25. A meglepetés

Sziasztok drága olvasóim! Most nem szándékozok sokat beszélni, mint az előző részben, csak annyit tudok mondani, hogy a barátnőimtől olyan fantörpikus ajándékot kaptam, hogy nem egyszer sírtam el magamat. Az osztálykarácsonyon, aki húzott egy Londoson telefonvédő tokot adott ( eltalálta a legjobb ajándékot számomra), barátnőmtől egy közös fényképet és egy isteni finom 1D-s muffin-t, másik barátnőmtől egy 1D-s karkötőt, legjobb barátnőmtől meg egy csodás átvirrasztott éjszakát és egy Anglia zászlós felsőt és házi készítésű sütit. Imádom őket, innen üzenem nekik! Ti megszoktátok karácsonykor osztályban ajándékozni egymást? Várjátok már a karácsonyt? Apropó túléltük a világvégét. Erre volt az a nagy felhajtás, nevetséges..:D Szavakat félre téve, itt a 25. részt! Boldog karácsonyt nektek! :)) 

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Ezer mérföld soknak tűnik, de vannak repülők, vonatok & autók is, vagy ha nincs más út, akár el is sétálok hozzád"

~ 6 nappal később ~

"Utolsó reggelink ezen a csodás helyen. @Louis_Tomlinson
jól áll az ajándékod Belluson?:) Bella &Em. xx"

Utolsó napunkat töltjük itt ezen a csodálatos helyen. Azt hiszem most már ténylegesen kimondhatom, hogy semmi lennék a szüleim nélkül. Valamilyen csoda folytán még közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. Anyuval és Bellával szinte minden nap elmentünk vásárolgatni, amiből apu inkább kimentette magát. Rengeteget beszélgettünk, főleg Harry-ről és a jövőről. A hét kábé minden nap ugyan úgy telt. Reggel közösen megreggeliztünk utána kimentünk a partra, vagy várost néztünk. Rengeteget fürödtünk, amit Bella élvezett. Utolsó napunk reggelén hulla fáradtan ébredtem, mivel este egy kicsit sokáig iszogattunk anyuékkal a szálloda bárjában, amolyan búcsúzóest gyanánt. Bella már mosolyogva nézelődött az ágyacskájából. A függönyt elhúztam, majd felé vettem az irányt. Kiemeltem onnan és egy hatalmas öleléssel magamhoz vontam. Annyira imádtam, hogy ilyenkor mindig olyan nagy kacaj hagyta el a száját. Gyorsan felöltöztünk, majd lementünk a medencéhez a szokásos családi reggelire. Anyuék már ott ültek és mosollyal fogadtak minket. Leültünk közéjük persze miután egy puszival köszöntem nekik. Bellát leültettem a székbe és elkezdtük az utolsó reggelinket itt. Miután végeztünk gondoltam üzenek a fiúknak egy képpel, hiszen a hét alatt alig tudtam velük beszélni. A telefonomat elővéve kaptam le Bellust, pont jókor.



" Büszke anyuka vagyok! Már most a foci érdekli a lányomat.:)
Ő a legfontosabb ember az életemben:)
Em. xx"

Louis folyton csíkos cuccokat vesz Bellának, miszerint kell egy kis Louis style neki. A hét folyamán beszéltem Gemmával is és megbeszéltük, hogy holnap indulok útnak Holmes Chapel-be. Megadta a címüket és elintézte, hogy addig Harry ne legyen otthon. Elmondása szerint már nagyon várnak, főleg Anne. A reggelit befejezve a szobánkba igyekeztünk, hogy átvegyük a fürdőruhánkat és a partra igyekezzünk. Bellust a szobába felöltöztettem, majd ráadtam egy kis ruhát. A szemüvegemet feltéve indultam el a kezemben a kislányommal. Anyuék már a folyosón vártak, így együtt indultunk útnak. Órákat töltöttünk a parton, amikor megláttuk a lassan lemenő napot. Szomorúan egyben boldogan tekintettünk a távolba, mivel ez azt jelentette, hogy lassan indul a gépünk. Bellus boldogan játszott a focilabdával, amit aputól kapott. Telefonommal lefotóztam őt és kitettem twitterre. Bellusnak szép barna színe lett a nyaralás alatt és iszonyatosan élvezte a tengerben pancsolást. Az idő már jócskán eltelt, így Bellust ölbe kapva pakoltuk össze a cuccunkat és úgy döntöttünk, hogy ma a parton fogyasztjuk el a vacsoránkat. A cuccokkal a kezünkben sétáltunk, amikor egy igényes étteremhez nem értünk. Kivezettek a teraszra és egy part melletti asztalt kaptunk. Leadtuk a rendelést, amit igen gyorsan ki is hoztak számunkra. Én, mint gyors evő lettem kész először az ételem elfogyasztásával, így gondolva egyet anyuékat lekaptam. Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívántam, majd telefonomat a táskám mélyére helyeztem. Anyuék végeztek az ételük elfogyasztásával, így siettünk vissza a szállodába. Gyorsan lefürödtünk Bellával, majd a koszos ruhákat a már összepakolt bőröndbe helyeztem és felöltözve a bőrönddel a kezemben, a másikban meg Bellával indultunk útnak. Anyuékkal a folyosón találkoztunk és egy taxit hívtunk, ami a repülőtérre vitt ki minket. A repülőtéren az ilyenkor szokásos teendőket elvégeztük és utána fáradtan, kimerülten foglaltuk el a helyünket a repülőn. Pár perc múlva fel is szólított minket a pilóta, hogy felszállásra készülünk. 

"Egy óra és a hazavezető gépen csücsülünk!
Ezzel a képpel búcsúzunk. Mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)
Em&Bella! :)"

~ ... ~

2 órás út után még mindig fáradtan álltunk a New York-i repülőtéren a csomagjainkat várva, amit apu hozott. A távolba megláttuk őt, így anyuval és Bellával indultunk el a taxik felé. Egybe beülve diktáltuk be a házunk címét. Mindössze fél órás út után újra otthon voltunk a jól megszokott kis lakunkba, ahonnan holnap el is kell búcsúznunk. Bellát a kanapéra letéve indultam el a bőröndünkkel a szobám felé, ahol gyorsan kipakoltam belőle a cuccokat, amiket utána a mosógépbe helyeztem, hogy holnapra legyen valami tiszta ruhám is. Kimerültem cammogtam le a lépcsőn, hogy a lányomat magam mellett tudhassam, amikor a zsebemben megszólalt a telefonom. Mit sem törődve vele siettettem lépéseimet a lányom felé, aki már szundikált a kanapén. Felemeltem őt és mellkasomra helyeztem és így indultam el vele a lépcsőn, miközben a zsebemben kutattam a még mindig zajongó telefonomat. Fülemhez emeltem és felvettem úgy, hogy meg sem néztem ki keres.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia Emily! - csendült fel Harry hangja.

- Ó, szia Harry, bocsi, csak nem tudtam ki keres, mivel Bellával a kezemben igyekeztem fel a lépcsőn. - tettem le immáron az ágyamra a lányomat és mellé feküdtem, közben simogattam hajacskáját.

- Ezek szerint már otthon vagytok? - hallottam az ajtó csukódását.

- Fél órája érkeztünk meg kábé. 

- Minden rendben? Mármint olyan fura vagy. 

- Persze, ne haragudj Harry, csak olyan hosszú volt ez a nap. Fáradt vagyok és még annyi dolgom lenne. Holnap meg korán kell kelnem, mivel megyünk a rokonokhoz. - hadartam el.

- Miért nem mondtad, hogy zavarlak? 

- Miért mondtam volna? Nem zavarsz, épp Bellus hajár birizgálom. Itt alszik mellettem a drága. Fel kéne keltenem, mert még nem is fürödtünk, csak nincs szívem hozzá. Holnap mit csinálsz? - érdeklődtem.

- Gyorsan lefürdeted utána meg visszaalszik. - mosolyodott el. - Holnap? - fújta ki a levegőt. - El lettem küldve itthonról. - nevetett fel - Harry, kicsim! - hallottam meg Anne hangját. - Ó szívem, csak nem Emilyvel beszélsz? - folytatta, mire felnevettem - Nem anya, a Jézuskával. - szólalt meg Harry. - Ne szemtelenkedj velem kisfiam! Inkább gyere le segíteni! - adta ki a parancsot, nekem meg már könnyezett a szemem - Mindjárt megyek, csak befejezem a beszélgetést a barátnőmmel. -förmedt rá - Puszilom Emily-t! - hallottam meg ismét Anne hangját. - Jó anyu átadom! - válaszolt neki Harry, majd az ajtó csapódását hallottam. 

- Milyen szemtelen vagy. - nevettem el magamat, amire Bellus is felébredt. 

- Mindig rosszkor időzít - sóhajtott fel. - Viszont Emily mennem kell, mert ahogy ismerem két másodperc múlva visszajön. Szeretlek, majd hívlak még! Vigyázzatok magatokra. 

- Épp én is búcsúzni akartam, ugyanis Bella felébredt. Jó szórakozást holnapra te is vigyázz magadra. Szeretlek, és puszilom anyukádat! - vettem tőle búcsút.

A telefont letettük, majd Bellával a fürdő felé igyekeztem, ahol egy gyors fürdés vette kezdetét. Gyorsan megtörölgettem, majd a pizsamáját ráadva és egy hosszú ölelést, betettem a kiságyába. Gyors léptekkel a mosógép felé vettem az irányt, majd a vizes ruhákat kiteregettem, hogy holnapra megszáradjanak. Teregetés után fáradtan, kimerülten dőltem be az ágyamba, ahol szinte azonnal elaludtam. 

~ ... ~

Reggel anyu keltegetésére ébredtem fel. Bella már nem volt a helyén így gondoltam egyet és elindultam anyuval az oldalamon a nappali felé. Apu ölében véltem felfedezni a kislányomat, aki jókat kacarászott. Apuék odahívtak maguk mellé, így gyors tempóval huppantam le melléjük a kanapéra.

- Kicsim, ma nem megyünk haza veled. - kezdett bele apu. - Viszont ezt oda kell adnunk neked. - vett elő egy kulcscsomót a zsebéből. - Ezt anyáddal adjuk neked karácsonyra, mivel úgy gondoltuk, hogy jó lenne már neked egy külön lakás. Liam majd megmutatja és el is visz oda téged. Remélem tetszeni fog. - nyújtotta át a kulcsokat.

- Istenem! Annyira köszönöm! - öleltem át őt és Bellát is mivel a kezében volt még mindig.

- Szívesen kicsim! Jobb lesz azért külön lakni, mint a bátyáddal! - mosolyodott el. - Viszont most menjél készülni, mert lassan megy a gépetek. Kiviszlek titeket a reptérre. 

- Oké! Sietek. - álltam fel és a kullcsal a kezemben büszkén nagy mosollyal az arcomon indultam el a szobám felé.

Gyorsan bepakoltam a bőröndbe a tegnap kiteregetett ruhákat, majd magamra kaptam egy farmergatyát egy pólót egy vékony kardigánt és a bőrönddel a kezemben indultam le a nappaliba, ahol már a családom várt. Bellus már fel volt öltöztetve így a kabátomat és a csizmámat magamra kapva útra készen álltunk. Anyut hosszasan átöleltem és néhány könnycsepp keretében engedtük el egymást. Kezembe kapva Bellát indultunk útnak apuval. Fél óra múlva már a csomagjaimat adtuk le és vártuk, hogy szólítsanak. Nem kellett sok, és már indulhattunk el Bellussal a terminál felé, ahova apu is elkísért. Hosszasan átölelve az apámat pár könnycsepp szökött ki a szememből. Arcomhoz nyúlva letörölte azt, majd Bellát kivéve kezemből ölelte szorosan magához, majd visszaadta nekem. Egy utolsó puszit adva arcára indultam el Bellával a terminál felé, ahol a jegyemet bemutatva indulhattunk el a repülőgépbe. Helyünket elfoglalva vártuk, hogy elinduljon a masina. A repülőút gyorsan eltelt így most újra a londoni repülőtéren várakozok Liamre, hogy megérkezzen értünk. Egy sapkás szemüveges alakot látva indulok meg felé, hiszen tudom, hogy Liam az és ez az álcájuk a fiúkkal. Két puszit nyomva arcára indulunk el a kocsim felé, majd betéve Bellust az ülésbe indulunk útnak. 

- Milyen volt a nyaralás? - csendült fel Liam nyugodt hangja.

- Szuper! Csak te hiányoztál róla. - biggyesztettem le a számat. - És, mi van veletek? - érdeklődtem.

- Velünk? - húzta fel a szemöldökét a mellettem lévő anyósülésen.

- Veled meg Dani-val. - széles vigyor jelent meg arcomon.

- Összejöttünk, és ma együtt karácsonyozunk. - mosolyodott el. 

- Jaj, Liam annyira örülök nektek. Sejtettem, hogy ez lesz. Viszont, ha hazajövök meg kell mutatnod a lakásomat. 

- Szóval - kuncogott fel - anyuék odaadták? 

- Igen! És annyira hihetetlen! Azért remélem fogunk hiányozni! - húztam össze a szemeimet, miközben tekintetét figyeltem.

- Ez nem kérdés Em. - borzolta össze a hajamat.

Sajnos gyorsan odaértünk Liam lakása elé, így búcsút vettem tőle és útnak indultam a Styles lak felé. A GPS volt egész végig a beszélőtársam, miközben az utat szeltem Bella társaságában. A telefonom vagy ezerszer csendült fel Harry képével és a szívem fájdult meg, hogy nem vehettem fel neki. Másfél óra múlva egy ház előtt parkoltam le. Gyönyörű volt. Ki volt díszítve, így az égők világították meg a nagy házat. Bellát kivéve az ülésből a bőrönddel a kezembe indultam el a ház felé. Az ajtó elé érve csöngettem, majd sietős lépteket hallottam meg bentről. Az ajtót egy középkorú, csodálatos nő nyitotta ki, nagy mosollyal az arcán. Bőröndömet átvéve tessékelt be a lakásba. Bellát letéve a földre vettem le róla a csizmáját és a kis kabátját, majd magammal is elvégeztem ezeket a lépéseket. Bellussal a kezemben indultam el a folyosón, és szembe találtam magamat a családdal. Mindenki mosolyogva rohant oda hozzánk. 

- Szia Emily. - ölelt át Anne. - A bőröndödet betettem Harry szobájába. - hadarta el. 

- Csó... - gondolkodtam el, hogy most tegezzem vagy magázzam. 

- Tegezz Emily! Még nem vagyok annyira öreg. - nevetett fel. 

- Ebben az esetben Szia! Emily Payne vagyok, ő meg itt Izabella a kislányom. - mosolyogtam rá a kislányomra. 

- Sokat hallottam már róla Harry-től. - simogatta meg édes kis arcát Anne. - Szabad? - nyúlt Bella felé.

- Persze! - adtam át neki a lányomat.

- Szia Emily! - rohant oda Gemma. - Gemma Styles vagyok, velem beszéltél. - mosolygott, amitől neki is megjelentek a gödröcskéi.

- Szia, Emily! - adtam neki két puszit- Rettenetesen hasonlítotok egymásra Harryvel - nevettem fel. - Tényleg, ő mikorra várható? - néztem szét a szobába, mivel nem láttam őt sehol.

- Csak nekem nincs akkora egóm, mint neki. - nevetett fel hangosan, amire én is elmosolyodtam - Lassan jön, addig is, gyere foglalj helyet - húzott oda a kanapéhoz.

Leültünk a kanapéra és elkezdtünk mindenről beszélni. Kérdezgettek, hogy milyen volt a nyaralás, hogy ismertem meg Harry-t, és kérdezgettek Belláról is, amikor az ajtó nyitódását hallottuk meg. Bellát a kezembe véve álltam fel és a hangok irányába közeledtem.

- Anya megjöttem! - ordította a folyosóról Harry.

- Rendben drágám. - válaszolta nagy mosollyal az arcán Anne.

Elindultam a folyosóhoz nyitódó kis ajtóhoz, majd megálltam ott. Harry épp indult volna el, amikor megtorpant, majd elindult eléggé gyors léptekkel. Nagy mosollyal az arcán közeledett felénk, és, amikor odaért arcomat megérintve ölelt át minket. 

- Ti meg, hogy? - mosolygott, mint a vadalma.

- Gondoltam megleplek. - kuncogtam fel. - Liamtől elkértem Gemma számát még mielőtt hazautaztam volna és megbeszéltem vele a dolgokat, amibe előszeretettel belement, anyukáddal egyetemben. 

- Csípjetek meg! - szólalt fel hangosan.

Gemma gyorsan odafutva mellénk csípett bele egy nagyot Harrybe, amire a reakciója egy hangos kiáltás lett. Harry kezemből kivette Bellát, majd elindult Anne felé. Követve őt ültünk le a kanapéra és egy hosszas beszélgetés vette kezdetét.  Két órás beszélgetés után vettem ki Harry kezei közül az alvó lányomat. Elnézést kérve indultam fel vele az emeletre egyenesen a "Harry" nevű ajtó felé. A szobába benyitva megcsapott az illata, amit előszeretettel szippantottam be. Bellust letéve az ágyra óvatosan kezdtem el vetkőztetni, amire természetesen felébredt. Elindultam vele a fürdő felé, majd a kádba egy kis vizet engedve ültettem bele őt és kezdetét vette a fürdés. Törölközőbe csavartam, majd elindultam vele a szoba felé, ahol Harry várt az ágyon ülve. Kezébe adva Bellust, indultam el a bőrönd felé ahonnan kivettem Bellus és az én pizsamámat, majd felöltöztettük őt és lefektettem a nagy franciaágyba. Harrynek ajkaira nyomtam egy hosszas csókot, majd a fürdő felé igyekeztem. Már épp vettem le a pólómat, amikor Harry ölelt át hátulról. Kezei amint megérintették bőrömet libabőrös lettem. Maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Gatyám gombja után nyúlt, így én is követtem példáját. Az említett ruhadarab másodpercek alatt már a fürdőszoba másik végében ékeskedett. Megszabadítva egymást a felesleges ruháktól álltunk be a zuhany alá. Keze egész testemet bebarangolta, miközben szenvedélyesen falta ajkaimat.

- Harry a szomszédban van anyukádék és Gemma szobája is. - figyelmeztettem arra, hogy hallhatóak vagyunk.

- Nem érdekel! Hiányoztál! - csókolt meg immáron vadabbul és fenekemnél fogva megemelt, így dereka köré fontam lábamat. 

24. Utazás

Sziasztok drága olvasóim! :) Eljött hát ez a nap is. VÉGE A SULINAK! Persze csak szünet miatt van vége, de számomra hamarosan búcsúznom kell imádott osztályomtól. Fú..., ha jellemeznem kéne a hetemet például, hogy informatikailag fogalmazzam meg egy diagramban, akkor a vasárnapból kiindulva, ami fent van a magaslatokon, a mai napra már a pokolba ért le. Viszont ismét növekedésnek indult. Szerdán írtam egy fincsi, és izgalommal teli történelem évfolyamdolgozatot, amiben szó esett az őszirózsás forradalomról (évszám), akkor Ferenc Ferdinánd gyilkosságáról, voltak benne szép kis fogalmak, mint pl.: Antiszemitizmus->zsidógyűlölet, az antant stb. Egyik szemem sírt, és teljesen felháborodott volt, amikor a topográfiában kedvenc helyemet nem leltem meg a szöveges megfogalmazásban, mégpedig Londonról beszélek! Az egész dolgozatot úgy képzeljétek el, hogy van két oldal: első oldalon van 10 ilyen kifejtés, amiből az évszámot kell kitalálnod, példának írok most egy ilyet, hogy Magyarországon ekkor írják alá a Trianoni békediktátumot (év[1920]. hó[június]. nap[4]). Ezt követi, 10 szintén kifejtős név (számomra ez a kettő volt a legviccesebb, mert életemben nem hallottam még róluk, Csang Kaj-sek, Mao Ce-tung, gondolom sejtitek, hogy kínaiak voltak. Az első az államfő, a második pedig CSAK Népköztársaság elnök, így tudtam könnyebben megkülönböztetni őket, de persze nem voltak benne! Hál' istennek! ) A neveket követi a fogalom, szintén 10, szintén kifejtős, és ez a legnehezebb, mivel sok olyan fogalom van, ami iszonyatosan hasonlít egymáshoz és néha teljes képzavar jelenik meg az ember fejében. A második oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, amin szinte, sőt az egész világmindenséget látod, amiben be vannak jelölve számokkal, vagy betűkkel ilyen ponttal részek. Na...kedvencem 10  db. kifejtés van leírva, amiből találd ki, hogy melyik ország az, vagy földrész és a térképen még határold be helyesen is. Ez éri a legtöbb pontot és még az atlaszt sem használhatod. Remélem azért, majd rólunk is fognak tanulni 100-1000 év múlva, mert értelmét nem látom, hogy megtanuljam anno mit rontottak el az emberek (kezdeném itt Hitlerrel, akit nagyon elítélek a cselekedetei miatt) Mussolinit csípem, de csak azért, mert halálosan vicces arckifejezései voltak, de ő is 'csak' egy diktátor volt azon belül fasiszta. Tyűha, remélem tetszett a külön óra, nem akartam ilyen hosszúra elvezetni a történelmet, csak gondoltam megosztom veletek milyen jó kis dolgozatokat írunk. Ja, a vicc az egészben, hogy ez vizsgajegynek számít, ami azt jelenti (aki nem tudná) , hogy háromszorosát éri a jegy, szóval nem témazárónak írják, hanem vizsgajegynek. Aki meg nem éri el a 25%-ot (érettségi százalék alapján nézik) az 4 egyesnek lesz a tulajdonosa. Jó mi? Egész évben tanultál és tételezzük fel a szerencsétlen gyereknek most nem volt kedve és máris úgy leviszi az átlagát, mint a huzat. Külön misét megért még a hetemen a Matematika dolgozat. Én a matekkal kivagyok békülve, értem is szeretem is (jó nem mindig), de, aki INNEN ÜZENEM NEKI!!(tudom, hogy nem él már) Kitalálta a csonka gúlát és társait az nézzen magába. Nem tudok rájönni, hogy az életben mi a szarra (már bocsánat) fogom én használni a csonka kúp/gúla területének vagy esetleg kerületének kiszámítását. Erre matektanárom azt mondaná: "Ha házat fogsz építeni jól jöhet." De erre vannak az építészek a mérnökök és minden ilyesféle szakemberek! Én meg csak élvezem a már kész és tökéletesen felépített házamban a kandallóból kiáradó melegséget egy tea/kávé keretében. Utoljára, de nem utolsó sorban volt még egy üzleti gazdaságtan dolgozatom (csak, hogy angolt vigyek bele Business studie(s)) tulajdonképpen az volt a legkönnyebb. Bármilyen elrettentő, de a könyvelés meg eredménykimutatás, csak, hogy valamit kiemeljek, jól mentek. Persze ezen kívül még az infótanárom megszívatott minket (dogát íratott, amire senki sem tanult) angolból szóbeliztem és tuti van még valami amit elfelejtettem, de tudjátok megesik, hogy a csiga néha elesik!:D Több szó, mint száz eléggé gyatra hetem volt. Viszont most megyek és úgy kialszom magamat, hogy sulikezdésig fel sem kelek, milyen jó is lenne. Sőt nem is rossz ötlet, de a család fontosabb, mint holmi pihe puha ágy és lustizás ( na nee ). De nem is koptatom tovább a billentyűket, mert így is vagy fél oldalt írhattam már, jöjjön a 24. fejezet!:) Remélem azért nektek jobb volt a hetetek. Apropó terv karácsonyi szünetre? Bulik be vannak már tervezve? Valaki elutazik esetleg? Esetleg Londonba?:P Épp azon gondolkodtam ( jön a szófosás :D görgessetek lejeb ott a rész, de ezt még muszáj elmondanom!:D), hogy milyen vicces lenne Louishoz elmenni és meglepni szülinapján, így mi! Magyarok. Hülye gondolat tudom, de játszottam azért vele a fejemben. Apropó, tényleg utolsó már, de Haylorhoz mit szóltok? Annyira utálom azt a csajt, de ez az "új száma" magával ragadott, reggel, délben, este még uzsi szünetben is azt énekelem, mint valami hülye. Szó mi szó, kis titok, amit elárulok, lesznek konfliktusok pont Taylor miatt, Harry és Em között, ami miatt kicsit, talán, lehet, megeshet, hogy szétmennek egy kis időre (vagy örökre?!). VISZONT! Most már tényleg itt a 24. rész! Puszillak titeket, sok ajándékot, és töltsetek minél több időt a szüleitekkel!

Have a nice day,

Wh ite. :) 

"A világ egy nyitott könyv, de azok akik soha nem utaznak, csak egyetlen oldalt olvasnak belőle"

*Emily szemszöge*

Reggel viszonylag korán keltem fel, immáron jobb kedvvel, mint tegnap. Az időeltolódás miatt nem bírtam megnézni a fiúk esti műsorát, így kíváncsian várom, hogy vajon mi lehetett. Az ágyból már Bellus vizslatott engem, így odacammogtam hozzá és magam mellé tettem az ágyba. Egymást ölelve lustálkodtunk még, amikor orrom megérezte anyu frissen sült palacsintáit. Gyorsan ölembe kapva a kislányomat indultam el a konyha felé vezető úton. Mosollyal az arcán várt lent, anyu és apu, amikor megláttak minket. Bellát beültettem az etetőkébe és együtt kezdtük meg a reggelinket a szüleimmel. Reggeli közben beszélgettünk, megvitattuk, hogy kihez megyünk majd karácsonyi vacsorára, illetve, hogy mikor megyünk vissza Londonba, mivel anyuék is jönnek velünk vissza. A reggelit befejezvén a tányérokat a mosogatóba tettem és a nappaliba kuporodtunk le anyuékkal együtt. A karácsonyfa még mindig hangulatosan világította be a szobát, hiába volt már nappal. Anyu a fához igyekezett, majd két csomagot nyomott a kezembe. Értetlenül ültem ott Bellussal a  kezemben, amikor  a nevemet és Bellus nevét véltem felfedezni az ajándékon. Elmosolyodva bontottam ki őket. Belláéban gyerekjáték volt, de az enyémben valami meglepő. Mindössze egy hosszú borítékot kaptam, amibe öt darab repülőjegy tartózkodott. 

- Mivel nem volt idén családi nyaralásunk, gondoltuk apáddal, hogy elmehetnénk így a téli szünetben. - mosolyodott el anyu.

- De nem kellett volna, egy vagyonba kerülhetett. - szabadkoztam és szemem a repülőjegyeket vizslatta.

- Az igazi ajándékodat, majd otthon kapod meg. - kuncogott apu - Most viszont menj pakolj be, holnap utazunk! 

- Annyira köszönöm! - öleltem át mindkettejüket. - Gyorsan bepakolok, mert lassan találkozok Lexivel. 

"@Liam_Payne ma anyu vigyázz a kis királynőre!
Este legyetek és beszélünk!  Em. xx"

Az emeletre siettem Bellával, akit az ágyra tettem le. A bőröndöket elővettem és minden nyári cuccomat belepakoltam. Egy órás pakolás után készen álltam, így gyorsan felöltöztem és anyut hívtam fel a szobámba. 

- Tudnál, ma vigyázni Bellára? - néztem rá bociszemekkel.

- Persze kicsim, megleszünk mi ketten. - mosolyodott el, majd leült az ágyra Bellushoz. - Azért vigyázz magadra kicsim, jó? - aggodalmaskodott.

- Rendben, vigyázok mint mindig - kacsintottam rá. - Ne mozduljatok, ezt meg kell örökítenem! - adtam ki a parancsot, majd lefotóztam őket. A képet kitettem twitterre Liamnek, majd anyunak és Bellusnak egy puszit nyomva az arcára indultam útnak a Starbucks-ba, ahol Lexivel fogok találkozni. Hamarabb értem oda, mint kellett volna, így kikértem a kávémat és a sütimet, majd telefonomat elővéve néztem fel gyorsan twitterre. Egy kép fogadott, amin Harry jelölt meg. 

"@Emily_Payne a riport után! Szeretünk és hiányoztok! Harry xx"

Válaszoltam neki a kép hosszas nézése után. Rájöttem, hogy Liamnek nagyon jót tett Dani. Amióta ismeri csak mosolyog és mosolyog. Imádom boldognak látni a testvéremet.

"@Harry_Styles nagyon csinosak vagytok;) Ti is hiányoztok, fergeteges hírem van. Szeretünk! Em &Bella xx"

- Szia! - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

A telefonomat eltéve vettem észre Lexi mosolygós arcát. Két puszival köszöntünk egymásnak, majd leült velem szembe és rendelt ő is magának kávét. Jól elbeszélgettük az időt, közben kávézgattunk. 

- Mosolyogj! - tartotta felém a telefonját és a következő pillanatban, már a twitter jelzőhangját hallottam meg.

"Starbucks-ban egy jó kis trécselés @Emily_Payne társaságában. Csak úrinőhöz méltóan, kisujj fel! Egy remek estének nézünk elébe! Hiányoztál már:) L. xx"

- Buliba készülünk? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, hiszen holnap utazunk, nem nézhetek ki úgy, mint egy zombi.
- Ha van kedved, tudod, ha buliról van szó Lexi bármikor bárhol benne van! - kiáltotta el magát a kelleténél kicsit hangosabban.
- Az a helyzet, hogy mi holnap utazunk, deeeee - húztam el - mehetünk!
- Szuper! - állt fel és a táskáját a kezébe vette.

Meg sem engedte, hogy nyugodtan megigyam a kávémat, így útközben szürcsölgetve fejeztem be a meleg italom elfogyasztását. A lakásunk elé érve nyúltam a kulcsokért, majd  zárba helyeztem, ahol anyu kérdő tekintetével találtam magamat szembe. Bella sehol sem volt, ebből arra következtettem, hogy alszik. A nappali felé véve az irányt ültem le anyukám mellé, aki kérdő tekintettel vizslatott minket.

- Buli szagot érzek a levegőben. - sóhajtott egyet egy mosoly keretében.
- Fel tudok kelni reggel anyu, de Lexit olyan régóta nem láttam. Nem lenne gond? - vetettem be a legmegbízhatóbb, legellenállhatatlanabb kutyakölyök szemeimet.
- Utálom, ha így nézel rám, de legyen! Vigyázzatok magatokra és reggel korán kelés van ugye tudod kisasszony? -legyintette meg előttem a mutatóujját.
- Tudom, tudom, és ígérem fent leszek, de akkor most megyünk készülni! - álltam fel a kanapéról és indultam el a lépcső felé. - Ja és anyu...- fordultam vissza anyu felé.
- Vigyázok rá, menjetek!
- Köszi! Szeretlek! - húztam fel a lépcsőn Lexit.

"A világ legtökéletesebb párja! Imádlak titeket @Eleanor_Calder
@Louis_Tomlinson! :) Hamarosan látjuk egymást. Puszi addig is
Em xx :) "

A szobámba érve halkan elkezdtünk készülődni, mivel Bellus más az igazak álmát aludta. Lexi egy fekete eléggé sokat mutató felső mellett döntött én csak egy fekete topot kaptam magamra és egy fehér álarcot, mivel álarcos buliba megyünk. Fél óra készülődés után épp indultunk volna, amikor a telefonom dallama zavarta meg a pakolászásunkat. Louis volt az, párat csörgött, így igényt tartva a webcamerázásra. Gyorsan a gépemet bekapcsoltam, majd beléptem twitterre, ahol már el is kezdődött a gyors cseverészés. Eleanorral voltak ketten, mivel a fiúk most nem tartózkodtak náluk, csak az ő társaságukat élvezhettem ki. Elmondtam nekik, hogy holnap utazunk, így kevesebbet tudunk beszélni és, hogy most megyünk emiatt, nem tudunk most beszélni. Gyorsan még mentettem róluk egy képet, amit a kapcsolat megszakítása után rögtök ki is tettem. Gyorsan Bellusnak még adtam egy puszit, majd útnak indultunk Lexivel. Már jó későre járt az idő, így apu is lent ücsörgött anyu társaságában a nappaliban. Nekik is egy gyors puszit adván, már tényleg útra készen voltunk. Kabátunkat felvéve hívtunk egy taxit és indultunk el a party helyszínére. Mit is mondjak...a helyszínre érve már éreztem, hogy én nem vagyok ide való. Minden lány párral maga mellett érkezett, aki meg nem az azért jött, hogy párt találjon. Kissé kellemetlen volt a helyzet, mert az én párom Londonban tartózkodik. Már vagy egy órája ott voltunk Lexivel, kellőképpen ittunk is, amikor valaki megragadta a csuklómat és ismerős hangon szólt hozzám. Hirtelen megfordultam és nem hittem a szememnek. Komolyan, hirtelen csapásként ért, hogy itt van.

- David? Tényleg te vagy az? - húztam feljebb az álarcomat.
- Szia szépség! - ölelt meg. - Nem gondoltam volna, hogy itt talállak. Csak nem elhagyott a hű lovagod? - kacérkodott.
- Nem, szó sincs róla. Hazajöttünk anyuékkal ő meg Londonban van. De, hűha. Semmit nem változtál.
- Ahogy te sem! - mosolyodott el.  - Csinálhatok rólatok egy képet? - mutatott fejével Lexire.
- Persze!! - kiáltotta el magát Lexi miközben kezét a magasba emelte.

A képet Dav gyorsan megcsinálta, majd pötyögött valamit a telefonján. Később meg is tudtam mit. Twitterre kitette rólunk ezt a "csodás" képet.

"A még mindig gyönyörű @Emily_Payne és barátnője @Lexi_Peterson
társaságában élvezem ezt a csodálatos party-t. :) Egy élmény! ;) " 

Rögtön válaszoltam is neki, majd telefonomat visszatettem a táskámba.

"@David_Adams ne túlozz kérlek! ;) Jó újra látni! És ne kockulj, hanem bulizz! Em. xx :) "

Félve küldtem el a választ, hiszen tudniillik Harry folyamatosan nyomon követi, hogy milyen képen jelöltek meg, így gondolom ez sem maradhat ki. Tuti féltékeny lesz, vagy valami megjegyzése lesz  a képre. 

- Em beszélhetnénk? - zökkentett ki aggodalmaskodásomból Lexi. 

- Persze! - indultam el a hátsó kijárat felé. - Szóval? - mosolyogtam. 

- Lesz majd egy fellépésünk és arra gondoltam, hogy beállhatnál táncolni, ha van kedved. 

- Húha! Hát nem is tudom... ott van Dani. - húztam el kicsit a számat.

- Dani nem lesz akkor itthon, azért gondoltam rád, ráér még döntened úgyis csak 1-2 hónapon belül lenne esedékes. - vetett rám egy reményekkel teli mosolyt.

- Rendben, gondolkodok rajta! - öleltem át. 

Visszamentünk a terembe, majd David jött oda és együtt táncoltunk. Láttam rajta, hogy van benne rendesen alkohol, de tud arról, hogy mit csinál. Úriember módjára tartotta magát, így csak a derekamnál állapodott meg a keze, miközben "részegen" a nyakamba borulva dülöngéltünk jobbra-balra. Az órára nézve elképedtem, mivel hajnali ötöt mutatott. Lexit megkeresve indultunk haza. Fél hat tájékán már az ágyamba feküdve vártuk, hogy az álommanó ránk hintse porát. Pár perc múlva ez be is következet. Három óra múlva kedves édesanyám rikácsoló hangjára keltem fel, ami bántotta a füleimet. Lexi morgolódott mellettem, amin jót kacagtam. Gyorsan a fürdőbe igyekezve szedtem rendbe magamat, majd felöltöztem és kislányom ágyához igyekeztem. Hosszasan öleltem magamhoz és puszikkal kényeztettem kicsiny arcát, majd a felöltöztetése következett. Édesen álldogált már saját lábán, így még pár percig büszkén figyelte őt tekintetem. Végre Lexi is megemberelte magát és kábé akkora készült el, mint én Bellussal. Sőt, mi nekünk még arra is volt időnk, hogy egy kicsit visszabújjunk az ágyba és lustálkodjunk. A gépemet az ágyra téve vettem észre, hogy Harry (ahogy sejtettem) hozzászólt a tegnap esti képünkhöz. 

"Gyönyörű, mint mindig ahogy mondod @David_Adams.... :))  Csak, tudd, hogy van barátja ;) Harry" 

Már nem tudtam mit mondani erre, csak röhögtem. Anyu parancsoló és ideges hangja hallatszott fel a nappaliból, így a laptopomat lecsukva és a bőröndbe helyezve indultunk le hozzájuk. A lakást elhagyva taxit hívtunk, majd Lexitől búcsút vettem. A reptérre érve a csomagokat leadtuk és a repülőgépre felszállva vártuk, hogy végre felszálljunk. Pár perc után ez is bekövetkezett. 2 órás utazás után végre elértük a célpontunkat. A repülőtérről kiérve a meleg levegő csapta meg arcunkat, amit Bellus egy hangos kacajjal konferált. Egy taxit leintve ültünk be a  járműbe, majd apu bediktálta a célpontot és útnak indultunk. Mindössze fél órás út után megérkeztünk egy gigantikusan nagy szálloda elé. Mit ne mondjak tátva maradt a szám és a padlóról kellett fellapátolni az államat. Anyuék a cuccunkkal a kezükbe indultak el a recepció felé. A szobakulcsokat megkapva (hál istennek saját szobám van a lányommal, anyuéktól külön) indultunk el a szobánkba, majd lepakoltunk és eldöntöttük, hogy körülnézünk egy kicsit. Az aulába leérve első utunk a kinti medencéhez vezetett. Ha látattok már szépet ezt szorozzátok be vagy még százzal. Nem is kell mondanom, a kinti lapátolás után ide már kevés volt egy seprű. Telefonomat elő véve örökítettem meg a látványt, és tweeteltem ki drága bátyámnak, hogy miről is marad le.

"Karácsonyig anyuékkal itt leszünk! @Liam_Payne látod
mikről maradsz le? Te Londonban fagyoskodsz én meg
Bellával itt süttetem magamat. Azért szeretünk! Bella & Em. xx "

- Tetszik kicsim? - fordult felém anyu és apu egymást átkarolva.
- El sem hiszitek mennyire! Szeretlek titeket! - kezdett el könnyezni a szemem. 

23. Szeretem őt!

Sziasztok drága olvasók!:) Mivel a jövő hetem kilátástalan és nem akarok nektek csalódást okozni vagy csak váratni titeket, ezért a jövőhetit már most felteszem!:) Remélem elégedettek lesztek ezzel a résszel, mert őszintén szólva nem tartozik a kedvenceim közé, pedig igyekeztem. Szurkoljatok nekem a jövő hétre, mert már most nem bírom, pedig még el sem kezdődött. VISZONT!!!!!! Utolsó hétnek nézünk elébe, szóval már ezért megéri kibírni, mert legalább nem a szünetben kell tanulni 1000 dolgozatra. Tanulásról jut eszembe, megyek is és belevetem magamat az üzleti gazdaságtan rejtelmeibe. Milliószor puszillak titeket! Kitartást. 

Have  a nice day,

Wh ite. :)

" A gonoszság, akárcsak a szeretet, a szívből ered. Ezek az érzések összekeveredhetnek, és összezavarnak minket.. talán ez az, ami miatt rossz döntéseket hozunk, és ez az, ami miatt annyira megbántjuk a másikat ? "

*Emily szemszöge*

Éreztétek már azt, hogy több ezer ember bánt és valamiért hiszel nekik, még ha nem is igaz? Igen?! Én pont ezt érzem most. Harry esti telefonja után alig bírtam visszaaludni. Reggel nyűgösen keltem fel. Álmosan szememet dörzsölgetve mentem kislányom ágyához, majd kiemeltem őt onnan és egy hosszas reggeli ölelést és puszit adtam neki. Visszacsoszogtam vele az ágyamhoz és lefeküdtünk még egy kicsit lustizni. Gyönyörű selymes haját simogattam miközben csodáltam őt. Egy csoda! Szó szerint. Bárki bármit is mond és bárhogy elítél azért, mert 18 lassan 19 éves létemre már van egy kislányom, akit mindennél jobban imádok, nem érdekel. Életem legjobb döntése és nála jobb karácsonyi ajándékot nem is kívánhatnék. Úgy érzem mindenem megvan. Szerető családom, a legjobb testvér, egy édes kislány és végül, de nem utolsó sorban remek barátok és egy remek kapcsolat Harry-vel. A fiúknak ma van jelenésük az egyik televíziós műsornál, ahol mindent tisztázni fognak. Kíváncsi vagyok mit fognak az emberek szólni, vagy egyáltalán a fiúk mit mondanak. Az ágyam melletti lévő gépet tekintettem meg a földön így merészkedtem felnézni twitterre. Bárcsak ne tettem volna. Számos utálkozó üzenet várt a fiókomon, persze voltak olyanok, akik védtek, de több volt a rossz, mint a jó.

"@Emily_Payne nem írom le, hogy mit gondolok rólad, mert nyomdafestéket nem tűrő monológot bírnék rólad regélni. ;) Ameddig még tudsz addig menekülj! " 

"@Emily_Payne hiába vagy Liam testvére ég és föld vagytok. Csak egy szánalmas kis picsa vagy, aki felcsináltatta magát Niall-al és Harry mellett állapodott meg. Szép! A helyedben megbújnék egy sarokban és zacskót húznék a fejemre és a lányoméra is. "

"@Emily_Payne ne törődj a sok utálkozóval, biztosan ez is csak egy hazugság a média részéről. Az előttem levő emberek meg szégyelljék el magukat, hogy Liam húgával így viselkednek és szájukra veszik azt a gyönyörű kislányt! "

Az utolsó kommentár után elmosolyodtam, hiszen nem számítottam arra, hogy lesznek olyanok, akik megvédenek. Pár ilyen utálkozó hozzászólást még elolvastam, majd eldöntöttem, hogy mit sem törődve velük indulok le a lányommal a konyhába. A kezembe véve Bellát indultam el vele a nappali felé, ahol meglepetésemre anyu díszítette a fát. Mivel lassan karácsony lesz már teljesen rajta van az ügyön, hogy a lakást kidíszítse, ahogy minden évben teszi. Bellával leültünk reggelizni, ami elég hosszasra sikeredet, hiszen szórakozva reggeliztünk, anyu örömére. A konyha csupa ételmaradékban díszelgett, amit nagyjából mielőtt még a csatatérből elmenekültem volna Bellával, eltakarítottam. A szobámba sietve a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Lexivel folytattam egy röpke kb. fél órás beszélgetést, mivel hallotta, hogy New Yorkban vagyok és ő is itt tartózkodik most a fellépések miatt. A telefont letéve indultam el a maszatos kislányommal a fürdő felé, majd vizet engedtem a kádba és levettem róla a ruhácskáit. A kád széléhez állt pucér kis popsiját villogtatta felém. Telefonom után nyúlva gyorsan megörökítettem ezt a pillanatot.

"Pancsi New Yorkban a saját lábunkon állva! :) Imádom! Em. xx"

A képet ki tweeteltem, de nem a fiúknak, nehogy ezt is felkapják az újságírók. Bellával hosszas ideig fürödtünk, majd felöltözve eldöntöttük, hogy elmegyünk egy jó kiadós sétára. A nappaliba érve már a feldíszített fa várt. Álmélkodva néztem Bellussal a szépen feldíszített fát, majd, amikor az államat sikerült a padlóról felszednem megdicsértem anya munkáját.

- Ez meseszép lett anyu! 

- Igyekeztem kicsim! Csak nem sétálni mentek? - érdeklődött, mivel látta, hogy Bellus és én már kabátban vagyunk.

- De! - mosolyodtam el magamat és Bellára vezettem a tekintetemet. - Velünk tartasz? 

- Nagyon szívesen! - válaszolta, majd elrohant öltözni.

Csupán húsz percet kellett rá várni és elindultunk a nagy túránkra. Anyuval rengeteget beszélgettünk az úton, persze nagyon sok fiatal lány megnézett minket az utcán és eléggé szúrós tekintettel néztek rám. Már vagy egy órája sétálhattunk, amikor elértünk egy játszótérhez. Bellát kivéve a kocsiból egy libikóka felé vettük az irányt, ahol egy másik kisbaba ücsörgött. Bellust ráültettem a másik végére, majd boldogan játszottak a kisfiúval a mi segítségünkkel. Kicsit hátrálva a libikókától és így Bellától is megörökítettem a pillanatot. 

"Liam_Payne már most pasizik  a keresztlányod! Hiányoztok! Bella&Em&Sara xx"

Liamnak ki tweeteltem a képet, gondolom ebből nem fognak szerelmi történetet írni a kedves újságírók. Miután a kisfiú elhagyta a játszóteret, nehéz szívvel bár, de mi is elindultunk haza, immáron mindenki a saját lábán. Igen.igen Bellus is próbálkozott kisebb nagyobb sikerrel a sétálással az én segítségemmel. Amikor már nagyon lelassult a helyzet, anyu kezébe fogta és cipelte az unokáját. Annyira fura kimondani ezt a szót, hiszen anyu is fiatal még én meg pláne és már van egy unokája. Hosszasan gondolkodtam ezen és közben vigyorogtam. Anyu hangja hozott vissza a való világba.

- Csináljunk Liamnek egy képet! Lefotózol minket Bellával? - mosolygott rám anyu, miközben elindult a korcsolyapálya felé.

"@Liam_Payne Anyu külön kérésére egy kép! Meglepő mi? Szó mi szó, anyu neked küldi! xx"

A kép után anyuval és Bellával fáradtan cammogtunk haza, ahol már apu várt a kanapén ülve. Mosolyogva mentünk mind a hárman a nappaliba, amit a karácsonyfa világított be.

*Harry szemszöge*

Életemben nem voltam még ilyen ideges, mint most. A fiúkkal már itt vagyunk a helyszínen és várjuk, hogy elkezdődjön az adás. 

- 1 perc és kezdünk! - szólalt fel az egyik stúdiós. 

- Jó estét hölgyeim és uraim! - szólalt meg a műsorvezető. - A mai este különleges vendégeim lesznek, akiknek főleg a tinilányok fognak örülni. Fogadjuk nagy szeretettel a One Directiont! - kezdte el a banda nevét hangosabban mondani, amire tinilányok száza sikított fel.

A fiúkkal egymás mögött elindultunk be a "szobába", ahol vártak már minket. Fagyos volt a hangulat, mivel mindannyiunkat bántott ez az ügy. Egymás mellé leültünk, majd köszöntöttük a közönséget és a műsorvezetőt is.

- Szóval itt vagytok! - mosolyodott el és az újságot szorongatta. - Azért jöttetek ide, hogy ezt a cikket tisztázzátok - mutatta fel az újságot. - Mi is a helyzet most veletek? 

- Kezdjük ott, hogy az a cikk úgy ahogy van hazugság és kitaláció. - szólalt fel sóhajok közepette Liam. - Nem tudom, hogy honnan vették, hogy Niall gyereke, de ezt biztosra állíthatom, hogy hazugság, ugyanis Emily és Niall csak most találkoztak, amikor ideköltözött hozzám. És az, hogy Niallal nincs képe vagy, hogy rossz a kapcsolata...már önmagában felháborító, mint maga ez az egész cikk. Nagyon bánt, hogy két barátomat is meghazudtolták és vádolták, főleg, hogy az egyik a húgom, akit most a rajongóink támadnak, ok nélkül, így bántva engem is. Az, hogy Emilynek eléggé korán született egy kislánya, aki mellesleg a keresztlányom és mindegyikünk imádja, arról nem csak ő tehet, de nagyon tisztelem azért, hogy megtartotta és vállalta a felelősséget. A másik dolog, hogy ebből a szempontból nem értettem soha a rajongókat. Lehet ezzel most sok mindenkit bántok meg, de, ha szeretnek minket elfogadják a tényeket és nem csinálnak bolhából elefántot. Folyamatosan csak bántják azt, akit mi szeretünk, persze tisztelet a kivételnek, de többen vannak azok, akik bántanak, mint akik segítenek. - fújta ki a levegőt Liam.

- Húh, ez őszinte! - mosolygott Liamre a műsorvezető. - És Harry, részedről is hazugság a cikk, vagy együtt vagytok most Liam húgával? - szegezte felém a tekintetét.

- Az a helyzet - mosolyodtam el - Emily teljesen magával ragadott. Szeretem őt és együtt vagyunk. Ő is itt lenne most velünk, de New Yorkba kellett utaznia, így csak karácsony után láthatom legközelebb. Nagyon szeretem őt is és Bellát is. Remekül kijövünk és csodálom őt, hogy ilyen erős annak ellenére, ami történt vele. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és mielőtt megkérdeznéd, hosszú távra tervezek vele. Tudom emiatt sok Directioner fogja őt támadni, ahogy most is teszik, de ahogy Liam mondta, ha szerettek minket, akkor elfogadjátok a tényeket és nem bántjátok a szeretteinket. Nem is ismeritek őt és úgy ítélitek el, és pont ma reggel olvastam, hogy odáig is elfajult néhány rajongó, hogy Bellát bántották, ami már egy külön kategória. Emily és Bella is egy angyal és ennek ellenére, hogy ti nem ismeritek elítélitek és így alkottok véleményt, pedig nem kéne. Engem bántotok ezzel a legjobban! - néztem a tömeg felé. 

- Sok boldogságot nektek Harry! - szólt felém a műsorvezető. - Az utolsó alanyunkat kérdezném meg. Niall, hogyan érintett ez a cikk? 

- Őszintén szólva nagyon rosszul. Amikor megláttam egyből Emilyre gondoltam, hogy most milyen érzés lehet neki. Igaz engem is ért hideg és meleg is egyben, de inkább a kedves, védő rajongók találtak meg, akik javarészt elítélték a védelmező szövegemben Emily-t. Hiába..egy ilyen cikk tönkre is teheti az embert, ezt lelki szintre értettem. Hiába mondja az ember, hogy "nem számít, nem törődöm vele vagy esetleg minden rendben van" mégsem úgy gondolja és érzi. Az ember ilyenkor elgondolkodik egy-egy utálkozó üzeneten és belevési a gondolataiba, ami egész nap ott kering. Emily hiába mondja, hogy jól van tudom, hogy nem így érzi. Nem értem miért kellett ezt csinálnia annak a bizonyos S.M.-nek, aki az újságot írta, de magába nézhetne egy kicsit, hogy mekkora bajt is kevert így nekünk. Annyit kérek a rajongóinktól, hogy Emily-t ne bántsák, főleg ne Bellus-t! - mondta el szép lassan Niall.

A műsor Niall-al végződött, így elköszönve a közönségtől és a nézőktől csináltak rólunk egy képet kérésre és már indultunk is haza. Végre valamennyire tiszta szívvel léptem be az üres lakásom ajtaján, majd a mai képet megosztottam Em oldalán. Rengeteg képet találtam a mai napról Bellusról, amire írtam pár hozzászólást is neki. Fáradtan dőltem be az ágyamba és gondolataimban Em-el és Bellával aludtam el.

1. díj! :)

Köszönöm szépen a díjat *Beccsu♥-nak! :)

1.Írj magadról 11 dolgot!

2.Válaszolj 11 kérdésre!

3.Írj 11 kérdést!

4.Küldd tovább 11 blognak.

1.

• Nincs testvérem, de az unokaöcsémet úgy szeretem, mintha az öcsém lenne.
• Csak egy barátnőm tud arról, hogy írok, mert jobbnak tartom, ha nem tudják, hogy "ki is vagyok valójában".
• Lassan 19 éves leszek és még mindig nem vagyok teljesen komoly, ami szerintem nem is olyan nagy baj.
• Utálom a kórházakat és a dokikat, mivel rossz élményeim vannak.
• Szeretem Magyarországot, viszont nem szeretek itt élni.
• Fő mottóm : Ne add fel a reményt, illetve merj álmodni!:)
• Próbálok mindent pozitívan nézni, még ha nagyon nehéz is az.
• Nehéz elnyerni a bizalmamat, mivel sokan visszaéltek vele.
• Félénk vagyok és szótlan idegenek társaságában, nehezen nyílok meg.
• Szeretek írni, mert így legalább létre tudok hozni egy külön világot.
• Imádom a gyerekeket, ebből adódóan szeretnék pár év múlva majd egy sajátot.

2.

1. Miért lettél Directioner?

Hmm... egyből megfogott a fiúk zenéje, szeretem, ha valaki olyan zenét énekel, ami érzelmekkel van teli még, ha fiú is.

2. Mi vett rá a blogolásra?

Barátnőm egyik nap írta, hogy blogot ír. Elgondolkodtam, hogy én miért ne kezdhetnék bele? Tulajdonképpen most neki köszönhetem, hogy írom a blogom.

3. Van/volt olyan álmod, amit szeretnél valóra váltani?

Tiszta szívvel tudom azt írni, hogy van! Nagyon is sok. Törekszem, hogy mindegyiket valóra váltsam.

4. A zene milyen hatással van Rád?

Attól függ milyen. Vannak olyan zenék, amiket ugrálva éneklek, de viszont van olyan is, amin elsírom magamat. 

5. Álom város/ország?

London, London, London és London! :) Kiskorom óta Anglia vonz. 

6. A(z) 1D-n milyen zenéket szeretsz még?

Mindenevő vagyok zene terén. Jó az ilyen nagyon zúzós zenéket a kemény rock-ot nem szeretem, de azon kívül jöhet bármi és, ha tetszik képes vagyok több ezerszer is végig hallgatni. :)

7. Milyen nyelveken tudsz még - a magyaron kívül :P ?

Angol. 

8. Kedvenc számod? ( Mármint szám szám, nem zene xD)

15 és 25, mivel mind a kettő fontos eseményt jelképez az életemben. :) 

9. Eddig mennyi blogod volt? 

Nemrég fejeztem be az első blogomat. Most ugye van ez és mivel lassan befejezem elkezdtem egy másikat. :) + van egy közös blogom egyik barátnőmmel :))

10. Ha valamelyik híresség család tagod lehetne, kit választanál?

Selena Gomez! :) 

11. Van háziállatod? Ha igenn, milyen? 

Van két macskuszom :) 

22. Ne haragudj...

Sziasztok drága olvasók!:) Elnézéseteket szeretném kérni, hogy ilyen későn hoztam meg a 22. részt, de végzősként nem egyszerű az ember dolga. A héten valami irgalmatlan sok dolgozatot írtunk, a jövőhétről ne is beszéljünk (ugyanis minden napra van legalább egy témazáró). Most volt a tablófotózás is meg minden ilyen nyalánkság, így már nyugodt szívvel várhatom a karácsonyt és a szünetet. A következő részt a   dolgaim miatt nem tudom mikor fogom hozni, de mindenféle képen már legkésőbb hétvégén olvashatjátok! Örüljetek amíg nem itt tartotok, mert borzalmas ez a felhajtás. Várjátok már a szünetet? Ki mit kért karácsonyra? Sok puszit küldök nektek és kitartást, lassan pihi!

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Életed során sajnos történni fognak rossz dolgok, az emberek néha megbántanak majd, de ezt nem használhatod kifogásként arra, hogy Te is megbánts másokat!"

Lehet! Ezt teljes szívemből tudom csak mondani. A tárgyalóteremben ülök már vagy fél órája, ahol azon megy a vita, most mi legyen Peterrel és Kate-el. Tudjátok valami borzasztó érzés embereket így bilincsbe vetve látni, de valamilyen szinten sajnálom őket, még ha nem is kéne. Bellus többször sírt a tárgyalás alatt mint egész eddigi élete során, ami nyugtalanított engem. Bűnös! Hangzott el a bíró szava egy kalapácsütést követően egy órás tárgyalás után. Lehajtott fejjel ültem a tárgyalás végén, amikor Petert és Kate-et kivezették.

- Sajnálom, én nem ezt akartam! - hallottam meg Kate hangját.

Nem tudtam rá mit mondani. Dühös voltam, de egyben sajnáltam is. Bellával a kezemben indultam el a tárgyalóteremből ki a friss levegőre. Az ájulás kerülgetett, egyszerűen nem értettem mi bajom van, de rosszul vagyok. Anyut pillantom meg az ajtóban, amint a kocsi felé igyekszik, így még időben adtam kezébe Bellát. Elájultam. Hogy honnan tudom? Otthon keltem fel az ágyamban. Anyu aggódó tekintetét vettem észre magamon.

- Mi történt? - kérdeztem eléggé halk hangon.

- Elájultál kicsim. - bingó, megmondtam. - Minden rendben? Mármint, nem ájul el az ember csak ok nélkül. - nézett rám sejtelmesen.

- Mire gondolsz?

- Talán...- kezdett volna bele, de félbeszakítottam.

- Anya, csak ideges voltam. A stressz miatt volt. - nevettem fel.

Anyu a fejét rázva ment ki a szobámból. Lehetetlen, hogy állapotos legyek! A bizarr gondolatokat elhessegettem, majd a telefonomért nyúltam, hiszen Gemmát és még a fiúkat is fel kell hívnom. A Liam által megadott számot bámultam, majd erőt véve tárcsáztam azt. Kicsöng..Kicsöng

- Igen, tessék Gemma Styles! - szólt bele kedves hangon a lány.

- Szia Gemma, Emily Payne vagyok! - mutatkoztam be illedelmesen

- Azaz Emily? Te vagy Liam húga ugye? - ugrott fel a hangja 2 oktávval feljebb.

- Igen, én vagyok az. - mosolyogtam el magamat.

- Anya el sem hiszed kivel beszélek! Emily-vel! - kiabált oda Anne-nek. - Harry Emilyje? - hallottam immáron közelebbről egy idősebb nő hangját. - Igen, Harry Emilyje. - nevetett most már Gemma is.

- Nem zavarlak titeket?

- Nem, dehogy bocsi, csak meglepődtem, hogy hívtál. Harry rengeteget mesélt rólad. - vált nyugodtabbá a hangja.

- Liam adta meg a telefonszámodat, és szeretném, ha ez a beszélgetés közöttünk maradna. Karácsonykor szeretnénk Bellával meglepni Harry-t, de mondta Liam, hogy Holmes Chapel-ben lesz. És azt szeretném kérdezni, hogy...- vakartam meg a tarkómat, amikor félbeszakított.

- Nem zavartok és szívesen várunk! Kimegyek értetek kocsival is szívesen és Harry-t addig elküldjük itthonról, hogy még nagyobb legyen a meglepetés. Örülünk legalább végre megismerhetjük azt a lányt, aki így elrabolta az öcsikém szívét!

- Annyira köszönöm! Akkor ne szóljatok neki, és majd hívlak még ez ügyben! - fújtam ki a levegőt

- Rendben! Várunk nagyon és nyugi, nem szólunk neki! Puszilunk, szia! - köszönt el.

Letettem a telefont. Mérhetetlenül boldog voltam, mivel már most szimpatikus a nővére. Egy idegen telefonál neki és egyből belemegy az ötletbe, hihetetlen. Kifújtam a levegőt, majd Harry telefonszámát kezdtem keresgélni. Miután megtaláltam tárcsáztam.

- Tudod te mennyi az idő? - mormogott bele a telefonba.

- Napsütötte reggelt London! - nevettem el magamat.

- Honnan tudtad, hogy süt a nap? - időzött egy kicsit a kérdéssel.

- Ráhibáztam?! - kérdeztem meg nevetve.

- Mi annak az oka, hogy egy szépséges lány kora reggel hív?

- Harry - nevettem el ismét magamat. - Lassan egy óra lesz Londonban.

- Tudom, de szeretek sokáig aludni. - mormogott.

- Akkor gondolom még nem láttad a mai újságot. - vált komollyá a hangom és sóhajtottam egyet.

- Eltaláltad. Csak nem mi vagyunk benne? - hallottam hangján, hogy nevet.

- Harry nézd meg, mert nekem nem volt vicces, amit benne találtam.

- Olvasd fel! - vált komollyá a hangja.

*Harry szemszöge*

- Em. most leteszem, ezt tisztázom! - dobtam a telefont az ágyra magam mellé.

El sem hiszem, hogy ilyet írnak. Még hogy Niall gyereke. Meg vannak húzatva? Kora reggel már felidegesítettek. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, telefonomat felkaptam és a kocsikulcsomat, majd elindultam a próbaterem felé. Negyed órás utazás után odaértem. Gyors léptekkel közeledtem a szokott ajtó felé, ahova belépve 5 szempár rögzült rám.

- Láttad? - kérdezte idegesen Liam.

- Nemrég olvasta fel Emily, mivel később keltem a kelleténél. - huppantam le melléjük. - Most mit csináljunk? - idegeskedtem, mivel mást nem lehetett.

- Te rontottál el mindent Harry. Nem kellett volna megcsókolnod. - rohant ki a szobából Niall.

- Hagyd! Megbékél majd, ő sem így gondolta, csak az újságcikk megjelenése óta sok utálkozó tweetet kap. - húzott vissza a kanapéra Liam.

- A megoldás csak az lehet, ha élő adásban tisztázzátok ezt. - szólalt fel mellettünk Paul. - Intézkedem is.

A szobában kínos csend kerekedett. Egyszerűen ez egy olyan helyzet volt, amiből csak rosszul lehetett kijönni. Gondolkoztam a megoldáson és tényleg az tűnt a legésszerűbbnek, ha mi magunk adunk élő adásban "vallomást". Mint valami tárgyaláson. Tényleg, Em nem is mondta, hogy mi történt a tárgyaláson.

- Fiúk! - jött be telefonnal a kezében Paul. - Holnap élő adásban lesztek, szóval próbáljatok most az egyszer komolyak lenni!

- Most nem is tudnánk elviccelődni a dolgot, hidd el! - állt fel Liam, majd megveregette Paul vállát.

- Megyek megkeresem Niall-t. - szóltam a fiúk után, amikor kiléptem az ajtón.

Fogalmam sincs merre mehetett, de az épületben nem volt. Egyetlen egy helyet ismertem, ahova mehetett (mielőtt azt hinnétek, hogy a Nando's el kell, hogy keserítselek titeket, mert nem!) az a Central Park volt közel a stúdióhoz. Sokszor jártunk ki Niallal és beszélgettük el az időt, amíg szünet volt. Főképp Emilyről adott régebben tanácsokat, ami miatt most hála együtt vagyunk. Szerettem Niallban, hogy visszahúzódó, de mégis segít az embereken és mindig próbálja őket kibékíteni. A parkban járkáltam, amikor a szokásos padunknál ült kapucnival a fején és szemüveggel. Mosoly húzódott arcomra, mert örültem, hogy végre ennyi császkálás után rátaláltam az ír bandatagra. Lépteimet gyorsabbra vettem, majd lehuppantam mellé. Kezeimet a hátára helyeztem, majd nyugtatóan megpaskoltam azt egy kicsit.

- Ne haragudj Harry, hogy azt mondtam, amit, csak... - csuklott el a hangja.

- Sosem tudnék rátok haragudni Niall! - mosolyodtam el, amit ő nem láthatott.

- Tudom, de nem így kellett volna viszonyulnom hozzád. Reggel a twitteren rengeteg utálkozó üzenet jött a cikk miatt, miszerint egy "Szemét vagyok, hogy elhagytam Emily-t és ott hagytam egy gyerekkel a nyakán". Voltak persze olyanok is, amik "Niall ne törődj az utálkozókkal én szeretlek, még ha tied is a kislány! Emilyről meg megvan a véleményem!" - hadarta el a rajongók által kapott üzeneteket, amikre kidülledtek a szemeim.

- Hogy mi van? - húzódott pár oktávval feljebb a hangom.

- Emilynek sem lehet most könnyű. - rázta meg a fejét.

- Niall holnap mindent tisztázunk. Élő adásban leszünk egy műsorban. Paul intézte el. A többivel meg ne törődj, a directionerek imádnak téged, és mi is tudod jól! - öleltem át most már a barátomat.

- Na, gyere menjünk vissza, már biztosan keresnek minket. - álltam fel és elindultunk a stúdió felé.

Gondolhatjátok milyen aktívak voltunk ezek után a próbán. Ilyen rosszul még soha életünkbe nem teljesítettünk. A parányi szobában érezni lehetett, hogy mindannyian kedvtelenül csináljuk a dolgunkat és egyáltalán nem ott vagyunk gondoltba. Abba bele se mertem gondolni, hogy Emily most milyen vacakul érezheti magát a történtek miatt, de majd a próba végén felhívom és mindenről értesítem őt. Már jócskán kezdett lemenni a nap, amikor kikászálódtunk a próbateremből. Telefonomat elővéve baktattam a kocsim felé és intettem a fiúknak köszönés képen. Emily számát tárcsáztam, miközben elindítottam a kocsit így utnak eredve haza.

- Jó estét London! - szólt bele álmos hanggal.

- Tudom, felébresztettelek, de nem volt alkalmam ma előbb hívni. Jól vagy? - kérdeztem tőle kissé aggodó hanggal.

- Hát, ha azt jónak lehet venni, hogy mindenféle sarkon álló nőszemélynek elhordott az újság már azzal, hogy azt állították Niall a lányom apja, de te neveled, pluszban még a ti rajongóitoktól is megkapom a szép üzeneteket, hogy szálljak le rólatok, tulajdonképpen ezeket figyelembe se véve kicsattanok az örömtől. - nevetett fel gúnyosan.

- Emily holnap mindent tisztázunk! Paul összehívott egy úgymond sajtótájékoztatót, így élő adásban mondjuk el az igazat. - hadartam el, majd kiszálltam a kocsimból, mert időközben megérkeztem a kívánt célponthoz.

- Harry... - csuklott el a hangja. - Niall, hogy viseli? 

- Rosszul... - sóhajtottam, majd leültem a kanapéra. - Rengeteg utálkozó üzenetet kap, meg sokat, amiben védik őt viszont...viszont téged ócsárolnak.

- Gondoltam. Talán rosszul döntöttünk Harry. Talán nem kellett volna elmenekülnöm innen és nem lenne ez a baj. Én tehetek mindenről. - hallottam, hogy könnyei csak úgy folynak.

- Emily ezt most felejtsd el!Nem a te hibád, csupán a riporterek hordanak össze mindenféle hazugságot. Szeretlek és csak ezt jegyezd meg! Az utálkozókkal meg ne törődj, akik téged bántanak, engem is bántanak. Sajnálom, hogy nem lehetek most ott veled, de holnap minden tisztázódni fog, ígérem!

- Szeretlek Harry! És ne haragudj, hogy hisztis liba vagyok, csak annyira sok ez nekem hirtelen, hogy el sem hiszed. Először a hazautazás, a tárgyalás, aztán meg ez.. Kíváncsi vagyok mi jön még ezután. - hangja nyugtalanabb volt, mint még eddig. 

- Tényleg, ha már itt tartunk. Mi volt a tárgyaláson? - tereltem el egy kicsit a témát.

- Börtönbüntetésre ítélték őket. 10 év. 

- Miért érzem azt, hogy nem örülsz ennek? - változott komoly hangnemből érdeklődőbe a hangom.

- Mert nem örülök! Tudod eszméletlenül rossz volt látni őket bilincsbe verve. Főleg, amikor kivezették őket és a bíró kijelentette, hogy bűnösök. Ezen belül még Bella is végig sírta a tárgyalást. - hadarta el.

- Em. Figyelj..megérdemelték. Gondolj arra, hogyha most nem ott bent ülnének, lehet megint Bella elrablásán törnék a fejüket. Megkapták azt, amit meg kellett kapniuk. Örülj annak, hogy ott van Bella épp és egészséges és, hogy mi is itt vagyunk neked és még több százezer ember. - próbáltam nyugtatgatni.

- Valamilyen szinten igazad van, de tudod most több százezer ember inkább gyűlöl mintsem szeret. - nevetett fel. - Viszont, ha nem haragszol, most megyek aludni, mivel lassan kelhetek. Tudod, időeltolódás. - oktatott ki kacéran. 

- Tudom, tudom. Hisz nem vagy itt mellettem, így akarva és akaratlanul is eszembe jut, hogy távol vagytok tőlem. - sóhajtottam. - Jó éjt Emily! Szeretlek és ne törődj senkivel! 

- Jó éjt Harry, holnap hívj fel azért, hogy mi volt, mondjuk látom majd a TV-ben. Szeretlek! Szia. - köszönt el, majd  a telefon búgó hangja jelezte, hogy a vonal túlsó felén lévő személy már nem hall.

A telefonommal felnéztem twitterre, majd egyet gondoltam és tweeteltem. A tweet után a szobámba cammogtam, majd egy gyors zuhany után az ágyba zuhantam és az igazak álmát kezdtem el álmodni. A holnapi napi riport gondolatával zuhantam mély álomba.

21. Különös újságcikk

Sziasztok! :) Mivel Mikulásra voltam olyan gonosz és nem "adtam" semmit, ezért kárpótlásul már ma olvashatjátok a 21. részt! :) Remélem mindenki sok csokit kapott és nem virgácsot;) Jó olvasást és kellemes hétvégét nektek!:) 

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Azokat a szavakat a legnehezebb kimondanunk,amelyek a legtöbbet jelentik."

Hogy mi is történt a csók után? Éppenséggel sokkban voltam utána, mert nem beszéltük meg, hogy bejelentenénk a dolgot, hogy újra együtt vagyunk vagyis összejöttünk. Csak álltam ott mint egy lecövekelt valami. Harry mosolyogva lehelt ajkamra egy puszit, majd kezébe vette Bellát arcocskájára adott egy puszit és kézen fogva indultunk el a terminál felé, ahol a lassan induló gépre kell felszállnom. Nehéz lesz ezt az 5 bolondot itt hagyni, főleg Liamet. Érdekes ugye? Amilyen rosszá vált a bátyámmal a kapcsolatom az X-factor miatt, most olyan jó is. Mindenben segít és ellát minket Bellával, amiért nagyon hálás vagyok neki. Harry miatt nem aggódok, bízok benne, bízok abban, hogyha visszajövök ugyan úgy fog várni, ahogy most szeret. Még ő igaz nem tud róla, de karácsony másnapján meglepem őt. Ahogy leszállt a gépem már hívom is majd Gemmát, hogy megbeszéljem a dolgokat. Gondolkodásom elég hosszasra sikeredet és ezt onnan tudom, hogy indul a gépünk tíz kerek perc múlva. Egy nő hívta fel a figyelmünket az ilyenkor szokásos dolgokra és "parancsolt" ránk, hogy szálljunk be a gépbe, feltéve, ha nem akarunk itt maradni. Szívem szerint az utóbbit választottam volna, de nem lehet, most nem. Harry kezéből kivettem Bellát és még egy utolsó csókot nyomva ajkaira indultam el a gép bejárata felé. Nem néztem vissza, mivel nem volt erőm. Nem akartam sírni és visszafordulni, mert tudtam, ha visszanézek, akkor maradok. Letörten léptem be a gépbe és foglaltam el a helyünket Bellával az első osztályon. Az öveket becsatoltam és az ablakon bámultam ki gondolatomban azzal a csókkal. Két dolog volt biztos 1. hosszú út áll előttünk 2. az a csók címlapon lesz.

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy azzal a csókkal egy iszonyatos hibát követek el, de nem érdekelt. Meg akartam mutatni az egész világnak, hogy milyen csodás barátnőm van. Egy hónap. Ezzel a gondolattal szálltam be a kocsimba, ami a parkolóban várt hűen. Fogalmam sincs, hogy fogom én ezt kibírni nélküle, de lehetetlen. Igaz minden nap fogunk beszélni, a fiúk megígértették vele, de az nem olyan, mintha ott lenne velem. Nem fogom érezni a jól megszokott kókuszos illatát a reggeli mosolyát az ágyban, ahogy mosolyogva vár mindig minket vagy csak Bellát, aki jóformán már a lányom. A karácsonyt otthon töltöm, mivel Em és Bella New Yorkban lesz. Anyuék örülnek neki, hogy végre hazatolom a képemet, amit megértek hiszen szinte sosem tudok hazamenni a koncertek a stúdiózás vagy a riportok miatt. A lakás elé leparkolva a kocsit battyogtam be a házamba. Kedvtelen ültem le a kanapémra és a távkapcsolót a kezembe véve nézegettem az unalmasabbnál unalmasabb adásokat. Fél órám eltelt ezzel, amikor végre rájöttem, hogy nekem most társaságra van szükségem. Elnyúlva a kanapén kerestem ki a fiúk számát, majd tárcsáztam. Mikor mindenkit értesítettem a dologról a konyhába igyekeztem és csináltam pár zacskó popcornt. Az ajtó csöngésére lettem figyelmes, így a konyhából kirohanva az asztalra letettem a tálat és az ajtó felé vettem az irányt. A fiúk álltak ott a két lánnyal maguk mellett. Beinvitáltam őket, majd a kanapén foglaltak helyet. 

- Mit nézzünk? - kérdeztem meg a DVD-s polc felé indulva.

- Hmm, valami...-kezdett bele Loui, amit félbeszakított Zayn.

- Semmi répásat! - nevetett fel.

- Jól van Malik...- duzzogott Louis.

- Egy kis mennyország? - szólalt fel El.

- Nekem jó! - szólalt fel a társaság fele egyszerre.

Betettem a filmet, majd Liam mellé lehuppantam. Kezeimet tördeltem, mert el akartam mondani neki, hogy mire számítson a ma történtek után. Csak magam elé meredtem és tördeltem ujjaimat, rossz szokás. 

- Mi a baj Harry? - fordult felém Liam, így hátat fordítva Danielle-nek.

- Tudod Liam...ma kimentem a reptérre Em-hez. - sóhajtottam. - És megcsókoltam. 

- Voltak fotósok? - hangja teljes nyugodtsággal szólalt fel. 

- Igen, voltak, de Liam nem bírtam ki. 

- Egyszer úgy is kiderült volna. De az biztos, hogy holnap címlapon lesztek. Tudod, hogy téged imádnak a fotósok a botrányaid miatt követni. - veregette meg a vállamat, majd visszafordult Dan-hez.

A film megható volt. Most valahogy az érzelmesebb filmeket jobban szeretem, mint eddig. A története a filmnek kifejezetten tetszett. Aki még nem látta csak ajánlani tudom. Azt hinnénk, hogy a végén Happy End lesz, de ez csöppet sincs így. Kate Hudson remekül alakította a szerepét, mint mindig, valahogy én képtelen lennék elengedni azt, akit szeretek nemhogy még megtudni, hogy rákos és a kezelést elutasítja így még biztosabb az a tény, hogy elveszítem. Őszintén bevallom a végére pár könnycsepp meg is jelent a szememben, de nem tehetek róla, annyira szomorú volt, hogy a főszereplő srác a végén sietve tudott csak elbúcsúzni a szerelmétől így egy utolsó "szeretleket" kinyögve. Szemeimhez nyúltam és letöröltem a kiszökkenő kusza könnycseppeket, majd a telefonunk csipogására lettünk figyelmesek. A twitterünk jelzett, hogy megjelöltek minket. Emily volt, Bellát tette ki szokás szerint, ahogy a repülőn élvezi az első osztályt. 

"@Louis_Tomlinson @Liam_Payne @Niall_Horan @Harry_Styles @Zayn_Malik Nézzétek!:)  Békésen utazgatunk a repülőn és lassan leszállunk a csodás New York-ba! 1 hónap múlva találkozunk, de már most hiányoztok nekünk! :( Bella&Em. xx"

- Háhááá! - ugrott fel Louis a helyéről, mi meg értetlenül néztünk rá.

- Louis, minden rendben van? - kérdeztem tőle döbbent tekintettel.

- Engem írt előre! Engem írt előre! - ugrándozott.

- Ja, miután szegényt letoltad. - sóhajtott Liam. - Na, de Harry mi megyünk. - állt fel Liam Daniellel és a többiekkel együtt elköszöntek.

Már jócskán esteledett, így mivel nem tudtam mit csinálni elmentem fürdeni, majd az ágyam felé vettem az irányt.

*Emily szemszöge*

A gépünk már leszállt New Yorkban, így már csak a csomagjaink akadályoztak meg abban, hogy elinduljunk haza. Bellus a földön ülve játszott a Louis által kapott zsiráfjával így a telefonomat elővéve gondoltam a múltkori után egy egyszemélyes bejelöléssel ki tudnám elégíteni.

"@Louis_Tomlinson IGEN CSAK TE!:) Bellus New York repterén játszadozik a zsiráffal, amit Tommo bácsitól kapott!:) Holnap beszélünk majd, a fiúkat gyűjtsd össze. Remélem elég kiengesztelő ez a kép a múltkori után, mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy az előzőnek is örültél;) Puszilunk Em&Bella. xx"

A kép elkészítése után Bellust a kezembe vettem, amikor észrevettem, hogy a szüleim közelednek felém bőröndök sokaságával. Érdekes módon fotósok száza fogadott minket, így őket kikerülve és Bellát takarva indultunk el haza. Húsz perces kocsiút után fáradtan estünk be a régi lakásunkba, ahol a régi emlékek sokasága tört rám. A bőröndöket csak a nappaliba tettük le, majd mindenki ment a saját szobájába, hogy kipihenjük az időeltolódást. Bellát a szobámba véve a fürdő felé igyekeztünk és együtt szálltunk be a kádba. Hosszasan időztünk a vízben így játszva vele egy kicsit, majd ásítozó tekintetét figyelembe véve vettem ki a kádból és igyekeztem vele a kiságya felé. Egy hosszas ölelés és pusziadás után betettem a kiságyba, majd úgy döntöttem én is lefekszem, mivel holnap tárgyalás. Reggel Ed Shreean száma keltett fel. Igen-igen élek halok Ed-ért, mert egyszerűen olyan szép hangja van, hogy bármit énekel én a vevője vagyok. Álmosan másztam ki az ágyamból és Bella ágya felé vettem az irányt, aki már ÁLLVA a kiságyból kukucskált ki. Segítség nélkül állt fel.

"Hölgyeim és uraim! Én így köszöntöm reggel anyát. Egyedül sikerült talpon maradnom! :) Büszke vagyok rá. Em. xx"

Miután ki tweeteltem a képet láttam, hogy Louis hozzászólt a tegnapi képekhez.

"@Emily_Payne Hogy a répába ne örültem volna. Épp a világfájdalmas képű Harrynél filmeztünk, amikor felpattantam a kanapéról! Örülök, hogy Bellusnak elnyerte a tetszését a zsiráf! Siessetek vissza és több csak Tommo-s posztot, mert a végén még megsértődök újra! BooBear xx"

"Louis_Tomlinson nézd meg a ma reggeli képemet!;) Valahogy gondoltam, hogy az lesz a reakciód a múltkori után. És ne félj posztolok ki majd neked, félek a haragodtól...:\ Em&Bella xx" 

Válaszoltam Louis tweetjére és utána Bellával törődve felöltöztettem őt és én is felöltöztem, majd a konyha felé vettük az irányt, ahol már anyu várt minket, kicsit elgémberedett arccal. Bellust beültettem az etetőkébe, majd elé téve a kaját, anyuhoz siettem, hogy egy puszival köszöntsem.

- Jó reggelt! - ugráltam oda mellé.

- Jó reggelt kicsim. - erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Mi a baj anya? Látom rossz kedved van.

- Ma lesz a tárgyalás, izgulok egy kicsit, a másik meg ez. - tolta elém a mai napi újságot.

Katt a képre!:)

Üveges tekintettel meredtem magam elé. Hogy Niall lánya? Komolyan nem tudtam már, hogy mit gondoljak, nem hittem a szememnek, hogy miket írnak ebben a cikkben. Attól függetlenül, hogy Niall-al még nem kaptak le és Bellát sem nem kell azt feltételezni, hogy az ő gyereke. Idegesen tettem le az asztalra az újságcikket, majd vettem el Bellus elől a kiüresedett tányért. Kivettem a székből, majd megtisztogatva vártam anyuékat, hogy elkészüljenek. A nappaliba igyekeztem addig a lányommal és gondolkodtam, hogy vajon Harryék mit fognak a cikkre szólni. Sőt, mit fognak a rajongók erre reagálni? Gondolkodásomból anyuék zökkentettek ki. Bellára ráadtam a cipőt, a kis kabátot, sapkát, majd én is felvettem a sajátomékat és útnak indultunk a tárgyalásra. Vajon lehet még rosszabb ez a nap?- kérdeztem magamtól, csak sajnos nem tudtam rá a választ.