2013. március 3., vasárnap

II. - 46. Matt

Tádám! :) Egy szép, napsütéses vasárnapon hozom nektek a 46. részt! Igaz nem voltam ma utcán, mert félek befagyna a popsim, ezért döntöttem úgy, hogy nem fogok nektek csalódást okozni és megírom a bűvös 46-os számút. Különösebb hozzáfűzni valóm nincs, de könnyeket csaltok arcomba a szebbnél szebb hozzászólásokkal, amik, ha hiszitek, ha nem hihetetlenül jól esnek!:)) Thank you so much! :* Nem ígérem, hogy szerdára tudok újat hozni, a jövőhetem valami hihetetlenül teli lesz és ... :') Gondoljatok oda bármilyen szót, csak ne a jót, a szupert a tökéleteset, hanem menjetek inkább negatív irányba!:D Minden esetre jó olvasást nektek! Nagy ölelés puszi, meg ilyesmik!:) 

Have a nice day,
Wh ite:* 
"Ezer mérföld soknak tűnik,
de vannak repülők,
vonatok & autók is,
vagy ha nincs más út,
akár el is sétálok hozzád"



*Harry szemszöge*


Ha belegondolok abba, hogy közel fél éve nem is érintkeztem azzal a személlyel, akit a világon tényleg mindenkinél jobban szeretek, elszomorít. A világ legrosszabb férjének lehet titulálni engem amiatt, mert az áldott állapotban lévő feleségemet a legfontosabb perceiben, óráiban, hónapjaiban hagytam magára a benne növekvő fiammal. Minden nap ostromolom magamat emiatt, persze ezt neki is a tudtára adom, ami miatt minden egyes áldott nap megkapom a fejmosást, miszerint a rajongóim miatt kötelességem tőle távol lennem. De egyszer nem lehetne nekem is nemet mondani? Hogy egyszer azt csináljam, amit én jónak érzek? Ezernyi kérdés merült még fel bennem, és merült is volna még, ha kedves jó barátom ki nem zökkent a magam önsanyargatásából. 

- Mondd, hogy nem megint a buta kérdéseiddel ostromlod magadat! - ült le mellém Louis. Túl jól ismer ahhoz, hogy tudja, mit csinálok. Tulajdonképpen örülök, hogy van nekem, annak ellenére, hogy néha-néha olyan pletykák terjengnek rólunk, hogy melegek vagyunk. Kérem! Attól, hogy megöleljük egymást, vagy szórakozunk, nem vonzódunk egymáshoz. Csak logika kéne ahhoz, hogy gondolkodjanak az emberek azon, hogy nekem miért van egy gyönyörűséges feleségem, Louis-nak meg egy gyönyörű barátnője. 
- Túl jól ismersz, Louis. - sóhajtottam egy nagyot.
- Az évek során sikerült téged kiismerni. - nevetett fel, kezét vállamra helyezte. - Mindjárt leszállunk. Azért jöttem, hogy szóljak. Többször is szólongattunk, de szokás szerint nem figyeltél. Harry... - sóhajtott egy nagyot, hangja lágyabb lett, együttérző - Nekem is hiányzik Eleanor, mindennél jobban, de... a rajongóink miatt ki kell bírnunk. Miattuk vagyunk ott, ahol. 
- Louis te legalább láthattad El-t közben, én meg csak a szaros web camerán. Néha elgondolkodom azon, hogy cserbenhagyom őt, mint most. Szeretném tudni, hogy mit érez, hogy nem vagyok ott és nem segítek neki, mert tudod, lehet, hogy azt mondja, hogy neki ez nem baj, de mondani mindent lehet.  Honnan tudod, hogy belül nem azt érzi, hogy cserbenhagytam, mert fontosabbak a rajongóim, mint ő?
- Nem úgy ismertem meg Emily-t, hogy hazudna csak azért, hogy te jobban érezd magadat. Emily őszinte és erős lány, bírja az ilyeneket és pont ezért illetek össze. Míg te szétszórt vagy, ő összeszedett és komoly. Figyelj Harry, nem akarok neked üres szavakat mondani, csak, amit gondolok. Nagyon jót tett neked Emily, ezt teljes szívemből tudom csak mondani. Mindenki észrevette, hogy-hogy megváltoztál, amióta ismered, és együtt vagytok. Komoly lettél és szinte repülsz a boldogságtól. Mondjuk, most perpillanat lehet, azért van, mert tényleg repülünk. - nevetett fel az ironikus viccén. Köszönjük, Louis! - Hidd el Harry, hogy minden a legnagyobb rendben van! Ezt az is bizonyítja, hogy lassan körünkben lesz a kisfiad! 
- Ez meg a másik, amitől szinte szó szerint rettegek. Emily már olyan tapasztalt ezen a téren én meg... - halkult el a szavam. Tényleg féltem, hogy talán rossz apa leszek  vagy valamit elszúrok. 
- Harry az isten áldjon meg! Amióta turnén vagyunk vagy hat apasággal és a kisbabával kapcsolatos könyvet olvastál ki, és van egy olyan sanda gyanúm, ha kérdeznék valamit egyből rávágnád. Bellával is rengeteget törődtél, amikor még pelenkás volt. Vetted akkor is az akadályokat, ahogy most is fogod! Viszont most emeld meg azt a kis csinos popódat, mert megjöttünk! - pattant fel mellőlem. Az ablakon kinézve láttam, hogy tényleg már a talajon vagyunk, így a többiek után rohanva vártam, hogy végre láthassam az én szerelmemet. 

~...~

Amint megpillantottam őket a lábam útnak indult és egyből megtalálta ajkam az ajkait. Rettenetesen hiányzott, így történhetett az, hogy már a fiúk szóltak rám, hogy váljak el csodás, puhán izzó ajkaitól. Mindannyian üdvözölték őt, hatalmas öleléssel lepték meg, amit én türelmetlenül vártam, hiszen újra karjaim között akartam őt tudni. A csapat egyenesen a buszunk irányába indult meg, így kezemmel Belláét ölelve indultunk el mi is. Mindannyian hozzánk igyekeztünk és a fél órás utat szinte végig beszélgettük, így hangos morajt teremtve a buszban. Bellus mindvégig a karjaim között pihent, nyakamat ölelte és édesen motyogott nekem. Hiányzott ő is, ahogy a szépséges anyukája. Egy hét lesz csupán, amit itt tölthetünk és utána újra távol kell lennem Emily-től és Bellától egy hónap erejéig. Immáron a kanapén ülve nézek végig a csapaton, akikhez már csatlakozott Sara, Danielle, Eleanor és Perrie is. A barátaimhoz néhány állomáshoz csatlakozni tudtak a lányok, így nekik valamennyivel jobb dolguk volt, mint nekem. Nekik nem kellett akkora szenvedést átélniük, mint nekem. Persze mindig próbáltak segíteni, vigasztalni, hogy már csak pár hónap vagy esetleg hét választ el attól, hogy lássam a szerelmeimet, de valahogy sehogy sem ment nekik. 

- Jól meghíztál Emily! - nevetett fel Louis, akit éppen vállon ütött El. 
- Szerintem szeretnéd, ha Eleanor is így meghízna. - kacsintott rá Liam, így védve a húgát. 
- Én imádom így! Főleg azt, aki benne van. - simítottam végig hullámzó hasán. 
- Mondtam, hogyha hallja a hangodat, akkor felélénkül. Kész focista már most. Louis készülj! - csendült fel nejem hangja mellettem, mellkasomnak dőlve pihent meg.
- Egy újabb tehetséges férfi, aki kiválóan focizik és énekel. - nézett a plafonra Loui. Utáltam, amikor így fényezte magát, ilyenkor hál istennek valaki mindig észhez térítette. Persze csak viccelt, ezt mindannyian nagyon jól tudtuk. - Csak nehogy azt higgyék, hogy az én fiam. 
- Fiúk lassan menjünk. Gondolom, Harry szeretne a feleségével kettesben lenni! - fogta kezei közé Sara Bellát, akire időközben felsegítette a kabátkáját. 
- Elviszed Bellát? 
- Holnap visszahozom, ne aggódj! Régen volt már a nagyival kettesben! Gyertek fiúk! - indult meg az ajtó felé a lányommal, majd a fiúkkal és lányokkal együtt távozott. A szobába beállt a csönd, csupán Emily szuszogását lehetett hallani. Ujjaimmal játszott, összefonta őket, majd simogatta. Jó volt újra érezni és a közelében lenni. 
- Mikor szándékozik előbújni a kicsi fiam? - törtem meg a csendet, mivel erről még szó sem esett. Fogalmam sem volt, hogy mikor láthatom a fiamat, akit már annyira, de annyira várunk mind a ketten. 
- Két hét múlva valószínű. Tulajdonképpen már bármikor jöhet, tőle függ. - kuncogott fel. Felült és az asztalhoz hajolt, ahol egy kis könyvecske tartózkodott. Kezében tartotta és csak mosolygott. Felém fordulva nyújtotta kezem irányába, majd elvéve azt nyitottam ki.
- Nem akartam twitterre minden nap kitenni nektek új képet, így anyuval gondoltuk, hogy, amit csináltuk azt ide beragasszuk.
- De ebbe mi is benne vagyunk. - nevettem fel, amikor megláttam a New York-ban készült automatás képünket. Ha Louis nem vesz rá minket, akkor valószínűleg nem készültek volna el. Közöttük volt az is, amikor minket fotóztak és sehogy sem bírtak engem mosolyra bírni. Azon a napon is a mélyponton voltam Emily és Bella miatt.
- Imádom rólad azt a képet! - simított végig a fekete-fehér képen, ami a baloldal alsó sarkában helyezkedett el. - És ezt is! - nevetett fel, amikor a szintén New York-ban készült képre vezette kicsiny, törékeny ujjait.
- A klipforgatás alatt készült. - nevettem fel, amikor visszagondoltam arra a napra, amikor elkezdtük a forgatás. Két férfi emelt fel és természetesen le is ejtettek. Azon a napon törtem meg, és azon a napon nevettem úgy igazán teljes szívemből, mindent elfelejtve. - Leejtettek. - görbítettem el a számat, így invitálva, hogy szomorú vagyok. 
- Jaj, az én drága férjemet leejtették? - mosolyodott el, keze végig siklott az arcomon. Beleborzongtam az érintésébe, már nagyon hiányzott. 
- Kevin? Ugye tudod, hogy ez Loui-nak tetszeni fog? 
- Tudom! De ezt a képet nem hagyhattam ki. Hihetetlen Louis, még mindig ugyan olyan gyerek, mint volt. De nagy kedvenceim közé tartoznak ezek itt! - mutatott a két automatás képre, ahol mindenki próbált érdekesebbnél érdekesebb képet vágni.  
- Az is New York-i. Louis ötlete volt, hogy menjünk be egy ilyen automatába és örökítsük meg az ottlétünket. Nagyon szépen köszönöm a képeket! - nyomtam egy csókot a szájára. - El kéne gondolkodnunk a kicsi nevén, és vásárolni neki néhány dolgot.
- Már kész a babaszoba, ha erre vagy kíváncsi. - állt fel, kezét felém nyújtotta. Kezemet belehelyezve az övébe indultunk fel az emeletre. Hogy mi? Már kész a babaszoba? Értetlenül követtem őt az emeleten, amikor a hálószobánk melletti, eddig üresen álló szobához nem értünk. Emily benyitott és behúzott maga után. Tátott szájjal meredtem a világoskéken izzó szobában, amit most tömérdeknyi babajáték ural. A kiságy az ablak mellett helyezkedik el, mellette pelenkázó és egy szekrény. Kék szőnyeg uralja a kiságy előtti részt és egy villanyvasút is fel van már építve. 
- Anne és anyu segítettek. Anne mondta, hogy mindig is szerettél volna villanyvasutat. - fordult velem szembe, válaszomat várta, de még mindig a varázslat édes mámora tartott fogva. - Emily ez...gyönyörű! Nagyon rendezett és...imádom! - nyomtam egy csókot a szájára. Kezemet a derekára vezettem le, ujjai finomat haladtak fel a tarkóm felé. Leguggolva nyúltam a térdhajlatába, majd ölembe kapva fordultam meg a tengelyem körül. Hogy boldog voltam-e? Leírhatatlanul boldog! Ezt a boldogságot kívánom embernek, mert ennél többet már nem kaphatnék. Tudom, hogy ez a boldogság tényleg sírig tartó lesz. 
- Harry tegyél le! - fúrta arcát a nyakamba, leheletével melengette és egyben csikizte azt. Lassú léptekkel indultam meg a szobánk felé, majd kitárva magam mögött az ajtót tettem le az ágyra. Fölé kerekedtem, kezemmel támaszkodtam az oldalánál. Csak néztem gyönyörűen csillogó szemeibe, amiket már hónapok óra vártam. Érzelmekkel teli csókot leheltem ajkaira, majd feltettem neki azt a kérdést, ami már nagyon érdekelt. 
- Nem válaszoltál a kérdésemre!
- Melyikre gondolsz?- könyökölt fel, értetlen volt a tekintete. 
- A kicsi nevére. - vágtam rá azonnal. Tekintete fájdalmat sugallt, de nem tudtam rájönni miért. Hiszen csak a gyerek nevéről érdeklődtem. 
- Szeretném, ha Matt lenne a neve. Tudod... - gondolkodott el. Fejét lehajtotta, majd pólóján foltokat hagyva csöpögtek le a könnyei. Hogy miért? Fogalmam sincs. 
- Héé... - húztam rá a mellkasomra a fejét, hátát nyugtatásképpen simogatni kezdtem. Fejére apró csókokat hintettem. - Mi a baj Emily? - szinte csak suttogtam neki a szavakat, nem akartam semmi rosszat neki.
- Amikor elvesztettem az első gyerekünket..., amikor kómában voltam, akkor... - csendesült el megint. Egy sóhaj volt csupán, ami elhagyta a száját. 
- Akkor? Emily mindent elmondhatsz nekem, ugye tudod? 
- Apámmal voltam fent. Fent az égben, a mennyben azt hiszem. Láttam a gyerekünket Harry és...Matt-nek neveztem el. Tudom ez furcsa, és valószínű én sem hinném el, de nagyon nagy volt akkor a kísértés, hogy ott maradjak velük. Olyan gyönyörű volt, olyan gondtalan és...nagy. Rád hasonlított. Szeretném, ha Matt lenne a fiúnk neve. 
- Erről miért nem beszéltél nekem? 
- Féltem, hogy kinevetsz és dilisnek tartasz. Valljuk be, ez hihetetlen, de igaz.
- Sosem nevetnélek ki, és természetesen tetszik a Matt név! - mosolyodtam el, magamhoz húztam szorosan és csak öleltem. Öleltem, mert szeretem, mert örökre vele akarok lenni! 

6 megjegyzés:

  1. IGEN! Első vagyok, juhhuhuuuu! na jó viccet félre téve! ez a rész nagyon nagyon, de nagyon jóóó(mint ahogy mind)! és Harry olyan ari.. Matt, nekem kifejezetten tetszik ez a név! na nem dumálok: SIESS A KÖVIVEL! :D

    VálaszTörlés
  2. nagyon cukiiik*-*
    de ha valami baja lesz a szülés közben után Emilyvel vagy Mattel. élve megnyúzlak!!!!!!!!!!!!!
    Siess!
    xx

    VálaszTörlés
  3. jézusom de jó*o* hamar kövit.<33

    VálaszTörlés
  4. Iszonyatosan jó lett :) várom a kövit gyorsan hozd hogy legyen mit olvasnom óra közbe :D

    VálaszTörlés
  5. nagyon-nagyon tetszik ez a rész!!!! várom a folytatást! :)))

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását!:)
    Hihetetlenek vagytok!:)
    Sok-sok puszi, Wh ite:*

    VálaszTörlés