2013. február 8., péntek

39. Ms. Payne

Összecsapott, rossz, iszonyatos káromkodást tudnék ide írni, de mivel vannak olyanok, akik még nem élvezik a 'felnőtt' életet nem írom le, mivel nem akarok rossz példát mutatni (és alapvetően nem szeretek káromkodni). Elnézést, elnézést és elnézést. Annyi minden történt velem a héten, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Remélem ti jól vagytok, minden szuper stb. 1 hét múlva új rész! Köszönöm a hozzászólásokat, az új feliratkozókat és a díjakat!:) Hamarosan kiteszem őket és válaszolok a kérdésekre. Még egyszer bocsánat! 

Laters,

Have a nice day,
Wh ite:*

"Nem azért jöttem,
hogy azt mondjam neked,
nem tudok nélküled élni.
Mert tudok. Csak nem akarok.. !"


*Harry szemszöge*

Eleanor tudta...Mit ne mondjak, amikor Em kimondta azt az egyszerű szót, hogy "Tudta", a szívem tört össze, mert hazudott nekem. A térdemre csapva álltam fel és száguldottam ki a házból, majd magam mögött becsapva az ajtót a kocsim felé vettem az irányt. Beszállva a  kényelmes jól meg szokott kocsimba adtam gyújtást, mire a motor hangja mordult fel. Dühös...még ő is dühös, vagy csak szimplán most mindent dühösebbnek látok Emily miatt. Be sem kötöttem magamat úgy indultam neki a nagyvilágnak egészen a lakásom feljárójáig. Dühvel tele szálltam ki a kocsimból, majd a lakásom felé igyekeztem. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem, hogy mitévő legyek Emily-vel. A kanapén ülve bámultam magam elé és gondolkodtam.    A telefonomat forgattam a kezemben, majd a barátnőm számát tárcsázva vártam, hogy felvegye.

- Szia, szívi! - szólalt meg idegesítően nyávogó hangja. Emily-é sokkal nyugodtabb, lágyabb szokott lenni.
- Beszélnünk kell Taylor. - fújtam ki a levegőt, hangom komoly volt, tárgytalan.
- Ó, rendben! Hol? - vált komolyabbá a hangja, tudta, hogy mi fog most következni.
- Ide tudnál jönni hozzám? Most nem akarok nyilvános helyre menni. 
- Persze, húsz perc és ott vagyok! - szólalt meg kis kihagyás után, majd bontotta a vonalat.

Húsz perc és egy kapcsolat lezárul. Ha jobban visszagondolok ezt a kapcsolatot Taylorral nem is nevezném annak, hanem csak egy fellángolásnak. Lehet ő többet érez, de én nem, nagyon nem. Fogalmam sincs mi ütött akkor belém, amikor Taylornál kerestem menedéket, de azt hiszem megijedtem attól, hogy egyedül fogok maradni, ha Emily távozik köreinkből. Rosszul gondolkodtam és cselekedtem akkor, amit a mai napig bánok. Bánom, hogy nem voltam ott vele minden percben, amikor élet halál között járkált, hogy miattam ment el Magyarországra és, hogy miattam volt együtt Josh-al. A fiú nevére visszagondolva ökölbe kell szorítanom a kezemet, hiszen bántotta, bántotta azt a lányt, aki a mindenséget jelenti nekem és, akiért mindent megtennék, bármi is történjen. A csengő zajára kaptam fel a fejemet, majd a kanapéra helyezve a mobilomat indultam el felé, hogy kinyithassam, megérzésem szerint Taylornak. Az ajtót kitárva egy mosolyt erőltettem az arcomra, hogy mégse fapofával várjam. Sejtésem beigazolódott és a szőke énekesnő alakja rajzolódott ki előttem. A nappali felé tereltem őt, majd a kanapéra ülve várta, hogy megszólaljak. Igazándiból én is ugyan ezt vártam, de mivel én hívtam ide azzal az ürüggyel, hogy beszélnem kell vele, nekem kéne lépnem. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd ujjaimat összefűzve néztem bele kéken virító szemeibe.

- Nézd Taylor... gondolom sejted, hogy miért hívtalak ide. Nagyon megváltozott a kapcsolatunk és... - nyeltem egy nagyot, mivel a lány szeme egyre jobban csillogott. Könyörgöm, ne sírd el magadat! - könyörgött belső énem fejét rázva. - nem érzem már azt, amit régen. Aranyos lány vagy Taylor, de ez közöttünk nem működne. 
- Hát persze - mosolyodott el s közben megrázta a fejét - Azt a kis beképzelt fruskát szereted, akit már kitudja hányszor dolgoztatott meg az a vadállat. Ő kell helyettem? Csak gratulálni tudok Harry! - nevetett fel kínosan, erőltetetten - Húsz éves és már van egy lánya, büszke lehet magára, modellnek számít, miközben olyan alakja van, hogy nincsenek rá szavak. 
- Elég! - ordítottam rá, mire megrezzent - Befejeznéd végre? - álltam fel - Semmit nem tudsz Emily-ről, hogy miken ment keresztül! Lehet van egy lánya, de szereti, és nem cselekedett rosszul. Fogalmam sincs, miért gúnyolod az alakját, legalább nem egy csont, és igen, modell, elég neves modell Taylor, amilyen te sosem leszel. Szeretem őt, nem tehetsz ellene semmit. Most pedig légy szíves távozz! - tártam ki előtte az ajtót és vártam, hogy távozzon.

Amint Taylor távozott megkönnyebbülten bár, de idegesen járkáltam fel alá a lakásban. Egy gonddal kevesebb - ugrált fel s le a belsőm a megvetett ágyon. Hirtelen ötlettől fogva emeltem ki a kis tálból a kocsi kulcsot, majd gondosan bezárva a lakásom ajtaját indultam meg a kocsim felé. A szokásos kocsmánkban ülök és kitudja, hogy hányadik italomat rendelem, a tízediknél abbahagytam a számlálást. Az agyam folyamatosan Emily-n kattogott. Vajon miért titkolózott előttem? Értem én, hogy minket védett, mert Josh megfenyegette, de, ha szólt volna nekem, én megoldottam volna az ügyet. Ehelyett nem nekem, hanem a védtelen, és tehetetlen Eleanor-nak szólt. Ez dühített, ez, hogy El-ben jobban bízott, mint bennem. Megcsaltad, hát nem emlékszel? - fonta össze dühösen karjait belsőm és bólogatva figyelt fel rám. Hát persze! Miért is bízna bennem azok után, amiket tettem vele? Amikor a legjobban volt rám szüksége én cserbenhagytam! A csapos felé igyekezve vettem elő a tárcámat és kifizettem az elfogyasztott italmennyiséget. Ha elmondanád neki mit érzel, talán jobb lenne! - kocogtatta meg önelégült mosollyal az arcán a vállamat a belsőm. Fejemet kiürítve indultam ki a kocsmából. Ittam, nem is keveset, így nem vezethetek. Zsebembe téve kezeimet indultam el gyalog Emily háza felé. Fáradtan, kómásan érkeztem meg az ismerős ház elé, fogalmam sincs mennyit gyalogolhattam, de biztos sokat, hiszen alig érzem a lábaimat. Csoda, hogy eljutottam idáig, a szerelem tényleg mindenre képes. Az ajtó elé érve, egy morcos, mogorva kopasz férfi állt, kinek testét eléggé tetszetős tetoválások sokasága takarta. Az ajtóra támaszkodva figyeltem a férfit, majd a kezemet elemelve jeleztem az ajtón, hogy be szeretnék menni. A férfi folyamatosan próbált megállítani, de nem sikerült neki. Be kell jutnom! A kezemet ismét az ajtóra helyeztem és dörömböltem rajta.

- Ki a frászkarika maga? - néztem kérdőn a hústoronyra, aki nem állt el az utamból.
- Kérem, uram! Értse meg, én Emily Payne védelme miatt vagyok itt. Nem engedhetek be idegeneket, és most utoljára, felkérem, hogy menjen innen, mert különben erőszakhoz kell folyamodnom! - fonta össze mellkasa előtt a karjait.

Bosszúsan néztem a férfire, aki képtelen volt megtenni nekem azt a szívességet, hogy kinyissa az ajtót, amikor egy halk kattanást hallottunk mind a ketten. Az ajtóban állt Ő, egy vázával a kezében. Hirtelen az agyamban rózsaszín fátyolköd jelent meg a gyomromban pedig a pillangók ezre kezdett el össze vissza repkedni. Hát ez volna a szerelem? Mosolyogva figyeltem, ahogy magyaráz a mogorvának, s közben kezdtem egyre jobban fáradni és a lábaim olyan gyengének tűntek, hogy néha-néha elvesztettem az egyensúlyomat.

~...~

A fejem iszonyatosan sajog és le vagyok vetkőztetve. Ismerős a szoba, de nem az én jól megszokott ágyam és szobám. Hunyorogva fordítom oldalra a fejemet, ahol az éjjeliszekrényen egy doboz aszpirin és egy kis üveges víz vár. Akárkinél is vagyok nagyon odafigyelő, az már biztos. A szememet jobban kinyitva nyúlok a dobozért és kiveszek belőle két szem gyógyszert, majd a vizes flakon kupakját eltekerve kortyolok bele egy jó nagyot, hogy a gyógyszer lejusson a gyomromba. Flakonnal a kezemben ülök fel az ágyban, majd visszahelyezve a szekrényre nézek körbe. Az ággyal szembeni kis kanapéra figyelek fel, amin a ruháim helyezkednek el, gondosan összehajtva. Ismerős a hely, nagyon ismerős. Felkelve indulok meg a ruháim felé, majd, amikor sikerül mindent felvennem a fürdő felé sietek, hogy megnézzem mennyire elviselhetetlen a kinézetem. A fürdőbe lépve orromat megcsapja egy ismerős illat. Emily! Most komolyan Emily-nél vagyok? Hogy kerültem én ide? A tegnap estéből csak annyi maradt meg, hogy a jól megszokott kocsmánkban iszogatok, majd elindulok gyalog. A többi annyira homályos, hogy a fejem csak jobban belefájdul a visszaemlékezésbe. A tükörbe nézve lepődök meg, hogy nem annyira rossz, mint amire számítottam. A hajamat megrázva teszem a helyére, majd egy nagy lélegzetvétellel indulok le a nappaliba. A lépcső alján kikerekedett szemekkel figyelem a kanapén szuszogó felnőtt nőt a lányával. Mosoly kerekedik arcomra, ahogy egymást ölelve fekszenek a szűk kanapén és azt hiszem, ezt örökre el tudnám viselni. A látvány pótolhatatlan. Lassan, halkan indultam meg feléjük, de meglepetésemre egy kicsin kéz kezdett el felém mutogatni. Emily mosollyal az arcán ült fel együtt Bellával. 

- Jó reggelt! - túrtam bele a hajamba, majd, mint egy szerelmes tini elpirultam. 
- Hogy vagy? - mosolygott még mindig rám, majd maga mellett megpaskolta a helyet, jelezvén, hogy foglaljak helyet. 
- Jobban! Köszönöm a gyógyszert. -  indultam meg felé, majd közvetlen mellé helyeztem el a hátsómat - Mikor jöttem?
- Nincs mit, gondoltam, hogy szükséged lesz rá. Eléggé kiütötted magadat az este. Hajnalban valamikor, pontos időt nem tudok mondani. Arra keltem fel, hogy a biztonsági őrrel veszekedsz, mert nem engedett be.
- És, hogy kerültem az ágyadba? - húztam fel a szemöldökömet, annyira homályos minden.
- Felvittelek és mielőtt megkérdezed, én vetkőztettelek le.
- Ó - nyúltam a tarkómhoz. Szégyelltem magamat, nem is kicsit. 
- Bella, elmondanád nekem, hogy kit szeretsz? - suttogott a lánya fülébe.
- Anyát! - szólalt meg a mellettem lévő kislány.
- És még? - nézett rám mosolyogva a büszke anyuka - Mit mondtál még reggel? 
- Hajji! 
- Erre ébredtem fel reggel, hogy a te nevedet mondogatja. Kérsz reggelit? - mosolyodott el, majd kezében a kislánnyal felállt.
- Nem köszönöm. Szerintem hazamegyek, van pár elintézni valóm. - álltam fel, majd egy puszit nyomtam mindkét lány arcára.

Hazafele úton nem volt más lehetőségem, sétálnom kellett. Majd fel kell hívnom Louis-t, hogy vigyen el a kocsma elé, hogy el tudjam hozni a kocsimat, mert nem hiszem, hogy lenne erőm elsétálni odáig. Egész hazafele úton gondolkodtam, hogy mivel hódíthatnám vissza a szívem választottját  mígnem a villanykörte a fejem fölött kigyulladt. A telefonomat a kezembe véve tárcsáztam Louis barátnője számát. 

- Igen Harry? - szólalt bele csodálkozó hangon.
- Eleanor segítened kell! 

*Emily szemszöge*

Egész este Harry-n járt az agyam. Vajon komolyan gondolta, amit mondott? Tényleg szeretne? Anyu mindig azt mondta, hogy a részeg ember mindig igazat mondd, mert bátrabban kimondja,amit érez. Viszont Harry-nél nem tudom, hogy így van-e. Annyira zavaros ez az egész. Ha így gondol, akkor miért nem mondja el akkor, amikor nincs benne egy csepp alkohol sem? Addig gyötörtem a kérdésekkel magamat, amíg észre nem vettem, hogy alkonyodik, sőt már eléggé világos van. A takarót magamról lesodorva indultam meg a konyha felé, hogy egy kis vízzel felfrissítsem magamat. A konyhából elővettem a hideg szénsavmentes csodát, majd egy pohárba töltve dőltem neki a konyhapultnak és ittam bele a hideg folyadékba. A poharat a pultra helyezve indultam fel az emeletre, hogy benézzek a szobámba, ahol most egy angyal alszik. Édesen szuszogva aludta az igazak álmát, így egy mosollyal az arcomon csuktam be az ajtót. Tovább lépkedve hallottam meg, hogy Bellus már gügyög a szobában néha-néha egy-egy szócskát kiejtve. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bekukucskálva rajta hallottam meg, hogy a lányom Harry nevét ismételgeti. Döbbenten mentem be hozzá, majd a kiságyból kiemelve vontam a mellkasomra. Mosollyal az arcomon indultam ki vele a szobából, amikor kiejtette a száján az 'anya' szót. Könnyes szemmel feküdtem le vele a kanapéra, majd szorosan magamhoz húzva gondoltam vissza az előbbiekre.

~...~ 

Miután Harry olyan hirtelen és gyorsan elment, Bellával a konyha felé vettem az irányt, hogy megreggelizzük. Reggelihez már eléggé későre járt, hiszen lassan egy órát ütött az óra. A tányérokat a mosogatóba téve indultam vissza a nappaliba, magam mellett a lányommal, amikor az ajtó felől zajokat hallottam. Eleanor csilingelő hangja szólalt fel, majd rá nemsokára a csengő is jelezte, hogy be szeretne hozzánk jönni. Boldogan siettem az ajtó felé, majd szinte feltépve azt húztam be rajta a barátnőmet. Kuncogva igyekezett a nappaliba, majd kezei közé véve a lányomat ült le oda. Sunyi, titokzatos mosoly bujkált a szája sarkában.

- Milyen volt az estéd? - kérdése meglepett, ahogy a látogatása is. Valami itt nincs rendben. Mit tervezel Eleanor?
- Érdekes. - sóhajtottam, majd mélyen a szemébe néztem. - Hajnalban beállított Harry, hozzá teszem részegen. 
- Húha! - dülledtek ki a szemei, de arcán még mindig jelen volt azaz érdekes mosoly - És volt valami?
- Felvittem a szobába és levetkőztettem.
- Csak ennyi volt? - húzta fel a szemöldökét - Em tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem. 
- Azt mondta, hogy szeret és, hogy... - nyeltem egy nagyot, majd akaratom ellenére is mosoly húzódott az arcomra - szeretné, ha lenne gyerekünk. 
- Emily ez jó hír! - állt fel a helyéről, majd kezemnél fogva a szobám felé kezdett húzni - Menj, zuhanyozz le, addig összepakolok. Hétvégére elmegyünk a vidéki házamba, ha beleegyezel. Sara vigyázz Bellára, már beszéltem vele. 
- Mit tervezel? - fontam magam előtt össze a kezemet. 
- Csak egy csajos hétvégét! - kacsintott rám - Menj! - parancsolt - Addig én bepakolok a bőröndbe. 

Fogalmam sincs, hogy mit tervez ez az őrült lány, akit barátnőmnek nevezek, de még mindig nagyon gyanús nekem. Mi ez a hirtelen elvisszük Emily-t a vidéki házba akció? Megadva magamat indultam be a fürdőmbe, ahol  a zuhany alá állva folyattam magamra a kellemesen meleg vizet. A tenyerembe nyomtam egy kis sampont, majd a hajamba alaposan beledörgölve kezdtem el mosni. Fél óráig fürödhetem  amikor kiléptem a zuhanyzóból és fejemre, testem köré tekertem egy törölközőt. Eleanor végszóra kopogtatott be, majd egy szilvaszínű ruhát hozott be a megfelelő fehérneművel és cipővel. Gyorsan megtörölköztem, majd magamra kaptam a ruhámat és belebújtam a vajszínű platformos cipőmbe. Bella, amire kimentem már nem volt a szobába, gyanítom, hogy amíg fürödtem anyu elvitte. Eleanor leültetett a székbe, majd a hajszárítót elővéve kezdte el szárítani a hajamat. Mivel alapjáraton göndör a hajam, így hagyta a vállamon kibontva. A hajszárítót eltéve, tett rám egy egyszerű sminket, majd mosollyal az arcán, elégedetten nézett rajtam végig. Zajt hallottam, zenét. Eleanor arcán letörölhetetlen mosoly ült. Az ablakom felé igyekeztem, amit a függöny takart, majd elé érve húztam el azt. Döbbenet ült ki az arcomra, majd megfordulva láttam, hogy Eleanor már nincs mögöttem. A lépcsőn lemenve indultam meg a hátsó ajtóhoz, ami kijutást biztosít a kertbe. Egy nagy sóhaj kíséretében léptem ki a zöldellő kertbe, ahol egy kis asztal várt és egy elegánsan felöltözött fiú, akit Harry takart. 

- Ms. Payne. - mosolyodott el, majd egy száll fehér rózsát átnyújtva húzta ki a széket előttem.

10 megjegyzés:

  1. Sziia ;)
    Nagyon, de nagyon jó lett!
    Végreee!
    Várom, nagyon nagyon a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága Li ttle!:)
      Örülök, hogy tetszik, próbálok igyekezni, de ez valamiért nem nyerte úgy el a tetszésemet, ahogy kellett volna.:\
      Igyekszem, ahogy csak tudok, de suli van nekem is, ráadásul végzős is vagyok,szóval duplán jön az 'áldás'.
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. úram atyám te erre mondtad hogy összecapott rossz, ez nagyon is jó nemis nagyon hanem iszonyatosan!!!!!!!!!!!!! :,)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nem olyan, amilyenre számítottam. Szerettem volna jobbra csinálni, de csak ennyire tellett. Nem baj, legközelebb jobb lesz!:) Vagyis remélem.
      Örülök, hogy azért neked tetszett!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. ez egyszerűen fantasztikus lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:)
      Köszi,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  4. *o* isteneeeem Harry. ...wáów kövit ^^

    VálaszTörlés
  5. jaj isztenem ez ez ez nagyon édes volt:-*
    Gamar kövit.Ja és ha mégegyszer összecsapottnak mered nevezni az írásodat eldádázlak.xdddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most olyat tudnék erre reagálni, hogy csak na.., de nem teszem, mert m1. :))

      Örülök, hogy tetszett!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés