2013. március 20., szerda

II. - 51. Kakaó

Tudom, tudom. Tegnap volt rész, de filmnézés közben volt egy kis időm írni!:) Eljött az a pillanat, amikor NAGYON-NAGYON és még kontrázhatnám, komolyan utálni fogtok. De... így jött ki a lépés. Let's start, and go to school.
Have a nice day,
Wh ite:*

"Az életben jönnek-mennek a dolgok,
és nem tegnap vagy holnap kell boldognak lenni,
 hanem ma."

Az élet megtanított arra, hogy tudjak szeretni, hogy álljak ki amellett az ember mellett, aki feltétel nélkül szeret, bármit is csinálok. Rengeteg fájdalmat okoztam annak az embernek, aki meg sem érdemelte volna, de mégis mellettem van. A feleségem ennyi idő után is szeret, annak a sok hülyeségnek ellenére, amivel fájdalmat okoztam neki. Egy év telt el a turnénk óta és lassan egy másikra készülünk, amibe új állomássokkal lepjük meg mind magunkat mind a közönséget. Európában eddig általunk nem látogatott helyen lépünk fel, amit Louis és Liam harcolt ki magának. Ez a kicsinek mondható ország, Magyarország. Igaz nem sokat tudok róla, de amióta Louis-ék tudomására jutott a dolog, ami mellesleg hozzá teszem meglepetés lett volna, folyamatosan csak erről képesek beszélni. Felvázolták nekünk az ott fellelhető ételeket, nevezetességeket, hidakat és szórakozóhelyeket. Olyan dolgokat tudtam meg tőlük, amik szerintem még a világhálón sincsenek fenn. Hihetetlenek, komolyan mondom és a legszebb, hogy már egy kisebb listát is csináltak, hogy miket kell majd feltétlenül megnéznünk ott. Egyik ország sem váltotta ezt ki belőlük, de nem is csodálkozok, hiszen oda meg vissza vannak a magyarok által lakott területért. Arról még fogalmam sincs, hogy mikor és hova kell majd mennünk a fellépés miatt, de azt tudom, hogy idén Emily, Bella és Matt is velünk tartanak, az én örömömre. Matt, a korabeli gyerekeket meghazudtolva nő és nő. Mászik mindenfele és szerencsére Bellával egyetemben imádja a kakaót. Minden reggel a programunkhoz tartozik egy közös kakaókészítés, majd utána ivászat. Ameddig Em nincs kész a reggelivel mi feltaláljuk magunkat és örömmel indítjuk a napot. Reggeli után általában a szobánkba jönnek, és együtt pihenjük ki az ínycsiklandozó ételt. A gyerekkoromra emlékeztet, amikor Gemmával néha-néha belopóztunk anyuékhoz és egy hadműveletet indítva ellenük ugrottunk be közéjük. Ugyan ezt az érzést élem most át, csak a saját gyerekeimmel, akikért bármit megtennék. Emilynek felvetettem azt az ötletet is, miszerint elférne még egy harmadik, de elvetettük még egy ideig ezt az ötletet, hiszen Matt-el is bajai voltak, amíg mi turnén voltunk, nem akarom, hogy megint hónapokig ne találkozzunk. A mai nap sem történt máshogy. Édesen nézelődő szerelmem mellett ébredtem fel, akinek mosoly húzódott arcára a fáradt tekintetem láttán. Apró csókot leheltem mézédes ajkaira, amiket annyira szeretek. Az ágyból felkelve siettem az oldalára, majd a térdét és hátát fogva emeltem ki onnan. Kuncogva fúrta bele fejét a mellkasomba, zene volt füleimnek a hangja. Kezeimben óvóan fogva indultam meg vele a lépcső felé, egészen a konyháig. A gyerekek hangja még váratott magára, az igazak álmát alusszák. Emily-t a pultra felhelyezve furakodtam lábai közé, amit derekam köré csavart. Kezeit összefűzte a nyakamnál, majd ajkamra tapadt. Hevesen csókoltuk egymást, nem távolodott el egyikünk sem egymástól, csak élveztük a pillanatot, mint egy boldog, gondtalan házaspár.
- Szeretlek! - döntöttem neki homlokomat a homlokának és így meredtem bele gyönyörűen csillogó szemeibe. - Nagyon... - adtam apró csókot ajkára. - Nagyon... Szeretlek! - ismételtem el az előbbi cselekedetemet.
- Én is szeretlek, Harry! - kezét arcomra helyezve simított végig rajta. Szemében láttam, hogy igazat mond, sosem kételkedtem benne.
- Mami! - jött egy édes hang az ajtótól. Fejünket oda fordítva tekintettük meg a két gyerekünket, akik érdeklődő tekintettel figyeltek felénk, átkarolva egymást.
- Jó reggelt szépségeim! - ugrott le a pultról Em, rögtön kezébe kapta Matt-et, majd egy szoros ölelés és puszilkodás után átadta nekem. Lehajolt Belláért, aki már-már kész hölggyé érett. Szorosan mellkasára vonta, arcát puszikkal halmozta el, amit a kislány hangos nevetéssel konferált.
- Apu...apu... - húzogatta a pólómat a göndör hajú kisfiú a kezemben.
- Igen, kincsem? 
- Csinálunk kakaót? - hangja elhalkult, dülledt szemekkel figyelte a tekintetemet.
- Ez kérdés? - húzódtam el tőle meglepetten. - Persze, hogy csinálunk te kakaó matyi! - hintettem egy csókot a fejecskéjére, majd a földre helyeztem. A polchoz siettem, ahol a kakaót szoktuk tárolni, majd a kis doboz tetejét levéve tudatosult bennem az a tény, hogy bizony kiment a fejemből egy fontos dolog. - Ó-ó. - ejtettem ki a számon, Emily felé fordultam.
- Elfelejtettél kakaót venni? - fojtotta vissza nevetését, ugyanis tudta, hogy a gyerekeinknek a kakaó olyan, mint egy alkoholistának az alkohol.
- Igen... - hajtottam le a fejemet, mire tekintetem találkozott a szomorú Matt tekintetével.
- Nincs kakaó? - kontrázta meg mind a két gyerek. 
- Menjünk el a boltba. - engedte szabaddá kacaját Emily. Bellával a kezében indultak ki a konyhából, így Matt-et felemelve követtem őket.
~...~

- Na, indulás! - fogta meg a kezét Bellának, majd az ajtón kilépve indult a kocsi irányába. A kezemben a kocsi kulcsot szorongatva zártam be az ajtót, majd Matt-et az ülésbe ültetve kötöttem be gondosan. A vezetőülés mögé ülve végeztem el magammal is a műveletet, majd gyújtást adva a kocsinak mordult fel a motor hangja. Emily a kezemet érintve biztatott az indulásra  így a gázra lépve hajtottam ki a felhajtóról. Mindössze tíz perc kellett ahhoz, hogy a szokásosan látogatott bolt előtt parkoljak le. A gyerekeket kivettük az ülésből és, mint egy rendes nagy család indultunk meg a bolt felé. Beérve egy csókkal köszöntünk el egymástól, hiszen Emily-nek kapóra jött ez a "hirtelen jött vásárlás". Matt-el a kezemben siettem a kakaónak felállított helyhez, így, amikor odaértünk fiam tapsikolva adott hangot magáról, amire nem egy ember figyelt fel. Két csomag kakaót leemelve a polcról helyeztem a kosárba, amikor a tükörből egy felettébb ismerős alakot véltem felfedezni.

(zene)

*Emily szemszöge*

A sorokat jártuk Bellával és mindenféle finomat bepakoltunk a kosárba. Csokik, kekszek, joghurtok, amit csak szem és száj megkíván. Úgy örültem még mindig ezeknek a dolgoknak, mint a mellettem álló kislány. Amikor késznek éreztük magunkat, a kosárral és a lányommal magam mellett indultunk vissza, hogy megkeressük a fiúkat, azonban akkor nem várt látvány fogadott. Egy fickó állt Harry előtt, aki mellett  könnyes tekintettel állt a fiunk. Bellát erélyesebben megragadva rohantam oda hozzá, majd egyenesen elé állva néztem a rejtélyes idegenre. Az arca ismerős volt, viszont sokkal öregebb. A gyomrom összeszorult, ahogy a felismerés hatolt át az ereimben, és az akkori rossznak mondható emlékek. Bellát a hátam mögé toltam, Matt-hez és Harry-hez. Még mindig előtte álltam és csak figyeltem a hívatlannak mondható vendégünk tekintetét. Dühös volt és... olyan különös. Szája undorító mosolyra húzódott, pont, mint régen, amikor megerőszakolt, kezét a zsebében tartotta és alsó ajkán nyelvét végighúzta.


- Nocsak, nocsak. Kikbe botlottam, véletlenül... - hangsúlyozta ki az utolsó szót, ami villámcsapásként hatolt belém. Követett volna minket? És mióta? - Milyen szép kis család lettetek. - nevetett fel erőltetetten. Harry kezei a derekamon pihentek, el akart maga elől tolni, de lábaim a földbe gyökereztek. - Pokollá tetted az életemet te ribanc! - köpte felém a szavait, szemei villámokat szórtak és tüzeltek a dühtől. - Sokat gondolkodtam, hogy hogyan bosszulhatnám meg, hogy elválasztottál ettől a nőtől, Harry. Aztán láttam, hogy családotok lett - tekintetét a mögöttem bújó gyerekekre szegezte, akiknek már könnyek borították orcájukat - Eddig a percig tulajdonképpen a te életedet akartam megkeseríteni, hiszen, ha őt elveszted, semmi leszel! - mutatott Harry felé, tekintetem komoly volt és merev. Nem bírtam mozdulni és, ha akartam volna se tudtam volna. Fogalmam sincs, hogy mit akar Josh, hogy mire készül, és mit akar ezzel elérni. A gyerekeimért és Harry-ért aggódtam, hiszen ők jelentik nekem a mindenséget. Ők az én családom, akikért bármit, bármikor megtennék feltétel nélkül. - De most, hogy jobban átgondoltam... - nevetett fel - Harry neked szarabb lenne, ha Emily-t vesztenéd el. - rántott elő a kabátjából egy pisztolyt, egy lépést közelebb tett felém és egyenesen a mellkasomhoz emelte a nehéz, undorító fegyvert. Minden annyira gyorsan és hirtelen történt, hogy fel sem fogtam mi is van most valójában. Tényleg meglőtt, vagy csak viccelt? Josh hátrált egyet, vissza a helyére, ahol eddig tartózkodott, majd hirtelen még egyet lőtt, de immáron a maga irányába. Kioltott az életét és én fel sem fogtam mi történt. Megfordultam Harry felé, aki komor tekintettel nézett végig rajtam. Szédültem és homályosodni kezdett minden, fájdalmam volt, de legalább ők biztonságban vannak. Magamra nézve tudatosult bennem a dolog, hogy meglőtt, meglőtt és én a földre rogyva gondolkodtam ezen tovább. Hangos kiabálások, majd szirénák, de én nem tudok semmit sem csinálni. Ugyan olyan érzés, mint, amikor apámmal találkoztam ott fent, fent az égben. "Harry neked szarabb lenne, ha Emily-t vesztenéd el" járt a fejemben Josh utolsó mondata. Hangokat hallottam magam körül, majd egy fény volt csupán, ami megvilágította az előttem lévő teret. Ez a menny? Meghaltam volna? Fogalmam sincs, de egy a biztos, hogy a családom biztonságban van és ennél több nekem nem kell! 

13 megjegyzés:

  1. Sírok. Bőgök. Ez normális. Neeeeeee! Miéééért? Ez az utolsó rész?! Lesz ugye epilógus! Nem hiszem el. Szinte látom magam előtt őket. És olyan jól indult. A büdös jó kurva annyát Joshnak. Bocsánat, de sokkban vagyok. Meg a másik, hogy most ébredtem fel. Olyan ideges vagyok. Túléli?! Ugye igen. Ha nem én abba beleőrülök. Szinte láttam magam előtt a jelenetet Harry kétségbeesett arcàt, Bella és Matt síró kis testét. Majd a szirénákat. Annyira megszerettem a sztorit. De ebből már érthető a blog címe. Sajnálom, én nem vagyok elég jó hozzád. Nem is az, hogy nem jó, inkább az, hogy màr nem tud jó lenni. Istenem itt bőgök. Hozd a kövit nagyon gyorsan. [ha vsn olyan, hogy kövi ;'( ]

    Csók: Bell

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amint már kiderült, nem, nem az utolsó rész!:)
      A jövő titka még, hogy túléli-e vagy sem, meglepetés lesz még!:)
      Igyekszem, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. kérlek ne úgy legyen vége hogy meghal..:'(:'(( az ilyen szép dolgoknak mindig Happy End-el kell végződnie!! kérlek:(

    VálaszTörlés
  3. neeem. ez nem lehet:(...nem így kell végződnie:((((...ugye happy end lesz? mond hogy az!! légyszii:(...ugye ez nem az utolső rész? lesz még egy kettő ugyee?..hány részesre tervezed a blogot?:)...akkor sem szabad így végződniie..2 kisgyereket magára hagy és persze Harry-t és a többieket...ez lehetetleen:(
    pussz.:Kiki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak azt tudom mondani (vagyis írni),mint az előző két kommentben. Hamarosan mindent megtudtok, mindent, amit csak lehet!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi,White:*

      Törlés
  4. ugye ezt nem gondoltad komolyan??
    ugye nem csak ennyi?
    ugye nem?
    még csak most kezdted a második évadot!
    kérlek, nyugtass meg!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira, de annyira tudtam, hogy ezért még kapok hideget!:$ :D
      Bocsássatok meg, tényleg nem jó nekem ez, de így kellett csinálnom, ezt diktálta az ösztönöm:\
      Minden kiderül nemsokára!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. ugyee tudod hogy rettenetesen gonosz vagy! Kérleek ne öld meg.. :'( annyira szép és harmónikus család voltak és most bumm beütött a krach? :(( amikor megnéztem a blog előzetest éreztem hogy baj lesz.. de ilyen hamar... :( siesss az új résszel ! ♥

    éés!
    MEglepetés :)) http://thetruelifee.blogspot.hu/2013/03/dijozon.html gratulálok hozzá :)
    További sok sok sikert :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a meglepetésedet!:$

      És igen...nagyon jól tudom, hogy gonosz vagyok!:(:\
      Sietek, begyszó!!!:)
      Köszi, hogy írtál!:))
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  6. neee!a kezdetektől olvasom a blogodat és az egyik kedvencem. Egyszerűen bámulatos ahogy írsz és a történet zseniális. Imádom Bellát, Matt-et, Emily-t és mindenkit. De ne úgy legyen vége hogy meghal..:'(( Legyen Happy End, mert ez a történet azt érdemel!! Még egyszer, nagyon ügyes vagy és én még egy darabig olvasnám ezt a sztorit. :))♥♥
    Puszi: Dzseni :)

    VálaszTörlés
  7. Huh ez nekem egy meglepetés volt, nem hittem volna, hogy ilyen váratlan fordulatot hozol bele a történetbe. Remélem, hogy nem hal meg Emily és tovább élhetnek boldogan. :) Az előzetes nagyon tetszett! :))) Várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  8. úr isten remélem nem lett baja :'(( nagyon várom már a következő részt.siess vele. :)♥ Sári.

    VálaszTörlés