2013. január 31., csütörtök

36. Megmagyarázom...

Dear readers!:) (tudom nem mára ígértem, de most hoztam!:\)

Itt vagyok, itt vagyok és sikerült! Elkészült a bűvös 36. rész! A hetem hihetetlen gyorsan eltelt és különlegesen kevés időt töltöttem a gépnél. Meglepő, ha azt írom, hogy hiányzott? Gondolok itt rátok, és az írásra. Rájöttem, hogy nagyon-nagyon sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Nem tetőzöm tovább a dolgokat, csak annyit tudok mondani, hogy nyűgös vagyok, mert a nátha és az ezekhez társult kifejezetten idegesítő dolgok még mindig 'boldogítják' az életemet, és kicsit frusztrál, hogy Rudolf lettem. Minden jót nektek, és kellemes hétvégét! (Jövőhéten szerdán kora reggel lesz fent az új rész, mivel nem kell iskolába mennem bizonyos okok miatt, kedd este megírom).

Have a nice day,

Wh ite :* :* 
“Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna."


*Harry szemszöge*

Miután Emilytől távoztam, persze diadalittas mosollyal az első utam a parkba vezetett. Kiszállva a kocsimból indultam meg az emberekkel teli helyre, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglát és erről fognak az újságok zengeni, hogy "Harry Styles magányosan sétált a minap egy parkban". A fejemben csak a ma reggeli történések jártak, azon belül a csók. A csók, ami tudatta velem, hogy igenis vonzódik még hozzám és megérzésem szerint szeret. Egy padra leülve figyeltem, ahogy a gyerekek szaladgálnak a parkban, miközben a szüleik néha-néha utánuk szólva figyelmeztetik őket, nehogy elessenek. Nem tagadom! Elképzeltem magunkat Emilyvel, ahogy a gyerekünkkel sétálunk kézen fogva, így is védve őt az eleséstől. Bella már nagylányként sétál előttünk és hajacskájába belekap a szél. Mosollyal a számon bámultam magam elé ezekkel a gondolatokkal a fejemben, amikor egy idős hang szólongatott. Fejemet megrázva és oldalra fordítva vettem észre, hogy egy idős néni mosolyog rám és ismételten beszédre nyitja a száját.

- Tetszett valamit mondani? - néztem bele halványkék szemébe.
- Kedveském, már vagy öt perce szólongattam. - kuncogott fel - Nagyon fontos lehet magának a kis hölgy  ha ennyire elgondolkodott. - húzta kedves mosolyra a száját.
- A legfontosabb a családom után. - sóhajtottam - De már elveszítettem a tetteim miatt. - tekintetem most a cipőmre tévedt.
- Ne haragudj, hogy beleszólok, de ne hagyd azt veszni, ami fontos számodra. Tudod mi régen a férjemmel közel húsz évet vártunk egymásra, mert azt hitte mást szeretek. Húsz év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy még mindig ugyan úgy érzünk egymás iránt. Én is elveszítettem a férjemet, ő meg a kedves feleségét és végre húsz év után boldogan kezdtük el élni közösen az életünket. Csak tudod az élet közbe szólt. Súlyos beteg lett és egy hónapja újra nélküle kell élnem. Ne felejtsd el drágaságom, hogy az élet lehet, hogy hosszú, de minek várj azért húsz, harminc vagy negyven évet, hogy megkapd azt, amit most is megkaphatnál?
- Igaza van! - mosolyodtam el és tekintetem akaratlanul is az órámra tévedt - Ne tessék haragudni, de sietnem kell! Köszönök szépen mindent! - álltam fel és a kocsim felé siettem.
- Nincs mit kedveském! - hallottam meg a hangját - Remélem, minden jóra fordul! - kiáltott még utánam, majd beszálltam a kocsimba.

~...~

A koncert előtt még gyakoroltunk egy kicsit a fiúkkal a nekünk kialakított szobában. Már mindennel készen voltunk, gondolok itt a sminkre vagy a hajunkra. A little things-et kezdtünk el énekelni, amikor beléptek a szobába. Hátrahajtott fejjel figyeltem a három lányt, akik mosollyal az arcukon jöttek be és üdvözöltek minket. Em lábán pihentettem a tekintetemet, amikor egy nem kívánt személy jött be mögötte. Josh szeme szikrákat szúrt felém, amit egy elégedett mosollyal viszonoztam. Mindenki helyet foglalt a szobában ellátott kanapékon, amikor Paul jött szólni, hogy induljunk a színpad felé. A csapat összeállt a szokásos fellépés előtti csatakiáltásra,  amibe most Bellus is beállt. Mindannyian letérdeltünk a kedvéért, amit tapsikolva fogadott. A fiúkkal a színpad felé igyekezve arattunk osztatlan sikert, ismét. Gyorsan eltelt és a rajongók, mint mindig lelkesen üvöltötték a nevünket egy-egy melltartóval megtoldva. Az ígéretemet, amit Em-nek tettem betartottam, egész este Taylor társaságát "élveztem". Koncert után vadul csókolt meg, amit viszonoztam ugyan, de egyáltalán nem élveztem. Louis ötletébe beleegyezve indultunk meg a jól megszokott titkos kis helyünk felé, ahova mindenki jött, kivéve Sara és Bella. A helyre megérkezve mindenki elfoglalta egy nekünk fenntartott asztalnál a helyét, majd Louis sorjában rendelte mindenkinek az italt. Egy óra telhetett el úgy, hogy beszélgettem a többiekkel, amikor Em mosollyal az arcán fordult felém. Imádtam, amikor volt benne egy kis alkohol, mivel így bátrabban cselekedett, mint anélkül. Már vagy egy órája beszélhettem vele, amikor véletlenül (vagy csak a vágy vezetett?!) megérintettem a kezét. Josh, mint, aki már egész este ezt a pillanatot várta, felállt és ezzel a mozdulatával a csuklójánál fogva rántotta maga után Emily-t. Emily eddigi vidám hangulata a fiú tettétől gyorsan elalélt. Az ajtó felé húzta, én meg mit sem törődve a vállamon szuszogó Taylorral álltam fel a helyemről. Feléjük igyekeztem, majd Em szabad csuklóját megragadtam és magam felé húztam. Josh szúrós tekintetével találtam szemben magamat, amikor Emily-t elengedte és felém igyekezett.

- Hé, srácok! - állt közénk Liam, Emhez meg sietős léptekkel ment oda Eleanor - Ezt nem itt kéne! - nézett felváltva ránk.
- Fáj mi? - húzódott mosolyra a szája ennek a féregnek - Már maga a tudat, hogy szinte minden este élvezhetem őt. - nevetett fel, majd tekintetét Em-re szegezte, akit óvóan ölelt a barátnője.
- Te féreg! - indultam meg felé, de Liam lefogott. Abban a pillanatban megjelent mellette Louis is, aki támogatta őt - Engedjetek el! - ordítottam rá a két barátomra, akik próbáltak megállítani. Josh nevetésben tört ki a helyzet láttán, ami még jobban felidegesített. Kitéptem kezeimet a barátaim fogásából és pólójánál megragadva toltam a falhoz a fiút. Dühösen néztem a szemébe, miközben folyamatosan mosolygott.
- Harry ne! - futott oda Emily és próbált távolabb tolni Josh-tól - Kérlek! - nézett bele könnyekkel teli szemével az enyémbe.
- Csak egy okot mondj, hogy miért!? - kémleltem értetlenül a tekintetét.
- Mert szeretem! - válaszolt a kérdésemre rezzenéstelen arccal. Josh elengedtem és folyamatosan Em szava keringett a fejemben. Szereti? Most ez komoly, vagy csak valami kandi kamera van itt? Hogy lehet egy ilyen agresszív férfit szeretni?
- Holnap találkozunk Styles! - mosolyodott el, majd Emilyvel kézen fogva távoztak a helyről.

*Emily szemszöge*

Miután sikerült lecsitítanom a helyzetet, félelemmel ültem be Josh-al egy taxiba, ami hozzám tartott. Fél órás csendben töltött utazás után kisírt szemekkel indultam meg a lakásom ajtaja felé magam mellett Josh-al. A kulcsokat a zárba téve engedtem be magam előtt, majd utána igyekezve zártam be az ajtót. Meglepetésemre még éltem és nem vert meg. Érdeklődve vizslattam tekintetét, amin egy-két boldogságtól teli mosoly kerekedett ki.

- Végre megértettél - nézett felém, majd a lépcsőn indult el - Gyere, holnap nagy nap lesz!

~...~

Meglepő, ha azt mondom, hogy egész estém nyugodtan telt? Ha hiszitek, ha nem ez volt az első olyan estém Josh-al, ami zökkenőmentesen telt el. Hagyott aludni és gyengéd volt velem. Reggel arra ébredtem, hogy karjai ölelik át derekamat, miközben mellettem szuszog. Ennek ellenére sem tudtam elfelejteni azt, amit eddig tett velem és fog tenni, ha nem engedelmeskedem neki. A tegnapi napon nem őt védtem, egyáltalán nem érte aggódtam, hanem azért az emberért, akiért szinte mindent megtennék. Óvatosan hámoztam le magamról Josh kezeit, aki a cselekedetemre felébredt. Az ágyból kibújva vetettem be azt, majd a fürdő felé igyekeztem. Arcomat megmosva frissítettem fel a bőrömet, majd a törölközőért nyúlva töröltem bele azt. Egy kéz simult a derekamra, amire fintorogtam egyet úgy, hogy ő ne láthassa az arcomat a tükörben. Nyakamra adott egy csókot, mitől kirázott a hideg.

- Most megyek, de este jövök a bulidra. - mosolyodott el, majd megsimítva az arcomat indult el a fürdőből.
- Rendben. - válaszoltam neki kissé késve, hidegen.

A szobámba igyekezve vettem elő a mai napra a ruháimat, majd gyorsan magamra kapva mentem vissza a fürdőszobába, hogy a hajamat megcsináljam és egy kis sminket vigyek az arcomra. Egy sóhaj közepette indultam meg a szobám felé, ahol a táskámat felkapva indultam le. A nappaliba leérve sétáltam az ajtóm felé, majd az ajtómat bezárva kocsi kulccsal a kezemben szálltam be a járgányomba. Szemüvegem a fejem tetején pihent várva arra, hogy arcomat fedhesse el, ami a motor hangos morajával egy huzamba a szemem előtt termett. Álcáztam magamat, mert amióta a modellkedéssel foglalkozom (igaz mostanában hanyagoltam) és úgy szerepeltem az újságokban, mint "Liam Payne húga" vagy "Harry Styles új barátnője" előszeretettel kattintgattak a gépükkel a paparazzók. Tíz perces utazás és gondolkodás után egy rég nem látott hely előtt álltam meg és állítottam le a motort. A kocsiból kiszállva a lágy szellő csapta meg arcomat, így összekuszálva a hajamat. A kocsit bezárva indultam meg felé! 

- Szia, apu! - hajoltam le hozzá - Tudom, hogy nagyon hanyagoltalak azzal, hogy nem jöttem el, de hidd el minden nap gondoltam rád és Matt-re is. Tudod... - sóhajtottam egy nagyot, majd egy könnycsepp szökött ki a szememből - nagyon rossz minden, amióta nem vagy velem. Sosem voltunk jó kapcsolatban és őszintén szólva ez az én hibám, de rossz volt látni, hogy Liam-et jobban támogatod, mint engem. Viszont aznap, amikor minden megváltozott, tudod a kapcsolatunk teljesen más lett! - mosolyodtam el, majd végig simítottam a sírján - Támogattál és akkor kerültünk egymáshoz közel. Aznap el sem tudtam volna képzelni nélküled az életemet és nézd! Most mégis nélküled élek, helytelenül. Nem tudtam neki megbocsájtani apu! - a könnyeim utat nyertek és csak folytak, szüntelenül - Rád lenne most szükségem, csakis rád, a tanácsodra, hogy átölelj! Nehéz azt mutatni, hogy boldog vagyok, miközben mégsem. Annyira szeretem őt, de rabságban tartanak, amiből nem tudok menekülni! Nem tudom mi lenne a helyes és félek, rettenetesen félek! Anyu semmiről sem tud, talán jobb is így, mert belebetegedne. Látom, ő szinte minden nap jön hozzád. - mosolyodtam el a friss virágok láttán - Nagyon hiányzol mindenkinek, olyan üres nélküled a ház! - álltam fel -  Ígérem, sűrűbben fogok ezen túl jönni! - mosolyodtam el és végigsimítottam még egyszer a sírján - Szeretlek apa! - szóltam hozzá utoljára, majd a kocsim felé indultam. 

A motort ismét beindítva indultam el, hogy anyut meglátogassam. Tíz perc kocsikázás után elértem a házhoz, ahol egykoron még apám is tartózkodott. A csengőt nyomva hallottam, hogy rohan az ajtó felé, majd szint feltépve azt nyitotta ki. Mosollyal az arcán húzott be és ölelt át. Szorosan öleltem a derekát, pont úgy, ahogy ő tett. A kezemet megfogva húzott a nappaliba, ahol a lányomat tekintettem meg. Mosollyal az arcán állt fel és indult meg felém néha-néha kicsit felsikítva. Kezembe véve emeltem fel és pörgettem meg a levegőben, amire ismételten hangos kacaj hagyta el a száját. Miután kellőképpen elszédültem a kanapén foglaltam helyet, lányommal a kezemben. Anyám velem szemben ült le és mosolyogva figyelt minket.

- Jó döntést hoztál kicsim! - csendült fel boldogsággal teli hangja.
- Bellával? - néztem rá a lányomra, majd anyámra, akinek csak egy bólintás volt a válasza - A világ legjobb döntése! - mosolyodtam el, majd jobban magamhoz vontam az ölemben lévő kislányt. 
- Kicsim... - sóhajtott egy nagyot - mi van Harry-vel? 
- Barátok vagyunk. - válaszoltam neki komoran, majd lányom oldalához nyúlva kezdtem el csikizni.
- A tekintetetek nem erről árulkodik. 
- Jaj, anyu! - néztem rá dühös tekintettel - Ne kombinálj légy szíves! Ő boldog Taylorral én meg Josh-al. 
- Legalább magadnak ne hazudnál. - rázta meg a fejét - Mikor kezdődik a buli? - terelte el a témát, aminek örültem
- A buli! - kaptam a fejemhez - Teljesen kiment a fejemből! Hány óra?
- Lassan öt lesz.
- Késésben vagyok! Mennem kell! - álltam fel és kezébe adtam Bellát. Mind kettejüknek adtam egy puszit, majd sietős léptekkel indultam meg a kocsim felé.

~...~

Elkészülve vártuk a vendégeket a fiúkkal, amikor az ajtó moraja töltötte be a lakást. Az említett tárgy felé igyekezve nyitotta ki azt Louis, majd üdvözölte a rajta beáramló ember sereget. Nem túlzok, ha azt mondom voltak vagy százan, de Louis szerint egy buli akkor buli, ha sokan vannak. Mindenkinek köszöntem, még ha nem is ismertem őket, majd az embertömeg zaját a zene hangos moraja váltotta fel.

- Emberek! - állt fel az asztalra Louis kiabálva - Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük a mi drága és egyetlen, utánozhatatlan Emilynk hazatérését! - kezdett el ujjongani - Szóval most igyunk Emilyre!

Mindenki koccintott velem, ami arra késztetett, hogy sose legyen üres a poharam. Már egy órája táncolhattunk, a szobában hatalmas hőség és ital szag uralkodott az ajtó felé tekintve kicsit kábán vettem észre az ott bejövő boldog párocskát. A mosoly lefagyott arcomról, amikor a kezükre tévedt a szemem. Hatalmas mosollyal az arcán közelített felém, majd szorosan átölelt és két puszival lepett el. A mögötte álló szőke leányzó szúrós tekintettel figyelt minket, majd eltávolodva Harry-től öleltem (?!) át őt. Két poharat megragadva adtam a kezükbe. Épp el akartam fordulni tőlük, hogy egy kis friss levegőt szívjak, ám abban a pillanatban egy kar fonódott körém, így átölelve engem hátulról. Már az illatból tudtam, hogy ő az. Mosolyt erőltettem az arcomra, majd megfordulva észleltem azt, hogy Josh-ban már jócskán van pár pohár alkohol, de az is kancsóban mérve. Szorosan magához húzott és ajkait a nyakamra tapasztotta. Gusztustalanul végig nyalt a számon és vadul kezdte őket falni, miközben keze a fenekemet szorította erélyesen. Másfél órás erőltetett tánc után végre le tudtam rázni magamról Josh-t, így indultam meg a pólómat rázogatva az erkély felé. Az üvegajtót eltolva szippantottam a friss levegőből, majd a lépcsőre ültem le, mit sem törődve azzal, hogy esetleg fel is fázhatok ez által. Fejemet a térdemre hajtottam és csak gondolkodtam. Miközben Josh-al táncoltam tekintetem folyton a boldog páron akadt meg. Undorodtam a látványtól, ahogy Taylor nem éppen nőiesen próbálja magát riszálni Harrynek. Nem tudom mennyi ideig játszhattam vissza magamban a mai este történéseit, de azt vettem észre, hogy már nem fázik a hátam. Fejemet még mindig a térdemre hajtva hagytam csupán kezem hajlott hátra, hogy megnézze mi is takarja a csupasz hátamat. Egy kabát, amit ezer közül is megismertem volna.

- Mióta ülsz itt? - sóhajtottam egy nagyot, majd fejemet felemelve találkozott tekintetünk.
- Egy ideje. - húzta mosolyra száját, majd kezemért nyúlt.
- Örülök, hogy hazajöttetek! - még mindig mosolygott, majd közelebb húzódott hozzám - Tudod... - sóhajtott - Nagyon megbántam, amit csináltam.
- Harry mondtam már, hogy felejtsük el! - mosolyodtam el, majd kezemet az arcához emeltem.

Finoman végig simítottam az arcán s közben a szemem kezdett lecsukódni. Akaratlanul is elmosolyodtam, visszamentem a múltba, ahol még minden rendben volt. Meleget éreztem az ajkaimon. Szemeimet kinyitva csodálkoztam, hogy a göndör hajú fiú ajkai tapadnak az enyéimre bebocsájtásra várva. Vadul túrtam bele göndör hajába, amire halk nyögés jött ki száján. Ölébe húzva fokozta az érzelmeket, így megszüntetve közöttünk még azt a kis leheletnyi távolságot is.

- Ti meg mit csináltok? - jött egy ismerős dühvel teli hang az ajtó irányából. Fejemet felé irányítva néztem rá, majd kipattanva Harry öléből indultam meg felé.
- Josh! Megmagyarázom! - indultam utána, mivel gyors tempóval szelte át a tömeget. Az ajtót maga mögött becsapva hagyta el a házat, miközben én tanácstalanul álltam előtte.

*Harry szemszöge*

Fogalmam sincs, hogy mikor érhettem haza, de arra tisztán emlékszem, hogy milyen érzéki és szenvedélyes csókon estünk át este Emilyvel, amit Josh zavart meg. A csókunk után Josh után szaladt, aki távozott a helyszínről, Emily meg gyors léptekkel indult fel a szobájába, ahonnan aznap ki sem jött. Búcsú nélkül indultunk el mindannyian, mivel nem jött ki senkinek, még Liamnek sem. Taylor már a party közepén hazament, miszerint fáradt. Az ágyamban feküdve gondolok vissza a tegnap este minden percére, miközben tekintetem a fehér plafont pásztázza. Az a csók! Az a bizonyos csók, talán mindent rendbe fog hozni közöttünk Em-mel és újra egy párt alkothatunk. Tudom, hogy rosszul cselekedtem, foghatnám az alkoholra, de nem teszem, mivel akkor abban a percben a vágyaim és a szerelem irányított. A gondolkodásomból a már jó pár perce csöngő telefonom zökkentett ki. Meg sem nézve, hogy ki keres nyúltam a telefonomért és vettem fel azt.

- Itt Harry Styles! - szóltam bele a még reggeli rekedtes hangomon.
- Harry! - csendült fel egy ismerős hang - Harry istenem! - sírt, tisztán hallottam, hogy sírt!
- Emily! Mi a baj? - dülledtek ki a szemeim.
- Könyörgöm, gyere ide gyorsan! 

18 megjegyzés:

  1. Imádom!!!!!! Hamar kövit és béküljenek már ki ugy igazából! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérésed számomra parancs;))
      Örülök, hogy tetszik és szereted:))
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  2. leírhatatlanul imáádom :) mindennap tudnám olvasnii :) már nagyon várom a következő részt!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KEdves Zsófi!:))

      Ha tudnám, hidd el minden nap hoznék új részt!:) Így is szerintem eléggé sűrűn hozok, ahogy csak tudok, sietek vele!:))
      Sietek a következővel!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. Kedves wh ite!

    Most megtöröm a lustaságom, s kommentelek. Ez a rész, hú... Nagyon jó lett! Eszméletlen! Szinte sirtam akkor, amikor Emily az apjához ment a temetőbe. Taylor... hát még mindig ugyan az a véleményen a nőszemélyről, +18-as karika! :D Josh... Utálom! Nagyon undoritó, féreg, és nem találok rá megfelelő szavakat. Van egy olyan érzésem, hogy a " dolognak " a végen köze van Joshoz, és Bellához. Ne legyen semmi bajuk! Nagyon várom a következő részt! :)

    xx
    Yasmin Summer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Yasmin Summer!:)

      Ép a múltkor téved rá a szemem a feliratkozókra és láttam, hogy közöttük vagy!:)Köszönöm szépen,hogy feliratkoztál!
      Örülök, hogy tetszett, és bocsánat, ha könnyeket csaltam a szemedbe. Taylor...hmm... örülök,hogy nem csak én nem csípem. (és ez nem Harry miatt van, már előtte sem volt a szívem csücske). Josh-t úgy látom mindenkivel sikerült megutáltatnom :D (mondjuk ez szerintem logikus,senki sem szereti az ilyen férfiakat)
      Sietek,ahogy csak tudok!
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  4. úristen..tök olyan érzésem van hogy Bellával lesz valami! remélem nem..nem tudom hogy bírom ki szerdáig...
    amúgy nagyon ügyes vagy--várom a következő részt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő részben kiderül, hogy mi is történt valójában. ;)
      Ki lehet bírni,hidd el!!:))
      Köszönök szépen mindent, próbálom a legjobbat nyújtani!:)
      Sietek,ahogy csak tudok!
      Köszi,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. Úristeeeeen !! Ez nagyooon jóóóóó! Gyorsan köviiit!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :') Igyekszem, igyekszem,ahogy csak tudok,nem akarlak megváratni titeket!:)
      Köszi, hogy írtál,és örülök,hogy tetszik!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  6. Omg!!!! Ez nagyon jó lett!! Imádoom! *-* és hamar a kövit!! xx Noncsii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noncsmoncs:) :*
      Örülök,hogy tetszik szivii :)
      Sietek, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Millió puszi, Wh ite :* :* :*

      Törlés
  7. Szupii^^ gyorsan kövit:D♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem,ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite :*

      Törlés
  8. jézusom de várom már a kövi részt!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh my Gosh!
      Igyekszem, nem akarlak megváratni titeket!:)
      Köszi, hogy írtál, sietek!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  9. Úristen remélem nem lesz semmi baja Emilynek :o Harry te meg rohanj bazd+ xD hamar a köviiiiiiit *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Következő részben minden kiderül!:)
      Harry-s részen, akaratlanul is, de elmosolyodtam:'D
      Sietek,ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés