2013. február 23., szombat

II.- 43. Nászút

Sziasztok!:)) 43.rész, nászút, fáradság, de kész!:') Álmaimban képzeltem el egy ilyen esküvőt és nászutat, remélem egyszer teljesül!:D (yn) Nem akarok most regélni, ez a hét úgy volt kaki, ahogy volt! Remélem azért elnyeri a tetszéseteket a rész, most hosszabbat írtam, mint szoktam. Jók legyetek, és kellemes hétvégét nektek!:)

ui.: Mit szóltok a fiúk új klipjéhez?:DD Én csak nevettem rajta, főleg Niall fürdős részénél:D Valami eszméletlen lett!


Have a nice day,
Wh ite:*

'Lehet száz szeretőd, de feleséged csak egy,
 aki tanúja és részese minden sikerednek és kudarcodnak, 
aki megismeri hangod rezdülésében, hangod színében, 
szótlanságodban és beszédedben, ha valami bánat vagy öröm ért. 
Aki ismeri vágyaidat és elfáradásaidat. 
Aki már rég nem a másik ember, 
és akinek te rég nem vagy másik ember, akinek a sorsa a tiéd,
 miként a te sorsod az övé.'

"A cikk"
Monte Carlo csodálatos tengerpartján süttethetem a testemet, amit drága férjemnek, Harry-nek köszönhetek. Már két csodás hete élvezhetem azt, hogy Mrs. Styles-nak neveznek engem a rajongók, a szállodában dolgozók és valószínűleg mindenki, aki tudja, hogy ki Harry. Hogy élvezem-e? Igen, nagyon is. A rajongók mind nagyon kedvesek velem, próbálják elfogadni, hogy hőn szeretett tini bálványuk (aki már nem is igazán számít tininek) fogadalmat tett, de még milyen szép fogadalmat. A család összes tagját meglepetésként érte a hír, miszerint is feleség lesz belőlem. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy még Anne sem tudott róla, csakis kizárólag Louis és Eleanor. Hmm.. Nagyon érdekes, de közben kellemes érzés is, hogy az a két ember tartotta titokban a hírt, ami még nem volt biztos, akit legjobb barátainknak tudhatunk. Tulajdonképpen, ha visszagondolok a cikkre, ami rögtön az esküvőnk után jelent meg, belátom, hogy tényleg nem Harry-től vártam volna magam sem az esküvőt, hanem a két álompártól, azaz Louistól-Eleanortól vagy Liamtől és a csodálatos Danielle-től. 

- Le fogsz égni szívem. - nyomta hozzám hideg, vizes kezét, mire akaratlanul is, de felugrottam egy kicsit. Kuncogására fordultam meg, majd egy lágy, érzelemmel teli csókot nyomott ajkaimra. Imádom, és ezt sosem fogom megunni. - Nem akarok hazamenni. Itt minden olyan csodálatos és tökéletes. - huppant le mellém a nyugágyra, testét a napernyő védte a nap erős sugaraitól. 
- Be vagyok kenve Mr. Styles. Egy erős, ámde finom kezű fiatalember kente be gondosan a hátamat, mellkasomat és minden napsugarat érintő testrészemet. - álltam fel, majd egy ugyan olyan csókot leheltem ajkaira, mint ő az előbb az enyémre. Vagyis próbáltam olyan érzékit, de sosem tudtam őt utánozni, lehetetlen! - Otthon is minden ilyen marad, vagyis remélem. Sőt, otthon még jobb lesz minden Harry. A család, Louisék, Bella. - mosolyodtam el, amikor kislányom képe villant fel előttem. Annyira hiányzik, hogy azt szavakkal nem tudnám kifejezni. Anyu úgy látta jól, hogy a nászutunkon egymással foglalkozunk és ne zavarjon ebben minket senki. Ez mind szép és jó, és igaz is, imádom Bellát, a lányomat, de hármasban nem lenne minden olyan, mint most. De a 'zavaró' tényezők így is jelen vannak, tökéletesen szexi férjem miatt, akit még mindig szeretnek a rajongók. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy felállok és a csodálatos tenger felé veszem az irányt, mert, amint Harry visszatért hozzám a rajongók csapatként indultak meg felé a háta mögött.
- Hova-hova Mrs. Styles? - ragadta meg a kezemet, majd magára húzva csapott le ajkaimra.
- Vendégek! - kacsintottam rá, fejemmel előre böktem a fiatalokból álló lánycsapatra, akik türelmesen álltak és vártak. - Megyek, úszok egyet.
- Az életem része vagy Emily! A nászutunkon vagyunk, csak veled akarok foglalkozni. - velem szemben állva nézett mélyen a szemembe. Csodálatos szempárral találtam szemben magamat, amibe már talán a kezdetek óta szerelmes lettem. Elbűvölt már az első pillanattól fogva, én is csak vele akarok foglalkozni, örökre, ahogy az eskünkbe tettük. De nem tehetem, nem sajátíthatom ki, hiszen a rajongók miatt is jutottak el oda, ahol most tartanak. Átölelve izmos testét néztem át a vállán, majd a lányoknak nagy mosollyal az arcomon intettem, hogy jöjjenek ide. Eltolva magamat a férjemtől leheltem ajkára egy csókot, majd a lányok érkezésével egy időben indultam el a forró homokban a tenger felé.
- Nagyon furfangos Mrs. Styles! - kiabált utánam, mire csak egy apró kuncogó hang szaladt ki a számon. A lábamat a kellemes hőmérsékletű tengervíz érte, tekintetem csak a távolba bámult és gondolt vissza arra a napra, ahol hivatalosan is egyek lettünk Harry-vel.

~...~

Ki gondolta volna, hogy az eljegyzés után egy hónappal hófehér ruhában fogok egy tükör előtt állni és nézni magamat a nagy napomon?! Hihetetlen, hogy egy lány, akinek már van egy lánya huszonegy éves korára megházasodjon. Még mindig csak egy álomnak fogom fel az egész esküvőt és várom, hogy valaki megcsípjen, de nem teszik, senki sem csíp meg. A szívem vagy ezerszer gyorsabban dobog, mint normális esetben, de miért is csodálkozok? Egy sztár feleségének mondhatom magamat pár óra múlva.

- Emily! Indulnunk kell! - jött be hatalmas mosollyal az arcán bátyám, aki az oltárhoz fog kísérni, aki elvisz az esküvőm helyszínére, ahol már a családtagjaink és közeli barátaink várnak.
- Mehetünk, de előtte kell egy kis kitérőt tennünk Liam. - adtam egy csókot az arcára, majd a lépcsőn elindulva mentem az ajtó felé óvatosan, nehogy orra bukjak a hatalmas ruhámba. Liam magához hűen kinyitotta a kocsi ajtaját, majd a ruhámat fogva könnyítette meg a beszállást. Igen, anyu és Eleanor segített a ruhám kiválasztásában, amit imádok, de túl nagy, hosszú. Ha valaki így nem vesz észre, akkor sehogy. A ruhám uszálya nagyobb, mint a ruhám, de persze a lányok szerint ez így természetes. Ha rajtam múlott volna, akkor egy egyszerű testhez simuló ruhában jelennék meg most az oltár előtt. Liam mellém ülve várta, hogy Paul elinduljon, ami pillanatokon belül meg is történt.
- Paul, teszünk egy kis kitérőt. - csendült fel a hangom, amikor a kocsival elindult.
- Rendben Emily, ez a te napod. Oda megyünk, ahova csak akarod. - kacsintott rám, majd visszafordult és tekintete már csak az utat figyelte.
- A temetőbe menjünk Paul. Utána meg egyenesen Harry-hez. - suttogtam és szememben könny jelent meg.
- Temetőbe? Emily, ha koszos lesz a ruhád, anyánk és Eleanor élve megesznek engem!
- Szeretnék apuhoz menni, mielőtt Harry-nek kimondom az igent. Liam nekem ez fontos és megér nekem annyit, hogy egy kicsit koszos lesz a ruhám. - fordultam bátyám felé, aki mosolyra húzta a száját. - Köszönöm, hogy az oltárhoz kísérsz. - öleltem át a nyakát és magamhoz szorítottam, ahogy csak tudtam. Nagyon nagy segítség volt nekem, hogy Liam mindvégig segített és mellettem állt, mint egy jó testvér.
- Megjöttünk! - szólt hátra Paul, majd az ajtómat kinyitva szálltam ki a csodajárgányból. Ruhámat óvatosan felemelve indultam meg apám sírja felé. Meglepő módon, senki sem volt a temetőben, így fellélegezhettem, hogy talán senki sem lát meg menyasszonyi ruhában egy temetőben. Apám sírja elé érve guggoltam le amennyire csak tudtam, majd egy sóhaj kíséretében kezdtem el hozzá beszélni.
- Nem gondoltam volna, hogy egy napon feleség lesz belőlem. Igazad volt, meg kellett neki bocsátanom és tudod mit apu? Jól tettem és ezt neked köszönhetem! Liam kísér az oltárhoz - csuklott el a hangom, majd könnyeim mit sem törődve a sminkemmel kezdtek el folyni. Apám sírjának döntve a fejemet sírtam és sírtam, amikor egy kéz érintette meg a vállamat.
- Hidd el, hogy most nagyon büszke rád, Em! Ahogy én is, és mindenki. - húzott fel a földről, maga felé fordított. - Mennünk kéne, ne várakoztasd a vőlegényt! - kacsintott rám, majd ölébe felemelve közelített a kocsi felé.
- Ugye tudod, hogy a címlapon leszünk. - nevettem fel, arcomat a mellkasába temettem. A kocsiba óvatosan behelyezett, majd mellém beülve intett Paulnak, hogy indulhatunk. Egyre nagyobb és nagyobb lett bennem a lámpaláz. Te jó isten mindjárt feleség lesz belőlem. Tíz kemény perc kocsikázás után megérkeztünk Zayn háza elé. Igen, Zayn-nek egy palotája van és megengedhettük magunknak, vagyis Harry, hogy barátja kertjében tartsuk az esküvőnket. A kocsiból kiszállva igazítottam meg a ruhámat, majd anyut, Eleanort és a kezében pihenő lányomat tekintettem meg. Örömmel teli mosollyal az arcukon közeledtek felém, majd kezemnél megragadva húztak be a házba. Liam mögöttünk gyors léptekkel igyekezett minket utolérni, majd a hátsó kijárat ajtajához érve indult el a zene, ami jelezte, hogy itt vagyok, és kezdődik a ceremónia. Anyu még egy utolsó puszit hintett a homlokomra, majd az ajtón kimenve ült le egy székre. Eleanor előttünk elindult Bellát maga mellett sétáltatva, aki kis kezében egy virágszirmokkal teli kosarat cipelt.
- Indulhatunk? - nyújtotta kezét mellettem Liam, hogy belekaroljak.
- Félek... - néztem rá kétségbeesetten. Féltem, igen nagyon rettegtem, de nem tudtam mitől. Vagyis... mi lesz, ha rossz feleség leszek? Ha valamit rosszul fogok csinálni? Rosszul főzök... egy feleségnek és anyának tudnia kell főzni, én meg csak alap dolgokat tudok.
- Most akarsz meghátrálni Emily? A lehető legjobb feleség lesz belőled! - mosolyodott el, majd száját ismét kinyitotta. - Bellát is olyan jól neveled. Remek anya vagy! Remek feleség leszel! - jelentette ki, majd lábát felemelve indult el velem. Minden szem rám szegeződött, ami még jobban arra késztetett, hogy ideges legyek. Magam elé nézve láttam, hogy Eleanor segít Bellának a virágokat szórni, majd a végére érve átadja anyámnak és a virágcsokrát megfogva áll a tanúknak felállított helyre. Igen, Eleanor a tanúm, elég régóta ismerem őt, hogy ilyen feladatra felkérjem. A legjobb barátnőm, akire bármikor számíthatok. Azon kaptam magamat, hogy már Harry elé érkeztünk, akinek letörölhetetlen mosoly ült az arcán egy kis idegességgel megfűszerezve. Csak nem ideges ő is? Kacagnom kell. A nagy Harry Styles, aki szinte minden nap több százmillió lány előtt lép fel, ideges lenne? Liam egy csókot hintett a fejemre, majd a kezemet Harry felé nyújtva 'adott' át neki. Kuncogva léptem a leendő férjem elé, majd kezdetét vette a ceremónia.
- Csókold meg a menyasszonyt! - csendült fel a tiszteletes hangja, Harry magához húzva csapott le ajkaimra, amit szenvedélyesen, gyengéden falt. Eltávolodva tőlem csókolt meg újra, majd a kis úton a tömeg között mentünk át a kis sátorba. A vendégek, és a mi tiszteletünkre felállított kis helyen ételek száza sorakozott a hozzájuk illő itallal együtt. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az étel megrendelése Niall-ra hárult. Rengeteg mennyiségű étel van, rengeteg.
- Kérjük, foglalják el a helyüket! - szólt bele a mikrofonba az elegánsan felöltözött Paul. - Most pedig kérem, hallgassák meg az ifjú pár köszöntőbeszédjét. - nézett Harry felé, majd a színpadról lelépve veregette meg a férjem vállát. Harry határozott léptekkel lépett a mikrofon elé, majd a torkát megköszörülve kezdett bele.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen nehéz lesz a színpadra lépni. Mondhatjuk már, hogy ebben jártas vagyok, de nem friss férjként. Az ember életében eljön az a nagy nap, ami az én életemben most következett be. A legjobb dolog, ami történhetett volna velem, azaz volt, amikor Mrs. Styles a testvéréhez utazott. Gyáva voltam, iszonyatosan gyáva voltam vele beszélni, elhívni valahova. De nézzétek csak meg meddig jutottunk el?! Egy gyönyörű nőt tudhatok magam mellet, aki a nevemet viseli. Emily, drága Emilym! Pár perce megígértem, hogy veled leszek egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben. Melletted leszek jóban és rosszban is, amíg a halál el nem választ minket. Magam mellett akarlak tudni, örökre. Szeretlek Mrs. Styles! Emeljük poharunkat az én szépséges feleségemre, Emilyre! - fejezte be a mondandóját, majd felállva a helyemről igyekeztem felé. Könnyes szemmel csókoltam meg, majd egy poharat véve a kezembe álltam a mikrofon elé.
- Köszöntök mindenkit ezen a csodás napon! - kezdtem egy egyszerű mondattal, majd a pezsgőmbe kortyolva próbáltam lehűteni magamat - Nem készültem annyira megható és remek beszéddel, mint a kedves férjem, mivel a szavakkal nem lehet érzékeltetni azt, amit valójában érzek. Rengeteg mindenen mentünk keresztül együtt, rossz dolgokon és jó dolgokon. Voltunk együtt boldogok és szomorúak, de valami oknál fogva mindig egymás mellett kötöttünk ki. Bátyámhoz kerülésem után kezdtem a fiúkkal megismerkedni és Harry volt az, aki hallgatagabb volt velem, mint a többiek. Talán ez tetszett benne, vagy az, ahogyan törődött velem és a kislányommal. Első perctől fogva szerette Bellát és olyan volt, mintha az apukája lenne. Tisztelem őt, ahogy a banda többi tagját is, nagyon hálás vagyok nektek mindenért fiúk. Ez a mai nap, életem legszebb napja és köszönöm, hogy itt vagytok nekem, nekünk. Harry, senki nem állhat közénk többet. Szeretni foglak, amíg csak lehet, örökre! - emeltem fel a poharamat, majd a színpadról lelépve találtam szemben magamat anyámmal. Hatalmas ölelésekben volt részem, mindenki, akit ismertem, rokonok, barátok üdvözöltek minket, majd elkezdődtek a táncok. Az első táncot újdonsült férjemmel kezdtem, aki szorosan magához ölelve kezdett velem jobbra-balra lépkedni. Arcát nyakamhoz nyomta, majd egy csókot hintett a fejemre.
- Könyörgöm, ne öltözz át! Így akarlak estig látni, a nászutunkon is! - suttogta a fülembe, mire akaratlanul is felkuncogtam. Csikizett.
- Kérése számomra parancs Mr.Styles. - toltam el egy kicsit, majd csókot nyomtam ajkára. Harry után szinte minden hímnemű egyeddel táncolnom kellet, amit persze élveztem is. Főleg Louis-val való táncot, ami érdekesre sikeredett, mivel sem ő, sem én nem vagyunk táncbajnokok. Harry kezemnél fogva megragadva indult el a tömegből, akik követtek minket, majd még egyszer elbúcsúzva mindenkitől szálltunk be a kocsiba, amit Paul vezetett. Húsz perces út után egy repülőtéren találtam magunkat, ismételten az a repülőgép volt, amivel Párizsba mentünk. Szemem felcsillant, hiszen kevés időt tartózkodtunk a csodálatos városban.
- Még nem Párizsba megyünk szívem. Teszünk előtte egy kis kitérőt. - emelt fel az ölébe, majd elindult a gép felé. Válla felett láttam, hogy az utánunk loholó Paul nevet Harry tettén, majd a repülőre felérve tette le a csomagokat és intve nekünk távozott. Harry letett, majd a székbe helyet foglalva húzott az ölébe.
- Hova megyünk akkor Mr. Styles? - nyomtam egy csókot ajkára, vártam a válaszát.
- Először Rómába. Utána átmegyünk Monte Carlo-ba onnan meg Párizsba.
- Róma? - húztam össze a szemöldökömet.
- Mindig is szerettem volna elmenni egy lánnyal oda, és a Trevi kútba egy érmét dobva kívánni vele. Egy hetet leszünk ott, ha megfelel neked. Utána átrepülünk Monte Carlo-ba, ahol szintén egy hétig élvezhetjük a napos tengerpartot, majd egy városnézős hétvége Párizsban. - vizslatta tekintetemet, ami most döbbenten figyelte őt. Szent lópikula! Most álmodok, vagy tényleg ennyi helyre el akar vinni a nászutunkon? Ez egy álom, tényleg valaki megcsíphetne már.
- Szóhoz sem jutok Harry. Ez... elkényeztetsz!
- Ez a dolgom Emily! Szokj hozzá, hogy most már velem vagy, örökre! - emelte ki az örökre szót, majd átültetett a vele szembeni székre, övemet gondosan bekapcsolta és a gép, mintha csak ránk várt volna elindult.

~...~

- Hé, szépségem! - rántott valaki vissza az elmélkedésemből. Egy erős kéz karolta át a derekamat. - Szólongattalak, de nem válaszoltál. - fordított magával szemben, arca hirtelen elkomorodott. - Emily mi a baj? - kapott arcomhoz, kezei törölgették a könnyeimet.
- Semmi... csak... - mormogtam, nem találtam a szavakat. - Annyira szeretlek Harry! - fúrtam arcomat a mellkasába.
- Én is szeretlek Emily! Mindennél jobban! - tolt el egy kicsit magától, hogy szemembe tudjon nézni - Te vagy a hiányzó darab az életemből, akit megtaláltam. Sosem akarlak elengedni, érted? Sosem! - emelte ki jobban a szót, hogy a fontosságát érezzem. - Gyere, a rajongók téged akarnak Mrs. Styles! - kapott ölébe, majd elindult vissza, a nyugágyunkhoz, ahol lányok sokasága várt minket.

9 megjegyzés:

  1. ne mááár.Köviit de gyorsan. :D Domcsii voltam. :D

    VálaszTörlés
  2. Júuuuuuuuj ,imádom ,olyan jó gyorsan kövit!!!!!! <3

    VálaszTörlés
  3. Imádom, főleg amikor Mr & Mrs-ezene! Kövit! *kiskutyapofi*

    VálaszTörlés
  4. hamar köviiiit :3

    VálaszTörlés
  5. Imádom ezt a részt, gyorsan hozd a kövit :)))

    VálaszTörlés
  6. ahogy látom olvastad a 50 árnyalat trilógiát :)

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm szépen mindenkinek!:) :*

    VálaszTörlés