2013. január 18., péntek

32. Zsarnok

Szevasz tavasz fiatalság!(: A tavasznak még egyetlen jele sincs, de hát még nagyban a téli időszakban járunk. A hó szakad, így az embernek még kinézni sincs kedve az ablakon, nemhogy valahova kimozdulni. Igen, Igen! Az imnotgoodenough írója nem szereti a telet! Kijelenthetem, hogy utálom, nyárpárti vagyok. Viszont az bevallom, hogy iszonyatosan szép, ha esik a hó, ez a télnek a szépsége. Na, de szavakat és a hülyeségeket félretéve! Ma teszem fel a részt, mert holnap nem lesz időm, tanulásba menekülök! Hogy miért? Ma voltam egy érettségizőknek szánt rendezvényen a Hungexpóban, ahol számtalan iskola kecsegtette az odalátogatókat a számtalannyi szakkal, lehetőséggel. Egy nagyon belevéste magát a szívembe, de persze külföldi iskoláról beszélünk. Szó mi szó! Érdemes volt elmenni! Remélem tetszeni fog a rész, próbálok mindig a legjobbra törekedni! A kis szavazásban mindannyian arra szavaztatok, hogy legyen II. évad! Szóval, pár rész és lassan elkezdődik a II. évad!:) Addig is sok puszit nektek jó tanulást, pihenést és olvasást!

Have a nice day, 
Wh ite:)
"Minden erőkifejtés, minden,
a másikon való felülkerekedési szándék,
minden erőszak eleve kudarcra van ítélve,
ha a másik ember megszerzésére irányul.
Sőt, eredménye a vártnak ellenkezője:
a birtoklás közelsége helyett - az elérhetetlen távolság."



*Emily szemszöge*

Éreztétek már azt, hogy egy teljesen más világba csöppentetek, mint amiben eddig éltetek? Igen? Én is ezt éreztem, amikor megérkeztem a budapesti reptérre. Más levegő, más emberek és egy számomra teljesen értetlen nyelv. Talán nem volt jó ötlet eljönni egy olyan országba, ahol talán nem is értik, hogy mit mondok, vagy csak néhány ember beszéli talán a nyelvemet. Az emberek itt is rohantak a bőröndjeikért, ahogy szinte minden repülőtéren. Csak álltam, csak álltam a lányommal a kezemben és néztem magam elé. Fogalmam sincs hány percig állhattam úgy, amikor egy kéz tévedt a hátamra. Megijedtem, a szívem majd kiugrott, hogy ki lehet az. Megfordultam és egy kedves lánnyal találtam magamat szemben. Hosszas mosolygás után szólt csak hozzám a saját nyelvén, amit nem értettem. Kínosnak éreztem a dolgot, hogy utána sem néztem, hogy hova jövök, csak hirtelenjében választottam.

- Ne haragudj, de nem értem mit mondasz. - mondtam neki, szinte alig hallhatóan.
- Tudtam én, hogy láttalak már valahol. - mosolyodott el és már az én nyelvemen beszélt. - Te vagy annak az énekesnek a húga, vagy tévedek?
- Igen, Liamnek. - éreztem, hogy szememben egyre több könny gyűlik a bátyám neve hallatán. - Emily Payne vagyok! - nyújtottam kezemet a szőke hajú lány felé.
- Kovács Dóra! - nyúlt a kezem felé és megrázta. - Gyere, keressük meg a bőröndödet. - indult el.
- Köszönöm, hogy segítettél. - vettem le a bőröndjeinket, majd a lány felé fordultam. - Tudnál ajánlani valami szállodát?
- Persze, gyere, elviszlek titeket! - húzta mosolyra a száját, majd lassú léptekkel elindult.

Tudom felelőtlen dolog egy idegenben bízni, de a korát nézve még fiatal és kedves is. Olyan segítőkész volt velem és Bellával. Percekig álltam ott a tömegben, de csak ő volt képes rám felfigyelni és segíteni. Csak mentem előre ezekkel a gondolatokkal a fejemben, amikor Dóra egy kocsi előtt állt meg. Segítőkészen a csomagtartóba emelte a bőröndjeimet, majd kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. Érdekes módon a kormány a másik oldalon volt, ami mögött egy idős férfi ült. Beszálltunk a kocsiba, Bellát gondosan az ölembe ültettem és így kötöttem be magunkat, majd Dóra huppant be mellém. A férfihoz kezdett beszélni, de megint nem értettem belőle egy árva szót sem, hiszen a számomra még idegen nyelven kezdtek el kommunikálni. Dóra miután befejezte a beszélgetést felém fordult és elmosolyodott.

- Ő itt az apám, George. - mutatott az előtte ülő férfira. - Apu ő itt Emily és a kislánya.
- Örülök, hogy megismerhettem Mr. George. - szólaltam fel halkan, majd kezemet nyújtottam a férfi felé - Ő itt a kislányom, Izabella. - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a lányom fejére.
- Ugyan, hívj csak George-nak. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a kézfejemre - És, hova lesz a fuvar? - érdeklődött még mindig hátra tekintve felénk.
- Őszintén szólva, fogalmam sincs. Valami szállodát, ha ajánlanátok, akkor azt megköszönném. A pénz nem akadály.
- Akkor a Hilton megfelelő lenne szerinted Dóri? - fordult a lánya felé.

Dóri hevesen bólogatni kezdett, majd George a kulcsokat elforgatva a zárban beindította a korántsem olcsó kocsit. Bekötve magát és indexelve indultunk el az ismeretlenbe. Mikor már kezdett kínossá válni a csönd Dóra felé fordultam, aki mosolyogva nézett ki az ablakon. Tekintetét rám szegezve figyelte, hogy Bella milyen nyugodtan alszik az ölemben.

- Nálatok, hogy-hogy a másik oldalon van a kormány? - tettem fel a számomra legérdekesebb kérdést.
- Akkor Angliából jöttök, ha jól sejtem. - kuncogott fel - Néhány országban van csak úgy, hogy a jobb oldalon van a kormány, de nálunk, magyaroknál, amint látod bal oldalon helyezkedik el.
- Ne haragudj, csak olyan fura, annyi idő után a másik oldalon látni - ráztam meg a fejemet mosolyogva.
- És mi szél hozott pont Magyarországra? - kíváncsiskodott, miközben folyamatosan a tekintetemet kémlelte.
- Ez egy bonyolult történet - sóhajtottam fel - Véletlenül esett rá a választásom. Rengeteg pozitív dolgot olvastam az országotokról és gondoltam itt majd nem keresnek.
- Bocsánat, nem akartam személyes kérdést feltenni, de hihetetlen, hogy ide jöttél.
- Megérkeztünk lányok! - fékezett le George, majd hátrapillantott.
- Köszönöm szépen a fuvart, mivel tartozom? - csatoltam ki magunkat.
- Ugyan, semmivel! Dóra segíts neki, addig megvárlak itt a kocsiban.

A csomagokkal a kezünkben indulunk meg a szálloda felé, ami megjegyzem, mesésen néz ki. A Hilton névvel ellátott épület kapuja elé érve egy igencsak idős férfi tárta ki előttünk az ajtót, így megkönnyítve a bejutást. A recepció felé igyekezve kértem ki egy szobát egyenlőre, erre a hétre. A liftben állva vártuk, hogy végre a szobám elé érhessünk, amikor kitárta előttünk kapuit. A szám szerint megadott 205-ös szoba felé vettük az irányt, majd Dóri a kulcsot elhúzva az érzékelő előtt engedett előre a szobába. Mesés volt, akárcsak az egész épület. A bőröndöket magam mögött hagyva indultam el a kanapé felé, ahova a már alvó lányomat helyeztem el. Megsimítottam puha kis arcocskáját, majd leültem mellé. Dóri csak az ajtóban állt és figyelt minket. Megpaskoltam magam mellett a helyet, így jelezvén, hogy csatlakozzon egy kicsit hozzánk. Egy mosollyal az arcán maga mögött hagyta a bőröndöket és sietős léptekkel huppant le mellém.

- Emily, tudom, hogy csak most ismertél meg és valószínű, hogy nem bízol bennem, de, ha valamire szükségetek van, csak hívj - firkantotta fel a számát egy kis lapra majd felém nyújtotta - Bármikor hívhatsz! Esetleg, ha valami kéne vagy csak meg szeretnéd ismerni Magyarországot, segítek. Nem tudom miért jöttetek el, de láttam az újságokat és sejtem, de minden rendbe fog jönni. - simogatta meg a kezemet.
- Köszönök szépen mindent Dóri! - öleltem át - Holnap nem lenne kedved átjönni? - mosolyogtam rá a lányra.
- Szíves örömest! Most viszont megyek, mert apu lent vár. - állt fel és két puszival köszönt el tőlem.

~...~

Már két hete annak, hogy itt tartózkodok Magyarországon és úgy érzem fenekestül felfordult az életem. Rengetegszer tettem fel a kérdést magamnak, hogy vajon jó anya vagyok-e? De sajnos az utóbbi időben csak a "nem" választ tudtam rávágni egyből. Dóri szüleinél tartózkodik a lányom, mivel rossz társaságba keveredtem. Két héttel ezelőtt, érkezésünk másnapján Dóri belevitt az életbe. Elmentünk bulizni egy Morrison's 2 nevű szórakozóhelyre, ami fenomenális volt. Viszont ott kezdődtek a gondok. A fene se gondolta volna, hogy pont ott találkozok a mostani szerelmemmel. Szeretem, de nem teljes szívemből. Még mindig Harry jár folyamatosan a fejemben, annak ellenére, amit tett velem. Josh egy Londonban élő srác, aki itt piheni ki a vizsgaidőszak utáni fáradalmait. Jövő héten együtt indulunk vissza a csodálatos Londonba, ami megvallom őszintén, már nagyon hiányzik. Budapest gyönyörű, rengeteg látnivalót mutatott meg nekem Dóri, beleszerettem olyannyira, hogy vettem is magamnak itt egy szép kis házat. Josh-ra visszatérve, megváltoztatta az életemet. Most tudom csak igazán értékelni azt, hogy Harry milyen gyengéd volt velem minden téren. Amíg ő türelmes volt velem és gyengéd, Josh erőszakos, durva. Nem egyszer volt már, hogy kaptam tőle egy-egy pofont, amikor nem volt józan, de mégis volt mellettem valaki. Nem szabadna tűrnöm, de innen már nincs visszaút. A lányomat alig látom, mert minden időmet vele töltöm, nem engedi, hogy találkozzak azzal a személlyel, aki eddig az életemet jelentette. A két hét alatt számtalan cikk jelent meg rólunk, és már-már kezdtem jelet adni magamról twitteren, illetve Dóri és Josh jelenítették meg a képeket az adatlapomon. A fiúkkal azóta nem beszéltem, de a hírek szerint anyu lett az ideiglenes stylistjuk és a képek alapján remekül kijönnek egymással. Még azt is megtudtam, persze a hírekből és újságokból, hogy nemrég segített Harrynek házat keresni. Hiányoznak, őrületesen hiányoznak és életem talán legnagyobb hibáját követtem el, amikor eljöttem tőlük.

*Harry szemszöge*

Feltettétek már magatokban azt a kérdést, hogy miért követ el az ember hibákat, és miért bántja meg azt, akit szeret? Nem?! Én feltettem! Az utóbbi időben jöttem csak rá arra, hogy mit is tettem Emily-vel és a többiekkel. Emilyvel egyetemben megbántottam Liamet, Sara-t, Eleanor-t és a fiúkat. Számtalanszor olvastam el újra és újra Em levelét és ugyanannyiszor sírtam is el rajta magamat. Késő bánat, nemde bár? Két hete, hogy egyikünkkel sem beszélt, de jelet adott magáról. Magyarországra menekült, és miattam. Számtalan kép és cikk jelent meg róla, itt kiemelnék kettő fontosat közülük. 


Ezek az újságok hevernek az asztalomon, gyűrötten és ronggyá olvasva. Rengeteg képet tettek ki róla és kiderült, hogy boldogan éli életét egy Josh nevű fickóval, aki mellesleg még idevalósi is. Most is az ő adatlapját nézem, és a képeket, amiket feltettek róla.

"@Josh_Parker Nálam az örökké tényleg örökké-t jelent! :) Szeretlek @Emily_Payne!"

"@Dóra_Kovács Ilyen egy lány, aki felejteni akar!@Emily_Payne minden rendben lesz!:) "
Hogy mit láttam? Az első képen, amin a szemem ismételten megakadt, egy vézna srácot, akin egy normális XS-es pulcsi is szerintem lógott volna, és az a nyálas szöveg, amit odaírt célzásnak, így tudósítva a többi hímneműt, hogy Emily szíve foglalt, és nem ajánlatos a közelébe menni. A másik képen viszont egy megtört lányt, aki minden bizonnyal miattam olyan amilyen. Emilyt, amióta Bella megszületett nem láttam inni, kivéve azon a bizonyos bulin, ahol szépen összemelegedtünk, de most teljesen más volt a helyzet. Akkor is miattam ivott és most is. Rá kellett jönnöm arra, hogy Emilynek csak a bajt okoztam és folyamatosan csalódnia kellett bennem, ami miatt lecsúszott a torkán egy-két erősebb ital. A harmadik viszont az, hogy mostanában nem tett ki képet Belláról. Fogalmunk sincs arról, hogy mi lehet a kislánnyal, hiszen Em mostanság zűrös életet él, ami tanúsítható a szinte mindennapi képekkel, amin a barátaival van és nem a lányával. Az utolsó képünk Belláról, amit Em tweetelt ki, azaz, amin a kislány minket néz a TV-ben. Ujjammal gyors tempóban görgetem le a lapot, hogy megtaláljam azt, hiszen régóta nem láttam a szinte lányomnak titulált kislányt. A képet megtalálva csak bámultam rá és magunkra, hiszen inkább mi voltunk láthatóak a képen, mint ő. Ezt a képet, még a magyar média is észlelte, így került bele az újságba, amit később a mi nyelvünkre is lefordítottak.
"@Emily_Payne A legfiatalabb és legnagyobb fan a világon!
Egy csodálatos országban nézzük a TV-ben megjelenő kedvenc
bandánkat Bellával. Furcsa, és hiányzik minden... Em xx"

Az utóbbi időben minden megváltozott, és ez köszönhető annak, hogy nincs velünk Emily és Bella. Sara nagyon segítőkész és felettébb kedves velem, annak ellenére, hogy mit tettem a lányával. Minden nap szinte velünk van, mivel ő lett az új stylistünk és nemrégiben még lakásügyben is segítségemre sietett, hiszen egy nő csak jobban látja az ilyen dolgokat, mint egy férfi. A héten forgattuk le az új klipünket, ami fenomenálisra sikeredett és szerintem a rajongóink imádni fogják. 

~...~

"@Dóra_Kovács A kutyám utánozza a lányodat,
isteni tehetség, de jó tanítója volt;D
Nagyon fogtok hiányozni @Emily_Payne ! :("
"@Emily_Payne Már elindultunk hozzád búcsúzkodni drága
@Dóra_Kovács! :) Majd kicsattanunk az örömtől, de
ez látszik is a kisasszonyon! Em xx"
Minden rohamosan felgyorsul és így történhetett az, hogy eltelt az egy hét, ami azt jelenti, hogy holnap jönnek haza szívem hölgyei. Taylorral, úgy ahogy megvagyunk, de nem érzem már réges-régen azt iránta, amit még az elején. Ég és Föld, ami a két lány között van, itt gondolok Emily-re és Taylorra. Nem is tudom, hogy lehettem ennyire vak, hogy hagytam a csábításnak és elhagytam érte azt a nőt, akit tényleg teljes szívemből szeretek, aki most boldog egy "tökéletes" brit "férfival". A hét folyamán rengeteg új képet lehetett felfedezni Em twitterjén, amik vagy tőle, vagy egy bizonyos Dórától származtak. A képek láttán persze mindannyiunknak mosoly kerekedett arcára, hiszen Bellát látva megbizonyosodtunk róla, hogy minden rendben van vele. Sokat nőtt, főleg a kis hajacskája, de még mindig olyan mosolygós és vidám, mint régen volt, mielőtt elmentek. A holnappal kapcsolatban viszont megbeszéltük a fiúkkal, hogy megtiszteljük őket és mindannyian elmegyünk eléjük a repülőtérre. Persze erről nem tudnak, de Liam végre elérte, hogy Emily felvegye neki a telefont hosszas próbálkozás után. Holnap itteni idő szerint tíz órakor száll le a repülőgépük London egyik repülőterén. Persze, jön vele az újdonsült szerelme is, de nem éppen miatta megyünk ki, vagyis valamilyen szinten kíváncsi vagyok a konkurenciára. Tudom, tudom, hogy Emilyt megbántottam, de szeretném őt kiengesztelni és újra magam mellett tudni. Taylorral még nem szakítottam...MÉG!, de rajta vagyok már az ügyön, hiszen egyre elviselhetetlenebb. Folyamatosan zargat, hogy mit törődök Emilyvel, hiszen már boldog és vele kéne foglalkoznom, de nem bírom, én Emilyt szeretem és nem Taylort. Elmélkedésem ismét, mint mostanában mindig hosszasra sikeredett, így csak abból jöttem rá, hogy feküdnöm kéne, ha holnap el akarok jutni a reptérre, hogy az óra világító képernyője már jócskán tizenegyet mutatott. A fürdőbe igyekezve tusoltam le gyorsan, majd egy mozdulattal az ágyba feküdtem és álomra hajtottam a fejemet. Remélem, hogy Emily megbocsájt! - mondtam ki egy sóhaj keretében hangosan és ezzel a gondolattal szinte egyből el is aludtam.

*Emily szemszöge*
"@Emily_Payne Utolsó vacsoránk Magyarországon!
@Liam_Payne már nagyon várjuk a holnapot!
Szeretünk, és sietünk holnap. :) Em & Bella"

Utolsó nap, utolsó éjszaka, utolsó pillanatok. Pár napja hoztam el a lányomat Dóri szüleitől. Persze szégyelltem magamat, hogy rájuk hagytam a lányomat, miközben nekem kellett volna nevelnem, foglalkoznom vele, de lekötött minden, főleg Josh. Josh... teljesen felfordult minden, és már utálok vele lenni, de muszáj. Zsarol, és teljesen megbolondult. Félek elaludni mellette, félek, hogy a lányomat bántani fogja, és félek, hogy egyik este csak úgy spontán megfolyt. Volt pár kínos pillanat a "kapcsolatunk" alatt, amikor lepedő akrobatika közben kedve támadt fojtogatni. A testemen nincs olyan centiméter, ahol ne lenne zúzódás, amit Josh okozott. A mai nap is nálunk van, mivel holnap együtt indulunk haza a csodálatos és utánozhatatlan Londonba. A vacsorára várva kezdtem el a telefonomat piszkálni, amikor csöngettek az ajtón.  Josh lépett be rajta a szobapincérrel egyetemben. Az ételekkel teli kocsit betolta a szobába, majd egy kis borravalót adva neki útjára bocsájtottam. Josh, miután elment a férfi, elém lépve vadul kezdett el csókolgatni, minek következménye az lett, hogy a szám ismételten vérezni kezdett. Mit sem törődve vele, könnyeimet visszafojtva indultam el a vacsorával Bella felé, majd elé rakva ültem le vele szembe. Telefonomat a kezembe véve fotóztam le őt, majd tweeteltem ki a bátyámnak.  Amikor Bella már megvacsorázott, kivéve a kisszékből a fürdő felé igyekeztem vele. Levetkőztettem őt, de előtte az ajtót bezártam, nehogy Josh bejöjjön és hátráltasson. Gyorsan, játékosan megfürdetve a lányomat egy törölközőbe csavartam őt, majd a pizsamáját adtam rá. Készen állva indultunk meg a szoba felé, ahol az ágyba helyezve köszöntem el tőle. Nagy sóhaj kíséretében indultam ki a nappaliban ülő "barátomhoz", hogy azért egy csöppet beszélgessek vele. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és egyből felé vettem az irányt. Tekintete a mobil képernyőjére tapadt, viszont, amikor meglátta, hogy közeledek felé dühös tekintettel állt fel és sietős léptekkel közeledett felém. Egy pofon..ennyi volt, amit kaptam tőle, amitől a földre kerültem, ismét. Arcomat fogva néztem fel könnyes tekintettel a fiúra, aki a hajamnál fogva állított fel, mit sem törődve azzal, hogy pár szál hajam a kezében marad. Tekintete, amit magammal szemben találtam villámokat szórt, majd kezemet erősen megragadta. A többi folt mellett, már fel sem fog tűnni, hogy egy újabb van. Tűrtem, de csak a lányom miatt, bele haltam volna, ha vele csinált volna valamit, így tűrnöm kellett, hogy engem bántson minthogy a lányomat. 

- Mondtam, hogy ne ossz meg képeket a testvérednek! - rántott egyet a kezemen, amire felszisszentem. 
- Josh...ez fáj! - folyt végig arcomon egy könnycsepp - Csak közöltem a bátyámmal, hogy holnap megyünk haza. Ő csak a testvérem Josh! 
- Ide figyelj Emy, tudod, hogy szeretlek, de felejtsd el a nyálgépeket, rendben? Ha nem így tennéd, akkor Bellát kell bántanom. - húzódott kárörvendő mosolyra az arca. - Most pedig gyere, szórakozzunk egy kicsit az utolsó esténken is. - kapott az ölébe és a kanapé felé cipelt. 

Egyre fáradtabb és fáradtabb voltam a "szórakozása" alatt, ami most durvábbra sikeredett, mint eddig. Alvásra lett volna szükségem, de nem engedte. Amikor már csukódásra kényszerült a szemem, egy pofonnal mindig felébresztett és ezen jót kacagott. Egy óra együttlét után kielégülten dőlt a kanapéra én meg csak könnyes, piros és karikás szemekkel igyekeztem a fürdő felé a hasamat fogva. A szobába érve rögtön bezártam az ajtót, majd a zuhany alá álltam. A hasam iszonyatosan fájt, így könnyeimet útnak engedve kezdtem el sírni. A meleg víz jólesően folyt végig a testem minden szegletén, ám, amikor a tekintetemet a lefolyón távozó vízre fordítottam, meglepődve láttam, hogy az a vértől piroslik. Véreztem, véreztem és ezt ő okozta. Tudtam, hogy ez volt az eddigi legdurvább együtt létünk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire vészesre sikeredett a szórakozottsága. Törölközőbe csavarva ültem le a fürdőszoba hideg kövére és fejemet a térdemre hajtva kezdtem el sírni. 

"@Emily_Payne Izgalommal várjuk, hogy végre
otthon legyünk!:) @Liam_Payne már a repülőn
ülünk és lassan fel is szállunk!:) Hamarosan találkozunk.
Em & Bella xx"
~...~ 

A repülőn ülve várjuk, hogy végre felszálljon és újra London utcáin sétálhassak a lányommal. A tegnap esti kis sebesülésem óta minden rendben van, olyannyira, hogy meglepettségemre Josh "megengedte", hogy Liammel közöljem azt, hogy már a repülőgépen ülünk. Így a telefonomat előkapva fotóztam le az előttem ülő lányomat. A pilóta felszólított minket, hogy az övünket kapcsoljuk be, így a telefont eltéve Bellához hajoltam, majd bekötöttem őt és ezt a folyamatot magammal is elvégeztem. Másfél óra múlva már a londoni repülőtéren állva vártam, hogy Josh hozza a csomagjainkat. Tekintetemmel őt kerestem, de más ismerős alakot véltem felfedezni. A bátyám és a többiek. Mintha valami filmbe csöppentem volna úgy közelítettek felém, ami miatt mosoly kerekedett az arcomra. Bellát ölemből letéve a lábára állítottam és rögtön el is kezdett gyors léptekben Harry felé közelíteni. A levegőben megforgatta a kislányomat és szorosan magához ölelve folytatta lépteit felém. Szorosan magamhoz öleltem mindenkit, amikor az utolsó személyhez értem. Még mindig iszonyatosan helyes volt, sőt kijelenthetem, hogy helyesebb, mint volt! Arcomon ékeskedő kékeslila foltot próbáltam a hajammal leplezni, de, amikor kezét ráhelyezte akaratlanul is felszisszentem. Elsöpörve onnan a hajamat dülledtek ki a szemei. Még mielőtt szólhatott volna bármit is Josh lépett mellém. Egy erőltetett mosolyt varázsolva az arcomra mutattam be mindenkinek, majd útnak indultunk a lakásom felé. Harry tekintete dühösen kémlelte Josh-t, miközben Bellát óvóan ölelte magához. Mindössze fél óra kocsikázás és faggatás után hazaérkeztünk, hozzám. A kocsiból kiszállva indultam meg egyből a házam felé hatalmas mosollyal az arcomon. Miután a többiek is megérkeztek a nappaliba mindent letéve búcsúztam el "szerelmemtől". A csomagjaimat felkapva kértem meg a többieket, hogy várjanak meg a nappaliba, így a lépteimet meggyorsítva igyekeztem a szobám felé. Benyitva észleltem, hogy semmi sem változott, minden ugyan úgy van, ahogy régen hagytam. Az ajtót becsukva tettem le a bőröndöt az ágyra, majd gyorsan a szennyes-tartóba dobáltam a ruháinkat. A szobába visszaérve az ágyon ült lehajtott fejjel. Megtorpantam, mivel nem számítottam rá, hogy pont ő fog feljönni hozzám a történtek után. Az ajtófélfának dőlve néztem rá és kezeimet a mellkasom előtt összefontam. Egy sóhaj keretében állt fel, majd lépteit felém indította. Pár lépés és már előttem állt. Nagyot szippantva a levegőből áramlott be jól megszokott illata az orromon. Semmit sem mondott, csak a kezemet megfogta és cirógatni kezdte. Arcom elől a fülem mögé tűrte a tincset, hogy láthatóbbá váljon számára a Josh által kapott zúzódás. Egy sóhaj hagyta el a száját, majd kezét óvatosan a foltra tette és szemeivel az enyémet kezdte el kémlelni.

- Mi ez a folt Emily? Bántott? - szólalt meg végre, de köpni nyelni nem tudtam.

14 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Igyekszem! :*

      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  2. most mondom hogy NEEEEEM bírok ki egy hetet..ez kínzás!:(
    szívem szerint kinyirnám Josh-t..sőt..hogy mer megütni egy nőt? és még Bellust is képes lenne..uristen..remélem Harry dráha ellátja a baját..;) x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ha úgy vesszük Emily sorsát rendesen megnehezítettem, nagyon sajnálom szegényt, de a fejemben ezek a gondolatok születtek meg róla.
      Remélem én is, hogy Harry majd azért talán-talán közbelép ;)

      Köszi, hogy írtál! :)
      sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  3. Imádom nagyon nagyon nagyon várom a következő részeket. És a II. Évadot. Főleg az tetszik hogy bele élhetem magam és még a nevem ks passzol hozzá.:D Hamar kövit! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, annyira örülök, hogy tetszik!:) Ez a legnagyobb öröm számomra, de komolyan!
      Igyekszem minél előbb hozni a részeket!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  4. remélem Josht elüti egy busz..vagy egy akármi.. fuuuh tiszta ideges lettem tőlee... de nagyon jó lett :)siess a köviveel *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDDDD Akaratlanul is, de felnevettem :DDD
      Szerintem ezen még egy ideig kacagni fogok :)
      Sietek a következővel, amilyen gyorsan csak tudok.
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  5. hogy lehet itt abbahagyni ? :D Az a Josh, meg bekaphatja ! -.- Siess a kövivel ! *-* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek drága :* <3
      Köszönöm, hogy írtál!:) ::*
      Sok sok puszii , Wh ite :*

      Törlés
  6. :-* imádoooom <3 Josh egy hülye f@sz...grrr..:@ köviit *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!!:)
      Látom senkinek sem lesz szíve választottja a Josh által megformált karakter:DD (mondjuk megértem!)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  7. http://onedirectionesarettegeshaza.blogspot.hu/
    nézz be itt is vár rád egy díj:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szépen köszönöm :))
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés