Bocsánat!

Kedves olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem és hoztam új részt, de most akadt némi elintézni valóm, ami miatt ezen a héten maximum szombaton vagy vasárnap tudok csak új részt hozni. Addig is kitartást és várom az tippeket, hogy vajon mit láthatott meg Emily az újságban, ami miatt így meglepődött. :) 

Puszillak titeket, White!

13. Öröm és meglepetés

Peter nyitott nekünk ajtót egy száll boxerben. Mit sem törődve azzal egy pofont adtam neki, majd beljebb mentem a lakásban, ahol Katy-t véltem felfedezni kezében Bellával. Dühösen felé futottam, majd kezéből kikaptam a kislányomat. Nem kellett sok ahhoz, hogy meg ne tépjem az előttem álló nőszemélyt, akinek száját egy halk "Bocsáss meg" hagyta el. Liam hátulról megfogta a kezemet, majd az ajtó felé húzott. Az ajtóhoz érve láttam, hogy Peter orra vérzik és a többiek Harry-t fogják le. A rendőrök Petert a földre terítették és mit sem törődve azzal, hogy félmeztelen bilincsbe verték Katyvel együtt. Könnyes szemmel és kezembe Bellát szorítva rohantam ki a lakásból a többiek felé. A liftbe beszállva még mindig csak Bella tekintetét fürkésztem. 20 perc múlva már otthon csináltam ugyan ezt. Hiába akarta bárki is kivenni a kezemből nem engedtem. Nem érdekelt mennyire esik nekik szarul mégis csak az életemet izgultam végig. A kanapén feküdve Bella a mellkasomra nehézkedett és úgy szunyókált. Édes kis fejét és pofikáját simogatva mosolyogtam és csodáltam őt. El sem hittem, hogy meglett és itt van velünk. Arra eszméltem fel, hogy elaludtam és Bella már Harry kezében pihen és nevet. 

- Sokat aludtam? - néztem mosolyogva Harry és Bella felé.

- Nézzünk csak oda, Bella nézd anyu felébredt! - fordította felém Bellát. - 3 órát aludhattál. - mosolygott rám.

- Ne haragudjatok, hogy nem adtam oda nektek, csak... - kezdtem bele a magyarázatba.

- Ugyan Emily... megértjük, hogy milyen fontos számodra Bella. Veled kellett lennie és ezt tisztában tartottuk. - ült le mellém Bellával. 

*Harry szemszöge*

Miután láttam, hogy Emily elszundított és Bella meg felkelt elvettem a mellkasáról és játszani kezdtem vele. Amikor hazajöttünk még át sem öltöztettük így vettem a bátorságot és felrohantam vele az emeletre. Engedtem a kádba vizet majd levettem róla a ruhát. Kezembe fogtam, elzártam a vizet és megnéztem, hogy nem-e túl forró vagy éppenséggel hideg. A víz hőmérséklete megfelelő volt így beültettem a habos vízbe. Nagyon jól szórakoztunk mivel egy gumikacsával játszadoztunk. Tiszta vizesen rohantam a fürdőben található pulthoz a telefonomért, hogy megörökítsem a pillanatot.

"@Emily_Payne amíg te az igazak álmát alszod, addig mi fent jól elszórakozunk Bellussal. Igaz tiszta vizes vagyok, de felejthetetlen az élmény!:) Örülök, hogy újra köztünk van ez a csoda. Puszilunk Bellával. Harry, Bella xx" 

Miután megcsináltam a képet és ki is tweeteltem Emilynek, Liamék törtek be a fürdőbe. Liam kezébe véve a kislányt megtörölte majd egyik fiú kezéből ment a másikéba. Annyira jó volt látni, hogy a fiúk is így szeretik őt, mint én. Kimentünk a fürdőből, majd az ágyra téve Bellát bepelenkáztuk (igaz Liam csinálta, mivel ő volt ebben a legprofibb) és az ágyra tett tükröt kezdte Bella nézegetni. Maga felé fordítva nézegette benne magát, amikor a fiúk felröhögtek és Loui nagy fotókészítésbe kezdett. 

*Louis szemszöge*

Örültünk, hogy Bellus végre meglett és itt van velük. A nappaliba mentünk a fiúkkal, amikor láttuk, hogy Emily a kanapén fekszik betakarva viszont Harry és Bella sehol. Felindultunk az emeletre majd láttuk, hogy épp fürdeti a kislányt és csurom vizes. Liam kiszedte a kádból majd, amikor már mindenkin végig ment a kislány a szoba felé vettük az irányt. Liam bepelenkázta, majd Bellus a tükörben nézegette magát. Nagy nevetésben törtem ki, majd telefonomat elővéve kattintgattam Bella felé. A fiúk mit sem értve kezdtek el rajtam röhögni, majd a képet ki tweeteltem és megnézve telefonjaikat rájöttek, hogy min is kacagok ilyen jót. 

"@Zayn_Malik nem hasonlít valakire? :D Várj segítek...Tükörbe nézegeti magát, a haja nincs még tökéletesen belőve...hmm. Louis voltam xx"

Zayn a telefonját nyomkodva egyből válaszolt a tweetemre.

"@Louis_Tomlinson nagyon vicces kedvedben vagy... Zayn xx"

"@Zayn_Malik csak nem magadra ismertél? :D Harry xx"

A fiúkkal ezen jót nevettünk, hogy Zayn magára vette a dolgot. Mind leültünk az ágyra és néztük, hogy Bella milyen jól elvan a tükörrel. Harry felkapta,majd ráadta a kis ruháját és elindultunk a nappali felé. Zayn mellett baktattam széles mosollyal az arcomon.

- Nem vagy vicces Tomlinson! - vetett rám szúrós tekintetett Zayn.

- Valld be Zayn, vicces volt. - próbáltam kicsit alábbhagyni a nevetéssel.

- Jó, igazad van tényleg olyan volt mint én. De látod, már most vannak közös tulajdonságaink Bellával. - nevette el már ő is magát. 

*Harry szemszöge*

Bellával a nappaliban voltunk, amikor megszólalt Louis telefonja. Lediktálta a címünket, majd pár perc múlva már halk kopogás hallatszott az ajtónk. A szobába két ideges tekintett közeledett. Louis Bella eltűnésekor felhívta Eleanort és Lexit, akik azonnal gépre ültek. Felém rohantak majd Bellát kivéve a kezemből örültek neki. Vagy 20 percig vártam, hogy visszakapjam a kislányt, amikor Louis lépett és elhívta a lányokat, hogy megmutassa nekik a szobájukat. Emily szülei mivel dolgoztak így nem kellett láb alatt lennünk ami így is kicsit kellemetlen volt, hogy ennyien bepofátlankodtunk hozzájuk még ha azt is mondták, hogy örülnek, hogy itt vagyunk. Mikor a csajok lepakolták a cuccukat lejöttek hozzánk, és körbeültük Emily-t és néztük ahogy alszik, közben beszélgettünk. Bella Eleanor és Lexi kezeiben volt az elmúlt egy órában. Emilyre tekintve láttam milyen békésen és nyugodtan alszik, most, hogy már biztonságban tudhatja a kislányát. Mosolyra húztam a számat, majd hirtelen Bella kezei fonódtak a nyakam köré. Finom babaillata elárasztotta az orromat, majd Emily felé tekintve láttam, hogy szemeit kinyitja. Felálltam és odaültem mellé Bellával a kezemben.

*Emily szemszöge*

Miután Harry mellém ült körbenéztem és láttam, hogy 2 emberrel többen vannak a szobában. Szememet megdörzsölve majd újra kinyitva láttam, hogy Eleanor és Lexi a két legjobb barátnőm tartózkodik a szobában és mosolyog rám.

- Most álmodom, vagy tényleg itt vagytok? - pattantam fel és feléjük indultam.

- Louis telefonált, hogy mi történt, mi meg egyből jöttünk, hogy melletted legyünk! - állt fel Eleanor is és átölelt.

- Köszönöm, hogy vagytok nekem! - öleltem át most már Lexit is és egy könnycsepp folyt végig arcomon.

- Hé, Emily most már minden oké. Ne sírj! - törölte le arcomról a könnyet El.

- Ezek csak öröm könnyek! - mosolyogtam el magamat.

- Nem megyünk várost nézni? - tette fel a kérdést Loui. 

- Mehetünk! - vágtam rá.

Felrohantam az emeletre a csajokkal és elkezdtük a ruhákat nézegetni, hogy mit vegyünk fel. Én egy egyszerű pólónál egy farmergatyát vettem fel egy fehér converse cipővel. Egy alap sminket tettem fel hajamat meg hagytam kiengedve.

A csajokkal készen álltunk az útra, majd leindultunk a nappaliba, ahol a fiúk már készen állva vártak. Harry kézbe vette Bellát másik kezét meg összefonta enyémmel és így indultunk útnak. Már vagy egy órája jártuk a várost, amikor Louis egy taxihoz állva kérte, hogy fotózzuk le. Telefonját ideadva le is kaptam a hírességet.

Louis a fotó után ki is tweetelte a képet, amin megjelölt engem is.

"@Emily_Payne köszönöm a csodás fotót. New Yorkban a taxin is mi vagyunk jee. Holnap koncert, várjátok már? Louis xx"

Tovább sétálva az utcán fotósok száza talált meg minket. Egy kávézóba beülve rendeltünk, de tinilányok száza rohamozta meg a fiúkat. Levegő hiányában (mivel annyian álltak minket körbe) a csajokkal úgy döntöttünk, hogy elindulunk addig vásárolni. A fiúk pár óra múlva felhívtak minket, hogy elindultak hazafelé így mi is elindultunk. Amikor hazaértünk a fiúk már a nappaliban ücsörögtek a TV előtt. Cipőmet levéve Bellával felrohantam az emeletre gyorsan lefürdettem, majd megettem és leültünk a nappaliba a többiekhez. Bella Zayn kezében pihent meg, miközben Zayn jókedvűen méregette és simogatta a kislányomat. Szemeim már csukódtak le így azt láttam jónak, hogy felviszem Bellát és lefekszünk aludni. A többiektől elköszönve mentem fel a kislányommal, betéve a kiságyba én is lefeküdtem. Reggel arra ébredtem, hogy Harry mellettem szuszog. Bella már kíváncsiskodva figyelt a kiságyból. Felkeltem és kivettem, majd halkan leosontunk a nappaliban, ahol már anyu várt. Puszit nyomva az arcára köszöntöttem, majd az asztalhoz leültettem Bellát. Egy újság várakozott az asztalon, amit ma adtak ki. Érdekesen néztem a címlapra, amitől a lélegzetem is elállt és dülledt szemekkel tartottam magam előtt.. 

12. Ez a te hibád

- Peter elrabolta Bellát.! - kezdett el jobban sírni.

Csak döbbenten álltam ott és az utolsó szavai kavarogtak a fejemben. "Elrabolta Bellát". Ki tudja, hogy most hol lehet egyáltalán látjuk-e újra?!

- Ez a te hibád Emily! - mondtam komoly arccal a szemeibe, majd felmentem a szobámba. 

A szobámban csak ledőltem az ágyamra és gondolkodtam, hogy mit kéne most csinálni. Gépemet elővettem és ölembe helyeztem és bekövettem Petert. Nem tettem volna máskülönben csak Bella miatt, hátha ott látunk róla valami életjelet. Megnéztem az adatlapját és láttam egy nemrég feltett képet Belláról, akit egy nő csókolgat. Bella nevét átváltoztatta Anne-re. Dühösen csaptam le a laptopomat, majd az ágyra helyeztem magam mellé. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fog történni, hogy Peter tud ilyen aljas lenni. Dühöngésem az ajtó kopogása zavarta meg.

- Gyere, akárki is vagy! - szóltam oda.

*Louis szemszöge*

Egész próbán olyan fura volt nekem Harry. Már nagyon régóta ismerem, hogy tudjam, mikor van valami baja. A próba végén hazaindultunk és váratlan hír várt otthon. Emily kisírt szemekkel jött oda hozzánk, hogy Bellát elrabolta Peter. Barátomra nézve láttam, hogy tekintete komoly lett és üveges. Egy ideig csöndben volt, majd Emilyhez nem éppen kedves szavakkal szólt, majd felrohant az emeletre.

- Igaza van. - rogyott a földre Emily, akinek még jobban folytak a könnyei.

- Dehogy is kicsim! - hajolt le hozzá anyukája.

- Nem a te hibád Emily! - öleltem meg most már én is, majd követtek a többiek is.

- Felmegyek beszélek vele! - szólt oda Liam.

- Hagyd, inkább én. - indultam el az emeletre.

Először benéztem Emily szobájába, mivel amióta Emilyék hazajöttek ott szokott aludni, de nem találtam így elindultam a szobája felé. Megálltam és bekopogtam, amit egy "gyere, akárki is vagy" követett. Bementem majd láttam Hazza dühvel teli tekintetét. Leültem az ágyra közvetlen mellé és átöleltem.

- Tudom nehéz neked, ahogy nekünk is, de Harry... nem kellett volna ilyet mondanod Emilynek. Akárhogy is érzed, de neki a legnehezebb. - távolodtam el tőle, hogy a szemeibe nézhessek. 

-  Louis...én azt a kislányt lányomként szerettem... és most nincs. - kezdett folyni a könnye. - Ebben Emily a hibás, ha nem engedi, hogy Peter elvigyek akkor most itt lenne velem és nevetne rám, ahogy szokott, hozzám bújna apró kis testével és együtt játszanánk és aludnánk. Olyan boldog család lehettünk volna, Én Bella és Emily. - öntötte ki a szívét.

- Harry, Bella vissza fog jönni és minden rendben lesz, megtaláljuk, de addig is... maradj Emily mellett és ne legyél vele ilyen. Rád a családjára és Liamre van most szüksége. - húztam fel az ágyról.

- Igazad van Loui. - indultunk el az emeletről.

Leértünk a nappaliba, ahol már csak a család tagjai és persze a bandatagok voltak. Leültünk a kanapéra, Harry meg odament Emilyhez.

*Emily szemszöge*

Igaza volt Harrynek...Az én hibám miatt nincs most itt közöttünk Bella. Nem kellett volna engednem, hogy elvigye. Leültem a kanapéra, majd anyu kikísérte a rendőröket. Fejemet kezembe temettem és csak sírtam. Már jócskán sötét volt és a szobába meg volt fagyva a levegő. Senki sem szólt senkihez, mindenki csak aggódott. A lépcsőről lábak lejövetelét lehetett hallani, amikor arra eszméltem, hogy Harry ül mellettem. Kezemet megfogta és egy csókot nyomott a számra. Könnyeimet letörölte, de hiába, rádőltem és csak sírtam. Finom illata, csak úgy áramlott be az orromon, szíve dobogását tisztán hallottam, ami miatt kicsit megnyugodtam. A többiek kezdtek fogyni körülöttünk, mindenki ment aludni, vagyis próbált. Egyszer csak arra eszméltem, hogy Harry ölbe kap és felvisz az emeletre. Az ágyra letett és egy csókot nyomott a számra.

- Ne haragudj, nem akartam azt mondani, amit mondtam. - fogta meg a kezemet és közben csillogó szemeivel nézett.

- Harry...igazad volt, miattam van ez az egész. - átöleltem majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.

Fogtam a pizsamámat és bementem a fürdőbe. Egy forró zuhanyt vettem, majd magamra kapva a ruhámat befeküdtem Harry mellé az ágyba. Szorosan magához húzott és egy utolsó puszit nyomott a fejemre elalvás előtt. Csak feküdtem az ágyban és néztem magam elé a sötétben. Bellán járt az eszem, meg kell találnom. Óvatosan kibújva Harry kezei közül pizsamában indultam útnak, hogy megkeressem Bellát. Nem érdekelt, hogyha megnéz valaki, engem csak egy cél vezérelt, Bella. New York sötét utcáin csavarogtam, amit csak a lámpák világítottak meg. Itt-ott részeges emberek szólongattak meg, de rájuk sem figyelve mentem tovább. Peter régi lakásához értem, majd láttam, az eladó táblát, így még jobban elkeseredtem. A telefonomat elővéve figyeltem a twittert, ahová Peter egy újabb képet tett ki. 

"@Peter_Halton Imádom, de mosollyal az arcán jobban. Bárcsak visszatérne az a mosolygós kislány, akit elkezdtem nevelni. "

Meglátva a bejegyzést muszáj voltam válaszolni, hiszen elöntött a düh. Leültem egy padra, amit egy lámpa fénye világított meg, majd elkezdtem pötyögni.

"@Peter_Halton Talán, ha újra az anyukájával lenne visszatérne a mosolya. Hiányzik nekünk, kérlek hozd vissza! Emily xx"

A telefonomat nézegetve és várva a választ rábukkantam egy telefonszámra. Peter anyukája adta meg még régen, hogyha valami gond van akkor itt elérem. El is felejtettem, hogy még benne van a száma, hiszen azóta már telefont is cseréltem. A számot tárcsáztam és vártam. Már épp le akartam tenni, amikor egy álmos hang szólt bele.

- Igen, tessék? - kérdezte egy női hang a vonal másik feléről.

- Jane! Te vagy az? - pattantam fel a padról.

- Igen, ki az? - kezdett hangja ébredezni.

- Emily Payne vagyok, emlékszel rám? 

- Emily, szia. Miért kerestél? - érdeklődött.

- Jane... Peter elvitte a lányunkat a tudtom nélkül. Aggódom érte, mivel twitteren úgy tüntette fel Bellát, hogy Anne és nem jelentkezik. Nem tudom telefonon elérni és fogalmam sincs, hogy hova vitte a lányomat, de nagyon aggódunk érte. - kezdtem el sírni.

- Micsoda?? - döbbent le. - Ezt nem hiszem el... tegnap itt volt nálunk és megmutatta nekünk Bellát. Katy-vel jött és, mikor indulni kezdtek azt mondták, hogy most hazaviszik neked Bellát. 

- De nem jött vissza. Mondom, twitteren van kint egy kép róla meg Katy-ről. És a kép címe, hogy Katy és Anne. Miközben az Bella... - kezdett hangom folyamatosan elcsuklani.

- Jaj kicsim, nyugodj meg. Megmondom Katy címét, hátha oda mentek. Ne aggódj, biztos minden rendben van Bellával. - nyugtatgatott majd lediktálta a címet.

- Köszönöm szépen Jane! Majd hívlak, ha történt valami.-  raktam le a telefont, majd elindultam haza, hogy egy normális ruhában legyek mivel már kezdtem fázni.

Már pirkadt, amikor hazaértem. A nappaliban aggódó tekintetek figyeltek rám. 

- Hol voltál? Már aggódtunk érted. - rohant oda hozzám Harry.

- Csak kiszellőztettem a fejemet. Felhívtam Peter anyukáját és megadta Katy címét. - mondtam a többieknek Harry válla fölött.

- Akkor induljunk! - álltak fel a többiek és felrohantak az emeletre.

Mi is így tettünk Harryvel. Magamra kaptam egy cicagatyát egy hosszú pulóvert és egy barna sarut, majd útnak indultunk. Anyu felhívta a rendőrséget és, amikor a megadott címhez érkeztünk már ott vártak. Felsiettünk a címen lediktált névhez és ajtóhoz, majd becsöngettünk. A lakásból egy rohanó ember hangját hallottuk, majd kinyitotta az ajtót és nem hittünk a szemünknek...

Sziasztok!
A bejegyzés alatt található egy vélemény "sáv" ahol kipipálhatjátok, hogy tetszett-e vagy sem a rész. Örülnék, ha pipálnátok, vagy dobnátok pár komit illetve szólnátok, ha valamin kéne változtatnom.
http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg nem tudom láttátok-e már, de nekem könnyet csaltak a szemembe a fiúk. Nagyon egyszerű a klip, de nagyszerű. Innen is nagy gratulációmat küldöm a fiúknak.
Puszillak titeket, White. 

Töprengés a blogról

Sziasztok!

Nem új részt hoztam, csak kezdem azt érezni, hogy rosszul csinálom, amit csinálok és semmi izgalmas nincs a történeteimben illetve, hogy kár volt létrehoznom ezt a blogot. Nem tudok dönteni, hogy folytassam-e vagy inkább hagyjam és fejezzem be, még most amíg az elején járok. Nem kapok olyan sok visszajelzést, ami miatt úgy kéne éreznem, hogy folytassam azonban az egyik részem meg sajnálná azokat, akik írnak és biztatnak. Fogalmam sincs mit tegyek...

11. Bellából Anne?

- Harry mondanom kell valamit...- szólalt meg mellettem komoly tekintettel.

*Emily szemszöge*

- Holnap Peter elviszi egy kicsit magukhoz Bellát...- vettem mély levegőt - Ma vásárlás után összefutottam vele. - vártam a reakcióját.

- Ez a te döntésed én nem szólhatok bele, de nem fura, hogy ilyen hirtelen megakarja ismerni a lányát, miközben lassan fél éve, hogy Bella megszületett és még egy levelet sem tudott neked írni, hogy mi van veletek? - nézett rám kérdőn.

- Igazad van, nekem is furcsa, de nem tilthatom el tőle a vér szerinti lányát. Joga van látni, még ha én sem szívesen bízom rá. - fogtam meg a kezeit.

Utolsó mondatomra a válasza egy hosszas csók volt, ami után álomra hajtottuk fejünket. Reggel a nap sugaraira ébredtem. Szemeimet kinyitva láttam, hogy Harry helye az ágyban üresen állt. Felültem az ágyból és mivel Bellát sem láttam sejtettem, hogy Harry már jó gondját viseli. Telefonomon megnézve az időt láttam, hogy valaki megjelölt twitteren egy képen. Számra mosoly húzódott, amikor megláttam. Gyorsan felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. 

*Harry szemszöge*

Reggel korán felébredtem, mivel egész este csak Peteren járt az agyam, hogy miért érdekli őt ennyire Bella. Halkan keltem ki az ágyból, amikor láttam, hogy Bellus ott figyel rám a kiságyból. Az ágyához mentem és kivettem belőle, majd elindultam vele a konyha felé. Kerestem neki reggelit, majd az ölembe ültetve megetettem őt. A reggeli közben jöttem rá, amit pár napja mondott Emily teljesen igaz. Bellát a saját lányomként szeretem és iszonyat jól kijövünk egymással. Repülőnek álcázva a reggelit kész is lettünk. Bella végig nevette ezt a folyamatot, majd utána halkan visszatérve a hálóba a fürdőbe igyekeztünk, hogy le tudjam tisztogatni. Egy kis ruhát keresve neki felöltöztettem, majd egy kis copfot csináltam neki. Telefonomat felkapva osontunk le a nappaliba és kezdtük el a játékot. Bella aranyosan kúszott a szőnyegen és próbált elkapni, ami sikerült neki, mivel megadtam magamat. Telefonomat elővettem majd egy fotót csináltam, hogy milyen ügyesen elvégeztem vele a reggeli teendőket, amit ki is tweeteltem Emilynek.

"@Emily_Payne Kora reggel megreggelizve, lefürödve, felöltözve! Ügyesek vagyunk? Már csak rád várunk, hogy felébredj. :) Szeretlek! Harry xx "

Mikor kész lettem a kép készítésével azon kaptam magamat, hogy Bella parányi teste öleli az oldalamat és szemembe nézve gügyög nekem. Mellkasomra húztam és ott pihentünk tovább a földön. Fentről mocorgást hallottam, majd oldalra nézve egy láb jelent meg mellettünk. Felnézve láttam, hogy Emily van fölöttem, amit próbáltam viccesre titulálni.

- Nem hittem volna, hogy egyszer fölöttem leszel. - vetettem rá egy huncut mosolyt.

- Jaj Harry. - nevette el magát. - Csak arra tudsz gondolni! - vette el tőlem Bellát.

- Csak vicceltem. Peter hányra jön? - keltem fel immáron én is a földről.

- 10 perc múlva, ha minden igaz. Ti meg próbáltok nem? - állt velem szemben.

- Igen, mi is lassan indulunk.És neked valami terv mára? - kíváncsiskodtam tőle.

- Találkozok a csajokkal és vásárolunk. 5-re hazaérek, kb addigra hozza haza Peter Bellát. - nyomott egy puszit az arcomra.

Beszélgetésünket a fiúk zavarták meg. Kimentünk a konyhába és gyorsan megreggelizünk, majd Belláéktól elköszönve indultunk el a próbára. Ahogy az ajtón mentünk volna ki Petert találtuk magunk előtt. Egy lenéző tekintettel haladtam el mellette, amire ő csak egy mosollyal reagált. 

- Gyere Harry! - kiabált utánam Loui.

*Emily szemszöge*

Amint Harryék kiléptek az ajtón Petert találtam magammal szemben.

- Szia. - üdvözöltem.

- Sziasztok! - vette ki mosolyogva kezemből Bellát.

- Akkor 5-re max. fél 6-ra hozd haza! - nyomtam kezébe egy táskát, amiben Bella cuccai voltak. - Ebben mindent megtalálsz, amire esetleg Bellának szüksége lehet. Tettem be kaját is, pelenkát, játékokat, meg vizet, ha szomjas lenne. - soroltam fel a tudnivalókat.

- Rendben, köszi szépen. - villantott egy mosolyt, majd egy puszit nyomva az arcomra elment.

Gyorsan felrohantam a fürdőbe, hogy igazítsak a sminkemen és a hajamon, mivel nemsokára jönnek a csajok. Magamra kaptam egy fehér toppot egy virágmintás szoknyát és egy sárga kardigánt majd leérve felvettem a sárga magassarkúmat. Épp kész lettem, amikor a csajok csöngettek az ajtón. Kinyitottam az ajtót majd útnak indultunk. Már órák óta jártuk a várost és a boltokat, amikor Lilly-nek azaz ötlete támadt, hogy a zebra kellős közepén csináljunk egy képet. Gyorsan beálltunk a többiekkel, majd épphogy kész lettünk a képpel a lámpa pirosra váltott így gyorsan futásnak eredtünk.

Beültünk egy kávézóba egy napzáró kávéra és még ott beszélgettünk egy kicsit, amikor az órámra nézve láttam, hogy lassan 5 óra lesz. Gyorsan kiittam a bögrém tartalmát és felpattantam. Csajoktól elbúcsúztam majd egy taxit fogva 10 perc alatt haza is értem. Otthon lepakoltam a cuccaimat, majd összedobtam egy szendvicset. Anyuéknak még semmi hírük nem volt, hiszen mindig estig dolgoznak. Már jócskán elmúlt 5 óra, kezdtem kicsit aggódni. Idegesen járkáltam fel alá. Fel az emeletre le az emeletről, amikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Anyu lépett be az ajtón. Tekintetem rideg volt és aggódó, amit észre is vett.

- Mi a baj kicsim? - rohant oda hozzám ledobva a csomagjait.

- Peter még nem hozta haza Bellát. - kezdtem el sírni. 

- Miért hova vitte? - kezdett anyu is ideges lenni.

- Azt mondta, hogy ma hadd legyen vele, elviszi anyukájához megmutatni neki az unokáját. Fél 6-ra kellett volna, hogy hozza ehhez képest már fél 7 van. Telefonon nem érem el és kezdek aggódni anyu. - mondatom közben többször csuklott el a hangom, mint egész életem során.

- Kicsim...Peter szülei már nem laknak itt. - jelentette ki anyu idegesen.

A hír hallatán lerogytam a földre és csak sírtam. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehetnek vagy mi oka annak, hogy még nem hozta haza. Gyorsan a telefonomért rohantam és a gépemért, majd bekapcsoltam azt. A telefonom nem mutatta semmi életjelét annak, hogy Peter keresett volna. Felléptem twitterre hátha ott van valami életjele Peternek, amikor egy képet találtam. Peter tweetelte ki egy órája. Könnyeim csak folytak és folytak.

"@Peter_Halton Katy és a kislányunk Anne. Imádom őket. Végre boldog családban érzem magamat. :)"

Anyut odahívva megmutattam neki a képet, amin az én kislányom van és egyből hívtuk a rendőrséget.

*Harry szemszöge*

A próbán nem tudtam figyelni, folyamatosan Bella és Peter járt a fejemben. Végre a fáradalmas nap után hazaindultunk. Megálltunk Liamék háza előtt, ahol rengeteg rendőrautó állt meg. Fogalmunk sem volt mi történt így bementünk a házba. A lakásba érve láttuk, hogy Emily sír, szemei vörösek könnyeitől és a rendőrök épp valamit irkálnak és Bella képét fogják. Minden rossz megfordult a fejembe így gyorsan odarohantam hozzá.

- Mi történt Emily? - néztem bele kisírt szemeibe

- Peter elrabolta Bellát! - kezdett el jobban sírni.

10. Halloween

*Emily szemszöge*

Reggel Bella gügyögésére keltem fel. Szememet kinyitottam, majd megtöröltem, hogy kicsit élénkebb legyek.Épp nyújtózkodni akartam, amikor egy kezet véltem felfedezni az oldalamon, ami épp átölel. Megfordultam és Harry arca volt szemben az enyémmel. Mosolyra húztam a számat, hiszen eszembe jutottak a tegnapi dolgok, amiket mondott és, hogy most már a barátom mellett fekszem. Élveztem a pillanatot, de meg kellett szakítanom, hiszen volt nála egy fontosabb dolgom, a kislányom. Óvatosan kibújtam öleléséből, hogy nehogy felkeltsem, majd Bella felé vettem az irányt. Kivettem a babaágyból, majd szorosan magamhoz öleltem és egy reggeli puszival köszöntöttem őt. Kislányom hangosan felkacagott, majd papucsomat felvéve elindultam a konyha felé. Annyira fura volt újra itthon lenni anyuékkal. Anyu reggeli palacsintájának az illata szinte az egész házat átjárta. A konyhába érve apu kávéját szürcsölte és a mai napi újságot olvasta. Anyu épp egy újabb adag palacsintát sütött, amikor meglátott minket és odarohant, hogy üdvözöljön. Bellát beültettem az etetőbe, majd kis palacsintát összevágva neki elé tettem. Egy tányérra magamnak is szedtem és leültem Bellus mellé. Miután elfogyasztottuk a reggelit eldöntöttem, hogy elmegyek egy kicsit Bellával sétálni és egy kicsit nosztalgiázni New Yorkban. A tányérokat a mosogatóba téve anyunak egy puszit nyomtam az arcára köszönet képen, majd Bellát kezembe vettem és elindultam a szobám felé. Az ajtót óvatosan kinyitva láttam, hogy Harry már ébredezik. Egy jó reggelt puszival üdvözöltem, majd besiettem a fürdőbe, hogy Bellát lefürdessem, hiszen csupa palacsinta. Pelenkát ráadva kivittem Harryhez az ágyra, majd eldöntöttem, hogy gyorsan én is a zuhany alá állok. Folyattam magamra a vizet és közben gondolkodtam, hogy milyen jó is volt a tegnapi nap a Cara-s ügyet kivéve, amikor elzártam a vizet és gyorsan megtörölközve és magamra kapva a ruhát, amit bevittem kisiettem, hogy megnézzem mit csinál ez a két jómadár. Az ajtóban megállva csak mosolyogtam és telefonomat elővéve lefotóztam őket.

"@Harry_Styles Nagyon elmélyültek az olvasásban!(: xx Emily."

- Nem ér fotózni! - nézett rám egy mosollyal az arcán.

- Olyan aranyosak voltatok, nem hagyhattam ki. - léptem közelebb és Bellát kezembe vettem.

- Hova hova? - lépett hátam mögé.

- Megyünk egy kicsit sétálni. Nincs kedved velünk jönni? - fordultam meg, hogy szembe legyek vele.

- Nem haragszol, ha most nem megyek? Megyünk próbálni a fiúkkal. - nézett rám megbánó tekintettel.

- Dehogy is! Akkor majd este találkozunk. - adtam egy csókot a szájára, majd elindultam a nappali felé.

Bellát a babakocsiba téve akartam elindulni, amint anyu szólított meg.

- Vennél nekem pár dolgot a boltban? - kiabált ki a konyhából.

- Persze, mit hozzak? 

- Itt van, ezeket kéne! - nyomott kezembe egy hosszú listát.

Végre elindultam Bellával a nagy sétánkra New Yorkban.

*Harry szemszöge* 

Szívem szerint mentem volna Emilyvel várost nézni, de nem tehettem mivel a fiúkkal egy meglepetés bulit eszeltünk ki nekik. A mai napon van Halloween így mivel ez az első közös "ünnepünk" meg kell ünnepelnünk.  A lépcsőn haladtam le, hogy leüljek reggelizni, amikor a fiúk köszöntöttek engem. Egy tányér palacsintát a kezembe véve ültem le a fiúk közé, akiknek hatalmas mosoly jelent meg arcukon.

- Így nem tudok enni... - förmedtem rájuk, miközben egy újabb falat palacsintát toltam be a számba.

- Mesélj csak drága barátom. - könyökölt velem szembe Louis.

- Reggeli után nem ér rá? - néztem rá dühösen.

- De... Addig mi előkészítjük a cuccokat a bulira. - álltak fel a fiúk az asztaltól, majd elkezdtek pakolni a nappaliba.

A reggelimet jó lassan megettem, majd a mosogatóba tettem a tányéromat. Emily szülei a mai nap nem lesznek itthon így sikerült ezt a kis bulit összehoznunk. Odamentem a nappaliba a fiúknak segíteni, majd amikor már késznek láttuk a dolgokat büszkén ültünk le a kanapéra. 

- Na Styles! Nem menekülsz, mesélj! - fordult felém a 4 fiú.

- Este átmentem hozzá...- mondtam nekik komoly arccal, mire Liam arcán meglepődöttségett vettem észre.- Nyugi Liam, semmi olyat nem csináltam vele, csak elmondtam neki, hogy mit érezek iránta. - mosolyodtam el.

- Nyögd már ki Harry! - sürgetett Loui.

- Megkérdeztem lenne-e a barátnőm, amire azt válaszolta, hogy igen. - nevettem mint a tejbe tök és a fiúk arcán is boldogságot vettem észre.

- Gratulálunk! - rohantak oda és átöleltek.

*Emily szemszöge*

Bellával már vagy egy órája jártunk New York utcáit, amikor elérkeztünk a bevásárlóközponthoz. Rengetegen megállítottak minket és fotót kértek Belláról, mivel látták a képeket a fiúknál. Miután végre túlestünk a fotózkodáson a listát nézve megvettem, ami kell. Rengeteg édesség szerepelt rajta, ami meglepett, hiszen anyu sosem szerette, hogyha sok édességet eszünk. A kosárba pakolva egy tökre lettem figyelmes, ami ki volt faragva. Basszus...ma van Halloween. Az üzletet körbejárva rengeteg díszre tettem szert, majd egy ruhán megakadt a tekintetem. A kosárba dobva indultam tovább a pénztárhoz. Kifizettem a cuccokat, majd útnak indultunk haza. Már félúton járhattunk, amikor többször is hallottam, hogy mintha valaki a nevemet ordibálná, de nem törődtem vele, biztos csak a nagy zaj. Mikor már egyre közelebb és közelebbről hallottam a nevemet megálltam a kocsival és hátrafordultam. Peter állt velem szemben és lihegett.

- Téged is nehéz utolérni. - támaszkodott a térdére, miközben levegőért kapkodott.

- Mit akarsz Peter? - néztem rá kérdőn.

- Egy esélyt. - állt fel.

- Már eljátszottad, emlékszel? - vetettem rá egy gúnyos mosolyt.

- Tudom, és nem akarok magyarázkodni, mivel erre nincs, egy hülye voltam, én csak meg szeretném ismerni a lányunkat. - lépett közelebb, majd megfogta a kezemet.

- Ha ennyire meg szeretnéd ismerni én nem tiltom meg. - rántottam ki a kezemet a kezei közöl.

- Örülök, hogy így gondolod, akkor holnap mit szólnál, ha átvinném hozzánk, anyu is már kíváncsi rá. -vetette fel az ötletét.

- Rendben van. Gyere érte mondjuk 1-re, de 5-ig maradhat nálad, mivel 6-kor már megszokta, hogy lefektetem aludni. - indultam el a hazavezető úton.

Nem is tudom miért mentem bele ebbe az egészbe és miért adok ismét egy úgymond esélyt Peternek, amikor már réges régen nem kéne vele törődnöm. Arra lettem figyelmes, hogy már a házunk előtt járok. Meglepődötten álltam az ajtónk előtt, mivel kifaragott tökök hada sorakozott ott.

Gyorsan felsiettünk a lakásunkhoz, majd az ajtón benyitva sötétség fogadott. A lámpát felkapcsolva a fiúk álltak előttem egy "meglepetés"-t kiáltva, amire Bella hatalmasat felnevetett. Harry rohant oda hozzánk és Bellát kivéve a babakocsiból egy csókot nyomott a számra, mire a fiúk hátul nagy "húúú"-zásba kezdtek. A csomagokat gyorsan kipakoltam, majd megnéztem, hogy mit alkottak a fiúk. Mire odaértem Harry szeme be volt kötve és egy lovat ütögetett. Irtó vicces volt, hogy alig találta el, de a fiúknak és Bellának nagyon tetszett.

Mikor már kellőképpen kinevettem magamat eszembe jutott, hogy Bellának vettem egy ruhát. Harry kezéből kikapva az emeletre rohantam. Pár perc múlva, amikor kész lettem vele lebaktattam Bellussal a kezembe és a fiúk nevetésben törtek ki. Harry a telefonját elővéve fotózta le Bellát. A fiúk közben a kanapén ültek és levegőért kapkodtak annyira viccesnek találták a jelmezt. 

*Harry szemszöge*

Emily Bellával jött le a lépcsőn. Mindegyikünk feléjük nézett majd nagy nevetésben törtünk ki. Emily olyan ruhát vett Bellának, amiben szegénykém nagyon viccesen mutatott ezért muszáj voltam megörökíteni.

"@Emily_Payne @Liam_Payne @Louis_Tomlinson @Zayn_Malik @Niall_Horan Hát nem édes?:) Bellus első Halloween-je. Ezzel a képpel búcsúzunk. Mindenkinek Boldog Halloweent és sok édességet! Harry xx"

Mivel elég későre járt a fiúkra vetettem egy pillantást, amiből Louis levette a dolgot. Kezükbe véve Bellát felmentek az emeletre, majd leültem Emily mellé. Egy lágy csókot leheltem ajkára, majd a konyha felé vettem az irányt, ahonnan két pohárral a kezembe tértem vissza. A fiúkkal csináltunk egy kis koktélt, amit még Niall tanult az egyik ismerősétől.

Odaadtam a kezébe egy poharat majd elkezdtünk inni a nem éppen kevés alkohol tartalmú italt. Emily pohara, amikor üres lett rátekintettem, majd láttam, hogy az eddigieknél is jobban mosolyog. Olyan aranyos volt így becsiccsentve. Kiittam a poharam tartalmát és letettem a poharakat az asztalra. Emilyhez közelebb húzódva megcsókoltam. Csókja vad volt és szenvedélyes a kanapéra ledöntve fölé kerekedtem és csak a szenvedélynek éltem. Csókunkba belenevetett, majd hajába beletúrva folytattam csókunkat. Ölembe felkaptam és felsiettem vele az emeletre. Mivel Bella a szobában tartózkodott a fürdőbe vittem be. Beálltunk a zuhany alá, mire ő kinyitotta a csapot. A forró víz zúdult ránk és csurom vizesen álltunk ott mind a ketten ruhában. Csókunkat semmi sem szakította meg. Kezem beférkőzött a testére tapadt pólója alá, majd elkezdett egyre feljebb és feljebb menni.

- Harry még ne... - távolodott el tőlem Emily. 

- Ne haragudj Emily. - szálltam ki a kádból, majd ruháimat levéve és egy törölközőt magam köré terítve hagytam el a fürdőt.

10 perc múlva jött ki a fürdőből egy fürdőköpenyben és egy bugyiban, majd bebujt mellém az ágyba. 

- Harry mondanom kell valamit...- szólalt meg mellettem komoly tekintettel.

9. Téged is dobni fog

http://www.youtube.com/watch?v=6wBzR7zhA0g Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom! :)

Liamék már bent vártak a New York-i barátaimmal és egy számomra nem kívánatos személlyel.

Harryvel beléptünk az ajtón, akinek kezében Bella pihent, akkor rohant oda hozzám Peter. Az öleléséből alig bírtam szabadulni így tekintetemet gyorsan hátraszegeztem Harry-re majd egy „kérlek nyugodj meg”-et odasúgva próbáltam oldani a feszültséget. 

- Peter engedj el légy szíves… - próbáltam ellökni magamtól.

- Annyira örülök, hogy végre látlak! – közeledett szájával felém, de egy apró pofon kíséretében jeleztem neki, hogy ezt nem kéne.

Miután megérezte kezemet az arcán vette az adást és elengedett. Harry-hez lépve kivettem kezéből Bellát, majd arcán vigyor kerekedett és egy "szép volt"-ot súgott oda. Harry kezét megfogva bevittem a szobámba, hogy letegyük a cuccainkat és átöltözzek. A szobám ugyan úgy volt, ahogy itt hagytam, semmi sem változott ,csak én. 

- Húú mekkora ágyad van. - huppant bele Harry.
- Hát egy embernek elég. - kacsintottam rá, mivel tudtam mik járkálnak a fejében. 

Bellát letettem mellé, majd egy koktélruhát választva berohantam a fürdőbe és átvettem. 

Kimentem a fürdőből, majd láttam, hogy Bella és Harry az ágyban feküdnek. Az ajtóban megálltam és csak csodáltam őket. Nem tudtam még a mai napig sem felfogni, hogy ez az 5 fiú, milyen különleges módon bánik velem és Bellával. Mégis Harry másabb vele mint a többiek, egyszerűen mindig vele akar lenni. Nem csodálkoznék, ha majd a kislányom egy idő elteltével azt mondaná Harry-nek, hogy "apa". Gondolkodásom közben mosoly kerekedett arcomra és a csöndet Harry és Bella gügyögése törte meg.

- Csinos vagy! - állt fel Bellával a kezében.
- Igyekeztem. - nevettem el magamat, majd elindultam az ajtó felé.

Harry a hátam mögött jött kezében Bellával, majd, amikor kiértünk minden barátomnak bemutattam Harry-t és a kislányomat. El sem hiszem, hogy ennyien eljöttek miattam, akiket szinte már 1 éve hanyagoltam. Elindultam, hogy a többieket is üdvözöljem, amikor hirtelen megtorpantam és Bella hátát éreztem a hátamon.

- Mi a baj? - lépett mellém Harry.

- Az. - mutattam a sarok irányába, ahol Cara és Peter egymást falták.

*Harry szemszöge*

- Cara... - kezdtem a mondandómat, de még mindig nem fogtam fel a dolgokat. Nem értem miért éreztem hirtelen fájdalmat, amikor tudtam, hogy Cara-val véget vetek a kapcsolatomnak, hiszem Emily-t szeretem és komoly terveim vannak vele, de akkor is.

- Ismered? - fordult felém döbbenten Emily.

- Ő a barátnőm. Illetve a volt barátnőm. - ráztam meg a fejemet, majd elindultunk feléjük.

Bellát átadtam Emilynek majd amikor már Cara háta mögött álltam nagy levegőt vettem és megszólítottam.

- Szia Cara... - hangom dühösen szólt hozzá.

- Harry - szeme kikerekedett és a meglepődést vettem észre rajta. - Meg tudom magyarázni - lépett közelebb, hogy megcsókoljon.

- Ezen nincs mit megmagyarázni... - vetettem rá egy erőltetett mosolyt. - Végeztem veled.

Megfordultam és elsétáltam. Egyszerűen már nem érdekelt. Elindultam, hogy megkeressem Emily-t és Bellát, de a fiúkba botlottam bele. Louis arcán letörölhetetlen mosoly ült.

- Na mi a helyzet Harry? Béke van? - lépett közelebb hozzám, majd egy pohár italt nyomott a kezembe.

- Béke, hála nektek. - néztem rá mind a négy barátomra. - Köszönöm srácok! - kortyoltam bele az italomba.

- Csak ne bántsd meg! - vetett rám aggódó tekintetett Liam.

- Nem szándékozom. - indultam el, hogy tovább keressem Emily-t.

*Emily szemszöge*

Mivel nem akartam Cara szánalmas magyarázkodását hallgatni eldöntöttem, hogy megkeresem a barátnőimet és az egy évi elmaradásomat bepótolom velük. Bellával kezemben indultam el, amikor megláttam őket.

Egyszerűen a legjobb barátnőimet látni valami hihetetlenül jó érzés volt. Még mindig ugyan olyanok voltak velem annak ellenére, hogy itt hagytam őket. Azóta is olyan bolondok és vidámak mint voltak. Bellát egyszerűen mindenki imádta és rengeteg ajándékkal lepte el. Visszafele mentem, hogy a fiúkat és anyuékat is megkeressem, amikor drága Cara-ba botlottam bele, amint egyik barátnőjével ölelkeznek. 

- Téged is dobni fog. - mondta szúrós tekintettel.

- Tessék? - fordultam felé egy mosollyal az arcomon.

- Jól hallottad. Nézz magadra szívem és rám. Harry majd rá fog jönni, hogy én sokkal jobb vagyok mint te. - lépett közelebb és lenézően nézett rám.

- Miss. Szemöldök. - mosolyogtam rá - Két tényt közlök veled. 1. nem járok Harryvel. 2. nekem legalább van életem és nem csak egy lány vagyok, akin mindenki átmegy. - mondtam szemébe egy igaz vigyorral a képemen.

- Szánalmas vagy. A lányodat is egyedül neveled, látod...Peternek sem kellettél, ismét hozzám jött, amint meglátott. -  mondta majd széles vigyorral elment mellettem.

Csak álltam ott és szavai járkáltak fejemben. Igaza volt, amiket mondott. Peter megint mellette kötött ki és talán Harryvel is így lesz. Igaz, hogy én is modell vagyok, de nem vagyok olyan híres mint ő. És tény, hogy egyedül nevelem a lányomat, de ott van 5 tökéletes pót apa a számára, akik mindent megtennének érte. Mivel már későre járt gondolkodásomból a vendégek zökkentettek ki. Indultak haza. Mindenkitől elköszöntem, majd megbeszéltük a csajokkal, hogy egyik nap elmegyünk egy múltfelidéző vásárlásra. Miután az utolsó vendég is elment anyuéktól és a fiúktól elköszöntem majd felmentem a szobámba. Bellát megfürdettem, majd magamhoz öleltem és elkezdtem sírni. Még mindig Cara szavai jártak a fejemben. Bellát betettem a kiságyba, mivel már kezemben elaludt és gyorsan elmentem lefürödni. A zuhany alatt is csak gondolkodtam, miközben a forró víz folyt le a testemen. Mikor már kellőképpen folyattam a vizet elzártam majd fürdőköpenyemet és egy bugyit magamra kapva lefeküdtem aludni. Már majdnem elaludtam, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Felültem, majd kinyitottam a számat. 

- Szabad! - mondtam halkan, hogy nehogy Bella felébredjen.

*Harry szemszöge*

Láttam, hogy Cara Emilynek valamit mondott, ami miatt eléggé letört lett. Miután elmentek a vendégek hamar elköszönt tőlünk és felment a szobájába. A fiúkkal mivel itt maradtunk Emilyéknél megmutatták a szobámat. A fürdő felé vettem az irányt, gyorsan lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Az ágyban csak forgolódtam és gondolkodtam, hogy vajon mit mondhatott Cara Emilynek, ami miatt ennyire rossz kedve lett. Felkeltem az ágyból és a szobája felé vettem az irányt, hogy fényt derítsek a történtekre. Bekopogtam, majd vártam. Már épp el akartam indulni vissza a szobámba, amikor egy halk "Szabad"-ot hallottam. Benyitottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Az ágya felé vettem az irányt, majd bebújtam mellé. Semmi hátsó szándékom nem volt, csak beszélni akartam vele és jobb kedvre deríteni.

- Mi történt Emily? - suttogtam felé nehogy Bellát felkeltsem.

- Semmi Harry. - válaszolt, majd egy erőltetett mosolyt vetett felém.

- Emily... láttam, hogy Cara mondott valamit, azóta vagy ilyen letört. - fogtam meg a kezét, miközben csillogó szemeit fürkésztem.

- Csak elmondta az igazságot. - hajtotta le a fejét, és egy könnycsepp folyt le arcán.

- Mit mondott? - emeltem fel a fejét és letöröltem arcáról lezúduló könnyeit.  

- Hogy úgy is vissza fogsz hozzá menni, mint Peter. A lányomat is egyedül nevelem apa nélkül és magamra kéne néznem, mert sosem leszek olyan mint ő. - kezdett el jobban folyni a könnye és szavai hallatán átöleltem.

- Emily ezt te sem gondolhatod komolyan. Már most jobb vagy mint Cara. És ami Bellát illeti van apukája 5 is. Nem fogok soha többet visszamenni hozzá hiszen téged szeretlek Emily! Mit csináljak, hogy végre elhidd? - karjaim közé szorítottam és arcára egy puszit adtam. - Emily...leszel a barátnőm? - néztem könnyes szemeibe egy huncut mosoly keretében.

- Nem tudom Harry... hidd el én lennék a legboldogabb ember a földön, ha veled lehetnék, de nem akarok megint csalódni. - tekintete komoly volt.

- Nem fogsz! Könyörgöm higgy nekem! - megcsókoltam miközben egyre jobban és jobban szorítottam magamhoz. - Csak próbáljuk meg. - kérleltem.

- Rendben van. - mosolyodott el.

Megcsókoltam, majd lefeküdtünk aludni. Igen..mellette aludtam. Szorosan magamhoz húztam és így aludtunk el. Még mielőtt elaludtam azon gondolkodtam, hogy vajon a holnapi meglepetésünkhöz mit fog szólni...