2013. március 17., vasárnap

II. - 49. Látogatók


Igaz, hogy azt mondtam, hogy a héten már nem lesz rész, mégis kötelességemnek éreztem, hogy írni kezdjek. Tény, hogy nem lett a legjobb irományom, de remélem azért nektek jobban fog tetszeni, mint nekem. A péntekem...hát mit ne mondjak eléggé érdekes volt:D Mindössze négy órát aludtam és magamhoz hűen a szombati vacsoráról is majdnem elkéstem, mivel a vidékre induló buszomat lekéstem. A szombatom hamar eltelt, családdal voltam, végre láthattam az imádott unokaöcsémet, és tudatosult bennem az, hogy már éppen ideje volt, hogy látom, mert ráfért egy kis nevelés. :D És most itt vagyok, vasárnap, fáradtan és írok. Remélem veletek minden rendben van!:) Ölellek benneteket!:*

Have a nice day,
Wh ite:* 


"A legszebb ajándék: egy mosoly.
Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat:
"Szeretlek"."

*Emily szemszöge*

A szülés közbeni megerőltetések miatt szinte azonnal elaludtam a fiúk távozása után. Egy kisfiút láttam, aki távozik az apjával a kezében. Matt volt az, tisztán éreztem a nemrégiben felszedett baba illata miatt. De ki ez a férfi? Közelebb mentem hozzá és láttam, hogy bal oldalán egy kislány helyezkedik el. Lábaimat egyre gyorsabb tempóban szedtem, mire az idegen és a két gyerek tűnt fel előttem. Közelebb érve láttam meg Harry arcát, aki mellett Bella állt, talán 4-5 évesen, kezében a fiunk pihentette fejét a mellkasán. Harry nem tetszően csóválta a fejét és könnyek szöktek a szemébe. 

- Mi történt? - törtem meg a közöttünk fennálló csendet. Nyúzott arcával egyenesen a szemembe nézett, és egyből előtörtek karikás, megviselt szemeiből a könnyek. 
- Miért tetted ezt velem? - csendült fel hangja, ami most halkan szólt hozzám. 
- Ő az apu? Ő az anyukám? - kicsiny, gyermeteg hangon szólalt fel a kezében pihenő kisfiú, aki teljesen az ő mása volt. Göndör hajacskája csak úgy tapadt apja mellkasához, zölden izzó szemeivel le sem tagadhatta volna, hogy Harry Styles fia.
- Ő volt... - hangja komoly volt, bántó és a tekintete, amit felém intézett, dühös. Dühös? De miért dühös rám? Mit tettem ellene? - Miért tetted velem Emily? Nekem kellene ott lennem! - köpte hozzám szavait. Más volt, nagyon más volt. A gyerekekkel a kezében hirtelen megfordult és lassú léptekkel indult el, otthagyva engem egyedül. 
- Harry hová mész? - indultam meg utánuk, de gyorsak voltak. Túl gyorsak.
- Te mentél el tőlünk, Emily! - sírt. Tisztán hallottam hangjában a sírást, a keserűséget és a csalódottságot. 
- Harry! - kiáltottam, ahogy csak tudtam, de mindhiába. Lábaimat amennyire csak tudtam arra késztettem, hogy fussanak, de nem bírtam, nem értem utol őket. Alakjuk hirtelen eltűnt és egyedül maradtam a fehérségben. - Harry! - arcomon lefolyó könnyek között kiáltottam még egy utolsót válaszra várva, de mindhiába, egy hang sem válaszolt nekem.

- Emily! Héé, Emily! - rázta valaki sürgetően a testemet, mire szemeimet kinyitva tudatosult bennem, hogy álmodtam. Harry arca jelent meg előttem pár rakoncátlan tinccsel az arcában. Arca merev volt, aggodalmas. 
- Istenem, Harry! - ültem fel az ágyból, majd nyakába kapaszkodva húztam közel magamhoz. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam és könnyeim szüntelenül kezdtek el folyni. Szeretem, és sosem akarom távol tudni magamtól, de sajnálatos módon lassan ismét tovább kell menniük a turné miatt.
- Shh...Semmi baj kincsem! - simogatta meg a hátamat, folyamatosan hajamba csókolt és így érte el, hogy valamilyen szinten kissé lenyugodjak. Szívem már nem dobogott olyan hevesen, viszont szám kiszáradt. Szomjas voltam.
- Kérhetek egy kis vizet? - suttogtam válla fölött. Még mindig nem voltam képes elengedni őt. Óvatosan derekamra helyezte a kezét, majd egy gyors mozdulattal visszafektetett az ágyba és a szembeni asztalhoz sietve töltött egy pohár vizet. Kezembe helyezve ültem fel egy kicsit, majd jólesően kortyoltam a kellemesen hideg vízből. - Elhagytatok. - szűrtem ki fogaim között a könnyeim küszködve. Nem tudtam mire vélni azt az álmot, ahogy azt sem, hogy valójában mi is történt. Harry akkor azt mondta, hogy én hagytam el őket, de nekem mégis úgy tűnt, hogy ők mentek el tőlem.
- Csak egy rossz álom, Emily! Tudod, hogy sosem hagynálak el téged, ahogy a gyerekek sem. - csapott le ajkaimra, majd mellém ülve simított végig arcomon. A poharamat kivette a kezemből, majd a mellettem lévő kis asztalkára helyezte el. Egy halk kopogás lett hallható, így mind a ketten az ajtó felé kaptuk a tekintetünket, ahol egy nővér állt Matt-el a kezében. Mosollyal az arcán jött közelebb hozzánk, majd a kezembe téve Matt-et távozott a szobából. Harry csillogó tekintettel figyelte az ölemben nézelődő csöppséget, aki már most hatalmas hajkoronának lehet büszke tulajdonosa. A gyerekemet és a férjemet figyelve jöttem rá, hogy már most teljesen az apjára hasonlít, pedig elméletileg a fiúk az anyukra hasonlítanak. Tulajdonképpen jobbnak is láttam, hogy már most olyan magával ragadó és gyönyörű, mint a mellettem ülő férfi isten, hiszen egy pár év múlva ez csak a javára fog válni. Azonban azt már most tudom, hogy ez a gyerek nem lesz a média témája, akárhogy is akarják majd őt lencse végre kapni, óvni fogom. Azt akarom, hogy Matt-nek is olyan nyugodt élete legyen, mint Bellának volt ilyen idős korában. Egy rendes, szerető családi környezetben akarom őt felnevelni és nem holmi kamerákkal, fotósokkal körülvett szennyben. 
- Már benne vagyunk az újságban. - törte meg a csöndet Harry, kezével az ölemben pihenő fiunkért nyúlt, akit előszeretettel helyeztem át az övébe. Olyan bizonytalanul fogta őt, féltette őt. Féltette magától, hogy esetlegesen összetöri vagy rosszul érinti őt. Szavakkal nem mondta nekem, de nagyon is jól ismerem már minden pillantását, mint egy jó feleség. Minden kis titkát tudtam, de ennek ellenére elfogadtam őt és szeretni fogom addig, ameddig csak lehet. Rájöttem a hónapok és napok során arra, hogy Harry rengeteg mindent feladott értem, értünk és ez tudatta velem azt a dolgot, hogy maradéktalanul szeret engem, a lányunkat és most már a fiunkat is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen változásokon fog keresztül menni, hiszen valljuk be, Harry sosem volt híres arról, hogy hosszas ideig maradt volna egy lány mellett. Engem is, ahogy szerintem mindenkit  meglepett ezzel a házasság dologgal és a koncertről való távozással. Fontos vagyok neki, ahogy a gyerekeim is. Viszont egy házasság nem csak arról szól, hogy az egyik fél mondd le a nem éppen pozitívnak nevezhető dolgairól, hanem mind a kettőnek alkalmazkodnia kell a másikhoz. Így, el kell fogadnom azt a tényt, hogy valószínűleg innentől kezdve többet leszek az újságban, a hírekben és mindenféle médiához kapcsolódó dologban.
- Matt? - tettem fel egy egyszerű, de lényegre törő kérdést. Feltehettem volna azt is, hogy "Melyik újságban?" és ehhez hasonló kitérő kérdéseket, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a koncertről való elrohanása miatt értesült mindenről a média. 
- Itt van, olvasd el, ha szeretnéd. - mosolyodott el, majd óvva Matt-et emelte fel a földről a táskáját, amit az ölembe helyezett el. Az újságot a kezembe véve kezdtem el olvasni a sorokat, majd a cikk végén egy képre tévedt a szemem, ami valószínűleg tegnap készült. Megmosolyogtatott a kép, hiszen Bella már most jól viszonyul az öccséhez, és remélem, hogy ez később sem lesz máshogy.
- Sziasztok! - csendült fel egy ismerős hang az ajtóból, akinek hamarosan alakja is feltűnt. Anne és Gemma jelent meg a szobában és kíváncsiskodó tekintettel indultak meg felénk. Harry mellé állt mind a két csodálatos nő, majd egy vigyor kíséretében figyelték a kisfiunkat. - Jól összehoztátok, Harry! Büszke vagyok rátok! - simogatta meg Anne Harry vállát, aki egy mosollyal viszonozta anyja kedves szavait. A két lány tekintetét figyelve láttam azt, amit mindenkinél, aki eddig látta Matt-et. Maradéktalanul boldogok voltak, ahogy én is. Tudom, hogy ez a boldogság sokáig fog tartani és mi is majd ilyen tekintettel figyeljük az unokáinkat, amikor meglátogatjuk a gyerekeinket a születés utáni csodás napokban. - Jól vagy szívem? -fordult felém, majd az ágyam szélére leülve várta a válaszomat. 
- Persze, miden rendben van. Igaz Matt egy kicsit ránk hozta a frászt, de minden rendben. 
- Valami gond adódott fel? - vált aggódóvá Anne tekintete, már Gemma is ránk figyelt és időközben az ő kezébe vándorolt át Matt.
- Beszorult a szülőcsatornába és kicsit ránk ijesztett. De, amint látjátok él és virul, és a fiadra hasonlít már most! - kuncogtam el magamat. Gemma tekintete folyamatosan Matt-ét pásztázta  majd egy jóleső nevetés tört ki belőle.
- És tényleg! Már most akkora a haja, mint neked öcskös! - borzolta össze Harry haját, mire ő egy bosszús tekintettel nyugtázta le nővére cselekedetét. 
- Fogd rendesen, és ne szórakozz, mert, ha egy haja szála is meggörbül, velem kell számolnod Styles! - tört ki belőle az aggódó apa. Anne a fejét rázva nevetett, majd felém irányítva a tekintetét simított végig a kezemen. Szeretnék én is ilyen jó anya lenni, mint ő, hiszen, amikor Harry vele van olyan gondtalannak és maradéktalanul boldognak tűnik. Anne mindig is az olyan személyek közé tartozott Harry életében, aki, ha bármi baj is volt egyből a segítségére sietett, bárhol is volt. Tudom, hogy ez egy anya dolga, de akkor is jó volt ezt látni.
- Mrs. Styles! - szólított meg az ajtóban álló orvosom.
- Mi addig kimegyünk kicsim! - nyomott egy csókot az ajkamra, majd Anne-el és Gemmával az oldalán kiléptek az ajtón. Az immáron kezemben pihenő fiammal vártam az orvost, hogy közelebb jöjjön hozzám és közölje velem azt a hírt, hogy mikor tudhatom magunkat az otthonunkba.
- Már kora reggel itt volt ön mellett Emily. - lépett közelebb a papírjaival a kezében. - Mivel Matt-el semmi gond nem volt a vizsgálatok alapján ezért holnap hazamehetnek! - kúszott mosolyra az arca, szemével minket  figyelt. - Tudja, nem gondoltam volna, hogy Mr. Styles-t egyszer így fogom látni. A média szerint egyáltalán nem ilyennek gondoltam és most... teljes mértékben csalódtam benne, persze pozitívan. Amikor reggel benéztem önhöz ő már itt ült az ágya mellett. Doktori pályám alatt egyetlen apa nem viselkedett így, mint az ön férje és ez igazán jó, Emily. Kívánom, hogy legyenek boldogok! 
- Azon vagyunk! - mosolyodtam el, tekintetemmel ismét Matt-et figyeltem. - Ne higgyen a médiának, sokszor mondanak olyat, ami nem is igaz. De tény, hogy Harry rettentően nagy változáson ment keresztül, amiért büszke vagyok rá. 
- Lehet is, Emily! Akkor reggelre előkészítem a szükséges papírokat és mehetnek haza. Vigyázzanak magukra! - köszönt el, majd az ajtó felé lépkedve tűnt el az alakja. Folyamatosan csak a szavai jártak a fejemben, amit Harry-ről mondott. Tényleg sok mindent tett értem, értünk, amiért hálás vagyok neki és az, hogy már kora reggel itt volt velem, még jobban bizonyítja a tényt, hogy maradéktalanul szerelmes belém.

6 megjegyzés:

  1. *-----------------------* Nagyon jó lett! :3 Lehet, hogy egy kicsit rövidke, de nem baj!! Legalább van:$! tökre megijedtem az álomnál. Azt se tudtam mi van?!:D Kövit, hiperszuper fénysebeséggel! :3 Bell xx

    VálaszTörlés
  2. tökre jó lett :) bár... a "maradéktalanul" kicsit sokat van benne, de ettől függetlenül iszonyatosanjólett, ahogy az eddigiek is :) várom a folytatást, és még annyit, hooogy... I.M.Á.D.O.M.! :)
    xx

    VálaszTörlés
  3. Úristen....:D Az oké h eddigis szarokat hoztál de a mostani minden felűlmúl. :D Vicc vagy egy szar történetel és szar írással! ;) legrosszabb döntésed volt h csináltál második évadot, de te rávilágítottál a dologra h lehet rosszat csinálni! gratulálok és hatalmas taps+ egy nem tetszik! :D csak egy tanács! hagyd a szarba az írást!;) szarból nem lehet várat építeni ezt tudd!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Névtelen.
    Gondolom Te egy remek író vagy, több könyved, regényed, novellád jelent meg az idén.
    Ha nem tetszik minek olvasod? Tudom ez egy közhelyes kérdés, és mindig ez vetődik fel..de nem véletlen.
    De ha mégsem bírod ki, hogy elolvasd ezt a "szart", hogy Téged idézzelek, legalább tedd emberi nyelven, és felvállalva, hogy ki vagy. Azon kívül, hogy író és műfordító...
    Nem kötelező olvasnod. Olvass képregényeket meg facebookos marhaságokat. Azokat talán megérted, és szintednek megfelelő.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Névtelen :)
    Remélem így tervezted a kommentet csak telefonról írtál, mert azon nekem is néha átváltoztatja a szavakat..:
    Úristen....:D Az oké h eddigis JÓKAT hoztál de a mostani minden felűlmúl. :D EGY NAGYON ÜGYES ÍRÓ vagy egy KIRÁLY történetel és SZUPER írással! ;) legJOBB döntésed volt h csináltál második évadot, de te rávilágítottál a dologra h lehet MÉGJOBBAT csinálni! gratulálok és hatalmas taps+ egy TETSZIK! :D csak egy tanács! NE hagyd az írást!;)
    kérlek szépen ez a komment így lenne helyes... Remélem a következő hónapokba láthatjuk a könyved a boltokban... és igenis Whi te blogja a LEGJOBB, amit valaha is olvastam...xx

    VálaszTörlés
  6. Jaj, csajok!:)
    Köszönöm szépen, hogy a védelmemre szálltatok,igazán jólesik!:)
    csókollak benneteket <3 :*

    VálaszTörlés