszke anyuka vagyok! Már most a foci érdekli a lányomat.:)
Ő a legfontosabb ember az életemben:)
Em. xx"
Louis folyton csíkos cuccokat vesz Bellának, miszerint kell egy kis Louis style neki. A hét folyamán beszéltem Gemmával is és megbeszéltük, hogy holnap indulok útnak Holmes Chapel-be. Megadta a címüket és elintézte, hogy addig Harry ne legyen otthon. Elmondása szerint már nagyon várnak, főleg Anne. A reggelit befejezve a szobánkba igyekeztünk, hogy átvegyük a fürdőruhánkat és a partra igyekezzünk. Bellust a szobába felöltöztettem, majd ráadtam egy kis ruhát. A szemüvegemet feltéve indultam el a kezemben a kislányommal. Anyuék már a folyosón vártak, így együtt indultunk útnak. Órákat töltöttünk a parton, amikor megláttuk a lassan lemenő napot. Szomorúan egyben boldogan tekintettünk a távolba, mivel ez azt jelentette, hogy lassan indul a gépünk. Bellus boldogan játszott a focilabdával, amit aputól kapott. Telefonommal lefotóztam őt és kitettem twitterre. Bellusnak szép barna színe lett a nyaralás alatt és iszonyatosan élvezte a tengerben pancsolást. Az idő már jócskán eltelt, így Bellust ölbe kapva pakoltuk össze a cuccunkat és úgy döntöttünk, hogy ma a parton fogyasztjuk el a vacsoránkat. A cuccokkal a kezünkben sétáltunk, amikor egy igényes étteremhez nem értünk. Kivezettek a teraszra és egy part melletti asztalt kaptunk. Leadtuk a rendelést, amit igen gyorsan ki is hoztak számunkra. Én, mint gyors evő lettem kész először az ételem elfogyasztásával, így gondolva egyet anyuékat lekaptam. Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívántam, majd telefonomat a táskám mélyére helyeztem. Anyuék végeztek az ételük elfogyasztásával, így siettünk vissza a szállodába. Gyorsan lefürödtünk Bellával, majd a koszos ruhákat a már összepakolt bőröndbe helyeztem és felöltözve a bőrönddel a kezemben, a másikban meg Bellával indultunk útnak. Anyuékkal a folyosón találkoztunk és egy taxit hívtunk, ami a repülőtérre vitt ki minket. A repülőtéren az ilyenkor szokásos teendőket elvégeztük és utána fáradtan, kimerülten foglaltuk el a helyünket a repülőn. Pár perc múlva fel is szólított minket a pilóta, hogy felszállásra készülünk. 
"Egy óra és a hazavezető gépen csücsülünk!
Ezzel a képpel búcsúzunk. Mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)
Em&Bella! :)"
~ ... ~

2 órás út után még mindig fáradtan álltunk a New York-i repülőtéren a csomagjainkat várva, amit apu hozott. A távolba megláttuk őt, így anyuval és Bellával indultunk el a taxik felé. Egybe beülve diktáltuk be a házunk címét. Mindössze fél órás út után újra otthon voltunk a jól megszokott kis lakunkba, ahonnan holnap el is kell búcsúznunk. Bellát a kanapéra letéve indultam el a bőröndünkkel a szobám felé, ahol gyorsan kipakoltam belőle a cuccokat, amiket utána a mosógépbe helyeztem, hogy holnapra legyen valami tiszta ruhám is. Kimerültem cammogtam le a lépcsőn, hogy a lányomat magam mellett tudhassam, amikor a zsebemben megszólalt a telefonom. Mit sem törődve vele siettettem lépéseimet a lányom felé, aki már szundikált a kanapén. Felemeltem őt és mellkasomra helyeztem és így indultam el vele a lépcsőn, miközben a zsebemben kutattam a még mindig zajongó telefonomat. Fülemhez emeltem és felvettem úgy, hogy meg sem néztem ki keres.

- Igen? - szóltam bele.
- Szia Emily! - csendült fel Harry hangja.
- Ó, szia Harry, bocsi, csak nem tudtam ki keres, mivel Bellával a kezemben igyekeztem fel a lépcsőn. - tettem le immáron az ágyamra a lányomat és mellé feküdtem, közben simogattam hajacskáját.
- Ezek szerint már otthon vagytok? - hallottam az ajtó csukódását.
- Fél órája érkeztünk meg kábé. 
- Minden rendben? Mármint olyan fura vagy. 
- Persze, ne haragudj Harry, csak olyan hosszú volt ez a nap. Fáradt vagyok és még annyi dolgom lenne. Holnap meg korán kell kelnem, mivel megyünk a rokonokhoz. - hadartam el.
- Miért nem mondtad, hogy zavarlak? 
- Miért mondtam volna? Nem zavarsz, épp Bellus hajár birizgálom. Itt alszik mellettem a drága. Fel kéne keltenem, mert még nem is fürödtünk, csak nincs szívem hozzá. Holnap mit csinálsz? - érdeklődtem.
- Gyorsan lefürdeted utána meg visszaalszik. - mosolyodott el. - Holnap? - fújta ki a levegőt. - El lettem küldve itthonról. - nevetett fel - Harry, kicsim! - hallottam meg Anne hangját. - Ó szívem, csak nem Emilyvel beszélsz? - folytatta, mire felnevettem - Nem anya, a Jézuskával. - szólalt meg Harry. - Ne szemtelenkedj velem kisfiam! Inkább gyere le segíteni! - adta ki a parancsot, nekem meg már könnyezett a szemem - Mindjárt megyek, csak befejezem a beszélgetést a barátnőmmel. -förmedt rá - Puszilom Emily-t! - hallottam meg ismét Anne hangját. - Jó anyu átadom! - válaszolt neki Harry, majd az ajtó csapódását hallottam. 
- Milyen szemtelen vagy. - nevettem el magamat, amire Bellus is felébredt. 
- Mindig rosszkor időzít - sóhajtott fel. - Viszont Emily mennem kell, mert ahogy ismerem két másodperc múlva visszajön. Szeretlek, majd hívlak még! Vigyázzatok magatokra. 
- Épp én is búcsúzni akartam, ugyanis Bella felébredt. Jó szórakozást holnapra te is vigyázz magadra. Szeretlek, és puszilom anyukádat! - vettem tőle búcsút.

A telefont letettük, majd Bellával a fürdő felé igyekeztem, ahol egy gyors fürdés vette kezdetét. Gyorsan megtörölgettem, majd a pizsamáját ráadva és egy hosszú ölelést, betettem a kiságyába. Gyors léptekkel a mosógép felé vettem az irányt, majd a vizes ruhákat kiteregettem, hogy holnapra megszáradjanak. Teregetés után fáradtan, kimerülten dőltem be az ágyamba, ahol szinte azonnal elaludtam. 

~ ... ~

Reggel anyu keltegetésére ébredtem fel. Bella már nem volt a helyén így gondoltam egyet és elindultam anyuval az oldalamon a nappali felé. Apu ölében véltem felfedezni a kislányomat, aki jókat kacarászott. Apuék odahívtak maguk mellé, így gyors tempóval huppantam le melléjük a kanapéra.

- Kicsim, ma nem megyünk haza veled. - kezdett bele apu. - Viszont ezt oda kell adnunk neked. - vett elő egy kulcscsomót a zsebéből. - Ezt anyáddal adjuk neked karácsonyra, mivel úgy gondoltuk, hogy jó lenne már neked egy külön lakás. Liam majd megmutatja és el is visz oda téged. Remélem tetszeni fog. - nyújtotta át a kulcsokat.
- Istenem! Annyira köszönöm! - öleltem át őt és Bellát is mivel a kezében volt még mindig.
- Szívesen kicsim! Jobb lesz azért külön lakni, mint a bátyáddal! - mosolyodott el. - Viszont most menjél készülni, mert lassan megy a gépetek. Kiviszlek titeket a reptérre. 
- Oké! Sietek. - álltam fel és a kullcsal a kezemben büszkén nagy mosollyal az arcomon indultam el a szobám felé.

Gyorsan bepakoltam a bőröndbe a tegnap kiteregetett ruhákat, majd magamra kaptam egy farmergatyát egy pólót egy vékony kardigánt és a bőrönddel a kezemben indultam le a nappaliba, ahol már a családom várt. Bellus már fel volt öltöztetve így a kabátomat és a csizmámat magamra kapva útra készen álltunk. Anyut hosszasan átöleltem és néhány könnycsepp keretében engedtük el egymást. Kezembe kapva Bellát indultunk útnak apuval. Fél óra múlva már a csomagjaimat adtuk le és vártuk, hogy szólítsanak. Nem kellett sok, és már indulhattunk el Bellussal a terminál felé, ahova apu is elkísért. Hosszasan átölelve az apámat pár könnycsepp szökött ki a szememből. Arcomhoz nyúlva letörölte azt, majd Bellát kivéve kezemből ölelte szorosan magához, majd visszaadta nekem. Egy utolsó puszit adva arcára indultam el Bellával a terminál felé, ahol a jegyemet bemutatva indulhattunk el a repülőgépbe. Helyünket elfoglalva vártuk, hogy elinduljon a masina. A repülőút gyorsan eltelt így most újra a londoni repülőtéren várakozok Liamre, hogy megérkezzen értünk. Egy sapkás szemüveges alakot látva indulok meg felé, hiszen tudom, hogy Liam az és ez az álcájuk a fiúkkal. Két puszit nyomva arcára indulunk el a kocsim felé, majd betéve Bellust az ülésbe indulunk útnak. 

- Milyen volt a nyaralás? - csendült fel Liam nyugodt hangja.
- Szuper! Csak te hiányoztál róla. - biggyesztettem le a számat. - És, mi van veletek? - érdeklődtem.
- Velünk? - húzta fel a szemöldökét a mellettem lévő anyósülésen.
- Veled meg Dani-val. - széles vigyor jelent meg arcomon.
- Összejöttünk, és ma együtt karácsonyozunk. - mosolyodott el. 
- Jaj, Liam annyira örülök nektek. Sejtettem, hogy ez lesz. Viszont, ha hazajövök meg kell mutatnod a lakásomat. 
- Szóval - kuncogott fel - anyuék odaadták? 
- Igen! És annyira hihetetlen! Azért remélem fogunk hiányozni! - húztam össze a szemeimet, miközben tekintetét figyeltem.
- Ez nem kérdés Em. - borzolta össze a hajamat.

Sajnos gyorsan odaértünk Liam lakása elé, így búcsút vettem tőle és útnak indultam a Styles lak felé. A GPS volt egész végig a beszélőtársam, miközben az utat szeltem Bella társaságában. A telefonom vagy ezerszer csendült fel Harry képével és a szívem fájdult meg, hogy nem vehettem fel neki. Másfél óra múlva egy ház előtt parkoltam le. Gyönyörű volt. Ki volt díszítve, így az égők világították meg a nagy házat. Bellát kivéve az ülésből a bőrönddel a kezembe indultam el a ház felé. Az ajtó elé érve csöngettem, majd sietős lépteket hallottam meg bentről. Az ajtót egy középkorú, csodálatos nő nyitotta ki, nagy mosollyal az arcán. Bőröndömet átvéve tessékelt be a lakásba. Bellát letéve a földre vettem le róla a csizmáját és a kis kabátját, majd magammal is elvégeztem ezeket a lépéseket. Bellussal a kezemben indultam el a folyosón, és szembe találtam magamat a családdal. Mindenki mosolyogva rohant oda hozzánk. 

- Szia Emily. - ölelt át Anne. - A bőröndödet betettem Harry szobájába. - hadarta el. 
- Csó... - gondolkodtam el, hogy most tegezzem vagy magázzam. 
- Tegezz Emily! Még nem vagyok annyira öreg. - nevetett fel. 
- Ebben az esetben Szia! Emily Payne vagyok, ő meg itt Izabella a kislányom. - mosolyogtam rá a kislányomra. 
- Sokat hallottam már róla Harry-től. - simogatta meg édes kis arcát Anne. - Szabad? - nyúlt Bella felé.
- Persze! - adtam át neki a lányomat.
- Szia Emily! - rohant oda Gemma. - Gemma Styles vagyok, velem beszéltél. - mosolygott, amitől neki is megjelentek a gödröcskéi.
- Szia, Emily! - adtam neki két puszit- Rettenetesen hasonlítotok egymásra Harryvel - nevettem fel. - Tényleg, ő mikorra várható? - néztem szét a szobába, mivel nem láttam őt sehol.
- Csak nekem nincs akkora egóm, mint neki. - nevetett fel hangosan, amire én is elmosolyodtam - Lassan jön, addig is, gyere foglalj helyet - húzott oda a kanapéhoz.

Leültünk a kanapéra és elkezdtünk mindenről beszélni. Kérdezgettek, hogy milyen volt a nyaralás, hogy ismertem meg Harry-t, és kérdezgettek Belláról is, amikor az ajtó nyitódását hallottuk meg. Bellát a kezembe véve álltam fel és a hangok irányába közeledtem.

- Anya megjöttem! - ordította a folyosóról Harry.
- Rendben drágám. - válaszolta nagy mosollyal az arcán Anne.

Elindultam a folyosóhoz nyitódó kis ajtóhoz, majd megálltam ott. Harry épp indult volna el, amikor megtorpant, majd elindult eléggé gyors léptekkel. Nagy mosollyal az arcán közeledett felénk, és, amikor odaért arcomat megérintve ölelt át minket. 

- Ti meg, hogy? - mosolygott, mint a vadalma.
- Gondoltam megleplek. - kuncogtam fel. - Liamtől elkértem Gemma számát még mielőtt hazautaztam volna és megbeszéltem vele a dolgokat, amibe előszeretettel belement, anyukáddal egyetemben. 
- Csípjetek meg! - szólalt fel hangosan.

Gemma gyorsan odafutva mellénk csípett bele egy nagyot Harrybe, amire a reakciója egy hangos kiáltás lett. Harry kezemből kivette Bellát, majd elindult Anne felé. Követve őt ültünk le a kanapéra és egy hosszas beszélgetés vette kezdetét.  Két órás beszélgetés után vettem ki Harry kezei közül az alvó lányomat. Elnézést kérve indultam fel vele az emeletre egyenesen a "Harry" nevű ajtó felé. A szobába benyitva megcsapott az illata, amit előszeretettel szippantottam be. Bellust letéve az ágyra óvatosan kezdtem el vetkőztetni, amire természetesen felébredt. Elindultam vele a fürdő felé, majd a kádba egy kis vizet engedve ültettem bele őt és kezdetét vette a fürdés. Törölközőbe csavartam, majd elindultam vele a szoba felé, ahol Harry várt az ágyon ülve. Kezébe adva Bellust, indultam el a bőrönd felé ahonnan kivettem Bellus és az én pizsamámat, majd felöltöztettük őt és lefektettem a nagy franciaágyba. Harrynek ajkaira nyomtam egy hosszas csókot, majd a fürdő felé igyekeztem. Már épp vettem le a pólómat, amikor Harry ölelt át hátulról. Kezei amint megérintették bőrömet libabőrös lettem. Maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Gatyám gombja után nyúlt, így én is követtem példáját. Az említett ruhadarab másodpercek alatt már a fürdőszoba másik végében ékeskedett. Megszabadítva egymást a felesleges ruháktól álltunk be a zuhany alá. Keze egész testemet bebarangolta, miközben szenvedélyesen falta ajkaimat.

- Harry a szomszédban van anyukádék és Gemma szobája is. - figyelmeztettem arra, hogy hallhatóak vagyunk.
- Nem érdekel! Hiányoztál! - csókolt meg immáron vadabbul és fenekemnél fogva megemelt, így dereka köré fontam lábamat. 



2012. december 19., szerda

24. Utazás

Sziasztok drága olvasóim! :) Eljött hát ez a nap is. VÉGE A SULINAK! Persze csak szünet miatt van vége, de számomra hamarosan búcsúznom kell imádott osztályomtól. Fú..., ha jellemeznem kéne a hetemet például, hogy informatikailag fogalmazzam meg egy diagramban, akkor a vasárnapból kiindulva, ami fent van a magaslatokon, a mai napra már a pokolba ért le. Viszont ismét növekedésnek indult. Szerdán írtam egy fincsi, és izgalommal teli történelem évfolyamdolgozatot, amiben szó esett az őszirózsás forradalomról (évszám), akkor Ferenc Ferdinánd gyilkosságáról, voltak benne szép kis fogalmak, mint pl.: Antiszemitizmus->zsidógyűlölet, az antant stb. Egyik szemem sírt, és teljesen felháborodott volt, amikor a topográfiában kedvenc helyemet nem leltem meg a szöveges megfogalmazásban, mégpedig Londonról beszélek! Az egész dolgozatot úgy képzeljétek el, hogy van két oldal: első oldalon van 10 ilyen kifejtés, amiből az évszámot kell kitalálnod, példának írok most egy ilyet, hogy Magyarországon ekkor írják alá a Trianoni békediktátumot (év[1920]. hó[június]. nap[4]). Ezt követi, 10 szintén kifejtős név (számomra ez a kettő volt a legviccesebb, mert életemben nem hallottam még róluk, Csang Kaj-sek, Mao Ce-tung, gondolom sejtitek, hogy kínaiak voltak. Az első az államfő, a második pedig CSAK Népköztársaság elnök, így tudtam könnyebben megkülönböztetni őket, de persze nem voltak benne! Hál' istennek! ) A neveket követi a fogalom, szintén 10, szintén kifejtős, és ez a legnehezebb, mivel sok olyan fogalom van, ami iszonyatosan hasonlít egymáshoz és néha teljes képzavar jelenik meg az ember fejében. A második oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, amin szinte, sőt az egész világmindenséget látod, amiben be vannak jelölve számokkal, vagy betűkkel ilyen ponttal részek. Na...kedvencem 10  db. kifejtés van leírva, amiből találd ki, hogy melyik ország az, vagy földrész és a térképen még határold be helyesen is. Ez éri a legtöbb pontot és még az atlaszt sem használhatod. Remélem azért, majd rólunk is fognak tanulni 100-1000 év múlva, mert értelmét nem látom, hogy megtanuljam anno mit rontottak el az emberek (kezdeném itt Hitlerrel, akit nagyon elítélek a cselekedetei miatt) Mussolinit csípem, de csak azért, mert halálosan vicces arckifejezései voltak, de ő is 'csak' egy diktátor volt azon belül fasiszta. Tyűha, remélem tetszett a külön óra, nem akartam ilyen hosszúra elvezetni a történelmet, csak gondoltam megosztom veletek milyen jó kis dolgozatokat írunk. Ja, a vicc az egészben, hogy ez vizsgajegynek számít, ami azt jelenti (aki nem tudná) , hogy háromszorosát éri a jegy, szóval nem témazárónak írják, hanem vizsgajegynek. Aki meg nem éri el a 25%-ot (érettségi százalék alapján nézik) az 4 egyesnek lesz a tulajdonosa. Jó mi? Egész évben tanultál és tételezzük fel a szerencsétlen gyereknek most nem volt kedve és máris úgy leviszi az átlagát, mint a huzat. Külön misét megért még a hetemen a Matematika dolgozat. Én a matekkal kivagyok békülve, értem is szeretem is (jó nem mindig), de, aki INNEN ÜZENEM NEKI!!(tudom, hogy nem él már) Kitalálta a csonka gúlát és társait az nézzen magába. Nem tudok rájönni, hogy az életben mi a szarra (már bocsánat) fogom én használni a csonka kúp/gúla területének vagy esetleg kerületének kiszámítását. Erre matektanárom azt mondaná: "Ha házat fogsz építeni jól jöhet." De erre vannak az építészek a mérnökök és minden ilyesféle szakemberek! Én meg csak élvezem a már kész és tökéletesen felépített házamban a kandallóból kiáradó melegséget egy tea/kávé keretében. Utoljára, de nem utolsó sorban volt még egy üzleti gazdaságtan dolgozatom (csak, hogy angolt vigyek bele Business studie(s)) tulajdonképpen az volt a legkönnyebb. Bármilyen elrettentő, de a könyvelés meg eredménykimutatás, csak, hogy valamit kiemeljek, jól mentek. Persze ezen kívül még az infótanárom megszívatott minket (dogát íratott, amire senki sem tanult) angolból szóbeliztem és tuti van még valami amit elfelejtettem, de tudjátok megesik, hogy a csiga néha elesik!:D Több szó, mint száz eléggé gyatra hetem volt. Viszont most megyek és úgy kialszom magamat, hogy sulikezdésig fel sem kelek, milyen jó is lenne. Sőt nem is rossz ötlet, de a család fontosabb, mint holmi pihe puha ágy és lustizás ( na nee ). De nem is koptatom tovább a billentyűket, mert így is vagy fél oldalt írhattam már, jöjjön a 24. fejezet!:) Remélem azért nektek jobb volt a hetetek. Apropó terv karácsonyi szünetre? Bulik be vannak már tervezve? Valaki elutazik esetleg? Esetleg Londonba?:P Épp azon gondolkodtam ( jön a szófosás :D görgessetek lejeb ott a rész, de ezt még muszáj elmondanom!:D), hogy milyen vicces lenne Louishoz elmenni és meglepni szülinapján, így mi! Magyarok. Hülye gondolat tudom, de játszottam azért vele a fejemben. Apropó, tényleg utolsó már, de Haylorhoz mit szóltok? Annyira utálom azt a csajt, de ez az "új száma" magával ragadott, reggel, délben, este még uzsi szünetben is azt énekelem, mint valami hülye. Szó mi szó, kis titok, amit elárulok, lesznek konfliktusok pont Taylor miatt, Harry és Em között, ami miatt kicsit, talán, lehet, megeshet, hogy szétmennek egy kis időre (vagy örökre?!). VISZONT! Most már tényleg itt a 24. rész! Puszillak titeket, sok ajándékot, és töltsetek minél több időt a szüleitekkel!


Have a nice day,
Wh ite. :) 



"A világ egy nyitott könyv, de azok akik soha nem utaznak, csak egyetlen oldalt olvasnak belőle"

*Emily szemszöge*

Reggel viszonylag korán keltem fel, immáron jobb kedvvel, mint tegnap. Az időeltolódás miatt nem bírtam megnézni a fiúk esti műsorát, így kíváncsian várom, hogy vajon mi lehetett. Az ágyból már Bellus vizslatott engem, így odacammogtam hozzá és magam mellé tettem az ágyba. Egymást ölelve lustálkodtunk még, amikor orrom megérezte anyu frissen sült palacsintáit. Gyorsan ölembe kapva a kislányomat indultam el a konyha felé vezető úton. Mosollyal az arcán várt lent, anyu és apu, amikor megláttak minket. Bellát beültettem az etetőkébe és együtt kezdtük meg a reggelinket a szüleimmel. Reggeli közben beszélgettünk, megvitattuk, hogy kihez megyünk majd karácsonyi vacsorára, illetve, hogy mikor megyünk vissza Londonba, mivel anyuék is jönnek velünk vissza. A reggelit befejezvén a tányérokat a mosogatóba tettem és a nappaliba kuporodtunk le anyuékkal együtt. A karácsonyfa még mindig hangulatosan világította be a szobát, hiába volt már nappal. Anyu a fához igyekezett, majd két csomagot nyomott a kezembe. Értetlenül ültem ott Bellussal a  kezemben, amikor  a nevemet és Bellus nevét véltem felfedezni az ajándékon. Elmosolyodva bontottam ki őket. Belláéban gyerekjáték volt, de az enyémben valami meglepő. Mindössze egy hosszú borítékot kaptam, amibe öt darab repülőjegy tartózkodott. 

- Mivel nem volt idén családi nyaralásunk, gondoltuk apáddal, hogy elmehetnénk így a téli szünetben. - mosolyodott el anyu.
- De nem kellett volna, egy vagyonba kerülhetett. - szabadkoztam és szemem a repülőjegyeket vizslatta.
- Az igazi ajándékodat, majd otthon kapod meg. - kuncogott apu - Most viszont menj pakolj be, holnap utazunk! 
- Annyira köszönöm! - öleltem át mindkettejüket. - Gyorsan bepakolok, mert lassan találkozok Lexivel. 
"@Liam_Payne ma anyu vigyázz a kis királynőre!
Este legyetek és beszélünk!  Em. xx"


Az emeletre siettem Bellával, akit az ágyra tettem le. A bőröndöket elővettem és minden nyári cuccomat belepakoltam. Egy órás pakolás után készen álltam, így gyorsan felöltöztem és anyut hívtam fel a szobámba. 

- Tudnál, ma vigyázni Bellára? - néztem rá bociszemekkel.

- Persze kicsim, megleszünk mi ketten. - mosolyodott el, majd leült az ágyra Bellushoz. - Azért vigyázz magadra kicsim, jó? - aggodalmaskodott.
- Rendben, vigyázok mint mindig - kacsintottam rá. - Ne mozduljatok, ezt meg kell örökítenem! - adtam ki a parancsot, majd lefotóztam őket. A képet kitettem twitterre Liamnek, majd anyunak és Bellusnak egy puszit nyomva az arcára indultam útnak a Starbucks-ba, ahol Lexivel fogok találkozni. Hamarabb értem oda, mint kellett volna, így kikértem a kávémat és a sütimet, majd telefonomat elővéve néztem fel gyorsan twitterre. Egy kép fogadott, amin Harry jelölt meg. 

"@Emily_Payne a riport után! Szeretünk és hiányoztok! Harry xx"
Válaszoltam neki a kép hosszas nézése után. Rájöttem, hogy Liamnek nagyon jót tett Dani. Amióta ismeri csak mosolyog és mosolyog. Imádom boldognak látni a testvéremet.

"@Harry_Styles nagyon csinosak vagytok;) Ti is hiányoztok, fergeteges hírem van. Szeretünk! Em &Bella xx"

- Szia! - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

A telefonomat eltéve vettem észre Lexi mosolygós arcát. Két puszival köszöntünk egymásnak, majd leült velem szembe és rendelt ő is magának kávét. Jól elbeszélgettük az időt, közben kávézgattunk. 

- Mosolyogj! - tartotta felém a telefonját és a következő pillanatban, már a twitter jelzőhangját hallottam meg.

"Starbucks-ban egy jó kis trécselés @Emily_Payne társaságában. Csak úrinőhöz méltóan, kisujj fel! Egy remek estének nézünk elébe! Hiányoztál már:) L. xx"

- Buliba készülünk? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, hiszen holnap utazunk, nem nézhetek ki úgy, mint egy zombi.
- Ha van kedved, tudod, ha buliról van szó Lexi bármikor bárhol benne van! - kiáltotta el magát a kelleténél kicsit hangosabban.
- Az a helyzet, hogy mi holnap utazunk, deeeee - húztam el - mehetünk!
- Szuper! - állt fel és a táskáját a kezébe vette.

Meg sem engedte, hogy nyugodtan megigyam a kávémat, így útközben szürcsölgetve fejeztem be a meleg italom elfogyasztását. A lakásunk elé érve nyúltam a kulcsokért, majd  zárba helyeztem, ahol anyu kérdő tekintetével találtam magamat szembe. Bella sehol sem volt, ebből arra következtettem, hogy alszik. A nappali felé véve az irányt ültem le anyukám mellé, aki kérdő tekintettel vizslatott minket.

- Buli szagot érzek a levegőben. - sóhajtott egyet egy mosoly keretében.
- Fel tudok kelni reggel anyu, de Lexit olyan régóta nem láttam. Nem lenne gond? - vetettem be a legmegbízhatóbb, legellenállhatatlanabb kutyakölyök szemeimet.
- Utálom, ha így nézel rám, de legyen! Vigyázzatok magatokra és reggel korán kelés van ugye tudod kisasszony? -legyintette meg előttem a mutatóujját.
- Tudom, tudom, és ígérem fent leszek, de akkor most megyünk készülni! - álltam fel a kanapéról és indultam el a lépcső felé. - Ja és anyu...- fordultam vissza anyu felé.
- Vigyázok rá, menjetek!
- Köszi! Szeretlek! - húztam fel a lépcsőn Lexit.

"A világ legtökéletesebb párja! Imádlak titeket @Eleanor_Calder
@Louis_Tomlinson! :) Hamarosan látjuk egymást. Puszi addig is
Em xx :) "
A szobámba érve halkan elkezdtünk készülődni, mivel Bellus más az igazak álmát aludta. Lexi egy fekete eléggé sokat mutató felső mellett döntött én csak egy fekete topot kaptam magamra és egy fehér álarcot, mivel álarcos buliba megyünk. Fél óra készülődés után épp indultunk volna, amikor a telefonom dallama zavarta meg a pakolászásunkat. Louis volt az, párat csörgött, így igényt tartva a webcamerázásra. Gyorsan a gépemet bekapcsoltam, majd beléptem twitterre, ahol már el is kezdődött a gyors cseverészés. Eleanorral voltak ketten, mivel a fiúk most nem tartózkodtak náluk, csak az ő társaságukat élvezhettem ki. Elmondtam nekik, hogy holnap utazunk, így kevesebbet tudunk beszélni és, hogy most megyünk emiatt, nem tudunk most beszélni. Gyorsan még mentettem róluk egy képet, amit a kapcsolat megszakítása után rögtök ki is tettem. Gyorsan Bellusnak még adtam egy puszit, majd útnak indultunk Lexivel. Már jó későre járt az idő, így apu is lent ücsörgött anyu társaságában a nappaliban. Nekik is egy gyors puszit adván, már tényleg útra készen voltunk. Kabátunkat felvéve hívtunk egy taxit és indultunk el a party helyszínére. Mit is mondjak...a helyszínre érve már éreztem, hogy én nem vagyok ide való. Minden lány párral maga mellett érkezett, aki meg nem az azért jött, hogy párt találjon. Kissé kellemetlen volt a helyzet, mert az én párom Londonban tartózkodik. Már vagy egy órája ott voltunk Lexivel, kellőképpen ittunk is, amikor valaki megragadta a csuklómat és ismerős hangon szólt hozzám. Hirtelen megfordultam és nem hittem a szememnek. Komolyan, hirtelen csapásként ért, hogy itt van.

- David? Tényleg te vagy az? - húztam feljebb az álarcomat.
- Szia szépség! - ölelt meg. - Nem gondoltam volna, hogy itt talállak. Csak nem elhagyott a hű lovagod? - kacérkodott.
- Nem, szó sincs róla. Hazajöttünk anyuékkal ő meg Londonban van. De, hűha. Semmit nem változtál.
- Ahogy te sem! - mosolyodott el.  - Csinálhatok rólatok egy képet? - mutatott fejével Lexire.
- Persze!! - kiáltotta el magát Lexi miközben kezét a magasba emelte.

A képet Dav gyorsan megcsinálta, majd pötyögött valamit a telefonján. Később meg is tudtam mit. Twitterre kitette rólunk ezt a "csodás" képet.

"A még mindig gyönyörű @Emily_Payne és barátnője @Lexi_Peterson
társaságában élvezem ezt a csodálatos party-t. :) Egy élmény! ;) " 
Rögtön válaszoltam is neki, majd telefonomat visszatettem a táskámba.

"@David_Adams ne túlozz kérlek! ;) Jó újra látni! És ne kockulj, hanem bulizz! Em. xx :) "

Félve küldtem el a választ, hiszen tudniillik Harry folyamatosan nyomon követi, hogy milyen képen jelöltek meg, így gondolom ez sem maradhat ki. Tuti féltékeny lesz, vagy valami megjegyzése lesz  a képre. 

- Em beszélhetnénk? - zökkentett ki aggodalmaskodásomból Lexi. 
- Persze! - indultam el a hátsó kijárat felé. - Szóval? - mosolyogtam. 
- Lesz majd egy fellépésünk és arra gondoltam, hogy beállhatnál táncolni, ha van kedved. 
- Húha! Hát nem is tudom... ott van Dani. - húztam el kicsit a számat.
- Dani nem lesz akkor itthon, azért gondoltam rád, ráér még döntened úgyis csak 1-2 hónapon belül lenne esedékes. - vetett rám egy reményekkel teli mosolyt.
- Rendben, gondolkodok rajta! - öleltem át. 

Visszamentünk a terembe, majd David jött oda és együtt táncoltunk. Láttam rajta, hogy van benne rendesen alkohol, de tud arról, hogy mit csinál. Úriember módjára tartotta magát, így csak a derekamnál állapodott meg a keze, miközben "részegen" a nyakamba borulva dülöngéltünk jobbra-balra. Az órára nézve elképedtem, mivel hajnali ötöt mutatott. Lexit megkeresve indultunk haza. Fél hat tájékán már az ágyamba feküdve vártuk, hogy az álommanó ránk hintse porát. Pár perc múlva ez be is következet. Három óra múlva kedves édesanyám rikácsoló hangjára keltem fel, ami bántotta a füleimet. Lexi morgolódott mellettem, amin jót kacagtam. Gyorsan a fürdőbe igyekezve szedtem rendbe magamat, majd felöltöztem és kislányom ágyához igyekeztem. Hosszasan öleltem magamhoz és puszikkal kényeztettem kicsiny arcát, majd a felöltöztetése következett. Édesen álldogált már saját lábán, így még pár percig büszkén figyelte őt tekintetem. Végre Lexi is megemberelte magát és kábé akkora készült el, mint én Bellussal. Sőt, mi nekünk még arra is volt időnk, hogy egy kicsit visszabújjunk az ágyba és lustálkodjunk. A gépemet az ágyra téve vettem észre, hogy Harry (ahogy sejtettem) hozzászólt a tegnap esti képünkhöz. 

"Gyönyörű, mint mindig ahogy mondod @David_Adams.... :))  Csak, tudd, hogy van barátja ;) Harry" 

Már nem tudtam mit mondani erre, csak röhögtem. Anyu parancsoló és ideges hangja hallatszott fel a nappaliból, így a laptopomat lecsukva és a bőröndbe helyezve indultunk le hozzájuk. A lakást elhagyva taxit hívtunk, majd Lexitől búcsút vettem. A reptérre érve a csomagokat leadtuk és a repülőgépre felszállva vártuk, hogy végre felszálljunk. Pár perc után ez is bekövetkezett. 2 órás utazás után végre elértük a célpontunkat. A repülőtérről kiérve a meleg levegő csapta meg arcunkat, amit Bellus egy hangos kacajjal konferált. Egy taxit leintve ültünk be a  járműbe, majd apu bediktálta a célpontot és útnak indultunk. Mindössze fél órás út után megérkeztünk egy gigantikusan nagy szálloda elé. Mit ne mondjak tátva maradt a szám és a padlóról kellett fellapátolni az államat. Anyuék a cuccunkkal a kezükbe indultak el a recepció felé. A szobakulcsokat megkapva (hál istennek saját szobám van a lányommal, anyuéktól külön) indultunk el a szobánkba, majd lepakoltunk és eldöntöttük, hogy körülnézünk egy kicsit. Az aulába leérve első utunk a kinti medencéhez vezetett. Ha látattok már szépet ezt szorozzátok be vagy még százzal. Nem is kell mondanom, a kinti lapátolás után ide már kevés volt egy seprű. Telefonomat elő véve örökítettem meg a látványt, és tweeteltem ki drága bátyámnak, hogy miről is marad le.

"Karácsonyig anyuékkal itt leszünk! @Liam_Payne látod
mikről maradsz le? Te Londonban fagyoskodsz én meg
Bellával itt süttetem magamat. Azért szeretünk! Bella & Em. xx "


- Tetszik kicsim? - fordult felém anyu és apu egymást átkarolva.
- El sem hiszitek mennyire! Szeretlek titeket! - kezdett el könnyezni a szemem. 

2012. december 16., vasárnap

23. Szeretem őt!

Sziasztok drága olvasók!:) Mivel a jövő hetem kilátástalan és nem akarok nektek csalódást okozni vagy csak váratni titeket, ezért a jövőhetit már most felteszem!:) Remélem elégedettek lesztek ezzel a résszel, mert őszintén szólva nem tartozik a kedvenceim közé, pedig igyekeztem. Szurkoljatok nekem a jövő hétre, mert már most nem bírom, pedig még el sem kezdődött. VISZONT!!!!!! Utolsó hétnek nézünk elébe, szóval már ezért megéri kibírni, mert legalább nem a szünetben kell tanulni 1000 dolgozatra. Tanulásról jut eszembe, megyek is és belevetem magamat az üzleti gazdaságtan rejtelmeibe. Milliószor puszillak titeket! Kitartást. 

Have  a nice day,
Wh ite. :)

" A gonoszság, akárcsak a szeretet, a szívből ered. Ezek az érzések összekeveredhetnek, és összezavarnak minket.. talán ez az, ami miatt rossz döntéseket hozunk, és ez az, ami miatt annyira megbántjuk a másikat ? "
*Emily szemszöge*

Éreztétek már azt, hogy több ezer ember bánt és valamiért hiszel nekik, még ha nem is igaz? Igen?! Én pont ezt érzem most. Harry esti telefonja után alig bírtam visszaaludni. Reggel nyűgösen keltem fel. Álmosan szememet dörzsölgetve mentem kislányom ágyához, majd kiemeltem őt onnan és egy hosszas reggeli ölelést és puszit adtam neki. Visszacsoszogtam vele az ágyamhoz és lefeküdtünk még egy kicsit lustizni. Gyönyörű selymes haját simogattam miközben csodáltam őt. Egy csoda! Szó szerint. Bárki bármit is mond és bárhogy elítél azért, mert 18 lassan 19 éves létemre már van egy kislányom, akit mindennél jobban imádok, nem érdekel. Életem legjobb döntése és nála jobb karácsonyi ajándékot nem is kívánhatnék. Úgy érzem mindenem megvan. Szerető családom, a legjobb testvér, egy édes kislány és végül, de nem utolsó sorban remek barátok és egy remek kapcsolat Harry-vel. A fiúknak ma van jelenésük az egyik televíziós műsornál, ahol mindent tisztázni fognak. Kíváncsi vagyok mit fognak az emberek szólni, vagy egyáltalán a fiúk mit mondanak. Az ágyam melletti lévő gépet tekintettem meg a földön így merészkedtem felnézni twitterre. Bárcsak ne tettem volna. Számos utálkozó üzenet várt a fiókomon, persze voltak olyanok, akik védtek, de több volt a rossz, mint a jó.

"@Emily_Payne nem írom le, hogy mit gondolok rólad, mert nyomdafestéket nem tűrő monológot bírnék rólad regélni. ;) Ameddig még tudsz addig menekülj! " 

"@Emily_Payne hiába vagy Liam testvére ég és föld vagytok. Csak egy szánalmas kis picsa vagy, aki felcsináltatta magát Niall-al és Harry mellett állapodott meg. Szép! A helyedben megbújnék egy sarokban és zacskót húznék a fejemre és a lányoméra is. "

"@Emily_Payne ne törődj a sok utálkozóval, biztosan ez is csak egy hazugság a média részéről. Az előttem levő emberek meg szégyelljék el magukat, hogy Liam húgával így viselkednek és szájukra veszik azt a gyönyörű kislányt! "

Az utolsó kommentár után elmosolyodtam, hiszen nem számítottam arra, hogy lesznek olyanok, akik megvédenek. Pár ilyen utálkozó hozzászólást még elolvastam, majd eldöntöttem, hogy mit sem törődve velük indulok le a lányommal a konyhába. A kezembe véve Bellát indultam el vele a nappali felé, ahol meglepetésemre anyu díszítette a fát. Mivel lassan karácsony lesz már teljesen rajta van az ügyön, hogy a lakást kidíszítse, ahogy minden évben teszi. Bellával leültünk reggelizni, ami elég hosszasra sikeredet, hiszen szórakozva reggeliztünk, anyu örömére. A konyha csupa ételmaradékban díszelgett, amit nagyjából mielőtt még a csatatérből elmenekültem volna Bellával, eltakarítottam. A szobámba sietve a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Lexivel folytattam egy röpke kb. fél órás beszélgetést, mivel hallotta, hogy New Yorkban vagyok és ő is itt tartózkodik most a fellépések miatt. A telefont letéve indultam el a maszatos kislányommal a fürdő felé, majd vizet engedtem a kádba és levettem róla a ruhácskáit. A kád széléhez állt pucér kis popsiját villogtatta felém. Telefonom után nyúlva gyorsan megörökítettem ezt a pillanatot.

"Pancsi New Yorkban a saját lábunkon állva! :) Imádom! Em. xx"

A képet ki tweeteltem, de nem a fiúknak, nehogy ezt is felkapják az újságírók. Bellával hosszas ideig fürödtünk, majd felöltözve eldöntöttük, hogy elmegyünk egy jó kiadós sétára. A nappaliba érve már a feldíszített fa várt. Álmélkodva néztem Bellussal a szépen feldíszített fát, majd, amikor az államat sikerült a padlóról felszednem megdicsértem anya munkáját.

- Ez meseszép lett anyu! 
- Igyekeztem kicsim! Csak nem sétálni mentek? - érdeklődött, mivel látta, hogy Bellus és én már kabátban vagyunk.
- De! - mosolyodtam el magamat és Bellára vezettem a tekintetemet. - Velünk tartasz? 
- Nagyon szívesen! - válaszolta, majd elrohant öltözni.

Csupán húsz percet kellett rá várni és elindultunk a nagy túránkra. Anyuval rengeteget beszélgettünk az úton, persze nagyon sok fiatal lány megnézett minket az utcán és eléggé szúrós tekintettel néztek rám. Már vagy egy órája sétálhattunk, amikor elértünk egy játszótérhez. Bellát kivéve a kocsiból egy libikóka felé vettük az irányt, ahol egy másik kisbaba ücsörgött. Bellust ráültettem a másik végére, majd boldogan játszottak a kisfiúval a mi segítségünkkel. Kicsit hátrálva a libikókától és így Bellától is megörökítettem a pillanatot. 

"Liam_Payne már most pasizik  a keresztlányod! Hiányoztok! Bella&Em&Sara xx"
Liamnak ki tweeteltem a képet, gondolom ebből nem fognak szerelmi történetet írni a kedves újságírók. Miután a kisfiú elhagyta a játszóteret, nehéz szívvel bár, de mi is elindultunk haza, immáron mindenki a saját lábán. Igen.igen Bellus is próbálkozott kisebb nagyobb sikerrel a sétálással az én segítségemmel. Amikor már nagyon lelassult a helyzet, anyu kezébe fogta és cipelte az unokáját. Annyira fura kimondani ezt a szót, hiszen anyu is fiatal még én meg pláne és már van egy unokája. Hosszasan gondolkodtam ezen és közben vigyorogtam. Anyu hangja hozott vissza a való világba.

- Csináljunk Liamnek egy képet! Lefotózol minket Bellával? - mosolygott rám anyu, miközben elindult a korcsolyapálya felé.

"@Liam_Payne Anyu külön kérésére egy kép! Meglepő mi? Szó mi szó, anyu neked küldi! xx"
A kép után anyuval és Bellával fáradtan cammogtunk haza, ahol már apu várt a kanapén ülve. Mosolyogva mentünk mind a hárman a nappaliba, amit a karácsonyfa világított be.

*Harry szemszöge*

Életemben nem voltam még ilyen ideges, mint most. A fiúkkal már itt vagyunk a helyszínen és várjuk, hogy elkezdődjön az adás. 

- 1 perc és kezdünk! - szólalt fel az egyik stúdiós. 
- Jó estét hölgyeim és uraim! - szólalt meg a műsorvezető. - A mai este különleges vendégeim lesznek, akiknek főleg a tinilányok fognak örülni. Fogadjuk nagy szeretettel a One Directiont! - kezdte el a banda nevét hangosabban mondani, amire tinilányok száza sikított fel.

A fiúkkal egymás mögött elindultunk be a "szobába", ahol vártak már minket. Fagyos volt a hangulat, mivel mindannyiunkat bántott ez az ügy. Egymás mellé leültünk, majd köszöntöttük a közönséget és a műsorvezetőt is.

- Szóval itt vagytok! - mosolyodott el és az újságot szorongatta. - Azért jöttetek ide, hogy ezt a cikket tisztázzátok - mutatta fel az újságot. - Mi is a helyzet most veletek? 
- Kezdjük ott, hogy az a cikk úgy ahogy van hazugság és kitaláció. - szólalt fel sóhajok közepette Liam. - Nem tudom, hogy honnan vették, hogy Niall gyereke, de ezt biztosra állíthatom, hogy hazugság, ugyanis Emily és Niall csak most találkoztak, amikor ideköltözött hozzám. És az, hogy Niallal nincs képe vagy, hogy rossz a kapcsolata...már önmagában felháborító, mint maga ez az egész cikk. Nagyon bánt, hogy két barátomat is meghazudtolták és vádolták, főleg, hogy az egyik a húgom, akit most a rajongóink támadnak, ok nélkül, így bántva engem is. Az, hogy Emilynek eléggé korán született egy kislánya, aki mellesleg a keresztlányom és mindegyikünk imádja, arról nem csak ő tehet, de nagyon tisztelem azért, hogy megtartotta és vállalta a felelősséget. A másik dolog, hogy ebből a szempontból nem értettem soha a rajongókat. Lehet ezzel most sok mindenkit bántok meg, de, ha szeretnek minket elfogadják a tényeket és nem csinálnak bolhából elefántot. Folyamatosan csak bántják azt, akit mi szeretünk, persze tisztelet a kivételnek, de többen vannak azok, akik bántanak, mint akik segítenek. - fújta ki a levegőt Liam.
- Húh, ez őszinte! - mosolygott Liamre a műsorvezető. - És Harry, részedről is hazugság a cikk, vagy együtt vagytok most Liam húgával? - szegezte felém a tekintetét.
- Az a helyzet - mosolyodtam el - Emily teljesen magával ragadott. Szeretem őt és együtt vagyunk. Ő is itt lenne most velünk, de New Yorkba kellett utaznia, így csak karácsony után láthatom legközelebb. Nagyon szeretem őt is és Bellát is. Remekül kijövünk és csodálom őt, hogy ilyen erős annak ellenére, ami történt vele. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és mielőtt megkérdeznéd, hosszú távra tervezek vele. Tudom emiatt sok Directioner fogja őt támadni, ahogy most is teszik, de ahogy Liam mondta, ha szerettek minket, akkor elfogadjátok a tényeket és nem bántjátok a szeretteinket. Nem is ismeritek őt és úgy ítélitek el, és pont ma reggel olvastam, hogy odáig is elfajult néhány rajongó, hogy Bellát bántották, ami már egy külön kategória. Emily és Bella is egy angyal és ennek ellenére, hogy ti nem ismeritek elítélitek és így alkottok véleményt, pedig nem kéne. Engem bántotok ezzel a legjobban! - néztem a tömeg felé. 
- Sok boldogságot nektek Harry! - szólt felém a műsorvezető. - Az utolsó alanyunkat kérdezném meg. Niall, hogyan érintett ez a cikk? 
- Őszintén szólva nagyon rosszul. Amikor megláttam egyből Emilyre gondoltam, hogy most milyen érzés lehet neki. Igaz engem is ért hideg és meleg is egyben, de inkább a kedves, védő rajongók találtak meg, akik javarészt elítélték a védelmező szövegemben Emily-t. Hiába..egy ilyen cikk tönkre is teheti az embert, ezt lelki szintre értettem. Hiába mondja az ember, hogy "nem számít, nem törődöm vele vagy esetleg minden rendben van" mégsem úgy gondolja és érzi. Az ember ilyenkor elgondolkodik egy-egy utálkozó üzeneten és belevési a gondolataiba, ami egész nap ott kering. Emily hiába mondja, hogy jól van tudom, hogy nem így érzi. Nem értem miért kellett ezt csinálnia annak a bizonyos S.M.-nek, aki az újságot írta, de magába nézhetne egy kicsit, hogy mekkora bajt is kevert így nekünk. Annyit kérek a rajongóinktól, hogy Emily-t ne bántsák, főleg ne Bellus-t! - mondta el szép lassan Niall.

A műsor Niall-al végződött, így elköszönve a közönségtől és a nézőktől csináltak rólunk egy képet kérésre és már indultunk is haza. Végre valamennyire tiszta szívvel léptem be az üres lakásom ajtaján, majd a mai képet megosztottam Em oldalán. Rengeteg képet találtam a mai napról Bellusról, amire írtam pár hozzászólást is neki. Fáradtan dőltem be az ágyamba és gondolataimban Em-el és Bellával aludtam el.