2013. február 5., kedd

38. Only you

Sziasztok drágaságok!:) Hát eljött a kedd, és itt az újabb rész. Korábban keltem, hogy be tudjam fejezni ezt a részt, hogy ne okozzak csalódást, mivel délután és este nem leszek gépközelben. Remélem tetszeni fog, próbáltam nem összecsapni, nem túl hosszúra vagy rövidre írni, ennyi tellett tőlem. Sajnálom, ha nem lett jó, vagy most csalódást okozok vele! 
I'm so sorry! Többet nem is akarnék (nem is tudnék) hozzáfűzni a fejezethez, csak annyit, hogy jó olvasást!:) 

Laters,

ps.: Nagyon-nagyon nagy szeretettel és boldogsággal, örömmel (fokozzam még?) köszöntöm az új feliratkozókat az oldalamon! :*

Have a nice day,
Wh ite:*


"A férfiak nem igazán bonyolultak, drágám.
Nagyon egyszerű teremtmények.
 Általában arra gondolnak, amit mondanak.
Mi pedig órákat vesztegetünk azzal,
hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak.
Pedig olyan nyilvánvaló.
A helyedben én szó szerint venném. Ez segíthet."



Csak álltam és néztem, hogy a fiú, aki miatt most biztonságban állok itt a barátaimmal és a lányommal, feláll és kirohan a szobából, dühösen. Megértem, hogy mérges, és most nem éppen vagyok a kedvence, de, ha átgondolná, és az én fejemmel gondolkodna, akkor rájönne, hogy mindent csak miattuk tettem. Eleanor ismételten magához húzott és a hátamat simogatva próbált nyugtatgatni. Szememből özönszerűen folytak a könnyek, még mindig nem fogtam fel, hogy elment. 

- Minden rendben lesz drágám! - suttogta fülembe a barátnőm, miközben egy puszit nyomott a fejemre. Elengedett, így hátrálva foglaltam helyet a kanapén és húztam ölembe a már kevésbé rémült lányomat. Szorosan magamhoz szorítva leptem el arcocskáját, fejét puszikkal. Szemeimet becsukva próbáltam lecsitítani magamat, amikor egy kéz ragadta meg a derekamat és húzott oda magához szorosan. Illatát beszippantva bújtam szorosan a mellkasához, ahogy régen is tettem, még kiskorunkban. Liam mindig is az óvó báty volt, aki, ha valami történt velem egyből rohant és próbált segíteni. Akárhányszor bántottak az iskolában, vagy akár elestem, rögtön a mellkasához vonva hajoltam oda és hallgattam a szíve ritmusos dobbanását. Talán Bella is ezért szeret folyamatosan a mellkasomhoz bújni, hogy megnyugodjon és tudja, hogy ott biztonságban van. Szemeimet csukva tartva emelkedett folyamatosan a fejem Liam lélegzetvételével együtt. Minden körülöttem lévő zajt, ahogy csak tudtam kizártam, csak egyet nem tudtam, Bella édes szuszogását, ami a mellkasomról áramlott fel egészen a fülemig. Mosollyal az arcomon gondoltam vissza a mai nap történéseire, a reggelre, Josh-ra és az életemet megmentő Harry-re, aki kitudja, hogy hol lehet. Szemeim csukott állapotban kezdtek elbarangolni az álomvilág szigetére, majd teljesen átadták magukat a kis  manóknak, akik csábítva csalták őket oda. Mellkasom egyik pillanatról a másikra könnyebb lett, majd testem eltávolodott Liamtől és felemelkedtem. Fogadni mertem volna arra, hogy valaki annyira rendes, hogy az ölében szállít valahova, de szemeim annyira nehezek és fáradtak voltak, hogy semmi esélyem nem volt arra, hogy kinyissam őket. Pár percen belül ismerős illatok lepték el az orromat, majd egy puha tárgyra helyeztek el, ami az ágyam volt. Liam illatát és hangját felismerve nyomott egy puszit a fejemre, majd testemet a takaróval takarta el. Ágyam hirtelen könnyebb lett, amin testvérem felállt és járkálni kezdett.

*Liam szemszöge*

Az a tény, hogy egy telefonhívás után az egész reggeled tönkremegy, vacak egy érzés, főleg, ha a húgodról van szó, akiért bármit megtennél. Harry telefonja után gondolkodás nélkül kocsiba szálltam és a többiekért siettem. Soha életemben nem vezettem még ilyen gyorsan, megszegve pár törvényt, amiért van egy olyan érzésem, hogy meg fognak büntetni. Először Louis háza előtt parkoltam le és idegesen dörömböltem a bandatársam ajtaján, amit néhány kelletlen szóval viszonzott. Röviden tömören, kissé siettetve meséltem el neki a történteket, így megszaporázva a lépéseit pattant be a kocsiba, mit sem törődve azzal, hogy mit visel és, hogy néz ki. Louis után szép sorjában mentünk a többiekért, akik csatlakozva hozzánk várták, hogy végre Emilynél legyünk. Nem bírtam az útra figyelni, egyszerűen nem ment most a gondolkodás, csak Harry szavai jártak a fejemben. Mi van, ha komolyabb baja esett? Vagy még rosszabb, mind a kettejüknek Bellát beleértve? - ostromoltam magamat a kérdésekkel, amikre lassacskán megtudom a választ. Fél órás kocsikázás után idegesen pattantunk ki mindannyian a kocsiból és a ház felé igyekeztünk, szinte már futva. Kiabálások hallatszódtak ki a nyitott ajtón, amin belépve nem várt kép fogadott. Harry a földön feküdt és Josh éppen a lábát emelte. Josh felé megindulva rántottam el Harry-től, majd Zayn és Niall segítségével fogtuk le ezt a szemetet. Igen, Liam Payne káromkodik, de mit tegyek, ha egy ilyen mocsok így viselkedik? Akiben nincs semmi emberség? Emily! Istenem vajon jól van? - néztem körbe, de sehol sem láttam őt. Louis kezei Harry-t segítették fel és fogták vissza, nehogy nekimenjek a kezeink között lévő gazembernek. A lépcső felé nézve láttam meg a húgomat, akinek arcán a félelem és a meglepődöttség rajzolódott ki.

- Emily jól vagy? - futott oda hozzá Harry, majd szorosan karjai közé vette - Bella hol van?
- Jól vagyok! - csuklott el a hangja - Fent van az emeleten, biztonságban van! 
- Nocsak, nocsak. A szerelmes pár.. - nevetett fel erőltetetten Josh - Csak nehogy véget érjen ez a boldogság.
- Nem hiszem haver, hogy a börtönből egyhamar szabadulsz. - jegyezte meg rosszallóan Zayn - Hívtátok már a rendőröket?
- Még nem, de mindjárt hívom őket! - kaptam elő a telefonomat és tárcsázni akartam, de Emily megállított.
- Arra semmi szükség! - vette ki kezeim közül a telefonomat.
- Megőrültél Em? Megvert, kitudja hányszor és ne hívjuk a rendőröket? - emeltem fel a hangomat.
- Tisztán gondolkodok Liam! - sóhajtott - Ha börtönbe zárják, nem oldanak meg mindent! Csak rosszabbá teszik az alapjáraton már rossz helyzetet. Josh hagy minket békén! Menj el és ne gyere vissza többet, mert ezután már a rendőröket fogom hívni! - tekintete komoly volt, rezzenéstelen. Hátat fordított nekünk és ismételten Harry óvó karjaiban helyezkedett el
- Legyetek boldogok Emily, ameddig csak tudtok! - tépte ki kezeit a szorításunkból - Csak nehogy egyszer ennek valaki véget vessen! - húzódott mosolyra az arca, majd kilépett az ajtón.

Josh távozása után az ajtó felé fordultam és egy laza mozdulattal becsuktam azt, így megakadályozva, hogy bárki is be tudjon ide jönni. Sietős léptekkel indultam meg Em felé, majd kezeim közé vonva öleltem magamhoz olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Könnyei csak úgy áztatták a pólómat, de nem törődtem vele, nekem csak az számított, hogy biztonságban van és semmi baja nem esett. Szorosan öleltük egymást, amikor a többiek csatlakoztak a 'családi' öleléshez. Egy csöppnyi kéz is közöttük volt, így Emily megbontva a csapat ölelést fordult Bellus felé, aki Harry kezében pihent. Em kivette a kezéből a kislányt, majd a kanapé felé igyekezve foglalt helyet.

- Nagyon fáj? - nyúltam az arcához.
- Már megszoktam. - húzódott mosolyra az arca, mintha ez olyan természetes dolog lenne
- Mióta csinálja ezt veled Em? - csúszott ki a számon a kérdés, miközben szemem még mindig az arcát pásztázta.
- A kezdetektől. 

~...~ 

Ölembe kapva vittem fel a szundikáló testvéremet, majd ágyára letéve nyomtam fejére egy puszit és betakartam. Felállva kezdtem el a szobába járkálni, majd a zsebemből elővéve a telefonomat tárcsáztam Pault. 

- Szia, Paul! - szóltam bele kissé ingerülten. 
- Liam! Jól érzem, hogy van valami gond? Mit csinált már megint Styles? - sóhajtott egy nagyot, és lemerném fogadni, hogy a fejét fogva dőlt hátra a székében.
- Megmentette a húgom életét, csak ennyit. Azért hívtalak Paul, hogy Emily mellé, háza elé mindenhova biztonságiakat kérek! - ültem le Em ágyával szembeni kanapéra, ami rálátást adott az édesen alvó testvéremre.
- Nézd Liam! - sóhajtott és egy pillanatra várakoztatott - Nekem erre nincs felhatalmazásom. Az embereim titeket védenek és nincsenek olyan nagy létszámban, hogy meg tudjuk oldani azt, hogy a húgod házát őrizzék. 
- Majdnem megölte a barátja a testvéremet. Emily kérésére elengedtük, de féltem őt. Ha kell, lemondok a saját biztonsági embereimről csak küld ide őket Paul! - álltam fel a helyemről és újra körbe-körbe járkáltam a szobában
- Jól van Liam! - sóhajtott - Keresek embereket és amennyit csak tudok, odaküldök. De, most mennem kell, intézkedem és nyugodj meg! 
- Köszi, Paul! - szóltam bele egy kicsit kedvesebb hangon, majd a telefonomat a zsebembe csúsztatva nyomtam egy utolsó puszit a húgom fejére.

*Emily szemszöge*

Zaj. Iszonyatos zaj, és dörömbölés. Ijedten ültem fel az ágyamban, attól félve, hogy Josh jött vissza, hogy befejezze azt, amit félbe hagyott. Kezembe egy vázát véve indultam el lassan a lépcső felé. Megnyugodtam, hiszen a zajok kintről jöttek. Óvatosan sétáltam le a lépcsőn, kezemben még mindig a vázával, majd fülemet az ajtóra tapasztottam.

- Ki a frászkarika maga? - csendült fel egy számomra nagyon is ismerős hang.
- Kérem, uram! Értse meg, én Emily Payn védelme miatt vagyok itt. Nem engedhetek be idegeneket, és most utoljára, felkérem, hogy menjen innen, mert különben erőszakhoz kell folyamodnom! - szólalt fel egy mogorvás hang. 

A kilincsre helyeztem a kezemet, majd elforgatva benne a kulcsot nyitottam ki azt. Két értelmetlen szempárral találtam szemben magamat, akik közül az egyik Harry-é volt. Jobbra-balra dülöngélt, alig állt a lábán, amiből arra következtettem, hogy részeg. A másik férfira szegeztem a tekintetemet, aki igen csak jó kondíciónak örülhetett. Karját, amennyire láttam tetoválások borították, amik így félelmetesebbé tették a férfit. 

- Emily Payn-hez van szerencsém? - szólalt meg, majd felém lépett.
- Igen, én vagyok az! - ráztam meg a fejemet, majd felnéztem a magas férfira.
- Ms. Payne! A testvére kérte fel a főnökömet, hogy a történtek miatt védjük önt! A nevem Christian! - nyújtotta a kezét, amit illedelmesen elfogadtam. 
- Kérem, Christian, beengedné a fiatalembert? - mutattam az alig álló Harry-re.
- Biztos benne Ms. Payne? - húzta fel a szemöldökét, majd Harry-re nézett.
- Biztos vagyok benne! Ártalmatlan az úr! - nyúltam Harry kezei felé, majd közelebb húztam magamhoz - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá Christian-ra, majd a lakásba belépve zártam be magam mögött az ajtót.

 Harry kezét még mindig fogva tettem le egy kis asztalra a vázát. Jobb kezét átdobtam a vállamon, hogy egy kicsit rám nehezedjen, így is segítve a szobába feljutást. A lépcsőn óvatosan szeltük a fokokat, majd diadalittas mosollyal nyitottam be a szobámba, és indultam meg a bal oldalamon lévő fiúval az ágyam felé. Óvatosan lehántoltam magamról a kezét, majd az ágyra ültettem le. Zakóját kezdtem el lehámozni róla, miközben arcát figyeltem. Vajon miattam itta le magát? - kíváncsiskodott a belső énem. Magam mellett hagytam lecsúszni a zakóját a földre, majd az inge gombjait kezdtem el óvatosan kigombolni. Harry szeme mindvégig csukva volt, csak néha-néha mosolyodott el. A kigombolt ingét széthúztam, és így nyertem teljes rálátást a tetoválásokkal ellátott felső testére. Egy ideig csak a szemem járkált fel-le a mellkasán, majd a fejemet megrázva ráncigáltam le róla. Mellkasát megragadva toltam óvatosan hátra, hogy az ágyon elterülve láthassam. Lehajolva kötöttem ki a cipőjét, majd egymásmellé téve, hagytam ott az ágy mellett. Felállva léptem térdemmel az ágyra, majd ujjaimat óvatosan a nadrágja övéhez vezettem. Amilyen halkan csak tudtam (vagyis próbáltam) kicsatoltam azt, majd dereka alá egy párnát becsúsztatva emeltem fel és húztam le róla a fekete színű farmerét. A ruháit felszedve a földről hajtogattam össze és az ággyal szemben lévő kanapéra helyeztem el. Az ágyon elterülő Harry-t csodáltam, majd felé indítva lépteimet ragadtam meg a takarót és terítettem rá. Épp indulni akartam ki a szobából, hogy használatba vegyem a vendégszobát, amikor édes hangjára lettem figyelmes. 

- Emily! - szólított meg, így tengelyem körül forogva egyet, indultam meg ismét felé. Az ágyra, közvetlenül mellé leülve túrtam bele a hajába.
- Itt vagyok Harry! - mosolyogtam rá, és elvesztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe.
- Emily, én, szeretlek! - nyúlt a kezem után, majd szájához emelve egy csókot nyomott rá. 
- Aludj Harry! - sóhajtottam egy nagyot, majd ismét dús, göndör hajába túrtam - Miért jöttél ide? Ugye tudod, hogy Paul ennek nem fog örülni? - néztem mélyen szemeibe, majd kezemet az arcára vezettem.
- Nem érdekel Paul! Senki sem érdekel, csak te!
- Harry részeg vagy, holnap megbeszéljük ezt, rendben? - simítottam végig arcán. 
- Tudod... - mosolyodott el - Remélem, egyszer össze tudunk hozni egy kisbabát! - nyúlt a hasamhoz, majd megsimította - Mindig is utáltam Petert, mert neki sikerült, és itt van Bella, akit lányomként szeretek, de még sem tőlem van. Tudod, amikor megláttam a tesztet örültem, hogy lesz belőlem egy kicsi benned, de ugyanakkor nagyon dühös voltam, mert eltitkoltad előlem. A harag beszélt akkor belőlem, és, ha akkor nem lettem volna olyan, akkor talán most... - hallgatott el és tekintete égette az arcomat.
- Harry... - döbbentem le, majd könyökére támaszkodva közelített az ajkamhoz. Csillogó szemeivel nézett egyenesen az enyéimbe, majd becsukva azokat tapadt rá ajka az enyémre. Egyik keze a derekamat ölelte, míg a másik a hajamba túrt. Nyelve bebocsátást kért az enyémhez, amit előszeretettel meg is kapott. Tequila,  sör, whisky és egy kis Harry íz özönlött át a számba, ami most koránt sem érdekelt, csak az, hogy vele vagyok. Mosolyogva távolodott el tőlem, majd egy utolsó puszit nyomva ajkaimra dőlt vissza a párnára. Mosolyogva csukta le a szemeit, majd fejét az ölembe helyezte el. Kezemmel a haját simogattam, addig, amíg nem hallottam meg az ölemből felhallatszódó édes szuszogását. Fejét óvatosan felemelve helyeztem rá a párnára, majd lábujjhegyen távoztam a szobából. Lépteimet meggyorsítva igyekeztem le a konyhába, ahol egy doboz aszpirint és egy kis üveges vizet megragadva siettem vissza Harry-hez. Az ágyam melletti kis szekrényre ráhelyeztem, reggel majd szükség lesz rá. Még egyszer utoljára visszanézve a fiúra indultam ki a szobámból. 

16 megjegyzés:

  1. IMÁDOM!!!!!!!!! Hamar kövit :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen is főnök!:) ;)
      Ahogy van egy kis időm írok, de iskola mellett, nehézkes.
      Örülök, hogy tetszik!
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. nagyon jó lett mint mindig de van egy olyan érzésem hogy josh még vissza fog térni :((am imádtam várom a következő részt +.+
    And xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira írnék ide valamit, csak lelőném a poént, de annyit elárulok, hogy fogtok ti még haragudni rám!:\ :)
      Örülök, hogy tetszett, sietek a következővel!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. Drága wh ite!
    Nem is tudom már mióta olvasom ezt a blogot. A tizenvalahányadik résznél járhatott, amikor elkezdtem visszaolvasni. Fogalmam sincs hogyan találtam rá, de rögtön beleszerettem. A boldog részeknél nevettem, a szomorúknál sírtam. Bellát imádom, Emilyt csodálom.
    Sosem történt még ilyen velem, mint ma éjszaka. Emilyvel és Bellával álmodtam! Viszont erre csak a felkelésem után jöttem rá, mert a végén egy kép ugrott be a wh ite felirattal. Nem tudom, talán ezt a blogot olvasom a legöbbet, és ezért.
    Sok sikert a továbbiakhoz!
    xx,
    E.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E.*!:)

      Tyű... azért eltudjátok érni, hogy sírjak!
      Örülök, hogy tetszik, nincs annál jobb és nagyobb öröm, mint feljönni a blogra és ilyen hozzászólásokat olvasni. Jót tesznek a pozitívumok!:)
      Érdekes, hogy pont Emily-vel és Bellával álmodtál (néha velem is megesett már, hogy őszinte legyek) :)
      Köszönöm, hogy írtál, és igyekszem mindig a legjobbat nyújtani!:)
      Sok-sok puszi!!:)

      Laters,

      Wh ite:*

      Törlés
  4. imádoom :) azt várom legjobban hogy mondja el Harrynek hogy ő látta a gyereküket mikor kómába volt (nemtudom miért de én ezt nagyon várom) :D léécci siess a kövivel :)) *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, hogy az őszintét írjam, arra nem is gondoltam, hogy Emily elmondhatná Harry-nek, hogy mit látott, amíg kómában volt. De van még pár meglepetés a tarsolyomban!:)
      Örülök, hogy tetszett, komolyan!:)
      Köszi, hogy írtál, próbálok sietni!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. Drága wh ite!


    Már amikor feltetted a részt, akkor elolvastam, csak nem tudtam kommentelni. Nem igazán tudok mit mondani csak annyit, hogy: ADKDHJKTDEMDJKL *.* Csodás lett!
    Annyira aranyos Harry, még akkor is, ha részeg. Nagyon remélem, hogy hamar újra együtt lesznek! Nagyon aranyosak együtt! Igazából, Én mindig várom, amikor Emily vagy valaki szóbahozza Matt-et, hogy miért nem mondja el, hogy elnevezte Mattnek, vagy, hogy látta is meg minden. Persze, gondolom azért, mert még azt hinnék, hogy megőrült, de szerintem jó lenne, ha mondjuk csak Harry-nek mondaná el. Amúgy, mostantól imádom a Kedd-et. :D Nagyon, nagyon várom a következő részt! :)

    Csók,
    Yasmin Summer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Yasmin Summer! :)

      Annyit tudok írni, hogy, ami késik nem múlik!:) Hamarosan talán, esetleg minden rendben lesz közöttük. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy miért lenne fontos, hogy elmondja nekik, hogy Matt-nek nevezte el azt a gyereket, akit csak ő látott, meg sem fordult a fejemben, de, ha ennyire szeretnétek, akkor beleteszem!:) Kérés teljesítve!)
      Nagyon szépen köszönöm,hogy írtál! Boldoggá tettél;)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Wow!:) Köszönöm! Igyekszem!:))
      Köszi, hogy írtál!:)
      Örülök,hogy tetszik!,;)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  7. Imádom anyira jó legyen már benne egy kis happy ^^ Harry te superman :D hamar a kövit ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérésetek számomra parancs!:) Igaz alapból is Happy-re terveztem, de lassan minden megváltozik!:)
      Suppermaan!:D Mint a video diary-ban :D
      Köszi, hogy írtál!:)
      Igyekszem!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  8. http://horansisterorjade.blogspot.hu/2013/02/awards-1.html
    meglepii:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szépen köszönöm!:) :*
      Puszi, Wh ite:*

      Törlés