2013. február 3., vasárnap

37. A megmentő

Drága olvasók!:) Előbb, mint ígértem! Gyorsabban befejeztem, mint gondoltam és nem akartam várni keddig. Remélem tetszeni fog, igyekeztem!:) Köszöntöm az új feliratkozókat, és köszönöm szépen a hozzászólásokat, amit hagytatok nekem! Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy hányan reagáltatok a 36. részre!:)
Szavakat félre téve, nem akarok most rizsázni. Itt a 37. rész!:) 

Laters,

Have a nice day,
Wh ite :)

"Tettetni, hogy boldog vagy,
miközben csak fájdalmat érzel,
és mosolyogni,
 miközben belül haldokolsz - ez mutatja meg,
milyen erős is vagy valójában"


Mint egy eszeveszett, őrült pasas rohangáltam fel-le a nappali és a szobám között, hogy minél előbb elindulhassak Emilyhez. A szobámba rohanva ismét a szekrényemből kiemeltem az egyik fehér pólómat, majd arra egy vékony pulcsit és egy kabátot húzva indultam le az emeletről. A telefonomat a fülemhez emelve hívtam Liam-et. Pár csörgés után vette csak fel, addigra már a kocsiban ülve vártam, hogy végre történjen valami.

- Igen? - szólt bele álmos hanggal.
- Emily bajban van! - indítottam be a motort - Most megyek hozzá, gyertek oda! - tettem le, meg sem várva a válaszát.

A tíz perces utat most hamarabb megtettem, mivel nem figyeltem, hogy piros-e a lámpa, de őszintén szólva nem is érdekelt. Egy nemesebb cél vezérelt, mégpedig Emily és Bella. A hangjában fájdalmat és félelmet véltem felfedezni, ami csak azt jelenthette, hogy Josh meglátogatta őt. Ha belegondolok mindenről én tehetek. Ha nem csókolom meg most talán nem lenne rám szüksége és nem került volna ebbe a helyzetbe. Idegesen parkoltam le a számomra nagyon is ismerős ház előtt, ahonnan most zajok szűrődtek ki. A kocsimat bezárva indultam meg az ajtó felé, ami nyitva volt (?), így csöndben nyitottam ki azt és léptem be rajta.

- Josh! - kiáltottam a nevét a lakásban reménykedve, hátha előjön.
- Styles! - jött le idegesen a lépcsőn. Gratulálok Harry! Bátor cselekedet!
- Ha egy újjal is hozzá értél... - indultam meg felé haraggal teli.
- Mi lesz? Megversz? - nevetett fel - Nézz magadra! - mért végig - Egyszer ütnélek meg és a padlón lennél!
- Ne légy magadban olyan biztos! - emeltem fel a kezemet és, amilyen nagyot csak tudtam besóztam neki.
- Jól van Styles! - kapott oda az arcához, majd kiegyenesedett - Most én jövök! - vágott gyomorszájon, amitől szégyenszemre földre kerültem. Erőt vettem magamon és mielőtt még belém rúghatott volna felálltam és elléptem előle. Mosoly húzódott szájára és közeledett felém. Próbáltam távolodni a lépcső irányából, amennyire csak tudtam, de ő követett, lassan, komótosan. Lépteit, felgyorsította és kezét felemelte. Ökle rohamosan közeledett az arcom felé, de kezét megragadva kezdtem el csavarni. Látszólag tetszett neki a dolog, szadista egy férfi. Gallérjánál megfogva toltam dühösen hátra, majd a lépcső szépen kidolgozott oszlopainak nekidöntve törtünk ki néhány tartóelemet. Arca még mindig mosolyra volt húzódva, tekintetemmel ellentétben, amivel szinte most ölni is tudtam volna. A tény, hogy Emily-t megint bántotta,  jobban dühít, így nagyobb erőt adva nekem. Egyik pillanatról a másikra engedem el a fiút és ütök bele egy nagyot. Tudom, tudom, nem jó az erőszak, de csak egy kicsit érezze a dühömet. A földre került, így megfordulva indultam el a lépcső felé, hogy fel tudjak menni a szerelmemhez és a kislányához. Lépteimet gyorsan szedtem, amikor a kitört pillérek között átnyúlt és áthúzott maga mellé, így is jobban rongálva a lépcsőt. Kezembe kis szálkák álltak bele, amik iszonyatosan fájtak. Josh felém kerekedett és ütni kezdett, ahol csak tudott. Arcom már fájt, és nem tudtam védekezni, szégyenemre. Már kezdtem homályosan látni a fejemen ért ütések miatt, amikor felállt. Lábait felemelve akart volna rugdosni, de megzavarták őt.
- Hagyd abba! - rontottak be az ajtón a fiúk, majd Louis felsegített a földről.

*Emily szemszöge*

Kora reggel a csengő hangos moraja keltett fel. Fejfájás közepette baktattam le a lépcsőn és tártam ki azt a rejtélyes idegennek, akit az anyám takart. Kezében a lányommal mosolygott, mint a vad alma, majd felém nyújtva adott egy puszit az arcomra, majd Belláéra és elviharzott. Ez a sok munka, amit csinál, apám halála óta a sírba fogja tenni, de komolyan. Folyamatosan dolgozik, ha meg nem akkor eljön Belláért és elviszi, hogy egy kicsit levegye a vállamról a terhet, ami nem baj, de már felnőtt vagyok és tudok én is gondoskodni a lányomról. Bellával a kezemben indultam fel az emeletre, majd az ágyamba bedőlve öleltem át őt. Szorosan magamhoz húztam csöppnyi testét és puszival leptem el kis fejecskéjét. Hunyorogva kezdtem el simogatni a fejecskéjét, amikor meghallottam, hogy édesen szuszog mellettem. Fejemet a párnámra hajtva aludtam el szinte azonnal. Két óra múlva a korgó hasamra és a még mindig fájó fejemre keltem fel. Bellus még mindig édesen szuszogott a balomon, így óvatosan felkelve indultam le a konyhába. A hűtőt kinyitva vettem ki belőle pár darab tojást, amiből rántottát kezdtem el csinálni. A tányérra kitéve a reggelimet ültem le az asztalhoz, majd szép lassan falatozgattam. Miután megettem a tányért a mosogatóba helyezve indultam meg a gyógyszer keresésére, sikertelenül. A lépcsőn felsietve hallottam meg lányom gügyögését, ami minden egyes alkalommal, boldogsággal töltött el. Az ágy felé igyekezve huppantam be mellé és kezdtem el csikizni, amire hangos kacaj hagyta el a száját. Mókázásunkat a csengő zajos hangja zavarta meg, így Bellát a földre téve a játékaihoz indultam le boldog arckifejezéssel a lépcsőn. Az ajtó elé érve nyitottam ki, mit sem sejtve. Az ajtón belépő fiú tekintete koránt sem volt nyugodt, így, amikor tekintetünk találkozott félelem járta át a testemet. Egyet hátrálva próbáltam tőle távolodni, de nem sikerült, ő is lépett. Arcomnál fogva megragadott és elcsattant az első pofon. Fejemet a lépcsőbe ütöttem be, de erős voltam, így felálltam. A hajamat durván ragadta meg, éreztem, hogy néhány száll elengedte a fejbőrömet és inkább az ő tartását választotta a helyett. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor ismét a földre terített. Arcomat fogva álltam fel és néztem a szemébe.

- Áh... - húzódott arca mosolyra - Ha jól hallom Bella is itthon van már. - indult meg a lépcső fele.
- Te mocskos disznó! - ugrottam rá a hátára - A lányomat hagyd békén! - kezdtem el tépni a haját, ahogy csak tudtam.

Válasza a reakciómra egy hangos ordítás volt. Mind a ketten a földre kerültünk, így előnyt nyerve próbáltam felállni és előtte feljutni a lépcsőn. A tervem sikeresnek bizonyult mindaddig, amíg a lábamnál fogva vissza nem húzott. Mit sem törődve vele kezdtem el lerugdosni magamról, így sikerült a hasánál eltalálnom őt. Feltápászkodva kezdtem el a szobám felé futni, majd becsapva az ajtót emeltem fel a lányomat és vettem el gyorsan a telefonomat a szekrényről, majd a fürdőbe siettem. Bezártam az ajtót, majd az ajtó elé ülve próbáltam a síró lányomat nyugtatgatni. Telefonom névjegyzékét közben nézegetve értem el Harry nevéhez, amit gondolkodás nélkül tárcsáztam. Csörög...csörög...csörög, de senki nem veszi fel. Már épp le akartam tenni, hogy más segítségét hívjam, amikor felvette.

- Itt Harry Styles! - szólt bele a még reggeli rekedtes hangján.
- Harry! - szóltam bele, majd könnyeim utat nyertek - Harry istenem! - öleltem még jobban magamhoz a lányomat.
- Emily! Mi a baj?
- Könyörgöm, gyere ide gyorsan! - szóltam bele ismét, majd a vonal megszakadt.

A könnyeimet törölgetve és a lányomat magamhoz ölelve próbáltam őt nyugtatgatni. Josh még mindig szüntelenül dörömbölt az ajtón, ami a hátamat bántotta, de nem érdekelt, most Bella a fontos nekem, hogy ő biztonságban legyen. Már vagy húsz perce telefonálhattam Harry-nek, de az óta semmi. Josh egyre idegesebben és vadabbul próbálja betörni az ajtót, ami félek, hogy lassan feladja a szolgálatot. A szememet behunyva állok fel a helyemről és kezdek el sétálgatni a kis helységben, amikor arra lettem figyelmes, hogy a zaj elmúlt. Feladta volna? - tettem fel magamban a kérdést, de rosszat sejtettem. Lehet, hogy ez egy csel, hogy kimenjek. A szobában körbe-körbe járkálva pillantottam meg az itt elhelyezkedő tükröt, ami elé odasiettem. A tükörben egy édes kislány vizslatta az arcomat, amit most ismételten zúzódások és vér terített el.  Halk hangok hallatszódtak be a szobába, amik nem voltak túl biztatóak  Fogalmam sincs, hogy mi lehet odalent, vagy mit csinál Josh annak érdekében, hogy kimenjek, de kezdek megrémülni, már ha lehet ennél jobban. Egyik percről a másikra vélek felfedezni ismerős hangokat, főleg a bátyámét. Hangos kiáltások és csattanások. Lányomat a ládba helyezve indultam meg az ajtó felé. Előtte megállva sóhajtottam egy nagyot, majd kitárva azt magam előtt siettem a lépcső felé. Óvatos mozdulatokkal araszoltam, amikor megbizonyosodtam arról, hogy tényleg itt vannak. A lépcsőn leindulva láttam, hogy Niall, Zayn és Liam fogják le Josh-t, hogy ne tudjon elmenekülni. A szobában körbe tekintve szörnyülködve akad meg a tekintetem Harry arcán, akinek nemrég húzhattak be egy jókorát.

- Emily jól vagy? - futott oda hozzám, majd óvóan átölelt - Bella hol van? - nézett aggódó tekintettel rám.
- Jól vagyok! - kezdetem el sírni - Fent van az emeleten, biztonságban van! - fúrtam bele arcomat a mellkasába, aminek, mint mindig jó illata volt.
- Nocsak, nocsak. A szerelmes pár.. - nevetett fel erőltetetten Josh - Csak nehogy véget érjen ez a boldogság. - tekintetét az enyémbe fúrta.
- Nem hiszem haver, hogy a börtönből egyhamar szabadulsz. - jegyezte meg rosszállóan Zayn - Hívtátok már a rendőröket?
- Még nem, de mindjárt hívom őket! - kapta elő a telefonját Liam.
- Arra semmi szükség! - léptem hozzá közelebb.
- Megőrültél Em? Megvert, kitudja hányszor és ne hívjuk a rendőröket? - förmedt rám a bátyám
- Tisztán gondolkodok Liam! - sóhajtottam - Ha börtönbe zárják, nem oldanak meg mindent! Csak rosszabbá teszik az alapjáraton már rossz helyzetet. Josh - fordultam a fiú felé - hagy minket békén! Menj el és ne gyere vissza többet, mert ezután már a rendőröket fogom hívni! - komor arccal közöltem a fiúval a tényeket, majd megfordultam és Harry felé vettem az irányt, aki mellett hű barátja Louis állt.
- Legyetek boldogok Emily, ameddig csak tudtok! - tépte ki kezeit a fiúk szorításából - Csak nehogy egyszer ennek valaki véget vessen! - húzódott mosolyra az arca, majd kilépett az ajtón.
Liam maga előtt becsukta az ajtót, így is akadályozva azt, hogy valaki bejusson. Sietős léptekkel felém igyekezett, majd szorosan magához vont. Könnyeim utat nyertek, így eláztatva a pólóját. Szorosan öleltük egymást, amikor a többiek csatlakoztak a 'családi' öleléshez. Egy csöppnyi kéz is közöttük volt, így megbontva a csapat ölelést fordultam a lányom felé, aki Harry kezében pihent. Feléjük véve az irányt, vettem ki a kezéből a lányomat, majd a kanapéra leülve vettem észre, hogy minden szempár engem kémlel.

- Nagyon fáj? - nyúlt az arcomhoz Liam aggódó tekintettel.
- Már megszoktam. - húztam csöppnyi mosolyra az arcomat, majd egy sóhaj hagyta el a számat.
- Mióta csinálja ezt veled Em?
- A kezdetektől. - csúszott ki a számon, majd kezdetét vette az elmúlt hónapok mesélése.

~...~

Szörnyülködve figyeltek engem a többiek, amikor a történet végére értem. Egyikőjük szájából sem jött ki egy árva szó sem. Már épp meg akartam törni a csendet, amikor a csengő a mai nap már harmadszorra csendült fel. Ijedt tekintettel bámultam az ajtó felé, majd Louis felállva Harry mellől indult meg a tárgy felé. Mindenki tekintete az ajtót vizslatta, amin a csodálatos Eleanor rontott be, idegesen. Egyből felém irányította a lépteit, így Bellát letéve a kanapéra álltam fel, hogy ne kelljen várnom az ölelésére.

- Em! - ölelt át szorosan - Hol van az a vadállat? Megint bántott? - tett fel ezer kérdést, amire a fiúk felkapták a fejüket.
- Te tudtad Eleanor? - förmedtek rá szinte egyszerre.
- Tudta! - engedtem el barátnőm ölelését és a fiúk felé fordultam - Én kértem meg, hogy ne mondja el, a fenyegetés miatt. Csak Bellát védtem és titeket értsétek meg!
- Nagyszerű! - csapott a térdére Harry, majd felállt - Ennyit az őszinteségről! - nézett bele mélyen a szemembe, majd az ajtót dühösen becsapva hagyta el a házamat.

16 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett *-* jaaj nemár hogy megint összeveszneek :( Happyt akarook *-* és siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek,ahogy csak tudok !:P
      Nem lehet összeveszésnek nevezni csak egy kis összerezzenésnek:)
      Hamarosan minden kiderül!
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. Nagyon jóó lett gyorsan hozd az újat!!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, ígérem!:) :*
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!:)
      Köszi szépen, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  4. Kedves wh ite!


    Ez a rész egyszerűen nagyszerű lett! Imádom! Bár, azt nem értettem, hogy Emily miért nem akarta Josh-t rácsok mögött látni, mert szerintem megérdemelné. Örülök, hogy senkinek sem lett komolyabb baja. Nem egészen tudok mit mondani, azon kivül, hogy CSODÁLATOS lett! Megértem Emily-t, hogy nem mondta el senkinek, csak Eleanornak, mert csak Bellát védte, és a fiúkat is. De Harry reakciója egy picit váratlanul ért.... De, hamar legyen már HAPPY Emily és Harry között! Várom a következő részt! :)


    xx Yasmin Summer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Yasmin Summer!:)

      A későbbiekben ki fog derülni,hogy miért döntöttem Josh sorsáról úgy, ahogy!:)
      Örülök, hogy tetszik, és szívesen olvasod, az már csak hab a tortán, hogy több soros hozzászólást írsz!:)) :*
      Nagyon szépen köszönöm,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. végre az az idióta Josh is kapott pár sallert!! Ismét élvezet volt olvasni!! Egyszerűűen imádom :) Így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Megérdemelte már!;)
      Annyira örülök, hogy tetszik, kételyeim voltak, amikor elkezdtem írni ezt a kis történetet.
      Köszönöm,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  6. Sziia :))

    Nagyon tetszik a blogod! És lenne egy olyan kérdésem ez miatt, hogy benne lennél egy cserében?:)
    Ha igen, akkor kérlek az én oldalamon IS válaszolj pl a chat-be:) Köszönöm ♥

    http://everything-bi.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!:)

      Örülök, hogy tetszik!:)
      Kitettelek!;)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  7. Sziaa, nagyon tetszik, mint mindig. Szálljon már le végleg róluk Josh és legyen minden happy:). Várom a kövit! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!:))
      Örülök, hogy nem okoztam csalódást és, hogy még mindig olvasol!:)
      Sietek eskü!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  8. szia wh ite! én egy új olvasód vagyok :)) eszméletlenül tetszik ahogyan írsz nagyon de nagyon jók a történeteid! *-* kikerekedett szemekkel olvastam az eddigi fejezeteket.....azért amilyen csavarokat tudsz bele rakni és mert foggalmad sincs mennyire tetszik ahogyan megfogalmazod a fejezeteket. :DD mikor meghalt az apukája komolyan én elbőgtem magam annyira megható volt!!! xd ez a mostani....hát....szóval.......lefagyasztott annyira imádtam!!!!! és ahogy megjelentek a "hősök"(1D) az nagyon tetszett!!! és még egy csavar: Harry megharagudott Em-re mert nem volt vele őszinte.... Szóval kijelenthetem hogy IMÁDOM a blogodat!!!!!*-* kérlek gyorsan hozd a következőt!! xoxo :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves G. Tekla!:)
      Először is nagyon-nagyon nagy szeretettel köszöntelek a blogomon!:)
      Másodjára meg, hűha, jó hosszú kis hozzászólás, nagyon örülök neki!:)
      Hát, mit tudnék mondani, rendesen folytak az örömkönnyeim miközben olvastam a kommentedet, ennyi dicséretet! Nagyon, nagyon örülök, hogy teszik,hiszen ezért írom,hogy megfeleljen nektek!:)
      Köszönöm szépen, hogy írtál! :')
      Sok-sok puszi!! Wh ite:* :*

      Törlés