2013. február 13., szerda

II. - 41. Twitter, Párizs.


Jó estét kedveskéim!:) Borzalmas heten vagyok túl, nem is tudom hol kezdjem a mesélést, talán el sem kezdem, mert reggelig írhatnám a sok lényegtelen badarságot. Köszönöm szépen a díjakat, nagyon megleptetek vele!:) Köszöntöm az új feliratkozó(kat)t!:) Bocsánat, hogy most nem hoztam előbb, meg meglepetés részt, de tényleg nincs időm! 1 hét múlva új rész, addig is legyetek jók!:)

Laters,
Have a nice day,
Wh ite:*
"Még mindig elveszek a tekintetedben,
 úgy tűnik, egy napot sem tudok nélküled leélni"


*Harry szemszöge*

Ott álltam, vagyis térdeltem előtte és csak az arcát figyeltem. Egy szóval tudnám jellemezni, amit akkor láttam, mégpedig, a döbbenet. Vártam és vártam, majd csöndben felállva, visszasétáltam a helyemre és leültem. A tájat kezdtem el nézni, és gondolkodtam, hogy mennyire, de mennyire korán hoztam meg ezt a döntést. Egy marha vagyok, hiszen most szakított Josh-al én meg már egyből a házassággal zargatom. Fáj, iszonyatosan fáj, hogy kikosaraztak, főleg úgy, hogy ott térdeltem előtte, mint valami bolond kis sztárocska.

- Harry... - szólalt meg mellőlem egy angyal - adj pár napot kérlek, hogy átgondolhassam. Ez annyira hihetetlen és gyors, fel sem fogtam, hogy megkérted a kezemet. Át kell gondolnom pár dolgot, meg kell értened, hogy az eddigiek alapján tényleg jól meg kell fontolnom a döntésemet. Nem mondok tényleges választ, szóval ne emészd magadat, hogy most visszautasítottalak, mert ezt egy szóval sem mondtam. - tette kezét a vállamra, majd fejemet felé fordítva néztem bele csillogó szemeibe.
- Annyit gondolkozol, amennyit csak akarsz, de azért ne várakoztass sokáig. - mosolyodtam el, majd felálltam, és szorosan mellkasomra vontam.
- A születésnapi bulidon megmondom a választ, mit szólsz? - tolta el magát tőlem, hogy szemembe nézhessen.
- Azt, hogy sosem vártam még így a születésnapomat, mint most. - küldtem felé egy biztató mosolyt, majd egy puszit hintettem a fejére - Meg szeretnéd nézni a várost?
- Inkább maradnék itthon. Mikor megyünk haza? - fúrta bele arcát a mellkasomba.
- Holnap indulnunk kell, hétfőn próbánk van, de, ha gondolod, délelőtt még mielőtt elindulnánk körbenézhetünk egy kicsit.
- Örülnék neki. - mosolyodott el, majd kezemnél fogva húzott az ajtó felé. Az ajtón belépve indult meg a szobába, majd az ágyra leülve rántott magával. Közvetlen mellé ültem, és tekintetemet nem tudtam levenni róla. Ebben a ruhában olyan, mint egy földre szállt angyal. Megérdemlem én őt? - Min gondolkodsz? 
- Rajtad. Rajtunk. Kettőnkön. - rántottam meg a vállamat, majd szembe fordultam vele - Nagyon hiányoztál már Emily. - tűrtem egy kósza hajtincset a füle mögé, de kezem mozdulatlanul helyezkedett el puha arcán.
- És Taylor... - hallgatott el és idegesen kezdte tördelni csöppnyi kezeit.
- Emily - nevettem fel, majd állát megragadva emeltem fel a fejét, hogy szemébe nézhessek - Szerinted itt lennék, ha még Taylorral lennék együtt? Nézd - sóhajtottam, majd keze után nyúltam - tudom, hogy kételkedsz bennem, megértem. Elcsesztem a dolgokat, nagyon. Hidd el, ha visszamehetnék a múltba, akkor mindent máshogy csinálnék, de nem tudok. Remélem, visszanyerem a bizalmadat, mert fontos vagy nekem. Fontosak vagytok Bellával. Taylorral szakítottam, nem szeretem, nem is szerettem. Elmondtam már nekem, hogy számomra csak te létezel, és ezt be szeretném neked bizonyítani. Erre legjobb dolog a házasság. Menne Emily, olyan boldog család lehetnénk, de nem sürgetlek. Várok keddig, addig is reménykedek. Lemegyek vacsoráért, mit kérsz? - álltam fel, kezem még mindig a kezét ölelte.
- Rád bízom, de valami könnyűt. Nem vagyok éhes. - mosolyodott el, majd elengedve a kezét indultam meg az ajtó felé. Tulajdonképpen ez egy ürügy volt, hogy lehetőségem legyen a barátomat tudósítani a fejleményekről, ugyanis megígértette velem, hogy a leánykérés után kötelező felhívnom. Az ajtót magam mögött bezárva indultam el a lift felé, majd zsebemből kivéve a telefont tárcsáztam Louis számát.

- Végre Harry! - üvöltött bele, mire reflexszerűen rántottam el a fülemtől a telefont.
- Ha azt akarod, hogy megsüketüljek, akkor jó úton jársz Louis.
- Jaj Harry, semmi bajod nem lesz! Mesélj! Készíthetem a zakómat? Már kieszeltem egy jó kis köszöntő szöveget - nevetett fel, és folytatta a hülyeségeit - Tisztelt egybegyűltek! Sajnálattal tudatjuk önökkel, hogy Mr. Styles, hű barátom egy árverésen elkelt, kinek győztese Ms. Payne volt.
- Louis, ez förtelmes, remélem, tudod! - tört ki a számon egy szívbéli kacaj, majd komolyra fordítva a szót kezdtem el lelombozni cimborám kedvét - Nem mondott semmit. Se igen-t, se nem-et. Gondolkodnia kell, és... - hallgattam el, szememben egyre több sós folyadék gyülekezett. - nem tudom Louis. Nem hinném, hogy igen-t fog mondani.
- Harold Edward Styles! - ó-ó a teljes név kimondása nem sejtet jót - Mindannyian tudtuk, hogy nem fog egyből a nyakadba ugrani azok után, amiket tettél. Harry becsüllek téged, hogy felmerted tenni ezt a kérdést, és egyben bevallom neked őszintén, hogy életed eddigi legjobb döntését hoztad meg most. Emily főnyeremény! Szeret téged, jobban is, mint hinnéd, de hirtelen ez sok volt neki. Mit mondott, mikorra dönti el?
- Azt mondta, hogy kedden, a születésnapi bulimon választ ad.
- Harry, te sem az eszedről vagy híres! Szerinted elrontaná egy "nem" válasszal a születésnapodat? Most őszintén, csak gondolkozz. Már el van döntve a dolog. Nem hinném, hogy annyira bunkó lenne, hogy pont a nagy napodon kosarazzon ki. Ésszerű szerintem. Na, de gerlicém, mennem kell, itt van Eleanor és csak egy percre jöttem le a konyhába. Holnap találkozunk édes. - váltott át lányos hangnembe.
- Jó éjt Louis. Köszönök mindent! - köszöntem el, majd a liftbe beszállva bontottam a vonalat.

*Emily szemszöge*

Az ágyon hátradöntve magamat meredtem a fehéren pompázó plafonra, és gondoltam vissza a kábé fél órája  tett Nagy kérdésre. Amióta Harry-t megláttam, azóta erre a kérdésre várok, azonban most valahogy el kell, hogy gondolkodjak a válaszon, amit már tudok, de még sem tudtam kimondani. Még nem. Annyira sok dolog van, amin át kell rágnom magamat, hiszen nem egyszer történt meg az, hogy Harry félrelépett, de más mellett nem hiszem, hogy ilyen érzések tolonganának bennem, mint, amikor vele vagyok. A szívem megszűnik létezni, amikor a közelemben van és a lábaim, mintha elfelejtődnének, nagy erő kell ahhoz, hogy ne hulljak a földre a közelében. A gyomromban ezernyi és ezernyi pillangó élénkül fel, és belsőm, mint valami boldog táncosnő pattan fel a szokásos kanapéjáról, ahonnan figyeli a cselekedeteimet, és néha-néha rosszallóan rázza a fejét. Viszont, amikor Harry-t látom, ugrálva riszálja fenekét örömében. Ez lenne a végtelenségig tartó szerelem? - húztam össze a szemöldökömet és arcomat egy párnába temettem. A telefonom ismerősen csengő dallama hozott vissza a valóságba, így az ágyból kipattanva rohantam felé. Gyors tempóval szegeztem tekintetemet a képernyőre, ahol Eleanor kedves, lágyan mosolygós arca jelent meg.

- Szia, Ms. Verjük át a barátnőnket kisasszony.
- Emily! - nevetett fel - Kihagyhatatlan volt, remélem nem haragszol!
- Miért suttogsz Eleanor? - álltam meg az üvegajtó előtt és a fényesen világító Eiffel tornyot mértem fel alaposan.
- Louis-nál vagyok, éppen Harry-vel beszél, és nem szeretném, ha hallaná, hogy kíváncsiskodom. Minden rendben van? Kibékültetek?
- Jaj Eleanor! - sóhajtottam egy nagyot - Bonyolult. - ráztam meg a fejemet és szemem ismételten rátalált a sötétségben kitűnő építményre.
- Miért lenne bonyolult Em? Mi olyan bonyolult egy kibékülésben? Talán nem tetszettek neki a ruhák? - hallottam hangján, hogy ideges és fel van háborodva.
- Eleanor - akaratlanul is kuncognom kellett a hangján - Nagyon is tetszettek neki a ruhák, mondjuk, amikor megláttam, hogy milyen fehérneműket tettél be, hogy őszinte legyek megállt bennem az ütőér. Merész ruhadarabok Eleanor Calder, de nem okoztál csalódást.
- Gondoltam, hogy majd hasznát veszitek. A béküléshez igenis szükség van merész darabokra Emily. Nagyi bugyiban nem állhatsz elé, kellenek a csinos fehérneműk, amit, ha meglát, a lélegzete is eláll. De tudod mit vettem észre? Hogy témát váltottál! - láttam lelki szemeim előtt, hogy kezeit a csípőjére helyezve várja a magyarázatomat.
- Megkérte a kezemet Eleanor. - dőltem le az üveg mentén a puha szőnyegre, amely a szobát uralta.
- Micsoda? - kiáltott fel.
- Csöndesebben Eleanor! - szóltam rá, de hangom suttogott, mintha valami nagy titkot mondott volna el. - Kérlek, ne faggasd Louis-t! Szeretném, ha erről nem tudna senki, mivel még nem adtam választ.
- Húha! Rendben. De Em... - hallgatott el egy pillanatra - kételkedsz az érzéseidben, hogy nem vágtad rá egyből az 'igen'-t?
- Át kell gondolnom a dolgokat Eleanor. Cara-tól egészen Taylor-ig. Azt mondtam neki, hogy kedden választ adok a buliján.
- Akkor már el van döntve! - kuncogott bele a telefonba, amikor egy ismerős hangot véltem felfedezni.
'Anyukád nagyon jó fej, 
mondjuk ebben eddig sem kételkedtem!:)
Bella még bírja,  mindenki imádja, 
ahogy az anyukáját is drága @Emily_Payne!;) 
Holnap este találkozunk! Hiányoztok nekünk! 
Laters.
El xx'
- Ott van Bella? - pattantak ki a szemeim és valami hihetetlen érzés futott át a testemen.
- Igen, itt van! Mindjárt teszek ki neked egy képet twitterre, viszont ahhoz most mennem kell. Van egy olyan sejtésem, hogy Louis mindjárt visszajön. Laters, Emily! - búcsúzott el és bontotta a vonalat.

Mosolyogva néztem magam elé a földön ülve. Harry-től vették át ezt a szöveget, vagy alapból már rá voltak szokva? Biztos egy bandaszöveg. A telefonom egy kis rezgéssel jelezte, hogy valami történt. Nagy izgalommal oldottam fel, majd a képernyőre nézve láttam a kis twitter jelet, ami jelezte, hogy egy képet osztottak meg nekem. Twitterre fellépve észleltem, hogy Eleanor teljesítette, amit ígért, viszont a szemem kétszer akkorára nőtt, amikor láttam, hogy valamiféle összejövetel van náluk, ahol anyám is jelen van.

' @Eleanor_Calder Lassan fekvés! Vigyázzatok rájuk, szeretném egyben látni anyut és a lányomat! :) Ti is hiányoztok! Laters. Em xx  '

A képre válaszolva tettem a mobilomat a kis éjjeli szekrényre, majd a fürdőbe sietve zuhanyoztam le. Hirtelen olyannyira nehéznek éreztem a szememet, hogy fürdés után az ágyra ledőlve érzékeltem, hogy kezd minden sötétedni. Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott, de arra riadtam fel, hogy valaki felemel és a takaró alá tesz, és egy puszit hint az arcomra, amely utána forrón izzik a helyen, ahol a puha ajkak érték. Hallottam, hogy a fürdő ajtaja nyitódik, majd halkan bezárul és a szemem még mindig leragadva repít az álmok szigetére. Simogatásra és apró csókokra ébredek, amitől bőröm libabőrbe burkolózik. Jólesően nyújtózok, és hirtelen minden abbamarad. A szememet kinyitva látom, hogy a szoba már fényben pompázik, az ablakon kinézve látom, hogy Párizs már a nap fényében úszik. Megfordulva találom magamat szemben egy gyönyörű zöld szempárral rendelkező fiúval, aki kicsit pírba borulva figyeli a reakciómat. Könyökömre támaszkodva viszem közelebb az arcomat az övéhez, majd az arcára helyezve az ajkaimat adok neki egy lágy csókot. Eltávolodva tőle látom, hogy mosolyog, és kezével végig simít arcomon. Mennyire puha, és gyengéd, ezt minden reggel el tudnám viselni.

- Ne haragudj, ha felébresztettelek, de lassan indulnunk kéne, ha még várost is szeretnénk nézni. - szólalt meg reggeli rekedtes hangján.
'@Emily_Payne
Azt hittem könnyebb lesz az etetés.

Több ment félre,
mint a lányod gyomrába,

meg persze ránk. 
Siessetek! Niall xx.'
'Egy kis reggeli séta Loui bácsival!
Száguldozunk.
Vigyázz az én drágámra
 
@Emily_Payne!
Puszilunk Louis & Eleanor xx.'
- Semmi baj, indulok készülni! - keltem fel az ágyból, majd a bőrönd felé igyekezve vettem ki egy krémszínű pulóvert, és egy fekete szoknyát. A fürdőbe sietve zártam be azt a biztonság kedvéért, majd a ruhákat magamra aggatva siettem a tükör elé, hogy valamennyire elviselhető kinézetet varázsoljak magamra. Ajkamra  most egy vörös színű rúzst kentem, ritka pillanatok egyike. Egy fekete magas sarkúba bújva álltam készen a túrára. Amíg Harry készülődött sikerült a bőröndömbe bepakolni, így, ha hazaérünk, nem kell ezzel is az időt húznom. Harry rendezett hajjal, fehér ingben és fekete farmerben lépett ki a fürdőből. Egy isten! - belső énem álmosan, nyitott ajkakkal figyelte az előttem álló férfit, aki pofátlanul szexi mosollyal az arcán jelent meg. Egy nagy levegőt véve próbáltam lenyugtatni magamat, hiszen a látvány, ami elém tárult több mint jó! Fejemet lehajtva indultam meg a kijárat felé, majd a táskámat felkapva vártam, hogy utolérjen. A bejárati ajtót kitárva előttem engedett maga elé.

- Láttad a képeket twitteren? - csukta be maga után az ajtót.
- Amit Eleanor tett ki este? - mosolyodtam el és a lift felé indultunk.
- A-a - rázta meg kisfiúsan a fejét, arcán még mindig jelen volt az a mosoly - Reggel tette ki Louis, Niall és Liam. Az estit láttam, amikor visszaértem a lakosztályba.
 - Ne haragudj, hogy nem vártalak meg. Hirtelen olyan fáradt lettem. - léptünk be a liftbe, majd telefonomat a táskából előhalászva léptem fel twitterre. Mosollyal az arcomon figyeltem a három képet, amit a fiúk az adatlapomon osztottak meg. Hát, nem éppen betanított apukák, az már biztos.

 A képeket látva gyűlt szemembe könny, mind az örömtől, mind a bénaságok láttán. Niall képét nézve még mindig kuncogok, hogy az etetés sikertelennek minősült, viszont Liam kis monológja után sírnom kell. Nála jobb testvért nem is tudnék kívánni magamnak. Annyira törődik velem és Bellával. Óv minket, néha túlságosan is, de innen látszik, hogy fontosak vagyunk a számára. A lift csilingelő hangja jelezte, hogy a földszintre érkeztünk, így a telefonomat visszahelyezve a táskába indultunk meg a mellettem álló vigyorgó képű sztárral.

'Úton anyuhoz a családi vacsira!
 Hiányzol már nekünk
@Emily_Payne
Szeretünk! Bella & Liam xx'
A hotel ajtaján kilépve meglepetésemre egy fotós sem fogadott minket a vakító vakujával. Egy kocsi felé igyekezve szálltunk be, majd néhány perc utazás után az Eiffel toronynál találtam magunkat. Ha azt mondom csodálatos, nem fejeztem ki vele semmit. Mesés volt és fentről a kilátás, hű meg ha. Csillogó szemekkel figyeltem a kilátást, ami rálátást nyert Párizsra. Mint egy kisgyerek, aki most kapta meg a nyalókáját figyeltem körbe és körbe. Harry-t néhány rajongó megtalálta és meglepetésemre tőlem is kértek aláírást és közös képet. A fotózkodás és aláírások után elindultunk, hogy tovább szeljük Párizs útjait. Csodálatosnak bizonyult a nap, kezdjük azzal, hogy az idő mesés volt. A nap csak úgy melegítette a bőrömet. A kocsi most a Diadalívnél állt meg. Lecövekelve a betonba csodálattal meredtem rá a hatalmas épületre, ami körül folyamatosan járkáltak a kocsik.

- Nézz ide! - csaptam meg fülemet Harry hangja, majd felé fordulva láttam, hogy a telefonját felém irányítja. Kezemet a magasba emelve próbáltam elérni a Diadalívet, hogy legalább a képen látszódjon a próbálkozásom és villogtattam egy hatalmas mosolyt. Boldog voltam, és ezt szerintem a kép is tükrözni fogja.  Párizsban vagyok azzal az emberrel, akit talán a későbbiekben a férjemnek, jegyesemnek nevezhetek majd, akiért több százezer, millió, milliárd lány szíve dobog.
' Még pár centit kéne nőnöd, hogy elérd!:) 
Egy csodás nap @Emily_Payne
társaságában, Párizsban a Diadalívnél!:)
Harry xx'

~...~

A repülőn ülve, fáradtan, kimerülve vártuk, hogy a gép elinduljon, vissza Londonba a családomhoz. A telefonomat elővéve nézem meg, hogy keresett-e valaki, hiszen egész nap nem tudtam kapcsolatba lépni senkivel, ugyanis annyira élveztem a városnézést, hogy totálisan kiment a fejemből a külvilág. Csak én voltam, Harry és Párizs. Több nem fogadott hívás anyutól és Liam-től, twitter értesítések sorozata várakozott a képernyőn, hogy megnézzem őket. Mivel lassan indulunk anyuékat, majd csak a repülőtérről hívom fel, nem akarom kockáztatni az életünket. A twittert megnyitva tudatosult bennem, hogy a követőim száma több lett, majd egy kép tárult elém, ami ma készült rólam a Diadalívnél. Mosollyal az arcomon csúsztattam vissza a telefonomat a táskámba, majd az övet becsatolva vártam, hogy a gép elinduljon.

~...~

- Drágám! - rohant oda anyu, amint meglátott engem. Kezében ott pihent a kislányom, aki nagyobbnak látszott, mint mielőtt elmentünk. Anya hatalmas öleléssel fogadott, így magunk közé szorítva Bellát. Kuncogva toltam el magamtól, majd kezéből kivéve a kis királylányt emeltem a magasba, mire egy hangos nevetés hagyta el a száját. A többieket véltem felfedezni magunk mellett, majd anyu Harry-nek köszönve lépett el mellőlem. Mindenkitől egy hatalmas ölelést kaptam, majd Liam a bőröndömet a keze közé fogva indult el velem együtt a kijárat felé. A kocsihoz érve nyitotta ki a csomagtartót, majd helyezte bele a bőröndömet. A hátsó ajtót kinyitva ültettem be a lányomat az ülésbe és alaposan bekötöttem őt. Megfordulva találtam magamat szembe nyolc szempárral, akik mosolyogva vizslatták a tekintetemet. Mindannyian a kezeik közé fogtak, így részesültem egy hatalmas csapatölelésben. Áldom az istent, hogy ilyen barátaim vannak, akik mindenben mellettem állnak és segítenek. Anyu beült előre, a kocsit Paul vezette, majd hátra én és Eleanor ültünk. Egész végig csöndben utaztunk, mígnem a házam előtt álltunk meg. Anyu hátrahajolva nyomott egy puszit az arcomra, majd  a lányomat kicsatolva az ülésből szálltam ki vele a kocsiból. Eleanor is velem tartott, így hárman indultunk meg az ajtó felé, ahol egy férfi állt. Közelebb érve ismertem meg az előttem megjelenő alakot, akit Liam tetetett mellém, hogy biztonságban tudjon. Vajon mióta áll itt ez a szegény férfi? - tettem fel magamban a kérdést, amikor szemben találtam magamat vele.

- Ms. Payne, Ms. Calder - köszöntött minket ridegen.
- Christian! - bólintottam felé, majd a kulcsokat a zárba helyeztem - Nem jön be Christian? - fordultam vissza az ajtóból a mogorvás férfi felé.
- Nem, asszonyom. Figyelem a terepet! - jelentette ki semleges hangon, majd egy mosolyt küldve felé csuktam be a bejárati ajtómat. A cipőmet levéve indultam meg a nappali felé, ahol a kanapén ülve várt a barátnőm. Kezébe adva Bellát ültem le mellé és felé fordultam, hogy szemtől szembe legyünk. Mosolyra húzta  a száját.

- Nem lenne gond, ha ma itt aludnék?
- Jaj Eleanor - forgattam meg a szemeimet - Miért lenne gond? Úgy mondod, mintha nem lenne elég szobám.
- Csak gondoltam kettesben akarsz lenni, majd Bellával.
- Így is eleget vagyok vele. Csak örülök, hogy itt vagy! - húztam mosolyra a számat.
- Kedden buli! - kacsintott rám.
- Tudom! 21. vén róka.
- Bizony ám, a te vén rókád! Tudod már, hogy mit veszel neki?
- Tudom, és remélem tetszeni fog neki! - kuncogtam fel, majd Bellus felé néztem, aki már javában az igazak álmát aludta. - Felviszem lefektetni! Nem lenne gond, ha ezt a beszélgetést holnap folytatnánk? Kimerített az út.
- Dehogy baj! Megtalálok mindent, mielőtt még mondanád. Jó éjt, Emily! - ölelt át, majd a konyhába sietve eltűnt a látókörömből. Bellával a kezemben óvatosan szeltem a lépcsőfokokat, majd a szobába belépve az emlékek törtek rám. Josh, ahogy ver, és Harry, ahogy óv és csókol. Egyszerre szörnyedtem és nevettem el magamat, majd lányomat óvatosan az ágyra helyezve indultam vissza  a nappaliba a bőröndömért. Megragadva a súlyos táskát cipeltem fel a szobámba, majd a sarokba letéve hagytam úgy, ahogy volt, majd holnap kipakolom. A fürdőbe igyekezve vettem egy gyors zuhanyt, majd egy pólót és egy bugyit magamra kapva indultam vissza az ágyamban édesen szuszogó angyalhoz. Az ágyba befeküdve, közvetlen mellé öleltem át kicsiny derekát és apró puszikkal hintettem el kis baba pofiját. Istenem, ha valami baja esett volna, én nem is tudom mit tettem volna. Fontosabb az életemnél is, ahogy Harry is. Épp az éjjeliszekrényen elhelyezkedő lámpát akartam lekapcsolni, amikor a telefonom jól megszokott hangján jelezte, hogy SMS-em érkezett. Gyorsan feloldva azt meredtem a képernyőre, ahol Harry neve jelent meg. Izgalommal kattintottam a nevére, hogy láthassam az üzenetét.

Nagyon várom a keddet, hogy láthassalak! (Ahogy a válaszodat is!) Nem akarok rád erőltetni semmit sem Emily, tisztelni fogom a döntésedet!
Szép álmokat! 
Szeretlek, 
Harry xx. 

10 megjegyzés:

  1. kövit,és köszönöm a díjat.imádás van!<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mit!:) Szívesen máskor is ;)
      Sietek, ahogy csak tudok!:) :*
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. Annyira de annyira jó annyira de annyira.Imádom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira, de annyira örülök!:)
      Örülök tényleg, hogy tetszik!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. Imádom, imádlak, imádom! :)) Bármennyire legyen szar napod, és bármennyire érzed rossznak, amit csinálsz nem az! Nem most mondom ezt először és utoljára sem! :) Imádunk! Believe me! A rúzsos részt pedig tudom, hogy nem bírtad volna kihagyni. :D Végig mosolyogtam ezt a részt, imádtam ezt is! :') Életed egyik legjobb döntése volt, hogy 2. évadot is csinálsz! You are incredible!:))
    Kiss ♥ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Íííí:'( Imádlak!:')
      A rúzsos résznél nem is gondoltam arra, hogy Taylor van a dologban, szóval ez így most vicces :D
      Annyira, de annyira köszönök neked mindent!!!:')
      Csókcsókcsók! :* Wh ite:*

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Köszönöm!:) Örülök,hogy tetszik!
      Igyekszem, ahogy csak tudok!:')
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, wh ite:*

      Törlés
  5. Imádom ezt a részt is ugyanúgy ahogyan a többit is!!!! Elmondhatom, hogy nekem az összes blog közül a tiéd tetszik a legjobban! Mindig, ha géphez ülök nagy izgalommal nézem meg, hogy írtál-e új részt, de ha nem írtál akkor se szomorkodok, mert tudom, hogy úgy is FANTASZTIKUS részt fogol hozni! Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol és ahogyan írsz! Nagyon várom már a következő részt! ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj,istenem!:)
      Komolyan mindjárt elsírom magamat!!:)
      Ne haragudj, hogy nem mindig hozok rész, mármint nap mint nap, de nincs időm, de amikor tudok, akkor írok. Nem akarok csalódást okozni senkinek sem:)
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, meg,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés