2013. február 26., kedd

II. - 44. Turné?

Hát sziasztok kedves olvasóim!:) Eltelt pár nap a régi rész érkezése óta, és nagyon-nagyon úgy tűnt, hogy ma nem lesz új rész, de befejeztem! YEES! Remélem elnyeri tetszéseteket, ugyanis ugrottam egy...kicsit?!, az időben, mert, mert...ne kelljen megmagyarázni, így láttam jónak!:) Szombaton, ha minden igaz új rész, de ebben is kételkedek ugyanis egy remek írónőtársam lát vendégül a drága, egyetlen és csodálatos Hope  , aki elviseli egy egész éjszakán át, hogy  a blog befejezéséről és történéseiről regélek neki. :D Na jó, nálunk nem így néz ki egy éjszaka, de tény, hogy eléggé hangos szokott lenni a ház tőlünk! :D Na, szóval, szövegelést félre téve! :) 44. rész, turné, nászút, minden egybe vegyítve. Remélem élvezni fogjátok, jó olvasást hozzá, és milliószor puszillak titeket!:) 

ui.: Hogy tetszik az új blog? (lifetooshort-to-wait) Várjátok már az első részt? Oda vasárnap érkezik meg, csak így mellékelve a dolgot! Na mentem csajszik!:) Jó éjt!:* 

Have a nice day, 
Wh ite:* 


"Mikor idősebb leszek és a kislányom majd azt kérdi,
" anyuci, ki volt az első szerelmed? "
nem akarok régi fényképeket előszedni,
csak a szoba másik végére mutatni és azt mondani
" odaát ül "


Kezdhetném ott a dolgok mesélését, hogy a rajongók eléggé érdekes kérdéseket tudnak nekem feltenni, ami Harry szerint egyáltalán nem érdekes, de azért a szemem nagysága mindig megváltozott a ' Milyen az ágyban Harry?' kérdéstől. Kérem hölgyeim! Ez magánszféra! Ez egy olyan dolog, mint például az, hogy együtt fürdünk vagy minden este vad csókcsatákkal búcsúzunk el egymástól. Magán dolgok, amiket az ember MAGÁNAK akar megtartani. Benne is van a szóban: magán! Annyira felidegesítenek ezek a rajongók, hogy már-már féltem a testi épségemet, hogy idő előtt egy váratlan szívroham visz el az élők világából. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, amikor Harry a színpadra lép és feltűnnek a mára már szokásossá vált melltartók, amiket a rajongók nekik - a fiúknak - címeznek. Nem értem lányok! Ezzel mit akartok elérni? Jó-jó szép ajándék tényleg, de a fiúk úgy sem fogják hordani!

- Min gondolkodsz? - zökkentett vissza a való világba a velem szemben mosolyát visszatartó férfi, akit már magamnak tudhatok.
- Semmin. - rántottam meg a vállamat és a parányi ablakra tapadt a tekintetem. Igen, a nászutunkról tartunk haza, ami valami fenségesre sikeredett. A párizsi városnézés igaz nem ment zökkenőmentesen, mert Mr. Tökély annyira nem volt tisztában a dolgokkal, hogy egy egyórás városnéző körűt számunkra öt kerek órába tellett. Persze, amikor segíteni akartam neki, hogy mi hol lehet - a térkép a kezében volt mindvégig - megmakacsolva magát erőszakoskodott, hogy ő igenis tudja. 
- Öt perc és leszállunk! - szorította meg a kezemet és egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Mostanában teljesen más, mint volt. Jó értelemben más és érzem, hogy most jött el az a pillanat az életében, amikor ténylegesen csak én vagyok neki és nincs semmilyen Cara vagy Taylor vagy ki tudja még ki. Azonban tud néha az idegeimre is menni, mint például a baba project-es hülyeségével, amit az utóbbi egy hétben - mit is beszélek? Nászút óta ezzel rágja a fülemet. - folyamatosan, minden percben mondogat. Úgy csinál mintha egy gyerek megfoganása egyemberes dolog lenne. Ha lehetőségem lenne már most áldott állapotban lennék, de nagy részben, vagyis egészben ez rajta múlik, mert akárhogy is nézem, nélküle nem sikerülne. A gép pontosan negyed kilenckor landolt a londoni repülőtéren, amit már annyira, de annyira vártam. Gyermeteg izgalommal álltam a váróban és tekintetem folyamatosan járkált össze vissza hátha megpillantom valamelyik rokonomat vagy barátomat, de akárhogy is igyekeztem nem tűnt fel senki, pedig ők szállítanak minket haza. Harry a hátamhoz simulva érkezett meg a csomagjainkkal, majd egy kis királylányt észrevéve a tömeg között kezdtem el futni felé. Igen, a lányom már nagyon hiányzott annak ellenére, hogy telefonon minden nap meséltem neki, hogy néha az apja - Harry - mennyire kikészít, de azért szeretem. Persze ő ebből még semmit sem értett a Harry és az anya szón kívül. A kezembe emelve pörgettem meg őt a levegőben, mire hangos kacaj hagyta el a száját. Szorosan magamhoz öleltem és csak puszilgattam ahol csak értem. Iszonyatosan sokat nőtt, amióta nem láttam, de hát mit csodálkozok? Három hét alatt igazi nővé értett, fogai már igencsak láthatóak voltak.Haja megnőtt és gyönyörűbb volt, mint, amikor elváltunk. Szememet felemelve lányomról lépett elém anyám, aki, már alig várta, hogy karjaiban tudhasson. Hátam mögül Harry elvette kezeim szoros öleléséből Bellát, majd karjai közé vonva egy puszival üdvözölte őt. Anyu magához szorítva üdvözölt és puszikkal lepte el az arcom minden centiméterét. Így utólag visszagondolva az előbbi örvendésemnek Bellával, most anyu ugyan azt játssza el csak velem, ami jól esik, nagyon jól. Nincs is jobb érzés annál, hogy éreztetik veled, hogy szeretnek. Anyu magától kicsit eltolva mért végig, majd, amikor mindent rendben talált intett nekünk, hogy kövessük őt. A tömegben sietős léptekkel igyekezett előre. Magam után egy bőröndöt húzva igyekeztem vele lépést tartani, de esélytelennek tűnt, szinte szaladt. A repülőtérről kiérve pillantottam meg az ismerős kocsit, aminek hátuljába a bőröndöt behelyezve ültem be az anyósülésbe, egyenesen anyám mellé. Harry közben elintézte Bella bekötését, mögöttünk csendesen figyelte az eseményeket. Anyu gyújtást adott a kocsinak, majd a motor hangos moraja jelezte, hogy indulhat. Indexelve indult el a reptérről. 

- Jól éreztétek magatokat? - törte meg a csendes kemény öt perc után. Fogalmam sincs, hogy, hogyan bírta ennyi ideig a csendet, de gratulálni tudok neki. Most komolyan! Anyám mindig az olyan női egyedek közé tartozott, akik, ha valami történt egyből a lényegre térve kezdtek el faggatózni. Talán most reménykedett benne, hogy elkezdem a mesélést, de nem láttam értelmét a dolgoknak.
- Mesésen! Mondjuk a párizsi utunk egészen...érdekesnek minősült. Ugye Harry? - fordultam hátra hozzá egy hatalmas mosollyal az arcomon. 
- Csak nem zargattak a rajongók? - szakította el tekintetét az útról, tekintete kérdő volt és döbbent. 
- Ha csak annyi lett volna anya. - nevettem fel jóízűen. Tulajdonképpen élveztem a mesélést és Harry bénaságát. Látni kellett volna minket Párizsban. - Harrynek még csiszolnia kellene a tájékozódási képességein. És meg kéne tanulnia azt, hogy talán a felesége segítségével többre megy, mint a saját kútfőjével. 
- Akkor eltévedtetek. - szegezte vissza tekintetét az útra, egy visszafojtott kuncogás hagyta el a száját. 
- Eltévedt! - javítottam ki, nyertes mosollyal az arcomon. - És itthon mi a helyzet? Minden rendben volt veletek? 
- Persze, mondjuk, nem hiszem, hogy fogtok örülni neki, vagyis legalábbis te Harry, de... - fújta ki a levegőt, szemét lehunyva kereste a szavakat - jövő hónaptól turnén lesztek. 
- Hogy micsoda? - rikkantott fel mögülem, tényleg megdöbbent. Furcsálltam a dolgot, hogy nem is hívták őt ez ügyben, de gondolom nem akarták őt a mézeshetein zavarni. - És meddig? 
- A management intézte el. A fiúk fel akartak hívni, de aztán lebeszéltük őket róla. Nem akartuk tönkretenni a mézesheteiteket. - mondtam! Én megmondtam! - Novemberig. - ejtette ki anyám halkan a szót. November? De hiszen az... nyolc teljes hónap, nélküle. 
- Nyolc hónap távol...tőletek? Mondd Sara, hogy ez csak egy rossz vicc. 
- Sajnos nem vicc. Harry gyorsan el fog telni az a nyolc hónap, és az utolsó állomásotok, ha jól tudom, akkor London lesz. Lesz szünetetek is gondolom, amikor hazajöhettek, de mivel én vagyok a Stylistotok mindig veletek kell mennem egy-egy állomásra. Akkor akár velem is jöhet Bella és Em. - anyám mondata után szinte megfagyott a levegő a kocsiban. Csupán Bella próbálkozásait lehetett hallani a kocsiban, amikor Louis vagy Zayn nevét próbálta helyesen kimondani. Nyolc hónap...ízlelgettem a számot a számban, de sehogy sem tudtam azt mondani, hogy kevés idő. Azért fél év eléggé komoly dolog, de, ha ezt túléljük, akkor már kimondhatjuk véglegesen, hogy ez egy igen is erős házasság! És, amit anyu mondott, hogy csatlakozhatnánk néhány állomáson hozzájuk nem is olyan rossz ötlet. Időközben észre sem vettük, de megérkeztünk Harry hatalmas lakása elé. Igen, a megbeszéltek szerint hozzáköltöztem a lányommal együtt és az én lakásom most jelen pillanatban vár, hogy valaki magáénak tudhassa. Abban egyeztünk meg a drága férjemmel, hogy nem adjuk el, hiszen az is valamilyen szinten emlék, mivel...apáéktól kaptam. A biztonsági övemet kicsatolva nyitottam ki Bella felőli ajtót, majd kiemelve édes kicsi csöppségemet az ülésből indultunk meg az új jövőnk felé.
~...~

Ha most azt mondom nektek, hogy az egy hónap, amiről szó esett eltelt, nagyon meghökkentek? Remélem nem, mert így van. Az idő hirtelenjében annyira gyorsan telt, hogy már itt állok a 1D-s barátnőkkel egyetemben a repülőtéren várva arra, hogy kedveseink nyugodtan távozhassanak Londonból. Lányommal magam mellett, Harry ölelő karjaiban félünk egy kimondatlan szótól, ami, mintha kérték volna szinte azonnal fel is csendült. A magánrepülőgép, amivel menni fognak várva várja őket a rajongókkal együtt, akikhez utazni fognak. Az első állomásuk Japán lesz, ami, ha figyelembe vesszük, nagyon messze van tőlünk, akárhogy is nézem. Egyesével elbúcsúzva a fiúktól érek ahhoz az emberhez, akit őrjítően szeretek, akit nyolc hónapig szinte csak egy gépen  vagy éppen a tévén keresztül fogok látni. Bellához hajol le először, majd szorosan mellkasára vonva kezdi el puszilgatni. Ezt az idilli pillanatot kedves barátja szakítja meg, aki szinte kitépve karjai közül veszi át magához. Harry csillogó szemekkel figyeli tekintetemet, ami most egyáltalán nem visel semmilyen boldogságot. Magához ölel, szorít, mintha a nyolc hónap elmulasztott öleléseit akarná egy percben bepótolni. Paul ideges hangja szakítja meg ezt a csodálatos ámde szomorú pillanatot, így egy kicsit - de csak kicsit! - engedve a szorításomból találom szemben magamat gyönyörűen csillogó zöld szemeivel.

- Vigyázzatok magatokra, rendben? - hangja lágy volt és aggódó. 
- Tudod jól, hogy mindig vigyázok Harry. - nevettem fel egy kicsit, hogy oldjam a feszültséget. 
- Komolyan mondom Em! Nem akarom, hogy ez a kis csoda megsérüljön, vagy valami baja essen egyetemben az anyukájával és a nővérével! - Ja..., hogy azt elfelejtettem mondani, hogy áldott állapotban vagyok? Amióta kiderült, hogy lassan két hónapos gyermekemet hordom a szívem alatt, szinte utcára is tilos lépnem, mert Harry fél, hogy valami vírust benyelek. Ez az örökös aggódása már-már komolyan arra késztet, hogy örüljek, hogy elmegy, pedig ez egyáltalán nincs így. Még rejtély, hogy a gyerekünk lány lesz-e vagy fiú, de úgy döntöttem, hogy nem mondom meg neki, hadd izguljon csak a turné alatt. Tán az isten is így akarta, de ha minden igaz pont az egyik Londoni koncertjük felé fog megszületni ez a drágaság itt a pocakomban. Az érdekessége a dolognak az, hogy ez a gyerek csoda, hogy Harry szavait idézzem, mert sacc per kábé a doktorom szerint a nászéjszakánkon fogant meg. Igazi szerelemgyerek. 
- Vigyázok rájuk, mind a kettőre! De most menj! - nyomtam még egy utolsó csókot ajkára, majd Bellát kezembe véve integettünk együtt az egyre távolodó Harry alakjának. Nyolc hónap...nyolc teljes hónap a férfi nélkül, akiért majd megveszek, akinek gyerekét hordom a szíve alatt.

16 megjegyzés:

  1. Fantasztikus. Imádom. És még ezere jobb és jobb szóval dicsérhetném a részt, az össze részt. imádom ahogy írsz. imádom harry karakterét, ahogyan foglalkozik velük..és a legjobban azt, hogy gyerekük lesz. Olyan igazi álom élet. Bár azért remélem a turné, nem okoz majd semmilyen galibát. Imádtam.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Fanni!:)

      Örömmel telít el, hogy olvasol, nekem ez nagyobb öröm, mint nektek!:)
      Igyekszem jól teljesíteni, mondjuk néha, ennek ellenére sem érzem azt, hogy az xy- rész tökéletes lenne. Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. Nagyon jó rész lett!!!! Annyira édesek együtt, egy nagy család :) Siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Big Family!:D
      Sietek, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. IMÁDOM:$! KÖVIT!!!!!!! :) Szted milyen lett a One Way or Another?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén?:DD Reményeim szerint angliában egy koncertjükön majd a barátnőmmel (Hope) jelenünk meg, de ez a videó után, már szentül biztos vagyok abba, hogy nevetés nélkül nem bírnék a szemükbe nézni.Minden egyes videónál azt érzem, hogy "ennél már nem tudnak jobbat csinálni, lehetetlen" erre elém állnak egy ilyennel!! Fenomenális lett, imádtam imádom és fogom is. És a táncok..:DDDD arról ne is tegyünk említést!:D

      Törlés
  4. ááááááá.. imáádtam :)) úgy szeretem ahogyan írsz :) siess a következő réészel.. kéééééérlek :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :$$$$$$$$$$$ pirulok!:$
      Köszönöm,hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  5. Imádom.!! Fantasztikus ahogy írsz.!! Nagyon siess a kövivel :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem ezek a kedves szavak mindig mosolyt csalnak az arcomra!!:)
      Igyekszem, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  6. Úristeeen ez...nagyonjóóó *o* gyorsan kövit ♥:)

    VálaszTörlés
  7. Most találtam ezt a blogot de most bele szeretem <3 :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :$ Örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet!:))
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  8. Mégmindig fantasztikus*-* hamar a kövit<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig köszönöm!:$
      Igyekszem!!:))
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés