40. Paris?!

Sziasztok drágáim!:) Hát elérkeztünk ide is... 40. fejezet és kezdődik a II. évad, ahogy megszavaztátok.  Ha belegondolok, hogy most kéne befejeznem ezt a blogot, kiráz a hideg.  Ha az oldalt nézegetem könnybe lábad a szemem, 37 rendszeres olvasó, majdnem 20.000 oldalmegjelenítés, incredible! Nem hittem volna, hogy ennyi minden fog történni, őszintén azt hittem, hogy lesz max. 5-10 rendszeres olvasóm és ennyi, de ti túlszárnyaltátok az elképzeléseimet. Tudom, hogy mostanság kevesebbet szerepel benne Bella, de most ki kellett kicsit írnom a forgatókönyvből, de hamarosan visszatér!:) Egy kérdésem lenne még hozzátok: Eszembe sem jutott, de többen is írtátok, hogy jó lenne, ha Emily beszélne Matt-ről Harry-nek. Ennyire szeretnétek, hogy elmondja a dolgokat? Mert, ha igen, akkor úgy alakítom a dolgokat a fejemben!:) 

Laters,

Have a nice day, 

Wh ite:*

"Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka,
hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom."

Fél órája egy magán repülő kényelmét élvezhetem, de fogalmam sincs, hogy mégis hova visz. A lányok, akik minden kívánságunkat figyelik, folyamatosan újratöltve a poharat, adják a kezünkbe a hideg pezsgőt, amitől  már kezdek kicsit szédülni. A poharat a számhoz emelve kortyolok bele a finom, hideg, kissé édeskés nedűbe, ami torkomat csiklandozva halad lefele, egészen a gyomromig. A velem szemben elhelyezkedő elegánsan kiöltözött úriember természetesen nem képes elárulni, hogy mi az úti cél  így egy kicsit magamban fortyogva nézelődöm az ablakon keresztül. Akaratlanul is, de mosoly húzódik az arcomra, mégpedig az egy órával ezelőtti történések miatt.

~1 órával ezelőtt~

A székre leülve csodáltam az asztalon lévő ételt és a már előttem ülő fiút. Vajon mit akarhat ezzel elérni? - tettem fel a kérdést magamban. Jaj, Emily! Most komolyan ennyire buta vagy, vagy csak tetteted? - rázta meg rosszallóan a fejét a belső énem. Csak mosolyogva figyeltem a fiúra, aki teljesen elragadtatott, és elrabolta a szívem minden kis szegletét. Tekintetemet elszakítva az övétől kezdtem el nézni az ölemben elhelyezkedő kezeimet, amik most mohón tördelték egymást. Hogy ideges vagyok-e? Áh, nem, kicsit sem! - a homlokomat ráncoltam, hiszen azaz érv, amivel nyugtatni próbáltam magamat, nem igaz. Persze, hogy ideges vagyok, remegek és, ha a kezeim nem tartanák egymást, már rég nem a biztonságot nyújtó ölemben lennének. Az ételre nézve, áll egyik pillanatról a másikra görcsbe a gyomrom. Most viccel? Ennem kéne? Pont most? - csuktam be a szememet és sóhajtottam egy nagyot. Igen! Nyugodj meg Emily, minden rendben lesz, csak nyugodj meg, levegő be és levegő ki! Szemeimet kinyitva vezettem újra tekintetemet az előttem ülő  görög istent megtestesítő fiú felé, aki hatalmas mosollyal az arcán fogadott. Nyílásra kényszerítettem a számat, amikor megelőzött a beszéddel.

- Nem vagy éhes? 

- De, csak... - hogy várod el, hogy egyek ilyenkor? Itt ülsz előttem Styles, és azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány! Megrészegítesz a mosolyoddal és a szemeiddel. - Mi ez az egész? - mutattam körbe.

- Egyél! Utána elmondok mindent, de sietnünk kell! - parancsolt rám, majd a villájáért nyúlt - Jó étvágyat, Emily! 

- Jó étvágyat, Harry! - mosolyodtam el, majd remegő kézzel nyúltam a villámért. Úgy láttam, hogy próbálja elfojtani a kitörő nevetését a kezem láttán. Mély levegőt véve nyúltam az ételhez, majd aprókat vágva a húsból emeltem a villát a számhoz és alaposan kezdtem el azt rágni. Nem voltam éhes, egyáltalán nem. A gyomrom olyan szinten merev volt az idegességtől, hogy nem tudtam volna semmivel sem megnyugtatni. A hús és a mellette elhelyezkedő zöldségek tökéletesen kompenzálták egymást, ízlelőbimbóim könyörögtek a repetáért. Egyre csak azon kaptam magamat, hogy nem vagyok éhes, de eszek. Felnéztem a tányéromról és Harry tekintetével találtam magamat szemben, amint összekulcsolt ujjaira támaszkodva figyeli a mozdulataimat. Tányérja már üres. 

- Ízlik? - mosolyodott el, tekintete még mindig engem figyelt.

- Nagyon finom, igen! - viszonoztam a mosolyát, majd tányéromra helyezve a villát és a kést közöltem vele, hogy befejeztem. 

- Kérsz egy kis bort? 

- Jólesne! - tűrtem fülem mögé egy rakoncátlan tincset. - Oddero? - ráncoltam össze a homlokomat a borosüveg láttán.

- Jó lesz? Vagy hozzak mást? - húzta vissza az üveget a poharamtól.

- Tökéletes! - mosolyodtam el, majd  a poharamért nyúltam - Mi ez az egész Harry? - kortyoltam bele az ízletes vörös borba, amely kellőképpen volt behűtve.

- Mire gondolsz? - emelte ő is a szájához a poharat, miközben egy huncut mosoly húzódott arcára.

- Ez az egész vacsora. - ráztam meg a fejemet, majd még egyet kortyoltam a borból - Anyu ajánlotta a bort? 

- Mondta, hogy apáddal mindig ilyet ittatok, amikor valami baj volt, vagy csak ki akartatok egy kicsit kapcsolódni. - poharát az asztalra helyezve kulcsolta össze maga előtt a kezét - Szeretnélek visszakapni Emily. 

- Harry! Ideje indulnunk! - kiabált oda Paul. 

- Gyere velem! - mosolyodott el, majd kezét nyújtva állított fel és húzott maga után egy kocsihoz. Úriemberhez méltón kinyitotta előttem az ajtót, majd megvárta, míg beszállok. Mellém ülve várta, hogy elinduljunk, ami perceken belül meg is történt. Húsz percig utazhattunk, csendesen. Harry keze folyamatosan a kezemen pihent, nem engedte el.

- Megérkeztünk Harry! - fordult hátra Paul és rám mosolygott. - Minden elő van készítve, ahogy kérted! Aztán el ne szúrd fiam! - nyújtott át egy borítékot neki, majd kiszállva a kocsiból kinyitotta nekem az ajtót. Egy repülőtéren találtam magamat és előttünk egy kisebb gép várt nyitott ajtóval. Harry mellém lépve köszönt el Paultól, majd kezemet megfogva irányított a géphez. A gép aljánál csinos lányok sorakoztak, akik csillogó szemekkel méregették a mellettem sétáló szex istent. Fejével egyet biccentve köszönt nekik, majd a lépcsőn előre engedve indultunk meg a gépbe. Felérve a csoda járgányba tekintettem meg a pilótát, aki felállva, kedvesen köszöntött minket. Harry kicsit eltávolodott vele tőlem, hogy ne halljam, mit beszélnek. 

- Kér egy pohár pezsgőt Ms.? - hallgatott el egy platina szőke cicababa miközben erőltetetten mosolygott rám.

- Ms. Payne. És igen, kérünk. Köszönöm szépen, Ashley. - szólalt meg a hátam mögött egy lágy hang. Kezét a vállamra helyezte, majd maga előtt tolva értünk el a kényelmesnek tűnő fotelokhoz. Az egész gép úgy, ahogy volt, csicsásnak számított. Csillogó szemekkel néztem végig a gépen, amikor Ms. Platina zavarta meg a szemlélődésemet. Tekintetemet rá szegeztem, majd elvéve tőle a poharat figyeltem, hogy próbál mindig közelebb kerülni Harry-hez. Fortyogtam. Igen, féltékeny voltam, hogy ez a cicababa nem veszi magát észre. Éreztem, hogy arcom kezd egyre vörösebb és vörösebb lenni, így a poharamat a számhoz emelve próbáltam magamat egy kicsit lehűteni. 

- Kérem, kapcsolják be az övüket! A felszállást elkezdjük! - szólt hátra a pilóta, így a parancsát teljesítve vártam, hogy felszálljon a csoda masina és elinduljunk a csodás... hova is?? 

~...~

Mosolyogva bámultam ki még mindig az ablakon, amikor végre valahára egy világító látkép jelent meg előttem. Egyre közelebb és közelebb mentünk hozzá a repülővel, vagyis itt fogunk leszállni. Ahogy lejjebb mentünk jobban rálátást nyertem a helyre, ahol lassacskán landolni fogunk. Fejemet megrázva fordultam oda Harry-hez, akinek arcán már kaján vigyor ült.

- Párizs? - kiáltottam szinte, hiszen ez hihetetlen! Párizsba hozott! - ugrált kis kanapéján a belsőm.

- Exactement Ms. Payne! - válaszolt franciául - Sara és Liam mondta, hogy mindig is szerettél volna ide eljönni... - gondolkodott el, majd rám szegezte a tekintetét.

- A megfelelő emberrel. - fejeztem be, majd sóhajtottam egy nagyot. 

- A leszállást megkezdjük, kérem, csatolják be az öveket! - szólt hátra a pilóta, azt hiszem John. 

Pár perc múlva már kézen fogva vártuk az autót, ami elvisz a szállodába. A csomagjainkat egy fiú cipelte gondosan mögöttünk, amikor megpillantottuk a Mr. Styles nevű táblát. Harry üdvözölte a sofőrt, majd intett nekem, hogy menjek oda. Franciául beszélt mindvégig az idős férfihez, persze, hogy nem értettem. A férfi kedvesen kezét nyújtotta, majd én ezt elfogadva emelte szájához a kezemet és egy csókot nyomott rá. Harry kinyitotta előttem az ajtót, majd beszállva mellém vártuk, hogy elinduljunk. Negyed óra múlva a kocsi a Shangri-La Hotel előtt állt meg. Nagyokat pislogva, nyitott szájjal, döbbent tekintettel meredtem a mellettem ülő fiúra, aki csak rajtam átnyúlva nyitotta ki az ajtómat. A hotelből kijövő férfi a csomagjainkat átvéve kísért minket egészen a recepcióig. Harry a fiatal hölgynek beszélt valamit franciául, majd ő mosolyogva nyújtotta át a szobába bejutást biztosító kártyát. A lift felé igyekezve vártuk, hogy az megérkezzen, majd Harry maga előtt terelt be a csicsásan feldíszített liftbe. A csomagjainkat cipelő fiatalember csöndben várta, hogy az ajtó kinyíljon, ami perceken belül meg is történt. A liftből kiszállva balra indultunk meg, majd egy ajtó előtt megállva Harry a zárhoz tette a kis kártyát, így kinyitva az ajtót. A fiút magunk előtt beengedve araszoltunk be utána mi is, majd az ajtóban a bőröndöket letéve köszönt el tőlünk. Felfoghatatlan, hogy itt vagyok, vele. A szobában körbe nézve ámultam és bámultam. Ez egy lakosztály, egy nagy lakosztály. Biztos vagyok benne, hogy egy vagyonba kerül egy éjszakára. 

- Gyere, nézzünk körbe! - fogta meg egyik kezével a derekamat, majd elindultunk a folyosó felé. Egy szobába érkeztünk meg, ami vajszínben pompázott egy hatalmas franciaággyal egyetemben. Az ággyal szemben hatalmas üvegek uralkodtak, amik előtt zöld színben pompázó fotelek és lábtámaszok helyezkedtek el. Az ablakot eltakaró függönyök oldalra elhúzva helyezkedtek el. Az ágyat a fehér szín uralta, a párnák szürkén pompáztak, az ágytakaró krémszínű volt, oldalán szürke csíkokkal. Az ágy mindkét oldalán egy régies éjjeli szekrény helyezkedett el, amin egy lámpa és virágok voltak. A szobából nyíló szoba egy hatalmas fürdőszoba volt egy tojás alakú káddal a közepén. A szobából teljes rálátás volt az Eiffel toronyra, majd a nappaliba kiérve vettük célba az erkélyt. Hatalmas teret uraló erkély szinte teljes egészében Franciaország leglátogatottabb építményére adott rálátást, amit az Eiffel torony takar. Rengeteg tuja, kanapé helyezkedett el az erkélyen, és egy asztal két egymással szembeni székkel. Mivel már későre járt, csak a világítástól pompázó várost láttuk. Harry visszaterelt a szobába.

- Tetszik? - mosolyodott el, és izgatottan kémlelte az arcomat.

- Harry ez - mutattam körbe - valami csodálatos. Egy vagyonba kerülhetett. 

- Örülök, hogy tetszik! Érted bármit megtennék! - nézett mélyen a szemembe, keze még mindig az enyémet fogta. - Gyere, biztos fáradt vagy, fürödj le és aludjunk! - intett a szoba felé, és igaza volt. Fáradt vagyok, úgy érzem, hogy a szemeim mindjárt leragadnak. A szobába visszatérve indultam meg a fürdőbe, majd a kádba kellemes meleg vizet kezdtem el engedni és egy kis habfürdőt nyomtam bele. A szobába visszatérve indultam meg a bőröndöm felé, amit kinyitva vettem ki a hálóruhámat és egy bugyit. Feltúrva azt, eléggé ... kihívó fehérneműket találtam. Eleanor... hiszen ő pakolt be nekem, biztos tudta! Egy sóhaj kíséretében álltam fel a bőröndöm mellől, majd visszaindultam a fürdőbe, aminek ajtaját gondosan bezártam. A ruhámat levéve magamról szálltam be a vízzel teli kádba, ami talán túlságosan is tele volt vízzel, hiszen kilötykölődött belőle egy kicsi. A szememet becsukva gondolkodtam el a mai napon kezdve a vacsorával, majd az úttal és a sort bezárva a hotellal. Párizsba hozott, de vajon miért? - kezdtem el ostromolni magamat a választ nem adó kérdéseimmel. Okosabbnak hittelek! Szeret! Azért hozott ide! - csóválta dühösen fejét a belsőm. Tényleg szeretne? Elmélkedésemet az ajtó kopogása és a hideg víz zavarta meg. A meleg víznek már nyoma sincs, jó sokáig időzhettem itt. Magam köré csavarva egy törölközőt szálltam ki a kádból és sétáltam oda a pulthoz, amin kettő mosdó helyezkedett el. A szemben lévő tükörben bámultam magamra és gondolkoztam. Mivel érdemlem én ki ezt? - meredtem magamra és csak néztem a tükörből figyelő lányt. Megtörölve testem minden porcikáját húztam magamra a bugyimat, majd a selyemből készült hálóingemet. Az ajtó felé igyekezve fordítottam el a kulcsot, majd léptem ki a szobába, ahol ő ült. Ott ült az ágyon és figyelt.

- Eleanor pakolt be... - néztem le a kezeimre, szégyenlősen. 

- Csodásan nézel ki, Emily! - állt fel, és felém közelített. - Feküdj le, biztos fáradt vagy már. - simított végig az arcomon, majd egy puszit nyomott rá.

- Velem alszol ma? - emeltem rá a tekintetemet.

- Szeretnéd? 

- Igen! - válaszoltam szinte egyből, gondolkodás nélkül.

Mosollyal az arcán puszilt bele a hajamba, majd mellettem elsétálva indult be a fürdőbe. A takarót félrevonva   feküdtem be az ágyba, majd betakarva magamat hunytam le a szememet és rögtön el is aludtam. Reggel a nap fénye melengette az arcomat, majd egy nagyot nyújtózva ért hozzá a kezem egy papírféleséghez. Szemeimet óvatosan kinyitva ültem fel és tekintettem magam mellé, de üres volt, csupán egy levél várt. A borítékba csomagolt papíron a nevem helyezkedett el, izgatottan nyitottam ki. 

Drága Emily, 

Sajnálom, hogy most olvasnod kell ezt a levelet, de el kellett mennem egy kis időre, dolgom akadt a városban. Kérlek szépen, amint felkeltél menj le az alagsorba, isteni a medence vize. Reggelizz meg és   utána gyere vissza a lakosztályba. Sietek vissza, ahogy csak tudok, utána körbevezetlek a városban. Oda megyünk, ahová szeretnéd! Várom, hogy lássalak!

Laters baby,

ui.: Óvatosan a férfiakkal! ;) 

Harry. xx

Kuncogva olvastam el a levelet, majd a bőrönd felé igyekezve kaptam ki a fürdőruhámat. Eleanor mit is mondjak, kitett magáért. A fürdőbe igyekezve kaptam magamra a fürdőruhámat, majd rá egy toppot és egy short-ot kapva indultam meg az ajtó felé. A liftben vártam, hogy végre leérjek az állítólagosan jó medencéhez, ami perceken belül megvalósult. A liftből kilépve megcsapott a klór jellegzetes, erős szaga, amitől prüszkölnöm kellett. Egy székre letéve a törölközőmet és ruháimat hagytam ott és indultam meg a víz felé, amiben már kisgyerekek és szülők élvezték a játékot. Mosolyogva csodáltam őket, hiszen, ha Bellus itt lenne mi is ezt csinálnánk most. Játszanánk és nevetnénk. A vízben úszkálva élveztem a kellően meleg vizet, semmire nem figyeltem, egyszerűen megnyugtatott. Amikor kezdtek egyre többen lenni a medence széléhez úsztam és kiléptem belőle. A törölközőt magam köré csavarva indultam meg az étterem felé, majd egy asztalhoz leülve vártam, hogy rendelhessek. Egy fiatal pincérfiú lépett oda hozzám, aki széles mosollyal az arcán mért végig. Egy kis salátát rendeltem csak csupán, nem voltam annyira éhes, hogy teleegyem magamat mindenféle finomsággal. Az órára pillantva láttam, hogy már jócskán elmúlt dél, így a már előttem lévő salátát gyorsan megettem. Kifizetve a reggelimet indultam meg a lift felé, majd benyomva a megfelelő emeletet vártam, hogy lezuhanyozhassak és találkozzam Harry-vel. A lift csengője jelezte, hogy megérkeztem, így kilépve belőle, sietős léptekkel közelítettem meg az ajtónkat. A zár előtt elhúztam a kis kártyát, majd az ajtót kinyitva dülledtek ki a szemeim. A nappalit vörös rózsaszirmok borították, így egy kis utat létrehozva. Egy újabb levél hevert az ajtó előtt. Sietve kibontva azt kezdtem el olvasni a sorokat.

Remélem nem bánod, hogy nem fehér! :)

Fürödj le, és vegyél fel egy vacsorához illő ruhát! Az erkélyen várj meg! 

Remélem jó volt a víz. 

Laters, 

Harry xx.

Az ajtót becsukva indultam meg a szoba felé a szirmokkal borított úton. A bőröndbe turkálva vettem ki egy fehér nyári ruhát, elegáns, és pont jó a hosszúsága. Kivettem még egy hozzá illő fehér platformos cipőt, majd ezeket és a sminktáskámat fogva indultam meg a fürdő felé. A vizet megengedve tettem le ruhákat a székre, majd levetve magamról a fürdőruhát léptem be a meleget nyújtó vízbe. A kezemet kiemelve a vízből érzékeltem, hogy jól kiáztattam magamat, így a dugóért nyúlva húztam meg azt, hogy a víz szabad utat nyerhessen. A törölközőt magam köré tekerve indultam meg a mosdó felé, majd a fogkefére fogkrémet nyomva mostam meg alaposan a fogamat. Megtörölve a testemet kaptam magamra  a fehérneműmet, majd a ruhámat. A sminkes táskámból előhalásztam a dolgaimat. Felkentem magamra egy egyszerű sminket, majd kedvenc parfümömből párat fújtam magamra. A cipőmbe belebújva álltam készen, hogy elinduljak az ajtó felé. Lassú léptekkel haladtam az erkély felé, amit rózsaszirmok vezette út mutatott. Az ajtót kitárva léptem ki oda, és megpillantottam őt, háttal állva nekem, öltönyben. Az ajtó nyitódására felém fordult és mosollyal az arcán, kissé idegesen indult meg felém. 

- Szia! - szólaltam meg halkan, félénken.

- Gyönyörű vagy! - csókolt bele a hajamba, majd az asztal felé húzott. Kihúzta előttem a széket, majd ő is leült a helyére. Az asztalon mindenféle finomság helyezkedett el, de egy nagyon szúrta a szememet. Eper, csokiba mártva. Harry arca mosolyra húzódott, majd egy epret megragadva nyújtotta felém. Számat kinyitva haraptam bele a finom édességbe, majd ízlelve azt egy ideig nyeltem le. Oldalra fordítva a fejemet csodáltam a már kivilágított Eiffel tornyot, ami csodás látványt nyújtott. Rendkívül romantikusnak bizonyul.

- Hol voltál ma? - nyúltam egy eperért és felé nyújtottam. 

- Volt egy kis elintézni valóm. - rántotta meg a vállát, majd beleharapott az eperbe. - Jó volt a víz? - nyúlt egy eperért és megismételte az etetésemet. 

- Kiváló! Rengeteg kisgyerekes család volt ott - haraptam bele - Rossz volt látni az anyukákat, amint a kislányukkal játszanak a medencébe. Bella is biztos élvezte volna. 

- Melyik gyerek ne élvezné azt, hogy az anyukáját fröcskölheti? - nevetett fel. - Emily ... - hallgatott el

- Hmm? - kaptam fel a tekintetemet és minden figyelmemet rá irányítottam.

- Tudod, bármennyire is hihetetlen, de ez az utóbbi két hónap, maga volt a pokol. Nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem veled, fogalmam sincs mi ütött belém. Illetve tudom. Megijedtem. Húsz évesen egy gyerek nagy felelősség, főleg, hogy még én is egy gyerek vagyok. Minden nap szinte újrajátszottam magamban a történéseket, és minden nap feltettem magamban azt a kérdést, hogy 'Vajon megérdemellek-e egyáltalán téged?'. A baleseted után magadra hagytalak, nem csak téged, a többieket is. Nem tudom mit miért tettem, mi értelme volt annak, de talán azzal tudnám magyarázni, hogy nem akartam egyedül maradni. Amikor felébredtél, boldog voltam, de tudtam, hogy nem bocsátanál meg nekem, így hagytalak, és eltaszítottalak magamtól, még jobban. Taylorral nem éreztem úgy a dolgokat, mint veled, sőt, sehogy sem éreztem magamat vele, csak volt. Amikor megjelentél előttünk, amikor Bellát elvitted, amikor a leveleket megtaláltuk én... nem találok rá szavakat, hogy milyen érzés fogott el. Rossz volt úgy élni, és felkelni minden áldott nap, hogy nem tudom, mi van veled. Legszívesebben minden országba elutaztam volna, hogy megtaláljalak, de a többiek nem engedték, magányra volt szükséged. A szívem a repülőtéren sok-sok idő után visszatért hozzám, olyan gyermeteg voltam, amikor megláttalak, repültem, egészen addig, míg meg nem láttam melletted azt az állatot és az arcodon a foltot. Emily...te és Bella a világot jelentitek nekem, bármit megtennék  értetek, bármit! - sóhajtott egyet, majd felállt - Rájöttem arra, hogy igaz húsz éves vagyok, de még egy ilyen embert, mint te nem találok. Te vagy a másik felem, a szerelmem. Amikor visszajöttél, én is visszatértem, és nincs értelme magamat gyötörni tovább azzal, hogy hagyjalak. - szemeit lesütve térdelt le elém, majd kezemet megfogva mosolyodott el - Félek a válaszodtól, rettegek Emily, de muszáj feltennem neked egy kérdést és ezt csak itt, Párizsban akartam. Emily Payne szeretlek! Megígérem, hogy soha többet nem okozok neked fájdalmat, melletted akarok lenni örökre, hogy semmi bántódásod ne essen. Ha apád élne, most előtte tenném fel azt a kérdést, amit akarok, de nem tudom, elkéstem vele. Emily, hozzám jönnél feleségül? 

7.-8.-9. díj!:)

A díjakat nagyon szépen köszönöm EmiDirectioner:'3 , Li ttle-nek és Hope-nak!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot: 

Mivel lentebb már írtam, kifogytam az ötletekből, hogy magamat jellemezzem, így nem szeretném ismételni magamat. 

2. Válaszolj 11 kérdésre: 
1.Hány éves vagy?

Lassan 19!:) 

2.Hány blogod van?

Kettő és fél.

3.Kedvenc állat?

Macskusz!:)

4.Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?

Gyógyuljon meg az összes beteg ember!:) 

5.Kit szeretsz a legjobban?

Anyukámat!

6.Szerinted melyik állat a legveszélyesebb?

I don't know. Perhaps the shark.

7.Van/vannak kedvenc balogjaid?

Of course.

8.Kedvenc zene?

Olyan kérdés, mint az, hogy írd le az életedet, lehetetlen!:)

9.Kedvenc kaja?

Sajtostészta.

10.Hol szeretnél élni?

England. 

11.Milyen nyelven tanulsz?

English

_________________________________________________________________

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

Ha nem haragszotok, ezt már egyszer végigválaszoltam, időszűkében vagyok és ugyan azok a válaszaim, mint akkor. 

_________________________________________________________________

Miután megkaptad a díjat...

...tedd ki a blogodra!Ha ez kész...

...írj öt dolgot magadról!Ha ez is kész...

...válaszolj azokra a kérdésekre,amiket feltettek neked!És ha ez is kész...

...tegyél fel öt kérdést annak,akinek küldöd!Végül...

...küldd tovább öt embernek :]

Kérdések:

1. Mi a véleményed Zayn új hajáról? (micsoda érdekes kérdés xD)

Imádom!:) Főleg, mert szeretem, ha egy fiúnak olyan a haja, amit lehet túrni. Hmmm....:)) Szóval nem nagy és nem is kicsit. (Persze Harry haja a kedvencem:) )

2. Hogyan szeretted meg a One Direction-t?

Barátnőm, miután szakított velem a barátom küldte el a One Thing-et. Egyből megszerettem őket!:) 
3. A történetedben a főszereplő lány mennyire kapcsolódik a személyiségedhez?

Ha azt mondom nagyon, elhiszitek?:) Emily-t úgy formáltam meg, ahogy én cselekednék az adott helyzetben. 

4. Szerinted létezik fiú-lány barátság?

NEM! Tuti az egyik fél mindig többet érez, ha nem is egyből, de később igen és utána vége. Hiába fogja azt mondani, hogy őt nem zavarja, de mégis másképp néz rád, van veled, mint egy barát.

5. Te hiszel a természetfeletti lényekben? (értsd vámpír, varázsló, boszorkány, démon)

Hiszek, elvégre régen nem csak úgy égettek boszorkányokat. :) Valami alapja volt.

39. Ms. Payne

Összecsapott, rossz, iszonyatos káromkodást tudnék ide írni, de mivel vannak olyanok, akik még nem élvezik a 'felnőtt' életet nem írom le, mivel nem akarok rossz példát mutatni (és alapvetően nem szeretek káromkodni). Elnézést, elnézést és elnézést. Annyi minden történt velem a héten, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Remélem ti jól vagytok, minden szuper stb. 1 hét múlva új rész! Köszönöm a hozzászólásokat, az új feliratkozókat és a díjakat!:) Hamarosan kiteszem őket és válaszolok a kérdésekre. Még egyszer bocsánat! 

Laters,

Have a nice day,

Wh ite:*

"Nem azért jöttem,
hogy azt mondjam neked,
nem tudok nélküled élni.
Mert tudok. Csak nem akarok.. !"

*Harry szemszöge*

Eleanor tudta...Mit ne mondjak, amikor Em kimondta azt az egyszerű szót, hogy "Tudta", a szívem tört össze, mert hazudott nekem. A térdemre csapva álltam fel és száguldottam ki a házból, majd magam mögött becsapva az ajtót a kocsim felé vettem az irányt. Beszállva a  kényelmes jól meg szokott kocsimba adtam gyújtást, mire a motor hangja mordult fel. Dühös...még ő is dühös, vagy csak szimplán most mindent dühösebbnek látok Emily miatt. Be sem kötöttem magamat úgy indultam neki a nagyvilágnak egészen a lakásom feljárójáig. Dühvel tele szálltam ki a kocsimból, majd a lakásom felé igyekeztem. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem, hogy mitévő legyek Emily-vel. A kanapén ülve bámultam magam elé és gondolkodtam.    A telefonomat forgattam a kezemben, majd a barátnőm számát tárcsázva vártam, hogy felvegye.

- Szia, szívi! - szólalt meg idegesítően nyávogó hangja. Emily-é sokkal nyugodtabb, lágyabb szokott lenni.

- Beszélnünk kell Taylor. - fújtam ki a levegőt, hangom komoly volt, tárgytalan.

- Ó, rendben! Hol? - vált komolyabbá a hangja, tudta, hogy mi fog most következni.

- Ide tudnál jönni hozzám? Most nem akarok nyilvános helyre menni. 

- Persze, húsz perc és ott vagyok! - szólalt meg kis kihagyás után, majd bontotta a vonalat.

Húsz perc és egy kapcsolat lezárul. Ha jobban visszagondolok ezt a kapcsolatot Taylorral nem is nevezném annak, hanem csak egy fellángolásnak. Lehet ő többet érez, de én nem, nagyon nem. Fogalmam sincs mi ütött akkor belém, amikor Taylornál kerestem menedéket, de azt hiszem megijedtem attól, hogy egyedül fogok maradni, ha Emily távozik köreinkből. Rosszul gondolkodtam és cselekedtem akkor, amit a mai napig bánok. Bánom, hogy nem voltam ott vele minden percben, amikor élet halál között járkált, hogy miattam ment el Magyarországra és, hogy miattam volt együtt Josh-al. A fiú nevére visszagondolva ökölbe kell szorítanom a kezemet, hiszen bántotta, bántotta azt a lányt, aki a mindenséget jelenti nekem és, akiért mindent megtennék, bármi is történjen. A csengő zajára kaptam fel a fejemet, majd a kanapéra helyezve a mobilomat indultam el felé, hogy kinyithassam, megérzésem szerint Taylornak. Az ajtót kitárva egy mosolyt erőltettem az arcomra, hogy mégse fapofával várjam. Sejtésem beigazolódott és a szőke énekesnő alakja rajzolódott ki előttem. A nappali felé tereltem őt, majd a kanapéra ülve várta, hogy megszólaljak. Igazándiból én is ugyan ezt vártam, de mivel én hívtam ide azzal az ürüggyel, hogy beszélnem kell vele, nekem kéne lépnem. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd ujjaimat összefűzve néztem bele kéken virító szemeibe.

- Nézd Taylor... gondolom sejted, hogy miért hívtalak ide. Nagyon megváltozott a kapcsolatunk és... - nyeltem egy nagyot, mivel a lány szeme egyre jobban csillogott. Könyörgöm, ne sírd el magadat! - könyörgött belső énem fejét rázva. - nem érzem már azt, amit régen. Aranyos lány vagy Taylor, de ez közöttünk nem működne. 

- Hát persze - mosolyodott el s közben megrázta a fejét - Azt a kis beképzelt fruskát szereted, akit már kitudja hányszor dolgoztatott meg az a vadállat. Ő kell helyettem? Csak gratulálni tudok Harry! - nevetett fel kínosan, erőltetetten - Húsz éves és már van egy lánya, büszke lehet magára, modellnek számít, miközben olyan alakja van, hogy nincsenek rá szavak. 

- Elég! - ordítottam rá, mire megrezzent - Befejeznéd végre? - álltam fel - Semmit nem tudsz Emily-ről, hogy miken ment keresztül! Lehet van egy lánya, de szereti, és nem cselekedett rosszul. Fogalmam sincs, miért gúnyolod az alakját, legalább nem egy csont, és igen, modell, elég neves modell Taylor, amilyen te sosem leszel. Szeretem őt, nem tehetsz ellene semmit. Most pedig légy szíves távozz! - tártam ki előtte az ajtót és vártam, hogy távozzon.

Amint Taylor távozott megkönnyebbülten bár, de idegesen járkáltam fel alá a lakásban. Egy gonddal kevesebb - ugrált fel s le a belsőm a megvetett ágyon. Hirtelen ötlettől fogva emeltem ki a kis tálból a kocsi kulcsot, majd gondosan bezárva a lakásom ajtaját indultam meg a kocsim felé. A szokásos kocsmánkban ülök és kitudja, hogy hányadik italomat rendelem, a tízediknél abbahagytam a számlálást. Az agyam folyamatosan Emily-n kattogott. Vajon miért titkolózott előttem? Értem én, hogy minket védett, mert Josh megfenyegette, de, ha szólt volna nekem, én megoldottam volna az ügyet. Ehelyett nem nekem, hanem a védtelen, és tehetetlen Eleanor-nak szólt. Ez dühített, ez, hogy El-ben jobban bízott, mint bennem. Megcsaltad, hát nem emlékszel? - fonta össze dühösen karjait belsőm és bólogatva figyelt fel rám. Hát persze! Miért is bízna bennem azok után, amiket tettem vele? Amikor a legjobban volt rám szüksége én cserbenhagytam! A csapos felé igyekezve vettem elő a tárcámat és kifizettem az elfogyasztott italmennyiséget. Ha elmondanád neki mit érzel, talán jobb lenne! - kocogtatta meg önelégült mosollyal az arcán a vállamat a belsőm. Fejemet kiürítve indultam ki a kocsmából. Ittam, nem is keveset, így nem vezethetek. Zsebembe téve kezeimet indultam el gyalog Emily háza felé. Fáradtan, kómásan érkeztem meg az ismerős ház elé, fogalmam sincs mennyit gyalogolhattam, de biztos sokat, hiszen alig érzem a lábaimat. Csoda, hogy eljutottam idáig, a szerelem tényleg mindenre képes. Az ajtó elé érve, egy morcos, mogorva kopasz férfi állt, kinek testét eléggé tetszetős tetoválások sokasága takarta. Az ajtóra támaszkodva figyeltem a férfit, majd a kezemet elemelve jeleztem az ajtón, hogy be szeretnék menni. A férfi folyamatosan próbált megállítani, de nem sikerült neki. Be kell jutnom! A kezemet ismét az ajtóra helyeztem és dörömböltem rajta.

- Ki a frászkarika maga? - néztem kérdőn a hústoronyra, aki nem állt el az utamból.

- Kérem, uram! Értse meg, én Emily Payne védelme miatt vagyok itt. Nem engedhetek be idegeneket, és most utoljára, felkérem, hogy menjen innen, mert különben erőszakhoz kell folyamodnom! - fonta össze mellkasa előtt a karjait.

Bosszúsan néztem a férfire, aki képtelen volt megtenni nekem azt a szívességet, hogy kinyissa az ajtót, amikor egy halk kattanást hallottunk mind a ketten. Az ajtóban állt Ő, egy vázával a kezében. Hirtelen az agyamban rózsaszín fátyolköd jelent meg a gyomromban pedig a pillangók ezre kezdett el össze vissza repkedni. Hát ez volna a szerelem? Mosolyogva figyeltem, ahogy magyaráz a mogorvának, s közben kezdtem egyre jobban fáradni és a lábaim olyan gyengének tűntek, hogy néha-néha elvesztettem az egyensúlyomat.

~...~

A fejem iszonyatosan sajog és le vagyok vetkőztetve. Ismerős a szoba, de nem az én jól megszokott ágyam és szobám. Hunyorogva fordítom oldalra a fejemet, ahol az éjjeliszekrényen egy doboz aszpirin és egy kis üveges víz vár. Akárkinél is vagyok nagyon odafigyelő, az már biztos. A szememet jobban kinyitva nyúlok a dobozért és kiveszek belőle két szem gyógyszert, majd a vizes flakon kupakját eltekerve kortyolok bele egy jó nagyot, hogy a gyógyszer lejusson a gyomromba. Flakonnal a kezemben ülök fel az ágyban, majd visszahelyezve a szekrényre nézek körbe. Az ággyal szembeni kis kanapéra figyelek fel, amin a ruháim helyezkednek el, gondosan összehajtva. Ismerős a hely, nagyon ismerős. Felkelve indulok meg a ruháim felé, majd, amikor sikerül mindent felvennem a fürdő felé sietek, hogy megnézzem mennyire elviselhetetlen a kinézetem. A fürdőbe lépve orromat megcsapja egy ismerős illat. Emily! Most komolyan Emily-nél vagyok? Hogy kerültem én ide? A tegnap estéből csak annyi maradt meg, hogy a jól megszokott kocsmánkban iszogatok, majd elindulok gyalog. A többi annyira homályos, hogy a fejem csak jobban belefájdul a visszaemlékezésbe. A tükörbe nézve lepődök meg, hogy nem annyira rossz, mint amire számítottam. A hajamat megrázva teszem a helyére, majd egy nagy lélegzetvétellel indulok le a nappaliba. A lépcső alján kikerekedett szemekkel figyelem a kanapén szuszogó felnőtt nőt a lányával. Mosoly kerekedik arcomra, ahogy egymást ölelve fekszenek a szűk kanapén és azt hiszem, ezt örökre el tudnám viselni. A látvány pótolhatatlan. Lassan, halkan indultam meg feléjük, de meglepetésemre egy kicsin kéz kezdett el felém mutogatni. Emily mosollyal az arcán ült fel együtt Bellával. 

- Jó reggelt! - túrtam bele a hajamba, majd, mint egy szerelmes tini elpirultam. 

- Hogy vagy? - mosolygott még mindig rám, majd maga mellett megpaskolta a helyet, jelezvén, hogy foglaljak helyet. 

- Jobban! Köszönöm a gyógyszert. -  indultam meg felé, majd közvetlen mellé helyeztem el a hátsómat - Mikor jöttem?

- Nincs mit, gondoltam, hogy szükséged lesz rá. Eléggé kiütötted magadat az este. Hajnalban valamikor, pontos időt nem tudok mondani. Arra keltem fel, hogy a biztonsági őrrel veszekedsz, mert nem engedett be.

- És, hogy kerültem az ágyadba? - húztam fel a szemöldökömet, annyira homályos minden.

- Felvittelek és mielőtt megkérdezed, én vetkőztettelek le.

- Ó - nyúltam a tarkómhoz. Szégyelltem magamat, nem is kicsit. 

- Bella, elmondanád nekem, hogy kit szeretsz? - suttogott a lánya fülébe.

- Anyát! - szólalt meg a mellettem lévő kislány.

- És még? - nézett rám mosolyogva a büszke anyuka - Mit mondtál még reggel? 

- Hajji! 

- Erre ébredtem fel reggel, hogy a te nevedet mondogatja. Kérsz reggelit? - mosolyodott el, majd kezében a kislánnyal felállt.

- Nem köszönöm. Szerintem hazamegyek, van pár elintézni valóm. - álltam fel, majd egy puszit nyomtam mindkét lány arcára.

Hazafele úton nem volt más lehetőségem, sétálnom kellett. Majd fel kell hívnom Louis-t, hogy vigyen el a kocsma elé, hogy el tudjam hozni a kocsimat, mert nem hiszem, hogy lenne erőm elsétálni odáig. Egész hazafele úton gondolkodtam, hogy mivel hódíthatnám vissza a szívem választottját  mígnem a villanykörte a fejem fölött kigyulladt. A telefonomat a kezembe véve tárcsáztam Louis barátnője számát. 

- Igen Harry? - szólalt bele csodálkozó hangon.

- Eleanor segítened kell! 

*Emily szemszöge*

Egész este Harry-n járt az agyam. Vajon komolyan gondolta, amit mondott? Tényleg szeretne? Anyu mindig azt mondta, hogy a részeg ember mindig igazat mondd, mert bátrabban kimondja,amit érez. Viszont Harry-nél nem tudom, hogy így van-e. Annyira zavaros ez az egész. Ha így gondol, akkor miért nem mondja el akkor, amikor nincs benne egy csepp alkohol sem? Addig gyötörtem a kérdésekkel magamat, amíg észre nem vettem, hogy alkonyodik, sőt már eléggé világos van. A takarót magamról lesodorva indultam meg a konyha felé, hogy egy kis vízzel felfrissítsem magamat. A konyhából elővettem a hideg szénsavmentes csodát, majd egy pohárba töltve dőltem neki a konyhapultnak és ittam bele a hideg folyadékba. A poharat a pultra helyezve indultam fel az emeletre, hogy benézzek a szobámba, ahol most egy angyal alszik. Édesen szuszogva aludta az igazak álmát, így egy mosollyal az arcomon csuktam be az ajtót. Tovább lépkedve hallottam meg, hogy Bellus már gügyög a szobában néha-néha egy-egy szócskát kiejtve. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bekukucskálva rajta hallottam meg, hogy a lányom Harry nevét ismételgeti. Döbbenten mentem be hozzá, majd a kiságyból kiemelve vontam a mellkasomra. Mosollyal az arcomon indultam ki vele a szobából, amikor kiejtette a száján az 'anya' szót. Könnyes szemmel feküdtem le vele a kanapéra, majd szorosan magamhoz húzva gondoltam vissza az előbbiekre.

~...~ 

Miután Harry olyan hirtelen és gyorsan elment, Bellával a konyha felé vettem az irányt, hogy megreggelizzük. Reggelihez már eléggé későre járt, hiszen lassan egy órát ütött az óra. A tányérokat a mosogatóba téve indultam vissza a nappaliba, magam mellett a lányommal, amikor az ajtó felől zajokat hallottam. Eleanor csilingelő hangja szólalt fel, majd rá nemsokára a csengő is jelezte, hogy be szeretne hozzánk jönni. Boldogan siettem az ajtó felé, majd szinte feltépve azt húztam be rajta a barátnőmet. Kuncogva igyekezett a nappaliba, majd kezei közé véve a lányomat ült le oda. Sunyi, titokzatos mosoly bujkált a szája sarkában.

- Milyen volt az estéd? - kérdése meglepett, ahogy a látogatása is. Valami itt nincs rendben. Mit tervezel Eleanor?

- Érdekes. - sóhajtottam, majd mélyen a szemébe néztem. - Hajnalban beállított Harry, hozzá teszem részegen. 

- Húha! - dülledtek ki a szemei, de arcán még mindig jelen volt azaz érdekes mosoly - És volt valami?

- Felvittem a szobába és levetkőztettem.

- Csak ennyi volt? - húzta fel a szemöldökét - Em tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem. 

- Azt mondta, hogy szeret és, hogy... - nyeltem egy nagyot, majd akaratom ellenére is mosoly húzódott az arcomra - szeretné, ha lenne gyerekünk. 

- Emily ez jó hír! - állt fel a helyéről, majd kezemnél fogva a szobám felé kezdett húzni - Menj, zuhanyozz le, addig összepakolok. Hétvégére elmegyünk a vidéki házamba, ha beleegyezel. Sara vigyázz Bellára, már beszéltem vele. 

- Mit tervezel? - fontam magam előtt össze a kezemet. 

- Csak egy csajos hétvégét! - kacsintott rám - Menj! - parancsolt - Addig én bepakolok a bőröndbe. 

Fogalmam sincs, hogy mit tervez ez az őrült lány, akit barátnőmnek nevezek, de még mindig nagyon gyanús nekem. Mi ez a hirtelen elvisszük Emily-t a vidéki házba akció? Megadva magamat indultam be a fürdőmbe, ahol  a zuhany alá állva folyattam magamra a kellemesen meleg vizet. A tenyerembe nyomtam egy kis sampont, majd a hajamba alaposan beledörgölve kezdtem el mosni. Fél óráig fürödhetem  amikor kiléptem a zuhanyzóból és fejemre, testem köré tekertem egy törölközőt. Eleanor végszóra kopogtatott be, majd egy szilvaszínű ruhát hozott be a megfelelő fehérneművel és cipővel. Gyorsan megtörölköztem, majd magamra kaptam a ruhámat és belebújtam a vajszínű platformos cipőmbe. Bella, amire kimentem már nem volt a szobába, gyanítom, hogy amíg fürödtem anyu elvitte. Eleanor leültetett a székbe, majd a hajszárítót elővéve kezdte el szárítani a hajamat. Mivel alapjáraton göndör a hajam, így hagyta a vállamon kibontva. A hajszárítót eltéve, tett rám egy egyszerű sminket, majd mosollyal az arcán, elégedetten nézett rajtam végig. Zajt hallottam, zenét. Eleanor arcán letörölhetetlen mosoly ült. Az ablakom felé igyekeztem, amit a függöny takart, majd elé érve húztam el azt. Döbbenet ült ki az arcomra, majd megfordulva láttam, hogy Eleanor már nincs mögöttem. A lépcsőn lemenve indultam meg a hátsó ajtóhoz, ami kijutást biztosít a kertbe. Egy nagy sóhaj kíséretében léptem ki a zöldellő kertbe, ahol egy kis asztal várt és egy elegánsan felöltözött fiú, akit Harry takart. 

- Ms. Payne. - mosolyodott el, majd egy száll fehér rózsát átnyújtva húzta ki a széket előttem.

38. Only you

Sziasztok drágaságok!:) Hát eljött a kedd, és itt az újabb rész. Korábban keltem, hogy be tudjam fejezni ezt a részt, hogy ne okozzak csalódást, mivel délután és este nem leszek gépközelben. Remélem tetszeni fog, próbáltam nem összecsapni, nem túl hosszúra vagy rövidre írni, ennyi tellett tőlem. Sajnálom, ha nem lett jó, vagy most csalódást okozok vele! 

I'm so sorry! Többet nem is akarnék (nem is tudnék) hozzáfűzni a fejezethez, csak annyit, hogy jó olvasást!:) 

Laters,

ps.: Nagyon-nagyon nagy szeretettel és boldogsággal, örömmel (fokozzam még?) köszöntöm az új feliratkozókat az oldalamon! :*

Have a nice day,

Wh ite:*

"A férfiak nem igazán bonyolultak, drágám.
Nagyon egyszerű teremtmények.
 Általában arra gondolnak, amit mondanak.
Mi pedig órákat vesztegetünk azzal,
hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak.
Pedig olyan nyilvánvaló.
A helyedben én szó szerint venném. Ez segíthet."

Csak álltam és néztem, hogy a fiú, aki miatt most biztonságban állok itt a barátaimmal és a lányommal, feláll és kirohan a szobából, dühösen. Megértem, hogy mérges, és most nem éppen vagyok a kedvence, de, ha átgondolná, és az én fejemmel gondolkodna, akkor rájönne, hogy mindent csak miattuk tettem. Eleanor ismételten magához húzott és a hátamat simogatva próbált nyugtatgatni. Szememből özönszerűen folytak a könnyek, még mindig nem fogtam fel, hogy elment. 

- Minden rendben lesz drágám! - suttogta fülembe a barátnőm, miközben egy puszit nyomott a fejemre. Elengedett, így hátrálva foglaltam helyet a kanapén és húztam ölembe a már kevésbé rémült lányomat. Szorosan magamhoz szorítva leptem el arcocskáját, fejét puszikkal. Szemeimet becsukva próbáltam lecsitítani magamat, amikor egy kéz ragadta meg a derekamat és húzott oda magához szorosan. Illatát beszippantva bújtam szorosan a mellkasához, ahogy régen is tettem, még kiskorunkban. Liam mindig is az óvó báty volt, aki, ha valami történt velem egyből rohant és próbált segíteni. Akárhányszor bántottak az iskolában, vagy akár elestem, rögtön a mellkasához vonva hajoltam oda és hallgattam a szíve ritmusos dobbanását. Talán Bella is ezért szeret folyamatosan a mellkasomhoz bújni, hogy megnyugodjon és tudja, hogy ott biztonságban van. Szemeimet csukva tartva emelkedett folyamatosan a fejem Liam lélegzetvételével együtt. Minden körülöttem lévő zajt, ahogy csak tudtam kizártam, csak egyet nem tudtam, Bella édes szuszogását, ami a mellkasomról áramlott fel egészen a fülemig. Mosollyal az arcomon gondoltam vissza a mai nap történéseire, a reggelre, Josh-ra és az életemet megmentő Harry-re, aki kitudja, hogy hol lehet. Szemeim csukott állapotban kezdtek elbarangolni az álomvilág szigetére, majd teljesen átadták magukat a kis  manóknak, akik csábítva csalták őket oda. Mellkasom egyik pillanatról a másikra könnyebb lett, majd testem eltávolodott Liamtől és felemelkedtem. Fogadni mertem volna arra, hogy valaki annyira rendes, hogy az ölében szállít valahova, de szemeim annyira nehezek és fáradtak voltak, hogy semmi esélyem nem volt arra, hogy kinyissam őket. Pár percen belül ismerős illatok lepték el az orromat, majd egy puha tárgyra helyeztek el, ami az ágyam volt. Liam illatát és hangját felismerve nyomott egy puszit a fejemre, majd testemet a takaróval takarta el. Ágyam hirtelen könnyebb lett, amin testvérem felállt és járkálni kezdett.

*Liam szemszöge*

Az a tény, hogy egy telefonhívás után az egész reggeled tönkremegy, vacak egy érzés, főleg, ha a húgodról van szó, akiért bármit megtennél. Harry telefonja után gondolkodás nélkül kocsiba szálltam és a többiekért siettem. Soha életemben nem vezettem még ilyen gyorsan, megszegve pár törvényt, amiért van egy olyan érzésem, hogy meg fognak büntetni. Először Louis háza előtt parkoltam le és idegesen dörömböltem a bandatársam ajtaján, amit néhány kelletlen szóval viszonzott. Röviden tömören, kissé siettetve meséltem el neki a történteket, így megszaporázva a lépéseit pattant be a kocsiba, mit sem törődve azzal, hogy mit visel és, hogy néz ki. Louis után szép sorjában mentünk a többiekért, akik csatlakozva hozzánk várták, hogy végre Emilynél legyünk. Nem bírtam az útra figyelni, egyszerűen nem ment most a gondolkodás, csak Harry szavai jártak a fejemben. Mi van, ha komolyabb baja esett? Vagy még rosszabb, mind a kettejüknek Bellát beleértve? - ostromoltam magamat a kérdésekkel, amikre lassacskán megtudom a választ. Fél órás kocsikázás után idegesen pattantunk ki mindannyian a kocsiból és a ház felé igyekeztünk, szinte már futva. Kiabálások hallatszódtak ki a nyitott ajtón, amin belépve nem várt kép fogadott. Harry a földön feküdt és Josh éppen a lábát emelte. Josh felé megindulva rántottam el Harry-től, majd Zayn és Niall segítségével fogtuk le ezt a szemetet. Igen, Liam Payne káromkodik, de mit tegyek, ha egy ilyen mocsok így viselkedik? Akiben nincs semmi emberség? Emily! Istenem vajon jól van? - néztem körbe, de sehol sem láttam őt. Louis kezei Harry-t segítették fel és fogták vissza, nehogy nekimenjek a kezeink között lévő gazembernek. A lépcső felé nézve láttam meg a húgomat, akinek arcán a félelem és a meglepődöttség rajzolódott ki.

- Emily jól vagy? - futott oda hozzá Harry, majd szorosan karjai közé vette - Bella hol van?

- Jól vagyok! - csuklott el a hangja - Fent van az emeleten, biztonságban van! 

- Nocsak, nocsak. A szerelmes pár.. - nevetett fel erőltetetten Josh - Csak nehogy véget érjen ez a boldogság.

- Nem hiszem haver, hogy a börtönből egyhamar szabadulsz. - jegyezte meg rosszallóan Zayn - Hívtátok már a rendőröket?

- Még nem, de mindjárt hívom őket! - kaptam elő a telefonomat és tárcsázni akartam, de Emily megállított.

- Arra semmi szükség! - vette ki kezeim közül a telefonomat.

- Megőrültél Em? Megvert, kitudja hányszor és ne hívjuk a rendőröket? - emeltem fel a hangomat.

- Tisztán gondolkodok Liam! - sóhajtott - Ha börtönbe zárják, nem oldanak meg mindent! Csak rosszabbá teszik az alapjáraton már rossz helyzetet. Josh hagy minket békén! Menj el és ne gyere vissza többet, mert ezután már a rendőröket fogom hívni! - tekintete komoly volt, rezzenéstelen. Hátat fordított nekünk és ismételten Harry óvó karjaiban helyezkedett el

- Legyetek boldogok Emily, ameddig csak tudtok! - tépte ki kezeit a szorításunkból - Csak nehogy egyszer ennek valaki véget vessen! - húzódott mosolyra az arca, majd kilépett az ajtón.

Josh távozása után az ajtó felé fordultam és egy laza mozdulattal becsuktam azt, így megakadályozva, hogy bárki is be tudjon ide jönni. Sietős léptekkel indultam meg Em felé, majd kezeim közé vonva öleltem magamhoz olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Könnyei csak úgy áztatták a pólómat, de nem törődtem vele, nekem csak az számított, hogy biztonságban van és semmi baja nem esett. Szorosan öleltük egymást, amikor a többiek csatlakoztak a 'családi' öleléshez. Egy csöppnyi kéz is közöttük volt, így Emily megbontva a csapat ölelést fordult Bellus felé, aki Harry kezében pihent. Em kivette a kezéből a kislányt, majd a kanapé felé igyekezve foglalt helyet.

- Nagyon fáj? - nyúltam az arcához.

- Már megszoktam. - húzódott mosolyra az arca, mintha ez olyan természetes dolog lenne

- Mióta csinálja ezt veled Em? - csúszott ki a számon a kérdés, miközben szemem még mindig az arcát pásztázta.

- A kezdetektől. 

~...~ 

Ölembe kapva vittem fel a szundikáló testvéremet, majd ágyára letéve nyomtam fejére egy puszit és betakartam. Felállva kezdtem el a szobába járkálni, majd a zsebemből elővéve a telefonomat tárcsáztam Pault. 

- Szia, Paul! - szóltam bele kissé ingerülten. 

- Liam! Jól érzem, hogy van valami gond? Mit csinált már megint Styles? - sóhajtott egy nagyot, és lemerném fogadni, hogy a fejét fogva dőlt hátra a székében.

- Megmentette a húgom életét, csak ennyit. Azért hívtalak Paul, hogy Emily mellé, háza elé mindenhova biztonságiakat kérek! - ültem le Em ágyával szembeni kanapéra, ami rálátást adott az édesen alvó testvéremre.

- Nézd Liam! - sóhajtott és egy pillanatra várakoztatott - Nekem erre nincs felhatalmazásom. Az embereim titeket védenek és nincsenek olyan nagy létszámban, hogy meg tudjuk oldani azt, hogy a húgod házát őrizzék. 

- Majdnem megölte a barátja a testvéremet. Emily kérésére elengedtük, de féltem őt. Ha kell, lemondok a saját biztonsági embereimről csak küld ide őket Paul! - álltam fel a helyemről és újra körbe-körbe járkáltam a szobában

- Jól van Liam! - sóhajtott - Keresek embereket és amennyit csak tudok, odaküldök. De, most mennem kell, intézkedem és nyugodj meg! 

- Köszi, Paul! - szóltam bele egy kicsit kedvesebb hangon, majd a telefonomat a zsebembe csúsztatva nyomtam egy utolsó puszit a húgom fejére.

*Emily szemszöge*

Zaj. Iszonyatos zaj, és dörömbölés. Ijedten ültem fel az ágyamban, attól félve, hogy Josh jött vissza, hogy befejezze azt, amit félbe hagyott. Kezembe egy vázát véve indultam el lassan a lépcső felé. Megnyugodtam, hiszen a zajok kintről jöttek. Óvatosan sétáltam le a lépcsőn, kezemben még mindig a vázával, majd fülemet az ajtóra tapasztottam.

- Ki a frászkarika maga? - csendült fel egy számomra nagyon is ismerős hang.

- Kérem, uram! Értse meg, én Emily Payn védelme miatt vagyok itt. Nem engedhetek be idegeneket, és most utoljára, felkérem, hogy menjen innen, mert különben erőszakhoz kell folyamodnom! - szólalt fel egy mogorvás hang. 

A kilincsre helyeztem a kezemet, majd elforgatva benne a kulcsot nyitottam ki azt. Két értelmetlen szempárral találtam szemben magamat, akik közül az egyik Harry-é volt. Jobbra-balra dülöngélt, alig állt a lábán, amiből arra következtettem, hogy részeg. A másik férfira szegeztem a tekintetemet, aki igen csak jó kondíciónak örülhetett. Karját, amennyire láttam tetoválások borították, amik így félelmetesebbé tették a férfit. 

- Emily Payn-hez van szerencsém? - szólalt meg, majd felém lépett.

- Igen, én vagyok az! - ráztam meg a fejemet, majd felnéztem a magas férfira.

- Ms. Payne! A testvére kérte fel a főnökömet, hogy a történtek miatt védjük önt! A nevem Christian! - nyújtotta a kezét, amit illedelmesen elfogadtam. 

- Kérem, Christian, beengedné a fiatalembert? - mutattam az alig álló Harry-re.

- Biztos benne Ms. Payne? - húzta fel a szemöldökét, majd Harry-re nézett.

- Biztos vagyok benne! Ártalmatlan az úr! - nyúltam Harry kezei felé, majd közelebb húztam magamhoz - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá Christian-ra, majd a lakásba belépve zártam be magam mögött az ajtót.

 Harry kezét még mindig fogva tettem le egy kis asztalra a vázát. Jobb kezét átdobtam a vállamon, hogy egy kicsit rám nehezedjen, így is segítve a szobába feljutást. A lépcsőn óvatosan szeltük a fokokat, majd diadalittas mosollyal nyitottam be a szobámba, és indultam meg a bal oldalamon lévő fiúval az ágyam felé. Óvatosan lehántoltam magamról a kezét, majd az ágyra ültettem le. Zakóját kezdtem el lehámozni róla, miközben arcát figyeltem. Vajon miattam itta le magát? - kíváncsiskodott a belső énem. Magam mellett hagytam lecsúszni a zakóját a földre, majd az inge gombjait kezdtem el óvatosan kigombolni. Harry szeme mindvégig csukva volt, csak néha-néha mosolyodott el. A kigombolt ingét széthúztam, és így nyertem teljes rálátást a tetoválásokkal ellátott felső testére. Egy ideig csak a szemem járkált fel-le a mellkasán, majd a fejemet megrázva ráncigáltam le róla. Mellkasát megragadva toltam óvatosan hátra, hogy az ágyon elterülve láthassam. Lehajolva kötöttem ki a cipőjét, majd egymásmellé téve, hagytam ott az ágy mellett. Felállva léptem térdemmel az ágyra, majd ujjaimat óvatosan a nadrágja övéhez vezettem. Amilyen halkan csak tudtam (vagyis próbáltam) kicsatoltam azt, majd dereka alá egy párnát becsúsztatva emeltem fel és húztam le róla a fekete színű farmerét. A ruháit felszedve a földről hajtogattam össze és az ággyal szemben lévő kanapéra helyeztem el. Az ágyon elterülő Harry-t csodáltam, majd felé indítva lépteimet ragadtam meg a takarót és terítettem rá. Épp indulni akartam ki a szobából, hogy használatba vegyem a vendégszobát, amikor édes hangjára lettem figyelmes. 

- Emily! - szólított meg, így tengelyem körül forogva egyet, indultam meg ismét felé. Az ágyra, közvetlenül mellé leülve túrtam bele a hajába.

- Itt vagyok Harry! - mosolyogtam rá, és elvesztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe.

- Emily, én, szeretlek! - nyúlt a kezem után, majd szájához emelve egy csókot nyomott rá. 

- Aludj Harry! - sóhajtottam egy nagyot, majd ismét dús, göndör hajába túrtam - Miért jöttél ide? Ugye tudod, hogy Paul ennek nem fog örülni? - néztem mélyen szemeibe, majd kezemet az arcára vezettem.

- Nem érdekel Paul! Senki sem érdekel, csak te!

- Harry részeg vagy, holnap megbeszéljük ezt, rendben? - simítottam végig arcán. 

- Tudod... - mosolyodott el - Remélem, egyszer össze tudunk hozni egy kisbabát! - nyúlt a hasamhoz, majd megsimította - Mindig is utáltam Petert, mert neki sikerült, és itt van Bella, akit lányomként szeretek, de még sem tőlem van. Tudod, amikor megláttam a tesztet örültem, hogy lesz belőlem egy kicsi benned, de ugyanakkor nagyon dühös voltam, mert eltitkoltad előlem. A harag beszélt akkor belőlem, és, ha akkor nem lettem volna olyan, akkor talán most... - hallgatott el és tekintete égette az arcomat.

- Harry... - döbbentem le, majd könyökére támaszkodva közelített az ajkamhoz. Csillogó szemeivel nézett egyenesen az enyéimbe, majd becsukva azokat tapadt rá ajka az enyémre. Egyik keze a derekamat ölelte, míg a másik a hajamba túrt. Nyelve bebocsátást kért az enyémhez, amit előszeretettel meg is kapott. Tequila,  sör, whisky és egy kis Harry íz özönlött át a számba, ami most koránt sem érdekelt, csak az, hogy vele vagyok. Mosolyogva távolodott el tőlem, majd egy utolsó puszit nyomva ajkaimra dőlt vissza a párnára. Mosolyogva csukta le a szemeit, majd fejét az ölembe helyezte el. Kezemmel a haját simogattam, addig, amíg nem hallottam meg az ölemből felhallatszódó édes szuszogását. Fejét óvatosan felemelve helyeztem rá a párnára, majd lábujjhegyen távoztam a szobából. Lépteimet meggyorsítva igyekeztem le a konyhába, ahol egy doboz aszpirint és egy kis üveges vizet megragadva siettem vissza Harry-hez. Az ágyam melletti kis szekrényre ráhelyeztem, reggel majd szükség lesz rá. Még egyszer utoljára visszanézve a fiúra indultam ki a szobámból. 

6. díj!:)

A díjat nagyon szépen köszönöm: EmiDirectioner:'3- nek! :*

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot: 

• utálok korán kelni
• göndör hajam van, de vasalom
• szeretek írni
• imádom a családomat és a barátaimat
• jól tudok sütni ( vélemények alapján ) 
• viszont nem tudok főzni :D (na jó, egyszerűbb kaják mennek)
• minden reggel teával indítom a napomat, és teával is zárom
• sosem voltam elégedett a testemmel
• 4 és fél évig versenyszerűen röplabdáztam, de sajnos abbahagytam
• imádom Angliát
• szeretek sokáig lustálkodni

2. Válaszolj 11 kérdésre:

1.Hány éves vagy?

lassan betöltöm a 19.-et. 

2.Hány blogod van?

Három.

3.Kedvenc állat?

Macskusz, kitekattusz.

4.Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?

Itt egyből Harry jutott eszembe, "még két kívánság"

5.Kit szeretsz a legjobban?

Anyukámat!

6.Szerinted melyik állat a legveszélyesebb?

(az ember!) cápa, krokodil, nem tudom :\

7.Van/vannak kedvenc balogjaid?

Vannak, persze!:) 

8.Kedvenc zene?

Hűű, most nagyon rá vagyok állva az ilyen klasszikus zenékre. De, ez olyan kérdés, mint, hogy írd le az életedet : lehetetlen.

9.Kedvenc kaja?

Sajtostészta! 

10.Hol szeretnél élni?

London!:) 

11.Milyen nyelven tanulsz?

angol

HEY!:)

Sziasztok drágaságok!:)

Nem, nem részt hoztam. Húú... nehéz belekezdeni, mert félek a reakcióktól, ugyanis nyitottam egy új blogot, Forget the past néven működik és a történetből derülnek ki a dolgok. Prológust nem írtam, mert tényleg nem akarok semmit sem előre elárulni, viszont kint az első fejezet, ha van kedvetek nézzetek be és olvassatok bele. Igaz nem a fiúkról fog szólni, de az egyik szereplő fiú (ennyit elárulok), akit lelki szemeim előtt úgy néz ki, mint Harry. Szóval, dumát félretéve, nagy sóhajok közepette...

Itt az új blog: http://forget--the--past.blogspot.hu/

Have a nice day,

Wh ite :*

37. A megmentő

Drága olvasók!:) Előbb, mint ígértem! Gyorsabban befejeztem, mint gondoltam és nem akartam várni keddig. Remélem tetszeni fog, igyekeztem!:) Köszöntöm az új feliratkozókat, és köszönöm szépen a hozzászólásokat, amit hagytatok nekem! Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy hányan reagáltatok a 36. részre!:)

Szavakat félre téve, nem akarok most rizsázni. Itt a 37. rész!:) 

Laters,

Have a nice day,

Wh ite :)

"Tettetni, hogy boldog vagy,
miközben csak fájdalmat érzel,
és mosolyogni,
 miközben belül haldokolsz - ez mutatja meg,
milyen erős is vagy valójában"

Mint egy eszeveszett, őrült pasas rohangáltam fel-le a nappali és a szobám között, hogy minél előbb elindulhassak Emilyhez. A szobámba rohanva ismét a szekrényemből kiemeltem az egyik fehér pólómat, majd arra egy vékony pulcsit és egy kabátot húzva indultam le az emeletről. A telefonomat a fülemhez emelve hívtam Liam-et. Pár csörgés után vette csak fel, addigra már a kocsiban ülve vártam, hogy végre történjen valami.

- Igen? - szólt bele álmos hanggal.

- Emily bajban van! - indítottam be a motort - Most megyek hozzá, gyertek oda! - tettem le, meg sem várva a válaszát.

A tíz perces utat most hamarabb megtettem, mivel nem figyeltem, hogy piros-e a lámpa, de őszintén szólva nem is érdekelt. Egy nemesebb cél vezérelt, mégpedig Emily és Bella. A hangjában fájdalmat és félelmet véltem felfedezni, ami csak azt jelenthette, hogy Josh meglátogatta őt. Ha belegondolok mindenről én tehetek. Ha nem csókolom meg most talán nem lenne rám szüksége és nem került volna ebbe a helyzetbe. Idegesen parkoltam le a számomra nagyon is ismerős ház előtt, ahonnan most zajok szűrődtek ki. A kocsimat bezárva indultam meg az ajtó felé, ami nyitva volt (?), így csöndben nyitottam ki azt és léptem be rajta.

- Josh! - kiáltottam a nevét a lakásban reménykedve, hátha előjön.

- Styles! - jött le idegesen a lépcsőn. Gratulálok Harry! Bátor cselekedet!

- Ha egy újjal is hozzá értél... - indultam meg felé haraggal teli.

- Mi lesz? Megversz? - nevetett fel - Nézz magadra! - mért végig - Egyszer ütnélek meg és a padlón lennél!

- Ne légy magadban olyan biztos! - emeltem fel a kezemet és, amilyen nagyot csak tudtam besóztam neki.

- Jól van Styles! - kapott oda az arcához, majd kiegyenesedett - Most én jövök! - vágott gyomorszájon, amitől szégyenszemre földre kerültem. Erőt vettem magamon és mielőtt még belém rúghatott volna felálltam és elléptem előle. Mosoly húzódott szájára és közeledett felém. Próbáltam távolodni a lépcső irányából, amennyire csak tudtam, de ő követett, lassan, komótosan. Lépteit, felgyorsította és kezét felemelte. Ökle rohamosan közeledett az arcom felé, de kezét megragadva kezdtem el csavarni. Látszólag tetszett neki a dolog, szadista egy férfi. Gallérjánál megfogva toltam dühösen hátra, majd a lépcső szépen kidolgozott oszlopainak nekidöntve törtünk ki néhány tartóelemet. Arca még mindig mosolyra volt húzódva, tekintetemmel ellentétben, amivel szinte most ölni is tudtam volna. A tény, hogy Emily-t megint bántotta,  jobban dühít, így nagyobb erőt adva nekem. Egyik pillanatról a másikra engedem el a fiút és ütök bele egy nagyot. Tudom, tudom, nem jó az erőszak, de csak egy kicsit érezze a dühömet. A földre került, így megfordulva indultam el a lépcső felé, hogy fel tudjak menni a szerelmemhez és a kislányához. Lépteimet gyorsan szedtem, amikor a kitört pillérek között átnyúlt és áthúzott maga mellé, így is jobban rongálva a lépcsőt. Kezembe kis szálkák álltak bele, amik iszonyatosan fájtak. Josh felém kerekedett és ütni kezdett, ahol csak tudott. Arcom már fájt, és nem tudtam védekezni, szégyenemre. Már kezdtem homályosan látni a fejemen ért ütések miatt, amikor felállt. Lábait felemelve akart volna rugdosni, de megzavarták őt.

- Hagyd abba! - rontottak be az ajtón a fiúk, majd Louis felsegített a földről.

*Emily szemszöge*

Kora reggel a csengő hangos moraja keltett fel. Fejfájás közepette baktattam le a lépcsőn és tártam ki azt a rejtélyes idegennek, akit az anyám takart. Kezében a lányommal mosolygott, mint a vad alma, majd felém nyújtva adott egy puszit az arcomra, majd Belláéra és elviharzott. Ez a sok munka, amit csinál, apám halála óta a sírba fogja tenni, de komolyan. Folyamatosan dolgozik, ha meg nem akkor eljön Belláért és elviszi, hogy egy kicsit levegye a vállamról a terhet, ami nem baj, de már felnőtt vagyok és tudok én is gondoskodni a lányomról. Bellával a kezemben indultam fel az emeletre, majd az ágyamba bedőlve öleltem át őt. Szorosan magamhoz húztam csöppnyi testét és puszival leptem el kis fejecskéjét. Hunyorogva kezdtem el simogatni a fejecskéjét, amikor meghallottam, hogy édesen szuszog mellettem. Fejemet a párnámra hajtva aludtam el szinte azonnal. Két óra múlva a korgó hasamra és a még mindig fájó fejemre keltem fel. Bellus még mindig édesen szuszogott a balomon, így óvatosan felkelve indultam le a konyhába. A hűtőt kinyitva vettem ki belőle pár darab tojást, amiből rántottát kezdtem el csinálni. A tányérra kitéve a reggelimet ültem le az asztalhoz, majd szép lassan falatozgattam. Miután megettem a tányért a mosogatóba helyezve indultam meg a gyógyszer keresésére, sikertelenül. A lépcsőn felsietve hallottam meg lányom gügyögését, ami minden egyes alkalommal, boldogsággal töltött el. Az ágy felé igyekezve huppantam be mellé és kezdtem el csikizni, amire hangos kacaj hagyta el a száját. Mókázásunkat a csengő zajos hangja zavarta meg, így Bellát a földre téve a játékaihoz indultam le boldog arckifejezéssel a lépcsőn. Az ajtó elé érve nyitottam ki, mit sem sejtve. Az ajtón belépő fiú tekintete koránt sem volt nyugodt, így, amikor tekintetünk találkozott félelem járta át a testemet. Egyet hátrálva próbáltam tőle távolodni, de nem sikerült, ő is lépett. Arcomnál fogva megragadott és elcsattant az első pofon. Fejemet a lépcsőbe ütöttem be, de erős voltam, így felálltam. A hajamat durván ragadta meg, éreztem, hogy néhány száll elengedte a fejbőrömet és inkább az ő tartását választotta a helyett. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor ismét a földre terített. Arcomat fogva álltam fel és néztem a szemébe.

- Áh... - húzódott arca mosolyra - Ha jól hallom Bella is itthon van már. - indult meg a lépcső fele.

- Te mocskos disznó! - ugrottam rá a hátára - A lányomat hagyd békén! - kezdtem el tépni a haját, ahogy csak tudtam.

Válasza a reakciómra egy hangos ordítás volt. Mind a ketten a földre kerültünk, így előnyt nyerve próbáltam felállni és előtte feljutni a lépcsőn. A tervem sikeresnek bizonyult mindaddig, amíg a lábamnál fogva vissza nem húzott. Mit sem törődve vele kezdtem el lerugdosni magamról, így sikerült a hasánál eltalálnom őt. Feltápászkodva kezdtem el a szobám felé futni, majd becsapva az ajtót emeltem fel a lányomat és vettem el gyorsan a telefonomat a szekrényről, majd a fürdőbe siettem. Bezártam az ajtót, majd az ajtó elé ülve próbáltam a síró lányomat nyugtatgatni. Telefonom névjegyzékét közben nézegetve értem el Harry nevéhez, amit gondolkodás nélkül tárcsáztam. Csörög...csörög...csörög, de senki nem veszi fel. Már épp le akartam tenni, hogy más segítségét hívjam, amikor felvette.

- Itt Harry Styles! - szólt bele a még reggeli rekedtes hangján.
- Harry! - szóltam bele, majd könnyeim utat nyertek - Harry istenem! - öleltem még jobban magamhoz a lányomat.
- Emily! Mi a baj?
- Könyörgöm, gyere ide gyorsan! - szóltam bele ismét, majd a vonal megszakadt.

A könnyeimet törölgetve és a lányomat magamhoz ölelve próbáltam őt nyugtatgatni. Josh még mindig szüntelenül dörömbölt az ajtón, ami a hátamat bántotta, de nem érdekelt, most Bella a fontos nekem, hogy ő biztonságban legyen. Már vagy húsz perce telefonálhattam Harry-nek, de az óta semmi. Josh egyre idegesebben és vadabbul próbálja betörni az ajtót, ami félek, hogy lassan feladja a szolgálatot. A szememet behunyva állok fel a helyemről és kezdek el sétálgatni a kis helységben, amikor arra lettem figyelmes, hogy a zaj elmúlt. Feladta volna? - tettem fel magamban a kérdést, de rosszat sejtettem. Lehet, hogy ez egy csel, hogy kimenjek. A szobában körbe-körbe járkálva pillantottam meg az itt elhelyezkedő tükröt, ami elé odasiettem. A tükörben egy édes kislány vizslatta az arcomat, amit most ismételten zúzódások és vér terített el.  Halk hangok hallatszódtak be a szobába, amik nem voltak túl biztatóak  Fogalmam sincs, hogy mi lehet odalent, vagy mit csinál Josh annak érdekében, hogy kimenjek, de kezdek megrémülni, már ha lehet ennél jobban. Egyik percről a másikra vélek felfedezni ismerős hangokat, főleg a bátyámét. Hangos kiáltások és csattanások. Lányomat a ládba helyezve indultam meg az ajtó felé. Előtte megállva sóhajtottam egy nagyot, majd kitárva azt magam előtt siettem a lépcső felé. Óvatos mozdulatokkal araszoltam, amikor megbizonyosodtam arról, hogy tényleg itt vannak. A lépcsőn leindulva láttam, hogy Niall, Zayn és Liam fogják le Josh-t, hogy ne tudjon elmenekülni. A szobában körbe tekintve szörnyülködve akad meg a tekintetem Harry arcán, akinek nemrég húzhattak be egy jókorát.

- Emily jól vagy? - futott oda hozzám, majd óvóan átölelt - Bella hol van? - nézett aggódó tekintettel rám.

- Jól vagyok! - kezdetem el sírni - Fent van az emeleten, biztonságban van! - fúrtam bele arcomat a mellkasába, aminek, mint mindig jó illata volt.

- Nocsak, nocsak. A szerelmes pár.. - nevetett fel erőltetetten Josh - Csak nehogy véget érjen ez a boldogság. - tekintetét az enyémbe fúrta.

- Nem hiszem haver, hogy a börtönből egyhamar szabadulsz. - jegyezte meg rosszállóan Zayn - Hívtátok már a rendőröket?

- Még nem, de mindjárt hívom őket! - kapta elő a telefonját Liam.

- Arra semmi szükség! - léptem hozzá közelebb.

- Megőrültél Em? Megvert, kitudja hányszor és ne hívjuk a rendőröket? - förmedt rám a bátyám

- Tisztán gondolkodok Liam! - sóhajtottam - Ha börtönbe zárják, nem oldanak meg mindent! Csak rosszabbá teszik az alapjáraton már rossz helyzetet. Josh - fordultam a fiú felé - hagy minket békén! Menj el és ne gyere vissza többet, mert ezután már a rendőröket fogom hívni! - komor arccal közöltem a fiúval a tényeket, majd megfordultam és Harry felé vettem az irányt, aki mellett hű barátja Louis állt.

- Legyetek boldogok Emily, ameddig csak tudtok! - tépte ki kezeit a fiúk szorításából - Csak nehogy egyszer ennek valaki véget vessen! - húzódott mosolyra az arca, majd kilépett az ajtón.

Liam maga előtt becsukta az ajtót, így is akadályozva azt, hogy valaki bejusson. Sietős léptekkel felém igyekezett, majd szorosan magához vont. Könnyeim utat nyertek, így eláztatva a pólóját. Szorosan öleltük egymást, amikor a többiek csatlakoztak a 'családi' öleléshez. Egy csöppnyi kéz is közöttük volt, így megbontva a csapat ölelést fordultam a lányom felé, aki Harry kezében pihent. Feléjük véve az irányt, vettem ki a kezéből a lányomat, majd a kanapéra leülve vettem észre, hogy minden szempár engem kémlel.

- Nagyon fáj? - nyúlt az arcomhoz Liam aggódó tekintettel.

- Már megszoktam. - húztam csöppnyi mosolyra az arcomat, majd egy sóhaj hagyta el a számat.

- Mióta csinálja ezt veled Em?

- A kezdetektől. - csúszott ki a számon, majd kezdetét vette az elmúlt hónapok mesélése.

~...~

Szörnyülködve figyeltek engem a többiek, amikor a történet végére értem. Egyikőjük szájából sem jött ki egy árva szó sem. Már épp meg akartam törni a csendet, amikor a csengő a mai nap már harmadszorra csendült fel. Ijedt tekintettel bámultam az ajtó felé, majd Louis felállva Harry mellől indult meg a tárgy felé. Mindenki tekintete az ajtót vizslatta, amin a csodálatos Eleanor rontott be, idegesen. Egyből felém irányította a lépteit, így Bellát letéve a kanapéra álltam fel, hogy ne kelljen várnom az ölelésére.

- Em! - ölelt át szorosan - Hol van az a vadállat? Megint bántott? - tett fel ezer kérdést, amire a fiúk felkapták a fejüket.

- Te tudtad Eleanor? - förmedtek rá szinte egyszerre.

- Tudta! - engedtem el barátnőm ölelését és a fiúk felé fordultam - Én kértem meg, hogy ne mondja el, a fenyegetés miatt. Csak Bellát védtem és titeket értsétek meg!

- Nagyszerű! - csapott a térdére Harry, majd felállt - Ennyit az őszinteségről! - nézett bele mélyen a szemembe, majd az ajtót dühösen becsapva hagyta el a házamat.