2013. január 1., kedd

28. Maradsz vagy mész?

Sziasztok drága olvasóim! Háát (tudom háttal nem kezdünk mondatot, de nézzétek el nekem!:) ) meghoztam az új részt és remélem tetszeni fog! A zenéről, amit a történet alá konferáltam ( mellesleg szerintem illik is hozzá, de kétszer kell meghallgatni, hogy végig tudd vele olvasni) szintén imádom, mint az előzőt. Tudom siratós zenék, de nekem is lehetnek rossz napjaim! Nem is tudom mit mondjak talán csak azt, hogy AZTA! A 27. részre reagáltatok a legtöbben, emelvén itt ki a hozzászólásokat, a pipálásokat és az aznapi 444 oldalmegjelenítést! Eddig még sosem volt ilyen, nagyon köszönöm nektek, mivel feldobtátok a napomat! Viszont holnap után suli, ami annyira nem jó hír, de nekem elmarad az első három órám és az utolsóm, szóval bemegyek három jelentéktelen órára. Jó mi?! Milyen volt a szilveszteretek? Rizsázást félre téve itt a 28.rész! Mit szóltok Harry "NAGY" bejelentéséhez? Apropó, aki olvassa a másik blogomat -> http://love--faith--hope.blogspot.hu annak a következő részig egy icipicit várnia kell, mivel arra a döntésre jutottam, hogy akkor folytatom, ha ezt a blogot befejeztem. Ergo, nem tudom még hány fejezet lesz, de terveim szerint még 5-10 (plusz-mínusz), de kitartást, nem hagyom abba az Endless love-ot, mert oda is vannak még ötleteim. De nem húzom halasztom a dolgot! Jó olvasást a 28.részhez! 

Have a nice day, 
Wh ite.:)

"Van, hogy eljön az az idő, amikor választanod kell majd
a jó döntés, és a könnyű döntés között, és általában,
a jó nem mindig a legkönnyűbb választás.."
(ajánlott zene)

Egy óra, két óra. Már nem is számoltuk, csak teltek az órák és mi egyre idegesebbek lettünk. Liamet viselte meg ez az egész a legjobban, persze ez természetes. Már telefonált az anyukájának is Sara-nak, aki csatlakozott köreinkhez és már tűkön ülve várjuk, hogy mondjanak valamit. 

- Mi tart ennyi ideig? - állt fel idegesen Harry a székről és járkálni kezdett.
- Ó, a nagy Harry Styles türelmetlen? - szólalt meg gúnyos hangon Liam. - Most eltudtál ide jönni, de arra nem voltál képes, hogy utána rohanj. Egyáltalán miért kellett úgy rátörnöd? Nem bírtad megvárni, hogy ő mondja el, hogy gyereketek lesz? Vagy csak simán nyugodtan megbeszélni? Ja, hogy az nem te lennél! Igazad van! - állt fel dühös tekintettel Liam és közelített volna Harry felé, de elé álltam.
- Liam, megértem, hogy ideges vagy, de ezzel nem oldasz meg semmit! Nagyon aggódok Em miatt, de hidd el, mindenki aggódik érte, nem csak te! Em szerinted ezt akarná? Hm? Szerintem nem! Ülj le, és te is Harry - mutattam a székekre. - Nyugodjatok le és ne balhézzatok! Legalább ilyenkor ne, legyetek szívesek! 

Leültem a fiúk közé és láttam, hogy Louis elmosolyodik. A folyosó végén kivágódott az ajtó, és egy magas vékony férfi közeledett felénk. Közvetlen előttünk megállt a fehér köpenyes férfi, akin volt egy sztetoszkóp, mint szinte minden doktoron és egy szemüveg. A férfi önmagában szimpatikusnak tűnt, de arca koránt sem volt vidám. Rosszat sejtettem, nagyon rosszat. 

- Önök Emily Payne hozzátartozói? - tette maga elé a papírt és beszélni kezdett.
- Igen! - szólaltunk fel egyszerre, de Liam és Sara előrébb jöttek.
- Én Dr. Silverman vagyok. - mutatkozott be. - Emilynek nagyon súlyos az állapota. - vonta a mellkasához a papírt és sóhajtott egy nagyot. - Nagy szerencséje, hogy nem került a kocsi alá és gyorsan a segítségére lettek, mert már nem itt lenne. Nem akarok köntörfalazni, mert felesleges, de nem biztos, hogy megéri a reggelt, vagy ezt a hetet. Rengeteg vért veszített és most kómában fekszik. Nehezen bár, de többszöri próbálkozás után hoztuk vissza őt. A szíve leállt, most lélegeztető gépen van. Tudták, hogy állapotos? - nézett ránk kérdőn.
- Tudtuk! Vagyis, tegnap tudta meg ő is. Észrevette, hogy nő a hasa, de nem volt biztos benne, viszont a teszt tegnap negatívot mutatott. - válaszoltam meg a kérdését, mert a többiek csak maguk elé nézve bámultak a nagy semmibe.
- A babát elveszítette! - sóhajtott ismét. - Emiatt vesztet rengeteg vért, és ez okozta részben a kómát is. Nagyon sajnálom, hogy rossz hírekkel szolgálok és részvétem a baba és az apukája miatt. Emilyért minden tőlünk telhetőt megteszünk, de nem látunk rá sok esélyt, hogy felépüljön. Csoda kéne ahhoz, de nem adjuk fel! - mosolyodott el és Sarahoz közelebb lépett és megsimogatta a kezét. - Most menjenek haza és pihenjék ki magukat! Azonnal értesítjük önöket, ha van valami Emilyvel! 
- Köszönjük doktor úr, de maradunk, ha nem baj! - szólalt meg Liam.
- Nem baj, de a kislány nem hiszem, hogy kibírná. - nézett rá Bellára, aki Liam kezében pihent. - Viszont nekem mennem kell! 
- Igaza van! - fordultam Liam felé, amikor a doki már távolodott tőlünk. - Semmit nem tudunk itt csinálni és Bella is fáradt már! Szívem szerint maradnék én is, ahogy ti is, de ezzel nem segítünk Emily-n!
- Menjünk! - csendült fel Liam hangja, majd elindult a kijárat felé maga mellett Sara-val. 

*Liam szemszöge*

Ha valaki megkérdezné, hogy melyik az a nap, amelyik életem legpocsékabb napja volt, akkor ezt a napot mondanám! Egyszerre két szerettemet veszítettem el, vagyis csak egyet, a másik az életéért küzd. Igaz, hogy a szüleimet két éven keresztül nem is láttam a banda miatt, de akkor is fáj, iszonyatosan fáj az apám elvesztése, arról nem is beszélve, hogy anyut szörnyű így látni. Nem vagyok biztos abban, hogy Emily elég erős lesz ahhoz, hogy túlélje. Hogy miért gondolom így? Erre egyszerű a válasz: Harry! Ezen a napon mindent tönkre tett és miatta történtek így a dolgok. Emilyt, amióta ismerem sosem szeretett így senkit, mint Harry-t, és tudom, hogy érte bármit megtenne. A szerelem megváltoztatja az embert, de ennyire? Emily mindig erős volt és felelősségteljes, de amióta Harry-t ismeri megváltozott. Abban bízok, hogy Bella miatt küzd és nem adja fel az életét! Kell neki egy anya, aki felneveli és szereti. A kórházból csak El miatt jöttünk el, hiszen igaza van, nem ülhetünk ott napokig és Bella is már régóta alszik a kezeim között a mellkasomra dőlve. Viszont otthon is nehéz dolgom lesz, mivel aludni nem fogok az biztos! A héten számtalan koncertünk lesz, csak azt nem tudom, hogy-hogy fogunk tudni majd így koncentrálni egyáltalán? Csomó megválaszolatlan kérdés bolyong most a fejemben, amint a kocsiban hazafele tartok Bellussal. Emilyékhez megyünk, hiszen már megszokta a kis ágyacskáját és addig is legalább valamilyen szinten velem lesz a húgom. A ház előtt leparkolva veszem kezembe az ülésben alvó Bellát és az ajtó felé veszem az irányt. Szívem fájdul meg, amikor az ajtó elé érek, hiszen pár órája még itt tartózkodott Em is. A kulcsot a zárba téve nyitom ki és lépek be az ismerős házba. Egyből Emily illata csapja meg az orromat, amit előszeretettel szippantok be. Üres...olyan üres nélküle ez a ház. Az ajtót bezárva fordulok meg és indulok fel Bella szobája felé. Az ágyra letéve vetkőztetem le a keresztlányomat, majd indulok meg vele a fürdőszobába, hogy lefürdessem. Nehéz...olyan nehéz egy kislánnyal, aki annyira vidám, hisz nem is sejti mi lehet az anyukájával. Törölközőbe csavarva indulok el vele vissza a szobába, ahol a pizsamáját megkeresve öltöztetem fel. Kezembe véve kicsiny kezeit a nyakam köré fonja én viszonozva az ölelését szorítom magamhoz, hiszen nem szabad éreznie, hogy mekkora baj van! Egy utolsó puszit nyomva az arcára teszem be a kiságyba, ahol szinte azonnal elalszik. Bántja, bántja a szívemet, ami Emilyvel történt. Ha meghal..., ha megtörténne vajon Bella kihez kerülne? Szívesen felnevelném, de az örökös utazásoknak nem akarnám kitenni, viszont hiányozna és bűntudatom lenne, hogy nem tudhatom magam mellett. Pár mondatot elmondva neki hagyom el a szobáját és indulok meg Emily szobája felé. Könnyes szemmel lépek be oda, hiszen a mai nap óta ugyan úgy van minden. A teszt is a földön hever, amit a fürdőszobai kukába helyeztem el. A gépe felé igyekezve ülök le az asztalhoz és benyomom azt. Egy hónapos képet találtam róla, amit egyből ki is tweeteltem. Nem tudom mi ütött belém, de most muszáj volt ezt tennem. Talán látja, talán lát minket, hogy-hogy aggódunk érte és, hogy várjuk vissza őt a való életbe! Amint kitettem a képet a gép tetejét lecsukva feküdtem be az ágyába.

- Ne add fel Emily! - hagyta el a számat az utolsó mondat mielőtt elaludtam volna.

*Emily szemszöge*

Csak a homályosság. Ez jellemezte az első percet, amint kinyitottam a szememet. Tiszta ruhában ébredtem fel a pocakom nélkül. Mintha a felhők felett lennék, a nap sugarai melegítik az arcomat és senki sincs itt. Boldog vagyok, de nem tudom miért, ahogy azt sem, hogy-hogy kerültem ide. Csak sétálok és sétálok, de sehol semmi. Az utolsó emlékeimet gondolom vissza, amikre emlékszem, de csak az dereng, hogy lehunyom a szememet és vége. - Talán meghaltam volna? - tettem fel hangosan a kérdést, hiszen úgy sem hallja senki. Minden jel arra mutatott, hogy igen! Már régóta keresgéltem arra a választ, hogy vajon van-e halálon túl élet?! Úgy látszik igen, és ahogy látom épp a mennyben vagyok. Csodálatos, innen üzenem mindenkinek! Még mindig csak sétálgatok, mondjuk fogalmam sincs, hogy hova, de egyszer csak letekintek a földre, ahol a felhők sokasága gyülekezik, majd hirtelen eltávolodnak egymástól így rálátást nyújtva az emberi világra. 

- Liam! - szaladt ki a számon, amikor a bátyámat tekintettem meg a lányommal, amint épp a kiságyába helyezi be. - Liam! Én annyira sajnálom! - szóltam a bátyámhoz, de nem hallott. Tisztán láttam az arcát. Sírt! 
- Bella, tudom, hogy még nem tudod felfogni, hogy mi történt. - állt meg egy pillanatra, majd egy sóhaj keretében folytatta. - Anyu szeret téged és nemsokára visszajön! Elég erős ahhoz, hogy visszajöjjön közénk! Csak idő kérdése és itt lesz, ha meg nem, amit nagyon kétlek, sose felejtsd el, hogy én itt leszek neked mindig! És ezt, ha bekövetkezik, a legrosszabb, még ezerszer elfogom neked mondani! - törölte meg az arcát és egy puszit nyomott a lányom fejére. - Anyu miattad fog visszajönni! - ez volt az utolsó mondata Bellának, majd az ajtó felé indulva hagyta el a szobát.

Csak néztem őt és szememben könny jelent meg. Annyira békésen aludt talán nem is sejti, hogy mi történt. Talán emlékezni sem fog rám. - Elveszítettem volna őt? - tettem fel ismét hangosan a kérdést magamnak, hiszen egyedül vagyok. 

- Rajtad múlik, hogy elveszítetted-e vagy sem kicsim. - hallottam meg egy ismerős hangot, majd megfordultam.
- Apu? - rajzolódott ki két árny a felhőkben.
- Igen kicsim, én vagyok az. - jött közelebb, így már láthattam őt és egy kisgyereket, aki mellette sétál.
- Apu! - rohantam oda és átöleltem. - Ő kicsoda? - néztem rá sejtelmesen. 
- Ő az, aki a pocakodban volt! - nyúlt a hasamhoz. - Gyönyörű igaz? - mosolyodott el, majd felemelte a kisfiút.
- Olyan, mint Harry! - vettem át a kezeimbe és kezdetét vette a játék.

Nem tudom mennyi időt lehettem velük, de egy hangra lettem figyelmes, majd kezeimben a kisfiammal és magam mellett apámmal lenéztünk, ahol az ágyam mellett Harry-t tekintettük meg.

- Emily, nem tudom, hogy hallasz-e, elvileg igen, tegnap olvastam, hogy, akik kómában vannak hallanak, csak nem tudnak rá reagálni. Nem ezért jöttem, tulajdonképpen itt sem lehetnék, hiszen egy óra és koncert, de muszáj volt tudnom, hogy élsz-e még! Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom, amit tettem, csak megijedtem és váratlan volt minden. Tudom, hogy nem a te hibád és nem akartam, hogy ez történjen! Erős vagy! Ezt ne felejtsd el, ahogy azt se, hogy Bella és mi is várunk vissza! - hadarta el, majd egy csókot nyomva a homlokomra sietősen távozott.

*Harry szemszöge*

Lehet teljesen hülye vagyok, hogy elmentem és beszéltem hozzá, de tudom, hogy hallotta, vagyis csak remélem. A koncert hamarosan kezdődik, ahol még rengeteg híres ember is jelen lesz, mivel ez egy jótékonysági koncert. A kocsiba beszállva gyorsan a telefonomra tekintve felnéztem a twitterre, hogy megnézzem történt-e valami. Könnyes szemmel néztem a képernyőmet. Liam tett ki egy képet Emilyről, ami 1 hónapja készülhetett. Egyszerűen gyönyörű, aki most a kórházban fekszik.

"Directionerek! Könyörgöm most ne utálkozzatok!
A húgom életveszélyben fekszik a kórházban, mindannyian aggódunk
érte! Előre is elnézéseteket, ha nem leszünk a legvidámabbak, mint ahogy
megszoktátok tőlünk, de most nincs minek örüljünk. Ez az utolsó képem
Emilyről. Teljes szívemből remélem @Emily_Payne, hogy nem adod fel, és felébredsz!
Liam xx"


Nem túlzás az, ha azt mondom, hogy bőgtem. Liam sosem írna ilyet ki, csak akkor, amikor már nagy a baj. Lelkileg talán ő van a legjobban megtörve, hiszen a húgáról van szó. Fogalmam sincs mi lesz velünk a koncerten, de azt tudom, hogy muszáj a legjobb formánkat hoznunk, hiszen a rajongóknak kell megfelelnünk. A kocsit beindítva indultam el a stadion felé, ahol már rajongók száza várt. Paul várt rám, aki bekísért a színpad mögé, ahol már a fiúk és lányok sorakoztak. Sara is ott volt Bellával, aki vidáman mosolygott rám, mit sem sejtve arról, hogy az anyja életveszélyben fekszik az intenzíven. Rengetegen voltunk a színpad mögött, kiemelem itt a Little mix bandát, Selena Gomez-t, Taylor Swiftet és Ed Sheeran-t. Az utóbbi ifjú férfival remekül elbeszélgettem az időt. Bemutatkoztunk mindenkinek és ahogy láttam Zayn és Perri a Little mix egyik énekesnője számot cseréltek. Ed-el odamentünk Selenához és Taylorhoz beszélgetni, amíg nem kezdődik a műsor, hiszen mindenki szétszéledt a csapatból. A kezemben Bellával ácsorogtunk miközben Taylorral folytattam hosszas beszélgetést. Gyönyörű lány, mit ne mondjak. Mivel fél óra van kezdésig, bementünk Bellával a backstage-ba, de előtte Taylorral számot cseréltünk, mivel meg szeretné Londont ismerni és jól jönne neki egy idegenvezető, én persze szívesen körbevezetem ezen a csodálatos városon. A backstage-ba beérve találtam meg mindenkit, majd kezdetét vette a nagy beszélgetés. Bella a kezembe elaludt, akit odaadtam Sara-nak, hiszen mi következünk. Az idő gyorsan telt, így koncert után fáradtan indultunk vissza a csajokhoz. A koncert remekül sikerült, iszonyatosan sokan voltak és rengetegen tartogattak olyan táblákat, amin ez a felirat állt: "Gyógyulj meg Emily Payne!" vagy "Kitartást Emily, mi reménykedünk benned!". Láttam, hogy Liamnek tetszettek ezek a táblák, hiszen így jobb kedvre derítették őt. Mindenkitől elbúcsúzva indultam haza. A kocsiba beülve indítottam be a motort, majd mindössze fél órás út után a házam előtt parkoltam le. A kulcsokat a zárba téve jutottam be az üres, magányos lakásomba. A cipőmet levettem, a kulcsokat a tartóba tettem, majd a kanapé felé igyekeztem, ahova lehuppanva kapcsoltam be a TV-t. Már majdnem elaludtam, amikor a telefon csörgése ébresztett fel.

~...~ 

1 hónap telt el a baleset óta és Emily még mindig nem ébredt fel. Minden megváltozott azóta, ahogy az életem is. Amióta a koncert volt azóta nem voltam bent Emilynél és, ha kérdeznétek miért nem, fogalmam sincs. Bellát minden héten meglátogatom, de a bandával is csak akkor találkozom, ha próba vagy esetleg koncert van. Tegnap érkezett Liamtől egy telefon, miszerint, ha Emily ezen a héten nem ébred fel, akkor lekapcsolják a gépekről. Talán minden könnyebb lenne és megnyugodna a környezet, hiszen azóta minden más lett. Vagy csak én lettem más? Erre a kérdésre nem tudom a választ, de tény és való már semmi sem ugyan olyan.

*Emily szemszöge*

Apuékkal remekül megvagyok azt kell, hogy mondjam. Tudom, hogy rengeteg embernek, közöttük a családomnak okozok fájdalmat, de a kisfiam mindent megváltoztatott. Már nem hallom a családom hangját, azt sem tudom látogatnak-e még, vagy gondolnak-e még rám. Fogalmam sincs mi van a lányommal, hogy van, hogy bírja a távollétemet, de tudom, hogy vigyáznak rá. Irigy vagyok, hogy nem vagyok vele, hogy hanyagolom, de nehéz a döntés. Tudom, hogy vigyáznak rá a fiúk és anyu, de mi lesz Matt-tel? Igen, a fiamat Matt-nek neveztem el apu segítségével. Nehéz a döntés és nem tudom, hogy kit válasszak. Még ráérek dönteni, nem? - tettem fel a kérdést, de immáron magamban, hiszen most már van ki meghallja. Érdekes módon Matt már nagyfiú! Tud járni és beszélni, pedig a való életben még meg sem született. Fogalmam sincs, hogy-hogy van ez a túlvilágon, de örülök, hogy így láthatom a fiamat és nem kisbaba ként. Apuékkal a szokásos teendőnket csináljuk, amikor újra rálátást nyerek a lenti világra. Anyuék állnak az ágyam körül és egy doktor.

- Sajnálom asszonyom, de lassan le kell kapcsolnunk a gépről. Több, mint egy hónapja nem reagált semmire, már halott, csak a gépek miatt él. - sokkolta le a hírrel a doki a szeretteimet én meg csak a fiammal a kezemben felpattantam.
- Kérem várjanak még! Hátha felébred, csak adjanak neki egy kis időt! - kezdett el zokogni anyu és vele együtt én is. Szörnyű volt így látni. Bele se merek gondolni, hogy mit élhet át! Kijelentik neki, hogy a lányát, aki ott fekszik és él(?!) hamarosan lekapcsolják a gépekről és vége. Ennyire egyszerű lenne minden? Csak lekapcsolnak a gépről és meghalok? Akarom én ezt? - bombáztam magamat a kérdéseimmel, de nem tudtam dönteni. Mind a két világban van valami fontos nekem, akit/akiket szeretek és nem akarok csalódást okozni. Egy hónap telt volna el? Hihetetlen, mert én csak pár napnak éreztem. Az orvos közben kiment a szobából és csak anyut, Eleanort és a fiúkat véltem felfedezni magam körül. Illetve csak négy fiút. Harry-t sehol sem láttam és nem értettem miért nincs ott. Mindenki sírni kezdett és szörnyű volt ezt látni. Kezemben Matt-et szorongattam és sírni kezdtem. Nem akarok senkit elveszíteni, miért ilyen nehéz ez?

- Anyu! Gyere, mennünk kell! - nyúlt oda Liam anyu kezéhez. - Nekem sem könnyű, de feladta!
- Az nem lehet Liam! Nem adhatta fel! Emily nem olyan! - hajolt rá a halott testemre anyu és csak könnyei folytak le a kezemre, mintha dézsából öntötték volna.
- Itt az ideje döntened kicsim! - jött közelebb felém apu.
- De nem tudok! Még nem állok rá készen! - néztem rá és hátrálni kezdtem.
- Muszáj lesz! Eddig volt időd gondolkodni, de holnap már késő lesz! Rajtad áll a döntés! Maradsz vagy mész? - tette fel azt a kérdést, amire még magam sem tudom a választ. 

18 megjegyzés:

  1. Kedves Wh ite!

    Elsőnek szeretném leszögezni hogy IMÁDOM a blogodat, a történet magával ragadott, teljesen. Az előző fejezetet nem böktem végig, de itt záporoztak a könnyeim, és a dal is rá nyomott egy fokkal, olyan vagyok mint egy folyami patak- pedig megfogadtam, hogy ebben az évben nem fogok sírni, erre tessék az év első napján elsírom magam egy ilyen remek fejezeten. :D Gratulálok.
    Nekem is van egy egy hasonló blogom, nagyon örülnék, ha lennél a testvér oldalam, persze ha nem nagy kérés: http://lovestory-harrystyles.blogspot.hu/ és egy cserét is kérhetnék?!

    Még egyszer nagyon jó volt a fejezet, és siess a következővel. Ez a feszült vég, neeeem volt jóóó !!!!:D >.<

    Csók, HannahC.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hannah Chapes!:)

      Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik a blog, ezt teljes szívemből írom, mivel az elején olyan nehézkesen indult minden, és most meg egyre több pozitívumot kapok. Sajnálom, hogy miattam kellett "megszegned" a fogadalmadat, de nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok kiváltani az emberekből, mert érdekes módon én nem sírtam.

      Köszönöm szépen, hogy írtál és sietek! Szombaton új rész, remélem az is elnyeri a tetszésedet!:) Sok-sok puszi,
      Wh ite :*

      Törlés
  2. omg..hogy lehet igy befejezniiiii?????
    uristen..minnél elöbb kövit!!:) x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonosz vagyok, vagyis annak érzem magamat, hogy ennyien írjátok, hogy pont a jó résznél hagytam abba!:( De így a jó, így jött ki a lépés. Szombaton hozom az új részt, addig is kitartást!:)

      Köszi, hogy írtál! Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. Azt a *o* Hú, értelmes mondatot alig tudtam kinyögni a rész elolvasása után, és nem tudom hogy most sikerülni fog-e. Egy amiben tuti biztos vagyok: Emily nem adhatja fel! Akármilyen nehéz is lesz neki ott hagyni a kicsi Matt-et, muszáj lesz vissza mennie, mert akkor nem lenne töri a töri :$ Mindegy, ezt majd Te eldöntöd, és jól fogsz dönteni! Imádom, és fokozni nem tudom, vagy csak nem lehet hogy mennyire imádooooooom *-* a kövi mikorra várható? Siess vele :$$$ #PLEASE :]] Imádtam, de tényleg ^^ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Beccsu!:)

      Ahogy írtad, erről én döntök, ez tény és való, de ezért örülök, hogy írtok, mert így azért a véleményeket figyelem, hogy ki-hogy reagál illetve mit szán Em-nek. Annyira örülök, hogy így tetszik, igyekszem, hogy izgalommal teli legyen és ne legyen olyan átlagos! Köszönöm, hogy olvasod és még hozzá is szólsz. Szombaton jön a döntés, hogy Em élni fog-e, vagy Matt-el marad!:)

      Köszi, hogy írtál! Sok-sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  4. NEEEEEE!! Miert itt kell pont abbahagyni?!:((( nagyon szeretem a blogodat es remelem hamar hozod a kovetkezo reszt mert nem birom idegileg:)) harryre merges vagyok most higy Emtol igy eltavolodott-.- valo eletben nincs bajom haylorral mert ha o neki tay kell akkor az o dolga, de itt most bosszant.. :) Siess pls!!! :))) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit, de tényleg csak kicsit gonosz voltam, hogy itt hagytam abba, de kell az izgalom és a találgatás:) Nagyon-nagyon örülök, hogy olvasod a blogomat az már csak hab a tortán, hogy tetszik is!:) :* Most szerintem mindenki mérges emiatt Harry-re és Taylorra csak annyit mondanék, hogy nem a szívem csücske, de ez van. Nem kell mindenkit szeretni!:)

      Köszi, hogy írtál, sok puszi és szombaton kiderül, hogy mi lesz Emilyvel!:) :* Wh ite

      Törlés
  5. Nagyon gyorsan hozd a kövit.!!! :@ :O *-* ♥ :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, csak miattad! ;) :*

      Köszi, hogy írtál, sok puszi Wh ite :* (:

      Törlés
  6. Neeee :( Emily nem maradhat, bármennyire is nehéz neki otthagyni a fiát. Siess a következővel!
    E.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szombaton minden eldől!:)) Addig is csak a találgatás marad.
      Sietek, ahogy tudok! Köszi, hogy írtál, sok puszi Wh ite :* (:

      Törlés
  7. Ááááá muszáj a legjobb résznél abba hagyni??? :((Gyorsan kövitt!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom! Gonosz voltam, de néha kell egy kis izgalom az emberek életébe!:) :*

      Igyekszem, ahogy csak tudok!
      Köszi, hogy írtál! Sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  8. 1.imáááádooom a blooogoood. *---*
    2. Taylor?!? :0 miért?!? X

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. Örülök, hogy tetszik, nekem ez nagyon nagyon nagy örömöt okoz!:))
      2. Taylor, ha már mindenhol ott van, gondoltam itt is megjelenhetne ;D

      Köszi, hogy írtál! Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés