2013. március 28., csütörtök

II. - 56. A remény, ami...

Még sosem fordult elő velem az, hogy ezzel a résszel kezdjem, gondolok itt a kis bemutatásra, de most valamiért úgy éreztem, hogy ezzel kell indítanom mielőtt belekezdek a történetbe. Szóval...húha, fogalmam sincs mit írjak, mit írhatnék, talán azt, hogy két zenét fogok a részhez tenni egy lesz Emily részéhez, egy meg Harryéhez. Szeretném, ha közben hallgatnátok, mert úgy írom/írtam én is éss...és ennyi. Jó olvasást kívánok nektek!:)

Have a nice day,
Wh ite:*

"Van, aki könnyen kapja meg akit szeret,
Van, aki sír és szenved,
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
S van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."


Egész éjszaka csak forgolódtam a békésen alvó Harry mellett, aki még mit sem sejt arról, hogy mit tervezek a mai napra. Egy éjszaka sem változtatta meg azt, amit ma fogok csinálni, ugyanis minden reményem elszállt már. Legyengültem, fáradt vagyok, és már koránt sem vagyok azaz ember, aki ezelőtt voltam. Az erőm már nem a régi, ez betudható annak, hogy egy hónap után sincs semmi hír arról, hogy új szívet kaphatok és... nehezen bár, de rávettem a dokimat arra, hogy azt tegye, amit kérek. Óvatosan lehámoztam magamról Harry szorosan, óvóan ölelő karjait, majd a papucsomba belelépve toltam magam mellett az infúziós kocsit, ami folyamatosan juttatta szervezetembe a megfelelő mértékű folyadékot. Utam egyenesen a fürdőbe vezetett, aminek ajtaját magam mögött becsuktam, hogy még véletlenül se zavarjam meg a mélyen alvó férjemet. Kezemmel a mosdónak támaszkodtam és csak néztem magam elé, néztem az idegen tükörképemet, akire most fintorogva figyeltem. Régen nem mértem végig így magamat ilyen alaposan, mert féltem a látványtól, féltem attól, ami most elém tárult. Arcom meggyötört volt, fáradt és sokkal öregebbnek néztem ki, mint amennyi vagyok. Színem sápadtan tükröződött vissza a tükörből és a hajam színe is fakóbb lett. 
- Biztosan ezt akarom? - kezdtem el a tükörképemnek beszélni, hátha valami ésszerű okkal válaszol nekem, így lebeszélve a tervemről. Percekig néztem még magamat, hátha választ kapok, de csak néztem, néztem, mindhiába. A tükörképem nem válaszolt, de mit is vártam? Hogy majd megnyugtatva azt mondja, hogy "Emily minden rendben lesz?". Még mindig túl naiv vagyok és ez most már nem fog változni, soha. Csak abban reménykedem, hogy Bella más lesz, teljesen más, mint én. Nem lesz ilyen naiv, ilyen változtatható és egy olyan ember, mint én. Rossz vagyok, egy olyan nő, akit sokáig irányítottak és fogságban tartottak, egy olyan nő, aki egész életében helytelenül, meggondolatlanul cselekedett. De mit is érek én ezekkel az önsanyargató dolgokkal? Persze, hogy semmit. Ilyenkor az ember már okoskodik, hogy "ezt rosszul csináltam", csakhogy ilyenkor könnyű... felnőtt fejjel már mindent másképp látok, az egész életemet. Egy dolog nyugtatja igazán a szívemet, hogy Harry-t sikerült rávenni a mai koncertre, és nem lesz egész nap itt mellettem, hogy aggódjon, és emiatt a rajongóit hanyagolja el. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgot őt rávenni arra, hogy elmenjen, de ahhoz képest, amire számítottam sokkal könnyebb dolgom volt, mint hittem. Liamékkel más volt a dolog... Őket, hogy is mondjam...szinte azonnal megtörtem, aminek nagyon is örültem, hiszen nincs kedve az embernek órák hosszát azzal tölteni, hogy meggyőzze a bátyját és a barátait olyan indokokkal, amit ők is elfogadnak. Szóval...most ott tartok, hogy lassan megjönnek a fiúk és kezdetét veszi a nagy koncert, amit én Eleanor és a gyerekeim társaságában élvezhetek egy nagy képernyős tévén.
- Emily bent vagy? - csendült fel egy számomra ismerős rekedtes hang az ajtó másik oldaláról. 
- Igen, itt vagyok! - sétáltam az ajtó elé, majd magam előtt kitárva azt találkoztam férjem tekintetével. Szemei most kipihent állapotban figyeltek engem, ami örömmel töltött el, hiszen tudom, hogy így legalább jobban fogja bírni a koncertet.  
- Üres volt nélküled az ágy. - húzott közel magához, kezeit a derekamnál összefonta. - Lassan itt lesznek a fiúk és a nővér is keresett már! - arcát a nyakamba temette és úgy szuszogott tovább. Hangja még túl fáradt volt ahhoz, hogy beszéljen, de mi így is érettük egymást, szavak nélkül. Kezeimet felvezettem a tarkójára és hosszas ideig túrtam dús, göndör haját. Apró csókokkal hintettem el a nyakát, amire egy jóleső nyögés hagyta el a száját. Kezeivel folyamatosan simogatta a hátamat és lehelete megnyugtatóan hatott csupaszon lévő nyakamra. Hirtelen eltávolodva nyúlt a combom alá és egyik pillanatról a másikra már a karjaiban tartott. Egyik kezemmel a nyakát öleltem, míg a másikkal a kis utánfutómat szorongattam. Óvatos léptekkel haladt velem egészen az ágyamig, majd, mintha porcelánból volnék helyezett el rajta. Mellém ült és mosollyal az arcán nyomott egy csókot ajkaimra, majd kezével végigsimított az arcomon.- Szeretlek! - suttogta, mire akaratlanul is, de könnyek száza jelent meg a szememben. 
- Jó reggelt Emily! Mr. Styles! - köszöntött minket Dr. Miller a szokásosnál is letörtebb hangon. Mind a ketten tudtuk, hogy a mai nap számomra eléggé...fontos, ha lehet ezt így nevezni. - Hogy van ma? - húzódott mosolyra az arca, ami koránt sem tűnt vidámnak. Próbálta mutatni, hogy minden rendben van, csak azért, hogy Harry ne fogjon gyanút. Megkértem rá, hogy az egyességünkről senki ne szerezzen tudomást, hiszen akkor megpróbálnának megállítani, amit nem szeretnék.
- Köszönöm a kérdését, jól! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Mind a ketten Harry-re néztünk, aki egy percig hezitálva bár, de kilépett a kórtermemből. Dr. Miller Harry helyére ülve nézett meggyötört, letört szemeivel az enyémbe, mintha csak azt akarná sugallni, hogy "Ne tedd!".
- Nem mondta el neki, igaz? - törte meg a szobában fennálló csendet.
- Csak Ön tud róla, senki más. Szeretném, ha ez így is maradna. Tudja... nehezebb lenne így nekik, mint úgy, hogy nem tudják. Így legalább nem tudnak megakadályozni és lebeszélni a dologról. Szív nélkül nem élhet egy ember...és csak nézzen rám. Még magam is látom, hogy nincs sok hátra! 
- Pályafutásom során egyetlen betegem sem kért tőlem ilyet... - sóhajtott egy nagyot. Szemével a mellettem zajongó gépeket nézte, majd fejét nem tetszően megrázta. - Nagyon bátor hölgy, Emily! - kezével az enyémet érintette és egy csöppnyit meg is szorította. Mind a ketten arra kaptuk fel a fejünket, hogy az ajtómon halkan kopogtatnak. Dr. Miller sietős léptekkel haladt az ajtó felé, ahol már a többiek várva várták, hogy beléphessenek hozzám. Udvariasan köszöntek egymásnak, majd a doktor helyét Harryék váltották fel. Mindenki boldogan lépett be a szobámba, hogy a koncert előtt még utoljára láthassanak engem. Eleanor kezében ott pihent Bella, Louis ölelésében Matt helyezkedett el. Rájuk szegezve a tekintetemet akaratlanul is, de elmosolyodtam, hiszen ezt látván tudom, hogy remek szülő válik majd belőlük. 

~...~ 

- Indulnunk kéne. - fintorogva ejtette ki szavait Harry. Már vagy egy órája boldogítják az életemet, mindenféle hülyeséggel, amivel csak nevetésre bírják a számat. Felállva az ágyból öleltem szorosan mindenkit magamhoz kezdve Louis-val, Zayn-el, Niall-al, Liam-el, Anyuval és a végén Harry-t. 
- Nagyon szeretlek! - öleltem még szorosabban, majd egy könnycsepp kúszott ki a szememen. - Végig nézni foglak! - toltam kicsit el magamat tőle, ajkaimat ajkára helyeztem. Még egyszer utoljára magamhoz öleltem, majd Eleanorral együtt figyeltük egyre távolodó alakjukat. Az ágyra visszafeküdve kapcsoltuk be a tévét és vártuk, hogy lassacskán elkezdődjön a fiúk koncertje. Mindössze két óra leforgása után sor került arra, hogy a színpad közepén állva tündököltek a barátaink, akik között ott volt álmaim pasija, a férjem. Nagyon büszke voltam rá, rájuk, hiszen hihetetlen, hogy ennyi év után is még mindig a tinik kedvenceiként könyvelhetik el magukat. Eleanor is ugyan olyan csillogó szemekkel figyelte a tévét, mint én, ölében fiammal Matt-el. Elsőnek híres számuk a Live While We're Young csendült fel, ahol még mindig ugyan olyan beleéléssel ugráltak a színpadon és arcukról csak úgy sugárzott a boldogság. Mindig így szeretném őket látni, ilyen boldognak és gondtalannak, ahol nincs nyoma a fájdalomnak vagy a keserűségnek. A szám befejeztével  minden fiú Harry köré gyűlt, aki mélyen szívta magába  a levegőt, majd a mikrofont egyenesen a szájához emelte.
- A feleségem most a kórházból nézz minket. Ezt mindannyian neki énekeljük! Szeretlek, Emily! - suttogta a mikrofonba, ami a technikának hála hangosan közvetítette hangját a közönségnek. Pillanatokon belül csendült fel a Little Thing-s, amit egymás mellett énekeltek, átkarolva. Szemeimbe könny gyűlt, gyermekeimet a mellkasomhoz vontam és mind a kettőt csókokkal halmoztam el. Meg akartam nekik mutatni, hogy mennyire is szeretem őket, még ha most ezt nem is fogják fel. Lassan elérkeztünk arra a pontra, hogy a szám a végéhez közelít, így Bella füléhez hajoltam és suttogni kezdtem neki. 
- Kicsim, nem vagy szomjas? - duruzsoltam a fülébe, melyre csak egy erős bólogatás volt a válasza. - Anya szeret, ezt ne felejtsd el, rendben? - suttogtam ismételten, nehogy Eleanor meghallja. Bólintott egyet, majd egy hosszas csókot nyomtam a fejére, majd Mattére. - Eleanor, elvinnéd a gyerekeket a büfébe és vennél nekik valami innivalót? - húztam mosolyra az ajkaimat, fejemmel barátnőm felé fordultam. 
- Persze, gyertek gyerekek! - emelte fel Matt-el, majd mellkasára fogta, míg Bellát maga mellé húzta. - Neked hozzak valamit? 
- Nem, köszi! - ráztam meg a fejemet, tekintetemet visszavittem a tévére, ahol közelről mutatták Harry-t. - Eleanor, köszönök neked mindent! - fókuszáltam most barátnőmre, aki a gyerekeimmel egyre távolodott. Egy mosoly volt csupán, amit küldött felém, majd végleg távozott a szobámból. A tévére visszavezetve a tekintetemet vettem észre, hogy befejezték a Little Thing énekelését ezért... egy mély lélegzetet véve nyúltam a szívemet mozgató gombhoz, ami az életet jelenti számomra. Ujjamat ráhelyeztem, tekintetem még mindig a fiúkat kémelte. 
- Szeretlek, Harry! - suttogtam s könnyeim szinte azonnal patakként folytak le az arcomon, majd ujjammal megnyomva a gombot állítottam le a gépet.
Könnyedség...ezzel tudnám megfogalmazni azt, amit éreztem. Pont olyan érzés fogott el, amikor apámmal voltam odafent, csak most egész lelkemmel lent lehettem még, talán a búcsú miatt. Halott testemet figyeltem, ami most élettelenül helyezkedett el az ágyon. Dr. Miller alakját véltem felfedezni mellettem, aki könnyeivel küszködve húzta elő a kis fiókomban tartott levelet. Kezében szorongatta és állította le a gépeket, amikor Eleanor lépett be mosollyal az arcán, hozzám. Csak egy halk csattanás volt csupán, ami megdöbbenését jelezte. A vizes flakon hangosan pattant le a földre Eleanor könnyeivel együtt. Dr. Miller megfontolt lépésekkel haladt barátnőm felé, akinek kezébe nyomta a leveleket, amiket számukra hagytam hátra. Megszűnt előttem a kép és csak a feketeséget láttam hangos zajjal vegyítve. Őt láttam...Ott volt a színpadon és még mit sem sejtve boldogan énekelte fel a jobbnál jobb számsorozatukat. Szerettem őt így látni, mindig is szeretni fogom őt, ahogy boldogítja az embereket csupán már a létezésével. Tudom, hogy nehéz lesz neki, de  át fogja vészelni ezt a rossz időszakot és minden a helyére fog kovácsolódni. Lassú léptekkel közeledtem feléjük, tudom, hogy nem látnak, így gondtalanul sétáltam tovább, egészen addig, amíg előtte nem voltam. Kezeimet a vállára helyeztem, ám ekkor megállt, mintha érezné, hogy itt vagyok vele. Fejét megrázta és tovább énekelt. Halk hangokat hallottam, amik ismerősek voltak, mintha már hallottam volna valahol. Arcommal a kijárat felé figyeltem, ahonnan bejöttem Harry-hez. Apám alakját láttam a kisfiaméval együtt. Mosolyra húzódott az arcom, hogy ismételten találkozhatok velük és most végleg csatlakozom hozzájuk. Ajkaimat utoljára Harry arcához vezettem, majd elindultam a fény felé, ahol most a szeretteim vártak, türelmetlenül.
*Harry szemszöge* 

Egy erős fény és egy különös érzés csupán, ami végigfutott a testemen. Épp belekezdtünk az új számunkba, amikor a vakító fény felé fordítottam a fejemet. Nem láttam semmit sem, csak akkor, amikor a fény enyhülni kezdett. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, talán elrontottak valamit, de most..., amit láttam arra késztetett, hogy ne folytassam tovább az éneklést. Mindenki a színpadon megállt és felém nézett, ám akkor ők is észrevették a felén közeledő Eleanor alakját a gyerekeimmel együtt. Nincs is baj ezzel... örültem volna máskor, ha itt vannak, de nem ma és nem ilyenkor. Eleanor arca könnytől volt ázott, a gyerekek semmit sem tudtak, csak jöttek Eleanor mellett. 
- Sajnálom. - olvastam le a lány szájáról ezt az egyszerű szócskát, amitől minden összetört bennem. 
- NEEEEEMM! - kiabáltam teljes erőmből, amitől most az aréna zengett. A kezemben lévő tárgyat erősen a   földhöz vágtam, ami hangos csattanással ért hozzá.
- Fogjátok le! Gyorsan! - hallottam meg Liam erőteljes hangját mögülem, de nem érdekelt, most semmi sem érdekelt. Könnyeim szüntelenül folytak le arcomon és nem tudtam felfogni, hogy...elveszítettem őt. - Eleanor fogd a gyerekeket! Ne gyertek közelebb! - üvöltött ismét, mire Eleanor cselekedet. Bellát erősen magához rántotta, miközben mellkasán pihenő Matt-et erősen fogta. A fiúk hangját hallottam a hátam mögül, de nem izgatott, most semmi sem érdekelt, csak az, hogy elhagyott. Elhagyott, feladta. A gitárosunk felé igyekeztem, aki mindent maga előtt hagyva hátrált. A gitárt a kezembe véve hajítottam tiszta erőmből a földre, ahol darabjaira hullott, mint az én szívem. Könnyeim szinte már tócsaként jelentek meg a színpad egy-egy részén, majd Louis karja ragadta meg az enyémet, a többiekével egyetemben. Próbáltam küzdeni, kapálóztam  de nem sikerült elmenekülnöm tőlük. Zúzni, törni akartam, hogy kiadjam a dühömet, de koránt sem volt annyi tárgy a teremben, amennyi most lenyugtatna. - Állj már le Harry! Mindenkit megrémisztesz! - erőszakoltak le a földre, ahol tovább küzdöttem ellenük, mindhiába. 
- Apuu! - rohant felém sírva Bella, kinek láttán a szívem meglágyult. Aggódóan néztem Liam-re, aki engedett szorításán, így kezeimet széttárva vártam a lányomat. Szorosan öleltem magamhoz, miközben sírtunk, együtt. A közönség és mindenki más síri csendben figyeltek minket, majd magam elé nézve vettem észre egy pár lábat. Fejemet felemelve találtam szembe magamat Eleanor-ral, aki egy levelet nyújtott felém, amin a nevem volt. Remegő kezekkel vettem el tőle, majd a többiekkel együtt ültünk tovább csak a földön. Nem értettem, nem értettem semmit, hogy mit miért tett, de abban biztos voltam, hogy a tegnap este nem volt véletlen. Mindent eltervezett és mi kérdések nélkül belementünk ebbe a tervbe, ami miatt most egyedül maradtam, a gyerekeimmel.

46 megjegyzés:

  1. nem igaaz!!:c
    sírok,az egészet végig bőgtem :'(
    miéért nem lehet happy end??:oo
    imádooom <3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos igaz...:\
      Sajnálom, hogy könnyeknek kellett megjelennie, de, de...így kellett lennie.:\
      Én meg titeket imádlak!:*
      Köszönöm, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  2. jajjmáár nem szeretem a depi endet :P nincs rosszabb mint amikor elb***ák az ember napját egy depi enddel :/ necsináldmááár de most komolyan :O legyen csak egy álom az egész *-* kérlek *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Senki sem szereti a depi end-et, de az élet sem fenékig tejfel..:\
      Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  3. nem is tudom mit írhatnék...megsirattál az biztos.
    nem erre számítottam, azt hittem, hogy boldog vége lesz ennek a történetnek, de úgy látszik nem lett az.
    ettől függetlenül nagyon szeretem a blogodat. :)
    várom a folytatást. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn,
      Én is csak úgy kezdhetném, hogy mit is írhatnék a kommentedre... Sajnálom, hogy megsirattalak...esküszöm nem állt szándékomban!
      Örülök, hogy azért a sírás meg egyéb dolgok miatt még tetszik a blogom, csak próbálom úgy alakítani a dolgokat, ahogy én az életet látom. Nem mindig alakul minden úgy, ahogy akarjuk és ezt tükrözi Emily halála is. Vagyis azt hiszem.
      Igyekszem!:)
      Köszönöm, hogy írtál!
      Sok pusziii, Wh ite:*

      Törlés
  4. szivem szakad meg ...neeee :"(( meghalt..♥ nemhiszem el :(( sírok :/ ilyen sem volt még,hogy én egy blogon sírjak :(( de te még ezt is nagyon jó részre írtad meg:) kíváncsi vagyok h mi lessz Harryvel and a gyerekekkel:(
    és ez is tetszik benne h nem egy sablonos sztori..nem happy end..hanem ...szomorú..
    és a zenek amit javasoltál hozzá..hatott..mert ..--> :(...De jóólett :3 siess a kövivel (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem hiszitek mennyire sajnálom, hogy könnyeket okoztam nektek!:( Hamarosan kiderül, hogy mi lesz az elkövetkezendő időben Harry-vel és a gyerekekkel, nem kell sokat várnotok a történésekre.
      Örülök, hogy tetszettek a zenék, imádom őket!:)
      Köszi, hogy írtál.
      Sok puussz, Wh ite:*

      Törlés
  5. Neeeeeeeeeeee. Tudtam, hogy sirni fogok, de ennyire még csak az 'emlékezz rám'-on sírtam. MIÉRT?!!?!?!??!???!? Emily...... Bőgök, mint állat. Hüppögök. Nem hiszem el. Lesz epiologus?! Ne hagyd még itt abba!!!!! Én nem bírom. Megyek Emily után. És szerintem rosszul becsülte meg magát, nem volt rossz, igenis egy Angyal volt. Nagy kezdőbetűvel. Ő az Angyal. Még mindig nem hiszem el. Most már tényleg gyászolhatom Emily-t. Eddig csak úgy reflexből mert sejtettem, hogy Ő fog így dönteni, csak azért búcsúzkodtam. De így már.... Nem tudom. Emily szerettünk, szeretünk és szeretni fogunk az idők végezetéig. Te pedig Wh ite te vagy a példaképem az írás terén.

    Hugs,
    Bell

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékezz rám...annyira jó film, hogy az hihetetlen!:)))
      Lesz epilógus és ez még nem a vége. Az epilógus a 60. rész lesz!:))
      Könnybe lábad a szemem az utolsó mondatodtól!:)
      Love, Wh ite:*

      Törlés
  6. Őszintén megmondom neked, hogy most nagyon megleptél!! Én nem akarom ezt! Nem tagadom, hogy ez van/volt a kedvenc blogom,és az is marad. Ennek a résznek a végén elsírtam magamat. Még mindig remélem, hogy minden rendben lesz, és hogy újra tudják éleszteni. Vagy azt, hogy csak álmodják, vagy nem is tudom...de nagyon szeretném, ha nem ez lesz akkor sem fogok rosszul "távozni" max sírok egy kicsit a szomorú fejezetek miatt.
    Köszönöm a blogot!
    Selena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, hogy megfoglak lepni titeket. Tudom, hogy nem erre számítottatok, hanem egy olyan történetre,amibe minden rendbe van mindenki boldog stb. Csak az élet sajnos nem ilyen. Ha valami jóvá fordul akkor jön a rossz...és Emily életében ez lett.
      Én köszönöm, hogy olvasol!:)
      Köszi, hogy írtál!(:
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  7. Neeeeem..pedig bíztam benne hogy túléli és happy end lesz:(..síírok..nem is inkább bőgök annyi könnycseppet kihoztál belőlem h egy kisebb tenger van alattam:(..nem hiszem el hogy meghalt:(..és Harry szegény:(..remélem lesz még 1-2 rész:)..és csak ismételni tudom magam egyszerűen fantasztikus a blogod! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. húhaa..a következő részektől már előre félek, hogy én még mennyit fogok a te blogodon bőgni?!:))...
      és tutii ha vége elolvasom még egyszer!:)

      Törlés
    2. Névtelen1:
      Sajnálom, hogy sírnotok kellett...nem tudom még mit írhatnék, talán, hogy Sajnálom! Tudom mindannyian azt hittétek, hogy Em túléli. Lesz még kereken 3 rész!:)
      Ti vagytok a fantasztikusak,komolyan!:)
      Köszi,hogy írtál, sok-sok puszi: Wh ite:*

      Névtelen2:
      Nem tudom, hogy mennyire sikerül bőgősre megírni:\ Szóval nem tudok semmi ilyen információval szolgálni..:\
      Csak örülök, hogy tetszik és vágyat érzel az újraolvasásra!:)
      Köszi, hogy írtál.
      Sok-sok puszi, White:*

      Törlés
  8. SÍROK! ÉRTED? bőgök, mint valami kisgyerek, akinek eltűnt a kedvenc játéka! nekem lassan a kedvenc blogomnak lesz vége! Egyszerűen valahogy nem erre számítottam! Sejtettem, hogy nem Happy End lesz, de azért reménykedtem benne. Kérlek, hogy a gyerekek és a többiek élete alakuljon jól és legyenek boldogok! Amúgy imádtam a részt, meg nem is! Remélem, érted, hogy értem :)
    xx, Dodi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :((((( Ne, sírj drága!:)
      A következőkből minden kiderül!:)) <3
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      :$ Köszi, hogy írtál!

      Törlés
  9. White!
    Sejtettem, hogy meg fog halni, de azt már nem, hogy ennyire szar érzés lesz ez nekem...
    xx,
    E.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mosolyra késztetted az arcomat a kommenteddel, de nem tudom miért... érdekes érzés.
      Sajnálom..:\
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  10. Most még jobban megsíratott a történet... azt hittem felépül... de tévedtem... nagyon jó rész lett de a könnyeimtől alig birtan végigolvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne síírj!:(( Igaz a könnyek elvileg szépítik az arcot, de akkor is..:\ Egy lány úgy szép, ha mosolyog, ezt ne felejtsd el!:)) <3

      Törlés
  11. Mondd hogy csak egy álom volt az egész :'( Nem akarom hogy ilyen szomorú legyen a vége :( egyik blogon sem sírtam ennyit mint a tiéden :'( nagyon jó ..nagyon tetszik ..csak legyen ennyire brutális a vége :'(
    G.R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem árulhatok el belső információkat, de lassan kiderül minden!:\
      Sajnálom, hogy áztatnod kellett az arcodat, miattam:(( <3
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  12. tudtam, hogy Emily meg fog halni...és megmondom őszintén, nem bánom...mármint ne érts félre, nem azt mondom ,hogy örülök neki, de tudom, hogy nem véletlen döntöttél így:)
    gyönyörű rész lett, nem könnyeztem, hanem hangosan sírtam...tényleg! Gyönyörű lett!:'(*-*
    ezer puszi,
    Szabszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem annyira kiszámítható voltam, vagyis...így láttam a dolgot, hogy már lehet tudni, hogy "meghal". Köszönöm szépen a kedves szavakat, és sajnálom, hogy miattam sírtál..:\\
      Köszönöm, hogy írtál!:)
      Soksok pusz, Wh ite:*

      Törlés
    2. nem úgy fogalmaznék, hogy miattad sírtam...hanem a tehetséged miatt, mert úgy írsz, hogy teljes mértékben az adott szereplő helyébe képzelem magam:)

      Törlés
    3. Épp a mai napon, vagyis hajnalban beszéltem kedves írótársnőmmel, hogy Eleanor helyébe nem nagyon tudjuk magunkat beleképzelni, de a többiek létét teljes mértékben el tudtam magamnak könyvelni. Harry-t pl. reggel suliba menet alkottam meg, bekapcsoltam a zenét és gondolkodtam néha-néha becsuktam a szememet és magam elé képzeltem és láttam, hogy a színpadon, hogy töri össze a dolgokat. Érdekes volt. Főleg, hogy utána újrajátszásra kapcsoltam.

      Törlés
  13. Szia!

    Eddig, úgy terveztem, hogy csak a legvégére írok neked, egy szép, hosszú kommentet, de most rettentően megfogtál!
    Az összes fejezetet olvastam de ez a rész... könnyeztem, sőt... ki is cseppentek. Szomorú, fájdalmas, szerelmes... nem tudom. Egyszerűen imádom! Nem most szeretném bele tömöríteni a mondani valómat, csak még annyit elmondok, fantasztikusan írsz!
    Már nagyon várom a következőt, iszonyatosan nagyon jó lett!

    Puszi, B♥ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága Beccsu!:))

      Hát...nem is tudom mit írhatnék, kifogytam a szavakból..:) Nem akartalak megsiratni titeket, nem is gondoltam, hogy ennyien fogtok ide írni. Hűh...nagyon megleptetek, mindennel. Viszont, örülök,hogy tetszett.
      Köszönöm a "dicséretet" igyekszem a jóra törekedni:)
      Köszi, hogy írtál!:)
      Milliószor puszillak, Wh ite:*

      Törlés
  14. ♥ nagyon nagyon meghato es szivszorongato resz volt ez is itt bogok mint valami idiota. De nem banom mert valami borzaszto jol irsz es ahogy az embereket meg erinted az valami fenomenalis. ♥ remelem Emily valami rossz " trefat" uz az emberekkel. :..( IMADOM HAMAR KOVIT ES LASSAN LEHETNENEK VIDAM RESZEK...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem hiszitek mennyire, de mennyire meghatottatok engem!:))
      Köszönöm szépen a kedves szavaidat, pont ezektől sírok...mert jólesnek!:)
      Köszönöm szépen, hogy írtál!:)
      Sietek;)
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  15. Annyira szemét vagy._."""" fuuuuj:@

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most komolyan leszemetezted? ez az ő blogja és ha így gondolta hogy ennek így kellett történnie akkor így történt.. idd el kapsz még magyarázatot.. de ne őt bántsd már.. meg mi az h szemét... h mondhatsz ilyet??

      amúúgy ez a részz.. nem tudom leírni hogy mit érzek most ..:(( annyira.. szegények.. :( szegény Hazza és a gyerekek..mi lesz most velük? :/
      siess a kövivel :) ♥

      Törlés
    2. Sietek, ahogy csak tudok ésss...:$ Köszönöm, hogy kiálltál mellettem, igazán jólesett!:)) <3
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  16. Neeee.Legyen egy àlom kèrlek!!!Màr megint sikerült megsiratnod.Nem tudom hogy csinàlod de nagyon ügyes vagy.Ès mèg egyszer LEGYEN CSAK EGY ÀLOM KÈRLEK.EGY NAGYON HOSSZÚ ÀLOM!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sírnak az emberek, ezt sem hittem volna.:\ Mármint..ne értsétek félre, nem örülök neki, csak meglepő, hogy... na m1.:) Nem tudnám szépen kifejezni magamat. Köszönöm szépen a kedves szavaidat:))
      Love u <3
      Köszi, hogy írtál, soksok pusz, Wh ite:*

      Törlés
  17. Sííírook.....Legyen csak álom...:'( Lécci :'( :1(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne sírj!:) Gyönyörű arcodat elmossák a könnyek :*

      Törlés
  18. Azta...Figyi hogy csinálod ezt a fejlécet??? *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két programmal!:))
      Photofiltre és Photoscape.

      Törlés
  19. Nagyon jól írsz ! ♥ Remélem nem ez lesz az utolsó rész! ;( Legalább még egy epilógust ! :(( *-* És a fejléééc !! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, köszönööm szééppeeen!!:') Igyekszem a jóra törekedni és nem, nem ez az utolsó rész, ugyanis 60 részes lesz összesen a blog!::)
      Hii:$ Féltem, hogy rossz lesz az új kinézet, de örülök, hogy az is elnyerte a tetszéseteket!:)
      Love yaaa <3 :*
      Köszi, hogy írtál.
      A lot of kiss. White:*

      Törlés
  20. Neeeeeeeee!!! Ez nem lehet! Én még mindig reménykedek hogy ez csak egy álom, az egészet csak álmodják, ugye?!! Mondd hogy álom! Most itt bőgök. Eszméletlenül írsz, és a zene is nagyon passzol. Várom a következő részt, ahol felébrednek, mert ez csak ÁLOM lehet!! :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A remény hal meg utoljára!:))
      Sajnálom, hogy könnyeket csaltam a szemedbe:\
      Köszönöm a kedves szavaidat, ez meg nekem csalt könnyeket a szemeimbe!:)
      Köszönöm, hogy írtál!:))
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  21. annyira jól írsz hogy most engem is megkönnyeztettél:/:'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ti meg engem könnyeztettek meg!:'(
      Szeretlek titeket, jobb hallgatóságot nem is kívánhatnék!:')) <3

      Törlés