2013. január 25., péntek

34. Rossz emlékek

Aloha!:) Egy hét elteltével meghoztam hát a 34. részt!:) Nagyon úgy festett a dolog, hogy nem tudom feltenni, de még is sikerült és nekiláttam. A jó időjárásnak köszönhetően (meg persze a beteg osztálytársaknak, tanároknak) 'enyhe' torokgyulladásom van, ami azt jelenti, hogy nehezemre esik még az ivás is és ehhez hozzá társul egy kellemes kis láz is. Imádok beteg lenni, imádom a telet! Remélem éreztétek az iróniát. Nehéz heten mentem keresztül, iszonyatosan kimerített, de nem akarok többet panaszkodni, csak jó olvasást kívánni nektek!  Még így végszóként megjegyezném, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjakat illetve köszöntöm a blogomon az új feliratkozókat! Legalább van valami öröm is ezen a héten!:) Azért ma hoztam, mert sikerült befejeznem   így legalább hétvégén ki tudom pihenni a betegséget(: Vigyázzatok magatokra, jó pihenést a hétvégére!:) 

Have a nice day,
Wh ite!:)

„Ha nem akadályozod meg,
 hogy más rossz dolgokat cselekedjen,
akkor te is legalább annyira rosszat teszel."

*Eleanor szemszöge*

Emilyvel közöltük a tervünket miszerint hétvégén egy bulit csinálunk a tiszteletére. Már Saraval mindent megbeszéltünk szombati nappal kapcsolatban, miszerint ő vigyáz a kicsi Bellára azon az estén. Nem mintha a nyakunkon lenne, mert imádjuk őt, csak a hangos zene miatt nem tudna eltölteni egy nyugodt éjszakát. Sara még a nappaliban számon kérte Emily-t, hiszen arcán egy kékeslilás folt ékeskedett. A barátnőm mit sem törődve azzal, hogy átlátszó a kifogása csak annyit mondott, hogy elesett és az asztalba beverte. A mai nap történésein gondolkodom immáron otthon Louissal az ágyban. Akaratom ellenére is visszagondolok a régi időkre, amikor rossz társaságba keveredtem. Ebből a társaságból hál istennek kijutottam, hála Louisnak. Észre sem vettem, hogy Louis szólongat és az arcomról lefolyó könnyeket törli le. Borzasztó, annál nincs rosszabb, ha egy lányt bántalmaz a barátja, csupán azért, mert neki ez egy jó szórakozás.

- Hé, El! Eleanor! - rázott meg egy kicsit, amire feleszméltem - Mi a baj szépségem? - nézett bele aggódó kék szemeivel az enyémbe.
- Bántja! - kezdett el a szemem jobban könnyezni - Louis, bántja az a vadállat! Nem asztalba ütötte be az arcát, a kezén is voltak zúzódások, amiket próbált elrejteni.
- Shh! Eleanor nyugi! - ölelt szorosan magához - Nekem nem úgy tűnt, hogy Josh "vadállat" lenne - formált ujjaival a levegőben macskakörmöt - Nem hiszem, hogy bántaná. Szeretik egymást El!
- Louis...Amikor... - nyeltem egy nagyot - amikor engem megismertél, gondoltad volna, hogy mit tesznek velem? - hallgattam el és szemeit fürkésztem - Nem, ugye? Ilyenkor a lányokat elvakítja a szerelem és képesek hazudni, a miatt csak azt mondogatva, hogy, majd megváltozik. Csak egy hiba van! Az ilyenek nem változnak meg! - sóhajtottam - Emily nem szereti őt, de nem tudom, hogy miért van vele akkor.
- El, tudom mi történt veled régen, de annak már vége! Bármennyire is nehéz próbáld meg elfelejteni. - simított végig az arcomon egy mosoly keretében - Most már itt vagyok neked én! - mosolyodott el - Örökre! Most viszont próbálj meg aludni. Jó éjszakát szépség. - nyomott egy csókot ajkaimra, majd a lámpát lekapcsolva ölelte át derekamat.

~...~

Egész este semmit sem aludtam, így történhetett az, hogy már reggel hétkor semmit sem tudtam magammal kezdeni. Óvatosan lefejtettem magamról a mellettem édesen szuszogó fiú kezét és egy pulcsival és farmerral a fürdőbe igyekeztem. Felkaptam magamra a ruháimat, majd a hajamat kifésültem és egy egyszerű sminket vittem fel magamra. A tükörbe nézve a régi Eleanor köszöntött vissza, karikás meggyötört szemekkel. Arcomon a boldogság leheletnyi jelét sem lehetett érzékelni, pedig magam mellett tudhattam egy rendes fiút, aki mindent megtesz értem, szeret, törődik velem, csak egy probléma volt. A legjobb barátnőmmel ugyan azt csinálják, mint anno velem és ezt nem nézhetem tétlenül. Rajtam segítettek, pont időben, de, ha én nem lépek ez ügyben semmit, lehet késő lesz. Észre sem vettem, de pár csepp sós könny folyt végig az arcomon. Letörölve azokat indultam meg a szoba felé, ahol a táskámat felkaptam, majd a lépcsőn leindulva az ajtó elé értem. A kocsi kulcsot elvettem a helyéről, majd magam mögött bezárva az ajtót indultam meg a jármű felé. Beültem a vezetőülésre, majd a kulcsokat a zárba helyezve zúgott fel a motor erőteljes hangja. Mindössze tíz perc alatt ott is voltam Emily háza előtt. A ház ablakai nem nyújtottak rálátást az éppen adott szobára, így mit sem törődve vele, hogy lehet, hogy még alszik az ajtó felé igyekeztem, ahol csöngettem dörömböltem. Hirtelen az ajtó kicsapódott és Emily fáradt tekintetével találtam magamat szemben. A nappali felé indultam, ahol leültem a kanapéra és vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Leült mellém és tekintetem végig futott rajta. Szörnyülködve néztem, hogy lába, amit most semmi sem takart foltokkal van tele.

- Emily...bántott? - néztem rá, majd ismételten végig néztem rajta - Nehogy azt mondd, hogy ezeket is az asztal okozta! - mutattam rá a combján lévő foltokra.
- El - nevetett fel - tudod, milyen két-ballábas vagyok.
- A többieket lehet, hogy át tudod verni, de engem nem! - nézetem rá gyanakvó tekintettel.
- Jaj, Eleanor - sóhajtott egy nagyot.
- Szóval? Mi történt Magyarországon igazándiból? - kulcsoltam össze kezeimet a mellkasom előtt.
- Akármennyire is szeretném elmondani nem lehet! Értsd meg El, ezzel csak neked meg Bellának ártanék! - kezdett el könnyezni a szeme.
- Találunk rá megoldást! Em, ez nem mehet így tudod jól. - simogattam meg a kezét - Kérlek, bízz bennem! Semmi bajunk nem lesz Bellával! Tartom a számat! 
- Minden a második napon kezdődött - sóhajtott fel - Dórival nagyon jól kijöttem és azért döntöttem úgy, hogy megbízok benne. Félreértés ne essék, nem az ő hibája ez, remek barátra leltem benne. Érkezésem másnapján elmentünk egy szórakozóhelyre, ami híres a fiatalok körében. Remekül elvoltunk táncoltunk, rengeteg férfi jött oda és beszélgetett velünk, persze én ezt nem értettem. Dórit egyszer csak elvesztettem magam mellől, de láttam, hogy egy férfival nagyon jól elvan ezért jutottam arra a döntésre, hogy odamegyek a bárpulthoz és iszok még valamit. Már egy ideje ülhettem ott a koktélomat szürcsölgetve, amikor megjelent ő... - nyelt egy nagyot és szavai elakadtak - Azt hittem, hogy ő is magyar, csak kiválóan tud angolul, de később, amikor már vagy egy órája táncoltunk megkérdezte, hogy hol lakom. Mit sem sejtve elmondtam neki, hogy Londonban, mire ő felnevetett és közölte velem, hogy ő is onnan valósi, csak a vizsgák által okozott fáradalmait piheni ki. Dórit már sehol sem láttam, így elköszöntem Josh-tól, majd elindultam, de jött utánam. Akkor még boldog voltam, hogy így törődött velem, kedves volt. Hazakísért, majd megbeszéltük, hogy találkozunk még. Másnap hívott és jött velünk várost nézni. Nagyon kedves volt velünk, Bellát is szerette. Ám, az egyik este, amikor Dóritól jöttem el, már ott várt a ház előtt. Beszálltam a kocsiba, hiszen semmi okom nem volt aggodalmaskodni, de, amikor nem arra mentünk, amerre kellett volna kissé pánikba estem.

~ Josh, nem erre van a hotel. - nevettem fel kínosan, miközben a fiú tekintetét kémleltem
~ Megmutatom, hogy én hol lakom, mit szólsz? - húzódott arca mosolyra, közben keze a combomon egyre feljebb vándorolt.
~ Nyisd ki az ajtót! Most! - kiáltottam és a kilincs után nyúltam, mindhiába. Egy sikátorban voltunk immáron, távol mindenkitől, távol a civilizációtól, akik esetleg meghallhatták volna, hogy segítségre van szükségem.
~ Nyugodj meg szépségem! Ha tűröd nem lesz semmi bajod. - hajolt oda hozzám, majd a pólóm alá akarta bevezetni a kezét.
~ Hagyj békén! - vágtam pofon, mire kezeimet erősen lefogta.
~ Rossz kislány! Még egy ilyen és nem leszek ennyire elnéző. - nevetett fel és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
~ Kérlek Josh! Hagyjál! - kezdtem el sírni. Rugdostam, ahogy csak tudtam és ekkor történt az, hogy ágyékon találtam. 
~ Te rohadt kis k*rva! - vágott pofon, amire még a szám is elkezdett vérezni. A fejemet az üvegbe nyomta, ami sajgott a fájdalomtól. Könnyeim csak folytak megállíthatatlanul, majd arra lettem figyelmes, hogy a pólómat, ahogy volt letépte rólam. A gatyámat kezdte el kigombolni, én könyörögtem neki, ami még jobban csak arra biztatta, hogy csinálja.
~ Könyörgöm, engedj el! - remegtem, annyira sírtam, de nem törődött vele, csak csókolgatta minden egyes porcikámat.
~ Emy, ha még egy szó jön ki ezen a csinos kis szádon, akkor bántanom kell téged és... - húzódott mosolyra a szája - Bellát is. - nézett mélyen a szemembe és letörölte arcomról a könnyeket ~ Annyira nem rossz, élvezd! Vagy a kis sztárocskád ennyire rosszul csinálta, hogy nem szoktál hozzá ezekhez? 

- Még aznap este magáévá tett. Majdnem megfojtott, annyira benne volt a játékában. Már homályosult minden, amikor elengedett és egy elégedett mosoly kerekedett az arcára. Közölte, hogy ez most már örökre így lesz, ha nem akkor... - nyelt egy nagyot - bántani fogja Bellát és a szeretteimet. Ezért kell tűrnöm, mert tudom milyen El. Ezerszer halnék meg inkább én, minthogy a lányomat bántsa vagy titeket! - nézett mélyen a szemembe, amiben már könny ült.
- Em... találunk rá valami megoldást. Csak lehet, csak van ... - kezdtem bele, de félbeszakított. 
- Egy megoldás van rá csak... - sóhajtott - a halál, de nem adom meg neki azt az örömöt. Tűröm, ameddig tudom. - mosolyodott el - A lányom miatt. 

"Édesen alszik a királylány!:)
@Louis_Tomlinson ne aggódj
csak meglátogattam a csajokat! :) El xx'
Könnyes szemmel néztem végig a lányon, aki felállt és a lépcső felé vette az irányt. Elgondolkodtam a történteken, ami velem történt régen, és, ami most vele. Ténylegesen is arra jutottam, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint gondoltam. Amit velem tettek, fele ennyire nem volt súlyos, mint, amit most Emilyvel csinál Josh. Gondolkodásomból Em zökkentett ki egy csöppséggel a kezében. Bellát óvatosan az ölembe helyezte, majd egy mosollyal az arcán ült le mellém. A kislány, aki jövőhéten lesz egy éves, rohamos iramban növekszik és fejlődik. Puha arcocskáját simogatva vettem észre, hogy mély álomba szenderült, így óvatosan a kanapéra helyezve indultunk meg a konyha felé Emilyvel, de előtte lefotóztam Bellust és Louissal közöltem, hogy hol is vagyok pontosan. Ahogy kitettem Louis adatlapjára a képet a telefonom hangja csendült fel. Sietősen vettem fel, nehogy Bellát felébresszem. 

- El, már annyira aggódtam! - szólt bele izgatott hangon Louis.
- Ne haragudj Louis, nem volt szívem felkelteni téged! - sóhajtottam - Átjöttem beszélgetni Emilyvel. 
- Arról, amiről tegnap este beszéltünk?
- Igen. - nyeltem egy nagyot. 
- És megtudtál valamit? - érdeklődött, de hallottam a hangján az aggodalmat. 
- Nem, igazad volt, félreértettem a dolgokat. - néztem a konyhában álló Emily-t, aki tekintetével engem kémlelt.
- Fél óra múlva gyertek Harry-hez. Tartunk egy kis összejövetelt. Hívd Emily-t és Bellát is!

*Emily szemszöge*

Aggodalmasan vizslattam a barátnőm tekintetét, majd fellélegeztem, amikor kimondta a számomra megfelelő választ Louisnak. Örültem, hogy nem mondta el viszont emiatt kellett a barátjának hazudnia. Még egy percig beszélgethettek, majd letette a telefont és egy mosollyal az arcán indult meg felém.

- Öltözz, indulunk! - mosolygott még mindig.
- Hova? - kérdeztem értetlen arckifejezéssel.
- Az legyen meglepetés! Pakolj be Bellának fürdőruhát, mert gondolom, így nem akarsz medencézni. - mutatott a foltjaimra, majd elindult a nappaliba, ahol a lányom már ülve figyelt minket.

Felvettem az ölembe a lányomat, majd elindultam vele a szobám felé. Gyorsan lefürdettem őt, majd alaposan megtörölve adtam rá egy kis ruhácskát. Bepakoltam egy táskába törölközőt és fürdőruhát a számára, majd a játékai közé téve őt kezdtem el én is készülődni. Egy pulcsit kaptam magamra, amit még karácsonyra Harry-től kaptam egy hozzá illő farmert és egy fehér converse cipőt. A fürdőbe gyorsan kifésültem a hajamat, majd egy alap sminket varázsoltam az arcomra. A szobába visszasietve vettem fel a táskámat és a lányomat, majd elindultam a nappaliban várakozó Eleanorhoz. Mosollyal az arcán állt fel a kanapéról és indult meg felénk.

~...~ 

Az utat hamar megtettük és, amikor megláttam, hogy hova is hozott valójában a lélegzetem is elállt. Az ajtó előtt állva vártuk, hogy ajtót nyissanak, amikor is szembe találtam magamat a szőke lánnyal. Döbbenten néztem Eleanorra, akinek tekintete ugyan azt sugallta, mint nekem. Egy mosolyt arcomra varázsolva köszöntem neki, majd mellette sietősen bementem a házba. A nappaliba érve ismerős hangokra lettem figyelmes.

- Emily! Istenem, de rég láttalak titeket! - rohant oda Gemma és kezemből kivette a kislányomat.
- Sziasztok! - köszöntem egy mosollyal az arcomon, majd cipőmet levéve indultam meg feléjük.
- Szia, Anne! - léptem Harry anyukája elé, aki egy öleléssel köszöntött.
- Szia, drágám! - ölelt át szorosan - Nagyon sajnálom kincsem! - súgta a fülembe. 
- Nincs mit Anne! - mosolyodtam el, majd megsimítottam a hátát.
- Szia, Taylor vagyok! - jött oda a lány és végigmért. 
- Már találkoztunk! - mosolyodtam rá, de elfogadtam jobbját
- Mókuskám! - futott oda Louis - Hoztatok fürdőruhát?  - ölelt át szorosan és megpörgetett a levegőben
- Bellának hoztam, de nem éreztem jól magamat, azt hiszem kicsit megfáztam, ezért nem hoztam. - néztem boci szemekkel a fiúra 
- Akkor mire várunk még? - kiáltott fel - Felöltözteted Bellát, vagy csináljuk mi? 
- Megoldom én Louis! Ti addig menjetek ki, majd viszem utánatok. - indultam meg a lányom felé.

Kivettem Gemma kezeiből Bellát, majd az emelet felé igyekeztem. Már jól tudtam, hogy merre kell menni, így jutottam be Harry szobájába. Gyors léptekkel igyekeztem az ágya felé, közben nagyot szippantottam a levegőből, ami az ő illatával volt tele. Bellát letettem az ágyra, majd a cipőjét kezdtem el levenni róla. Szép játékosan átöltöztettem őt, majd mellkasomhoz vontam és egy szeretettel teli puszit nyomtam az arcára. Harry asztala felé igyekeztem, ahol felfedeztem egy képet Belláról és rólam. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.

- Hiányoztok neki! - szólalt meg valaki a hátam mögül. Lányommal a kezemben fordultam meg és Anne mosolygós arcát találtam meg az ajtó előtt. 
- Csak Bella. - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a kislányom fejére.
- Hidd el, te is! - csukta be maga mögött az ajtót, majd elindult felém. Leült az ágyra és megpaskolta maga mellett a helyet, így jelezve, hogy üljek le. - Amikor elmentetek... - sóhajtott - Minden nap felhívott és magát okolta mindenért, persze jogosan. Tudom, hogy rosszul cselekedett Em, de szeret. Ahogy ezzel a lánnyal viselkedik, lehet látni, hogy nem szerelemből van már vele együtt. Meg kell, hogy valljam, nem szimpatikus nekem, de elfogadom, mert Harry is elfogadja. Viszont azt tudnod kell, hogy becsüllek azért, hogy visszajöttél és megbocsátottál neki. - mosolyodott el, majd megsimította az arcomat. 
- Megbocsátottam neki, mivel a barátom, de semmi többet nem akarok tőle. - mosolyodtam el, majd felálltam és elindultam az ajtó felé Bellával a kezembe.
- Te is tudod, hogy ez hazugság. - szólt utánam.

"Medencézés a sztárokkal!
@Emily_Payne végre velünk! <3 :)
@Harry_Styles vigyázz Bellára! "
Az ajtón kilépve nagy sóhaj kíséretében indultam el a lépcsőn egészen a nappaliig, majd az onnan nyíló medence felé vettem az irányt, ahol már a fiúk és Eleanor úszkáltak. Mosollyal az arcomon mentem közelebb, amit ők is észrevettek, így mindannyian a medence szélén könyököltek. Belláról levettem a törölközőt és letettem a földre. Kezemet megfogva indult el Harry felé, aki kezébe véve emelte óvatosan bele a vízbe. Bella egy kacajjal fogadta a cselekedetét, majd Eleanor jött ki a vízből és ült le mellém a kinti kanapéra. Egy törölközőt csavart maga köré, de még így is látszott a haján lefolyó víz. A telefonját előkapva fotózta le Harry nyakában lévő lányomat. Percek múlva a telefonom pittyegésére lettem figyelmes, ami jelezte, hogy twitteren valaki megjelölt. Mosolyogva néztem a képernyőmön megjelenő képet. A mellettem ülő Gemma és a később csatlakozó Anne is vigyorogva figyelték, ahogy Harry a kislányommal játszik. Ezt a boldog pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Rémült tekintettel emeltem a fülem mellé, miközben El felé tekintettem. Egy nagyot nyeltem és sóhajtottam, majd elindultam a nappali felé. 

~...~ 

Tíz perc hosszas telefonbeszélgetés után indultam vissza a többiekhez, ahol Eleanor aggódó tekintettel várt rám. Mosollyal az arcomon indultam meg a lány felé, aki már sejthette, hogy nagy baj van. Leültem mellé, majd kezemet az övére helyeztem és közelebb hajoltam a füléhez.

- Szeretnék kérni egy nagy szívességet! - sóhajtottam.
- Vigyázunk rá. - szorította meg a kezemet, majd egy biztató mosolyt küldött felém.
- Köszönöm szépen El! - öleltem meg, majd felálltam.
- Vigyázz magadra! Holnap átviszem reggel Bellát. 
- Rendben! - mosolyodtam el - Fiúk, lányok mennem kell! Majd találkozunk valamikor. - intettem nekik.
- És Bella? - nézett rám értetlenül Harry - Ma Eleanornál alszik. - sóhajtottam egy nagyot. 
- Holnap koncert! Ne felejtsd el kiscsillag! Holnap után meg party hard! - nevetett fel Louis. 
- Rendben Loui! De most megyek, sziasztok! - indultam el a nappali felé, ahol felvettem a cipőmet, majd táskámat felkapva indultam el.

Gyors léptekkel szeltem az utat, amikor befordultam a házamhoz. Az ajtónál megpillantottam őt. Dühös tekintete vizslatott végig a testemen és kezét már most ökölbe szorította. Egy nagyot nyeltem, majd kulcsomat kivéve a zsebemből az ajtóba dugtam és kinyitottam azt. Miután bement előttem magam mögött becsuktam az ajtót és hirtelen minden elsötétült. 

12 megjegyzés:

  1. Imádom mint mindegyiket! Csak békülnének már ki igazából! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A te hozzászólásaid után mindig mosolyognom kell a múltkori komid miatt!:')
      Örülök, hogy tetszik,ez ad nekem egy löketet,hogy nem szúrom el :)
      Hamarosan kibékülnek!:)
      Köszi, hogy írtál, puszi Wh ite :*

      Törlés
  2. Óh az a szerencsétlen buzi :@ de utálom -.- remélem Harry csinál valamit *-* hamar a kövit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom ezeket a komikat!:D
      Reméljük a legjobbakat, hogy Em megússza ;)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  3. okéé..szeretnék egy meglepi részt sűrgősen:DDD

    VálaszTörlés
  4. sdajhfbbbdzzsioa ez de jó lett és fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú josh basszus én kinyírom azt a gyereket -.-" am a rész tényleg jó lett várom a kövit +.+.
    And xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindenki úgy van vele, hogy ki akarja nyírni Josh-t :D
      Örülök, hogy tetszett, még jobban, hogy írtál!
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  5. Ez.. wááá *-* Tiszta alkonyatos.:DD remélem Josh MAX. 2 rés után eltűnik ! :@@ És mi az h. Em semmit nem akar Harry-től ??! :OO De am nagyon jó lett siess a kövivel ! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noncsi,noncsi :')<3
      Alkonyatos?:D Pedig nem gondoltam az alkonyatra, koppintani sem akartam :D
      Josh hamarosan eltűnik;)
      Köszi,hogy írtál drága!:)
      Millió puszi, Wh ite :*

      Törlés
  6. naagyon jó!! annyia jól írisz!! :) várom nagyon a következő réészt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi!:) (legjobb barátnőmnek is ez a neve, Zsófi)
      Annyira örülök, hogy tetszik!:)
      Annyira jól írsz-től még annyira távol vagyok,mint mi japántól :) Még fejlődnöm kell, főleg, hogy most nagy olvasási lázban vagyok:) Azért nagyon nagyon köszönöm!!!
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sk-sok puszi,Wh ite :*

      Törlés