2013. február 10., vasárnap

40. Paris?!

Sziasztok drágáim!:) Hát elérkeztünk ide is... 40. fejezet és kezdődik a II. évad, ahogy megszavaztátok.  Ha belegondolok, hogy most kéne befejeznem ezt a blogot, kiráz a hideg.  Ha az oldalt nézegetem könnybe lábad a szemem, 37 rendszeres olvasó, majdnem 20.000 oldalmegjelenítés, incredible! Nem hittem volna, hogy ennyi minden fog történni, őszintén azt hittem, hogy lesz max. 5-10 rendszeres olvasóm és ennyi, de ti túlszárnyaltátok az elképzeléseimet. Tudom, hogy mostanság kevesebbet szerepel benne Bella, de most ki kellett kicsit írnom a forgatókönyvből, de hamarosan visszatér!:) Egy kérdésem lenne még hozzátok: Eszembe sem jutott, de többen is írtátok, hogy jó lenne, ha Emily beszélne Matt-ről Harry-nek. Ennyire szeretnétek, hogy elmondja a dolgokat? Mert, ha igen, akkor úgy alakítom a dolgokat a fejemben!:) 

Laters,

Have a nice day, 
Wh ite:*


"Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka,
hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom."

Fél órája egy magán repülő kényelmét élvezhetem, de fogalmam sincs, hogy mégis hova visz. A lányok, akik minden kívánságunkat figyelik, folyamatosan újratöltve a poharat, adják a kezünkbe a hideg pezsgőt, amitől  már kezdek kicsit szédülni. A poharat a számhoz emelve kortyolok bele a finom, hideg, kissé édeskés nedűbe, ami torkomat csiklandozva halad lefele, egészen a gyomromig. A velem szemben elhelyezkedő elegánsan kiöltözött úriember természetesen nem képes elárulni, hogy mi az úti cél  így egy kicsit magamban fortyogva nézelődöm az ablakon keresztül. Akaratlanul is, de mosoly húzódik az arcomra, mégpedig az egy órával ezelőtti történések miatt.

~1 órával ezelőtt~

A székre leülve csodáltam az asztalon lévő ételt és a már előttem ülő fiút. Vajon mit akarhat ezzel elérni? - tettem fel a kérdést magamban. Jaj, Emily! Most komolyan ennyire buta vagy, vagy csak tetteted? - rázta meg rosszallóan a fejét a belső énem. Csak mosolyogva figyeltem a fiúra, aki teljesen elragadtatott, és elrabolta a szívem minden kis szegletét. Tekintetemet elszakítva az övétől kezdtem el nézni az ölemben elhelyezkedő kezeimet, amik most mohón tördelték egymást. Hogy ideges vagyok-e? Áh, nem, kicsit sem! - a homlokomat ráncoltam, hiszen azaz érv, amivel nyugtatni próbáltam magamat, nem igaz. Persze, hogy ideges vagyok, remegek és, ha a kezeim nem tartanák egymást, már rég nem a biztonságot nyújtó ölemben lennének. Az ételre nézve, áll egyik pillanatról a másikra görcsbe a gyomrom. Most viccel? Ennem kéne? Pont most? - csuktam be a szememet és sóhajtottam egy nagyot. Igen! Nyugodj meg Emily, minden rendben lesz, csak nyugodj meg, levegő be és levegő ki! Szemeimet kinyitva vezettem újra tekintetemet az előttem ülő  görög istent megtestesítő fiú felé, aki hatalmas mosollyal az arcán fogadott. Nyílásra kényszerítettem a számat, amikor megelőzött a beszéddel.

- Nem vagy éhes? 
- De, csak... - hogy várod el, hogy egyek ilyenkor? Itt ülsz előttem Styles, és azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány! Megrészegítesz a mosolyoddal és a szemeiddel. - Mi ez az egész? - mutattam körbe.
- Egyél! Utána elmondok mindent, de sietnünk kell! - parancsolt rám, majd a villájáért nyúlt - Jó étvágyat, Emily! 
- Jó étvágyat, Harry! - mosolyodtam el, majd remegő kézzel nyúltam a villámért. Úgy láttam, hogy próbálja elfojtani a kitörő nevetését a kezem láttán. Mély levegőt véve nyúltam az ételhez, majd aprókat vágva a húsból emeltem a villát a számhoz és alaposan kezdtem el azt rágni. Nem voltam éhes, egyáltalán nem. A gyomrom olyan szinten merev volt az idegességtől, hogy nem tudtam volna semmivel sem megnyugtatni. A hús és a mellette elhelyezkedő zöldségek tökéletesen kompenzálták egymást, ízlelőbimbóim könyörögtek a repetáért. Egyre csak azon kaptam magamat, hogy nem vagyok éhes, de eszek. Felnéztem a tányéromról és Harry tekintetével találtam magamat szemben, amint összekulcsolt ujjaira támaszkodva figyeli a mozdulataimat. Tányérja már üres. 

- Ízlik? - mosolyodott el, tekintete még mindig engem figyelt.
- Nagyon finom, igen! - viszonoztam a mosolyát, majd tányéromra helyezve a villát és a kést közöltem vele, hogy befejeztem. 
- Kérsz egy kis bort? 
- Jólesne! - tűrtem fülem mögé egy rakoncátlan tincset. - Oddero? - ráncoltam össze a homlokomat a borosüveg láttán.
- Jó lesz? Vagy hozzak mást? - húzta vissza az üveget a poharamtól.
- Tökéletes! - mosolyodtam el, majd  a poharamért nyúltam - Mi ez az egész Harry? - kortyoltam bele az ízletes vörös borba, amely kellőképpen volt behűtve.
- Mire gondolsz? - emelte ő is a szájához a poharat, miközben egy huncut mosoly húzódott arcára.
- Ez az egész vacsora. - ráztam meg a fejemet, majd még egyet kortyoltam a borból - Anyu ajánlotta a bort? 
- Mondta, hogy apáddal mindig ilyet ittatok, amikor valami baj volt, vagy csak ki akartatok egy kicsit kapcsolódni. - poharát az asztalra helyezve kulcsolta össze maga előtt a kezét - Szeretnélek visszakapni Emily. 
- Harry! Ideje indulnunk! - kiabált oda Paul. 
- Gyere velem! - mosolyodott el, majd kezét nyújtva állított fel és húzott maga után egy kocsihoz. Úriemberhez méltón kinyitotta előttem az ajtót, majd megvárta, míg beszállok. Mellém ülve várta, hogy elinduljunk, ami perceken belül meg is történt. Húsz percig utazhattunk, csendesen. Harry keze folyamatosan a kezemen pihent, nem engedte el.
- Megérkeztünk Harry! - fordult hátra Paul és rám mosolygott. - Minden elő van készítve, ahogy kérted! Aztán el ne szúrd fiam! - nyújtott át egy borítékot neki, majd kiszállva a kocsiból kinyitotta nekem az ajtót. Egy repülőtéren találtam magamat és előttünk egy kisebb gép várt nyitott ajtóval. Harry mellém lépve köszönt el Paultól, majd kezemet megfogva irányított a géphez. A gép aljánál csinos lányok sorakoztak, akik csillogó szemekkel méregették a mellettem sétáló szex istent. Fejével egyet biccentve köszönt nekik, majd a lépcsőn előre engedve indultunk meg a gépbe. Felérve a csoda járgányba tekintettem meg a pilótát, aki felállva, kedvesen köszöntött minket. Harry kicsit eltávolodott vele tőlem, hogy ne halljam, mit beszélnek. 
- Kér egy pohár pezsgőt Ms.? - hallgatott el egy platina szőke cicababa miközben erőltetetten mosolygott rám.
- Ms. Payne. És igen, kérünk. Köszönöm szépen, Ashley. - szólalt meg a hátam mögött egy lágy hang. Kezét a vállamra helyezte, majd maga előtt tolva értünk el a kényelmesnek tűnő fotelokhoz. Az egész gép úgy, ahogy volt, csicsásnak számított. Csillogó szemekkel néztem végig a gépen, amikor Ms. Platina zavarta meg a szemlélődésemet. Tekintetemet rá szegeztem, majd elvéve tőle a poharat figyeltem, hogy próbál mindig közelebb kerülni Harry-hez. Fortyogtam. Igen, féltékeny voltam, hogy ez a cicababa nem veszi magát észre. Éreztem, hogy arcom kezd egyre vörösebb és vörösebb lenni, így a poharamat a számhoz emelve próbáltam magamat egy kicsit lehűteni. 
- Kérem, kapcsolják be az övüket! A felszállást elkezdjük! - szólt hátra a pilóta, így a parancsát teljesítve vártam, hogy felszálljon a csoda masina és elinduljunk a csodás... hova is?? 

~...~

Mosolyogva bámultam ki még mindig az ablakon, amikor végre valahára egy világító látkép jelent meg előttem. Egyre közelebb és közelebb mentünk hozzá a repülővel, vagyis itt fogunk leszállni. Ahogy lejjebb mentünk jobban rálátást nyertem a helyre, ahol lassacskán landolni fogunk. Fejemet megrázva fordultam oda Harry-hez, akinek arcán már kaján vigyor ült.

- Párizs? - kiáltottam szinte, hiszen ez hihetetlen! Párizsba hozott! - ugrált kis kanapéján a belsőm.
- Exactement Ms. Payne! - válaszolt franciául - Sara és Liam mondta, hogy mindig is szerettél volna ide eljönni... - gondolkodott el, majd rám szegezte a tekintetét.
- A megfelelő emberrel. - fejeztem be, majd sóhajtottam egy nagyot. 
- A leszállást megkezdjük, kérem, csatolják be az öveket! - szólt hátra a pilóta, azt hiszem John. 

Pár perc múlva már kézen fogva vártuk az autót, ami elvisz a szállodába. A csomagjainkat egy fiú cipelte gondosan mögöttünk, amikor megpillantottuk a Mr. Styles nevű táblát. Harry üdvözölte a sofőrt, majd intett nekem, hogy menjek oda. Franciául beszélt mindvégig az idős férfihez, persze, hogy nem értettem. A férfi kedvesen kezét nyújtotta, majd én ezt elfogadva emelte szájához a kezemet és egy csókot nyomott rá. Harry kinyitotta előttem az ajtót, majd beszállva mellém vártuk, hogy elinduljunk. Negyed óra múlva a kocsi a Shangri-La Hotel előtt állt meg. Nagyokat pislogva, nyitott szájjal, döbbent tekintettel meredtem a mellettem ülő fiúra, aki csak rajtam átnyúlva nyitotta ki az ajtómat. A hotelből kijövő férfi a csomagjainkat átvéve kísért minket egészen a recepcióig. Harry a fiatal hölgynek beszélt valamit franciául, majd ő mosolyogva nyújtotta át a szobába bejutást biztosító kártyát. A lift felé igyekezve vártuk, hogy az megérkezzen, majd Harry maga előtt terelt be a csicsásan feldíszített liftbe. A csomagjainkat cipelő fiatalember csöndben várta, hogy az ajtó kinyíljon, ami perceken belül meg is történt. A liftből kiszállva balra indultunk meg, majd egy ajtó előtt megállva Harry a zárhoz tette a kis kártyát, így kinyitva az ajtót. A fiút magunk előtt beengedve araszoltunk be utána mi is, majd az ajtóban a bőröndöket letéve köszönt el tőlünk. Felfoghatatlan, hogy itt vagyok, vele. A szobában körbe nézve ámultam és bámultam. Ez egy lakosztály, egy nagy lakosztály. Biztos vagyok benne, hogy egy vagyonba kerül egy éjszakára. 

- Gyere, nézzünk körbe! - fogta meg egyik kezével a derekamat, majd elindultunk a folyosó felé. Egy szobába érkeztünk meg, ami vajszínben pompázott egy hatalmas franciaággyal egyetemben. Az ággyal szemben hatalmas üvegek uralkodtak, amik előtt zöld színben pompázó fotelek és lábtámaszok helyezkedtek el. Az ablakot eltakaró függönyök oldalra elhúzva helyezkedtek el. Az ágyat a fehér szín uralta, a párnák szürkén pompáztak, az ágytakaró krémszínű volt, oldalán szürke csíkokkal. Az ágy mindkét oldalán egy régies éjjeli szekrény helyezkedett el, amin egy lámpa és virágok voltak. A szobából nyíló szoba egy hatalmas fürdőszoba volt egy tojás alakú káddal a közepén. A szobából teljes rálátás volt az Eiffel toronyra, majd a nappaliba kiérve vettük célba az erkélyt. Hatalmas teret uraló erkély szinte teljes egészében Franciaország leglátogatottabb építményére adott rálátást, amit az Eiffel torony takar. Rengeteg tuja, kanapé helyezkedett el az erkélyen, és egy asztal két egymással szembeni székkel. Mivel már későre járt, csak a világítástól pompázó várost láttuk. Harry visszaterelt a szobába.

- Tetszik? - mosolyodott el, és izgatottan kémlelte az arcomat.
- Harry ez - mutattam körbe - valami csodálatos. Egy vagyonba kerülhetett. 
- Örülök, hogy tetszik! Érted bármit megtennék! - nézett mélyen a szemembe, keze még mindig az enyémet fogta. - Gyere, biztos fáradt vagy, fürödj le és aludjunk! - intett a szoba felé, és igaza volt. Fáradt vagyok, úgy érzem, hogy a szemeim mindjárt leragadnak. A szobába visszatérve indultam meg a fürdőbe, majd a kádba kellemes meleg vizet kezdtem el engedni és egy kis habfürdőt nyomtam bele. A szobába visszatérve indultam meg a bőröndöm felé, amit kinyitva vettem ki a hálóruhámat és egy bugyit. Feltúrva azt, eléggé ... kihívó fehérneműket találtam. Eleanor... hiszen ő pakolt be nekem, biztos tudta! Egy sóhaj kíséretében álltam fel a bőröndöm mellől, majd visszaindultam a fürdőbe, aminek ajtaját gondosan bezártam. A ruhámat levéve magamról szálltam be a vízzel teli kádba, ami talán túlságosan is tele volt vízzel, hiszen kilötykölődött belőle egy kicsi. A szememet becsukva gondolkodtam el a mai napon kezdve a vacsorával, majd az úttal és a sort bezárva a hotellal. Párizsba hozott, de vajon miért? - kezdtem el ostromolni magamat a választ nem adó kérdéseimmel. Okosabbnak hittelek! Szeret! Azért hozott ide! - csóválta dühösen fejét a belsőm. Tényleg szeretne? Elmélkedésemet az ajtó kopogása és a hideg víz zavarta meg. A meleg víznek már nyoma sincs, jó sokáig időzhettem itt. Magam köré csavarva egy törölközőt szálltam ki a kádból és sétáltam oda a pulthoz, amin kettő mosdó helyezkedett el. A szemben lévő tükörben bámultam magamra és gondolkoztam. Mivel érdemlem én ki ezt? - meredtem magamra és csak néztem a tükörből figyelő lányt. Megtörölve testem minden porcikáját húztam magamra a bugyimat, majd a selyemből készült hálóingemet. Az ajtó felé igyekezve fordítottam el a kulcsot, majd léptem ki a szobába, ahol ő ült. Ott ült az ágyon és figyelt.

- Eleanor pakolt be... - néztem le a kezeimre, szégyenlősen. 
- Csodásan nézel ki, Emily! - állt fel, és felém közelített. - Feküdj le, biztos fáradt vagy már. - simított végig az arcomon, majd egy puszit nyomott rá.
- Velem alszol ma? - emeltem rá a tekintetemet.
- Szeretnéd? 
- Igen! - válaszoltam szinte egyből, gondolkodás nélkül.

Mosollyal az arcán puszilt bele a hajamba, majd mellettem elsétálva indult be a fürdőbe. A takarót félrevonva   feküdtem be az ágyba, majd betakarva magamat hunytam le a szememet és rögtön el is aludtam. Reggel a nap fénye melengette az arcomat, majd egy nagyot nyújtózva ért hozzá a kezem egy papírféleséghez. Szemeimet óvatosan kinyitva ültem fel és tekintettem magam mellé, de üres volt, csupán egy levél várt. A borítékba csomagolt papíron a nevem helyezkedett el, izgatottan nyitottam ki. 

Drága Emily, 

Sajnálom, hogy most olvasnod kell ezt a levelet, de el kellett mennem egy kis időre, dolgom akadt a városban. Kérlek szépen, amint felkeltél menj le az alagsorba, isteni a medence vize. Reggelizz meg és   utána gyere vissza a lakosztályba. Sietek vissza, ahogy csak tudok, utána körbevezetlek a városban. Oda megyünk, ahová szeretnéd! Várom, hogy lássalak!

Laters baby,

ui.: Óvatosan a férfiakkal! ;) 

Harry. xx

Kuncogva olvastam el a levelet, majd a bőrönd felé igyekezve kaptam ki a fürdőruhámat. Eleanor mit is mondjak, kitett magáért. A fürdőbe igyekezve kaptam magamra a fürdőruhámat, majd rá egy toppot és egy short-ot kapva indultam meg az ajtó felé. A liftben vártam, hogy végre leérjek az állítólagosan jó medencéhez, ami perceken belül megvalósult. A liftből kilépve megcsapott a klór jellegzetes, erős szaga, amitől prüszkölnöm kellett. Egy székre letéve a törölközőmet és ruháimat hagytam ott és indultam meg a víz felé, amiben már kisgyerekek és szülők élvezték a játékot. Mosolyogva csodáltam őket, hiszen, ha Bellus itt lenne mi is ezt csinálnánk most. Játszanánk és nevetnénk. A vízben úszkálva élveztem a kellően meleg vizet, semmire nem figyeltem, egyszerűen megnyugtatott. Amikor kezdtek egyre többen lenni a medence széléhez úsztam és kiléptem belőle. A törölközőt magam köré csavarva indultam meg az étterem felé, majd egy asztalhoz leülve vártam, hogy rendelhessek. Egy fiatal pincérfiú lépett oda hozzám, aki széles mosollyal az arcán mért végig. Egy kis salátát rendeltem csak csupán, nem voltam annyira éhes, hogy teleegyem magamat mindenféle finomsággal. Az órára pillantva láttam, hogy már jócskán elmúlt dél, így a már előttem lévő salátát gyorsan megettem. Kifizetve a reggelimet indultam meg a lift felé, majd benyomva a megfelelő emeletet vártam, hogy lezuhanyozhassak és találkozzam Harry-vel. A lift csengője jelezte, hogy megérkeztem, így kilépve belőle, sietős léptekkel közelítettem meg az ajtónkat. A zár előtt elhúztam a kis kártyát, majd az ajtót kinyitva dülledtek ki a szemeim. A nappalit vörös rózsaszirmok borították, így egy kis utat létrehozva. Egy újabb levél hevert az ajtó előtt. Sietve kibontva azt kezdtem el olvasni a sorokat.

Remélem nem bánod, hogy nem fehér! :)
Fürödj le, és vegyél fel egy vacsorához illő ruhát! Az erkélyen várj meg! 
Remélem jó volt a víz. 

Laters, 

Harry xx.

Az ajtót becsukva indultam meg a szoba felé a szirmokkal borított úton. A bőröndbe turkálva vettem ki egy fehér nyári ruhát, elegáns, és pont jó a hosszúsága. Kivettem még egy hozzá illő fehér platformos cipőt, majd ezeket és a sminktáskámat fogva indultam meg a fürdő felé. A vizet megengedve tettem le ruhákat a székre, majd levetve magamról a fürdőruhát léptem be a meleget nyújtó vízbe. A kezemet kiemelve a vízből érzékeltem, hogy jól kiáztattam magamat, így a dugóért nyúlva húztam meg azt, hogy a víz szabad utat nyerhessen. A törölközőt magam köré tekerve indultam meg a mosdó felé, majd a fogkefére fogkrémet nyomva mostam meg alaposan a fogamat. Megtörölve a testemet kaptam magamra  a fehérneműmet, majd a ruhámat. A sminkes táskámból előhalásztam a dolgaimat. Felkentem magamra egy egyszerű sminket, majd kedvenc parfümömből párat fújtam magamra. A cipőmbe belebújva álltam készen, hogy elinduljak az ajtó felé. Lassú léptekkel haladtam az erkély felé, amit rózsaszirmok vezette út mutatott. Az ajtót kitárva léptem ki oda, és megpillantottam őt, háttal állva nekem, öltönyben. Az ajtó nyitódására felém fordult és mosollyal az arcán, kissé idegesen indult meg felém. 

- Szia! - szólaltam meg halkan, félénken.
- Gyönyörű vagy! - csókolt bele a hajamba, majd az asztal felé húzott. Kihúzta előttem a széket, majd ő is leült a helyére. Az asztalon mindenféle finomság helyezkedett el, de egy nagyon szúrta a szememet. Eper, csokiba mártva. Harry arca mosolyra húzódott, majd egy epret megragadva nyújtotta felém. Számat kinyitva haraptam bele a finom édességbe, majd ízlelve azt egy ideig nyeltem le. Oldalra fordítva a fejemet csodáltam a már kivilágított Eiffel tornyot, ami csodás látványt nyújtott. Rendkívül romantikusnak bizonyul.
- Hol voltál ma? - nyúltam egy eperért és felé nyújtottam. 
- Volt egy kis elintézni valóm. - rántotta meg a vállát, majd beleharapott az eperbe. - Jó volt a víz? - nyúlt egy eperért és megismételte az etetésemet. 
- Kiváló! Rengeteg kisgyerekes család volt ott - haraptam bele - Rossz volt látni az anyukákat, amint a kislányukkal játszanak a medencébe. Bella is biztos élvezte volna. 
- Melyik gyerek ne élvezné azt, hogy az anyukáját fröcskölheti? - nevetett fel. - Emily ... - hallgatott el
- Hmm? - kaptam fel a tekintetemet és minden figyelmemet rá irányítottam.
- Tudod, bármennyire is hihetetlen, de ez az utóbbi két hónap, maga volt a pokol. Nagyon sajnálom, ahogy viselkedtem veled, fogalmam sincs mi ütött belém. Illetve tudom. Megijedtem. Húsz évesen egy gyerek nagy felelősség, főleg, hogy még én is egy gyerek vagyok. Minden nap szinte újrajátszottam magamban a történéseket, és minden nap feltettem magamban azt a kérdést, hogy 'Vajon megérdemellek-e egyáltalán téged?'. A baleseted után magadra hagytalak, nem csak téged, a többieket is. Nem tudom mit miért tettem, mi értelme volt annak, de talán azzal tudnám magyarázni, hogy nem akartam egyedül maradni. Amikor felébredtél, boldog voltam, de tudtam, hogy nem bocsátanál meg nekem, így hagytalak, és eltaszítottalak magamtól, még jobban. Taylorral nem éreztem úgy a dolgokat, mint veled, sőt, sehogy sem éreztem magamat vele, csak volt. Amikor megjelentél előttünk, amikor Bellát elvitted, amikor a leveleket megtaláltuk én... nem találok rá szavakat, hogy milyen érzés fogott el. Rossz volt úgy élni, és felkelni minden áldott nap, hogy nem tudom, mi van veled. Legszívesebben minden országba elutaztam volna, hogy megtaláljalak, de a többiek nem engedték, magányra volt szükséged. A szívem a repülőtéren sok-sok idő után visszatért hozzám, olyan gyermeteg voltam, amikor megláttalak, repültem, egészen addig, míg meg nem láttam melletted azt az állatot és az arcodon a foltot. Emily...te és Bella a világot jelentitek nekem, bármit megtennék  értetek, bármit! - sóhajtott egyet, majd felállt - Rájöttem arra, hogy igaz húsz éves vagyok, de még egy ilyen embert, mint te nem találok. Te vagy a másik felem, a szerelmem. Amikor visszajöttél, én is visszatértem, és nincs értelme magamat gyötörni tovább azzal, hogy hagyjalak. - szemeit lesütve térdelt le elém, majd kezemet megfogva mosolyodott el - Félek a válaszodtól, rettegek Emily, de muszáj feltennem neked egy kérdést és ezt csak itt, Párizsban akartam. Emily Payne szeretlek! Megígérem, hogy soha többet nem okozok neked fájdalmat, melletted akarok lenni örökre, hogy semmi bántódásod ne essen. Ha apád élne, most előtte tenném fel azt a kérdést, amit akarok, de nem tudom, elkéstem vele. Emily, hozzám jönnél feleségül? 

14 megjegyzés:

  1. ááááááááááá, IMÁDOM!!! Ez váratlanul ért, megkell hogy mondjam. 1. pénteken már hoztál egyet és még most is!! 2. Az utoldó mondat!!
    hamar kövit!!!! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig örömmel tölt el, hogy tetszik neked!:)
      Reméltem is, hogy meglepetésként fog érni titeket a plusz rész, nem csalódtam!:)
      Igyekszem, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. Drága wh ite!


    Szavakat nem találok! Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen elegáns Harry! Párizs... Egyszerűen gyönyörű hely, jó választás volt! Egyszerűen nagyszerű rész lett! Nem találok rá szavakat! Hihetetlen! és igen, szeretnénk, hogy Emily elmondja, hogy látta Matt-et. Tényleg nem tudok mit mondani! PERFECTION. CSODÁLATOS. PONT A LEGGJOBBKOR KELLETT ABBAHAGYNI? HM? IGEN? ROSSZ VÁLASZ. :D
    Csodálatosan is perfect lett! Úgy imádom! Borzasztóan várom a következő fejezetet! :)

    Ölel,
    Yasmin Summer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Yasmin Summer!:)

      Párizs...:)Egyszer szeretnék én oda eljutni, és tökéletesnek tartom egy leánykérésre, ezért is esett pont erre a kis városra a választásom!:) Már ki is találtam, hogy Emily, hogy fogja elmondani, majd Harry-nek Matt-et, kérésetekre benne lesz!:) Gonoszkodtam, tudom, tudom. De néha kell egy kis izgalom az életbe!:P
      Köszönöm, hogy írtál!:) Sietek, ahogy csak tudok!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. végig akkora vigyorral az arcomon olvastam el, hogy az leírhatatlan! :) nagyon tetszett!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örömmel hallom!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  4. Azt a rohadt...a végén már sírtam.és az elején a görög isten meg a szex isten azon szakadtam.Drágám muszáj hamar hoznod a kövi részt.Belebolondulok ha nem olvashatom a blogodat,mintha a drogom lenne.Az One Direction-on kívül...:D
    Puszi,imádás Emi.x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Reméltem, hogy tetszeni fognak!:P
      Igyekszem, ahogy csak tudod, de meg kell értenetek, hogy érettségiző vagyok, így most minden erőmmel arra kell koncentrálnom!:\
      Köszi, hogy írtál!:) Örülök, hogy tetszik a blog és, hogy a 'drogod':D
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. http://agirlslifewithharry.blogspot.hu/2013/02/awards-2.html
    meglepii;)

    VálaszTörlés
  6. Aztaaaa rohadt hát ez nagy fordulat :o de remélem igent mond *-* <3 omg Harry de romantikus hát igazából semmit nem tudok irni anyira meglepődtem xD hát nem egyszerűen fogalmam sincs a döbbenettől semmi nen jut eszembe eetleg annyi hogy MONDJ IGENT Emily <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassan kiderül, hogy mit válaszol!:) Addig is találgatás!:P
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  7. Kedves wh ite!


    Nagyszerű rész lett! Imádtam minden egyes sorát, szavát, betűjét! Nagyon tehetséges vagy, szerintem a jövőben az irással kéne foglalkoznod! :) Igazán értesz hozzá!
    Párizs, a kedvenc városom, szorosan London mellett, igy nagyon megörültem, mikor olvastam, hogy pont Párizsba viszi Emily-t. Oh, a vége! Imádom, nem számitottam volna rá, hogy Harry pont most fogja megkérni Emily kezét, ezért egy kicsit meglepett persze, jó értelemben.
    Kiváncsian várom a folytatást! :)

    xoxo
    Lana Boo*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lana Boo*!:)

      Sikerült elérned a bizonyos öröm könnyeimet!:')
      Komolyan kicsordult pár csepp, amikor olvastam, mert hűűűhaa! Nagyon kedves szavak, hiszen igyekszik az ember és ez, amit írtál nagyon-nagyon megmelengette a szívemet!:)
      Örülök, hogy tetszik, tényleg!:)
      Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés