2013. március 29., péntek

II. - 57. Emily Styles

Hűha! Hát, rendesen megleptetek az előző fejezethez kapott kommentekkel! :O Egy részhez sem érkezett még ennyi hozzászólás, de nagyon örülök neki!:) Ne haragudjatok, hogy szomorúságot hoztam az életetekbe... Viszont..., ahogy van egy kis időm írok. Tegnap este még elkezdtem írogatni ezt a részt és most lett kész, vagyis itt az 57. fejezet, ami egyre közelebb visz a végéhez és az epilógushoz. Végül is a számításaim szerint végül a 60. fejezet lesz a vége, vagyis tökjó, mert így terveztem:)) A kommentekre mindenféle képen válaszolni fogok, még ma elkezdem. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok és remélem ez a rész is "tetszeni" fog.  Ehhez is két számot tettem be, remélem elnyeri a tetszéseteket, mert velük írtam meg a részt. :) Ölelés!:) 
Sok-sok locsolót nektek csajszik!;)

Have a nice day, 
Wh ite:*

"Keresem a hálószobámban, a fürdőben, az erkélyen,
nincs sehol. Állok a szoba közepén és szólongatom.
Furcsán, zavartan érzem magam, meg sem tudom magyarázni,
 miért, de pánikolok. Amikor nem jön, összegömbölyödöm az ágyamon,
és újra átélem az elvesztése fájdalmát."
(zene)

Karjaim között tartottam a gyerekeimet miközben próbáltam valamelyest lenyugtatni a könnyeim folyását. Bella értetlen tekintettel figyelt mindannyiunkat, a tömeg csöndben figyelte a cselekedetünket. Ujjaim erősen fogták az Emily által kapott levelet, amiben talán valamilyen magyarázatot kaphatok a cselekedetére  Csak ültünk és vártunk... senki sem értett semmit, főleg én nem. Az istenit is! Csak a férje voltam... Vajon miért tette? Vagy mióta tervezi ezt? Gyötörtem magamat a megválaszolatlan kérdésekkel, amik most szinte szétmarcangoltak belülről. Utáltam ezt az érzést, rettentően gyűlöltem, hogy feladta, hogy nincs többé. Nincs többé ő és én és a gyerekek, csak én és a gyerekek. Ez a tudat még jobban arra késztet, hogy magamba zuhanjak, pedig nem kéne. Erősnek kéne lennem, de ő sem volt, itt hagyott. Fejemet felemelve Bella és Matt válla fölött láttam meg Sara-t, akit most Tom ölel szorosan magához. A fiúk kezébe adtam mit sem sejtő gyermekeimet és Sara felé szedtem a lábaimat. Még a járás is nehéz dolognak minősül ilyen állapotban. Kezem egy percre sem engedte el a levelet, így a levéllel együtt öleltem szorosan magamhoz Sara-t, aki még mindig nem fogta fel, hogy mi is történt. Kezeinél megragadva húztam magam után egészen a kis csapatig, a barátainkig, akik most ott ültek a színpad közepén egy kis szabálytalan kört alkotva. Leültem arra a helyre, ahol ez idáig tartózkodtam és a többiek tekintetét kémleltem, akik már mind sírtak. Liam mellkasára vonta anyját és együtt gyászolták azt a személyt, akit mindannyian csodálunk, Emily-t. A levelet szorongattam a kezemben, már olyannyira, hogy a sima boríték kezdett gyűrődni. Kérdőn nézett rám mindenki és a termet csak a szipogásaink töltötték be. Eleanor-ra emelve a tekintetemet bólintott egyet, így vettem a bátorságot, hogy kinyissam azt a borítékot, ami talán magyarázatként szolgál nekem és a többieknek. Mielőtt még ujjam felszántotta volna a kis csomagot a tömeg felé néztem. Értetlen tekintetek százával találtam szemben magamat, nem sejtették, hogy mi történhetett vagy esetleg miért állt le pontosan a koncert. Liam kezéből kikaptam a mikrofont és ülő helyzetben beszélni kezdtem.
- A média miatt úgyis értesülnétek... - sóhajtottam egy nagyot, tekintetem folyton a kis borítékot figyelte. - Emily távozott a köreinkből. És ezt a kis levelet hagyta meg nekünk búcsúzóul. - mutattam fel nekik a kissé gyűrött fehér borítékot. Ujjaim végre felszántották az alaposan leragasztott lapot, amiből egy újabbat kihúzva nyitottam szét és tárult elém Emily írása. A papír lapja az illatát árasztotta és könnytől ázott volt. Néhol-néhol a tinta is elkenődött, de a szavakat egyben hagyta.

" Szia, kicsim..." - kezdtem el olvasni a levelet, de az első szavaknál ismételten patakként folytak le arcomon a könnyek. - A legnehezebb dolog a világon úgy megírni a levelet, hogy értelmes szavakat hozzon össze az ember. Értelmetlenség, szavak sokasága és ebből keletkeznek az értelmetlen mondatok, amik ebben a levélben javarészt jelen lesznek. Harry én...nem is tudom, hogy mit írhatnék, amivel megmagyaráznám neked a döntésemet. Haragszol, tisztán látom a szemeim előtt most az arcodat, ahogy olvasod a levelemet. Dühös vagy és nem értesz semmit, ahogy a többiek sem, de...meg kell értenetek, hogy ez volt a legjobb, amit tehettem. Mindössze 5% esélyem volt a túlélésre, és ez az idő múlásával csökkent. Az első napon tudtam meg..., de nektek nem szóltam. Jogotok lett volna tudni, tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy megakadályoztatok volna. Láttatok ti egyáltalán? Láttátok, hogy-hogy nézek ki? Koránt sem voltam már az a lány, aki a baleset előtt. Meghaltam már akkor, amikor megtudtam, hogy kevés az esélyem, de ennek ellenére még bíztam. Bíztam abban, hogy felépülök, kapok egy új szívet és újra egy maradéktalanul boldog család lehetünk. De nem lett így. Az esély csökkent, ahogy az én életerőm is. Nem volt más lehetőségem, döntést kellett hoznom, még ha fáj is. Ez lett volna a sorsom, így csak nektek akartam jót, hogy ne nézzétek végig a szenvedésemet. Mindannyiótoknak nehéz lehet most, megértem, teljes mértékben megértem...főleg téged Harry..., aki jelen pillanatban is itt fekszik mellettem, miközben ezt a levelet írom. Illatod gyors tempóban kúszik fel orromban, miközben a Moments-et dúdolgatom tőletek. A legjobb dolog vagy az életemben Bella után. Csupán a gondolat, hogy alig mertél elhívni randevúzni, megmosolyogtat. Szeretlek! Egy szó, amit sokszor hallottál már a számból, egy szó, amit teljes mértékig komolyan gondoltam. Már az elején beléd szerettem, amikor olyan kis esetlenül próbáltál felém közeledni. A mindenem vagy és örökké az leszel, de egyet ne felejts el! A családot! Attól, hogy nem vagyok neked szívem... ott van Bella és Matt, akikben tovább élek. Csak ránézel a lányunkra és megjelenek, mindig melletted leszek, még ha nem is látsz. Kérlek, csak arra kérlek, hogy a hiányom miatt ne zárkózz el, ne taszíts el magad mellől senkit, főleg ne a gyerekeinket. Tudom, hogy az elején nehéz lesz, furcsa lesz minden, hogy nem vagyok ott veled, de... Légy erős és sose felejtsd el, hogy ki vagy! Ott vannak neked a fiúk, a rajongók a család, akik mindenben támogatni fognak és hidd el, hogy jön majd egy lány, aki remélem annyira fog szeretni, mint én téged és megfelelő lesz számodra. Boldog leszel! Hagytam egy kis levelet..., amit Bellának szántam. Szeretném, ha a 18. születésnapjára odaadnád neki. Ne felejtsd el, amit mondtam. Verekedés helyett csokik, női gondokkal Eleanor! Próbáld meg őket a jóra nevelni, ahogy én tenném, szeresd őket és állj ki mellettük. Bízok benned Harry, tudom, hogy remek apa leszel, mert már most annak bizonyulsz, de nem akarom, hogy miattam olyat tegyél, amit a gyerekeink bánnának meg. Anyuékra számíthatsz, bármikor mehetsz hozzájuk és csak remélni merem, hogy örökre az emlékeidbe fogok élni. Én nem akartam így ezt...ezt az egész dolgot, de így hozta a sors. Valami miatt mindig szét kellett válnunk, de utána egymás mellett kötöttünk ki. Úgy éreztük, hogy ez tényleg olyan szerelem lesz, ami örökké tart, de közbe avatkoztak. Nem tudtunk ellene mit tenni, ennek így kell lennie. Szeretlek! Számtalanszor leírnám még neked és mondanám, minden egyes áldott nap, de helyettem más fogja. Csak bízz magadban, kérlek! Több vagy, mint amennyinek hiszed magadat! Sajnálom...tényleg Sajnálom, hogy nem voltam elég jó neked, és ilyen későn találtunk egymásra. De tudd, minden egyes percet élveztem, amit veled tölthettem! Szerettelek titeket, mindig is foglak és csak Liam-nek annyit mondj meg, hogy ne felejtse el, amit mondtam neki! Szeretlek titeket, mindannyiótokat! Ne változzatok meg, és maradjatok együtt, tartsatok ki, támogassátok egymást, miattam! 


Emily  Styles xx.

(zene)


Vége...A végére érve komolyan meredtem a lapra hátha megjelenik még pár sor, amiben több dolgot magyaráz nekem oktatásképpen. Éreztem, hogy Eleanor a kezemhez ér és erősen megszorítja. Felnéztem a lapról és csak akkor vettem észre, hogy már mindenki a talpán áll, csak én nem. A közönség felé néztem, könnyektől ázott arccal és ekkor...Ekkor, amikor Liam kezét nyújtva felém húzott fel felcsendült a tömeg által a levélben írt szám, a Moments. Átkarolva, fiammal a kezemben néztünk mindannyian a tömeg felé, akik most helyettünk énekeltek, nekünk. A mobil fényei világították meg csupán a közönséget, akik így mutatták ki együttérzésüket. Egytől egyig sírtunk...mind, kivéve a gyerekeket. Még semmit sem tudtak, talán Bella volt az egyetlen kettőjük közül, aki valamelyest értette a levél tartalmát, amit Emily írt. Álltunk és közben dúdoltuk a számunkat és a szívemet valami melegség töltötte el. Bellára szegeztem a tekintetemet és Őt láttam, Őt láttam benne, ahogy Ő írta. Örökre velem marad, mindig mellettem lesz a gyerekeinkben.
~...~


- Biztos ezt akarod Harry? - hajoltak ki a kocsi ablakán Louisék. A koncertet végül nem tartottuk meg, nem bírtuk volna folytatni, így a közönség produkciója után elbúcsúztunk és hazaindultunk. Louisék próbáltak meggyőzni arról, hogy velem maradnak és nálam lesznek pár napig, hogy segítsenek, de egyedül akartam lenni. Egy kis magányra vágytam a gyerekeimmel. 
- Igen Louis, megleszek. Majd beszélünk. - öleltem szorosabban magamhoz Matt-et, majd Bellust is ölembe fogva indultam el az ajtóm felé. A kulcsokat nagy nehezen sikerült belehelyeznem a zárba, majd az ajtót magam előtt kitárva léptem be a mára már megszokott házamba. Üres volt, és senki sem várt otthon, ahogy az utóbbi időben sem, csak most már az a kis remény sem élt bennem, ami eddig életben tartott. Az ölemben szuszogó gyermekeimmel az emelet felé igyekeztem, majd óvatosan levetkőztetve őket helyeztem bele az ágyaikba. Mind a kettejük szobáját alaposan megfigyeltem mielőtt távoztam, majd a sajátoméba siettem. Az ágyamra ülve temettem arcomat a kezembe és sírtam. Újra sírtam, amikor megéreztem Emily illatát vagy csak megpillantottam a szekrényt, amiben a ruháját tárolta. Oldalra nézve tekintettem meg az éjjeli szekrényen elhelyezkedő telefont. Kezeim közé vettem és tárcsáztam. Egy emberre volt most szükségem, aki segíteni tud nekem, az anyám. 
- Harry? - szólt bele fáradt, álmos hangjával. Gondolom felkeltettem, hiszen későre jár már az idő, de akármennyire is sajnáltam, most szükségem volt rá.
- Anyu... - válaszoltam neki, de ennyi telt tőlem. Könnyeim kiszöktek a szememből a mai napon már ezredjére. Hangosan sírtam és nem bírtam abbahagyni. Úgy éreztem, hogy kést döftek a szívembe és még jól meg is forgatták benne. Emily hiánya szétmarcangolt belülről és nem hagyott nyugodni a dolog, hogy nincs többé. 
- Harry mi történt? Kicsim mi a baj? - hangja most ébredtebbnek tűnt, mint előbb, de érződött belőle az aggodalom. 
- Anya elment... - testem remegett a könnyeim miatt, amik már eláztatták az arcomat és a rajtam lévő gatyámat is egyaránt. Féltem, hogy zokogásomat a gyerekek is meghallják és ezzel felkeltem őket, de nem bírtam türtőztetni magamat, kijött, ami már órák óta nyomaszt. - Egyedül hagyott a gyerekekkel... 
- Istenem... - suttogott bele a telefonba, mielőtt hangja elhalt. - Hogy történt szívem? Kicsim figyelj... holnap reggel odautazok hozzád. Minden rendben lesz, érted? - próbált biztatni  de... valami más volt. A hangja..a hangja koránt sem volt olyan meggyőző, mint szerette volna. - Harry, kincsem figyelj ide...tudom, hogy ez most nem könnyű és...mindenki ezt mondta neked, de próbálj meg aludni és egy kicsit megnyugodni. Mindannyian melletted leszünk, mindig és... Istenem nem tudom, mit mondhatnék. - sírt. Tisztán hallottam, hogy most már ő is szabad utat engedett a könnyeinek. A nő, aki mindig erős volt, most megtört. Emily-nek sikerült mindenkit megtörnie a halálával. 
- Nem tudom felfogni anya...nem tudom elhinni, hogy nincs többé...
- Harry próbálj meg aludni egy keveset és reggelre ott leszek Gemmával együtt. Addig maradunk majd ameddig szükséged van ránk. Nem lesz könnyű az elején, de utána hidd el...könnyebb lesz. 
- Szeretlek anya! Ne haragudj, hogy felkeltettelek..., de muszáj volt valakivel beszélnem. - sóhajtottam egy nagyot és a szekrény felé néztem. 
- Bármikor hívhatsz szívem! Próbálj meg aludni, rendben? Szeretlek kincsem! 
- Rendben, jó éjt! - köszöntem el, majd bontottam a vonalat. A telefont visszahelyeztem az éjjeli szekrényre, majd a fürdő felé szedtem a lábaimat. A zuhanyt megnyitottam, majd mikor eltávolítottam magamról az összes ruhát a forró cseppek alá álltam. Jólesően folytak le a melegen rázúduló cseppek a testemen, amik próbálták lemosni rólam a szomorúságot, mindhiába. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje állhattam a zuhany alatt, talán fél óra vagy egy óra, de még mindig ugyan olyan rosszul éreztem magamat, mint eddig. A gyász, a hiány nem szűnt meg a meleg víz miatt csak testemet lazította el. Belül még mindig ugyan olyan rossz volt, talán rosszabb a dolgok miatt, amik a szemem elé kerültek. Emily tusfürdője és a piperecuccai, amik a fürdőben helyezkedtek el, csak rontottak a helyzetemen, ahogy minden. A ház, a tárgyak minden rá emlékeztet és ez...sokkal rosszabb, mint bármi más. A vizet elzárva tekertem magam köré a törölközőt, majd vizesen a szobába igyekeztem és az ágy alól előhúztam a bőröndünket. Belepakoltam Emily cuccait és magamnak is néhány ruhadarabot. A gyerekek szobájába siettem, halkan, nehogy felébresszem őket, majd az ő szekrényükből is pár napra elegendő ruhát fogtam kezeim közé. Nem bírtam itt maradni, el kellett menekülnöm innen. A gyerekeim ruháit is a bőröndbe helyeztem, majd magamra kapva egy pólót és egy fekete farmert nyilvánítottam magamat késznek. Most a legkisebb gondom volt, hogy-hogy nézek ki. Nem érdekelt, ahogy az sem, hogy mennyire késő van. A bőröndöt figyelmesen bezártam, majd kezembe véve indultam le vele  egészen a kocsiig. Gyors léptekkel haladtam vissza  a lakásba, azon belül a lányom és a fiam szobájába, akiket takaróstul emeltem ki az ágyból és vittem ki a kocsiba, ahol alaposan bekötöttem őket, nehogy valami bajuk legyen. Az ajtót bezártam, majd a kocsiba beülve helyeztem bele a zárba a kulcsot és indítottam. A motor hangos zaja volt csupán hallható, ami jelezte, hogy indulhatok. Lehajtottam a feljáróról, majd egyenesen Holmes Chapel felé tartottam, anyámhoz. Másfél óra múlva a régi házunk előtt parkoltam le.  Hezitáltam, hogy kiszálljak-e és bemenjek oda, ahol anyám és a testvérem tartózkodik, de a kocsiban nem lenne kényelmes eltölteni az éjszaka további részét. Így történt az, hogy gyerekeimmel a kezemben tartottam azaz ajtó felé, ami régen az otthonomat jelentette. Ujjaimat a csengőre helyeztem, amit addig el nem engedtem, míg az előszoba villany jelet nem adott magáról. Lépteket hallottam, amik egyre csak közelebb hallatszódtak. Az ajtó kinyílt és anyám fáradt, kisírt szemeivel találtam szemben magamat. 
- Harry! - vont mellkasára unokáival együtt és szorosan ölelt. 

~...~

Egy hete mindössze amióta itthon vagyok, anyuékkal. Egy hét távol mindenkitől, még tőlük is. A legésszerűbbnek azt tartottam, ha most egyedül hagynak, és nem járnak a nyakamra, hogy nem-e csináltam valami hülyeséget Emily miatt. A szobát valami irgalmatlan nagy rumli uralja, ugyanis Emily ruháit egytől egyig elhoztam otthonról és az ágyamra borítottam. A gyerekeimet azóta nem is láttam és rendes ételt sem tudom, hogy mikor ettem utoljára. Nem érdekel senki és semmi, mert úgy érzem, hogy meghaltam. Mi értelme van annak, hogy itt legyek, ha máshol is lehetnék? Mostanában ez a kérdés járkál csak a fejemben, mivel akárhogy is nézem, nekem kellett volna meghalnom és nem Emilynek. Gyáva vagyok...túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy olyanhoz folyamodjak, amivel árthatnék magamnak. Eddig csak annyit tudtam magammal csinálni, hogy nem juttattam a szervezetembe táplálékot és ezt is csupán azért, mert az étvágyam eltűnt, ahogy Emily is. Anyu minden nap próbálkozik a bejutással a szobámba, mindhiába. Tudom, hogy aggódik értem, de most meg kell érteniük, hogy senkire sincs szükségem. A telefonom percenként megcsörren, de ezt is meguntam már, így kikapcsolt állapotban helyezkedik el a ruhák sokasága alatt. Elhanyagoltam magamat, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolog fog velem történni. 
- Engedj be, Styles! - csendült fel egy ismerős hang az ajtó zajával együtt. Louis hangját véltem felfedezni az ajtó mögül, ahogy próbál bejutást nyerni a szobába. Nem tudtam, hogy mi van velük, egyáltalán, hogy viselik a dolgot vagy mi van Emily temetésével. 
- Menj el Louis! - kiáltottam ki, arcomat Emily pólójába fúrtam, ami már kezdte elveszteni az illatát. 
- A francba Harry! - csapott rá erősen az ajtóra, ami hangot adott magáról. A zaj kintről megszűnt. Kezdtem megnyugodni, hogy feladta, magához képest elég gyorsan, de valami nem stimmelt. 
- Jó isten, Harry! - hallottam meg immáron a hangját a szobámból. A szobába körülnézve vettem észre, hogy az ablak előtt áll, ahol valószínű bejutást nyert. - Mi az istent csinálsz te magaddal? Látod te egyáltalán magadat? - horkant fel, amire felkaptam a fejemet. Szemeim hunyorítva néztek felé, de nem érdekeltek a szavai, hogy mit gondol a kinézetemről.
- Csak hagyjatok egyedül. - mormogtam az orrom alatt, fejemet visszahelyeztem Em ruhájára. 
- Az istenért Harry! Miért csinálod ezt? Emily szerinted ennek örülne? Hmm? Hányszor olvastad már el ezt a levelet? 
- A századik után már nem számoltam. - rántottam meg a vállamat. Nem érdekelt, azt sem tudom, miért van itt, miért érdekli, hogy mi van velem. 
- Számtalanszor elolvastad, de Emily kérését elveted. Felolvassam, hogy mit kért? Felolvassam azt a kérését, amit most is megszegsz?  Eltaszítasz magadtól minket Harry! Minket, a gyerekeket, a családodat! Szükségük van rád! Napok óta itt vagy, bezárkózva ebbe a szobába és a gyerekeiddel Anne és Gemma törődik. Szerinted ez így normális? - hangja élesen hatolt be a hallójáratomba, ami szinte már fájt. Igaza volt, megszegtem Emily kérését, és eltaszítottam magamtól azokat, akiket szeretek, a családomat és a gyerekeimet. 

36 megjegyzés:

  1. omg*-* imádooom <3 nagyoon siess:)) ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom, hogy imádod!:)
      Sietek, ahogy csak tudok!:)
      Köszi, hogy írtál.
      Sok pussz, Wh ite:*

      Törlés
  2. OMG!! ♥ Hihetetlen hogy írsz !!! *o* Siess a kövivel ! :) Már csak 3 rész te jó Isten !! :O :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlen, hogy hihetetlenek vagytok!:) (ez értelmes?:D)
      Sietek, ahogy csak tudok, próbálom még ezen a héten befejezni, de nem hiszem, hogy sikerülni fog.:\
      3 rész bezony ám..:\Hihetetlen, nem??:\ Vagyis..számomra nagyon az. Hiányozni fog, hogy őszinte legyek. De bakker...megint elkalandoztam.
      Köszi, hogy írtál.
      Sok- sok csók. Wh ite:*

      Törlés
  3. Imádlak és a blogodat is !! ♥ *-* nagyon jól írsz !! ^^ és már csak 3 rész?! :O de azért siess ! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg téged, királylány!:) Meg a nővéredet is!;D
      Köszönöm szépen kedves szavaidat, megtisztelő!:)
      Sietek <3
      Puszillak, Wh ite:*

      Törlés
  4. az természetes hogy az előző ill. ezen a részen remegtem a sírástól ??:"(( és már csak 3 rész úristen :((( imádtam a fejezetet várom kövit *---*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hátt... nem hittem volna, hogy ennyire meghatóra fog sikerülni. Utálom, ha "miattam" sírnak. De sose felejtsétek, hogy nem szégyen a sírás! Csupán azt jelzi, hogy vannak érzelmeitek!:)
      Sietek, ahogy csak tudok, köszii, hogy írtál.
      Sok puszzii , Wh ite:*

      Törlés
  5. Istenem :"( megint megsirattál:(♥ nagyonjó lett :3 Ahoz képest h NEM HAPPY END a kedvenc blogom :")♥
    és máár csak 3rész.3rész,a kedvenc blogomból,amit örömmel olvasok♥.♥:(
    Gyorsan kövit :")

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, sajnálom és sajnálom:\
      Örülök, hogy a kedvencek közé soroltad a blogot, megtiszteltetés!:)
      Sietek, begyszó! :)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok pusz, Wh ite:*

      Törlés
  6. ugye tudod ,hogy ez egyszerűen csodálatos? istenem...sosem siratott még meg egy történet sem... de neked sikerült. Fantasztikus vagy te lány!:) Várom a következőt.!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát...pírba borult az arcom, az már biztos!::))
      Ti vagytok a fantasztikusak, nem én!:)
      Köszönöm, hogy kommenteltél.
      sokszor puszillak, Wh ite:*

      Törlés
  7. Szia!
    Ismét sírtam! Valami hihetetlen az érzés, amit a Te általad írt szöveg kivált az olvasóidból! Egyszerűen hihetetlen módon meghatott, szinte zokogtam, amikor felfogtam a levél tartalmát. Kb. fél óráig olvastam, mert a könnyeimtől alig láttam valamit. Jobb lett volna, ha tudom, hogy új rész érkezik, mert akkor vízálló sminket kenek magamra reggel:)
    Imádtam a részt, szokás szerint csodás lett!Tudod, várom is a végét meg nem is. Várom, mert tudni akarom a végkifejletet, de viszont nem várom, mert nem akarom, hogy vége legyen. (Ennél a mondatnál helytelenebbet nem is tudtam volna írni)
    xx, Dodi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismét sajnálom, hogy sírod kellett:\
      A levelet igazándiból máshogy akartam, jobbra...de annyira nehéz egy ilyen levelet megírni. Kijelenthetem, hogy lehetetlen és...nem menne, ha én is egy ilyen adott helyzetbe kerülnék. A sminket ne sajnáld, úgyis csak árt a bőrnek:))
      És ne is törődj a helytelen mondatokkal:) Én és te értjük ez a lényeg, a többiekkel meg ne törődj, számtalanszor írok helytelen mondatokat, mint most is pl!:)
      Köszönöm, hogy írtál!
      Sokszor puszillak, Wh ite:* :*

      Törlés
  8. Nem..nem..nem...nem és NEM! Még mindig nem tudom felfogni hogy Em meghalt, és továbbra is várom azt a mondatod hogy " *Harry szemszöge* Emily simogatására ébredtem fel, és örömmel vettem észre, hogy ez az egész csak egy szörnyű álom volt..." (jó fogalmazni nem tudok, de ezt nézd el nekem). Imádtam, és (már megint) megsirattál, pedig (már mint párszor hangoztattam) nem vagyok valami sírós típus. :'(
    Nagyon várom a következő részt;)

    Puszi: Eli :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem hibátlan volt a fogalmazásod, én semmi rosszat nem láttam benne!:)
      Nem akarok semmit elárulni, legyen minden meglepetés.:)) Nem akartalak megsirattatni... :\ Ez olyan rossz, mármint a sírás, hogy emiatt vagytok szomorúak.
      Sietek a következővel!:)
      Sokszor puszillak, Wh ite:*

      Törlés
  9. nem térhet vissza Emily valahogy?:'(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden kiderül a végén!:))Csak ennyit mondok egyenlőre, a többi meg a történet soraiból választ ad a kérdésedre a későbbiekben. :))
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  10. ismételten egy gyönyörű rész, annyi különbséggel, hogy most a könnyek már akkor megjelentek a szememben, mikor láttam, hogy új részt hoztál...nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy: gyönyörű!
    siess a következővel, ahogy csak tudsz:)
    puszi,
    Szabszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek, ahogy csak tudok, pont, ahogy mondtad!:))
      Köszönöm,hogy írtál!:)
      Sok-sok millió puszi, Wh ite:*

      Törlés
  11. Drága Wh ite!

    Nem bírok magammal! Muszáj ehhez a részhez is írnom!
    Egyszerűen felfoghatatlan... számomra biztosan! Olyan... úristen! Gombóc nőtt a torkomban, megszólalni nem tudok! A rész elolvasása után, öt kerek percig ültem, és bámultam magam elé, a semmibe.
    Szóhoz nem jutok... még mindig csak ülök, és bambulok. Őszintén szólva, kevés ilyen blog van, amin meghatódom, és a tied ezek közé sorolandó! Légy nagyon büszke magadra, hogy ilyen nagyon jól írsz, és, hogy ennyi olvasód van, akik imádják azt, amit csinálsz, valamint Téged! :')
    Köszönöm, hogy írod ezt a sztorit! Tényleg! Minden elismerésem a tied! Már nagyon várom a következőt!

    Puszi, B♥ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Beccsu!:))

      Nem is tudom mit írhatnék... Kb. én bőgök a kommentedtől, hiszen koránt sem érzem magam olyan "jó" írónak, mint mondjátok. Az évek által okozott negatívumok miatt tudandó be ez az érzés, ami miatt nem tudok büszke lenni magamra. Viszont azért nagyon-nagyon örülök, hogy fél év alatt közel 70 olvasóm lett.
      Imádlak titeket, hihetetlenek vagytok és nekem lenne mit megköszönni nektek!:)
      Sietek, ahogy csak tudom, ígérem!:)
      Milliószor puszillak, Wh ite:*

      Törlés
  12. sziia:) a leveles résznél egyszerűen végem volt. Egy újabb kis tengert sikerült magam alá varázsolnom. Fantasztikus író vagy! Eddig a te blogod az ami a legnagyobb hatást gyakorol rám. Nagyon köszönöm, hogy megírtad:)
    pussz.:Kiki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziiaa :)) :*

      Örülök neki, hogy így érzel a blogommal kapcsolatban, és nincs mit köszönnöd, szívesen írok!:) Főleg, hogy még ilyen komikkal is megleptek, pláne:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  13. Fájdalmas olvasni ezt a történetet :'(
    G.R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :((( Erre már tényleg fogalmam sincs, hogy mit kéne írnom..:\
      I'm so sorry..:\

      Törlés
  14. neee...nemm! az nem lehet! :oo nem szabad meghalnia! nagyon megható az egész! szegény Harry!! :(

    VálaszTörlés
  15. Tudod éltemben nem sirtam annnyit mint most ezen a részen...te vagy az eggyetlen aki úgy tud irni hogy zokogjak...köszönöm hogy megirtad ezt a történetet,de szertinem ennek a gyönyörű blognak nem ilyen befejezéés kell...sajnálom hogy ezt mondom de tényleg,meghalt az a személy akiről szolt ez az egész...ha már igy alakult csak arra kérlek hogy Harry-vel ne legyen semmi,mert az már tuti nem birnánk ki...fantasztikusan irsz és remélem ezt te is tudod,csak azt a napot várom amikor a kezemben fogahtom egy könyvedet...remélem tudod hogy mi szeretünk és a legjobbakat kivánjuk neked...xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húha...a te kommentedet hagytam utoljára.:))
      Először is csak annyit tudnék írni, hogy nem kell megköszönni azt, hogy írtam, magatoknak köszönjétek, hiszen miattatok írok!:)) Minden történet Happy End...mindenkit az álmokba akarnak repíteni, ami jó, hiszen én is álmodozó vagyok, viszont vissza kell térni a valóságba, ahol koránt sem tejfel az élet. Nem mindig Happy End-el végződik egy történet, és az eddigi 19 évem alatt rájöttem, hogy talán az én életem sem fog azzal végződni. Éppen ezért gondoltam így ezt a történetet. Ha jön egy jó azt egy rossz követi. Mindig csalódunk és megbocsátunk. Pont, mint Emily. Rossz döntéseket hozunk, aminek a következményét vállalnunk kell. Ez az én véleményem, az én életem :) Koránt sem gondolom úgy, hogy fantasztikusan írok, de örülök, hogy ti így gondoljátok. Rettentően önkritikus vagyok, ilyenné formáltak és ez amolyan megszoksz vagy megszöksz opció nálam. Írok egy történetet, amit remélhetőleg egyszer majd láthattok a könyvesboltokban(: Talán...Ez a sok talán, ami az életben van, bosszantó, nemde?:) De megint elkalandoztam teljesen más irányba... :))
      Köszönök mindent, hogy írtál, hogy elmondtad a véleményedet.
      Én is szeretlek titeket!:))
      Sok-sok puszi, Wh ite:*

      Törlés
  16. nem semmi milyen részeket tudsz te hozni.
    sírás meg volt. :)
    nagyon szeretem ahogy írsz, ahogy megfogalmazod a dolgokat. úgy írsz, mintha én is átélném azt. :)
    egyszerűen IMÁDOM a blogodat. :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem semmi kommenteket láttok el!:)))
      Örülök, hogy beleélitek magatokat, mert...ezt nem tudom megmagyarázni. Amikor kigondoltam én is beleéltem magamat a szereplők helyébe. Érdekes volt. (:
      Én meg titeket imádlak!:)
      Köszi, hogy írtál!
      Sok-sok puszii, Wh ite:*

      Törlés
  17. Hogy nem vettem észre, hogy hoztál részt?! Én..? Neeeeeeeeeeee! Harry...:'( Emily, meg mondta neki, hogy ezt ne csinálja, de mégis! Már annyira sírtam, hogy majd hogy nem fordultam ki a székből! Olyan érzelmeket kelt bennem ez a történet, hogy magam sem tudom megmagyarázni! Olyan mint a csoki, ha van, ha nincs akkor is szükségem van rá! Kérlek, Harry! Légy szíves! Ne csináld ezt! Basszus én már tisztó bőgős vagyok, már a suliba is folyton azt figyelik mit olvasok a telefonomon. Persze semmi közük hozzá, de egy kicsit zavaró, hogy a nyakadba lihegve próbálják olvasni azt amit én! Röhej. Mivel ők sose tudnák ezt annyira átérezni mivrel kicsit se szeretik a One Direction-t! Kövit! Légyszi!

    Hugs,
    Bells

    ui.: IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!! :') filmet is akarok majd belőle!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám!:')

      Az utóiratodra reagálván...:)
      Ha beszélsz Harry-vel, meg szerzel egy stábot meg egy rendezőt, aki mindezt megteszi, akkor létrejöhet a film:D Ja, ki ne felejtsük a többieket sem a storyból +... kell egy Emily is, aki egykorú Harry-vel. Lou- beleegyezése (Em anyja) + Belláé is (Lux). Ha ez létrejön, akkor szíves örömet adom bele a történetet a film miatt!:) Éss figyelem a forgatás történéseit ^^ <3

      Törlés
  18. kegyetlen jó ahogy írisz!!! imádom!! :) végig bőgtem az utolsó 3-4 részt.. de fantasztikus!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kegyetlen jók VAGYTOK!:)))
      Imádlak titeket, és nagyon fog hiányozni ez a blog...Már félek a végétől, én..igen énn!!:D
      Köszi, hogy írtál!:)
      Sok-sok és még több puszi, Wh ite:*

      Törlés