1. díj! :)

Köszönöm szépen a díjat *Beccsu♥-nak! :)

1.Írj magadról 11 dolgot!

2.Válaszolj 11 kérdésre!

3.Írj 11 kérdést!

4.Küldd tovább 11 blognak.

1.

• Nincs testvérem, de az unokaöcsémet úgy szeretem, mintha az öcsém lenne.
• Csak egy barátnőm tud arról, hogy írok, mert jobbnak tartom, ha nem tudják, hogy "ki is vagyok valójában".
• Lassan 19 éves leszek és még mindig nem vagyok teljesen komoly, ami szerintem nem is olyan nagy baj.
• Utálom a kórházakat és a dokikat, mivel rossz élményeim vannak.
• Szeretem Magyarországot, viszont nem szeretek itt élni.
• Fő mottóm : Ne add fel a reményt, illetve merj álmodni!:)
• Próbálok mindent pozitívan nézni, még ha nagyon nehéz is az.
• Nehéz elnyerni a bizalmamat, mivel sokan visszaéltek vele.
• Félénk vagyok és szótlan idegenek társaságában, nehezen nyílok meg.
• Szeretek írni, mert így legalább létre tudok hozni egy külön világot.
• Imádom a gyerekeket, ebből adódóan szeretnék pár év múlva majd egy sajátot.

2.

1. Miért lettél Directioner?

Hmm... egyből megfogott a fiúk zenéje, szeretem, ha valaki olyan zenét énekel, ami érzelmekkel van teli még, ha fiú is.

2. Mi vett rá a blogolásra?

Barátnőm egyik nap írta, hogy blogot ír. Elgondolkodtam, hogy én miért ne kezdhetnék bele? Tulajdonképpen most neki köszönhetem, hogy írom a blogom.

3. Van/volt olyan álmod, amit szeretnél valóra váltani?

Tiszta szívvel tudom azt írni, hogy van! Nagyon is sok. Törekszem, hogy mindegyiket valóra váltsam.

4. A zene milyen hatással van Rád?

Attól függ milyen. Vannak olyan zenék, amiket ugrálva éneklek, de viszont van olyan is, amin elsírom magamat. 

5. Álom város/ország?

London, London, London és London! :) Kiskorom óta Anglia vonz. 

6. A(z) 1D-n milyen zenéket szeretsz még?

Mindenevő vagyok zene terén. Jó az ilyen nagyon zúzós zenéket a kemény rock-ot nem szeretem, de azon kívül jöhet bármi és, ha tetszik képes vagyok több ezerszer is végig hallgatni. :)

7. Milyen nyelveken tudsz még - a magyaron kívül :P ?

Angol. 

8. Kedvenc számod? ( Mármint szám szám, nem zene xD)

15 és 25, mivel mind a kettő fontos eseményt jelképez az életemben. :) 

9. Eddig mennyi blogod volt? 

Nemrég fejeztem be az első blogomat. Most ugye van ez és mivel lassan befejezem elkezdtem egy másikat. :) + van egy közös blogom egyik barátnőmmel :))

10. Ha valamelyik híresség család tagod lehetne, kit választanál?

Selena Gomez! :) 

11. Van háziállatod? Ha igenn, milyen? 

Van két macskuszom :) 

22. Ne haragudj...

Sziasztok drága olvasók!:) Elnézéseteket szeretném kérni, hogy ilyen későn hoztam meg a 22. részt, de végzősként nem egyszerű az ember dolga. A héten valami irgalmatlan sok dolgozatot írtunk, a jövőhétről ne is beszéljünk (ugyanis minden napra van legalább egy témazáró). Most volt a tablófotózás is meg minden ilyen nyalánkság, így már nyugodt szívvel várhatom a karácsonyt és a szünetet. A következő részt a   dolgaim miatt nem tudom mikor fogom hozni, de mindenféle képen már legkésőbb hétvégén olvashatjátok! Örüljetek amíg nem itt tartotok, mert borzalmas ez a felhajtás. Várjátok már a szünetet? Ki mit kért karácsonyra? Sok puszit küldök nektek és kitartást, lassan pihi!

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Életed során sajnos történni fognak rossz dolgok, az emberek néha megbántanak majd, de ezt nem használhatod kifogásként arra, hogy Te is megbánts másokat!"

Lehet! Ezt teljes szívemből tudom csak mondani. A tárgyalóteremben ülök már vagy fél órája, ahol azon megy a vita, most mi legyen Peterrel és Kate-el. Tudjátok valami borzasztó érzés embereket így bilincsbe vetve látni, de valamilyen szinten sajnálom őket, még ha nem is kéne. Bellus többször sírt a tárgyalás alatt mint egész eddigi élete során, ami nyugtalanított engem. Bűnös! Hangzott el a bíró szava egy kalapácsütést követően egy órás tárgyalás után. Lehajtott fejjel ültem a tárgyalás végén, amikor Petert és Kate-et kivezették.

- Sajnálom, én nem ezt akartam! - hallottam meg Kate hangját.

Nem tudtam rá mit mondani. Dühös voltam, de egyben sajnáltam is. Bellával a kezemben indultam el a tárgyalóteremből ki a friss levegőre. Az ájulás kerülgetett, egyszerűen nem értettem mi bajom van, de rosszul vagyok. Anyut pillantom meg az ajtóban, amint a kocsi felé igyekszik, így még időben adtam kezébe Bellát. Elájultam. Hogy honnan tudom? Otthon keltem fel az ágyamban. Anyu aggódó tekintetét vettem észre magamon.

- Mi történt? - kérdeztem eléggé halk hangon.

- Elájultál kicsim. - bingó, megmondtam. - Minden rendben? Mármint, nem ájul el az ember csak ok nélkül. - nézett rám sejtelmesen.

- Mire gondolsz?

- Talán...- kezdett volna bele, de félbeszakítottam.

- Anya, csak ideges voltam. A stressz miatt volt. - nevettem fel.

Anyu a fejét rázva ment ki a szobámból. Lehetetlen, hogy állapotos legyek! A bizarr gondolatokat elhessegettem, majd a telefonomért nyúltam, hiszen Gemmát és még a fiúkat is fel kell hívnom. A Liam által megadott számot bámultam, majd erőt véve tárcsáztam azt. Kicsöng..Kicsöng

- Igen, tessék Gemma Styles! - szólt bele kedves hangon a lány.

- Szia Gemma, Emily Payne vagyok! - mutatkoztam be illedelmesen

- Azaz Emily? Te vagy Liam húga ugye? - ugrott fel a hangja 2 oktávval feljebb.

- Igen, én vagyok az. - mosolyogtam el magamat.

- Anya el sem hiszed kivel beszélek! Emily-vel! - kiabált oda Anne-nek. - Harry Emilyje? - hallottam immáron közelebbről egy idősebb nő hangját. - Igen, Harry Emilyje. - nevetett most már Gemma is.

- Nem zavarlak titeket?

- Nem, dehogy bocsi, csak meglepődtem, hogy hívtál. Harry rengeteget mesélt rólad. - vált nyugodtabbá a hangja.

- Liam adta meg a telefonszámodat, és szeretném, ha ez a beszélgetés közöttünk maradna. Karácsonykor szeretnénk Bellával meglepni Harry-t, de mondta Liam, hogy Holmes Chapel-ben lesz. És azt szeretném kérdezni, hogy...- vakartam meg a tarkómat, amikor félbeszakított.

- Nem zavartok és szívesen várunk! Kimegyek értetek kocsival is szívesen és Harry-t addig elküldjük itthonról, hogy még nagyobb legyen a meglepetés. Örülünk legalább végre megismerhetjük azt a lányt, aki így elrabolta az öcsikém szívét!

- Annyira köszönöm! Akkor ne szóljatok neki, és majd hívlak még ez ügyben! - fújtam ki a levegőt

- Rendben! Várunk nagyon és nyugi, nem szólunk neki! Puszilunk, szia! - köszönt el.

Letettem a telefont. Mérhetetlenül boldog voltam, mivel már most szimpatikus a nővére. Egy idegen telefonál neki és egyből belemegy az ötletbe, hihetetlen. Kifújtam a levegőt, majd Harry telefonszámát kezdtem keresgélni. Miután megtaláltam tárcsáztam.

- Tudod te mennyi az idő? - mormogott bele a telefonba.

- Napsütötte reggelt London! - nevettem el magamat.

- Honnan tudtad, hogy süt a nap? - időzött egy kicsit a kérdéssel.

- Ráhibáztam?! - kérdeztem meg nevetve.

- Mi annak az oka, hogy egy szépséges lány kora reggel hív?

- Harry - nevettem el ismét magamat. - Lassan egy óra lesz Londonban.

- Tudom, de szeretek sokáig aludni. - mormogott.

- Akkor gondolom még nem láttad a mai újságot. - vált komollyá a hangom és sóhajtottam egyet.

- Eltaláltad. Csak nem mi vagyunk benne? - hallottam hangján, hogy nevet.

- Harry nézd meg, mert nekem nem volt vicces, amit benne találtam.

- Olvasd fel! - vált komollyá a hangja.

*Harry szemszöge*

- Em. most leteszem, ezt tisztázom! - dobtam a telefont az ágyra magam mellé.

El sem hiszem, hogy ilyet írnak. Még hogy Niall gyereke. Meg vannak húzatva? Kora reggel már felidegesítettek. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, telefonomat felkaptam és a kocsikulcsomat, majd elindultam a próbaterem felé. Negyed órás utazás után odaértem. Gyors léptekkel közeledtem a szokott ajtó felé, ahova belépve 5 szempár rögzült rám.

- Láttad? - kérdezte idegesen Liam.

- Nemrég olvasta fel Emily, mivel később keltem a kelleténél. - huppantam le melléjük. - Most mit csináljunk? - idegeskedtem, mivel mást nem lehetett.

- Te rontottál el mindent Harry. Nem kellett volna megcsókolnod. - rohant ki a szobából Niall.

- Hagyd! Megbékél majd, ő sem így gondolta, csak az újságcikk megjelenése óta sok utálkozó tweetet kap. - húzott vissza a kanapéra Liam.

- A megoldás csak az lehet, ha élő adásban tisztázzátok ezt. - szólalt fel mellettünk Paul. - Intézkedem is.

A szobában kínos csend kerekedett. Egyszerűen ez egy olyan helyzet volt, amiből csak rosszul lehetett kijönni. Gondolkoztam a megoldáson és tényleg az tűnt a legésszerűbbnek, ha mi magunk adunk élő adásban "vallomást". Mint valami tárgyaláson. Tényleg, Em nem is mondta, hogy mi történt a tárgyaláson.

- Fiúk! - jött be telefonnal a kezében Paul. - Holnap élő adásban lesztek, szóval próbáljatok most az egyszer komolyak lenni!

- Most nem is tudnánk elviccelődni a dolgot, hidd el! - állt fel Liam, majd megveregette Paul vállát.

- Megyek megkeresem Niall-t. - szóltam a fiúk után, amikor kiléptem az ajtón.

Fogalmam sincs merre mehetett, de az épületben nem volt. Egyetlen egy helyet ismertem, ahova mehetett (mielőtt azt hinnétek, hogy a Nando's el kell, hogy keserítselek titeket, mert nem!) az a Central Park volt közel a stúdióhoz. Sokszor jártunk ki Niallal és beszélgettük el az időt, amíg szünet volt. Főképp Emilyről adott régebben tanácsokat, ami miatt most hála együtt vagyunk. Szerettem Niallban, hogy visszahúzódó, de mégis segít az embereken és mindig próbálja őket kibékíteni. A parkban járkáltam, amikor a szokásos padunknál ült kapucnival a fején és szemüveggel. Mosoly húzódott arcomra, mert örültem, hogy végre ennyi császkálás után rátaláltam az ír bandatagra. Lépteimet gyorsabbra vettem, majd lehuppantam mellé. Kezeimet a hátára helyeztem, majd nyugtatóan megpaskoltam azt egy kicsit.

- Ne haragudj Harry, hogy azt mondtam, amit, csak... - csuklott el a hangja.

- Sosem tudnék rátok haragudni Niall! - mosolyodtam el, amit ő nem láthatott.

- Tudom, de nem így kellett volna viszonyulnom hozzád. Reggel a twitteren rengeteg utálkozó üzenet jött a cikk miatt, miszerint egy "Szemét vagyok, hogy elhagytam Emily-t és ott hagytam egy gyerekkel a nyakán". Voltak persze olyanok is, amik "Niall ne törődj az utálkozókkal én szeretlek, még ha tied is a kislány! Emilyről meg megvan a véleményem!" - hadarta el a rajongók által kapott üzeneteket, amikre kidülledtek a szemeim.

- Hogy mi van? - húzódott pár oktávval feljebb a hangom.

- Emilynek sem lehet most könnyű. - rázta meg a fejét.

- Niall holnap mindent tisztázunk. Élő adásban leszünk egy műsorban. Paul intézte el. A többivel meg ne törődj, a directionerek imádnak téged, és mi is tudod jól! - öleltem át most már a barátomat.

- Na, gyere menjünk vissza, már biztosan keresnek minket. - álltam fel és elindultunk a stúdió felé.

Gondolhatjátok milyen aktívak voltunk ezek után a próbán. Ilyen rosszul még soha életünkbe nem teljesítettünk. A parányi szobában érezni lehetett, hogy mindannyian kedvtelenül csináljuk a dolgunkat és egyáltalán nem ott vagyunk gondoltba. Abba bele se mertem gondolni, hogy Emily most milyen vacakul érezheti magát a történtek miatt, de majd a próba végén felhívom és mindenről értesítem őt. Már jócskán kezdett lemenni a nap, amikor kikászálódtunk a próbateremből. Telefonomat elővéve baktattam a kocsim felé és intettem a fiúknak köszönés képen. Emily számát tárcsáztam, miközben elindítottam a kocsit így utnak eredve haza.

- Jó estét London! - szólt bele álmos hanggal.

- Tudom, felébresztettelek, de nem volt alkalmam ma előbb hívni. Jól vagy? - kérdeztem tőle kissé aggodó hanggal.

- Hát, ha azt jónak lehet venni, hogy mindenféle sarkon álló nőszemélynek elhordott az újság már azzal, hogy azt állították Niall a lányom apja, de te neveled, pluszban még a ti rajongóitoktól is megkapom a szép üzeneteket, hogy szálljak le rólatok, tulajdonképpen ezeket figyelembe se véve kicsattanok az örömtől. - nevetett fel gúnyosan.

- Emily holnap mindent tisztázunk! Paul összehívott egy úgymond sajtótájékoztatót, így élő adásban mondjuk el az igazat. - hadartam el, majd kiszálltam a kocsimból, mert időközben megérkeztem a kívánt célponthoz.

- Harry... - csuklott el a hangja. - Niall, hogy viseli? 

- Rosszul... - sóhajtottam, majd leültem a kanapéra. - Rengeteg utálkozó üzenetet kap, meg sokat, amiben védik őt viszont...viszont téged ócsárolnak.

- Gondoltam. Talán rosszul döntöttünk Harry. Talán nem kellett volna elmenekülnöm innen és nem lenne ez a baj. Én tehetek mindenről. - hallottam, hogy könnyei csak úgy folynak.

- Emily ezt most felejtsd el!Nem a te hibád, csupán a riporterek hordanak össze mindenféle hazugságot. Szeretlek és csak ezt jegyezd meg! Az utálkozókkal meg ne törődj, akik téged bántanak, engem is bántanak. Sajnálom, hogy nem lehetek most ott veled, de holnap minden tisztázódni fog, ígérem!

- Szeretlek Harry! És ne haragudj, hogy hisztis liba vagyok, csak annyira sok ez nekem hirtelen, hogy el sem hiszed. Először a hazautazás, a tárgyalás, aztán meg ez.. Kíváncsi vagyok mi jön még ezután. - hangja nyugtalanabb volt, mint még eddig. 

- Tényleg, ha már itt tartunk. Mi volt a tárgyaláson? - tereltem el egy kicsit a témát.

- Börtönbüntetésre ítélték őket. 10 év. 

- Miért érzem azt, hogy nem örülsz ennek? - változott komoly hangnemből érdeklődőbe a hangom.

- Mert nem örülök! Tudod eszméletlenül rossz volt látni őket bilincsbe verve. Főleg, amikor kivezették őket és a bíró kijelentette, hogy bűnösök. Ezen belül még Bella is végig sírta a tárgyalást. - hadarta el.

- Em. Figyelj..megérdemelték. Gondolj arra, hogyha most nem ott bent ülnének, lehet megint Bella elrablásán törnék a fejüket. Megkapták azt, amit meg kellett kapniuk. Örülj annak, hogy ott van Bella épp és egészséges és, hogy mi is itt vagyunk neked és még több százezer ember. - próbáltam nyugtatgatni.

- Valamilyen szinten igazad van, de tudod most több százezer ember inkább gyűlöl mintsem szeret. - nevetett fel. - Viszont, ha nem haragszol, most megyek aludni, mivel lassan kelhetek. Tudod, időeltolódás. - oktatott ki kacéran. 

- Tudom, tudom. Hisz nem vagy itt mellettem, így akarva és akaratlanul is eszembe jut, hogy távol vagytok tőlem. - sóhajtottam. - Jó éjt Emily! Szeretlek és ne törődj senkivel! 

- Jó éjt Harry, holnap hívj fel azért, hogy mi volt, mondjuk látom majd a TV-ben. Szeretlek! Szia. - köszönt el, majd  a telefon búgó hangja jelezte, hogy a vonal túlsó felén lévő személy már nem hall.

A telefonommal felnéztem twitterre, majd egyet gondoltam és tweeteltem. A tweet után a szobámba cammogtam, majd egy gyors zuhany után az ágyba zuhantam és az igazak álmát kezdtem el álmodni. A holnapi napi riport gondolatával zuhantam mély álomba.

21. Különös újságcikk

Sziasztok! :) Mivel Mikulásra voltam olyan gonosz és nem "adtam" semmit, ezért kárpótlásul már ma olvashatjátok a 21. részt! :) Remélem mindenki sok csokit kapott és nem virgácsot;) Jó olvasást és kellemes hétvégét nektek!:) 

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Azokat a szavakat a legnehezebb kimondanunk,amelyek a legtöbbet jelentik."

Hogy mi is történt a csók után? Éppenséggel sokkban voltam utána, mert nem beszéltük meg, hogy bejelentenénk a dolgot, hogy újra együtt vagyunk vagyis összejöttünk. Csak álltam ott mint egy lecövekelt valami. Harry mosolyogva lehelt ajkamra egy puszit, majd kezébe vette Bellát arcocskájára adott egy puszit és kézen fogva indultunk el a terminál felé, ahol a lassan induló gépre kell felszállnom. Nehéz lesz ezt az 5 bolondot itt hagyni, főleg Liamet. Érdekes ugye? Amilyen rosszá vált a bátyámmal a kapcsolatom az X-factor miatt, most olyan jó is. Mindenben segít és ellát minket Bellával, amiért nagyon hálás vagyok neki. Harry miatt nem aggódok, bízok benne, bízok abban, hogyha visszajövök ugyan úgy fog várni, ahogy most szeret. Még ő igaz nem tud róla, de karácsony másnapján meglepem őt. Ahogy leszállt a gépem már hívom is majd Gemmát, hogy megbeszéljem a dolgokat. Gondolkodásom elég hosszasra sikeredet és ezt onnan tudom, hogy indul a gépünk tíz kerek perc múlva. Egy nő hívta fel a figyelmünket az ilyenkor szokásos dolgokra és "parancsolt" ránk, hogy szálljunk be a gépbe, feltéve, ha nem akarunk itt maradni. Szívem szerint az utóbbit választottam volna, de nem lehet, most nem. Harry kezéből kivettem Bellát és még egy utolsó csókot nyomva ajkaira indultam el a gép bejárata felé. Nem néztem vissza, mivel nem volt erőm. Nem akartam sírni és visszafordulni, mert tudtam, ha visszanézek, akkor maradok. Letörten léptem be a gépbe és foglaltam el a helyünket Bellával az első osztályon. Az öveket becsatoltam és az ablakon bámultam ki gondolatomban azzal a csókkal. Két dolog volt biztos 1. hosszú út áll előttünk 2. az a csók címlapon lesz.

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy azzal a csókkal egy iszonyatos hibát követek el, de nem érdekelt. Meg akartam mutatni az egész világnak, hogy milyen csodás barátnőm van. Egy hónap. Ezzel a gondolattal szálltam be a kocsimba, ami a parkolóban várt hűen. Fogalmam sincs, hogy fogom én ezt kibírni nélküle, de lehetetlen. Igaz minden nap fogunk beszélni, a fiúk megígértették vele, de az nem olyan, mintha ott lenne velem. Nem fogom érezni a jól megszokott kókuszos illatát a reggeli mosolyát az ágyban, ahogy mosolyogva vár mindig minket vagy csak Bellát, aki jóformán már a lányom. A karácsonyt otthon töltöm, mivel Em és Bella New Yorkban lesz. Anyuék örülnek neki, hogy végre hazatolom a képemet, amit megértek hiszen szinte sosem tudok hazamenni a koncertek a stúdiózás vagy a riportok miatt. A lakás elé leparkolva a kocsit battyogtam be a házamba. Kedvtelen ültem le a kanapémra és a távkapcsolót a kezembe véve nézegettem az unalmasabbnál unalmasabb adásokat. Fél órám eltelt ezzel, amikor végre rájöttem, hogy nekem most társaságra van szükségem. Elnyúlva a kanapén kerestem ki a fiúk számát, majd tárcsáztam. Mikor mindenkit értesítettem a dologról a konyhába igyekeztem és csináltam pár zacskó popcornt. Az ajtó csöngésére lettem figyelmes, így a konyhából kirohanva az asztalra letettem a tálat és az ajtó felé vettem az irányt. A fiúk álltak ott a két lánnyal maguk mellett. Beinvitáltam őket, majd a kanapén foglaltak helyet. 

- Mit nézzünk? - kérdeztem meg a DVD-s polc felé indulva.

- Hmm, valami...-kezdett bele Loui, amit félbeszakított Zayn.

- Semmi répásat! - nevetett fel.

- Jól van Malik...- duzzogott Louis.

- Egy kis mennyország? - szólalt fel El.

- Nekem jó! - szólalt fel a társaság fele egyszerre.

Betettem a filmet, majd Liam mellé lehuppantam. Kezeimet tördeltem, mert el akartam mondani neki, hogy mire számítson a ma történtek után. Csak magam elé meredtem és tördeltem ujjaimat, rossz szokás. 

- Mi a baj Harry? - fordult felém Liam, így hátat fordítva Danielle-nek.

- Tudod Liam...ma kimentem a reptérre Em-hez. - sóhajtottam. - És megcsókoltam. 

- Voltak fotósok? - hangja teljes nyugodtsággal szólalt fel. 

- Igen, voltak, de Liam nem bírtam ki. 

- Egyszer úgy is kiderült volna. De az biztos, hogy holnap címlapon lesztek. Tudod, hogy téged imádnak a fotósok a botrányaid miatt követni. - veregette meg a vállamat, majd visszafordult Dan-hez.

A film megható volt. Most valahogy az érzelmesebb filmeket jobban szeretem, mint eddig. A története a filmnek kifejezetten tetszett. Aki még nem látta csak ajánlani tudom. Azt hinnénk, hogy a végén Happy End lesz, de ez csöppet sincs így. Kate Hudson remekül alakította a szerepét, mint mindig, valahogy én képtelen lennék elengedni azt, akit szeretek nemhogy még megtudni, hogy rákos és a kezelést elutasítja így még biztosabb az a tény, hogy elveszítem. Őszintén bevallom a végére pár könnycsepp meg is jelent a szememben, de nem tehetek róla, annyira szomorú volt, hogy a főszereplő srác a végén sietve tudott csak elbúcsúzni a szerelmétől így egy utolsó "szeretleket" kinyögve. Szemeimhez nyúltam és letöröltem a kiszökkenő kusza könnycseppeket, majd a telefonunk csipogására lettünk figyelmesek. A twitterünk jelzett, hogy megjelöltek minket. Emily volt, Bellát tette ki szokás szerint, ahogy a repülőn élvezi az első osztályt. 

"@Louis_Tomlinson @Liam_Payne @Niall_Horan @Harry_Styles @Zayn_Malik Nézzétek!:)  Békésen utazgatunk a repülőn és lassan leszállunk a csodás New York-ba! 1 hónap múlva találkozunk, de már most hiányoztok nekünk! :( Bella&Em. xx"

- Háhááá! - ugrott fel Louis a helyéről, mi meg értetlenül néztünk rá.

- Louis, minden rendben van? - kérdeztem tőle döbbent tekintettel.

- Engem írt előre! Engem írt előre! - ugrándozott.

- Ja, miután szegényt letoltad. - sóhajtott Liam. - Na, de Harry mi megyünk. - állt fel Liam Daniellel és a többiekkel együtt elköszöntek.

Már jócskán esteledett, így mivel nem tudtam mit csinálni elmentem fürdeni, majd az ágyam felé vettem az irányt.

*Emily szemszöge*

A gépünk már leszállt New Yorkban, így már csak a csomagjaink akadályoztak meg abban, hogy elinduljunk haza. Bellus a földön ülve játszott a Louis által kapott zsiráfjával így a telefonomat elővéve gondoltam a múltkori után egy egyszemélyes bejelöléssel ki tudnám elégíteni.

"@Louis_Tomlinson IGEN CSAK TE!:) Bellus New York repterén játszadozik a zsiráffal, amit Tommo bácsitól kapott!:) Holnap beszélünk majd, a fiúkat gyűjtsd össze. Remélem elég kiengesztelő ez a kép a múltkori után, mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy az előzőnek is örültél;) Puszilunk Em&Bella. xx"

A kép elkészítése után Bellust a kezembe vettem, amikor észrevettem, hogy a szüleim közelednek felém bőröndök sokaságával. Érdekes módon fotósok száza fogadott minket, így őket kikerülve és Bellát takarva indultunk el haza. Húsz perces kocsiút után fáradtan estünk be a régi lakásunkba, ahol a régi emlékek sokasága tört rám. A bőröndöket csak a nappaliba tettük le, majd mindenki ment a saját szobájába, hogy kipihenjük az időeltolódást. Bellát a szobámba véve a fürdő felé igyekeztünk és együtt szálltunk be a kádba. Hosszasan időztünk a vízben így játszva vele egy kicsit, majd ásítozó tekintetét figyelembe véve vettem ki a kádból és igyekeztem vele a kiságya felé. Egy hosszas ölelés és pusziadás után betettem a kiságyba, majd úgy döntöttem én is lefekszem, mivel holnap tárgyalás. Reggel Ed Shreean száma keltett fel. Igen-igen élek halok Ed-ért, mert egyszerűen olyan szép hangja van, hogy bármit énekel én a vevője vagyok. Álmosan másztam ki az ágyamból és Bella ágya felé vettem az irányt, aki már ÁLLVA a kiságyból kukucskált ki. Segítség nélkül állt fel.

"Hölgyeim és uraim! Én így köszöntöm reggel anyát. Egyedül sikerült talpon maradnom! :) Büszke vagyok rá. Em. xx"

Miután ki tweeteltem a képet láttam, hogy Louis hozzászólt a tegnapi képekhez.

"@Emily_Payne Hogy a répába ne örültem volna. Épp a világfájdalmas képű Harrynél filmeztünk, amikor felpattantam a kanapéról! Örülök, hogy Bellusnak elnyerte a tetszését a zsiráf! Siessetek vissza és több csak Tommo-s posztot, mert a végén még megsértődök újra! BooBear xx"

"Louis_Tomlinson nézd meg a ma reggeli képemet!;) Valahogy gondoltam, hogy az lesz a reakciód a múltkori után. És ne félj posztolok ki majd neked, félek a haragodtól...:\ Em&Bella xx" 

Válaszoltam Louis tweetjére és utána Bellával törődve felöltöztettem őt és én is felöltöztem, majd a konyha felé vettük az irányt, ahol már anyu várt minket, kicsit elgémberedett arccal. Bellust beültettem az etetőkébe, majd elé téve a kaját, anyuhoz siettem, hogy egy puszival köszöntsem.

- Jó reggelt! - ugráltam oda mellé.

- Jó reggelt kicsim. - erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Mi a baj anya? Látom rossz kedved van.

- Ma lesz a tárgyalás, izgulok egy kicsit, a másik meg ez. - tolta elém a mai napi újságot.

Katt a képre!:)

Üveges tekintettel meredtem magam elé. Hogy Niall lánya? Komolyan nem tudtam már, hogy mit gondoljak, nem hittem a szememnek, hogy miket írnak ebben a cikkben. Attól függetlenül, hogy Niall-al még nem kaptak le és Bellát sem nem kell azt feltételezni, hogy az ő gyereke. Idegesen tettem le az asztalra az újságcikket, majd vettem el Bellus elől a kiüresedett tányért. Kivettem a székből, majd megtisztogatva vártam anyuékat, hogy elkészüljenek. A nappaliba igyekeztem addig a lányommal és gondolkodtam, hogy vajon Harryék mit fognak a cikkre szólni. Sőt, mit fognak a rajongók erre reagálni? Gondolkodásomból anyuék zökkentettek ki. Bellára ráadtam a cipőt, a kis kabátot, sapkát, majd én is felvettem a sajátomékat és útnak indultunk a tárgyalásra. Vajon lehet még rosszabb ez a nap?- kérdeztem magamtól, csak sajnos nem tudtam rá a választ.

20. Haza kell mennünk...

Sziasztok drága olvasóim!:) Hát elérkeztünk ismét egy kerek számhoz! Remélem nem okoztam az előző résszel csalódást! :) A következő rész 5 komi után jön még mindig. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de körülöttem egyre több a beteg, pedig most én is az ágyat nyomom egy szép kis vírussal. Vigyázzatok magatokra nagyon és egyetek sok citromot meg narancsot!:)) Nagyon szépen köszönöm annak a 6 feliratkozónak, hogy feliratkoztak és mindenki másnak is, aki olvassa a blogot és kommentel! De nem is koptatom tovább a billentyűket, itt a 20. rész! Jó olvasást és kellemes időtöltést kívánok;).

Have a nice day, 

Wh ite. :)

"Lehetetlen, hogy olyan emberré válj, aki nem fél semmitől. A lényeg, hogy megtanuld irányítani és rájöjj, hogyan lehetsz szabad a félelmeid ellenére..."

- Nem, dehogy is. Már épp menni akartam. Sziasztok! - nyomott egy puszit az arcomra Dan, majd kiviharzott.

A többiek sejtelmes mosollyal figyeltek engem és nézték a reakciómat. Mosolyogva ültem le a kanapéra, ahova követtek ők is, kivéve Emily-t és Harryt. Louis leült közvetlen mellém, de szemeim még mindig Emily-t figyelték. Bellát levette a kis matracról, majd Harryvel felénk közeledtek. Leültek és most már minden szempár engem figyelt. 

- Liam, Loui papának mindent elmondhatsz! - húzta mosolyra száját Louis.

- Semmi nem volt, mielőtt még kérdeznétek.

- Azért mosolyogsz így, mint a vadalma? Láttuk a képet twitteren Liam. - tette elém a telefonját Harry, amin a mi képünk volt Danielle-el

- Jaj srácok az csak egy kép! - ráztam meg a fejemet egy nagy sóhaj keretében

- Fogadjunk bátyus, hogy már egy vacsora is be van tervezve. - szólalt meg Em miközben a már ébredező Bellát ölelte magához. 

- Hallgatás beleegyezés! - pattan fel Louis.

- Hagyjátok már srácok, nem olyan nagy bűn, ha randizik. - állt fel Em Bellussal a kezében. - Én szurkolok nektek Liam, aranyosak vagytok együtt! - adott egy puszit, majd elindult a lépcső felé.

*Emily szemszöge*

A lépcsőn felszökkenve mentünk be Bellussal ketten a szobába. A szoba sötétségben úszott ezért az ablakhoz sietve világosságot varázsoltam a szobába. Bellával mind a ketten hunyorogtunk a hirtelen betörő fény miatt, majd az ágyhoz siettem vele. Letettem őt majd elkezdtem csikizni. Hangos nevetésben tört ki, majd eltávolodva tőle figyeltem a kis drágámat. Haja édesen felfele állt. Muszáj volt elmosolyodnom, hiszen egyből Zayn jutott eszembe. Telefonomat elővéve fotóztam le és tweeteltem ki Harry-nek. 

"@Harry_Styles nincs kedved feljönni hozzánk?:) Bella&Em. xx"

A képet miután ki tweeteltem Harrynek, Bellától elvéve a tükröt feküdtünk le ketten az ágyra. Simogattam puha kis arcocskáját és édes kis szöszi haját, amikor Harry jött be a szobába. Mosolyra húztam a számat, majd éreztem, hogy derekamat karolja át. 

- Elaludt? - súgta bele fülembe.

- Még nem. - néztem Bellus tekintetét. 

Bella feltápászkodott és az oldalamra feküdt, így Harry-t is láthatta. Érdekesen nézhettünk ki. Harry kezén és az én oldalamon feküdt, miközben feje Harry felé nézett és én csak a kerekded popsiját láttam. Hirtelen azt éreztem, hogy az álom manó porát rám hintve ringat el. Szemem egyre nehezebb lett és csukódott le így álomba ringatva. A nap sugaraira ébredtem fel. Bella a kis ágyában feküdt míg én betakarva a tegnapi pólómban feküdtem bugyiban. Körbenéztem, de sehol nem találtam Harry-t. Az órára nézve láttam, hogy reggel 11 óra van. Gyorsan felkeltem, majd halkan a fürdőbe igyekeztem. Magamra engedtem a vizet és csak hagytam, hogy testemen zúduljon le a kellemesen meleg víz. Már vagy húsz perce fürödhetem, amikor anyu hangját hallottam meg a szobámból. A vizet elzárva csavartam magamat egy törölközőbe és mentem ki a szobámba, ahol anyut találtam meg az ágyon ülve Bellával a kezében.

- Öltözz fel és gyere le, addig megetetem Bellát, beszélnünk kell. - vált komollyá a hangja.

- Oké, sietek. Hűtőben találsz neki kaját. - mondtam az ajtó felé közeledő anyukámnak.

- Tudom, siess! - adta ki a parancsot.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem. Magamra vettem egy farmeringet, egy fehér színű farmert néhány karkötőt és egy csillogó cipőt. Hajamat hagytam kiengedve göndören és egy alap sminket tettem fel. Készen állva indultam le a nappaliba a többiekhez. Lent anyu, apu, Bella és Liam várt. Leültem a kanapéra melléjük és  izgalommal vártam, hogy mi ilyen fontos, ami miatt ilyen korán ide jöttek.

- Szóval? - törtem meg a csendet. 

- Kicsim... - sóhajtott anya - Haza kell mennünk New York-ba. 

- Rendben, de nem értem ehhez nekem mi közöm van. 

- Az, hogy nektek is kell mennetek Bellával. - válaszolt a kérdésemre Liam.

- Drágám, kaptunk egy levelet, hogy el kell mennünk a tárgyalásra Peter miatt. Amúgy is szerettünk volna hazavinni a rokonok miatt, lassan karácsony és szerettünk volna mindenkit meglátogatni. Kíváncsiak rád és Bellusra is. - szólalt fel anyu.

- 1 hónap van még karácsonyig anya, addig azt akarod, hogy távol maradjak a fiúktól és New Yorkban legyek? - dülledtek ki a szemeim és kicsit hangosabban beszéltem mint eddig.

- Kicsim, mi sem így akartuk, de pontot kell tennünk ennek a Peteres ügynek a végére. Kellesz hozzá te és Bella is! 1 hónap gyorsan el fog telni hidd el és a fiúk is megértik, Liam már szólt nekik. 

- Mikor kéne indulnunk? - kérdeztem anyától egy sóhaj kíséretében

- Holnap, már megvannak a jegyek is. 

- Nagyszerű! - böktem ki, majd a babakocsi felé indultam. 

Bellát kivéve anyu kezéből tettem bele a babakocsiba és indultam útnak. Nem voltak terveim, hogy hova menjek vele, hanem csak mentem. Egyszerűen csak szükségem volt egy kis magányra vele. Holnap ismét New York és távol Harry-től. Félek, hogy valami lesz, vagy mi van, ha soha többet nem jövünk vissza? Ne...Emily ilyen hülyeségre ne is gondolj, azt Liam sem engedné. Vegyünk úgy, hogy ez csak egy nyaralás. A telefonomat elővéve hívtam fel Eleanort. Hosszasan beszélgettem vele miközben Bellussal egy parkban sétálgattunk. Egy padot kerestem, majd kivettem belőle a lányomat és az ölembe ültettem. Már vagy harminc perce beszélhettem El-el, amikor anyu ült le mellém. 

- Hogy találtál meg? - pásztáztam a földet

- A kislányom vagy, ez a dolgom, hogy megtaláljalak. Ismerlek már annyira, hogy tudjam merre kell mennem. - simogatta meg a vállamat.

- Ugye nem költözünk megint vissza? Anya én nem akarom itt hagyni a fiúkat. - kezdett el akaratom ellenére is folyni a könnyem.

- Kicsim csak karácsonyra megyünk haza, utána visszajövünk mindannyian. Nem akarunk ott tartani, csak, ha már otthon vagyunk akkor gondoltuk apáddal, hogy a rokonainkat meglátogathatnánk. Esküszöm, hogy utána visszajövünk. - mosolyodott el anyu.

- Akkor jó! - mosolyodtam el és a könnyeimet töröltem le.

- Gyere, mutatok valamit! - állt fel, majd Bellát betette a kocsiba és elindult vele. 

Az utcákat jártunk, amíg egy csodálatos ház előtt meg nem állt, nem messze Liam házától.

- Apádnak nehogy eláruld, hogy megmutattam. - szólalt meg anyu a ház előtt állva.

- Mit is kéne elárulnom neki? - érdeklődtem és közben szemem a házat vizsgálta.

- Ez a mi karácsonyi ajándékunk nektek. - mutatott a ház felé.

- Ez az én házam? - dülledtek ki a szemeim a meglepődöttségtől.

- Remélem tetszik. - mosolyodott el. - Majd, ha hazajöttünk belülről is megnézheted. Addig Liam átpakol neked. De maradjon kettőnk, vagyis hármónk közt. - hajolt le Bellushoz, aki mit sem sejtve mosolygott.

- Tetszik?? Nincsenek rá szavak! Nagyon gyönyörű! Köszönöm Anyu! - öleltem át.

Pár percig még álltam és néztem a saját lakásomat, majd elindultunk haza, mivel még be kell pakolnom holnapra. Előre sietve, anyut megállítottam és egy fotót csináltam a fiúk részére. 

"@Liam_Payne @Harry_Styles @Niall_Horan @Zayn_Malik @Louis_Tomlinson utolsó sétánk Londonban!:( Hiányozni fogtok! Anyu szélsebesen halad Bellussal!:D Puszilunk titeket! Em&Bella&Sara xx"

A fénykép után tovább jártuk az utat és végig beszélgettünk, hogy majd New Yorkban kik jönnek hozzánk, meg kihez megyünk majd. A ház elé érve anyu segített Bellust bevinni, majd aput felállítva a kanapéról elindultak haza. Reggel majd értem jönnek kocsival, hogy ne kelljen Liamet ugráltatni. Bátyám a kanapén ülve nézte a TV-t ezért Bellát kivéve a kocsiból indultunk meg felé. Lehuppantunk mellé, majd Bellust a kezébe vette.

- Nagyon fogtok hiányozni, főleg karácsonykor! - ölelte magához a kislányomat.

- Itt lesz veled Danielle. - kacsintottam rá.

- Jaj Em., légyszíves ne kezd már te is! - forgatta meg a szemeit.

- Olyan jól kijöttök! Hidd el lesz itt valami Liam, érzem! Apropó, haza akarok jönni karácsonyra, de erről Harrynek ne szólj, meg a többieknek se, mert meglepetés!

- Em, Harry nem lesz itthon karácsonykor, ahogy a többiek sem.

- Hazamegy? - sóhajtottam egy nagyot.

- Igen, de megadhatom Gemma számát és meglepheted otthon. Úgyis be akart már mutatni a szüleinek, örülnének nektek. - vette elő a telefonját és lediktálta Gemma számát.

- Köszi szépen Liam! - adtam egy puszit az arcára, majd kivettem kezéből Bellát.

Kezemben a lányommal igyekeztem fel a szobába. Az ágyra letettem és bekapcsoltam neki a TV-t, majd a bőröndöket elővéve elkezdtem a cuccainkat bepakolni két bőröndbe. Egy óra pakolás után készen álltam a nagy utazásra. Bellát felkaptam az ölembe és a fürdő felé igyekeztem vele. A kádba engedtem vizet és tettem bele habfürdőt. Belláról levettem az aznapi ruháját, majd én is levetkőztem és együtt kezdtük el a fürdést. Tudjátok lehet most undorodtok ettől, de a legjobb fürdést a gyerekeinkkel lehet átélni, no meg, ha egyedül fürdik akkor is csurom vizes leszek, mert élvezi, ha fröcskölhet és akkor inkább már beülök mellé és együtt fürdünk meg. Szokásosan telt a fürdésünk. Addig voltunk a vízbe amíg nem éreztem azt, hogy kezd kihűlni, nem akartam, hogy megfázzon a lányom. Törölközőt csavartam magam köré, majd Bellára feladtam a fürdőköpenyét és így indultunk meg az ágyam felé. A takaró alá tettem, hogy így is meleget adjak neki, majd a laptopomat odavéve mellé ültem és együtt néztük, hogy történt-e valami twitteren. A fiúk válaszoltak a délutáni tweetemre. Nevetve néztem, hogy Loui, hogy provokálja magát.

"@Emily_Payne nagyon fogtok hiányozni!:( Túl későn tudtuk meg ezt...vigyázzatok magatokra! Szeretlek titeket. Harry x"

"@Emily_Payne Siessetek vissza hozzánk és egyetek rendesen karácsonykor!! Niall xx " 

Niall tweetjét látva elmosolyodtam. Egyszerűen ez a gyerek hihetetlen. Annyit eszik és mégis mindig éhes. Egyetlen pillanatra nem emlékszem, amikor ne lett volna a kezében valami kaja. A következő tweet Zayn-től jött.

"@Emily_Payne Vigyázzatok magatokra gyönyörűim!:) Minden este várunk titeket egy webcamra, Harryben meg tartjuk a lelket;) Zayn xx"

"@Emily_Payne Már megint a répafiút hagytad utoljára...kárpótlást követelek!!!!!! Loui xx"

Louis tweetjén egyszerűen sírtam a nevetéstől. Oldalra tekintettem és láttam, hogy Bella az igazak álmát alussza. Óvatosan felemeltem, majd az ágyába helyeztem. Laptopom tetejét lecsuktam, majd a táskámba helyeztem, hogy reggelre már ne legyen dolgom. Egy gyors fogmosás után készen álltam a lefekvéshez. Fejemet a párnámra téve már aludtam is. Egész este rosszat álmodtam így nagyon keveset aludtam. Az álmomban Peter és Kate szerepelt, hogy Bellát elrabolták újra és nem találtam meg. Harry újra összejött Cara-val a családom meg elhagyott, tisztán láttam, hogy kétségbeesésemben egy pengéért nyúltam. Csuklóm felé közeledtem, amit már a könnyeim leptek el, már majdnem megtettem az első vágást, amikor a telefonom ébresztője keltett fel. Riadtan ültem fel és rohantam oda Bella ágyához. Békésen aludt. A fürdőbe siettem, ahol gyorsan megmostam az arcomat. Bellá kivettem a kiságyból és levittem, hogy megreggelizzünk. Bella arcán nagy mosolyok váltak láthatóvá, ami az én számat is mosolyra késztette. Az edényeket a mosogatóba helyezve indultam el az emeletre, hogy felöltözzünk. Viszonylag gyorsan kész lettünk ezért Bellát felkapva ölembe vittem le a nappaliba, majd fordultam vissza, hogy a bőröndöket is lecipeljem oda. Tíz percre rá jöttek meg anyuék így csendben köszönve nekik indultunk meg a reptérre. Csöndes voltam egész végig, valahogy nem volt kedvem újra látni Petert. Gondolkodásomból anyu zökkentett ki. Megjöttünk a reptérre, hurrá... Bellát kicsatoltam, majd elindultunk be. Apu és anyu hozta a bőröndöket míg én Bellával a kezemben lépkedtem be az előtérhez. Feltűnően sok volt itt a fotós és riporter. Mit sem sejtve mentem tovább, amikor megpillantottam Harry-t. Gyors léptekkel azzal a csibészes mosollyal az arcán közeledett felém. Előttem megállt és döbbenten néztem rá. A fotósok csak úgy kattogtattak a gépeikkel, amikor az én drága Harrym a szemük láttára megcsókolt. 

Rajtatok áll!

Sziasztok drága olvasóim!:)

Nem új fejezetet hoztam, de lassan annak is eljön az ideje, sietek ahogy csak tudok! Viszont a segítségeteket szeretném kérni, ha nem nagy gond.

Nagyon gondolkodok a történet végéről és nem tudok döntést hozni. Így arra jutottam, hogy most ti fogjátok eldönteni mi legyen Emily-vel és Harry-vel. A közeljövőben, majd lesznek viták közöttük, de ennél többet még nem árulok el. 

Szóval...a nagy kérdés! Happy end legyen a vége, vagy Emily és Harry járják külön utakon az életüket? 

Komiban várom a válaszaitokat és a többség dönt! Rajtatok áll minden, én úgy folytatom majd, ahogy ti akarjátok, mivel mind a két esetre kieszeltem már valamit, csak hát a tudatlanság és a döntésképtelenség nem hagy nyugodni. 

Kitartást a hétre! És ne feledjétek, lassan téli szünet! 

Have a nice day, 

Wh ite!:) 

THANK YOU SO MUCH EVERYONE!(:

Klikk és nagyobb lesz a kép!:)

Tekintetem rátévedt az oldalmegejelenítések 
számára és csodálkozva láttam, hogy mennyien nézitek az oldalt, aminek nagyon-nagyon megörültem. De kíváncsiságom itt nem maradt abba. Megnéztem milyen országok lesnek be hozzám. Tudom nem nagy szám, de nagyon meglepődtem és örültem is egyben, hogy az Egyesült Királyság is rajta van (JUPPÍÍÍÉÉÉ). A többi országnak is nagyon örülök, de egyértelmű, hogy mivel ultra mega giga nagy Anglia fan vagyok most annak örülök a legjobban (meg a magyaroknak is, hiszen miattatok kezdtem el írni! <3 ) . No meg persze állam a padlót súrolta még, amikor megláttam az Egyesült Államokat is. Csodálatosak vagytok mindannyian és imádlak titeket, hogy követtek, olvastok, kommentáltok és feliratkoztok! Sok-sok puszimat küldöm nektek!! 

Have a nice day,
Wh ite. :) 

Látjátok? Még Harry Styles is puszit küldd nektek!:) 

19. Every end is a new beginning.

Sziasztok! Meghoztam a várva várt 19. részt. Sajnálom, ha csalódást okozok vele, nem lett életem legjobb része, de annyi mindent tudnék írni, hogy egy részbe nem lehet mindent beletömöríteni. A komikat még mindig várom, oldalt létrehoztam a Chat részt, ahol üzenhettek nekem, ha akartok!:) Apropó benéztetek már ide? http://love--faith--hope.blogspot.hu/ várjátok már az első részt?:) Na, mindegy abba hagyom a rizsázást! Jó olvasást! 
Puszillak titeket Wh ite. 

"Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged.."

A kérdés hallatán Harry csak közelebb húzott magához és újra megcsókolt.

- Szóval igen..- mosolyodott el Louis.

- Gratulálok srácok, végre jól cselekedtetek! - állt fel Niall és átölelt minket.

Niallt követve mindenki odajött és örült nekünk. El-re nézve csak mosolygott és kacsintott egyet. Miután eltávolodtunk az órára néztem és a fejemhez kaptam.

- Fiúk nekem mennem kell! Így is elkéstem! - kapkodtam a táskám után, mire a többiek értetlenül néztek rám.

- Azt mondtad ma nem lesz fotózásod. - biggyesztette le száját Harry.

- De táncom van! Ma van itt utoljára Lexi és mondtam neki, hogy benézek, ha már nem járok rendszeresen. - nyomtam egy csókot Harry szájára. - Na, de megyek is sziasztok!

A házból kilépve egyenesen a táncstúdió felé vettem az irányt. Gyors léptekkel szeltem az utcákat, majd, amikor odaértem bementem a jól megszokott ajtón, ahol a próbák szoktak lenni. A fotózások miatt meg persze Bella nevelése mellett sajnos le kellett mondanom a táncról. A teremben már elkezdődött a próba így bekopogtam és bementem. Lexit tekintettem meg a terem közepén, így felé elindulva köszöntöttem őt két puszival és egy hosszas öleléssel. A próbán szinte majdnem minden embert ismertem, akikkel kezdtem a táncot, mindössze egy ismeretlen arcot véltem felfedezni. Mindenkinek köszöntem, majd Lexi bemutatta nekem azt az ismeretlen lányt, aki tegyük hozzá gyönyörű volt.

- Danielle, ide tudnál jönni? - szólította meg őt Lexi.

- Persze jövök! - szólalt meg kedves hangján a lány.

- Danielle, ő itt a barátnőm és egy remek táncos Emily Payne! Emily ő a legújabb táncosunk Danielle Peazer! - mutatott be minket egymásnak

- Szia! Örülök, hogy megismerhettelek! Véletlenül nem te vagy az a híres modell és Liam Payne húga?

- De én vagyok! - mosolyogtam rá, miközben kezet ráztunk - És én is örülök, hogy megismerhettelek.

A próba további részében jól elvoltunk a csajokkal. Táncoltunk hülyéskedtünk és beszélgettünk. A próba végén felvetettem az ötletet, hogy elmehetnénk kávézni, de mivel Lexinek pakolnia kellett így nem tudott jönni.

- Danielle, nincs kedved eljönni velem kávézni? - fordultam oda a göndör hajú lányhoz

- De, szívesen!

A táskámat a vállamra kapva indultunk el a próbateremből, amikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Liam hív.

- Szia! - köszöntem bele vidám a bátyámnak

- Szia Em! Mikor jössz? Anyuék lassan jönnek és arra gondoltunk a többiekkel, hogy előtte még megnézhetnénk közösen egy filmet, vagy szórakozhatnánk egyet. - hadarta el a telefonba.

- Úúú, hát jó lenne, csak egy barátnőmmel épp kávézni indultunk.

- Hozd el őt is! - kiabált bele a telefonba Harry.

- Ez egy jó ötlet, akkor 10 perc és otthon. Puszii - tettem le a telefont és Danielle felé fordultam.

- Gyere, teszünk egy kis kitérőt! - mosolyogtam rá.

Az úton végig beszélgettünk vagyis csak tíz percig. A ház előtt megállva kutattam a táskámban a kulcsért, majd, amikor meglett kinyitottam és előre engedtem Danielle-t. A cipőnket levettünk, majd a táskánkat otthagyva indultunk el a nappali felé, ahol már a többiek vártak. Hirtelen minden szempár ránk akadt és Danielle mellettem megtorpant.

- Nyugi nem harapnak. Remélem nem haragszol, hogy ide hoztalak, csak kitalálták, hogy csináljunk valamit közösen. - súgtam oda a lánynak.

- Nem, dehogy is, de nem zavarok? Mármint senkit sem ismerek.

- Ha zavarnál nem hívtalak volna - nevettem el magamat. - És most majd alkalmad lesz, hogy megismerd őket. - kacsintottam rá.

Elindultam a fiúk és El irányába, majd mindenkinek bemutattam Danielle-t. Mindenki nagyon kedves volt vele, ami fura, hogy Liam nagyon, de nagyon sokszor nézte a lányt. Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet. A filmet én választottam és a választásom a "Randiztam egy Sztárral" volt. Enyhe célzás nem?;) Az idő még gyerek volt, amikor végeztünk a filmmel így felvetettem az ötletet, hogy menjünk el a London Eye-ra. Mivel Liamnak nem volt kedve jönni, mivel "anyuék lassan hozzák Bellát" így Danielle-t megkérdeztem nincs-e kedve maradni és szórakoztatni a bátyámat. Sejtésem szerint Dan belement a dologba így a többiekkel elindultunk a London eye felé. Viszonylag gyorsan húsz perc alatt odaértünk és a fiúknak hála sorba sem kellett állnunk. Egy fülkébe betömörülve álltunk és vártuk, hogy a tetejéről csodálhassuk Londont. Persze a fiúk (Louis) itt sem bírtak magukkal viselkedni. Telefonomat előkapva osztottam meg a világgal, hogy milyen érzés velük "utazni" a London Eye egyik fülkéjében.

"@Louis_Tomlinson Nem hiszem el, hogy ennyire beszari vagy! :P Üdv nektek a London Eye-ból. Emily xx"

*Liam szemszöge*

Köszönöm Emily...ez volt az első gondolatom, amikor a többiek kettesben hagytak ezzel a gyönyörű lánnyal. Szemem folyton arcát fürkészte, amibe ő belepirult. A kanapén ücsörgött, majd elindultam felé. Gyerünk Liam..itt nagy lehetőség! Leültem mellé majd egy nagy sóhaj keretében elkezdtem hozzá beszélni. Fél órája beszélgethettünk és nevettünk együtt, amikor anyuék állítottak be. Anyu mosolyogva jött közelebb hozzánk és tolta oda a babakocsiban Bellát.

- Sziasztok drágaságaim! Emily? - kérdezősködött mosolyogva.

- Elmentek a többiekkel a London Eye-hoz.

- Óó... kár... Liam, kicsim szólnál, majd neki, hogy holnap legyen itthon, mert beszélnem kell vele?! - hallottam, hogy hangja zaklatott lett.

- Rendben, szólok. Valami baj van anyu? 

- Peter miatt el kell mennünk tárgyalásra. Haza kéne mennünk New Yorkba, amúgy is haza akartam csalni a rokonok miatt látogatóba, lassan úgy is karácsony. - hadarta el. - Petert ne mondd neki, mert képes és egész este nem fog aludni, majd holnap eljövök! Most megyek nem akarlak titeket zavarni! Szólhattál volna Liam és később hoztam volna haza Bellust. - nézett anyu Danielle-re. - De udvariatlan vagyok, bocsánat kedveském, de ebben a nagy felfordulásban elfelejtettem bemutatkozni. Liam és Emily anyukája vagyok Sara Payne. - adott két puszit Daniellnek.

- Csókolom, Danielle Peazer! - mosolyodott el Dan.

- Csókolom?? Tegezz nyugodtan, annyira öreg még nem vagyok, de most már tényleg megyek. Bellát öltöztesd már át légy szíves Liam! 

- Rendben anyu! Vigyázz magadra, aput puszilom! - odaléptem hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára.

- Szia Sara! - köszönt el mosolyogva tőle Dan.

- Sziasztok! - lépett ki az ajtón anyu. 

- Kivehetem? - mutatott Bella irányába Danielle.

- Persze!

Danielle kivette a kocsiból Bellust és az ölébe helyezte. Csak csodálta őt és elkezdett vele a szőnyegen játszani. Bella hangos nevetésben tört ki.

- Tényleg Emily kislánya? - nézett rám, miközben Bellust az ölében tartotta.

- Igen, most lesz 8 hónapja, hogy megszületett. - léptem hozzájuk közelebb. - Tudod Em nem akarta elvetetni, mivel ő annak a híve, hogyha már megvan nem veszi el magától, még ha véletlenül is történt meg a dolog. 

- Jól tette! Nagyon édes ez a kislány! - fürkészte tekintetét.

- Pont mint te! - szaladt ki a számon.

- Mit mondtál? - nézett rám mosolyogva

- Azt, hogy lenne kedved velem eljönni vacsorázni? 

- Igen! Nagyon szívesen elmegyek veled! - tette le kezéből Bellust.

- Danielle nem lenne nagy kérés, ha azt kérném, hogy csináljunk egy közös képet? - ültem le a kanapéra

- Dehogy is, örömmel! - huppant le mellém.

A telefonomat elővéve tartottam magunk elé a telefont. Dan szorosan mellém jött és belemosolyogtunk a kamerába, majd kattintottam. Mosolyogva néztem meg az elkészült képet, amit rögtön be is tettem hátteremnek. Danielle-l ugyan abban a pózban maradtunk, amit a fénykép készítésekor felvettünk, így kezemet dereka köré fontam. Telefonomat előkapva kezemet derekáról elvéve kutattam Twitteren. Megkerestem a nevét és bekövettem, majd a képet előkeresve ki tweeteltem.

"@Danielle_Peazer-el egy csodás délután! Hát nem gyönyörű?:) Liam xx"

Danielle mosolyogva nézte a telefonját, majd mind a ketten a nagy csöndre lettünk figyelmesek. Szemünkkel Bellát kezdtük el keresni, akit megtaláltunk egy kis matracon, ahol az igazak álmát álmodta. Egy kis pokrócot fogtam és betakartam. Danielle telefonját felé irányította, majd lefotózta. Két perc múlva a twitterem csipogó hangjára lettem figyelmes.

"@Emily_Payne nagyon aranyos a kislányod! @Liam_Payne remek társaságában vigyázunk rá! :) Dan. xx" 

A megjelölés láttán elmosolyodtam. Danielle felé megindultam és szó nélkül megöleltem. Nem tudom hány perce állhattunk úgy, de nem akartam ezt a csodás pillanatot megszakítani, ahogy Dan sem. 

- Hoppá! - hallottam meg Em. hangját a távolból.

- Csak nem megzavartunk valamit? - húzogatta a szemöldökét Louis.