2012. december 14., péntek

22. Ne haragudj...

Sziasztok drága olvasók!:) Elnézéseteket szeretném kérni, hogy ilyen későn hoztam meg a 22. részt, de végzősként nem egyszerű az ember dolga. A héten valami irgalmatlan sok dolgozatot írtunk, a jövőhétről ne is beszéljünk (ugyanis minden napra van legalább egy témazáró). Most volt a tablófotózás is meg minden ilyen nyalánkság, így már nyugodt szívvel várhatom a karácsonyt és a szünetet. A következő részt a   dolgaim miatt nem tudom mikor fogom hozni, de mindenféle képen már legkésőbb hétvégén olvashatjátok! Örüljetek amíg nem itt tartotok, mert borzalmas ez a felhajtás. Várjátok már a szünetet? Ki mit kért karácsonyra? Sok puszit küldök nektek és kitartást, lassan pihi!

Have a nice day,
Wh ite. :)

"Életed során sajnos történni fognak rossz dolgok, az emberek néha megbántanak majd, de ezt nem használhatod kifogásként arra, hogy Te is megbánts másokat!"
Lehet! Ezt teljes szívemből tudom csak mondani. A tárgyalóteremben ülök már vagy fél órája, ahol azon megy a vita, most mi legyen Peterrel és Kate-el. Tudjátok valami borzasztó érzés embereket így bilincsbe vetve látni, de valamilyen szinten sajnálom őket, még ha nem is kéne. Bellus többször sírt a tárgyalás alatt mint egész eddigi élete során, ami nyugtalanított engem. Bűnös! Hangzott el a bíró szava egy kalapácsütést követően egy órás tárgyalás után. Lehajtott fejjel ültem a tárgyalás végén, amikor Petert és Kate-et kivezették.

- Sajnálom, én nem ezt akartam! - hallottam meg Kate hangját.

Nem tudtam rá mit mondani. Dühös voltam, de egyben sajnáltam is. Bellával a kezemben indultam el a tárgyalóteremből ki a friss levegőre. Az ájulás kerülgetett, egyszerűen nem értettem mi bajom van, de rosszul vagyok. Anyut pillantom meg az ajtóban, amint a kocsi felé igyekszik, így még időben adtam kezébe Bellát. Elájultam. Hogy honnan tudom? Otthon keltem fel az ágyamban. Anyu aggódó tekintetét vettem észre magamon.

- Mi történt? - kérdeztem eléggé halk hangon.
- Elájultál kicsim. - bingó, megmondtam. - Minden rendben? Mármint, nem ájul el az ember csak ok nélkül. - nézett rám sejtelmesen.
- Mire gondolsz?
- Talán...- kezdett volna bele, de félbeszakítottam.
- Anya, csak ideges voltam. A stressz miatt volt. - nevettem fel.

Anyu a fejét rázva ment ki a szobámból. Lehetetlen, hogy állapotos legyek! A bizarr gondolatokat elhessegettem, majd a telefonomért nyúltam, hiszen Gemmát és még a fiúkat is fel kell hívnom. A Liam által megadott számot bámultam, majd erőt véve tárcsáztam azt. Kicsöng..Kicsöng

- Igen, tessék Gemma Styles! - szólt bele kedves hangon a lány.
- Szia Gemma, Emily Payne vagyok! - mutatkoztam be illedelmesen
- Azaz Emily? Te vagy Liam húga ugye? - ugrott fel a hangja 2 oktávval feljebb.
- Igen, én vagyok az. - mosolyogtam el magamat.
- Anya el sem hiszed kivel beszélek! Emily-vel! - kiabált oda Anne-nek. - Harry Emilyje? - hallottam immáron közelebbről egy idősebb nő hangját. - Igen, Harry Emilyje. - nevetett most már Gemma is.
- Nem zavarlak titeket?
- Nem, dehogy bocsi, csak meglepődtem, hogy hívtál. Harry rengeteget mesélt rólad. - vált nyugodtabbá a hangja.
- Liam adta meg a telefonszámodat, és szeretném, ha ez a beszélgetés közöttünk maradna. Karácsonykor szeretnénk Bellával meglepni Harry-t, de mondta Liam, hogy Holmes Chapel-ben lesz. És azt szeretném kérdezni, hogy...- vakartam meg a tarkómat, amikor félbeszakított.
- Nem zavartok és szívesen várunk! Kimegyek értetek kocsival is szívesen és Harry-t addig elküldjük itthonról, hogy még nagyobb legyen a meglepetés. Örülünk legalább végre megismerhetjük azt a lányt, aki így elrabolta az öcsikém szívét!
- Annyira köszönöm! Akkor ne szóljatok neki, és majd hívlak még ez ügyben! - fújtam ki a levegőt
- Rendben! Várunk nagyon és nyugi, nem szólunk neki! Puszilunk, szia! - köszönt el.

Letettem a telefont. Mérhetetlenül boldog voltam, mivel már most szimpatikus a nővére. Egy idegen telefonál neki és egyből belemegy az ötletbe, hihetetlen. Kifújtam a levegőt, majd Harry telefonszámát kezdtem keresgélni. Miután megtaláltam tárcsáztam.

- Tudod te mennyi az idő? - mormogott bele a telefonba.
- Napsütötte reggelt London! - nevettem el magamat.
- Honnan tudtad, hogy süt a nap? - időzött egy kicsit a kérdéssel.
- Ráhibáztam?! - kérdeztem meg nevetve.
- Mi annak az oka, hogy egy szépséges lány kora reggel hív?
- Harry - nevettem el ismét magamat. - Lassan egy óra lesz Londonban.
- Tudom, de szeretek sokáig aludni. - mormogott.
- Akkor gondolom még nem láttad a mai újságot. - vált komollyá a hangom és sóhajtottam egyet.
- Eltaláltad. Csak nem mi vagyunk benne? - hallottam hangján, hogy nevet.
- Harry nézd meg, mert nekem nem volt vicces, amit benne találtam.
- Olvasd fel! - vált komollyá a hangja.

*Harry szemszöge*

- Em. most leteszem, ezt tisztázom! - dobtam a telefont az ágyra magam mellé.

El sem hiszem, hogy ilyet írnak. Még hogy Niall gyereke. Meg vannak húzatva? Kora reggel már felidegesítettek. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, telefonomat felkaptam és a kocsikulcsomat, majd elindultam a próbaterem felé. Negyed órás utazás után odaértem. Gyors léptekkel közeledtem a szokott ajtó felé, ahova belépve 5 szempár rögzült rám.

- Láttad? - kérdezte idegesen Liam.
- Nemrég olvasta fel Emily, mivel később keltem a kelleténél. - huppantam le melléjük. - Most mit csináljunk? - idegeskedtem, mivel mást nem lehetett.
- Te rontottál el mindent Harry. Nem kellett volna megcsókolnod. - rohant ki a szobából Niall.
- Hagyd! Megbékél majd, ő sem így gondolta, csak az újságcikk megjelenése óta sok utálkozó tweetet kap. - húzott vissza a kanapéra Liam.
- A megoldás csak az lehet, ha élő adásban tisztázzátok ezt. - szólalt fel mellettünk Paul. - Intézkedem is.

A szobában kínos csend kerekedett. Egyszerűen ez egy olyan helyzet volt, amiből csak rosszul lehetett kijönni. Gondolkoztam a megoldáson és tényleg az tűnt a legésszerűbbnek, ha mi magunk adunk élő adásban "vallomást". Mint valami tárgyaláson. Tényleg, Em nem is mondta, hogy mi történt a tárgyaláson.

- Fiúk! - jött be telefonnal a kezében Paul. - Holnap élő adásban lesztek, szóval próbáljatok most az egyszer komolyak lenni!
- Most nem is tudnánk elviccelődni a dolgot, hidd el! - állt fel Liam, majd megveregette Paul vállát.
- Megyek megkeresem Niall-t. - szóltam a fiúk után, amikor kiléptem az ajtón.

Fogalmam sincs merre mehetett, de az épületben nem volt. Egyetlen egy helyet ismertem, ahova mehetett (mielőtt azt hinnétek, hogy a Nando's el kell, hogy keserítselek titeket, mert nem!) az a Central Park volt közel a stúdióhoz. Sokszor jártunk ki Niallal és beszélgettük el az időt, amíg szünet volt. Főképp Emilyről adott régebben tanácsokat, ami miatt most hála együtt vagyunk. Szerettem Niallban, hogy visszahúzódó, de mégis segít az embereken és mindig próbálja őket kibékíteni. A parkban járkáltam, amikor a szokásos padunknál ült kapucnival a fején és szemüveggel. Mosoly húzódott arcomra, mert örültem, hogy végre ennyi császkálás után rátaláltam az ír bandatagra. Lépteimet gyorsabbra vettem, majd lehuppantam mellé. Kezeimet a hátára helyeztem, majd nyugtatóan megpaskoltam azt egy kicsit.

- Ne haragudj Harry, hogy azt mondtam, amit, csak... - csuklott el a hangja.
- Sosem tudnék rátok haragudni Niall! - mosolyodtam el, amit ő nem láthatott.
- Tudom, de nem így kellett volna viszonyulnom hozzád. Reggel a twitteren rengeteg utálkozó üzenet jött a cikk miatt, miszerint egy "Szemét vagyok, hogy elhagytam Emily-t és ott hagytam egy gyerekkel a nyakán". Voltak persze olyanok is, amik "Niall ne törődj az utálkozókkal én szeretlek, még ha tied is a kislány! Emilyről meg megvan a véleményem!" - hadarta el a rajongók által kapott üzeneteket, amikre kidülledtek a szemeim.
- Hogy mi van? - húzódott pár oktávval feljebb a hangom.
- Emilynek sem lehet most könnyű. - rázta meg a fejét.
- Niall holnap mindent tisztázunk. Élő adásban leszünk egy műsorban. Paul intézte el. A többivel meg ne törődj, a directionerek imádnak téged, és mi is tudod jól! - öleltem át most már a barátomat.
- Na, gyere menjünk vissza, már biztosan keresnek minket. - álltam fel és elindultunk a stúdió felé.

Gondolhatjátok milyen aktívak voltunk ezek után a próbán. Ilyen rosszul még soha életünkbe nem teljesítettünk. A parányi szobában érezni lehetett, hogy mindannyian kedvtelenül csináljuk a dolgunkat és egyáltalán nem ott vagyunk gondoltba. Abba bele se mertem gondolni, hogy Emily most milyen vacakul érezheti magát a történtek miatt, de majd a próba végén felhívom és mindenről értesítem őt. Már jócskán kezdett lemenni a nap, amikor kikászálódtunk a próbateremből. Telefonomat elővéve baktattam a kocsim felé és intettem a fiúknak köszönés képen. Emily számát tárcsáztam, miközben elindítottam a kocsit így utnak eredve haza.

- Jó estét London! - szólt bele álmos hanggal.
- Tudom, felébresztettelek, de nem volt alkalmam ma előbb hívni. Jól vagy? - kérdeztem tőle kissé aggodó hanggal.
- Hát, ha azt jónak lehet venni, hogy mindenféle sarkon álló nőszemélynek elhordott az újság már azzal, hogy azt állították Niall a lányom apja, de te neveled, pluszban még a ti rajongóitoktól is megkapom a szép üzeneteket, hogy szálljak le rólatok, tulajdonképpen ezeket figyelembe se véve kicsattanok az örömtől. - nevetett fel gúnyosan.
- Emily holnap mindent tisztázunk! Paul összehívott egy úgymond sajtótájékoztatót, így élő adásban mondjuk el az igazat. - hadartam el, majd kiszálltam a kocsimból, mert időközben megérkeztem a kívánt célponthoz.
- Harry... - csuklott el a hangja. - Niall, hogy viseli? 
- Rosszul... - sóhajtottam, majd leültem a kanapéra. - Rengeteg utálkozó üzenetet kap, meg sokat, amiben védik őt viszont...viszont téged ócsárolnak.
- Gondoltam. Talán rosszul döntöttünk Harry. Talán nem kellett volna elmenekülnöm innen és nem lenne ez a baj. Én tehetek mindenről. - hallottam, hogy könnyei csak úgy folynak.
- Emily ezt most felejtsd el!Nem a te hibád, csupán a riporterek hordanak össze mindenféle hazugságot. Szeretlek és csak ezt jegyezd meg! Az utálkozókkal meg ne törődj, akik téged bántanak, engem is bántanak. Sajnálom, hogy nem lehetek most ott veled, de holnap minden tisztázódni fog, ígérem!
- Szeretlek Harry! És ne haragudj, hogy hisztis liba vagyok, csak annyira sok ez nekem hirtelen, hogy el sem hiszed. Először a hazautazás, a tárgyalás, aztán meg ez.. Kíváncsi vagyok mi jön még ezután. - hangja nyugtalanabb volt, mint még eddig. 
- Tényleg, ha már itt tartunk. Mi volt a tárgyaláson? - tereltem el egy kicsit a témát.
- Börtönbüntetésre ítélték őket. 10 év. 
- Miért érzem azt, hogy nem örülsz ennek? - változott komoly hangnemből érdeklődőbe a hangom.
- Mert nem örülök! Tudod eszméletlenül rossz volt látni őket bilincsbe verve. Főleg, amikor kivezették őket és a bíró kijelentette, hogy bűnösök. Ezen belül még Bella is végig sírta a tárgyalást. - hadarta el.
- Em. Figyelj..megérdemelték. Gondolj arra, hogyha most nem ott bent ülnének, lehet megint Bella elrablásán törnék a fejüket. Megkapták azt, amit meg kellett kapniuk. Örülj annak, hogy ott van Bella épp és egészséges és, hogy mi is itt vagyunk neked és még több százezer ember. - próbáltam nyugtatgatni.
- Valamilyen szinten igazad van, de tudod most több százezer ember inkább gyűlöl mintsem szeret. - nevetett fel. - Viszont, ha nem haragszol, most megyek aludni, mivel lassan kelhetek. Tudod, időeltolódás. - oktatott ki kacéran. 
- Tudom, tudom. Hisz nem vagy itt mellettem, így akarva és akaratlanul is eszembe jut, hogy távol vagytok tőlem. - sóhajtottam. - Jó éjt Emily! Szeretlek és ne törődj senkivel! 
- Jó éjt Harry, holnap hívj fel azért, hogy mi volt, mondjuk látom majd a TV-ben. Szeretlek! Szia. - köszönt el, majd  a telefon búgó hangja jelezte, hogy a vonal túlsó felén lévő személy már nem hall.

A telefonommal felnéztem twitterre, majd egyet gondoltam és tweeteltem. A tweet után a szobámba cammogtam, majd egy gyors zuhany után az ágyba zuhantam és az igazak álmát kezdtem el álmodni. A holnapi napi riport gondolatával zuhantam mély álomba.

6 megjegyzés:

  1. Gyorsaan írj köviit ezt már nagyon vártamm...:)
    Emii.*

    VálaszTörlés
  2. jólett.:) gyorsan kövit.:)

    huhh én most vagyok 10.es.. de teljesen rettegek az érettségitől már most..:S
    betudnád nekem linkelni a régi blogodat?:)
    tami. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Élvezzètek ki azt a két évet!!(: Hamar el fog telni :\\ Tessék itt a régi blogom(: http://neverlosehope.blogger.hu/

      Törlés
  3. dejóóó lett *-* már vártam az ujat :D siess kövive :))

    VálaszTörlés