2012. december 16., vasárnap

23. Szeretem őt!

Sziasztok drága olvasók!:) Mivel a jövő hetem kilátástalan és nem akarok nektek csalódást okozni vagy csak váratni titeket, ezért a jövőhetit már most felteszem!:) Remélem elégedettek lesztek ezzel a résszel, mert őszintén szólva nem tartozik a kedvenceim közé, pedig igyekeztem. Szurkoljatok nekem a jövő hétre, mert már most nem bírom, pedig még el sem kezdődött. VISZONT!!!!!! Utolsó hétnek nézünk elébe, szóval már ezért megéri kibírni, mert legalább nem a szünetben kell tanulni 1000 dolgozatra. Tanulásról jut eszembe, megyek is és belevetem magamat az üzleti gazdaságtan rejtelmeibe. Milliószor puszillak titeket! Kitartást. 

Have  a nice day,
Wh ite. :)

" A gonoszság, akárcsak a szeretet, a szívből ered. Ezek az érzések összekeveredhetnek, és összezavarnak minket.. talán ez az, ami miatt rossz döntéseket hozunk, és ez az, ami miatt annyira megbántjuk a másikat ? "
*Emily szemszöge*

Éreztétek már azt, hogy több ezer ember bánt és valamiért hiszel nekik, még ha nem is igaz? Igen?! Én pont ezt érzem most. Harry esti telefonja után alig bírtam visszaaludni. Reggel nyűgösen keltem fel. Álmosan szememet dörzsölgetve mentem kislányom ágyához, majd kiemeltem őt onnan és egy hosszas reggeli ölelést és puszit adtam neki. Visszacsoszogtam vele az ágyamhoz és lefeküdtünk még egy kicsit lustizni. Gyönyörű selymes haját simogattam miközben csodáltam őt. Egy csoda! Szó szerint. Bárki bármit is mond és bárhogy elítél azért, mert 18 lassan 19 éves létemre már van egy kislányom, akit mindennél jobban imádok, nem érdekel. Életem legjobb döntése és nála jobb karácsonyi ajándékot nem is kívánhatnék. Úgy érzem mindenem megvan. Szerető családom, a legjobb testvér, egy édes kislány és végül, de nem utolsó sorban remek barátok és egy remek kapcsolat Harry-vel. A fiúknak ma van jelenésük az egyik televíziós műsornál, ahol mindent tisztázni fognak. Kíváncsi vagyok mit fognak az emberek szólni, vagy egyáltalán a fiúk mit mondanak. Az ágyam melletti lévő gépet tekintettem meg a földön így merészkedtem felnézni twitterre. Bárcsak ne tettem volna. Számos utálkozó üzenet várt a fiókomon, persze voltak olyanok, akik védtek, de több volt a rossz, mint a jó.

"@Emily_Payne nem írom le, hogy mit gondolok rólad, mert nyomdafestéket nem tűrő monológot bírnék rólad regélni. ;) Ameddig még tudsz addig menekülj! " 

"@Emily_Payne hiába vagy Liam testvére ég és föld vagytok. Csak egy szánalmas kis picsa vagy, aki felcsináltatta magát Niall-al és Harry mellett állapodott meg. Szép! A helyedben megbújnék egy sarokban és zacskót húznék a fejemre és a lányoméra is. "

"@Emily_Payne ne törődj a sok utálkozóval, biztosan ez is csak egy hazugság a média részéről. Az előttem levő emberek meg szégyelljék el magukat, hogy Liam húgával így viselkednek és szájukra veszik azt a gyönyörű kislányt! "

Az utolsó kommentár után elmosolyodtam, hiszen nem számítottam arra, hogy lesznek olyanok, akik megvédenek. Pár ilyen utálkozó hozzászólást még elolvastam, majd eldöntöttem, hogy mit sem törődve velük indulok le a lányommal a konyhába. A kezembe véve Bellát indultam el vele a nappali felé, ahol meglepetésemre anyu díszítette a fát. Mivel lassan karácsony lesz már teljesen rajta van az ügyön, hogy a lakást kidíszítse, ahogy minden évben teszi. Bellával leültünk reggelizni, ami elég hosszasra sikeredet, hiszen szórakozva reggeliztünk, anyu örömére. A konyha csupa ételmaradékban díszelgett, amit nagyjából mielőtt még a csatatérből elmenekültem volna Bellával, eltakarítottam. A szobámba sietve a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Lexivel folytattam egy röpke kb. fél órás beszélgetést, mivel hallotta, hogy New Yorkban vagyok és ő is itt tartózkodik most a fellépések miatt. A telefont letéve indultam el a maszatos kislányommal a fürdő felé, majd vizet engedtem a kádba és levettem róla a ruhácskáit. A kád széléhez állt pucér kis popsiját villogtatta felém. Telefonom után nyúlva gyorsan megörökítettem ezt a pillanatot.

"Pancsi New Yorkban a saját lábunkon állva! :) Imádom! Em. xx"

A képet ki tweeteltem, de nem a fiúknak, nehogy ezt is felkapják az újságírók. Bellával hosszas ideig fürödtünk, majd felöltözve eldöntöttük, hogy elmegyünk egy jó kiadós sétára. A nappaliba érve már a feldíszített fa várt. Álmélkodva néztem Bellussal a szépen feldíszített fát, majd, amikor az államat sikerült a padlóról felszednem megdicsértem anya munkáját.

- Ez meseszép lett anyu! 
- Igyekeztem kicsim! Csak nem sétálni mentek? - érdeklődött, mivel látta, hogy Bellus és én már kabátban vagyunk.
- De! - mosolyodtam el magamat és Bellára vezettem a tekintetemet. - Velünk tartasz? 
- Nagyon szívesen! - válaszolta, majd elrohant öltözni.

Csupán húsz percet kellett rá várni és elindultunk a nagy túránkra. Anyuval rengeteget beszélgettünk az úton, persze nagyon sok fiatal lány megnézett minket az utcán és eléggé szúrós tekintettel néztek rám. Már vagy egy órája sétálhattunk, amikor elértünk egy játszótérhez. Bellát kivéve a kocsiból egy libikóka felé vettük az irányt, ahol egy másik kisbaba ücsörgött. Bellust ráültettem a másik végére, majd boldogan játszottak a kisfiúval a mi segítségünkkel. Kicsit hátrálva a libikókától és így Bellától is megörökítettem a pillanatot. 

"Liam_Payne már most pasizik  a keresztlányod! Hiányoztok! Bella&Em&Sara xx"
Liamnak ki tweeteltem a képet, gondolom ebből nem fognak szerelmi történetet írni a kedves újságírók. Miután a kisfiú elhagyta a játszóteret, nehéz szívvel bár, de mi is elindultunk haza, immáron mindenki a saját lábán. Igen.igen Bellus is próbálkozott kisebb nagyobb sikerrel a sétálással az én segítségemmel. Amikor már nagyon lelassult a helyzet, anyu kezébe fogta és cipelte az unokáját. Annyira fura kimondani ezt a szót, hiszen anyu is fiatal még én meg pláne és már van egy unokája. Hosszasan gondolkodtam ezen és közben vigyorogtam. Anyu hangja hozott vissza a való világba.

- Csináljunk Liamnek egy képet! Lefotózol minket Bellával? - mosolygott rám anyu, miközben elindult a korcsolyapálya felé.

"@Liam_Payne Anyu külön kérésére egy kép! Meglepő mi? Szó mi szó, anyu neked küldi! xx"
A kép után anyuval és Bellával fáradtan cammogtunk haza, ahol már apu várt a kanapén ülve. Mosolyogva mentünk mind a hárman a nappaliba, amit a karácsonyfa világított be.

*Harry szemszöge*

Életemben nem voltam még ilyen ideges, mint most. A fiúkkal már itt vagyunk a helyszínen és várjuk, hogy elkezdődjön az adás. 

- 1 perc és kezdünk! - szólalt fel az egyik stúdiós. 
- Jó estét hölgyeim és uraim! - szólalt meg a műsorvezető. - A mai este különleges vendégeim lesznek, akiknek főleg a tinilányok fognak örülni. Fogadjuk nagy szeretettel a One Directiont! - kezdte el a banda nevét hangosabban mondani, amire tinilányok száza sikított fel.

A fiúkkal egymás mögött elindultunk be a "szobába", ahol vártak már minket. Fagyos volt a hangulat, mivel mindannyiunkat bántott ez az ügy. Egymás mellé leültünk, majd köszöntöttük a közönséget és a műsorvezetőt is.

- Szóval itt vagytok! - mosolyodott el és az újságot szorongatta. - Azért jöttetek ide, hogy ezt a cikket tisztázzátok - mutatta fel az újságot. - Mi is a helyzet most veletek? 
- Kezdjük ott, hogy az a cikk úgy ahogy van hazugság és kitaláció. - szólalt fel sóhajok közepette Liam. - Nem tudom, hogy honnan vették, hogy Niall gyereke, de ezt biztosra állíthatom, hogy hazugság, ugyanis Emily és Niall csak most találkoztak, amikor ideköltözött hozzám. És az, hogy Niallal nincs képe vagy, hogy rossz a kapcsolata...már önmagában felháborító, mint maga ez az egész cikk. Nagyon bánt, hogy két barátomat is meghazudtolták és vádolták, főleg, hogy az egyik a húgom, akit most a rajongóink támadnak, ok nélkül, így bántva engem is. Az, hogy Emilynek eléggé korán született egy kislánya, aki mellesleg a keresztlányom és mindegyikünk imádja, arról nem csak ő tehet, de nagyon tisztelem azért, hogy megtartotta és vállalta a felelősséget. A másik dolog, hogy ebből a szempontból nem értettem soha a rajongókat. Lehet ezzel most sok mindenkit bántok meg, de, ha szeretnek minket elfogadják a tényeket és nem csinálnak bolhából elefántot. Folyamatosan csak bántják azt, akit mi szeretünk, persze tisztelet a kivételnek, de többen vannak azok, akik bántanak, mint akik segítenek. - fújta ki a levegőt Liam.
- Húh, ez őszinte! - mosolygott Liamre a műsorvezető. - És Harry, részedről is hazugság a cikk, vagy együtt vagytok most Liam húgával? - szegezte felém a tekintetét.
- Az a helyzet - mosolyodtam el - Emily teljesen magával ragadott. Szeretem őt és együtt vagyunk. Ő is itt lenne most velünk, de New Yorkba kellett utaznia, így csak karácsony után láthatom legközelebb. Nagyon szeretem őt is és Bellát is. Remekül kijövünk és csodálom őt, hogy ilyen erős annak ellenére, ami történt vele. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és mielőtt megkérdeznéd, hosszú távra tervezek vele. Tudom emiatt sok Directioner fogja őt támadni, ahogy most is teszik, de ahogy Liam mondta, ha szerettek minket, akkor elfogadjátok a tényeket és nem bántjátok a szeretteinket. Nem is ismeritek őt és úgy ítélitek el, és pont ma reggel olvastam, hogy odáig is elfajult néhány rajongó, hogy Bellát bántották, ami már egy külön kategória. Emily és Bella is egy angyal és ennek ellenére, hogy ti nem ismeritek elítélitek és így alkottok véleményt, pedig nem kéne. Engem bántotok ezzel a legjobban! - néztem a tömeg felé. 
- Sok boldogságot nektek Harry! - szólt felém a műsorvezető. - Az utolsó alanyunkat kérdezném meg. Niall, hogyan érintett ez a cikk? 
- Őszintén szólva nagyon rosszul. Amikor megláttam egyből Emilyre gondoltam, hogy most milyen érzés lehet neki. Igaz engem is ért hideg és meleg is egyben, de inkább a kedves, védő rajongók találtak meg, akik javarészt elítélték a védelmező szövegemben Emily-t. Hiába..egy ilyen cikk tönkre is teheti az embert, ezt lelki szintre értettem. Hiába mondja az ember, hogy "nem számít, nem törődöm vele vagy esetleg minden rendben van" mégsem úgy gondolja és érzi. Az ember ilyenkor elgondolkodik egy-egy utálkozó üzeneten és belevési a gondolataiba, ami egész nap ott kering. Emily hiába mondja, hogy jól van tudom, hogy nem így érzi. Nem értem miért kellett ezt csinálnia annak a bizonyos S.M.-nek, aki az újságot írta, de magába nézhetne egy kicsit, hogy mekkora bajt is kevert így nekünk. Annyit kérek a rajongóinktól, hogy Emily-t ne bántsák, főleg ne Bellus-t! - mondta el szép lassan Niall.

A műsor Niall-al végződött, így elköszönve a közönségtől és a nézőktől csináltak rólunk egy képet kérésre és már indultunk is haza. Végre valamennyire tiszta szívvel léptem be az üres lakásom ajtaján, majd a mai képet megosztottam Em oldalán. Rengeteg képet találtam a mai napról Bellusról, amire írtam pár hozzászólást is neki. Fáradtan dőltem be az ágyamba és gondolataimban Em-el és Bellával aludtam el.

2 megjegyzés: