2012. december 7., péntek

21. Különös újságcikk

Sziasztok! :) Mivel Mikulásra voltam olyan gonosz és nem "adtam" semmit, ezért kárpótlásul már ma olvashatjátok a 21. részt! :) Remélem mindenki sok csokit kapott és nem virgácsot;) Jó olvasást és kellemes hétvégét nektek!:) 

Have a nice day,

Wh ite. :)
"Azokat a szavakat a legnehezebb kimondanunk,amelyek a legtöbbet jelentik."
Hogy mi is történt a csók után? Éppenséggel sokkban voltam utána, mert nem beszéltük meg, hogy bejelentenénk a dolgot, hogy újra együtt vagyunk vagyis összejöttünk. Csak álltam ott mint egy lecövekelt valami. Harry mosolyogva lehelt ajkamra egy puszit, majd kezébe vette Bellát arcocskájára adott egy puszit és kézen fogva indultunk el a terminál felé, ahol a lassan induló gépre kell felszállnom. Nehéz lesz ezt az 5 bolondot itt hagyni, főleg Liamet. Érdekes ugye? Amilyen rosszá vált a bátyámmal a kapcsolatom az X-factor miatt, most olyan jó is. Mindenben segít és ellát minket Bellával, amiért nagyon hálás vagyok neki. Harry miatt nem aggódok, bízok benne, bízok abban, hogyha visszajövök ugyan úgy fog várni, ahogy most szeret. Még ő igaz nem tud róla, de karácsony másnapján meglepem őt. Ahogy leszállt a gépem már hívom is majd Gemmát, hogy megbeszéljem a dolgokat. Gondolkodásom elég hosszasra sikeredet és ezt onnan tudom, hogy indul a gépünk tíz kerek perc múlva. Egy nő hívta fel a figyelmünket az ilyenkor szokásos dolgokra és "parancsolt" ránk, hogy szálljunk be a gépbe, feltéve, ha nem akarunk itt maradni. Szívem szerint az utóbbit választottam volna, de nem lehet, most nem. Harry kezéből kivettem Bellát és még egy utolsó csókot nyomva ajkaira indultam el a gép bejárata felé. Nem néztem vissza, mivel nem volt erőm. Nem akartam sírni és visszafordulni, mert tudtam, ha visszanézek, akkor maradok. Letörten léptem be a gépbe és foglaltam el a helyünket Bellával az első osztályon. Az öveket becsatoltam és az ablakon bámultam ki gondolatomban azzal a csókkal. Két dolog volt biztos 1. hosszú út áll előttünk 2. az a csók címlapon lesz.

*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy azzal a csókkal egy iszonyatos hibát követek el, de nem érdekelt. Meg akartam mutatni az egész világnak, hogy milyen csodás barátnőm van. Egy hónap. Ezzel a gondolattal szálltam be a kocsimba, ami a parkolóban várt hűen. Fogalmam sincs, hogy fogom én ezt kibírni nélküle, de lehetetlen. Igaz minden nap fogunk beszélni, a fiúk megígértették vele, de az nem olyan, mintha ott lenne velem. Nem fogom érezni a jól megszokott kókuszos illatát a reggeli mosolyát az ágyban, ahogy mosolyogva vár mindig minket vagy csak Bellát, aki jóformán már a lányom. A karácsonyt otthon töltöm, mivel Em és Bella New Yorkban lesz. Anyuék örülnek neki, hogy végre hazatolom a képemet, amit megértek hiszen szinte sosem tudok hazamenni a koncertek a stúdiózás vagy a riportok miatt. A lakás elé leparkolva a kocsit battyogtam be a házamba. Kedvtelen ültem le a kanapémra és a távkapcsolót a kezembe véve nézegettem az unalmasabbnál unalmasabb adásokat. Fél órám eltelt ezzel, amikor végre rájöttem, hogy nekem most társaságra van szükségem. Elnyúlva a kanapén kerestem ki a fiúk számát, majd tárcsáztam. Mikor mindenkit értesítettem a dologról a konyhába igyekeztem és csináltam pár zacskó popcornt. Az ajtó csöngésére lettem figyelmes, így a konyhából kirohanva az asztalra letettem a tálat és az ajtó felé vettem az irányt. A fiúk álltak ott a két lánnyal maguk mellett. Beinvitáltam őket, majd a kanapén foglaltak helyet. 

- Mit nézzünk? - kérdeztem meg a DVD-s polc felé indulva.
- Hmm, valami...-kezdett bele Loui, amit félbeszakított Zayn.
- Semmi répásat! - nevetett fel.
- Jól van Malik...- duzzogott Louis.
- Egy kis mennyország? - szólalt fel El.
- Nekem jó! - szólalt fel a társaság fele egyszerre.

Betettem a filmet, majd Liam mellé lehuppantam. Kezeimet tördeltem, mert el akartam mondani neki, hogy mire számítson a ma történtek után. Csak magam elé meredtem és tördeltem ujjaimat, rossz szokás. 

- Mi a baj Harry? - fordult felém Liam, így hátat fordítva Danielle-nek.
- Tudod Liam...ma kimentem a reptérre Em-hez. - sóhajtottam. - És megcsókoltam. 

- Voltak fotósok? - hangja teljes nyugodtsággal szólalt fel. 
- Igen, voltak, de Liam nem bírtam ki. 

- Egyszer úgy is kiderült volna. De az biztos, hogy holnap címlapon lesztek. Tudod, hogy téged imádnak a fotósok a botrányaid miatt követni. - veregette meg a vállamat, majd visszafordult Dan-hez.

A film megható volt. Most valahogy az érzelmesebb filmeket jobban szeretem, mint eddig. A története a filmnek kifejezetten tetszett. Aki még nem látta csak ajánlani tudom. Azt hinnénk, hogy a végén Happy End lesz, de ez csöppet sincs így. Kate Hudson remekül alakította a szerepét, mint mindig, valahogy én képtelen lennék elengedni azt, akit szeretek nemhogy még megtudni, hogy rákos és a kezelést elutasítja így még biztosabb az a tény, hogy elveszítem. Őszintén bevallom a végére pár könnycsepp meg is jelent a szememben, de nem tehetek róla, annyira szomorú volt, hogy a főszereplő srác a végén sietve tudott csak elbúcsúzni a szerelmétől így egy utolsó "szeretleket" kinyögve. Szemeimhez nyúltam és letöröltem a kiszökkenő kusza könnycseppeket, majd a telefonunk csipogására lettünk figyelmesek. A twitterünk jelzett, hogy megjelöltek minket. Emily volt, Bellát tette ki szokás szerint, ahogy a repülőn élvezi az első osztályt. 

"@Louis_Tomlinson @Liam_Payne @Niall_Horan @Harry_Styles @Zayn_Malik Nézzétek!:)  Békésen utazgatunk a repülőn és lassan leszállunk a csodás New York-ba! 1 hónap múlva találkozunk, de már most hiányoztok nekünk! :( Bella&Em. xx"
- Háhááá! - ugrott fel Louis a helyéről, mi meg értetlenül néztünk rá.
- Louis, minden rendben van? - kérdeztem tőle döbbent tekintettel.
- Engem írt előre! Engem írt előre! - ugrándozott.
- Ja, miután szegényt letoltad. - sóhajtott Liam. - Na, de Harry mi megyünk. - állt fel Liam Daniellel és a többiekkel együtt elköszöntek.

Már jócskán esteledett, így mivel nem tudtam mit csinálni elmentem fürdeni, majd az ágyam felé vettem az irányt.

*Emily szemszöge*

A gépünk már leszállt New Yorkban, így már csak a csomagjaink akadályoztak meg abban, hogy elinduljunk haza. Bellus a földön ülve játszott a Louis által kapott zsiráfjával így a telefonomat elővéve gondoltam a múltkori után egy egyszemélyes bejelöléssel ki tudnám elégíteni.

"@Louis_Tomlinson IGEN CSAK TE!:) Bellus New York repterén játszadozik a zsiráffal, amit Tommo bácsitól kapott!:) Holnap beszélünk majd, a fiúkat gyűjtsd össze. Remélem elég kiengesztelő ez a kép a múltkori után, mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy az előzőnek is örültél;) Puszilunk Em&Bella. xx"
A kép elkészítése után Bellust a kezembe vettem, amikor észrevettem, hogy a szüleim közelednek felém bőröndök sokaságával. Érdekes módon fotósok száza fogadott minket, így őket kikerülve és Bellát takarva indultunk el haza. Húsz perces kocsiút után fáradtan estünk be a régi lakásunkba, ahol a régi emlékek sokasága tört rám. A bőröndöket csak a nappaliba tettük le, majd mindenki ment a saját szobájába, hogy kipihenjük az időeltolódást. Bellát a szobámba véve a fürdő felé igyekeztünk és együtt szálltunk be a kádba. Hosszasan időztünk a vízben így játszva vele egy kicsit, majd ásítozó tekintetét figyelembe véve vettem ki a kádból és igyekeztem vele a kiságya felé. Egy hosszas ölelés és pusziadás után betettem a kiságyba, majd úgy döntöttem én is lefekszem, mivel holnap tárgyalás. Reggel Ed Shreean száma keltett fel. Igen-igen élek halok Ed-ért, mert egyszerűen olyan szép hangja van, hogy bármit énekel én a vevője vagyok. Álmosan másztam ki az ágyamból és Bella ágya felé vettem az irányt, aki már ÁLLVA a kiságyból kukucskált ki. Segítség nélkül állt fel.

"Hölgyeim és uraim! Én így köszöntöm reggel anyát. Egyedül sikerült talpon maradnom! :) Büszke vagyok rá. Em. xx"
Miután ki tweeteltem a képet láttam, hogy Louis hozzászólt a tegnapi képekhez.

"@Emily_Payne Hogy a répába ne örültem volna. Épp a világfájdalmas képű Harrynél filmeztünk, amikor felpattantam a kanapéról! Örülök, hogy Bellusnak elnyerte a tetszését a zsiráf! Siessetek vissza és több csak Tommo-s posztot, mert a végén még megsértődök újra! BooBear xx"


"Louis_Tomlinson nézd meg a ma reggeli képemet!;) Valahogy gondoltam, hogy az lesz a reakciód a múltkori után. És ne félj posztolok ki majd neked, félek a haragodtól...:\ Em&Bella xx" 


Válaszoltam Louis tweetjére és utána Bellával törődve felöltöztettem őt és én is felöltöztem, majd a konyha felé vettük az irányt, ahol már anyu várt minket, kicsit elgémberedett arccal. Bellust beültettem az etetőkébe, majd elé téve a kaját, anyuhoz siettem, hogy egy puszival köszöntsem.

- Jó reggelt! - ugráltam oda mellé.
- Jó reggelt kicsim. - erőltetett egy mosolyt az arcára.
- Mi a baj anya? Látom rossz kedved van.
- Ma lesz a tárgyalás, izgulok egy kicsit, a másik meg ez. - tolta elém a mai napi újságot.

Katt a képre!:)

Üveges tekintettel meredtem magam elé. Hogy Niall lánya? Komolyan nem tudtam már, hogy mit gondoljak, nem hittem a szememnek, hogy miket írnak ebben a cikkben. Attól függetlenül, hogy Niall-al még nem kaptak le és Bellát sem nem kell azt feltételezni, hogy az ő gyereke. Idegesen tettem le az asztalra az újságcikket, majd vettem el Bellus elől a kiüresedett tányért. Kivettem a székből, majd megtisztogatva vártam anyuékat, hogy elkészüljenek. A nappaliba igyekeztem addig a lányommal és gondolkodtam, hogy vajon Harryék mit fognak a cikkre szólni. Sőt, mit fognak a rajongók erre reagálni? Gondolkodásomból anyuék zökkentettek ki. Bellára ráadtam a cipőt, a kis kabátot, sapkát, majd én is felvettem a sajátomékat és útnak indultunk a tárgyalásra. Vajon lehet még rosszabb ez a nap?- kérdeztem magamtól, csak sajnos nem tudtam rá a választ.

4 megjegyzés:

  1. nagyon tetszik!! úrsiten!! GYORSAN HOZD A KÖVETKEZŐŐŐŐŐŐT!!! *-* imádom :)

    VálaszTörlés
  2. mikor lesz kövi?? nagyon ó csak így tovább :))

    VálaszTörlés
  3. ez aztán a meglepetés..Niall lánya Lux..hogy lehet ilyet kitalálni..:D gyorsan kövit:)

    VálaszTörlés