2013. március 7., csütörtök

II. - 47. Itt az idő!

Hát...hát...! Mit is írhatnék... Túl a dogákon (erre a hétre). A mai napon két órám is elmaradt, ami azt jelentette, hogy hál' istennek már negyed egyre itthon voltam. Borzalmas ez az érettségi mizéria, most jöttem rá, hogy nem szabad lazsálni, mert utána csak sz...rosszabb lesz minden! Gondoltam nőnap alkalmából megleplek titeket, de így elolvasva a részt, lehet jobban tettem volna, ha nem írok semmit. Holnap kikapcsolódás, szombaton kipihenése a pénteknek tanulással megspékelve, vasárnap tanulás and so on.. Igyekszem a részekkel, amint van időm tényleg írok, még ha tíz perc is az a kis idő! Nem akarok csalódást okozni. Még egyszer Boldog nőnapot csajok!:) 

Have a nice day, 
Wh ite:*

ui.: Nem tudom észrevettétek-e, vagy sem, de a nevem más lett. Mégpedig W. Susan. Azért történt ez, mert a Google felakart függeszteni a nevem miatt, és őszintén szólva tele lett a gatyó, amiatt, hogy esetlegesen végeznek a blogommal. Szóval ezentúl W. Susan néven vagyok, de Wh ite -ként jelentkezek. 

"Évekig harcoltam a saját szívem ellen,
mert féltem a bánattól,
 a csalódástól és a szenvedéstől.
Mindig tudtam,
hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és,
 hogy még meghalni is jobb,
mint szerelem nélkül élni.
Ha csupa szenvedés, és csalódás,
 és magány az ára,
akkor is megéri szerelmesnek lenni."

*Emily szemszöge*


Maga az érzés, hogy ennyi idő után végre magam mellett tudhatom a férjemet, felbecsülhetetlen. Igaz, hogy a mai napon is távol van, a koncert miatti próbák miatt, de legalább a közelemben van és este újra érezhetem a közelségét. Az egyetlen nyugtató dolog, hogy végre valamennyire ő is beletörődött abba, hogy nem bírok egy helyben ülni és csak nézni a TV-t vagy esetlegesen könyvet olvasni. Nehéz dolog ez az otthonlét és a megszabott dolgok, amiket a kicsi fiamnak köszönhetek. Senki sem békélt meg azzal, hogy szeretnék időnként főzni, vagy csak a lányommal játszani, hiszen nem bírnám ki, hogy egyszer-egyszer ne emeljem őt fel vagy játsszak vele. A mai nap fénypontja az, hogy anyám nem dolgozik, így egy kicsit velem is tud foglalkozni. A holnap esedékes koncert miatt már lázban ég, mint mindig, amikor a fiúknak kell tökéletes kinézetet varázsolnia, annak ellenére, hogy már így is túl tökéletesek.

- Hogy vagy ma kincsem? - zökkentett vissza  való világba anyám érdekesen boldog hangja. 
- Szokásos. - rántottam vállat, kezemmel az ölemben szuszogó lányom hajacskáját igazgattam. - Tegnap elmeséltem neki a 'földöntúli élményemet' - alkottam kezemmel macskakörmöt - tetszett neki a Matt név. - húztam mosolyra a számat. Visszaidéztem a tegnap estét a fejemben, amikor Harry vagy egy óráig csak simogatta a pocakomat és előszeretettel énekelt a ficánkoló fiának. 
- Annyira örülök, hogy ilyen boldog vagy kicsim! Tudod... szeretnék veled valamiről beszélni. - tekintete aggódó volt, és félelem is tükröződött most is folyamatosan csillogó szemeiből. 
- Tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem anyu! Nem harapom le a fejedet.
- Amikor a fiúkkal New York-ban voltam, tudod... Harry elment tetoválást csináltatni és, mivel nem volt semmi dolgom elkísértem őt. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik az életem, főleg apád halála óta gondolom így a dolgokat. - sóhajtott egy nagyot. Apám halála óta tényleg más. Azt hiszem, legjobban azzal tudnám jellemezni, hogy magába fordult és magányos lett. Talán ezért vitte folyamatosan magához Bellát, hogy legyen vele valaki és ne érezze magát egyedül. Viszont, amióta hazajöttek a fiúkkal tényleg ragyog! - Azonban aznap minden megváltozott. Nem hittem volna, hogy valaha is szeretni fogok még valakit, de megtörtént. Nem tudtam, hogy hogyan fogod viselni, nem akartalak ezzel a hírrel terhelni téged, főleg, hogy most áldott állapotban vagy, de úgy gondolom, hogy jogod van tudni, hogy anyádra ismételten rátalált a szerelem. - ha azt mondom, hogy lesokkolt  a hír elhiszitek? Tudtam, hogy valami van a dologban, hogy anyu ilyen boldog, de azért erre nem számítottam. Mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Örülök neki, és egyáltalán nem bánt, hiszen nekem csak jó, ha anyámat boldognak látom.
- Anyu, ha most arra vársz, hogy kiakadok, akkor ez nem fog megtörténni. Nézd... - sóhajtottam egyet, fejemben össze kellett szednem a dolgokat. - nem fogom őt apának nevezni, ezt ne is kérd. Örülök neki, hogy végre boldog vagy, nekem csak ez számít!
- Ó, kicsim! - állt fel helyéről, szorosan magához vont. - Sosem kérném azt, hogy apának nevezd! Még nagyon kezdetleges ez a dolog és, ha belegondolok Harry-nek köszönhetem!
- Az én drága kerítő férjem! - kuncogtam. A gondolat már magában vicces, hogy anyám egy bonyolult férfinak köszönheti, hogy újra szerelmes lett. Mert valljuk be, Harry eddig nem a komoly és hosszan tartó kapcsolatairól volt híres.
- Tom nagyon kedves férfi, Emily! - szeme ragyogott a boldogságtól. Anyám szemébe nézve most először éreztem azt, hogy én vagyok a felnőtt és ő a tinédzser, aki az anyjának mesél a szerelmi életéről. Tulajdonképpen, ha magamra nézek, rá kell jöjjek, hogy már nem egy kis szeleburdi tini vagyok, hanem egy érett, felnőtt nő, aki már a második gyerekét várja.
- Remélem azért majd, ha úgy látod jónak, akkor bemutatod nekünk. Eléggé frusztráló, hogy Harry már ismeri az udvarlódat én meg még nem. - hangszínem játékos volt, nem volt okom arra, hogy mérges legyek rá. Anya még fiatal volt ahhoz, hogy egyedül élje az életét. Igaz, hogy apa még csak nemrég távozott köreinkből, de biztos vagyok benne, hogy ő intézte így a dolgokat. Még fentről is vigyázz ránk, és fontos neki a boldogságunk.
- Idővel kicsim, idővel! Majd, ha már minden biztos lesz! - mosolyodott el, kezét arcomra helyezve simított végig rajta.

~...~

Miután anyu magamra hagyott a lányommal, eldöntöttem, hogy az alvó lányomat előkészítem a lefekvéshez. Már tíz óra is elmúlt, de a fiúk még nincsenek itthon. Próba után mindannyian meglátogatnak, hogy száz százalékig biztosak legyenek abban, hogy épségben vagyok és Matt még mindig bennem van. A mai napon kivételesen nagyon csöndes volt, túl csöndes, de aggodalmam elszállt, amikor Bellus fürdetése közben elkezdte a mindennapi fociedzését. Édes kicsi lányommal egyetemben a hálónkba igyekeztem, majd az ágyba magam mellé fektetve szenderültünk mind a ketten mély álomba. Fogalmam sincs, hogy mennyit aludhattam, vagy, hogy mennyi lehet most az idő, de fiam, az ínycsiklandozó illatok miatt felélénkült a pocakomban. Óvatosan kinyitva a szemeimet tudatosult bennem, hogy bizony ám már reggel van, a koncert napja. Sajnálatos módon az orvos szigorúan a lelkemre kötötte, hogy ne menjek el a fellépésükre, ugyanis a hangviszonyok nem tesznek túl jót a bennem növekvő csöppségre, aki már-már fél lábbal kint van a nagyvilágban. Így, ha tetszik, ha nem itthon kell maradnom. Viszont az említésre méltó, hogy nem kell egyedül töltenem itthon, unalmasan a koncert közötti időt, mivel Eleanor volt olyan feláldozó, hogy engem választott Louis helyett. Bellát anyu elviszi a koncertre, hiszen ő szépíti meg a fiúkat, így lesz ideje a lányommal törődni, és megvallása szerint jót tesz neki, hogy az apjával van egy kicsit. A takarót leterítettem magamról, majd egy szemdörzsölés után lassú, óvatos léptekkel álltam fel a helyemről és indultam le a nappaliba. Már a lépcső tetején lehetett hallani, hogy vendégeink vannak, akik igen nagy zajjal beszélgetnek odalent.

- Jó reggelt Csipkerózsika! - rohant oda hozzám Liam. Szorosan magához ölelt, hajamba puszilt és megsimogatta a hasamat. Danielle is jelen volt, aki boldoggá tette az én egyetlen drága bátyámat. Igen, Dani és Liam azóta is együtt vannak, aminek nagyon, de nagyon örülök. Dani nagyon kedves és szép nő, aki már szemével tudatja Liam-el, hogy mennyire rajong és odavan érte. Süt belőlük, hogy tényleg szeretik egymást és nem csak a média miatt vannak együtt.
- Reggelt? - szólalt fel kislányos hangon Louis, aki időközben elém ért - Már dél is elmúlt gyönyörűm! - vont ő is karjai közé. Louis-ban mindig is imádtam azt, hogy olyan amilyen. Sosem akart megváltozni és ő pont az a típusú ember, aki az örök gyerek kategóriába tartozik. A dologban a hab a tortára az, hogy hozzá társul egy női kiadás, aki az én barátnőm Eleanor. Arról már nem is akarok beszélni, hogy ahhoz képest, hogy mennyire gyerek még a két említett személy, Bellával úgy törődnek, mintha a sajátjuk lenne. Louis engedett szorításából, majd őt szépen sorjában követték a többiek. Harry forró, lágy érzelmes csókkal üdvözölt, aminek a többiek hangot is adtak. Eleanor a konyhából egy nagy adag amerikai palacsintával jött ki, amiért most iszonyatosan hálás voltam neki. Az a tény, hogy elkényeztettek és elhíztam, elszomorított, de csak egy kicsit. Igazándiból most nem a súlyommal törődtem, hanem azzal, hogy, amit Matt kíván, azt megadjam neki. Az idő rohamosan telt, és így érkeztünk el oda, hogy egy egész délután átbeszélése után a fiúknak mennie kellett.
- Nem akarlak itt hagyni! - nyafogott előttem Harry. Már komolyan idegesített, hiszen meghaladta egy óvodás szintjét, még ha ezt szeretetből is csinálta. Az embernek jólesnek az ilyen dolgok, de nem ezredjére, főleg nem türelmetlenül, állapotosan és fáradtan.  Erre ő még rátesz egy lapáttal, és így próbáljon meg az ember jó pofát vágni a helyzethez! Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy-hogy a francba van nekem ennyi önmegtartóztatásom? Mert tény, hogy annyira kikészít a végére, hogy legszívesebben leordítanám azt a csinos kis fejét.
- Harry! Kérlek, ne kelljen még egyszer elmondanom! - fújtam ki a levegőt, már kezdtem számolni, hiszen tudtam, hogy úgyis folytatni fogja.
- Harry nyugodj meg! Velem biztonságban van! - simított végig vállán barátnőm - Pop-cornt eszünk és öt igen csak helyes brit srácot nézünk a tévében! Viszont, ha most nem indulsz, akkor oda a programunknak!
- Rendben! - megadta magát, így még egy utolsó csókot hintve ajkaimra távozott az ajtón. Egy jóleső sóhaj hagyta el mindkettőnk száját, majd a kanapéra letelepedve húzta El ölébe a pop-corn-os tálat.
- Makacs a férjed, remélem, tudod! - helyezett egy adag pop-cornt a szájába, miközben felhúzott szemöldökkel figyelt.
- Nekem mondod? Vele élek! Komolyan mondom, amíg távol voltak nem volt ilyen aggodalmas. Most, hogy itthon van, szinte levegőt sem vehetek az engedélye nélkül. Túlreagálja a dolgokat, de azért ennek ellenére örülök, hogy itthon van. Mondjuk, bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha Matt megszületik. - emeltem kezemet az arcomhoz, majd eltakarva vele azt tudatosultam a tényekkel, hogy valószínűleg a fiam egy sterilizált szobában fog élni, ha Harry-n múlik.
- Lehet, hogy majd csak orvosi cipőkkel és maszkkal lehet majd a fiatokat megközelíteni és ezt is csak egy elzárt szoba előtt, amit üveg borít. - nevetett fel hangosan, amire nekem is nevetnem kellett. Jelen pillanatban, mind a ketten tudtuk Eleanor-al, hogy Harry képes lenne az ilyenekre csakis azért, hogy Matt-et biztonságba tudja. Természetes, hogy én az ilyen badarságokba nem mentem volna bele, hiszen mindenki tudja, hogy ilyen korban van szüksége a gyereknek a törődésre, a szeretetre és a közelségre. Pont ezt nem akarom megfosztani tőle. Mind a ketten a TV felé kaptuk a fejünket, hiszen bátyám hangja csendült fel sikítozó lányokkal megfűszerezve.
- Mit szeretnétek? Nem hallom! - kezdte a műsort Louis, akit kedves barátnője csillogó szemekkel nézett. A tömeg szinte egyszerre kiabálta a One way another számuk nevét. A fiúknak nem is kellett több belekezdtek a só műsorba. Ezt követte a Over again, majd a Little Things, amit áhítattal figyeltünk mind a ketten Eleanorral. Az összes fiú szinte egyszerre nézett bele a kamerába, mintha tudták volna, hogy pont most figyeljük őket a legjobban. Ez a szép pillanat természetesen nem telhetett el nyugodtan.
- El! - fordultam ijedten barátnőm felé, kinek szeme még mindig Louis mosolygós arcát vizslatta. - Itt az idő, Eleanor!


*Harry szemszöge*

Borzalmas volt úgy eljönni tőle, hogy egyedül kellett hagynom, megint. Tudom, hogy ott van vele Eleanor, de mégsem ugyan olyan, mintha én bújnék hozzá és érinteném őt. Mondjuk, csak remélni tudom, hogy Eleanor nem érinti sehogy, mert...valljuk be ez felettébb furcsa lenne. A koncertet Liam konferálta be, majd Louis-nak szinte egyszerre kiabálta a tömeg, hogy az első számunk a One Way Another legyen. Ezt követte az Over Again, amit szinte mindannyian fancsali képpel énekeltünk,viszont, ami ez után következett azt egytől egyig Emily-nek énekeltük! Tudtuk, hogy figyelnek minket odahaza ezért néztük bele mélyen a kamerába. Hatalmas beleéléssel énekeltük a srácokkal a számot, hiszen Niall kivételével mindannyiunk szíve foglalt és...én vagyok az egyedüli, akinek már komolyabbra fordultak a szerelmi ügyei. Az idő szinte repült és kijelenthetem, hogy hosszú idők óta most először élvezem újra a koncertekkel járó izgalmakat. Felszabadultan ugrálni a színpadon, a rajongóinkat nézni, ahogy éneklik velünk az adott számot, ezek azok az élmények, amit szinte soha nem adnék fel és tiszta szívből mondhatom, hogy felbecsülhetetlenek.

- Elnézést, hogy megzavarom a koncertet! - haladt felén mikrofonnal a kezében Paul. - Kedves jelenlévők! Szeretnék veletek egy hírt közölni és bocsánatotokat kérni, de a drága Harry Styles hamarosan apa lesz!
- Micsoda? - fordultam oda Paulhoz. Ledöbbentem-e? Nem is kicsit!
- Igyekezz Harry! Emily-t bevitték a kórházba, ma megszületik a fiad! - még mindig a mikrofonba beszélve tudatosult bennem az, amit mondott. Ma. Én. Apa leszek! Istenem Emily! Kaptam a fejemhez, majd Paulnak odaadva a mikrofont rohantam. Rohantam hozzá, a gyerekemhez, hogy legalább most, a legnehezebb pillanatban vele legyek, ha már kilenc csodás hónap kimaradt. 

11 megjegyzés:

  1. Kedves W. Susan!

    Eszméletlenül sajnálom, hogy nem tudtam az elmúlt részekhez kommentelni, ami nagyon bánt. De most itt vagok és kommentelek! Az eddigi ÖSSZES részt elolvastam, és egytől egyig IMÁDTAM őket! Olyan fantasztikusan irsz, olyan fantasztikusan fogalmazol! Imádom! Nem akartam, hogy vége legyen a résznek! Végre elmondta Emily Harry-nek a Matt-es dolgot! Nagyon örültem Neki, és annak is, hogy a kisfiú Matt lesz, mivel ez az egyik kedvenc nevem. :) És végre Harry apa lesz! Annyira vártam ezt a pillanatot! Huh! Csodás lett!:) Igazából, nem tudok mit mondani. Háram szóval tudom jellemezni a történetet ;
    CSODÁS, FANTASZTIKUS, PERFECT

    Teljes mértékben megértem, hogy nincs sok időd blogolni a suli miatt, velem is igy van, habár Én csak a 9. osztály padjait koptatom.

    A másik történetedet is imádom, mivel egyedi, ahogy ez a történet is. Oda is számits egy kommentet! ;)

    Várom a következő részt! :)
    xoxo
    Yasmin S.

    VálaszTörlés
  2. azt a r*hadt ez valami csodás és már megint itt hagyod abba ez nem volt szép dolog:DD

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon jó lett, de tényleg.át megint itt hagytad abba. olyan kíváncsi vagyok Harry-reakciójára mikor megszületik, mikor meglátja, meg arra amiket mondani fog .szóval varoma. kövit!:)

    VálaszTörlés
  4. Ez nem ér csak 3. vagyok:/! Na mindegy! Eszméletlen(mint mindig)! Csodás (mint mindig)! Fantasztikus (mint mindig)! Szóval minden pozitív jelző! Most valahogy nincs kedvem dumálni! Én?! Nem dumálok?! Ez most a valóság?! Ééééés aminek a örülni tudok, hohgy hoztál új fejezetet! Végreee apa lesz! Éééés végre megszületik Matt!

    Lelkesedéssel várom a kövit! ide és a másikba is!:) xoxo Em

    VálaszTörlés
  5. Szia!:) Először is hadd gratuláljak neked, mert hihetetlenül jó blogod van. Másodszor..annyi ilyen "terhes lett,apuka bennt sem volt" 1D-s sztorit olvastam, hogy az hihetetlen! De a tiéd merőben más! Imádom!
    És várom a következő részt.
    Emma

    VálaszTörlés
  6. úristeeen *_____* gyorsan koviiiit:D

    VálaszTörlés
  7. http://kritikaneked.blogspot.sk/2013/03/4-kritika.html a kért kritika :)

    VálaszTörlés
  8. hát ez valami eszméletlen lett..ma kezdtem el olvasni a blogod és már be is fejeztem annyira jó...nem tudtam abba hagyni---kérlek hozd gyorsan a köviit! :))

    VálaszTörlés
  9. eddig nem írtam kommenteket, de most megteszem:)
    2 napja találtam rá a blogodra, és azóta abba sem bírtam hagyni az olvasást Egyszerűen hihetetlen vagy!!! Imádom a blogod!!! Nagyon jól írsz, jók az ötleteid, minden jó!! Jó?? Kiváló!! De most komolyan!! Nagyon várom a következő részt!!^^

    ui.: azt hiszem, kisebb fajta függőség alakult ki bennem:PP

    VálaszTörlés
  10. *o* annyira leirhatatlanul jó*-* hogy az leirhatatlan xd nagyon hamar a kövit^^
    By:Lauraa

    VálaszTörlés
  11. ♥♥♥ *o*o*o* meghaltam olyan jóóó *o*♥

    VálaszTörlés