2013. január 27., vasárnap

35. You promise?


Hello everybody!:) Hát, egy hete nem gondoltam volna, hogy megint egy kis 'meglepetés' részt fogok kirakni az oldalamra, de ez teljesen már, mondhatni egy kis kiengesztelés a jövőre nézve. Fogalmam sincs, hogy meddig leszek távol, túl az óperencián, de sietek vissza, ahogy csak tudok, de ez nem tőlem függ, sajnos. Amint lehetőségem lesz, telefonról majd nyomon követem a fejleményeket itt, de azt ti is beláthatjátok, hogy onnan képtelen lennék egy fejezetet megírni, macerás lenne, mondjuk tőlem az sem lenne meglepő. Remélem tetszeni fog a fejezet, alakulnak benne a dolgok, viszont lassan elérkezünk a II. évad megnyitásához, azonban kicsit keresztbe tettem a számításaimnak és elhúztam a történetet. Ne aggódjatok ez nem baj, csak nem úgy fog kezdődni a második évad, mint ahogy elterveztem. Szó mi szó! Még egyszer nagyon sajnálom, ha sokat kell várnotok, de majd valahogy megoldom a problémát, vagy utána kaptok esetlek dupla részt!:) Fájó búcsúk közepette kívánok nektek jó olvasást, és a mai napra még sok-sok pihenést!
 
Jobbra hát! Előre...In-dulj! (mintha csak a tesitanáromat hallanám)
Sziasztok! Minden jót a továbbiakra!:)
 
Have a nice day,
Wh ite :* 
"A végén minden jóra fordul;
 így hát ha még nem oké minden,
akkor tudd, nincs is itt a vége"


A földön feküdtem, amikor magamhoz tértem. Orromból folyt a vér és a fejem iszonyatosan fájt. Lassan felálltam, amiben az ajtó kilincse segített. Nem egyszer szédültem meg, így biztos támasztékom az ajtó volt. Fejemet fogva néztem körbe, amikor a hajamnál fogva rángatott fel valaki a lépcsőn. Josh dühösen lihegett a nyakamba. Az ajtót kinyitotta, majd az ágyamra dobott. A csuklómat erősen megfogta és a derekamra ült, így is akadályozva azt, hogy bármit is csinálhassak. Szikrákat szóró tekintettel figyelte arcomat, majd kezét kezdte el emelni.

- Josh! Szívem... - kezdtem el mondani a hazugságokat, hogy megnyugodjon - Ne haragudj! - néztem rá immáron könnyes szemekkel.
- Emy...megbeszéltünk valamit és te megint megszegted. Mit mondtam? - szorította össze arcomat.
- Azt, hogy szakítsam meg a kapcsolatot a nyálgépekkel! - szipogtam - de Josh, a bátyám és az én barátaim is. Ha megismernéd őket... - néztem rá - talán megkedvelnéd őket! Holnap lesz egy koncert, gyere el velem! - mosolyodtam el.
- Hmm... - nyalta meg az ajkaimat - Rendben van! - engedett a szorításán, majd felállt - Most menj, mosakodj meg. Szarul nézel ki. - indult el az ajtó felé - Most sajnos mennem kell, majd írd meg a címet és ott találkozunk. - mosolyodott el, majd kilépett a szobám ajtaján.

Az ajtót becsuktam és ezzel egyetemben be is zártam. Az ajtó mentén csúsztam le sírva és ültem le a földre. Nem tudom mennyi ideig sírhattam és nézhettem magam elé, amikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Mit sem törődve vele indultam el a fürdő felé, ahol a tükörbe nézve szörnyülködve néztem meg a nemrég szerzett sebeimet. Már nem fájt, hozzászoktam ahhoz, hogy ezt csinálják velem és őszintén örültem, hogy ennyivel megúsztam a mai napot. A kád felé lépkedve engedtem bele forró vizet. Levettem a ruháimat és a szennyes-kosárba dobtam, majd a meleg vízbe léptem bele óvatosan. A kádba leültem és a szememet behunyva merültem a víz alá. Levegő hiányában tértem csak vissza a víz alól, ami most megnyugvást nyújtott számomra. Tusfürdővel leptem el az egész testemet, majd alaposan lemosva azt engedtem ki a kádból a már jócskán kihűlt vizet. Törölköző után nyúlva fedtem be a testemet, majd a hajamat is belecsavartam egybe. A fürdőből kilépve indultam meg a telefonom irányába, ami több mint húsz nem fogadott hívást mutatott. A neveket csak úgy görgettem le, amikor a csengő hangja zavart meg. A szobám ajtaját óvatosan kinyitva, halkan lépkedtem le a lépcsőn. A szuszogásom hallatszott csak és a csengő hangos moraja. Azonban ekkor egy ismerős hangot véltem felfedezni.

- Emily, én vagyok az Harry! Nyisd ki, aggódok érted! - csendült fel hangja, mire futni kezdtem és szinte feltéptem az ajtót.
- Harry! - ugrottam karjaiba, majd behúztam az ajtón.

El sem tudjátok képzelni mennyire, de mennyire jólesett most a jelenléte. Az ajtót maga mögött becsukva simított végig a hátamon. Mellkasába fúrtam a fejemet és nagyot szippantottam a jól megszokott illatából. Mellkasa fel le mozgott, de egyre csak lassult, így tudatva velem, hogy kezd megnyugodni. Még egy utolsót szippantva illatából emeltem el fejemet a mellkasától és néztem bele igéző zöld szemeibe. Egy mosolyt küldtem felé, de arca még mindig komoly volt és választ akart. Keze még mindig a derekamat ölelte át, míg enyém a mellkasán pihent. Még mindig egymás szemeit fürkésztük, amikor arra lettem figyelmes, hogy ölébe kapott és így indult fel velem a lépcsőn. A szobám ajtaján belépve indult meg velem az ágy felé, ahova óvatosan tett le, mintha egy törékeny porcelán lennék. Leült mellém és a kezünket összekulcsolva nézett ismét a szemembe.

- Itt járt, igaz? - csendült fel rekedtes hangja.
- Ki? - kérdésére kérdéssel feleltem.
- Ne csináld Em! Miért játszod a hülyét? Nézz magadon végig könyörgöm! A szádról lerí, hogy valami történt.
- Elestem fürdés közben. - vontam meg a vállamat, majd kezéért nyúltam - Emlékszel mit mondtál tegnap? Ha valami baj lenne, hívnálak, hidd el! - mosolyogtam rá - De minden a legnagyobb rendben van Harry!
- Csak azt tudnám meg miért hazudsz! - sóhajtott - Még mindig áll az ajánlat, ezt ne felejtsd el! Tudok valamiben most segíteni?
- Maradj itt! - szaladt ki a számon, mire szemei elkerekedtek.
- Azt akarod, hogy töltsem veled az éjszakát?
- Igen! - erősítettem meg a fejemmel is a szavamat - Mármint csak akkor, ha nem nagy gond, meg Taylor nem lesz emiatt féltékeny.
- Nem gond és nem lesz! - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Gyorsan felálltam az ágyról, majd egy pólót és egy cicagatyát kikapva a szekrényemből indultam el a fürdőszoba felé. Gyorsan magamra kaptam a pizsamámat és egy gyors tükörbenézés után indultam ki az ágyamban fekvő Harry felé. Mosollyal az arcán nézett végig rajtam, majd ajkába harapva nyugtázta a dolgot. Egy hangos sóhaj kíséretében indultam el felé, majd befeküdtem mellé. Alaposan betakart, majd mellkasára vont. A hajamat kezdte el simogatni és néha-néha az arcomon ékeskedő lilás folton simított át.

- Tudod... - törte meg a csendet - még mindig nagyon jól kiemeli a fenekedet a cicagatya.
- Tudod... - ismételtem meg - semmit sem változtál - kuncogtam fel, miközben szemit vizslattam.
- Jól láttam, hogy ma a tőlem kapott pulcsit viselted? 
- Jól láttad! - mosolyodtam el, majd fejemet visszatettem mellkasára. 

~...~

Reggel a szememet kinyitva észleltem, hogy nincs mellettem az ágyban senki. Mit sem sejtve indultam le a nappaliba, majd a konyhába ahonnan zaj szűrődött ki. Az ajtófélfának nekidőlve néztem, ahogy a fiú, akiért egykoron dobogott a szívem, most a reggelivel próbálkozik. De mit is áltatom magamat? Még mindig ugyan olyan szerelemmel szeretem őt, mint régen. Testén végigtekintve gondoltam vissza a régi együttlétünkre, arra a bizonyos estére, amikor kibékültünk. Amikor mindig meglátott forró csókkal üdvözölt és karjaiba zárt, nehogy valaki elvigyen mellőle. A hangjára, ami reggelente mindig rekedtesen szólt hozzám, amibe mindig beleremegtem, a hang, ami minden egyes szavával fel tudott vidítani. A fiú, aki egykoron az enyém volt, akiért mindent megtettem volna és most mindent elvesztettem, ami az enyém volt belőle. 

- Mióta állsz itt? - zökkentett ki gondolkodásomból.
- Egy perce! - vágtam rá, majd egy mosolyt küldtem felé. - Miért nem keltettél fel? 
- Olyan édesen aludtál, nem volt szívem! - lépett elém, majd eltűrt egy tincset a fülem mögé. - Kezd gyógyulni. - simított át a Josh által szerzett seben. 

Egymás szemét kémleltük, keze még mindig az arcomon pihent meg, amikor egyre csak közeledett arca az enyémhez. Szememet behunytam és abban a pillanatban éreztem meg puha ajkait az enyémen. Kezét hátravezette a tarkómra, majd a hajamba túrt és közelebb vont magához. Nyelve bebocsájtást kért az enyémhez, amit meg is kapott. Egyik kezem a nyakát ölelte át, míg a másik vadul túrta a haját. Fogalmam sincs mi ütött belénk akkor, abban a percben, de tetszett és jól esett. Annyi durvaság után végre kaptam egy kis gyengeséget, amit nem szabadott volna. Szemeim kipattantak és Harry mellkasára vezettem kezeimet, így toltam el magamtól. Zihálva néztem bele szemeibe, majd egy kövér sóhaj hagyta el a számat. 

- Ne haragudj Emily! - nyúlt a kezem felé - Nem kellett volna! Én csak... - szólalt meg ismét, de ujjamat az ajkaira helyeztem.
- Shh - csuktam be a szememet - Maradjon kettőnk között. Hirtelen felindulás volt, ennyi az egész. - sóhajtottam egy nagyot 
- Nem inkább vonzalom? - húzta fel a szemöldökét és mélyen a szemembe nézett
- Részedről lehet Harry - csuktam be a szememet, a szívem szakadt meg, amint ezt a három egyszerű szócskát kiejtettem - A mai koncertre jön velem Josh is - sóhajtottam egy nagyot - kérlek, kerülj.
- Ha így akarod, akkor kerüllek. - engedte el a kezemet és egyenesen a nappali felé indult meg.
- Nem azért kérem ezt, mert nem akarok veled lenni, csak azért, mert Josh...tudod, nagyon féltékeny.
- Sejtettem. - mosolyodott el - Em tudd, bármi is van én, megvédelek! - vette le a fogasról a kabátját.
- Ígéred? - indultam meg felé.
- Ígérem! - ölelt át szorosan, majd a kilincs után nyúlt - Siessetek! - nyitotta ki az ajtót, ami előtt egy döbbent szempár állt.
- Szia El! - köszönt neki egy vigyorral az arcán Harry, majd kilépet az ajtón és már csak azt hallottam, hogy kocsijával elhajt.

Eleanor a kezében a kislányommal, hatalmas mosollyal az arcán lépkedett be a nappaliba, majd foglalt helyet a kanapén. Bellát a kezéből kivéve intettem neki, hogy kövessen minket a szobába, ami nem volt jó ötlet. El-nek az arcán döbbenet rajzolódott ki a 'használt' ágy láttán. Szememet megforgatva pillantottam rá, majd a szekrényből kivéve Bellának egy kis ruhát kezdtem el öltöztetni. Közben El a ruhatáramat végignézve vett elő egy elég elegáns ruhát, amit még régebben tőle kaptam. A ruhámat felvettem, majd egy hozzá illő cipőt és fülbevalót is. Egy vállnál szegecses kabátot választottunk ki az öltözékhez, majd El a hajamat ízlésesen elkészítette. Hosszú barna hajam göndör fürtökben helyezkedett el a vállamon, míg arcomon egy egyszerű smink ékeskedett. Eleanor nagyon értett az ilyenekhez és magához képest nagyon gyorsan elkészült velem. Mivel ő már úgy érkezett meg hozzám, hogy el volt készülve, így egyből útnak tudtunk indulni. A kabátot magamra kapva lépkedtem le a lépcsőfokokon, majd az ajtót magam mögött becsukva és bezárva indultam meg lányommal a kezemben El kocsija felé.

~...~

Mit ne mondjak, a koncert valami fantasztikusra sikeredett. Még Joshnak is tetszett, ami valljuk be nagy szám. Harry ígéretét betartva ma egész nap Taylor kezei között volt, távol tőlem. Josh furcsa módon kedves és gyengéd volt, ami szerintem elkönyvelhető annak, hogy túl sokan vettek körbe minket, hogy agresszív legyen. Bella egész este a fiúk társaságát kereste. Furcsa és meglepő volt még az is, hogy anyu a fiúkat sminkelte előszeretettel. Még meg kell békélnem azzal a gondolattal, hogy ő a fiúk Stylistja. Mosolyogva figyeltem végig a tömegen, amikor Louis kezdett el minket terelni a kisbusz felé. Anyu Bellával a kezében nyúlt El által nyújtott kulcsok felé, majd egy hosszas csókot nyomott a homlokomra. Mit sem tudva indultunk meg Josh-al a fiúk által irányított irányba, így ültünk be a buszba is.

- Hova megyünk Loui? Egyáltalán anyu hova vitte Bellát? - néztem végig a mosolygós fiún.
- Megyünk megünnepelni az estét! - kiáltott fel, mint egy kisgyerek. Louisra vall.. - Sara meg boldogan elvállalta, hogy Bellára vigyáz! És nehogy ellenkezz! A kocsiból már csak a mi kis kocsmánk előtt szállsz ki! - vigyorodott el.

Beletörődve süppedtem bele Josh mellkasába, aki kezdett egyre szorosabban szorítani. A szememet becsukva tűrtem a fájdalmat, amit okozott nekem, ám, amikor a szememet kinyitottam láttam a távolból aggódón figyelő Eleanor tekintetét. Mindössze tíz perc utazás kellett ahhoz, hogy elérjünk egy kis kocsmához, ahol a busz tett ki minket. Louis, mint valami vezér ment elől kézen fogva Eleanorral, és így követtük őket szép sorjában. A kocsmába beérve kellemes csalódás fogadott, amilyen csúf kívülről, annál szebb belülről. A kocsmát idős férfiak moraja töltötte be, majd a nevünket szólongatva a többiek intettek, hogy menjünk az asztalunkhoz. Két hely maradt, így foglaltam én helyet Harry mellett. Egész este a társaság remekül elszórakozott, italban Louisnak hála nem volt hiány, így bátorkodtam Harry felé is szólni pár szót. Egy órája beszélgethettem folyton vele, amikor kezével véletlenül ( vagy direkt?!) megérintette a kezemet. Josh, mint, aki egész este erre várt erősen megragadta a karomat és felrántott a helyemről. Az ajtó felé kezdett ráncigálni mit sem törődve azzal, hogy mindenki látja, amikor Harry a szabad csuklóm után nyúlva húzott vissza.


7 megjegyzés:

  1. asdjfbduudslsj isteneeem de kikúúúrt jó lett (pardon a csúnya szóért) de ajj már mért itt hagyod abba és áááááááááááááá josh miatt már komolyan tökön bököm magamat -.-" xDDD am a rész hiper szuper fantasztikus leet várom a következőt +.+
    And xx

    VálaszTörlés
  2. Awwwwwww egyszerűen fantasztikus Harry mentsd meeeg *-* köviit hamar <3

    VálaszTörlés
  3. Mièrt kinzol minket? Egyet biztosan tudok mindjárt éjfél vasárnap van holnap suli. De én inkább olvasom a blogod! Ez nagy mivel az alvásnál jobban nem szeretek semmit! Csak ezt a történetet ! Hamar legyél! ;)

    VálaszTörlés
  4. Wááá *-* Fantasztikus!! Hamar köviiiit!! ^^

    VálaszTörlés
  5. De jóóó *-* Nagyon siess ! ;P♥ Kiss: Noncsi. :*

    VálaszTörlés
  6. nem bírom gyorsan kövit,komolyan mondom te csaj egyszer megölsz.

    VálaszTörlés