28. Maradsz vagy mész?

Sziasztok drága olvasóim! Háát (tudom háttal nem kezdünk mondatot, de nézzétek el nekem!:) ) meghoztam az új részt és remélem tetszeni fog! A zenéről, amit a történet alá konferáltam ( mellesleg szerintem illik is hozzá, de kétszer kell meghallgatni, hogy végig tudd vele olvasni) szintén imádom, mint az előzőt. Tudom siratós zenék, de nekem is lehetnek rossz napjaim! Nem is tudom mit mondjak talán csak azt, hogy AZTA! A 27. részre reagáltatok a legtöbben, emelvén itt ki a hozzászólásokat, a pipálásokat és az aznapi 444 oldalmegjelenítést! Eddig még sosem volt ilyen, nagyon köszönöm nektek, mivel feldobtátok a napomat! Viszont holnap után suli, ami annyira nem jó hír, de nekem elmarad az első három órám és az utolsóm, szóval bemegyek három jelentéktelen órára. Jó mi?! Milyen volt a szilveszteretek? Rizsázást félre téve itt a 28.rész! Mit szóltok Harry "NAGY" bejelentéséhez? Apropó, aki olvassa a másik blogomat -> http://love--faith--hope.blogspot.hu annak a következő részig egy icipicit várnia kell, mivel arra a döntésre jutottam, hogy akkor folytatom, ha ezt a blogot befejeztem. Ergo, nem tudom még hány fejezet lesz, de terveim szerint még 5-10 (plusz-mínusz), de kitartást, nem hagyom abba az Endless love-ot, mert oda is vannak még ötleteim. De nem húzom halasztom a dolgot! Jó olvasást a 28.részhez! 

Have a nice day, 

Wh ite.:)

"Van, hogy eljön az az idő, amikor választanod kell majd
a jó döntés, és a könnyű döntés között, és általában,
a jó nem mindig a legkönnyűbb választás.."

(ajánlott zene)

Egy óra, két óra. Már nem is számoltuk, csak teltek az órák és mi egyre idegesebbek lettünk. Liamet viselte meg ez az egész a legjobban, persze ez természetes. Már telefonált az anyukájának is Sara-nak, aki csatlakozott köreinkhez és már tűkön ülve várjuk, hogy mondjanak valamit. 

- Mi tart ennyi ideig? - állt fel idegesen Harry a székről és járkálni kezdett.

- Ó, a nagy Harry Styles türelmetlen? - szólalt meg gúnyos hangon Liam. - Most eltudtál ide jönni, de arra nem voltál képes, hogy utána rohanj. Egyáltalán miért kellett úgy rátörnöd? Nem bírtad megvárni, hogy ő mondja el, hogy gyereketek lesz? Vagy csak simán nyugodtan megbeszélni? Ja, hogy az nem te lennél! Igazad van! - állt fel dühös tekintettel Liam és közelített volna Harry felé, de elé álltam.

- Liam, megértem, hogy ideges vagy, de ezzel nem oldasz meg semmit! Nagyon aggódok Em miatt, de hidd el, mindenki aggódik érte, nem csak te! Em szerinted ezt akarná? Hm? Szerintem nem! Ülj le, és te is Harry - mutattam a székekre. - Nyugodjatok le és ne balhézzatok! Legalább ilyenkor ne, legyetek szívesek! 

Leültem a fiúk közé és láttam, hogy Louis elmosolyodik. A folyosó végén kivágódott az ajtó, és egy magas vékony férfi közeledett felénk. Közvetlen előttünk megállt a fehér köpenyes férfi, akin volt egy sztetoszkóp, mint szinte minden doktoron és egy szemüveg. A férfi önmagában szimpatikusnak tűnt, de arca koránt sem volt vidám. Rosszat sejtettem, nagyon rosszat. 

- Önök Emily Payne hozzátartozói? - tette maga elé a papírt és beszélni kezdett.

- Igen! - szólaltunk fel egyszerre, de Liam és Sara előrébb jöttek.

- Én Dr. Silverman vagyok. - mutatkozott be. - Emilynek nagyon súlyos az állapota. - vonta a mellkasához a papírt és sóhajtott egy nagyot. - Nagy szerencséje, hogy nem került a kocsi alá és gyorsan a segítségére lettek, mert már nem itt lenne. Nem akarok köntörfalazni, mert felesleges, de nem biztos, hogy megéri a reggelt, vagy ezt a hetet. Rengeteg vért veszített és most kómában fekszik. Nehezen bár, de többszöri próbálkozás után hoztuk vissza őt. A szíve leállt, most lélegeztető gépen van. Tudták, hogy állapotos? - nézett ránk kérdőn.

- Tudtuk! Vagyis, tegnap tudta meg ő is. Észrevette, hogy nő a hasa, de nem volt biztos benne, viszont a teszt tegnap negatívot mutatott. - válaszoltam meg a kérdését, mert a többiek csak maguk elé nézve bámultak a nagy semmibe.
- A babát elveszítette! - sóhajtott ismét. - Emiatt vesztet rengeteg vért, és ez okozta részben a kómát is. Nagyon sajnálom, hogy rossz hírekkel szolgálok és részvétem a baba és az apukája miatt. Emilyért minden tőlünk telhetőt megteszünk, de nem látunk rá sok esélyt, hogy felépüljön. Csoda kéne ahhoz, de nem adjuk fel! - mosolyodott el és Sarahoz közelebb lépett és megsimogatta a kezét. - Most menjenek haza és pihenjék ki magukat! Azonnal értesítjük önöket, ha van valami Emilyvel! 

- Köszönjük doktor úr, de maradunk, ha nem baj! - szólalt meg Liam.

- Nem baj, de a kislány nem hiszem, hogy kibírná. - nézett rá Bellára, aki Liam kezében pihent. - Viszont nekem mennem kell! 

- Igaza van! - fordultam Liam felé, amikor a doki már távolodott tőlünk. - Semmit nem tudunk itt csinálni és Bella is fáradt már! Szívem szerint maradnék én is, ahogy ti is, de ezzel nem segítünk Emily-n!

- Menjünk! - csendült fel Liam hangja, majd elindult a kijárat felé maga mellett Sara-val. 

*Liam szemszöge*

Ha valaki megkérdezné, hogy melyik az a nap, amelyik életem legpocsékabb napja volt, akkor ezt a napot mondanám! Egyszerre két szerettemet veszítettem el, vagyis csak egyet, a másik az életéért küzd. Igaz, hogy a szüleimet két éven keresztül nem is láttam a banda miatt, de akkor is fáj, iszonyatosan fáj az apám elvesztése, arról nem is beszélve, hogy anyut szörnyű így látni. Nem vagyok biztos abban, hogy Emily elég erős lesz ahhoz, hogy túlélje. Hogy miért gondolom így? Erre egyszerű a válasz: Harry! Ezen a napon mindent tönkre tett és miatta történtek így a dolgok. Emilyt, amióta ismerem sosem szeretett így senkit, mint Harry-t, és tudom, hogy érte bármit megtenne. A szerelem megváltoztatja az embert, de ennyire? Emily mindig erős volt és felelősségteljes, de amióta Harry-t ismeri megváltozott. Abban bízok, hogy Bella miatt küzd és nem adja fel az életét! Kell neki egy anya, aki felneveli és szereti. A kórházból csak El miatt jöttünk el, hiszen igaza van, nem ülhetünk ott napokig és Bella is már régóta alszik a kezeim között a mellkasomra dőlve. Viszont otthon is nehéz dolgom lesz, mivel aludni nem fogok az biztos! A héten számtalan koncertünk lesz, csak azt nem tudom, hogy-hogy fogunk tudni majd így koncentrálni egyáltalán? Csomó megválaszolatlan kérdés bolyong most a fejemben, amint a kocsiban hazafele tartok Bellussal. Emilyékhez megyünk, hiszen már megszokta a kis ágyacskáját és addig is legalább valamilyen szinten velem lesz a húgom. A ház előtt leparkolva veszem kezembe az ülésben alvó Bellát és az ajtó felé veszem az irányt. Szívem fájdul meg, amikor az ajtó elé érek, hiszen pár órája még itt tartózkodott Em is. A kulcsot a zárba téve nyitom ki és lépek be az ismerős házba. Egyből Emily illata csapja meg az orromat, amit előszeretettel szippantok be. Üres...olyan üres nélküle ez a ház. Az ajtót bezárva fordulok meg és indulok fel Bella szobája felé. Az ágyra letéve vetkőztetem le a keresztlányomat, majd indulok meg vele a fürdőszobába, hogy lefürdessem. Nehéz...olyan nehéz egy kislánnyal, aki annyira vidám, hisz nem is sejti mi lehet az anyukájával. Törölközőbe csavarva indulok el vele vissza a szobába, ahol a pizsamáját megkeresve öltöztetem fel. Kezembe véve kicsiny kezeit a nyakam köré fonja én viszonozva az ölelését szorítom magamhoz, hiszen nem szabad éreznie, hogy mekkora baj van! Egy utolsó puszit nyomva az arcára teszem be a kiságyba, ahol szinte azonnal elalszik. Bántja, bántja a szívemet, ami Emilyvel történt. Ha meghal..., ha megtörténne vajon Bella kihez kerülne? Szívesen felnevelném, de az örökös utazásoknak nem akarnám kitenni, viszont hiányozna és bűntudatom lenne, hogy nem tudhatom magam mellett. Pár mondatot elmondva neki hagyom el a szobáját és indulok meg Emily szobája felé. Könnyes szemmel lépek be oda, hiszen a mai nap óta ugyan úgy van minden. A teszt is a földön hever, amit a fürdőszobai kukába helyeztem el. A gépe felé igyekezve ülök le az asztalhoz és benyomom azt. Egy hónapos képet találtam róla, amit egyből ki is tweeteltem. Nem tudom mi ütött belém, de most muszáj volt ezt tennem. Talán látja, talán lát minket, hogy-hogy aggódunk érte és, hogy várjuk vissza őt a való életbe! Amint kitettem a képet a gép tetejét lecsukva feküdtem be az ágyába.

- Ne add fel Emily! - hagyta el a számat az utolsó mondat mielőtt elaludtam volna.

*Emily szemszöge*

Csak a homályosság. Ez jellemezte az első percet, amint kinyitottam a szememet. Tiszta ruhában ébredtem fel a pocakom nélkül. Mintha a felhők felett lennék, a nap sugarai melegítik az arcomat és senki sincs itt. Boldog vagyok, de nem tudom miért, ahogy azt sem, hogy-hogy kerültem ide. Csak sétálok és sétálok, de sehol semmi. Az utolsó emlékeimet gondolom vissza, amikre emlékszem, de csak az dereng, hogy lehunyom a szememet és vége. - Talán meghaltam volna? - tettem fel hangosan a kérdést, hiszen úgy sem hallja senki. Minden jel arra mutatott, hogy igen! Már régóta keresgéltem arra a választ, hogy vajon van-e halálon túl élet?! Úgy látszik igen, és ahogy látom épp a mennyben vagyok. Csodálatos, innen üzenem mindenkinek! Még mindig csak sétálgatok, mondjuk fogalmam sincs, hogy hova, de egyszer csak letekintek a földre, ahol a felhők sokasága gyülekezik, majd hirtelen eltávolodnak egymástól így rálátást nyújtva az emberi világra. 

- Liam! - szaladt ki a számon, amikor a bátyámat tekintettem meg a lányommal, amint épp a kiságyába helyezi be. - Liam! Én annyira sajnálom! - szóltam a bátyámhoz, de nem hallott. Tisztán láttam az arcát. Sírt! 

- Bella, tudom, hogy még nem tudod felfogni, hogy mi történt. - állt meg egy pillanatra, majd egy sóhaj keretében folytatta. - Anyu szeret téged és nemsokára visszajön! Elég erős ahhoz, hogy visszajöjjön közénk! Csak idő kérdése és itt lesz, ha meg nem, amit nagyon kétlek, sose felejtsd el, hogy én itt leszek neked mindig! És ezt, ha bekövetkezik, a legrosszabb, még ezerszer elfogom neked mondani! - törölte meg az arcát és egy puszit nyomott a lányom fejére. - Anyu miattad fog visszajönni! - ez volt az utolsó mondata Bellának, majd az ajtó felé indulva hagyta el a szobát.

Csak néztem őt és szememben könny jelent meg. Annyira békésen aludt talán nem is sejti, hogy mi történt. Talán emlékezni sem fog rám. - Elveszítettem volna őt? - tettem fel ismét hangosan a kérdést magamnak, hiszen egyedül vagyok. 

- Rajtad múlik, hogy elveszítetted-e vagy sem kicsim. - hallottam meg egy ismerős hangot, majd megfordultam.

- Apu? - rajzolódott ki két árny a felhőkben.

- Igen kicsim, én vagyok az. - jött közelebb, így már láthattam őt és egy kisgyereket, aki mellette sétál.

- Apu! - rohantam oda és átöleltem. - Ő kicsoda? - néztem rá sejtelmesen. 

- Ő az, aki a pocakodban volt! - nyúlt a hasamhoz. - Gyönyörű igaz? - mosolyodott el, majd felemelte a kisfiút.
- Olyan, mint Harry! - vettem át a kezeimbe és kezdetét vette a játék.

Nem tudom mennyi időt lehettem velük, de egy hangra lettem figyelmes, majd kezeimben a kisfiammal és magam mellett apámmal lenéztünk, ahol az ágyam mellett Harry-t tekintettük meg.

- Emily, nem tudom, hogy hallasz-e, elvileg igen, tegnap olvastam, hogy, akik kómában vannak hallanak, csak nem tudnak rá reagálni. Nem ezért jöttem, tulajdonképpen itt sem lehetnék, hiszen egy óra és koncert, de muszáj volt tudnom, hogy élsz-e még! Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom, amit tettem, csak megijedtem és váratlan volt minden. Tudom, hogy nem a te hibád és nem akartam, hogy ez történjen! Erős vagy! Ezt ne felejtsd el, ahogy azt se, hogy Bella és mi is várunk vissza! - hadarta el, majd egy csókot nyomva a homlokomra sietősen távozott.

*Harry szemszöge*

Lehet teljesen hülye vagyok, hogy elmentem és beszéltem hozzá, de tudom, hogy hallotta, vagyis csak remélem. A koncert hamarosan kezdődik, ahol még rengeteg híres ember is jelen lesz, mivel ez egy jótékonysági koncert. A kocsiba beszállva gyorsan a telefonomra tekintve felnéztem a twitterre, hogy megnézzem történt-e valami. Könnyes szemmel néztem a képernyőmet. Liam tett ki egy képet Emilyről, ami 1 hónapja készülhetett. Egyszerűen gyönyörű, aki most a kórházban fekszik.

"Directionerek! Könyörgöm most ne utálkozzatok!
A húgom életveszélyben fekszik a kórházban, mindannyian aggódunk
érte! Előre is elnézéseteket, ha nem leszünk a legvidámabbak, mint ahogy
megszoktátok tőlünk, de most nincs minek örüljünk. Ez az utolsó képem
Emilyről. Teljes szívemből remélem @Emily_Payne, hogy nem adod fel, és felébredsz!
Liam xx"

Nem túlzás az, ha azt mondom, hogy bőgtem. Liam sosem írna ilyet ki, csak akkor, amikor már nagy a baj. Lelkileg talán ő van a legjobban megtörve, hiszen a húgáról van szó. Fogalmam sincs mi lesz velünk a koncerten, de azt tudom, hogy muszáj a legjobb formánkat hoznunk, hiszen a rajongóknak kell megfelelnünk. A kocsit beindítva indultam el a stadion felé, ahol már rajongók száza várt. Paul várt rám, aki bekísért a színpad mögé, ahol már a fiúk és lányok sorakoztak. Sara is ott volt Bellával, aki vidáman mosolygott rám, mit sem sejtve arról, hogy az anyja életveszélyben fekszik az intenzíven. Rengetegen voltunk a színpad mögött, kiemelem itt a Little mix bandát, Selena Gomez-t, Taylor Swiftet és Ed Sheeran-t. Az utóbbi ifjú férfival remekül elbeszélgettem az időt. Bemutatkoztunk mindenkinek és ahogy láttam Zayn és Perri a Little mix egyik énekesnője számot cseréltek. Ed-el odamentünk Selenához és Taylorhoz beszélgetni, amíg nem kezdődik a műsor, hiszen mindenki szétszéledt a csapatból. A kezemben Bellával ácsorogtunk miközben Taylorral folytattam hosszas beszélgetést. Gyönyörű lány, mit ne mondjak. Mivel fél óra van kezdésig, bementünk Bellával a backstage-ba, de előtte Taylorral számot cseréltünk, mivel meg szeretné Londont ismerni és jól jönne neki egy idegenvezető, én persze szívesen körbevezetem ezen a csodálatos városon. A backstage-ba beérve találtam meg mindenkit, majd kezdetét vette a nagy beszélgetés. Bella a kezembe elaludt, akit odaadtam Sara-nak, hiszen mi következünk. Az idő gyorsan telt, így koncert után fáradtan indultunk vissza a csajokhoz. A koncert remekül sikerült, iszonyatosan sokan voltak és rengetegen tartogattak olyan táblákat, amin ez a felirat állt: "Gyógyulj meg Emily Payne!" vagy "Kitartást Emily, mi reménykedünk benned!". Láttam, hogy Liamnek tetszettek ezek a táblák, hiszen így jobb kedvre derítették őt. Mindenkitől elbúcsúzva indultam haza. A kocsiba beülve indítottam be a motort, majd mindössze fél órás út után a házam előtt parkoltam le. A kulcsokat a zárba téve jutottam be az üres, magányos lakásomba. A cipőmet levettem, a kulcsokat a tartóba tettem, majd a kanapé felé igyekeztem, ahova lehuppanva kapcsoltam be a TV-t. Már majdnem elaludtam, amikor a telefon csörgése ébresztett fel.

~...~ 

1 hónap telt el a baleset óta és Emily még mindig nem ébredt fel. Minden megváltozott azóta, ahogy az életem is. Amióta a koncert volt azóta nem voltam bent Emilynél és, ha kérdeznétek miért nem, fogalmam sincs. Bellát minden héten meglátogatom, de a bandával is csak akkor találkozom, ha próba vagy esetleg koncert van. Tegnap érkezett Liamtől egy telefon, miszerint, ha Emily ezen a héten nem ébred fel, akkor lekapcsolják a gépekről. Talán minden könnyebb lenne és megnyugodna a környezet, hiszen azóta minden más lett. Vagy csak én lettem más? Erre a kérdésre nem tudom a választ, de tény és való már semmi sem ugyan olyan.

*Emily szemszöge*

Apuékkal remekül megvagyok azt kell, hogy mondjam. Tudom, hogy rengeteg embernek, közöttük a családomnak okozok fájdalmat, de a kisfiam mindent megváltoztatott. Már nem hallom a családom hangját, azt sem tudom látogatnak-e még, vagy gondolnak-e még rám. Fogalmam sincs mi van a lányommal, hogy van, hogy bírja a távollétemet, de tudom, hogy vigyáznak rá. Irigy vagyok, hogy nem vagyok vele, hogy hanyagolom, de nehéz a döntés. Tudom, hogy vigyáznak rá a fiúk és anyu, de mi lesz Matt-tel? Igen, a fiamat Matt-nek neveztem el apu segítségével. Nehéz a döntés és nem tudom, hogy kit válasszak. Még ráérek dönteni, nem? - tettem fel a kérdést, de immáron magamban, hiszen most már van ki meghallja. Érdekes módon Matt már nagyfiú! Tud járni és beszélni, pedig a való életben még meg sem született. Fogalmam sincs, hogy-hogy van ez a túlvilágon, de örülök, hogy így láthatom a fiamat és nem kisbaba ként. Apuékkal a szokásos teendőnket csináljuk, amikor újra rálátást nyerek a lenti világra. Anyuék állnak az ágyam körül és egy doktor.

- Sajnálom asszonyom, de lassan le kell kapcsolnunk a gépről. Több, mint egy hónapja nem reagált semmire, már halott, csak a gépek miatt él. - sokkolta le a hírrel a doki a szeretteimet én meg csak a fiammal a kezemben felpattantam.
- Kérem várjanak még! Hátha felébred, csak adjanak neki egy kis időt! - kezdett el zokogni anyu és vele együtt én is. Szörnyű volt így látni. Bele se merek gondolni, hogy mit élhet át! Kijelentik neki, hogy a lányát, aki ott fekszik és él(?!) hamarosan lekapcsolják a gépekről és vége. Ennyire egyszerű lenne minden? Csak lekapcsolnak a gépről és meghalok? Akarom én ezt? - bombáztam magamat a kérdéseimmel, de nem tudtam dönteni. Mind a két világban van valami fontos nekem, akit/akiket szeretek és nem akarok csalódást okozni. Egy hónap telt volna el? Hihetetlen, mert én csak pár napnak éreztem. Az orvos közben kiment a szobából és csak anyut, Eleanort és a fiúkat véltem felfedezni magam körül. Illetve csak négy fiút. Harry-t sehol sem láttam és nem értettem miért nincs ott. Mindenki sírni kezdett és szörnyű volt ezt látni. Kezemben Matt-et szorongattam és sírni kezdtem. Nem akarok senkit elveszíteni, miért ilyen nehéz ez?

- Anyu! Gyere, mennünk kell! - nyúlt oda Liam anyu kezéhez. - Nekem sem könnyű, de feladta!
- Az nem lehet Liam! Nem adhatta fel! Emily nem olyan! - hajolt rá a halott testemre anyu és csak könnyei folytak le a kezemre, mintha dézsából öntötték volna.
- Itt az ideje döntened kicsim! - jött közelebb felém apu.
- De nem tudok! Még nem állok rá készen! - néztem rá és hátrálni kezdtem.
- Muszáj lesz! Eddig volt időd gondolkodni, de holnap már késő lesz! Rajtad áll a döntés! Maradsz vagy mész? - tette fel azt a kérdést, amire még magam sem tudom a választ. 

HAPPY NEW YEAR!

Drága olvasóim! Ezennel szeretnék mindenkinek nagyon-nagyon Boldog Új évet kívánni! Erőt és egészséget, boldogságot, szerelmet, stb. !   Aki elmegy este bulizni az vigyázzon magára és figyeljen oda az alkoholmennyiségre, mert ilyenkor tud ám fogyni rendesen!:) 

A következő rész szerdán érkezik, remélem várjátok már! Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az új feliratkozókat! Köszönöm szépen, hogy 2012-ben olvastatok ,remélem 2013-ban sem lesz máshogy és remélem nem okoztam csalódást és igyekszem, hogy ne okozzak a jövőre nézve! Szavakat félre téve, köszönök nektek mindent, vigyázzatok magatokra az este folyamán és még egyszer Happy New Year, BUÉK! :*

Have a nice day,

Wh ite!:) 

27. Eleanor Calder

Kedves olvasóim!:) Köszönöm szépen az új feliratkozóknak, hogy feliratkoztak és társultak azokhoz, akik olvassák Emily és Bella történetét. Rengetegek agyaltam régebben, hogy-hogy folytassam ezt a történetet úgy, hogy legyen azért benne pár izgalom, de erre jutottam, ami itt van lent. Remélem tetszeni fog és a zene is, amit mellé konferáltam, mivel imádom Ed-et és szerintem pont ide illő a szám!:) Gondolom nem baj, hogy előbb hoztam, mint kellett volna, de alig vártam, hogy megírhassam már ezt a részt. Sőt már a következőket várom! Szó, mi szó, a következő rész fogalmam sincs mikor kerül fel, mivel hétvégén a szülőktől távol leszek és kapcsolódok ki egy kicsit, így nem leszek gép közelben. Addig is jó találgatást nektek! Szerintetek mi lesz Emilyvel? Sok puszii nektek!:)

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Idővel a gyász sajgó fájdalma átadja helyét az emlékezésnek,
 s az ember lényének üresen kongó részei újra megtelnek hangokkal, beszéddel, nevetéssel..."

(ajánlott zene) 

Egy hónapja, hogy nem találkoztam a fiúkkal, mivel turnén vannak. Egyre többet találkozok Danival és El-el, mivel minden nap szinte itt tetőznek nálam és segítenek egy kicsit Bella nevelésében. Bellus rengeteget fejlődött ebben az egy hónapban és végre anyuék is itt vannak velem karácsony óta. Az idő gyorsan telik és lassan vendégem lesz Eleanor, akit már egy hete nem is láttam. Nagy készülődésben vagyunk Bellával, aki már-már nagyon közelít az első esztendeje betöltéséhez. Anyuék most üzleti úton vannak, de ma este érkeznek meg. Hirtelen mindenki, akit szeretek valamilyen szinten elhagyott, vagy mondhatjuk úgy, hogy magamra. Egy hónapja nem láttam a szerelmemet és a barátaimat, a szüleim is elmentek igaz, csak két hétre, de akkor is sok, főleg úgy, hogy ők segítenek nekem, ha valamit nem tudok megcsinálni. Lexi is még New Yorkban van, de hamarosan ő is csatlakozik majd hozzánk és El, drága Eleanor ő "csak" egy hétre ment el, de egy évtizednek tűnt. A szobámban állva a gardrób előtt próbálom kitalálni, hogy mégis mit vegyek fel, de mivel nem megyünk sehova, egy egyszerű itthoni melegítő mellett döntöttem. Bellát sem viszem túlzásba, úgy is járkál össze-vissza a drágám. A tükör előtt állva bámulom magamat, ahogy a pocakom egyre csak nő. Igen... a rosszullétek csak néha-néha jöttek rám, amiről nem beszéltem a többieknek, de a hasam rohamosan nőni kezdett. Foghatnám arra, hogy sokat eszem, mert tény és való mostanság megnőtt az étvágyam, de az is csak arra a jelre utal, hogy áldott állapotba estem..ismét. Mint említettem, még senkinek nem szóltam, sőt tesztet is kéne vennem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy az állításom valós, de félek... nagyon félek, hogy Harry elhagy emiatt. Mert lássuk be... lassan 19 éves lesz ő is és én is, nekem már van egy lányom és mellé most jönne még egy pici, akinek vér szerinti apja Harry lenne. Ebből olyan nagy botrány lenne a médiában, hogy csak na. Nem hiányzik ez neki, és nem hiszem, hogy engem választana és a kicsit, hogy őszinte legyek. Nem azért, mert nem szeretne, mert nem erről van szó! Tudom, hogy szeret és bármit megtenne értem és Belláért, de ez még neki is új, és furcsa lenne. Gyorsan magamra kaptam a ruhámat és nem is gondolkodtam ezen többet, hiszen ráérek akkor, ha már megvan a teszt. Bellussal a kezemben indultam le a nappaliba, pont időbe, hiszen csöngettek. Vidáman nyitottam ki az ajtót, a most már mondhatni legjobb barátnőmnek, akinek két puszival köszöntem. A nappali felé igyekezve leültünk a kanapéra és elkezdtük a nagy dumaparty-t. Elmesélte, hogy milyen volt a munka, hogy kikkel dolgozott együtt és mesélt a fiúkról, hogy összefutott a városban velük.

- Te Em...- szólalt fel hirtelen kissé aggódó hangon.

- Igen El? - mosolyogtam rá és a lányomat letettem a földön heverő játékokhoz.

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem lehet, hogy babát vársz? - tette fel számomra a legnehezebb kérdést. - Hát ennyire látszana? - kérdeztem magamban az egyszerű, de mégis fájdalmas kérdést.

- Lehetséges. - hajtottam le a fejemet és feljebb húztam a pólómat. 

- Csináltál már tesztet? 

- Még nem..nem mertem. - kezdett el lefolyni arcomon az első könnycsepp, amit követett a többi. 

- Em...shhh - húzódott közelebb hozzám és átölelt. - Minden rendben lesz! Most telefonálok az egyik barátomnak, hogy hozzon tesztet és meglátjuk mi lesz, rendben? - távolodott el egy kicsit és elmosolyodott.

~...~

Egy óra. Egy óra, ami alatt minden megváltozott. Eleanor barátja meghozta a tesztet, amit már vagy fél órája a kezemben tartok a nappaliban és sírok. Pozitív! Egy szócska vagy két csík, mindegy, hogy értjük, de mindent felborított. Eleanor próbál nyugtatgatni, de nincs vissza út, nincs megoldás! Fogalmam sincs, hogy mit tegyek és, hogy mondjam el Harrynek. El felhívta Louist, és kiderült, hogy hamarabb jöhetnek haza, így holnap reggel már itthon is lesznek. Csodás nem? Más körülmények között örülnék ennek, de most a hátam közepére nem kívánnám ezeket. Mielőtt még elítélne bárki is, szedtem gyógyszert. 1%, amibe bele tartozok. Nagyon kevés nő/lány lesz állapotos a gyógyszer mellett, de miért is ne tartoznék én azok közé, akik védettek maradnak és nem lesz babájuk?! A tesztet az asztalra tettem, majd Bellát felvéve a földről a mellkasomra szorítottam és ölelni kezdtem. Eleanor aggódó tekintetével találtam szemben magamat, aki még mindig próbált vigasztalni. 

- Em hidd el minden rendben lesz! Harry is meg fog vele békélni higgy nekem! - mosolyodott el, de láttam, hogy az a mosoly most nagyon is erőltetett és nem őszinte. 

- El...nem fog! Érzem, sőt tudom! 19 éves az isten szerelmére! Ott van neki a banda, nem adhatja fel egy gyerek miatt, aki csak véletlenül fogant meg! És mi lesz a cikkekkel? Mert ezt nem lehet titkolni és az újságírók egyből levágják, hogy kitől van a gyerek. Tönkre tenném ezzel az életét El! Sőt...már most tönkretettem.

Beszélgetésünket az ajtó nyitódása zavarta meg és anyám felcsendülő hangja. Az ajtó felé néztünk mindannyian, majd csak azt vettem észre, hogy Eleanor feláll és ad egy puszit a fejemre. Anyutól elköszönt és még egy utolsó "majd hívlak"-ot tátogott el felém. Anyu aggódó léptekkel sietett felém, majd leült mellém és kérdőn nézett rám. Az asztalon lévő tesztecskére pillantottam, ami miatt szememből ismét előtörtek a könnyek. Anyu kezébe vette a tesztet, majd rögtön átölelt. Bellát sajnáltam már, hogy olyan mintha ő lenne a hot dogban a virsli, mert kábé úgy nézhettünk ki.

- Minden rendben lesz kicsim! Találunk rá megoldást! - simogatta folyamatosan a hátamat anyu, amitől egy kicsit megnyugodtam.

- 1% anyu... szedtem a gyógyszert erre... Tönkretettem Harry életét! 

- Előfordul kicsim! Tudom ez nem valami biztató, de bárkivel megeshetett volna. Ezek a vackok nem nyújtanak teljes védelmet és Harry, kicsim megbeszélitek és minden rendben lesz! - mosolyodott el, majd Bellát kivette a kezemből és visszahelyezte a földre a játékaihoz. Az ölébe döntött és elkezdte a fejemet cirógatni, így tudván, hogy el fogok ettől aludni.

Jól is gondolta, hiszen az ágyamban ébredtem fel. Már reggel lett, hiszen a perzselő nap sugarai hatoltak át a szobám ablakán így melegítve a bőrömet. A nappaliból zajokat hallottam, így nagy nehezen, fáradtan kisírt szemekkel indultam le a nappali felé. Meglepődtem...nem is kicsit. Hogy miért? A nappalimban öt fiú várt, közöttük egy, aki a szerelmem. Mosolyogva néztek fel rám, de amint megláttak arcukról eltűnt az öröm. Liam rohant először oda hozzám és átölelt, majd őt követték a többiek is. A konyhába érve megreggeliztünk, de egy szót sem szóltam, csak piszkálgattam az előttem lévő müzlit. Meguntam, hogy csak ülök ott mint egy fadarab, így szó nélkül felálltam és a szobám felé igyekeztem. Hál istennek, hogy a pizsamám bő volt, így nem láthatták az egyre kerekedőbb pocakomat. A szobámba érve a szekrényemben kotorásztam, hogy valamit magamra tudjak kapni, amikor kopogást hallottam. Gyorsan a ruháimat magamra kaptam és kinyitottam. Harry állt ott dühös tekintettel. 

- Erről mikor akartál szólni? - lebegtette előttem a tesztet.

- Harry el akartam mondani, hidd el. - nyeltem egy nagyot, majd becsuktam a szobám ajtaját. 

- Ó..tényleg és mikor? Amikor már megszületett? - kezdett egyre dühösebben és hangosabban beszélni.

- Nem...Harry értsd meg én is csak tegnap tudtam meg, nekem sem könnyű elhiheted. 

- Szóval nem vetted észre, hogy állapotos vagy? Egyáltalán, hogy lehetsz terhes? Szedtél gyógyszert nem?? - nevetett fel kínosan, majd felállt az ágyról.

- De szedtem, de az nem azt jelenti, hogy 100%-ig védésben vagyok. 1% esély van rá, hogy áldott állapotba essen egy nő, én pont benne vagyok ezek szerint abban az 1%-ban. 

- Van fogalmad arról, hogy most tönkre tetted az életemet Emily? - kezdett el üvölteni velem, amikor az ajtómon ismét kopogtatott valaki.

- Emily minden rendben van? - nyitott be a bátyám aggódó tekintettel mögötte a fiúkkal.

- Háh. Rendben? - nevetett fel ismét kínosan Harry. - A húgod megint terhes, de most tőlem kivételesen, de eddig valahogy erről elfelejtett szólni.- dobta oda a tesztet Liamék felé. - Nem tudom mit gondoltál Emily... jó, hogy nem az újságból kellett megtudnom, hogy apa leszek. Vagy lehet már meg is van írva? - nézett rám kérdőn. 

Mit sem kellett több nekem, szemeimben megjelentek a könnyek és ahogy csak tudtam kirohantam a szobámból. A kezembe vontam Bellát és kirohantam a lakásból. Fogalmam sem volt, hogy hova menjek, főleg egy száll pólóban és gatyában, de csak mentem, céltalanul. A telefonomat a zsebemből kivéve hívtam fel apámat. Érdekes ugye? Sosem gondoltam volna, hogy őt hívom előbb, mint anyut, de most rá volt szükségem. Apuval megbeszéltük, hogy egy közeli parkban találkozunk. Mire odaértem már ott várt, és kezdetét vette a kínos beszélgetés. Meglepő módon apu mellettem állt és nem förmedt rám, hogy már a második gyerekemmel vagyok állapotos. Már vagy két órája sétálhattunk, amikor kaptam egy sms-t. 

"Újra az enyém lesz hidd el! Az első adandó alkalommal hozzám fog rohanni!:) C.D."

Sejtem, hogy ki írhatta az SMS-t, de már nem érdekel, ha Harry hozzá menekül és miatta hagy el, legyenek boldogok. A telefonomat a zsebembe csúsztattam vissza, majd apuval tovább sétáltunk. Egy parkoló féleséghez értünk, amikor Bellát letettem és aput átöleltem köszönés képen. Mire visszafordultam lányom már az úttesten rohangált és épp egy kocsi közelített felé gyorsan. Mind a ketten utána futottunk, így sikerült őt ellökni, de én is éreztem magamon, hogy apu óvva lök el a kocsi elől. Egy hangos csattanás ennyi az egész. Visszafordulva apámat tekintettem meg, amint mozdulatlanul fekszik a földön. Odasietve hozzá hajoltam fölé, hogy meghallgassam van-e légzése, de mind hiába. Felálltam és a telefonomért nyúltam, amikor egy ütődést éreztem a hasamon. Cara volt az, tisztán láttam. Fájt, őrületesen fájt az ütődés és az, hogy szinte már a kocsi alatt voltam. Az emberek kiabálását hallottam meg, majd kezdett minden homályos lenni. Egy idős hölgy rohant Bella felé, majd felkapta őt és felém sietett. A telefonomat átnyújtottam neki és pár perc múlva már a mentők szirénáját hallottam meg. Éreztem, éreztem, hogy iszonyatosan vérzek. Apu mozdulatlan testéhez sietett az egyik orvos, majd egy másik hozzám. A nyakam köré rögzítőt csavart, de alig éltem, azt kívántam bárcsak meghalnék, bárcsak megszabadulna minden fájdalmam. Egy hordágyra emelve kezdtek el tolni a mentőautó felé és, ahogy toltak el láttam a vért, az iszonyat mennyiségű vért. A nő, akinek a nevét még mindig nem tudom, kezében Bellával jött mellettem. A mentősök épp be akartak emelni a kocsiba, hogy elszállítsanak, amikor megfogta a kezemet.

- Kedveském, kit hívhatok, hogy a kislányt biztonságba tudjam? - tette fel a kérdést, amit alig hallottam.

- El...Eleanor...Eleanor Calder. - nyögtem ki lassan, majd minden elsötétült. 

*Eleanor szemszöge*

Louis miután felhívott sietősen indultam meg Em háza felé, ahol már csak a fiúkat találtam meg. Elment, és ez mind Harry miatt van. Értem én, hogy nehéz ez neki, de Emilyinek sem könnyű, főleg úgy, hogy védekezett is az ellen, hogy babája legyen. Már órák óta csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. A fiúk között izzott a levegő, mivel mindannyian valamilyen szinten mérgesek voltak Harryre, hogy így beszélt Emilyvel. Kijelenthetem, hogy Liam volt a legdühösebb! Az eddig nyugodt fiú, most szinte szikrákat szórt Harry felé a szemével. Louis kezét simogatva és mellkasának dőlve ültem a kanapén és figyeltem a fiúkat. A telefonom zavarta meg ezt a pillanatot.

- Emily az! - örültem meg, hiszen eddig senki se érte el.

- Szia Emily! Végre, hogy hívsz! - szóltam bele, meg sem várva, hogy ő köszönjön.

- Eleanor Calder kisasszonnyal beszélek? - szólt bele egy számomra ismeretlen hölgy.

- Igen, én vagyok az! Kivel beszélek? - kérdeztem vissza, hogy a kérdésemre választ kapjak.

- Aranyoskám, én Amanda vagyok és nálam van a barátnője kislánya. Szörnyű baleset történt kedveském, a barátnőjét a kórházba szállították, de előtte odaadta a telefonját és az ön nevét mondta meg. A férfi, aki vele volt, életét vesztette. A kislányt elvigyem a kórházba, vagy mondana valami címet?

- Istenem - kezdtem el zokogni a telefonba - Vigye a kórházba, máris ott leszünk! És köszönöm Amanda! - köszöntem el az ismeretlen hölgytől, majd a fiúk felé vettem a tekintetemet.

Csak sírtam és sírtam, majd felálltam és a kabátom után nyúltam. A fiúk végig követtek értetlenül, majd a kocsimba beszállva indultunk el a kórház felé. A legközelebbi kórházhoz mentem, hiszen oda szokták a sürgős eseteket szállítani. Az út közben a kocsiban végig csend volt, senki sem kérdezett semmit, hiszen tudták, hogy nem tudnék válaszolni, mivel így is másodpercenként töröltem meg az arcomat, hogy tisztán láthassam az utat. A kórház elé leparkolva siettünk be, ahol megláttam egy hölgyet Bellával a kezében. Gyors léptekkel haladtunk felé.

- Amanda? - szólaltam meg, amikor már a hölgy előtt álltunk.

- Igen drágaságom, Eleanorhoz van szerencsém, igaz? 

- Igen, Eleanor Calder - nyújtottam felé a kezemet, majd Liam kivette a kezéből Bellát. - Megkérdezhetem mi történt? Vagy látta esetleg a balesetet? 

- Sajnos mindent láttam! - sóhajtott fel, majd végignézett mindenkin. - A kislány kiszaladt az útra és a barátnője próbált utána rohanni, amikor az a kocsi megjelent a semmiből. Az apukáját elütötte, mivel a barátnőjét ellökte, hogy megvédje, ez által ő a helyszínen életét vesztette. Miután megtörtént a baj a lány visszarohant és gondolom megnézte, hogy él-e még az apja, de csak azt láttam, hogy feláll és sírni kezd, mire a kocsi bele megy. Szörnyű volt látni, hogy a lány a kocsi alatt van már szinte. Gyorsan odarohantunk és segítettünk neki. Én találtam rá a kislányra és egyből oda is mentem a barátnőjéhez, aki a telefonját nyújtotta nekem. Hívtuk a mentőket, de már nagyon vérzett a kis hölgy. A mentők betették a kocsiba és akkor mondta az ön nevét, de utána már nem szólt semmit. Azóta nem tudok semmit, mivel nem vagyok hozzátartozó nem tudhattam meg semmit sem. - mesélte el a történteket a hölgy, amit mindannyian könnyes szemmel figyeltünk végig. - Most viszont drágám én megyek, de itt a számom, hívjon fel, ha megtudnak valamit. - nyújtotta át a számát Amanda és elment.

A fiúkkal csak ültünk és vártunk, hogy valami történjen. Már órák teltek el, de senki semmit nem mondott Em állapotáról. 

26. Megeshet, hogy megestem?

Sziasztok drága olvasók!:) A minap a szemem az oldalmegjelenítésekre kandikált és, HŰHA 6000- túl vagyunk! Azért nem semmi!:) Köszönöm szépen, akik látogatnak, és még el is olvassák a hab a tortán, ha hozzá is szólnak az írásomhoz. Eddig a karácsony mesés, kipihenem a fáradalmakat, mondjuk így is fáradt vagyok, csak már nem tudom, hogy mitől?! De most már biztos vagyok abban, hogy a semmit tevésben is el lehet fáradni! Tényleg! Én vagyok rá a példa! Remélem nektek is jól telik eddig a szünet, lassan igaz vége, de addig is örülünk, hogy pihenhetünk, sokáig alhatunk vagy esetleg sokáig maradhatunk fent ( nem mintha eddig ez baj lett volna, de vannak szülők, akik korlátozzák az időt. - Kislányom 11-re minimum ágyban legyél! - Igen is anya! Ahham aztán jöhet az okos telefon, vagy a tablet! :D) Na, de a szavakat és a hülyeségeket félre téve itt a 26. rész!:)) Jó olvasást kívánok nektek, és további jó szünetet, pihenést, evést, (ivást) !Sok puszi nektek! :*

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot.
Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag.
Bármikor, bárhol rátalálhatsz."

*Harry szemszöge*

Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy ott ült az ölemben a lábát meg a derekam köré csavarta. Ezt a tökéletes pillanatot senki sem zavarhatja meg. Már vágytam rá, vágytam arra, hogy itt legyen velem és újra érezzem őt, csókolhassam vagy csak szimplán átöleljem. Tévedtem. Anyám hívogató hangját hallottam meg a szobaajtó felől. Mit sem törődve vele folytattam Emily csókolgatását, de láttam, hogy ő inkább anyu hangjára figyel. 

- Harry! Kicsim, tudnál jönni egy percre? - szólongatott vagy már huszadjára.

- Anya most...más dolgom van, nem ér rá mondjuk holnap? - kiabáltam ki.

- Harry...- förmedt rám Emily, majd újra a saját lábán állt. - Nyomás! - mutatott az ajtó felé.

- Csak egy perc lenne Harry! - szólalt meg ismét.

Gyorsan megtörölköztem, majd magamra kaptam a fürdőszoba másik felében lévő boxeremet és elindultam az ajtó felé. Halkan kinyitva tekintettem meg anyámat, ahogy az ajtóm előtt áll és mosolyog. Szememet megforgatva léptem ki hozzá és becsuktam magam mögött az ajtómat. Anyu csak mosolygott és végig nézett rajtam. Nem tudtam mit néz, de magamon végigtekintve vettem észre, hogy az izgalmam még nem alélt el. Anyu csak mosolyogva megrázta a fejét, míg én összefontam a kezeimet fedetlen mellkasom előtt.

- Anyu elmondanád mi volt ilyen halaszthatatlan pont most? - törtem meg a csendet.
- Kicsim nem tudtam, hogy... - szólalt meg, de nem bírta befejezni a dolgot. - Csak azért hívtalak ki, hogy megkérdezzem meddig maradtok, vagy Emilyék meddig maradnak, mert akkor úgy készülök.
- Holnap este indulnak és úgy gondoltam, hogy akkor én is velük mennék, ha nem gond nektek, hogy előbb eljövök.
- Dehogy baj! - mosolyodott el. - Csak ezért jöttem, hogy megkérdezzem, ne haragudj, ha megzavartalak titeket, csak tudnom kellett mennyit főzzek.
- Semmi baj anyu. - mosolyodtam el immáron én is és átöleltem.
- Akkor jó éjt Harry! - adott egy puszit a fejemre.
- Jó éjt anyu! - nyúltam a kilincsért, hogy visszatérhessek a barátnőmhöz minél előbb.
- Harry! - fordult vissza. - Komolyan gondolod Emilyvel?
- Komolyan gondolom, persze! Nagyon szeretem őt. De miért kérded? - húztam fel a szemöldökömet és elengedtem a kilincset.
- Örülök, hogy ezt mondod! Nagyon aranyos kislány Harry, csak fiatal. Törékenynek néz ki, de egyben erős is. Igazán nagy felelősség kellett ahhoz, hogy Bellát megtartsa. Próbáld meg nem megbántani. Most az egyszer légy hűséges! - simogatta meg az arcomat, majd elindult a szobája felé.

A kilincs után nyúlva végre bejutottam a szobámba, ahol az ágyban alvó kedvesemet tekintettem meg. Mosolyogva osontam oda mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára. A fürdő felé vettem az irányt, ahol a zuhany alá állva gondolkodtam. Hogy miről? Arról, amit anyu mondott. Lehet igaza van és nem bízik bennem, persze teljesen jogosan, hiszen eddig nem találtam meg az úgymond "igazit", de Em teljesen más. Míg más barátnőim közben mindig másfele kacsintgattam Emnél nem így van. Csak rá tudok gondolni, mindig, mindenhol és eszem ágában sincs ránézni más lányokra. Talán megváltoztam, sőt tuti! Belegondoltam már számtalanszor, hogy mi lett volna, ha Em nem menekül Liamhez és akkor meg sem ismertük volna, mert Liam eddig nem nagyon beszélt a húgocskájáról. Persze, megértem, hogy csak tőlünk akarta óvni, hogy ne hajtsunk rá, de akkor is furcsa volt ez nekem akkoriban. A csapot elzártam és magamra csavartam a törölközőmet, majd a párás tükör elé léptem, amit egyből meg is töröltem, hogy rálátást nyerjek az arcomra. Magamat bámultam a tükörben, de félreértés ne essék nem azért, hogy tökéletes arcomat bámuljam csupán csak az egóm miatt, csak szimplán felmértem a dolgokat, hogy mikre vállalkoztam illetve, hogy tényleg megváltoztam-e? A válaszom még mindig a talán volt. Idegesítő egy szócska és sok mindent felkavar. Még mindig annál az elvnél volt a több voks, ami azt állította, hogy nem tudnám Emily-t megcsalni illetve, hogy nem tudnék másra ránézni. Azonban vannak kételyeim...mi van, ha kiszeretek belőle? Vagy esetleg ő belőlem? Egy ideig még ostromoltam magamat a megválaszolhatatlan kérdéssekkel, majd egy pólót és egy boxert magamra kapva indultam el a világ két leggyönyörűbb nőjéhez, akik az ágyamban alszanak. Óvatosan befeküdtem Em mellé, majd kezemet a derekára helyeztem, így átölelve őt. A lámpát lekapcsoltam, majd szemeimet lehunyva aludtam el. Reggel magamhoz képest korán keltem. Szemeimet óvatosan nyitottam ki, de az ágy üresen fogadott. Lentről zajok szűrődtek fel a palacsinta illattal egyetemben. Kikászálódtam az ágyból és szemet megdörzsölve és egy nagy nyújtózkodást véve indultam le a nappaliba. Az étkezőbe sietve vettem észre a családomat, akiknek egy-egy puszival vagy csókkal (Emily) köszöntem. Bellát a kezembe vettem és leültem az asztalhoz vele és onnan figyeltem, ahogy a ház összes lánya sürög forog a konyhapultnál vagy tűzhelynél. Bellával eljátszottam az időt, és ezt onnan tudtam, mert az asztal már tele volt pakolva mindenféle finomsággal. Palacsintával, rántottával, pirítóssal és üdítőkkel. Bellát a magam melletti székre helyeztem, majd a másik oldalamra Emily huppant le mosollyal az arcán. Mindenki szedett magának, majd kezdetét vette a reggeli. A reggeli közben persze mindenki csacsogott, még az én drágalátos barátnőm is, aki az anyukámmal folytatott szóváltást. Meglepő, de eddig ő az egyetlen lány, aki anyuval folyamatosan tudott beszélni, nem azért mintha anyu olyan kegyetlen házisárkány lenne, csak csupán az eddigi barátnőim vagy túl csendesek vagy túl csacsogósak voltak. A reggelit befejeztük, de még mindig csak a beszélgetéseket lehetett hallani. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Em felpattan a helyéről és az étkezőből nyíló fürdőbe veszi az irányt, hozzá teszem rohanva. Éppenséggel nem kellemes hangok szűrődtek ki onnan, így értetlenül szegezte tekintetét mindenki a fürdő felé, majd rám. Anyu aggódóan figyelt engem, majd Bellára nézett és ismét vissza rám. Nem értettem mire célozz ezzel a nézéssel, de nem gondoltam semmi jóra a pillantásából ítélve.

*Emily szemszöge*

A reggelimet láttam viszont. Nem éppen kellemes dolgon estem keresztül. Hánytam, amit szerintem, mint minden ember UTÁL. A wc-t lehúztam, de egy ideig még ültem a földön és a wc-n könyököltem. Tudom undorító, de féltem, hogy megint ki akar jönni belőlem, ami még bent van. Gondolkodtam. Most jön az a kérdés, hogy min? Azon, hogy megeshet-e az amire gondolok. Szédülés, hányás. Nem szoktam rosszul lenni, de tutira valami vírust nyaltam be. Mikor már megbizonyosodtam arról, hogy jobban vagyok és többet nem fogom meglátogatni a wc-t guggolva, így a mosdó felé igyekeztem, ahol a számat kiöblítettem és az arcomat leöblítettem a hideg, mégis jóleső vízzel. Egy mosolyt varázsolva az arcomra léptem ki az aggódó tekintetekkel figyelő szobába.

- Biztos csak valami vírust kaptam el vagy a stressz. - szólaltam fel mosolyogva, így valamilyen szinten megnyugtatva a szobában aggodalmaskodó személyeket.
- Emily nem kéne elmenned orvoshoz? - szólalt meg Anne, amikor leültem az asztalhoz. - Mármint, nem jó az ilyennel viccelődni.
- Otthon, majd elmegyek, ha nem múlik el. - mosolyodtam el, vagyis inkább vicsorogtam, mert semmi kedvem nem volt mosolyogni, hiszen nem volt rá okom.

Az asztaltól ismét felállva a tányérokért nyúltam, amit a mosogatóba helyeztem. Miután végeztem csatlakoztunk mindannyian a nappaliban lévő Harryhez és Bellához, akik belemélyülve néztek egy mesét. Harry mellé lehuppantam és fejemet a vállára döntöttem, amire reakciója egy puszi volt. A nap gyorsan eltelt, ami azt jelentette, hogy lassan hazatérünk Bellával Londonba, vagyis térünk, hiszen megtudtam, hogy Harry is velünk tart. A bőröndöket a kocsiba pakolva veszek fájdalmas búcsút Gemmáéktól. Rettentően megkedveltem őket, nagyon kedvesek voltak velem, már most közel kerültek hozzám. Az ülésbe beültettem Bellát, majd még egyszer Gemmáék felé fordultam és integettem egyet. Az anyós ülésre Harry pattant be, majd az öveket becsatolva tolattam ki az ismerős ház feljárójáról.

~...~ 

Másfél óra múlva fáradtan parkoltam le Harry háza előtt. Mivel az idő már későre járt nem akartam Liamet azzal zargatni, hogy jöjjön el velem az új lakásomba, így úgy Harry noszogatása miatt mentünk hozzá. Az úton hál' istennek nem volt semmi gubanc, gondolok itt rosszullétre vagy szédülésre, minden a maga rendjén ment. A kocsiból kiszállva indultam meg a hátul alvó Bella felé, akit óvatosan kiemeltem az ülésből és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Harry mögöttünk hozta lovagiasan a bőröndöket, majd a kulcsot elővéve helyezte a zárba és nyitotta ki előttünk az ajtót. Kislányommal a kezemben igyekeztem a nappali felé, ahol a kanapéra helyezve őt óvatosan kezdtem el vetkőztetni. Természetesen a vége felé, amikor a pólóját szedtem le róla felébredt, de gyorsan a mellkasomra vonva őt kezdtem el ringatni. Pár perc múlva el is aludt, így Harry vezetésével a hálóban találtam magunkat. Egy hatalmas franciaágy helyezkedett el a szobában, néhány szekrény, televízió, polcok könyvekkel és egy íróasztal. Figyelmesen körbenéztem a szobában még mindig az alvó lányommal a kezemben, amikor az íróasztalhoz értem elmosolyodtam. Hogy miért? A mi képünk helyezkedett el rajta, ami még kábé egy-két hónapja készülhetett. Mosolyogva hagytam ott az íróasztalt és fektettem le Bellát a hatalmas franciaágyra. Harry-t sehol sem találtam, de a kérdésemre, hogy vajon hol lehet? megkaptam a választ, ugyan is Mr. Styles egy száll törölközőben cammogott ki a fürdőből és egy csókot nyomott a számra. Példát véve róla indultam meg az említett helyiség felé és beálltam a zuhany alá. Röpke öt perc alatt kész lettem, majd a bőrönd felé igyekezve vettem ki belőle a pizsamámat. Az ágy felé indultam, amikor megláttam, hogy Harry Bellát átölelve alussza az igazak álmát. Befeküdtem mellé és egyből el is aludtam. Reggel korán keltünk fel, így gyorsan elvégeztük a szokásos teendőket, majd felhívtam Liamet. Lediktálta a címet, majd megbeszéltük, hogy találkozunk, mert látni akarja az arcomat. Az kanapén ücsörögtünk még egy kicsit, hiszen volt még fél óránk az indulásig, amikor közöltem Harryvel, hogy hova is megyünk.

- Anyuéktól karácsonyra egy házat kaptam. - nyögtem ki hirtelen. - Oda megyünk most. - néztem rá barátomra, aki döbbenten figyelt engem.
- Egy saját házat? Csak a tiéd? És miért nem mondtad előbb? Liam mit szólt? - záporozott meg az ilyenkor szokásos kérdésekkel.
- Igen saját. Csak az enyém és Belláé, de szívesen látunk benne. - kacsintottam rá, mire széles mosolyra húzta a száját. - Nem éreztem úgy eddig, hogy az a megfelelő pillanat, hogy elmondhassam. Igazándiból el is feledkeztem róla, amíg nálatok voltunk. És Liam..hát igazándiból még nem is veséztük ki ezt a dolgot, de jobb lesz neki nélkülem. Legalább nem leszünk a nyakán, és ne mondd, hogy nem voltunk, mert az nem normális, hogy a húga és a keresztlánya nála lakik. Most ott van neki Dani is, nem akarok láb alatt lenni. Neki is van magánélete, főleg most.
- Igazad van, de tudod, ha valami van én egyből megyek. - húzódott közelebb hozzám Bellával együtt.

"Reggeli hóka-móka. :) @Harry_Styles megtaláltad
a legmegfelelőbb helyet neki;) @Liam_Payne már
úton vagyunk feléd!:) Hamarosan találkozunk!
Bella & Em & Harry xx"

- Tudom Harry. - nyomtam egy csókot a szájára, majd felálltam. - De most indulás!

A kocsiba beszálltunk, persze előtte Bellát betettük gondosan az ülésbe és be is kötöttük. Most kivételesen Harry vezetett, így kiélvezve az alkalmat ki tweeteltem a reggel készített képet.
Húsz perc múlva, már a ház előtt álltunk és vártunk. Már épp szólni akartam, hogy hol a francban van Liam, amikor egy kocsi állt be a beállóba és kedves bátyám és rég nem látott barátnője szállt ki a kocsiból. Kézen fogva indultak meg felénk, majd két puszival köszöntöttek minket. A kulcsot a zárba helyeztem, majd benyitottam. A lélegzetem is elállt. Az tény, hogy kívülről gyönyörű, de belülről még csodásabb. Az alsó szinten található egy vendég szoba, a konyha, ami jó tágas, egy fürdőszoba és a nappali. A felső emeleten van három szoba. Egy kisebb vendég szoba az én szobám és Belláé. A hab a tortán, hogy a felső emeleten is van egy nappali szerűség, ami most kidíszítve pompázik. Liam díszítette ki a lakást, mivel anyuék megkérték őt. Anyuékról eszembe jutva, ma érkeznek meg, így a nappaliba foglaltuk el helyünket és egy filmet betéve kezdtük el a nap további részét eltölteni, amíg anyuék meg nem érkeznek, de addig is magamhoz híven telefonomat bújva "dicsekedtem el", hogy milyen aranyos az én bátyám!

"Gyönyörű igaz? Köszönöm @Liam_Payne ezt a remek
dekorációt! :) Első saját lakás, hűha! Már most imádom!
Em xx"

25. A meglepetés

Sziasztok drága olvasóim! Most nem szándékozok sokat beszélni, mint az előző részben, csak annyit tudok mondani, hogy a barátnőimtől olyan fantörpikus ajándékot kaptam, hogy nem egyszer sírtam el magamat. Az osztálykarácsonyon, aki húzott egy Londoson telefonvédő tokot adott ( eltalálta a legjobb ajándékot számomra), barátnőmtől egy közös fényképet és egy isteni finom 1D-s muffin-t, másik barátnőmtől egy 1D-s karkötőt, legjobb barátnőmtől meg egy csodás átvirrasztott éjszakát és egy Anglia zászlós felsőt és házi készítésű sütit. Imádom őket, innen üzenem nekik! Ti megszoktátok karácsonykor osztályban ajándékozni egymást? Várjátok már a karácsonyt? Apropó túléltük a világvégét. Erre volt az a nagy felhajtás, nevetséges..:D Szavakat félre téve, itt a 25. részt! Boldog karácsonyt nektek! :)) 

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Ezer mérföld soknak tűnik, de vannak repülők, vonatok & autók is, vagy ha nincs más út, akár el is sétálok hozzád"

~ 6 nappal később ~

"Utolsó reggelink ezen a csodás helyen. @Louis_Tomlinson
jól áll az ajándékod Belluson?:) Bella &Em. xx"

Utolsó napunkat töltjük itt ezen a csodálatos helyen. Azt hiszem most már ténylegesen kimondhatom, hogy semmi lennék a szüleim nélkül. Valamilyen csoda folytán még közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. Anyuval és Bellával szinte minden nap elmentünk vásárolgatni, amiből apu inkább kimentette magát. Rengeteget beszélgettünk, főleg Harry-ről és a jövőről. A hét kábé minden nap ugyan úgy telt. Reggel közösen megreggeliztünk utána kimentünk a partra, vagy várost néztünk. Rengeteget fürödtünk, amit Bella élvezett. Utolsó napunk reggelén hulla fáradtan ébredtem, mivel este egy kicsit sokáig iszogattunk anyuékkal a szálloda bárjában, amolyan búcsúzóest gyanánt. Bella már mosolyogva nézelődött az ágyacskájából. A függönyt elhúztam, majd felé vettem az irányt. Kiemeltem onnan és egy hatalmas öleléssel magamhoz vontam. Annyira imádtam, hogy ilyenkor mindig olyan nagy kacaj hagyta el a száját. Gyorsan felöltöztünk, majd lementünk a medencéhez a szokásos családi reggelire. Anyuék már ott ültek és mosollyal fogadtak minket. Leültünk közéjük persze miután egy puszival köszöntem nekik. Bellát leültettem a székbe és elkezdtük az utolsó reggelinket itt. Miután végeztünk gondoltam üzenek a fiúknak egy képpel, hiszen a hét alatt alig tudtam velük beszélni. A telefonomat elővéve kaptam le Bellust, pont jókor.



" Büszke anyuka vagyok! Már most a foci érdekli a lányomat.:)
Ő a legfontosabb ember az életemben:)
Em. xx"

Louis folyton csíkos cuccokat vesz Bellának, miszerint kell egy kis Louis style neki. A hét folyamán beszéltem Gemmával is és megbeszéltük, hogy holnap indulok útnak Holmes Chapel-be. Megadta a címüket és elintézte, hogy addig Harry ne legyen otthon. Elmondása szerint már nagyon várnak, főleg Anne. A reggelit befejezve a szobánkba igyekeztünk, hogy átvegyük a fürdőruhánkat és a partra igyekezzünk. Bellust a szobába felöltöztettem, majd ráadtam egy kis ruhát. A szemüvegemet feltéve indultam el a kezemben a kislányommal. Anyuék már a folyosón vártak, így együtt indultunk útnak. Órákat töltöttünk a parton, amikor megláttuk a lassan lemenő napot. Szomorúan egyben boldogan tekintettünk a távolba, mivel ez azt jelentette, hogy lassan indul a gépünk. Bellus boldogan játszott a focilabdával, amit aputól kapott. Telefonommal lefotóztam őt és kitettem twitterre. Bellusnak szép barna színe lett a nyaralás alatt és iszonyatosan élvezte a tengerben pancsolást. Az idő már jócskán eltelt, így Bellust ölbe kapva pakoltuk össze a cuccunkat és úgy döntöttünk, hogy ma a parton fogyasztjuk el a vacsoránkat. A cuccokkal a kezünkben sétáltunk, amikor egy igényes étteremhez nem értünk. Kivezettek a teraszra és egy part melletti asztalt kaptunk. Leadtuk a rendelést, amit igen gyorsan ki is hoztak számunkra. Én, mint gyors evő lettem kész először az ételem elfogyasztásával, így gondolva egyet anyuékat lekaptam. Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívántam, majd telefonomat a táskám mélyére helyeztem. Anyuék végeztek az ételük elfogyasztásával, így siettünk vissza a szállodába. Gyorsan lefürödtünk Bellával, majd a koszos ruhákat a már összepakolt bőröndbe helyeztem és felöltözve a bőrönddel a kezemben, a másikban meg Bellával indultunk útnak. Anyuékkal a folyosón találkoztunk és egy taxit hívtunk, ami a repülőtérre vitt ki minket. A repülőtéren az ilyenkor szokásos teendőket elvégeztük és utána fáradtan, kimerülten foglaltuk el a helyünket a repülőn. Pár perc múlva fel is szólított minket a pilóta, hogy felszállásra készülünk. 

"Egy óra és a hazavezető gépen csücsülünk!
Ezzel a képpel búcsúzunk. Mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)
Em&Bella! :)"

~ ... ~

2 órás út után még mindig fáradtan álltunk a New York-i repülőtéren a csomagjainkat várva, amit apu hozott. A távolba megláttuk őt, így anyuval és Bellával indultunk el a taxik felé. Egybe beülve diktáltuk be a házunk címét. Mindössze fél órás út után újra otthon voltunk a jól megszokott kis lakunkba, ahonnan holnap el is kell búcsúznunk. Bellát a kanapéra letéve indultam el a bőröndünkkel a szobám felé, ahol gyorsan kipakoltam belőle a cuccokat, amiket utána a mosógépbe helyeztem, hogy holnapra legyen valami tiszta ruhám is. Kimerültem cammogtam le a lépcsőn, hogy a lányomat magam mellett tudhassam, amikor a zsebemben megszólalt a telefonom. Mit sem törődve vele siettettem lépéseimet a lányom felé, aki már szundikált a kanapén. Felemeltem őt és mellkasomra helyeztem és így indultam el vele a lépcsőn, miközben a zsebemben kutattam a még mindig zajongó telefonomat. Fülemhez emeltem és felvettem úgy, hogy meg sem néztem ki keres.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia Emily! - csendült fel Harry hangja.

- Ó, szia Harry, bocsi, csak nem tudtam ki keres, mivel Bellával a kezemben igyekeztem fel a lépcsőn. - tettem le immáron az ágyamra a lányomat és mellé feküdtem, közben simogattam hajacskáját.

- Ezek szerint már otthon vagytok? - hallottam az ajtó csukódását.

- Fél órája érkeztünk meg kábé. 

- Minden rendben? Mármint olyan fura vagy. 

- Persze, ne haragudj Harry, csak olyan hosszú volt ez a nap. Fáradt vagyok és még annyi dolgom lenne. Holnap meg korán kell kelnem, mivel megyünk a rokonokhoz. - hadartam el.

- Miért nem mondtad, hogy zavarlak? 

- Miért mondtam volna? Nem zavarsz, épp Bellus hajár birizgálom. Itt alszik mellettem a drága. Fel kéne keltenem, mert még nem is fürödtünk, csak nincs szívem hozzá. Holnap mit csinálsz? - érdeklődtem.

- Gyorsan lefürdeted utána meg visszaalszik. - mosolyodott el. - Holnap? - fújta ki a levegőt. - El lettem küldve itthonról. - nevetett fel - Harry, kicsim! - hallottam meg Anne hangját. - Ó szívem, csak nem Emilyvel beszélsz? - folytatta, mire felnevettem - Nem anya, a Jézuskával. - szólalt meg Harry. - Ne szemtelenkedj velem kisfiam! Inkább gyere le segíteni! - adta ki a parancsot, nekem meg már könnyezett a szemem - Mindjárt megyek, csak befejezem a beszélgetést a barátnőmmel. -förmedt rá - Puszilom Emily-t! - hallottam meg ismét Anne hangját. - Jó anyu átadom! - válaszolt neki Harry, majd az ajtó csapódását hallottam. 

- Milyen szemtelen vagy. - nevettem el magamat, amire Bellus is felébredt. 

- Mindig rosszkor időzít - sóhajtott fel. - Viszont Emily mennem kell, mert ahogy ismerem két másodperc múlva visszajön. Szeretlek, majd hívlak még! Vigyázzatok magatokra. 

- Épp én is búcsúzni akartam, ugyanis Bella felébredt. Jó szórakozást holnapra te is vigyázz magadra. Szeretlek, és puszilom anyukádat! - vettem tőle búcsút.

A telefont letettük, majd Bellával a fürdő felé igyekeztem, ahol egy gyors fürdés vette kezdetét. Gyorsan megtörölgettem, majd a pizsamáját ráadva és egy hosszú ölelést, betettem a kiságyába. Gyors léptekkel a mosógép felé vettem az irányt, majd a vizes ruhákat kiteregettem, hogy holnapra megszáradjanak. Teregetés után fáradtan, kimerülten dőltem be az ágyamba, ahol szinte azonnal elaludtam. 

~ ... ~

Reggel anyu keltegetésére ébredtem fel. Bella már nem volt a helyén így gondoltam egyet és elindultam anyuval az oldalamon a nappali felé. Apu ölében véltem felfedezni a kislányomat, aki jókat kacarászott. Apuék odahívtak maguk mellé, így gyors tempóval huppantam le melléjük a kanapéra.

- Kicsim, ma nem megyünk haza veled. - kezdett bele apu. - Viszont ezt oda kell adnunk neked. - vett elő egy kulcscsomót a zsebéből. - Ezt anyáddal adjuk neked karácsonyra, mivel úgy gondoltuk, hogy jó lenne már neked egy külön lakás. Liam majd megmutatja és el is visz oda téged. Remélem tetszeni fog. - nyújtotta át a kulcsokat.

- Istenem! Annyira köszönöm! - öleltem át őt és Bellát is mivel a kezében volt még mindig.

- Szívesen kicsim! Jobb lesz azért külön lakni, mint a bátyáddal! - mosolyodott el. - Viszont most menjél készülni, mert lassan megy a gépetek. Kiviszlek titeket a reptérre. 

- Oké! Sietek. - álltam fel és a kullcsal a kezemben büszkén nagy mosollyal az arcomon indultam el a szobám felé.

Gyorsan bepakoltam a bőröndbe a tegnap kiteregetett ruhákat, majd magamra kaptam egy farmergatyát egy pólót egy vékony kardigánt és a bőrönddel a kezemben indultam le a nappaliba, ahol már a családom várt. Bellus már fel volt öltöztetve így a kabátomat és a csizmámat magamra kapva útra készen álltunk. Anyut hosszasan átöleltem és néhány könnycsepp keretében engedtük el egymást. Kezembe kapva Bellát indultunk útnak apuval. Fél óra múlva már a csomagjaimat adtuk le és vártuk, hogy szólítsanak. Nem kellett sok, és már indulhattunk el Bellussal a terminál felé, ahova apu is elkísért. Hosszasan átölelve az apámat pár könnycsepp szökött ki a szememből. Arcomhoz nyúlva letörölte azt, majd Bellát kivéve kezemből ölelte szorosan magához, majd visszaadta nekem. Egy utolsó puszit adva arcára indultam el Bellával a terminál felé, ahol a jegyemet bemutatva indulhattunk el a repülőgépbe. Helyünket elfoglalva vártuk, hogy elinduljon a masina. A repülőút gyorsan eltelt így most újra a londoni repülőtéren várakozok Liamre, hogy megérkezzen értünk. Egy sapkás szemüveges alakot látva indulok meg felé, hiszen tudom, hogy Liam az és ez az álcájuk a fiúkkal. Két puszit nyomva arcára indulunk el a kocsim felé, majd betéve Bellust az ülésbe indulunk útnak. 

- Milyen volt a nyaralás? - csendült fel Liam nyugodt hangja.

- Szuper! Csak te hiányoztál róla. - biggyesztettem le a számat. - És, mi van veletek? - érdeklődtem.

- Velünk? - húzta fel a szemöldökét a mellettem lévő anyósülésen.

- Veled meg Dani-val. - széles vigyor jelent meg arcomon.

- Összejöttünk, és ma együtt karácsonyozunk. - mosolyodott el. 

- Jaj, Liam annyira örülök nektek. Sejtettem, hogy ez lesz. Viszont, ha hazajövök meg kell mutatnod a lakásomat. 

- Szóval - kuncogott fel - anyuék odaadták? 

- Igen! És annyira hihetetlen! Azért remélem fogunk hiányozni! - húztam össze a szemeimet, miközben tekintetét figyeltem.

- Ez nem kérdés Em. - borzolta össze a hajamat.

Sajnos gyorsan odaértünk Liam lakása elé, így búcsút vettem tőle és útnak indultam a Styles lak felé. A GPS volt egész végig a beszélőtársam, miközben az utat szeltem Bella társaságában. A telefonom vagy ezerszer csendült fel Harry képével és a szívem fájdult meg, hogy nem vehettem fel neki. Másfél óra múlva egy ház előtt parkoltam le. Gyönyörű volt. Ki volt díszítve, így az égők világították meg a nagy házat. Bellát kivéve az ülésből a bőrönddel a kezembe indultam el a ház felé. Az ajtó elé érve csöngettem, majd sietős lépteket hallottam meg bentről. Az ajtót egy középkorú, csodálatos nő nyitotta ki, nagy mosollyal az arcán. Bőröndömet átvéve tessékelt be a lakásba. Bellát letéve a földre vettem le róla a csizmáját és a kis kabátját, majd magammal is elvégeztem ezeket a lépéseket. Bellussal a kezemben indultam el a folyosón, és szembe találtam magamat a családdal. Mindenki mosolyogva rohant oda hozzánk. 

- Szia Emily. - ölelt át Anne. - A bőröndödet betettem Harry szobájába. - hadarta el. 

- Csó... - gondolkodtam el, hogy most tegezzem vagy magázzam. 

- Tegezz Emily! Még nem vagyok annyira öreg. - nevetett fel. 

- Ebben az esetben Szia! Emily Payne vagyok, ő meg itt Izabella a kislányom. - mosolyogtam rá a kislányomra. 

- Sokat hallottam már róla Harry-től. - simogatta meg édes kis arcát Anne. - Szabad? - nyúlt Bella felé.

- Persze! - adtam át neki a lányomat.

- Szia Emily! - rohant oda Gemma. - Gemma Styles vagyok, velem beszéltél. - mosolygott, amitől neki is megjelentek a gödröcskéi.

- Szia, Emily! - adtam neki két puszit- Rettenetesen hasonlítotok egymásra Harryvel - nevettem fel. - Tényleg, ő mikorra várható? - néztem szét a szobába, mivel nem láttam őt sehol.

- Csak nekem nincs akkora egóm, mint neki. - nevetett fel hangosan, amire én is elmosolyodtam - Lassan jön, addig is, gyere foglalj helyet - húzott oda a kanapéhoz.

Leültünk a kanapéra és elkezdtünk mindenről beszélni. Kérdezgettek, hogy milyen volt a nyaralás, hogy ismertem meg Harry-t, és kérdezgettek Belláról is, amikor az ajtó nyitódását hallottuk meg. Bellát a kezembe véve álltam fel és a hangok irányába közeledtem.

- Anya megjöttem! - ordította a folyosóról Harry.

- Rendben drágám. - válaszolta nagy mosollyal az arcán Anne.

Elindultam a folyosóhoz nyitódó kis ajtóhoz, majd megálltam ott. Harry épp indult volna el, amikor megtorpant, majd elindult eléggé gyors léptekkel. Nagy mosollyal az arcán közeledett felénk, és, amikor odaért arcomat megérintve ölelt át minket. 

- Ti meg, hogy? - mosolygott, mint a vadalma.

- Gondoltam megleplek. - kuncogtam fel. - Liamtől elkértem Gemma számát még mielőtt hazautaztam volna és megbeszéltem vele a dolgokat, amibe előszeretettel belement, anyukáddal egyetemben. 

- Csípjetek meg! - szólalt fel hangosan.

Gemma gyorsan odafutva mellénk csípett bele egy nagyot Harrybe, amire a reakciója egy hangos kiáltás lett. Harry kezemből kivette Bellát, majd elindult Anne felé. Követve őt ültünk le a kanapéra és egy hosszas beszélgetés vette kezdetét.  Két órás beszélgetés után vettem ki Harry kezei közül az alvó lányomat. Elnézést kérve indultam fel vele az emeletre egyenesen a "Harry" nevű ajtó felé. A szobába benyitva megcsapott az illata, amit előszeretettel szippantottam be. Bellust letéve az ágyra óvatosan kezdtem el vetkőztetni, amire természetesen felébredt. Elindultam vele a fürdő felé, majd a kádba egy kis vizet engedve ültettem bele őt és kezdetét vette a fürdés. Törölközőbe csavartam, majd elindultam vele a szoba felé, ahol Harry várt az ágyon ülve. Kezébe adva Bellust, indultam el a bőrönd felé ahonnan kivettem Bellus és az én pizsamámat, majd felöltöztettük őt és lefektettem a nagy franciaágyba. Harrynek ajkaira nyomtam egy hosszas csókot, majd a fürdő felé igyekeztem. Már épp vettem le a pólómat, amikor Harry ölelt át hátulról. Kezei amint megérintették bőrömet libabőrös lettem. Maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt. Gatyám gombja után nyúlt, így én is követtem példáját. Az említett ruhadarab másodpercek alatt már a fürdőszoba másik végében ékeskedett. Megszabadítva egymást a felesleges ruháktól álltunk be a zuhany alá. Keze egész testemet bebarangolta, miközben szenvedélyesen falta ajkaimat.

- Harry a szomszédban van anyukádék és Gemma szobája is. - figyelmeztettem arra, hogy hallhatóak vagyunk.

- Nem érdekel! Hiányoztál! - csókolt meg immáron vadabbul és fenekemnél fogva megemelt, így dereka köré fontam lábamat. 

24. Utazás

Sziasztok drága olvasóim! :) Eljött hát ez a nap is. VÉGE A SULINAK! Persze csak szünet miatt van vége, de számomra hamarosan búcsúznom kell imádott osztályomtól. Fú..., ha jellemeznem kéne a hetemet például, hogy informatikailag fogalmazzam meg egy diagramban, akkor a vasárnapból kiindulva, ami fent van a magaslatokon, a mai napra már a pokolba ért le. Viszont ismét növekedésnek indult. Szerdán írtam egy fincsi, és izgalommal teli történelem évfolyamdolgozatot, amiben szó esett az őszirózsás forradalomról (évszám), akkor Ferenc Ferdinánd gyilkosságáról, voltak benne szép kis fogalmak, mint pl.: Antiszemitizmus->zsidógyűlölet, az antant stb. Egyik szemem sírt, és teljesen felháborodott volt, amikor a topográfiában kedvenc helyemet nem leltem meg a szöveges megfogalmazásban, mégpedig Londonról beszélek! Az egész dolgozatot úgy képzeljétek el, hogy van két oldal: első oldalon van 10 ilyen kifejtés, amiből az évszámot kell kitalálnod, példának írok most egy ilyet, hogy Magyarországon ekkor írják alá a Trianoni békediktátumot (év[1920]. hó[június]. nap[4]). Ezt követi, 10 szintén kifejtős név (számomra ez a kettő volt a legviccesebb, mert életemben nem hallottam még róluk, Csang Kaj-sek, Mao Ce-tung, gondolom sejtitek, hogy kínaiak voltak. Az első az államfő, a második pedig CSAK Népköztársaság elnök, így tudtam könnyebben megkülönböztetni őket, de persze nem voltak benne! Hál' istennek! ) A neveket követi a fogalom, szintén 10, szintén kifejtős, és ez a legnehezebb, mivel sok olyan fogalom van, ami iszonyatosan hasonlít egymáshoz és néha teljes képzavar jelenik meg az ember fejében. A második oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, amin szinte, sőt az egész világmindenséget látod, amiben be vannak jelölve számokkal, vagy betűkkel ilyen ponttal részek. Na...kedvencem 10  db. kifejtés van leírva, amiből találd ki, hogy melyik ország az, vagy földrész és a térképen még határold be helyesen is. Ez éri a legtöbb pontot és még az atlaszt sem használhatod. Remélem azért, majd rólunk is fognak tanulni 100-1000 év múlva, mert értelmét nem látom, hogy megtanuljam anno mit rontottak el az emberek (kezdeném itt Hitlerrel, akit nagyon elítélek a cselekedetei miatt) Mussolinit csípem, de csak azért, mert halálosan vicces arckifejezései voltak, de ő is 'csak' egy diktátor volt azon belül fasiszta. Tyűha, remélem tetszett a külön óra, nem akartam ilyen hosszúra elvezetni a történelmet, csak gondoltam megosztom veletek milyen jó kis dolgozatokat írunk. Ja, a vicc az egészben, hogy ez vizsgajegynek számít, ami azt jelenti (aki nem tudná) , hogy háromszorosát éri a jegy, szóval nem témazárónak írják, hanem vizsgajegynek. Aki meg nem éri el a 25%-ot (érettségi százalék alapján nézik) az 4 egyesnek lesz a tulajdonosa. Jó mi? Egész évben tanultál és tételezzük fel a szerencsétlen gyereknek most nem volt kedve és máris úgy leviszi az átlagát, mint a huzat. Külön misét megért még a hetemen a Matematika dolgozat. Én a matekkal kivagyok békülve, értem is szeretem is (jó nem mindig), de, aki INNEN ÜZENEM NEKI!!(tudom, hogy nem él már) Kitalálta a csonka gúlát és társait az nézzen magába. Nem tudok rájönni, hogy az életben mi a szarra (már bocsánat) fogom én használni a csonka kúp/gúla területének vagy esetleg kerületének kiszámítását. Erre matektanárom azt mondaná: "Ha házat fogsz építeni jól jöhet." De erre vannak az építészek a mérnökök és minden ilyesféle szakemberek! Én meg csak élvezem a már kész és tökéletesen felépített házamban a kandallóból kiáradó melegséget egy tea/kávé keretében. Utoljára, de nem utolsó sorban volt még egy üzleti gazdaságtan dolgozatom (csak, hogy angolt vigyek bele Business studie(s)) tulajdonképpen az volt a legkönnyebb. Bármilyen elrettentő, de a könyvelés meg eredménykimutatás, csak, hogy valamit kiemeljek, jól mentek. Persze ezen kívül még az infótanárom megszívatott minket (dogát íratott, amire senki sem tanult) angolból szóbeliztem és tuti van még valami amit elfelejtettem, de tudjátok megesik, hogy a csiga néha elesik!:D Több szó, mint száz eléggé gyatra hetem volt. Viszont most megyek és úgy kialszom magamat, hogy sulikezdésig fel sem kelek, milyen jó is lenne. Sőt nem is rossz ötlet, de a család fontosabb, mint holmi pihe puha ágy és lustizás ( na nee ). De nem is koptatom tovább a billentyűket, mert így is vagy fél oldalt írhattam már, jöjjön a 24. fejezet!:) Remélem azért nektek jobb volt a hetetek. Apropó terv karácsonyi szünetre? Bulik be vannak már tervezve? Valaki elutazik esetleg? Esetleg Londonba?:P Épp azon gondolkodtam ( jön a szófosás :D görgessetek lejeb ott a rész, de ezt még muszáj elmondanom!:D), hogy milyen vicces lenne Louishoz elmenni és meglepni szülinapján, így mi! Magyarok. Hülye gondolat tudom, de játszottam azért vele a fejemben. Apropó, tényleg utolsó már, de Haylorhoz mit szóltok? Annyira utálom azt a csajt, de ez az "új száma" magával ragadott, reggel, délben, este még uzsi szünetben is azt énekelem, mint valami hülye. Szó mi szó, kis titok, amit elárulok, lesznek konfliktusok pont Taylor miatt, Harry és Em között, ami miatt kicsit, talán, lehet, megeshet, hogy szétmennek egy kis időre (vagy örökre?!). VISZONT! Most már tényleg itt a 24. rész! Puszillak titeket, sok ajándékot, és töltsetek minél több időt a szüleitekkel!

Have a nice day,

Wh ite. :) 

"A világ egy nyitott könyv, de azok akik soha nem utaznak, csak egyetlen oldalt olvasnak belőle"

*Emily szemszöge*

Reggel viszonylag korán keltem fel, immáron jobb kedvvel, mint tegnap. Az időeltolódás miatt nem bírtam megnézni a fiúk esti műsorát, így kíváncsian várom, hogy vajon mi lehetett. Az ágyból már Bellus vizslatott engem, így odacammogtam hozzá és magam mellé tettem az ágyba. Egymást ölelve lustálkodtunk még, amikor orrom megérezte anyu frissen sült palacsintáit. Gyorsan ölembe kapva a kislányomat indultam el a konyha felé vezető úton. Mosollyal az arcán várt lent, anyu és apu, amikor megláttak minket. Bellát beültettem az etetőkébe és együtt kezdtük meg a reggelinket a szüleimmel. Reggeli közben beszélgettünk, megvitattuk, hogy kihez megyünk majd karácsonyi vacsorára, illetve, hogy mikor megyünk vissza Londonba, mivel anyuék is jönnek velünk vissza. A reggelit befejezvén a tányérokat a mosogatóba tettem és a nappaliba kuporodtunk le anyuékkal együtt. A karácsonyfa még mindig hangulatosan világította be a szobát, hiába volt már nappal. Anyu a fához igyekezett, majd két csomagot nyomott a kezembe. Értetlenül ültem ott Bellussal a  kezemben, amikor  a nevemet és Bellus nevét véltem felfedezni az ajándékon. Elmosolyodva bontottam ki őket. Belláéban gyerekjáték volt, de az enyémben valami meglepő. Mindössze egy hosszú borítékot kaptam, amibe öt darab repülőjegy tartózkodott. 

- Mivel nem volt idén családi nyaralásunk, gondoltuk apáddal, hogy elmehetnénk így a téli szünetben. - mosolyodott el anyu.

- De nem kellett volna, egy vagyonba kerülhetett. - szabadkoztam és szemem a repülőjegyeket vizslatta.

- Az igazi ajándékodat, majd otthon kapod meg. - kuncogott apu - Most viszont menj pakolj be, holnap utazunk! 

- Annyira köszönöm! - öleltem át mindkettejüket. - Gyorsan bepakolok, mert lassan találkozok Lexivel. 

"@Liam_Payne ma anyu vigyázz a kis királynőre!
Este legyetek és beszélünk!  Em. xx"

Az emeletre siettem Bellával, akit az ágyra tettem le. A bőröndöket elővettem és minden nyári cuccomat belepakoltam. Egy órás pakolás után készen álltam, így gyorsan felöltöztem és anyut hívtam fel a szobámba. 

- Tudnál, ma vigyázni Bellára? - néztem rá bociszemekkel.

- Persze kicsim, megleszünk mi ketten. - mosolyodott el, majd leült az ágyra Bellushoz. - Azért vigyázz magadra kicsim, jó? - aggodalmaskodott.

- Rendben, vigyázok mint mindig - kacsintottam rá. - Ne mozduljatok, ezt meg kell örökítenem! - adtam ki a parancsot, majd lefotóztam őket. A képet kitettem twitterre Liamnek, majd anyunak és Bellusnak egy puszit nyomva az arcára indultam útnak a Starbucks-ba, ahol Lexivel fogok találkozni. Hamarabb értem oda, mint kellett volna, így kikértem a kávémat és a sütimet, majd telefonomat elővéve néztem fel gyorsan twitterre. Egy kép fogadott, amin Harry jelölt meg. 

"@Emily_Payne a riport után! Szeretünk és hiányoztok! Harry xx"

Válaszoltam neki a kép hosszas nézése után. Rájöttem, hogy Liamnek nagyon jót tett Dani. Amióta ismeri csak mosolyog és mosolyog. Imádom boldognak látni a testvéremet.

"@Harry_Styles nagyon csinosak vagytok;) Ti is hiányoztok, fergeteges hírem van. Szeretünk! Em &Bella xx"

- Szia! - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

A telefonomat eltéve vettem észre Lexi mosolygós arcát. Két puszival köszöntünk egymásnak, majd leült velem szembe és rendelt ő is magának kávét. Jól elbeszélgettük az időt, közben kávézgattunk. 

- Mosolyogj! - tartotta felém a telefonját és a következő pillanatban, már a twitter jelzőhangját hallottam meg.

"Starbucks-ban egy jó kis trécselés @Emily_Payne társaságában. Csak úrinőhöz méltóan, kisujj fel! Egy remek estének nézünk elébe! Hiányoztál már:) L. xx"

- Buliba készülünk? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, hiszen holnap utazunk, nem nézhetek ki úgy, mint egy zombi.
- Ha van kedved, tudod, ha buliról van szó Lexi bármikor bárhol benne van! - kiáltotta el magát a kelleténél kicsit hangosabban.
- Az a helyzet, hogy mi holnap utazunk, deeeee - húztam el - mehetünk!
- Szuper! - állt fel és a táskáját a kezébe vette.

Meg sem engedte, hogy nyugodtan megigyam a kávémat, így útközben szürcsölgetve fejeztem be a meleg italom elfogyasztását. A lakásunk elé érve nyúltam a kulcsokért, majd  zárba helyeztem, ahol anyu kérdő tekintetével találtam magamat szembe. Bella sehol sem volt, ebből arra következtettem, hogy alszik. A nappali felé véve az irányt ültem le anyukám mellé, aki kérdő tekintettel vizslatott minket.

- Buli szagot érzek a levegőben. - sóhajtott egyet egy mosoly keretében.
- Fel tudok kelni reggel anyu, de Lexit olyan régóta nem láttam. Nem lenne gond? - vetettem be a legmegbízhatóbb, legellenállhatatlanabb kutyakölyök szemeimet.
- Utálom, ha így nézel rám, de legyen! Vigyázzatok magatokra és reggel korán kelés van ugye tudod kisasszony? -legyintette meg előttem a mutatóujját.
- Tudom, tudom, és ígérem fent leszek, de akkor most megyünk készülni! - álltam fel a kanapéról és indultam el a lépcső felé. - Ja és anyu...- fordultam vissza anyu felé.
- Vigyázok rá, menjetek!
- Köszi! Szeretlek! - húztam fel a lépcsőn Lexit.

"A világ legtökéletesebb párja! Imádlak titeket @Eleanor_Calder
@Louis_Tomlinson! :) Hamarosan látjuk egymást. Puszi addig is
Em xx :) "

A szobámba érve halkan elkezdtünk készülődni, mivel Bellus más az igazak álmát aludta. Lexi egy fekete eléggé sokat mutató felső mellett döntött én csak egy fekete topot kaptam magamra és egy fehér álarcot, mivel álarcos buliba megyünk. Fél óra készülődés után épp indultunk volna, amikor a telefonom dallama zavarta meg a pakolászásunkat. Louis volt az, párat csörgött, így igényt tartva a webcamerázásra. Gyorsan a gépemet bekapcsoltam, majd beléptem twitterre, ahol már el is kezdődött a gyors cseverészés. Eleanorral voltak ketten, mivel a fiúk most nem tartózkodtak náluk, csak az ő társaságukat élvezhettem ki. Elmondtam nekik, hogy holnap utazunk, így kevesebbet tudunk beszélni és, hogy most megyünk emiatt, nem tudunk most beszélni. Gyorsan még mentettem róluk egy képet, amit a kapcsolat megszakítása után rögtök ki is tettem. Gyorsan Bellusnak még adtam egy puszit, majd útnak indultunk Lexivel. Már jó későre járt az idő, így apu is lent ücsörgött anyu társaságában a nappaliban. Nekik is egy gyors puszit adván, már tényleg útra készen voltunk. Kabátunkat felvéve hívtunk egy taxit és indultunk el a party helyszínére. Mit is mondjak...a helyszínre érve már éreztem, hogy én nem vagyok ide való. Minden lány párral maga mellett érkezett, aki meg nem az azért jött, hogy párt találjon. Kissé kellemetlen volt a helyzet, mert az én párom Londonban tartózkodik. Már vagy egy órája ott voltunk Lexivel, kellőképpen ittunk is, amikor valaki megragadta a csuklómat és ismerős hangon szólt hozzám. Hirtelen megfordultam és nem hittem a szememnek. Komolyan, hirtelen csapásként ért, hogy itt van.

- David? Tényleg te vagy az? - húztam feljebb az álarcomat.
- Szia szépség! - ölelt meg. - Nem gondoltam volna, hogy itt talállak. Csak nem elhagyott a hű lovagod? - kacérkodott.
- Nem, szó sincs róla. Hazajöttünk anyuékkal ő meg Londonban van. De, hűha. Semmit nem változtál.
- Ahogy te sem! - mosolyodott el.  - Csinálhatok rólatok egy képet? - mutatott fejével Lexire.
- Persze!! - kiáltotta el magát Lexi miközben kezét a magasba emelte.

A képet Dav gyorsan megcsinálta, majd pötyögött valamit a telefonján. Később meg is tudtam mit. Twitterre kitette rólunk ezt a "csodás" képet.

"A még mindig gyönyörű @Emily_Payne és barátnője @Lexi_Peterson
társaságában élvezem ezt a csodálatos party-t. :) Egy élmény! ;) " 

Rögtön válaszoltam is neki, majd telefonomat visszatettem a táskámba.

"@David_Adams ne túlozz kérlek! ;) Jó újra látni! És ne kockulj, hanem bulizz! Em. xx :) "

Félve küldtem el a választ, hiszen tudniillik Harry folyamatosan nyomon követi, hogy milyen képen jelöltek meg, így gondolom ez sem maradhat ki. Tuti féltékeny lesz, vagy valami megjegyzése lesz  a képre. 

- Em beszélhetnénk? - zökkentett ki aggodalmaskodásomból Lexi. 

- Persze! - indultam el a hátsó kijárat felé. - Szóval? - mosolyogtam. 

- Lesz majd egy fellépésünk és arra gondoltam, hogy beállhatnál táncolni, ha van kedved. 

- Húha! Hát nem is tudom... ott van Dani. - húztam el kicsit a számat.

- Dani nem lesz akkor itthon, azért gondoltam rád, ráér még döntened úgyis csak 1-2 hónapon belül lenne esedékes. - vetett rám egy reményekkel teli mosolyt.

- Rendben, gondolkodok rajta! - öleltem át. 

Visszamentünk a terembe, majd David jött oda és együtt táncoltunk. Láttam rajta, hogy van benne rendesen alkohol, de tud arról, hogy mit csinál. Úriember módjára tartotta magát, így csak a derekamnál állapodott meg a keze, miközben "részegen" a nyakamba borulva dülöngéltünk jobbra-balra. Az órára nézve elképedtem, mivel hajnali ötöt mutatott. Lexit megkeresve indultunk haza. Fél hat tájékán már az ágyamba feküdve vártuk, hogy az álommanó ránk hintse porát. Pár perc múlva ez be is következet. Három óra múlva kedves édesanyám rikácsoló hangjára keltem fel, ami bántotta a füleimet. Lexi morgolódott mellettem, amin jót kacagtam. Gyorsan a fürdőbe igyekezve szedtem rendbe magamat, majd felöltöztem és kislányom ágyához igyekeztem. Hosszasan öleltem magamhoz és puszikkal kényeztettem kicsiny arcát, majd a felöltöztetése következett. Édesen álldogált már saját lábán, így még pár percig büszkén figyelte őt tekintetem. Végre Lexi is megemberelte magát és kábé akkora készült el, mint én Bellussal. Sőt, mi nekünk még arra is volt időnk, hogy egy kicsit visszabújjunk az ágyba és lustálkodjunk. A gépemet az ágyra téve vettem észre, hogy Harry (ahogy sejtettem) hozzászólt a tegnap esti képünkhöz. 

"Gyönyörű, mint mindig ahogy mondod @David_Adams.... :))  Csak, tudd, hogy van barátja ;) Harry" 

Már nem tudtam mit mondani erre, csak röhögtem. Anyu parancsoló és ideges hangja hallatszott fel a nappaliból, így a laptopomat lecsukva és a bőröndbe helyezve indultunk le hozzájuk. A lakást elhagyva taxit hívtunk, majd Lexitől búcsút vettem. A reptérre érve a csomagokat leadtuk és a repülőgépre felszállva vártuk, hogy végre felszálljunk. Pár perc után ez is bekövetkezett. 2 órás utazás után végre elértük a célpontunkat. A repülőtérről kiérve a meleg levegő csapta meg arcunkat, amit Bellus egy hangos kacajjal konferált. Egy taxit leintve ültünk be a  járműbe, majd apu bediktálta a célpontot és útnak indultunk. Mindössze fél órás út után megérkeztünk egy gigantikusan nagy szálloda elé. Mit ne mondjak tátva maradt a szám és a padlóról kellett fellapátolni az államat. Anyuék a cuccunkkal a kezükbe indultak el a recepció felé. A szobakulcsokat megkapva (hál istennek saját szobám van a lányommal, anyuéktól külön) indultunk el a szobánkba, majd lepakoltunk és eldöntöttük, hogy körülnézünk egy kicsit. Az aulába leérve első utunk a kinti medencéhez vezetett. Ha látattok már szépet ezt szorozzátok be vagy még százzal. Nem is kell mondanom, a kinti lapátolás után ide már kevés volt egy seprű. Telefonomat elő véve örökítettem meg a látványt, és tweeteltem ki drága bátyámnak, hogy miről is marad le.

"Karácsonyig anyuékkal itt leszünk! @Liam_Payne látod
mikről maradsz le? Te Londonban fagyoskodsz én meg
Bellával itt süttetem magamat. Azért szeretünk! Bella & Em. xx "

- Tetszik kicsim? - fordult felém anyu és apu egymást átkarolva.
- El sem hiszitek mennyire! Szeretlek titeket! - kezdett el könnyezni a szemem.