2013. január 12., szombat

31. A levelek

Drága olvasóim!:) Ebben a részben Emily és Bella nem szerepel, nagy szomorúságra, de most nagyobb figyelmet szenteltem az általa hagyott levelekre. Remélem azért megbocsájtható a bűnöm! Őszintén szólva nagyon fura volt ilyen levelet megírni, mert bárki bármit is mondjon az ember azonosul egy picit az általa megformált karakterrel.  Vége a félévnek, lassan érettségi, így egyre nehezebb a dolgom az írással kapcsolatban. Amikor akad szabadidőm írok és írok, mert ötleteim vannak, csak időszűkében vagyok. Tulajdonképpen rájöttem, hogy iszonyatosan szeretek írni, még ha nem is csinálom jól, vagy rossz az egész, ahogy van, de jó néha, hogy a gondolataimat valahova le tudom firkantani. Szó mi szó, megint elkalandoztam (szokás szerint). Itt a 31. rész!:) Puszillak titeket!:*

Have a nice day,
Wh ite. :)

"Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem.
Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak,
 aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad,
 nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna."


"Kedves Harry,
Nehéz belekezdeni egy ilyen levélbe, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit írjak. Ha ezt a levelet olvasod én már Bellával egyetemben valószínűleg egy repülőn ülök, ami éppen elhagyja a csodálatos Londont és egy teljesen más kultúrába tart. Egy hónapja nem gondoltam volna, hogy így meg fog változni a kettőnk kapcsolata, ahogy azt sem gondoltam, hogy kómában fogok feküdni cikázva élet és halál között. Egy hónap alatt így megváltozhat minden? Tudod, hogy hányszor, de hányszor feltettem magamnak ezt a kérdést az este folyamán? Persze a választ nem kaptam meg rá, mivel még várom a meglepetéseket, amik az elmúlt hónap folyamán történtek. Megértem, hogy nem vártál meg, persze fáj, de részben az én hibám is benne van a dologban. Igazad volt, hogy úgy rám törtél még egy hónapja a teszt miatt, jogod lett volna tudni, de tudd, hogy nem akartam elhallgatni előled a dolgot, csupán csak féltem, hogy-hogy fogsz rá reagálni, hogy el fogsz hagyni, vagy csak szimplán, az amit akkor mondtál, miszerint tönkretettem az életedet. Egy gyerek nagy felelősség Harry, csak saját tapasztalat alapján tudom mondani, és mi még nem álltunk rá készen. Ezért történt az, ami történt, ezért vesztettem el a gyerekünket. El akartam mondani, aznap este csak azon gondolkodtam, hogy-hogy mondjam el neked úgy, hogy elfogadhatóbb legyen, csak nem volt már rá esélyem. Rengeteg kérdésem lenne még, milliónyi, például, hogy miért hazudtatok egy héten keresztül? Rossz érzés volt tegnap látni titeket, mintha egy boldog család lennétek, csak azzal a különbséggel, hogy az én lányommal voltatok boldog család. Nem tudom miért voltam olyan hülye és adtam ki magamat Bella dadájának, de nem volt kedvem jó pofizni. Tudom, hogy jártál nálam, hiszen hallottam, de okkal nem engedtelek be, nem akartam a magyarázatokat hallani és előtted megtörni. A cikkeket láttam, mindent elolvastam az este folyamán, amit elrejtettetek előlem, még mindig számomra rejtélyes módon. Nem tudom, meddig leszek távol, fogalmam sincs, de meg kell értenetek, hogy rendeznem kell a dolgokat magamban és ez otthon nem menne nyugodt környezetben. Szeretlek titeket, félreértés ne essék, de mindig lenne nálam valaki és ezt nem bírnám. Kettesben akarok lenni Bellával talán egy hónap elég lesz mindenre, talán. Ne keressetek New Yorkba, mert nem oda utaztam, túl egyszerű lenne minden, túl sok ember, akit ismerek. Majd jelentkezek, ne aggódjatok értünk, megleszünk Bellával! Egyszer talán megértem, hogy mit miért tettetek, ha meg nem, akkor elmagyarázzátok a dolgokat. Talán én is úgy cselekedtem volna, ahogy te, csak nem rögtön másnap. Fáj, hogy egyből lemondtál rólam és máshoz pártoltál, de nem lepődtem meg, olyan vagy, mint régen. Te nem tudsz változni Harry, és jobb lesz így mindkettőnknek. Elfelejtjük egymást, "Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna" csakhogy egy kis twilight-ot is belevigyek e levélkébe. Szó mi szó Harry én komolyan gondolom! Nem foglak keresni és, ha esetleg visszamennék Londonba, ez akkor is érvényes. Kiléptem az életedből Bellával együtt, mert így akartad. Szabad vagy, nincs semmi kötelezettséged! Azt kívánom, hogy legyél boldog és remélem, Taylor mellett az leszel!

Ég veled Harry!
Emily. "

Egy rendes mondatot nem tudtam kinyögni a levél elolvasása után, így csak kezemből kiejtve bámultam még mindig magam elé. Louis, Eleanor, Liam és Sara rohantak ki a kocsihoz, hogy megnézzék nem-e kaptak ők is egy levelet. A többiek vagyis Zayn és Niall mellettem maradtak és a levelet adogatták egymásnak. Emily szavai keringtek a fejemben újra és újra. Elment és ez csakis miattam van, nem is sejtettem, hogy mire készül. Talán ezért ölelgette olyan szorosan Liamet még mielőtt eljöttünk volna a temetőből. Nem tudom mióta ülhettem úgy a fiúk társaságában, de az ajtó csapódására lettem figyelmes. Idegesen könnyes szemekkel jöttek be a többiek, akik nemrég hagytak magamra a két bandataggal. Eleanor egy ugyan olyan papírt szorongatott, mint, amit Em nekem szánt. El kinyitotta a száját és olvasni kezdett.

"Drága El! 
Talán a te leveledet könnyebb megírni, mint, amit Harrynek szántam, de itt is van mit rendbe tenni a fejemben. Tudod mindig is irigykedtem rád! Gondolok itt a karrieredre, a szépségedre és, hogy milyen tökéletesek vagytok Louissal! Látom magam előtt, hogy most sírsz, de nincs miért! Eleanor én nálad jobb barátnőt nem is kívánhattam volna, és lehet, hogy most csalódást okozok avval, hogy "elhagytalak", de meg kell értened, hogy muszáj volt. Meg kellett ezt a döntést hoznom, az érdeketekben és az enyémben. Ha maradtam volna, ha otthon ültem volna és csak csokit tömtem volna a fejembe Harry miatt, a lányomat hanyagolva, ebbe roskadtam volna bele. Ez a sok volna...érdekes nem? Esküszöm, hogy, majd kereslek, nem akarlak hanyagolni, de most minden hír olyan hirtelen jött, hogy előbb fel kell dolgoznom őket. Kezdjük apám halálával és a gyerekem elvesztésével. Eleanor egyre kérlek, egyetlen egy dologra, mert benned bízok! Ne engedd, hogy a fiúk között feszültség legyen, hogy eltávolodjanak egymástól, mert elmentem! A bandának össze kell tartania bármi is történjen, és rád hallgatnak! Tegnap rájöttem mindenre, de gondolom erről már értesültél, sőt tudtad is mielőtt megtudtam volna. A második dolog, amit rendbe kell tenni magamban pont ez. Fogalmam sincs miért hazudtatok nekem, hogy ezzel Harry-t akartátok-e védeni, vagy más ok miatt csináltátok-e?! Nem tudom, de most jelen pillanatban nem is ez a lényeg. Felejteni akarok és megváltozni! Egy hónapig szándékozok távol lenni, hogy Bella születésnapját együtt ünnepelhessük meg, de előbb biztos, hogy nem térek vissza. Ne keressetek, mert csak nekem ártotok vele. Viszont a legfontosabb! Ne okold magad semmi miatt kérlek szépen! Köszönöm, hogy Bellát ápoltad és anyja voltál anyja helyett! A legjobb barátnő vagy Eleanor és soha, semmi rosszat nem tettél ellenem ezt ne felejtsd el! 



Köszönök mindent! 

Emily."

Szipogva fejezte be a levél olvasását, amikor Louis ölelte szorosan magához. Szemem már szerintem vörös volt a sós könnyek miatt, de nem tudtam mit csinálni. Liam nyelt egy nagyot és egy sóhaj keretében ő is elkezdte olvasni a levelét. 

"Drága Liam, 
Te is jól feladtad nekem a leckét, mert csak értelmetlen mondatokat tudnék neked írni. Először talán ott kéne kezdenem, hogy köszönök szépen mindent, amit eddig értem tettél. Befogadtál engem, amikor már javában állapotos voltam Bellával, pedig előtte két évig nem is tudtál rólam. Számtalan dolgot megbántam az életemben, de ezt te tudod a legjobban, mégis a legjobb döntésem Bella volt. Szeretlek, ezt ne felejtsd el, ahogy azt sem, hogy anyunak most szüksége van rád! Cserbenhagytalak titeket, tudom jól, de fájt, fájt itt lenni és látni, hogy minden összeomlik körülöttem. Igen, igen tudom, hogy mi van Harry és Taylor között. Mindennel tisztába lettem az este folyamán, ezért jutottam arra a döntésre, hogy elhagyom Londont. Nehéz kérés tudom, de ne keress. Hiányozni fogsz, már most hiányzol, de meg kell értened, most nincs szükségem másra, csak Bellára. Egy sokak által szépnek mondott országba megyek, majd néha-néha küldök képet! Liam tudom nagy kérés, de... békülj ki Harryvel! Gondolom haragban vagytok a tettei miatt, de neki már mindent leírtam, amit gondoltam. Nem akarom, hogy a banda két oldalra bomoljon és emiatt rosszban legyetek egymással csupán egy "kis" butaság miatt! Ne haragudj, hogy ilyenkor hagylak el téged, amikor apánk is távozott köreinkből, de nem bírnám ki Londonban. Majd jelentkezem, és ne feledd, amit a temetőben mondtam! Vigyázzatok egymásra és béküljetek ki, ti semmiről sem tehettek! Anyunak üzenem, hogy szeretem, és ne haragudjon, de neki végkép nem tudtam volna mit írni, úgy, hogy ne bőgném el magamat. Szeretlek titeket Liam, hiszen mindig ti támogattatok, akármiről is volt szó! Mindig is az én óvó bátyám maradsz, akire bármikor számíthatok, bármiről is van szó!

Szeretlek!
Emily."

Könnyeim csak folytak és nem mertem egyikőjük szemébe se nézni, hiszen miattam ment el. Azt sem tudjuk, hogy hova mentek és meglesznek-e egyáltalán. Mindenki izgul most Emily miatt a tetteim miatt. A szobában a csend uralkodott csak néha-néha lehetett egy-egy halk szipogást hallani.

- Ne haragudjatok...- törtem meg a csendet az első eszembe jutó mondattal.
- Ezt nem nekünk kéne mondanod Harry. - nézett rám kisírt szemeivel Eleanor. - Elment és azért, mert hazudnunk kellett neki. Mindannyiunkban csalódott. - közölte velem a rideg tényeket.
- Tudom Eleanor, tisztában vagyok a dolgokkal, de már nem tudom visszacsinálni, amit elrontottam. - sóhajtottam, majd ujjaimat összefontam.

Eleanor szó nélkül felállt, majd az ajtó felé indult Louissal egyetemben. Megértem, hogy haragszik, megértem, hogy mindannyian haragszanak rám, de már nem tudok mit tenni.

*Eleanor szemszöge*

Mit éreztem abban a pillanatban? Dühöt, haragot! Fokozzam még? Utáltam magamat, hogy ezt tettem, utáltam, hogy részben miattam ment el Em, mert hazudtunk neki. Gondoltam, hogy az lesz az első, hogy Harry-t védtük, de ez koránt sincs így. A kocsiban ülve szorongatom még mindig Em levelét és a könnyeim csak folynak. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, hogy Emily elutazik ráadásul azt sem tudjuk, hogy hova. A telefonomat bújva láttam meg, hogy Emilynek csomó "Parry" rajongó tweetelt ki egy képet. 
"@Amanda_Martinez @Emily_Payne most őszintén ez mi? Nincs többé Parry? És mit keres nála Bella?" 

"@Rebeca_Campbell @Emily_Payne remélem vissza tér Parry! Sajnálom, ami veled történt, szurkolunk!"

"@Eleanor_Calder @Rebeca_Campbell @Emily_Payne hál istennek felépült, de Parry nem fog visszatérni sajnálatos módon. xx "

Nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak a kitett képekre. Lehet rosszul cselekedtem, de nem tudtam mit tenni. Érezze Harry is egy kicsit szarul emiatt magát, ha már nem vette a fáradtságot, hogy meglátogassa Emily-t a kórházban.

9 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett ! *-* 1. komizóó:$ és alkonyat idézet!;)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen drágaság!:) :*
      Első komizó hát, nem is vártam mást!:P
      Örülök, hogy tetszett!
      Köszi, hogy írtál!
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  2. Úristen ez egyre jobb és izgibb .... Remélem minnél hamarabb lesz kövi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek, ahogy csak tudok!:) Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  3. Hmmm.....nemtudok mit irni csak annyit hogy imádom hamar a kövit :') <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!:)
      Sietek, ahogy csak tudok! ;)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  4. Huh. Nem jutok szóhoz!! Tegnap kezdtem olvasni a blogodat és nagyon-nagyon tetszik! Még egy fanfiction sem siratott meg, de a tied igen, ami nem baj, csak fura:D gyorsan hozd a köviiiiiit!! *-* :33 <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, :') Örülök, hogy tetszik!:) De komolyan! Nem tudom, hogy örüljek, vagy szomorkodjak, hogy megsirattalak, de szomorúra terveztem pár részt, így sejtettem, hogy lesznek emberek, akiknek könny fog kiszökni a szemükből. Sietek, ahogy csak tudok és az időm engedi!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  5. Én ennyit blogon még nem sírtam imádom csak ennyit tudok írni!!! ����

    VálaszTörlés