26. Megeshet, hogy megestem?

Sziasztok drága olvasók!:) A minap a szemem az oldalmegjelenítésekre kandikált és, HŰHA 6000- túl vagyunk! Azért nem semmi!:) Köszönöm szépen, akik látogatnak, és még el is olvassák a hab a tortán, ha hozzá is szólnak az írásomhoz. Eddig a karácsony mesés, kipihenem a fáradalmakat, mondjuk így is fáradt vagyok, csak már nem tudom, hogy mitől?! De most már biztos vagyok abban, hogy a semmit tevésben is el lehet fáradni! Tényleg! Én vagyok rá a példa! Remélem nektek is jól telik eddig a szünet, lassan igaz vége, de addig is örülünk, hogy pihenhetünk, sokáig alhatunk vagy esetleg sokáig maradhatunk fent ( nem mintha eddig ez baj lett volna, de vannak szülők, akik korlátozzák az időt. - Kislányom 11-re minimum ágyban legyél! - Igen is anya! Ahham aztán jöhet az okos telefon, vagy a tablet! :D) Na, de a szavakat és a hülyeségeket félre téve itt a 26. rész!:)) Jó olvasást kívánok nektek, és további jó szünetet, pihenést, evést, (ivást) !Sok puszi nektek! :*

Have a nice day,

Wh ite. :)

"Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot.
Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag.
Bármikor, bárhol rátalálhatsz."

*Harry szemszöge*

Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy ott ült az ölemben a lábát meg a derekam köré csavarta. Ezt a tökéletes pillanatot senki sem zavarhatja meg. Már vágytam rá, vágytam arra, hogy itt legyen velem és újra érezzem őt, csókolhassam vagy csak szimplán átöleljem. Tévedtem. Anyám hívogató hangját hallottam meg a szobaajtó felől. Mit sem törődve vele folytattam Emily csókolgatását, de láttam, hogy ő inkább anyu hangjára figyel. 

- Harry! Kicsim, tudnál jönni egy percre? - szólongatott vagy már huszadjára.

- Anya most...más dolgom van, nem ér rá mondjuk holnap? - kiabáltam ki.

- Harry...- förmedt rám Emily, majd újra a saját lábán állt. - Nyomás! - mutatott az ajtó felé.

- Csak egy perc lenne Harry! - szólalt meg ismét.

Gyorsan megtörölköztem, majd magamra kaptam a fürdőszoba másik felében lévő boxeremet és elindultam az ajtó felé. Halkan kinyitva tekintettem meg anyámat, ahogy az ajtóm előtt áll és mosolyog. Szememet megforgatva léptem ki hozzá és becsuktam magam mögött az ajtómat. Anyu csak mosolygott és végig nézett rajtam. Nem tudtam mit néz, de magamon végigtekintve vettem észre, hogy az izgalmam még nem alélt el. Anyu csak mosolyogva megrázta a fejét, míg én összefontam a kezeimet fedetlen mellkasom előtt.

- Anyu elmondanád mi volt ilyen halaszthatatlan pont most? - törtem meg a csendet.
- Kicsim nem tudtam, hogy... - szólalt meg, de nem bírta befejezni a dolgot. - Csak azért hívtalak ki, hogy megkérdezzem meddig maradtok, vagy Emilyék meddig maradnak, mert akkor úgy készülök.
- Holnap este indulnak és úgy gondoltam, hogy akkor én is velük mennék, ha nem gond nektek, hogy előbb eljövök.
- Dehogy baj! - mosolyodott el. - Csak ezért jöttem, hogy megkérdezzem, ne haragudj, ha megzavartalak titeket, csak tudnom kellett mennyit főzzek.
- Semmi baj anyu. - mosolyodtam el immáron én is és átöleltem.
- Akkor jó éjt Harry! - adott egy puszit a fejemre.
- Jó éjt anyu! - nyúltam a kilincsért, hogy visszatérhessek a barátnőmhöz minél előbb.
- Harry! - fordult vissza. - Komolyan gondolod Emilyvel?
- Komolyan gondolom, persze! Nagyon szeretem őt. De miért kérded? - húztam fel a szemöldökömet és elengedtem a kilincset.
- Örülök, hogy ezt mondod! Nagyon aranyos kislány Harry, csak fiatal. Törékenynek néz ki, de egyben erős is. Igazán nagy felelősség kellett ahhoz, hogy Bellát megtartsa. Próbáld meg nem megbántani. Most az egyszer légy hűséges! - simogatta meg az arcomat, majd elindult a szobája felé.

A kilincs után nyúlva végre bejutottam a szobámba, ahol az ágyban alvó kedvesemet tekintettem meg. Mosolyogva osontam oda mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára. A fürdő felé vettem az irányt, ahol a zuhany alá állva gondolkodtam. Hogy miről? Arról, amit anyu mondott. Lehet igaza van és nem bízik bennem, persze teljesen jogosan, hiszen eddig nem találtam meg az úgymond "igazit", de Em teljesen más. Míg más barátnőim közben mindig másfele kacsintgattam Emnél nem így van. Csak rá tudok gondolni, mindig, mindenhol és eszem ágában sincs ránézni más lányokra. Talán megváltoztam, sőt tuti! Belegondoltam már számtalanszor, hogy mi lett volna, ha Em nem menekül Liamhez és akkor meg sem ismertük volna, mert Liam eddig nem nagyon beszélt a húgocskájáról. Persze, megértem, hogy csak tőlünk akarta óvni, hogy ne hajtsunk rá, de akkor is furcsa volt ez nekem akkoriban. A csapot elzártam és magamra csavartam a törölközőmet, majd a párás tükör elé léptem, amit egyből meg is töröltem, hogy rálátást nyerjek az arcomra. Magamat bámultam a tükörben, de félreértés ne essék nem azért, hogy tökéletes arcomat bámuljam csupán csak az egóm miatt, csak szimplán felmértem a dolgokat, hogy mikre vállalkoztam illetve, hogy tényleg megváltoztam-e? A válaszom még mindig a talán volt. Idegesítő egy szócska és sok mindent felkavar. Még mindig annál az elvnél volt a több voks, ami azt állította, hogy nem tudnám Emily-t megcsalni illetve, hogy nem tudnék másra ránézni. Azonban vannak kételyeim...mi van, ha kiszeretek belőle? Vagy esetleg ő belőlem? Egy ideig még ostromoltam magamat a megválaszolhatatlan kérdéssekkel, majd egy pólót és egy boxert magamra kapva indultam el a világ két leggyönyörűbb nőjéhez, akik az ágyamban alszanak. Óvatosan befeküdtem Em mellé, majd kezemet a derekára helyeztem, így átölelve őt. A lámpát lekapcsoltam, majd szemeimet lehunyva aludtam el. Reggel magamhoz képest korán keltem. Szemeimet óvatosan nyitottam ki, de az ágy üresen fogadott. Lentről zajok szűrődtek fel a palacsinta illattal egyetemben. Kikászálódtam az ágyból és szemet megdörzsölve és egy nagy nyújtózkodást véve indultam le a nappaliba. Az étkezőbe sietve vettem észre a családomat, akiknek egy-egy puszival vagy csókkal (Emily) köszöntem. Bellát a kezembe vettem és leültem az asztalhoz vele és onnan figyeltem, ahogy a ház összes lánya sürög forog a konyhapultnál vagy tűzhelynél. Bellával eljátszottam az időt, és ezt onnan tudtam, mert az asztal már tele volt pakolva mindenféle finomsággal. Palacsintával, rántottával, pirítóssal és üdítőkkel. Bellát a magam melletti székre helyeztem, majd a másik oldalamra Emily huppant le mosollyal az arcán. Mindenki szedett magának, majd kezdetét vette a reggeli. A reggeli közben persze mindenki csacsogott, még az én drágalátos barátnőm is, aki az anyukámmal folytatott szóváltást. Meglepő, de eddig ő az egyetlen lány, aki anyuval folyamatosan tudott beszélni, nem azért mintha anyu olyan kegyetlen házisárkány lenne, csak csupán az eddigi barátnőim vagy túl csendesek vagy túl csacsogósak voltak. A reggelit befejeztük, de még mindig csak a beszélgetéseket lehetett hallani. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Em felpattan a helyéről és az étkezőből nyíló fürdőbe veszi az irányt, hozzá teszem rohanva. Éppenséggel nem kellemes hangok szűrődtek ki onnan, így értetlenül szegezte tekintetét mindenki a fürdő felé, majd rám. Anyu aggódóan figyelt engem, majd Bellára nézett és ismét vissza rám. Nem értettem mire célozz ezzel a nézéssel, de nem gondoltam semmi jóra a pillantásából ítélve.

*Emily szemszöge*

A reggelimet láttam viszont. Nem éppen kellemes dolgon estem keresztül. Hánytam, amit szerintem, mint minden ember UTÁL. A wc-t lehúztam, de egy ideig még ültem a földön és a wc-n könyököltem. Tudom undorító, de féltem, hogy megint ki akar jönni belőlem, ami még bent van. Gondolkodtam. Most jön az a kérdés, hogy min? Azon, hogy megeshet-e az amire gondolok. Szédülés, hányás. Nem szoktam rosszul lenni, de tutira valami vírust nyaltam be. Mikor már megbizonyosodtam arról, hogy jobban vagyok és többet nem fogom meglátogatni a wc-t guggolva, így a mosdó felé igyekeztem, ahol a számat kiöblítettem és az arcomat leöblítettem a hideg, mégis jóleső vízzel. Egy mosolyt varázsolva az arcomra léptem ki az aggódó tekintetekkel figyelő szobába.

- Biztos csak valami vírust kaptam el vagy a stressz. - szólaltam fel mosolyogva, így valamilyen szinten megnyugtatva a szobában aggodalmaskodó személyeket.
- Emily nem kéne elmenned orvoshoz? - szólalt meg Anne, amikor leültem az asztalhoz. - Mármint, nem jó az ilyennel viccelődni.
- Otthon, majd elmegyek, ha nem múlik el. - mosolyodtam el, vagyis inkább vicsorogtam, mert semmi kedvem nem volt mosolyogni, hiszen nem volt rá okom.

Az asztaltól ismét felállva a tányérokért nyúltam, amit a mosogatóba helyeztem. Miután végeztem csatlakoztunk mindannyian a nappaliban lévő Harryhez és Bellához, akik belemélyülve néztek egy mesét. Harry mellé lehuppantam és fejemet a vállára döntöttem, amire reakciója egy puszi volt. A nap gyorsan eltelt, ami azt jelentette, hogy lassan hazatérünk Bellával Londonba, vagyis térünk, hiszen megtudtam, hogy Harry is velünk tart. A bőröndöket a kocsiba pakolva veszek fájdalmas búcsút Gemmáéktól. Rettentően megkedveltem őket, nagyon kedvesek voltak velem, már most közel kerültek hozzám. Az ülésbe beültettem Bellát, majd még egyszer Gemmáék felé fordultam és integettem egyet. Az anyós ülésre Harry pattant be, majd az öveket becsatolva tolattam ki az ismerős ház feljárójáról.

~...~ 

Másfél óra múlva fáradtan parkoltam le Harry háza előtt. Mivel az idő már későre járt nem akartam Liamet azzal zargatni, hogy jöjjön el velem az új lakásomba, így úgy Harry noszogatása miatt mentünk hozzá. Az úton hál' istennek nem volt semmi gubanc, gondolok itt rosszullétre vagy szédülésre, minden a maga rendjén ment. A kocsiból kiszállva indultam meg a hátul alvó Bella felé, akit óvatosan kiemeltem az ülésből és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Harry mögöttünk hozta lovagiasan a bőröndöket, majd a kulcsot elővéve helyezte a zárba és nyitotta ki előttünk az ajtót. Kislányommal a kezemben igyekeztem a nappali felé, ahol a kanapéra helyezve őt óvatosan kezdtem el vetkőztetni. Természetesen a vége felé, amikor a pólóját szedtem le róla felébredt, de gyorsan a mellkasomra vonva őt kezdtem el ringatni. Pár perc múlva el is aludt, így Harry vezetésével a hálóban találtam magunkat. Egy hatalmas franciaágy helyezkedett el a szobában, néhány szekrény, televízió, polcok könyvekkel és egy íróasztal. Figyelmesen körbenéztem a szobában még mindig az alvó lányommal a kezemben, amikor az íróasztalhoz értem elmosolyodtam. Hogy miért? A mi képünk helyezkedett el rajta, ami még kábé egy-két hónapja készülhetett. Mosolyogva hagytam ott az íróasztalt és fektettem le Bellát a hatalmas franciaágyra. Harry-t sehol sem találtam, de a kérdésemre, hogy vajon hol lehet? megkaptam a választ, ugyan is Mr. Styles egy száll törölközőben cammogott ki a fürdőből és egy csókot nyomott a számra. Példát véve róla indultam meg az említett helyiség felé és beálltam a zuhany alá. Röpke öt perc alatt kész lettem, majd a bőrönd felé igyekezve vettem ki belőle a pizsamámat. Az ágy felé indultam, amikor megláttam, hogy Harry Bellát átölelve alussza az igazak álmát. Befeküdtem mellé és egyből el is aludtam. Reggel korán keltünk fel, így gyorsan elvégeztük a szokásos teendőket, majd felhívtam Liamet. Lediktálta a címet, majd megbeszéltük, hogy találkozunk, mert látni akarja az arcomat. Az kanapén ücsörögtünk még egy kicsit, hiszen volt még fél óránk az indulásig, amikor közöltem Harryvel, hogy hova is megyünk.

- Anyuéktól karácsonyra egy házat kaptam. - nyögtem ki hirtelen. - Oda megyünk most. - néztem rá barátomra, aki döbbenten figyelt engem.
- Egy saját házat? Csak a tiéd? És miért nem mondtad előbb? Liam mit szólt? - záporozott meg az ilyenkor szokásos kérdésekkel.
- Igen saját. Csak az enyém és Belláé, de szívesen látunk benne. - kacsintottam rá, mire széles mosolyra húzta a száját. - Nem éreztem úgy eddig, hogy az a megfelelő pillanat, hogy elmondhassam. Igazándiból el is feledkeztem róla, amíg nálatok voltunk. És Liam..hát igazándiból még nem is veséztük ki ezt a dolgot, de jobb lesz neki nélkülem. Legalább nem leszünk a nyakán, és ne mondd, hogy nem voltunk, mert az nem normális, hogy a húga és a keresztlánya nála lakik. Most ott van neki Dani is, nem akarok láb alatt lenni. Neki is van magánélete, főleg most.
- Igazad van, de tudod, ha valami van én egyből megyek. - húzódott közelebb hozzám Bellával együtt.

"Reggeli hóka-móka. :) @Harry_Styles megtaláltad
a legmegfelelőbb helyet neki;) @Liam_Payne már
úton vagyunk feléd!:) Hamarosan találkozunk!
Bella & Em & Harry xx"

- Tudom Harry. - nyomtam egy csókot a szájára, majd felálltam. - De most indulás!

A kocsiba beszálltunk, persze előtte Bellát betettük gondosan az ülésbe és be is kötöttük. Most kivételesen Harry vezetett, így kiélvezve az alkalmat ki tweeteltem a reggel készített képet.
Húsz perc múlva, már a ház előtt álltunk és vártunk. Már épp szólni akartam, hogy hol a francban van Liam, amikor egy kocsi állt be a beállóba és kedves bátyám és rég nem látott barátnője szállt ki a kocsiból. Kézen fogva indultak meg felénk, majd két puszival köszöntöttek minket. A kulcsot a zárba helyeztem, majd benyitottam. A lélegzetem is elállt. Az tény, hogy kívülről gyönyörű, de belülről még csodásabb. Az alsó szinten található egy vendég szoba, a konyha, ami jó tágas, egy fürdőszoba és a nappali. A felső emeleten van három szoba. Egy kisebb vendég szoba az én szobám és Belláé. A hab a tortán, hogy a felső emeleten is van egy nappali szerűség, ami most kidíszítve pompázik. Liam díszítette ki a lakást, mivel anyuék megkérték őt. Anyuékról eszembe jutva, ma érkeznek meg, így a nappaliba foglaltuk el helyünket és egy filmet betéve kezdtük el a nap további részét eltölteni, amíg anyuék meg nem érkeznek, de addig is magamhoz híven telefonomat bújva "dicsekedtem el", hogy milyen aranyos az én bátyám!

"Gyönyörű igaz? Köszönöm @Liam_Payne ezt a remek
dekorációt! :) Első saját lakás, hűha! Már most imádom!
Em xx"