15. I can't change

"Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál. "

Anya mindig azt mondta, hogy minden okkal történik. Talán Harryvel nem vagyunk egymáshoz valóak. Mivel nem voltam most képes a fotózást végig csinálni, így a sminkszékből kilépve bocsánatot kértem és elviharoztam. Egyenesen a kocsim felé vettem az irányt. Kulcsaimat előkeresve baktattam felé, majd beültem és övemet bekötöttem. Beindítottam a kocsit, majd útnak eredtem. Telefonomat kezembe véve Liam számát kezdtem el keresni, miközben az utat figyeltem, hogy el ne üssek valakit. Mikor megtaláltam tárcsáztam. A csörgés közben a cikk járt a fejemben és a képek. Elbambultam.

"Harry Styles kapcsolata nem volt hosszútávú! - állt a címlapon. Liam Payne húgával úgy látszik nem tartott sokáig a kapcsolata, hiszen tegnap este boldogan jöttek ki Cara Delevigne kisasszonnyal egy Londoni szállodából kézen fogva. A képek alapján Harry új lányra hajtott rá. Vajon Liam Payne, hogy viszonyul a dolgokhoz?" - írta a cikk, majd pár kép volt mellé téve. 

A lebosszantóbb az volt ebben az egészben, hogy Cara megmondta. A másik meg...ugyan az a szálloda volt, ahova pár hete Harry vitt. Bambulásomból a telefonból kiabáló hang zökkentett ki, meg a dudák hangja. Majdnem átmentem egy piros lámpán.

- Basszus! - kiáltottam el magamat.

- Emily... mi az? Megrémisztesz.. Mi történt? - aggódott a vonal másik felén Liam.

- A próbateremnél vagy már? - érdeklődtem kérdéseivel mit sem törődve.

- Igen itt vagyunk a fiúkkal. - válaszolt határozottan.

- Na jó, Liam most segítened kell. Ha hívlak indulj el Bellával és hozd le nekem, de ne jöjjön veled senki! Erre nagyon figyelj, csak ti ketten, oké? - parancsoltam rá, miközben elindultam a kocsival, mivel a lámpa zöldre váltott.

- Hát...megoldom valahogy, de mi történt? - aggodalmaskodott. 

- Liam, otthon mindent elmesélek. - most leteszem, mert így nem tudok a vezetésre koncentrálni. 

- Oké, vigyázz magadra. - mondta, majd letettem a telefont.

*Liam szemszöge*

A fiúk értetlenül néztek rám, miután befejeztem Emilyvel ezt az érdekes beszélgetést. Legyintettem egyet, majd folytattuk a próbát. Bella édesen nyakamba kapaszkodott és úgy figyelte a munkánkat. Épphogy elkezdtük a legújabb dalt felénekelni megcsörrent a telefonom. 

- Bocsi fiúk, most egy kicsit elmegyek, de aztán jövök. - indultam el Bellával a kezembe az ajtó felé.

- Jövünk mi is! - rohant mellém Loui.

- Most légyszíves ne! Szeretnék egyedül menni Bellával.

- Óó, rendben, de siessetek! - szaladt vissza a többiekhez.

Már lent voltam, amikor megláttam Emily-t a kocsiban. Épp nyitottam ki az ajtót, hogy Bellát be tudjam ültetni, amikor tekintetemet rá szegeztem. Szeme kisírt volt és meggyötört. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele, hogy ilyen gyorsan kellett Bellát is elhoznia tőlünk. Behajoltam az anyósülésen kinyitott ajtón.

- Mi a baj Emily? - vetettem rá egy "nekem elmondhatod" tekintetet.

- Liam, most sietnem kell haza, de tessék. Ezt nézd meg és rájössz. Magyarázatot ad rá. Harry-nek meg üzenem, hogy hagyjon, és a költözést meg felejtse el. - kezdett el folyni a könnye. - Szeretlek Liam és köszönöm, hogy vagy nekem. Este találkozunk otthon. - vetett rám egy mosolyt, de tudtam, hogy szomorú.

- Vigyázzatok az úton, kérlek! - szorongattam az újságot, majd becsuktam az ajtót. 

Miután már nem láttam Emily kocsiját, bátorkodtam megnézni az újságot. Megláttam és dühösen törtem be. A fiúk nevetgéltek bent a próbateremben. Belöktem az ajtót, majd sietve Harry felé vettem az irányt. Az ingénél fogva rántottam magamhoz.

- Hé, haver, mi a baj? - nézett rám értetlenül Harry és a többiek. 

- Na, most ide figyelj rám Styles! Kerüld el Emily-t amennyire csak tudod, és felejtsd el! Értetted? Tudtam, hogy nem kellett volna a közeledbe engednem. - néztem bele szemébe, miközben gondolataimat hangosan is kimondtam.

- Héé, Liam, nyugi! - jött a hátam mögé Loui. - Mi a baj? - állt immáron Harry mellé.

- Ez! - dobtam oda hozzá az újságot. 

- Basszus... - szólalt meg Harry. - Liam...én... én nem akartam. - nyögte ki.

- Ahham...úgy ismerlek. Most megyek. Sziasztok srácok. - vettem le az akasztóról a kabátomat és elindultam haza.

*Harry szemszöge*

Teljesen jogosan akadt ki Liam. Az újságot bámulva gondolkodtam, hogy mekkora egy hülye vagyok. 

- Mindent elrontottam. - mondtam ki hangosan, pedig csak magamba akartam.

- Hülye vagy Styles, bocsi, hogy ezt mondom, de már nem tudok mit csinálni. Itt volt a nagy lehetőség, hogy boldog legyél, de te elszúrtad. Ráadásul, most Liam is mérges. - rázta meg fejét legjobb cimborám, Louis. 

- Nem értelek Harry. Emily sokkal többet ér ennél! - vette ki a kezemből az újságot Zayn, majd Cara-ra mutatott.

- Tudom, srácok nem kell elmondani, mert mindent tudok, amit mondtatok és amit még akartok. Nem tudom mi ütött belém. - ültem le a székre. 

~ 2 héttel később ~ 

Liam már végre megbékélt. Néha fel-fel jártunk hozzá, de persze arra az időre Emily mindig elment otthonról. Kicsit még így is kínosnak éreztem a helyzetet Liammel, de megbeszéltük a dolgokat. Emilyvel is szerettem volna tisztázni, de nem engedte. Rengetegszer próbáltam hívni, de kinyomott, ha meg SMS-t küldtem neki nem válaszolt. A próbákra vagy a fotózásra mostanában magával vitte Bellát is és a hírek szerint Eleanor összehozta valami ficsúrral. Na igen, Eleanor. Azóta nem beszél velem, amióta ezt tettem Emilyvel. Hiába beszélt vele Louis, most ellenem van. A fiúkkal éppen véget akartunk vetni a beszélgetésnek és elköszönni, amikor nyílt az ajtó. Megörültem hiszen azóta nem is láttam Emily-t és Bellát is csak nagyon ritkán. Tekintetemet az ajtó felé vittem, de nem azt láttam, amit akartam. Emily és egy srác volt ott. A gyerek kezében pedig Bella vigyorgott. 

- Áh, sziasztok! - köszönt széles mosollyal arcán Emily, de éreztem, hogy kínos számára ez a dolog. 

- Szia..vagyis sziasztok. - javította ki magát Liam. 

- Jaj, David idejönnél? - fordult a srác felé, akinek a nevét már tudom.

- Liam, ő itt a barátom David Adams! - lépett mellé a fiú. 

- Örülök, hogy megismerhetlek, és annak még jobban, hogy boldoggá teszed a húgomat. - tett célzásokat Liam.

- Én is örülök, nem akarom Emily-t megbántani, szeretem őt és Bellát is, de, ha most nem haragszotok, nekem mennem kell. - udvariaskodott. - Majd hívlak. - csókolta meg előttünk Emily-t majd átnyújtotta neki Bellát.

Emily kiengedte David-et, majd felment a szobájába. Mivel ezt éreztem a kellő pillanatnak, felmentem utána, hogy megtudjam beszélni vele a dolgokat. Ajtója elé érve kopogtam kettőt, majd édes csilingelő hangjára lettem figyelmes.

- Gyere! - szólt hangja az ajtó másik oldaláról.

*Emily szemszöge*

Épp Bellát öltöztettem át, amikor kopogtak. Egy gyors "gyere"- vel elintéztem a dolgot és folytattam az öltöztetést. Amikor kész lettem odanéztem és őt láttam. Bellát letéve a játékaihoz, szememet lecsukva köszörültem meg a torkomat.

- Mit akarsz? - tettem fel a fejemben kavargó kérdést.

- Megbeszélni a dolgokat. - kezdett el felém jönni.

- Minek? Szerintem nincs mit megbeszélni. - ültem le az ágyamra, ahova követett ő is.

- Szerintem meg igen is van... - nézett rám smaragdzöld szemeivel, miközben Bellát emelte az ölébe.

- Nézd, felejtsük el a dolgokat, én boldog vagyok Dav-el te meg... - majdnem csúnyát mondtam arra a csajra, de tízig elszámoltam magamba és folytattam - Cara-val. 

- Lehet együtt vagyunk, de érted bármit megtennék Emily. Értetek, értünk! - megfogta a kezemet és valamire figyelmes lettem.

- Harry neked tetkód van? - meredt szemem a csuklóján lévő feliratra.

- Akad. - rántott vállat.

- Harry...lehet te megtennél értem bármit, de már bizonyítottál, ahogy a kezeden is áll, te nem tudsz változni. Te nem tudsz megállapodni egy lány mellet úgy, hogy ne kacsintgass más fele. Daviddel komolyan gondoljuk, nagyon jól megvagyok vele és Bella is szereti. - mosolyodtam el a végére.

- 2 hét alatt beleszerettél? Most ez komoly? Figyelj Emily csak egy esély, ennyit kérek! - könyörgött.

- Megkaptad már és el is játszottad. És igen, 2 hét alatt megszerettem. Figyelj Harry. Bellát minden nap láthatjátok el is vihetitek próbára, ebbe bele megyek, de többet nem tudok tenni a dolog érdekében. Értsd meg, hogy boldog vagyok. - förmedtem rá.

- Csak tudd, érted megpróbálnék megváltozni... - állt fel és kiment az ajtón. Én csak hűlt helyét néztem és a fejemben járkáltak az utolsó mondatai. Vajon jól cselekedtem?  - kérdeztem magamtól, de a választ nem tudtam.

Nem szoktam határokat szabni, de a következő rész legalább 5 komi után fog jönni! Légyszíves alul pipálgassátok ki, hogy tetszett-e vagy sem illetve, hogy elolvastátok. Remélem elnyerte tetszéseteket ez a fejezet. Sok puszi nektek, White! :) 

14. Előbb utóbb úgy is megtudtad volna.

" Úgy látszik a híres One Direction banda szívét meghódította egy kislány. A hírek szerint Liam Payne húgának, Emily Payn-nek kislányáról van szó. Nincs olyan nap, hogy ne kapnák le őket kezükben a csemetével, ami valljuk be, nagyon szép gesztus a fiúk részéről, azonban a lesifotósok képe alapján úgy látszik Harry Styles nem csak a kislány iránt érdeklődik. A minap, a banda sétált New York utcáin, Harry kezében a kislánnyal viszont másik kezével Liam húgának kezét szorongatta. A látottak alapján remek apa lesz, vagy már most az? Sejtésünk szerint egy kapcsolat van kialakulóban. Talán a szívtipró Harry Styles feje lágya végre benőtt volna? A másik fontos kérdés, hogy vajon Liam Payne mit szól ehhez az egészhez, hogy barátja és húga között különös kapcsolat van? Harry mi innen üzenjük, hogy aranyosak vagytok, de reméljük nem csak 1 hónapig."

Hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. Csak ültem az asztalnál és az újságot bámultam. Anyu zavarta meg gondolkodásomat, amikor egy tányér rántottát tett elém.

- Ne is foglalkozz a cikkel! - puszilta meg a fejemet, majd kivette az újságot a kezemből.

- Nem tudok vele nem törődni...annyira rossz, hogy minden léptüket figyelik. Mi van, ha most engem is támadni fognak és utálni? - kezdtem el a kajámat babrálni.

- Nem törődsz velük, ennyi az egész kicsim. Most, ha én azt mondom ugorj a kútba, beleugrasz? - fordult felém összefont karral.

- Nem...persze, hogy nem, csak tudod, hogy nem szeretem, ha elsőre elítélnek és véleményt alkotnak. - tettem egy falatot a számba.

- Tudom, de most az egyszer hagyd annyiban. A kedvemért. - kapta fel a táskáját.

- Rendben, dolgozni mész? - érdeklődtem.

- Igen, majd este jövünk apáddal. Szeretlek kicsim! - adott egy puszit, majd kilépett az ajtón.

Végzetem a reggelivel, majd Bella elől elvettem az üres kis tányért, majd az enyémmel együtt betettem a mosogatóba. Kivettem az etetőből és szorosan magamhoz öleltem. A kanapéra ültünk le, majd letettem egy picit a szőnyegre a játékaihoz. Oldalamra feküdtem és úgy csodáltam őt. Viccesebbnél viccesebb fejeket vágott a babáira. Már a könnyem is folyt annyira nevettem.

"@Harry_Styles @Liam_Payne @Louis_Tomlinson @Zayn_Malik @Niall_Horan bocsi, ha felébresztettünk titeket. De ezeket a fejeket látnátok! :DD Puszilunk Bella, Emily xx"

Ahogy ki tweeteltem a fiúknak a képet, 5 álmos szempárral találtam magamat szemben. Harry csak mosolyogva szinte csukott szemmel jött oda hozzám és nyomott egy csókot a számra. A fiúk a konyha felé vették az irányt kivéve Harry-t. 

- Ma elviszlek vacsorázni! - dőlt az ölembe.

- De mi lesz Bellával és a koncerttel? - érdeklődtem miközben fürtjeivel játszadoztam.

- Liamék vigyáznak rá, és koncert után mennénk. Benne lennél? - nézett rám kutyakölyök szemeivel.

- Rendben! - hajoltam le és adtam neki egy csókot.

A nap további részében egyedül voltam otthon Bellával, mivel a fiúk még egy utolsó próbával készültek a koncertre. Mivel ez az utolsó napunk New Yorkban a csajokat még utoljára áthívva töltöttük el a napot. A koncertre mivel még Bella kicsi nem mentünk. Épp Bellát etettem, amikor az ajtó csapódását hallottam. A konyhába 5 fáradt fiú jött be. Arcomra mosoly kerekedett, miközben Bellus etetését befejeztem.

- Jó estét uraim. - törölgettem le a kislányom száját.

- Sziasztok! Mi a kaja? - ölelt meg Niall.

- Hűtő! - mutattam a tárgy felé.

Bellát a kezembe véve indultam el vele a szoba felé.

- Ma ne menjünk, majd otthon bepótoljuk. - simogattam meg Harry kezét.

- De...- kezdte el a mondanivalóját, de félbeszakítottam.

- Semmi de Harry...fáradt vagy, pihend ki magadat és bepótoljuk. - nyomtam egy csókot a szájára, majd elmentem Bellát lefürdetni.

Mikor kész lettem vele az idő már jócskán eltelt. Bellát még a mai napon utoljára átöleltem és betettem a kiságyba. Gyorsan a fürdőbe siettem, hogy én is elvégezzem az esti teendőimet, majd pizsamámat magamra kapva indultam el halkan az ágyam felé. Az ágyban egy alvó alakot véltem felfedezni. Óvatosan bebújtam mellé.

- Végre, hogy megjöttél. - húzott magához közelebb.

- Azt hittem már alszol. - fordultam meg, hogy szembe legyek vele.

- Megakartalak várni. - mosolyodott el. - Nem lenne kedved Bellával hozzám költözni? 

- Micsoda?? - döbbentem le.

- Nem kötelező, csak jó lenne, ha velem lehetnél minden percben. Legalább így egy család lehetnénk. - mosolyodott el, majd ajkaimra egy csókot lehelt.

- Még átgondolom Harry. De nagyon kedves gesztus tőled. - öleltem át, majd álomra hajtottam fejemet.

Reggel a nagy nyüzsgésre keltem fel. A bőröndök már bepakolva sorakoztak az ágyam előtt. Harry jó korán kelhetett, ha az én cuccaimat is bepakolta. Bella már nem volt a kiságyában így elindultam a konyha felé. 

*Harry szemszöge*

Reggel nem bírtam sokáig aludni, mondhatjuk, hogy jó korán keltem. A szekrényből a bőröndöket elővettem és elkezdtem pakolni. Legalább nem kell majd ezzel kapkodni mielőtt hazamegyünk Londonba. 1 órás pakolás után Emily még mindig békésen aludt az ágyban. A kiságy felé nézve láttam, hogy Bellus már felébredt, így egy kis ruhát keresve neki felöltöztettem majd lementem vele a konyhába. Liam anyukája már a reggelivel várt minket. Bellát betettem az etetőszékbe majd etetni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel.

- Nagyon rendesek vagytok Emilyvel. - fordult felém.

- Szívesen segítünk neki, szeretjük őt és Bellát is. Most már ők is a családunk részei. - húztam mosolyra a számat.

- Tudod...Emily nagyon szeret téged. Nem mondta mielőtt kérdezed, csak látom rajta. Vigyázz rá légyszíves!  Nem akarom, hogy megint csalódjon. Annyira rossz volt elveszíteni. El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés volt, amikor azt a kis cetlit megtaláltam. előbb Liam ment el, utána meg ő. Most meg szinte egész nap üres a lakás, ami egykoron két szeleburdi gyerekkel volt tele. - folyt végig arcán egy könnycsepp.

- Ne tessék aggódni. Nem szándékozom megbántani Emily-t, hiszen az életemet is odaadnám érte. Ő a mindenem Bellával együtt, akit már lányomnak tekintek. - sétáltam oda és felé nyújtottam egy zsebkendőt.

Bellához sétált, majd kivette az etetőből és szorosan megölelte. Folyamatosan a szavai járkáltak a fejemben. El sem tudom gondolni tényleg milyen rossz lehetett nekik, hogy elvesztették úgy mondd mind a két gyereküket. Gondolkodásomból két kéz zökkentett ki, amik a derekam köré fonódtak. 

- Jó korán kelhettél. - fúrta bele arcát a hátamba.

- Nem bírtam aludni. - fordultam felé, majd egy csókot nyomtam homlokára. 

Miután mindenki meg reggelizett, Bellát átöltöztettük, a bőröndöket lehoztuk, majd leültünk egy kicsit még beszélgetni a nappaliba. Emily szeme könnyes lett, majd a búcsúzkodás következett, ahol már Liammel együtt sírva ölelték meg anyukájukat. Az ajtónál csöngettek, ami azt jelentette, hogy megjött értünk a kocsi. Mindenki elbúcsúzott Liamék szüleitől, majd útnak indultunk a repülőtérhez. 20 perc kocsikázás után már riporterek száza várt a repülőtéren. Emily jött mellettem Bellával a kezében és próbálta magát és Bellát takarni ahogy csak tudta. A bőröndöket leadtuk, majd felszálltunk a magángépünkre. Imádtam, hogy ilyenkor sztár vagyok és nem kell idegenek mellett üldögélnem órákat. Elfoglaltuk a helyünket, majd felszállásra készen álltunk. Louisról csináltam egy képet, amit ki is tweeteltem a rajongóinknak.

"@Louis_Tomlinson Már úton hazafele Londonba! Pár óra és leszállunk. Harry xx."

Mindössze pár órás út után fáradtan szálltunk le a Londoni repülőtérre. Már jócskán este volt, így mindenki a 1D ház felé vette az irányt. Emily berohant a házba, mivel már Bella kezdett nyűgös lenni. A fiúkkal kivettük a bőröndöket, majd bevittük a házba. Mivel elég nagy a házunk így sok-sok vendégszobával rendelkeztünk. Emily a kanapén nyugtatgatta a most már alvó Bellát, így elé álltam és felhúztam. Egy szobába vittem be, ahol egy kisebb ágy volt. 

- Ez Bella szobája ma, te meg velem alszol, ha így jó lesz neked! - nyitottam be a szobába.

- Persze, úgy is szoknia kéne a rendes ágyat. Köszönöm Harry. - nyomott egy puszit az arcomra.

Bellát elhelyezte az ágyon majd körülvette őt párnával, majd felém vette az irányt. Az ajtót becsuktuk, majd bevezettem őt a szobámba. Emily leült az ágyra majd elmosolyodott. Közelebb léptem hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam.

*Emily szemszöge*

Csókunk közben hátradöntött és az ingemmel kezdett babrálni. Mind a ketten belemosolyodtunk a csókunkba és néha el-el távolodtunk egymástól. Ingem utolsó  gombját gombolta ki miközben én a pólóját szedtem le róla. Övéhez nyúltam és kicsatoltam azt, majd ő ugyan így tett. Már fehérneműben feküdtem, amikor felállt és a szekrényéhez sétált, majd az ajtóhoz. Tisztán hallottam, hogy az ajtót bezárta, majd elindult felém.

- Csakhogy ne zavarjon meg minket senki. - jött fölém, majd hosszasan megcsókolt.

Melltartómat szórakozott, majd amikor lehámozta rólam a bugyim felé nyúlt.

- Biztos akarod? - nézett bele zöld szemivel az enyémbe.

- Szerinted itt tartanánk, ha nem akarnám? - húztam fel a szemöldökömet.

Válaszául elmosolyodott, majd leszedte rólam a bugyimat. Boxeréhez nyúltam majd én is leszedtem róla. Észveszejtő éjszakán estünk keresztül. Az első közös alkalmunk együtt, amiben tisztán lehetett érezni, hogy mennyi, de mennyi érzelem volt benne. Tudtam, hogy szeret, éreztem. Reggel arra keltem, hogy hátamat cirógatja. Felé fordultam és megcsókoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet-e nálam boldogabb ember most.

~ 2 héttel később ~

Minden rendben volt Harry-vel és velem. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy odaköltözünk hozzá Bellával, de még mindig nem tudtam döntést hozni. Mióta újra itthon vagyunk bepótoltuk a vacsorát és egy szállodában töltöttük utána az estét. Minden nap meglátogat minket a fiúkkal együtt és van, hogy néha néha itt is alszik. Liam még mindig nem bízik annyira Harry-ben mivel fél, hogy összefog törni. Újra elkezdtem táncolni és modellkedni. Hál istennek El-el vagyok egy "pár" a fotózások során így nagyon sokat tud segíteni. A tegnapi próba miatt nem beszéltem Harryvel és Liam is csak késő este érhetett haza. Reggel korán keltem, mivel egy fotózásra kellett sietnem. Bella már az ágyból figyelt, már tud kapaszkodás nélkül is állni és lassan terveim szerint már a kezem fogása nélkül is tud járni. Kivettem az ágyból, majd lefektetve az ágyamba visszabújtam hozzá egy kicsit lustizni. Szorosan magamhoz szorítottam és megcsikiztem amire hangos nevetésbe tört ki. Felkelve az ágyból mobilomat előkaptam majd lefotóztam az én kicsimet. 

"@Liam_Payne mi már fent vagyunk. Lassan nálad fog így lustálkodni a kis hölgy! :) Szeretünk, Emily, Bella xx"

Bellát kézbe kapva átrohantam Liam szobájába és letettem mellé. 

- Köszi, hogy vigyázol rá! - nyomtam egy puszit mind a kettejüknek.

- Nincs mit! Tudod, hogy szívesen vigyázok rá, de lehet ma elviszem próbára, ha nem baj. - vette ölébe Bellát.

- Dehogy baj, majd hívlak. Jók legyetek. - indultam el az ajtó felé.

A szobámba sietve felvettem egy cicagatyát arra meg egy szürke pulcsit és táskámba beledobva a mobilomat  kocsikulcsot elvettem és indultam is az ügynökség felé. 10 perc múlva már a kocsimból kiszállva álltam a munkahelyem előtt. Belépve köszöntem mindenkinek, majd a terem felé vettem az irányt. El-t tekintettem meg a folyosó végén, amint egy újsággal a kezében jön velem szembe. 

- Hogy vagy Emily? Remélem semmi butaságot nem csináltál! - ölelt át szorosan barátnőm.

- Teljes mértékben jól vagyok. Miért kellett volna butaságot csinálnom? - toltam el magamtól és kérdően néztem rá.

- Úr isten! Te még nem is tudod? - arca komoly lett és meglepődött.

- Mondd már el mit kéne tudnom! Mi a fene folyik itt Eleanor? - kezdtem dühös lenni.

- Előbb utóbb úgy is megtudtad volna.. - sóhajtott egyet, majd a földre szegezte a tekintetét.

- El...mondd el nyugodtan, semmi baj nem lesz.

- Miután meglátod nem így fogod gondolni. - nézett bele szemeimbe.

- Nem baj, tudni szeretném akármi is az. - húztam mosolyra a számat. - Szóval?

- Tessék! - nyújtotta felém az újságot. - De légyszíves ülj le mielőtt megnézed. - fogta még mindig az újságot.

Elindultam a sminkszoba felé az újságot szorongatva, majd köszöntöttem a sminkest és beültem a székbe. Az újságot kinyitva könnybe lábadt a szemem.

Bocsánat!

Kedves olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem és hoztam új részt, de most akadt némi elintézni valóm, ami miatt ezen a héten maximum szombaton vagy vasárnap tudok csak új részt hozni. Addig is kitartást és várom az tippeket, hogy vajon mit láthatott meg Emily az újságban, ami miatt így meglepődött. :) 

Puszillak titeket, White!

13. Öröm és meglepetés

Peter nyitott nekünk ajtót egy száll boxerben. Mit sem törődve azzal egy pofont adtam neki, majd beljebb mentem a lakásban, ahol Katy-t véltem felfedezni kezében Bellával. Dühösen felé futottam, majd kezéből kikaptam a kislányomat. Nem kellett sok ahhoz, hogy meg ne tépjem az előttem álló nőszemélyt, akinek száját egy halk "Bocsáss meg" hagyta el. Liam hátulról megfogta a kezemet, majd az ajtó felé húzott. Az ajtóhoz érve láttam, hogy Peter orra vérzik és a többiek Harry-t fogják le. A rendőrök Petert a földre terítették és mit sem törődve azzal, hogy félmeztelen bilincsbe verték Katyvel együtt. Könnyes szemmel és kezembe Bellát szorítva rohantam ki a lakásból a többiek felé. A liftbe beszállva még mindig csak Bella tekintetét fürkésztem. 20 perc múlva már otthon csináltam ugyan ezt. Hiába akarta bárki is kivenni a kezemből nem engedtem. Nem érdekelt mennyire esik nekik szarul mégis csak az életemet izgultam végig. A kanapén feküdve Bella a mellkasomra nehézkedett és úgy szunyókált. Édes kis fejét és pofikáját simogatva mosolyogtam és csodáltam őt. El sem hittem, hogy meglett és itt van velünk. Arra eszméltem fel, hogy elaludtam és Bella már Harry kezében pihen és nevet. 

- Sokat aludtam? - néztem mosolyogva Harry és Bella felé.

- Nézzünk csak oda, Bella nézd anyu felébredt! - fordította felém Bellát. - 3 órát aludhattál. - mosolygott rám.

- Ne haragudjatok, hogy nem adtam oda nektek, csak... - kezdtem bele a magyarázatba.

- Ugyan Emily... megértjük, hogy milyen fontos számodra Bella. Veled kellett lennie és ezt tisztában tartottuk. - ült le mellém Bellával. 

*Harry szemszöge*

Miután láttam, hogy Emily elszundított és Bella meg felkelt elvettem a mellkasáról és játszani kezdtem vele. Amikor hazajöttünk még át sem öltöztettük így vettem a bátorságot és felrohantam vele az emeletre. Engedtem a kádba vizet majd levettem róla a ruhát. Kezembe fogtam, elzártam a vizet és megnéztem, hogy nem-e túl forró vagy éppenséggel hideg. A víz hőmérséklete megfelelő volt így beültettem a habos vízbe. Nagyon jól szórakoztunk mivel egy gumikacsával játszadoztunk. Tiszta vizesen rohantam a fürdőben található pulthoz a telefonomért, hogy megörökítsem a pillanatot.

"@Emily_Payne amíg te az igazak álmát alszod, addig mi fent jól elszórakozunk Bellussal. Igaz tiszta vizes vagyok, de felejthetetlen az élmény!:) Örülök, hogy újra köztünk van ez a csoda. Puszilunk Bellával. Harry, Bella xx" 

Miután megcsináltam a képet és ki is tweeteltem Emilynek, Liamék törtek be a fürdőbe. Liam kezébe véve a kislányt megtörölte majd egyik fiú kezéből ment a másikéba. Annyira jó volt látni, hogy a fiúk is így szeretik őt, mint én. Kimentünk a fürdőből, majd az ágyra téve Bellát bepelenkáztuk (igaz Liam csinálta, mivel ő volt ebben a legprofibb) és az ágyra tett tükröt kezdte Bella nézegetni. Maga felé fordítva nézegette benne magát, amikor a fiúk felröhögtek és Loui nagy fotókészítésbe kezdett. 

*Louis szemszöge*

Örültünk, hogy Bellus végre meglett és itt van velük. A nappaliba mentünk a fiúkkal, amikor láttuk, hogy Emily a kanapén fekszik betakarva viszont Harry és Bella sehol. Felindultunk az emeletre majd láttuk, hogy épp fürdeti a kislányt és csurom vizes. Liam kiszedte a kádból majd, amikor már mindenkin végig ment a kislány a szoba felé vettük az irányt. Liam bepelenkázta, majd Bellus a tükörben nézegette magát. Nagy nevetésben törtem ki, majd telefonomat elővéve kattintgattam Bella felé. A fiúk mit sem értve kezdtek el rajtam röhögni, majd a képet ki tweeteltem és megnézve telefonjaikat rájöttek, hogy min is kacagok ilyen jót. 

"@Zayn_Malik nem hasonlít valakire? :D Várj segítek...Tükörbe nézegeti magát, a haja nincs még tökéletesen belőve...hmm. Louis voltam xx"

Zayn a telefonját nyomkodva egyből válaszolt a tweetemre.

"@Louis_Tomlinson nagyon vicces kedvedben vagy... Zayn xx"

"@Zayn_Malik csak nem magadra ismertél? :D Harry xx"

A fiúkkal ezen jót nevettünk, hogy Zayn magára vette a dolgot. Mind leültünk az ágyra és néztük, hogy Bella milyen jól elvan a tükörrel. Harry felkapta,majd ráadta a kis ruháját és elindultunk a nappali felé. Zayn mellett baktattam széles mosollyal az arcomon.

- Nem vagy vicces Tomlinson! - vetett rám szúrós tekintetett Zayn.

- Valld be Zayn, vicces volt. - próbáltam kicsit alábbhagyni a nevetéssel.

- Jó, igazad van tényleg olyan volt mint én. De látod, már most vannak közös tulajdonságaink Bellával. - nevette el már ő is magát. 

*Harry szemszöge*

Bellával a nappaliban voltunk, amikor megszólalt Louis telefonja. Lediktálta a címünket, majd pár perc múlva már halk kopogás hallatszott az ajtónk. A szobába két ideges tekintett közeledett. Louis Bella eltűnésekor felhívta Eleanort és Lexit, akik azonnal gépre ültek. Felém rohantak majd Bellát kivéve a kezemből örültek neki. Vagy 20 percig vártam, hogy visszakapjam a kislányt, amikor Louis lépett és elhívta a lányokat, hogy megmutassa nekik a szobájukat. Emily szülei mivel dolgoztak így nem kellett láb alatt lennünk ami így is kicsit kellemetlen volt, hogy ennyien bepofátlankodtunk hozzájuk még ha azt is mondták, hogy örülnek, hogy itt vagyunk. Mikor a csajok lepakolták a cuccukat lejöttek hozzánk, és körbeültük Emily-t és néztük ahogy alszik, közben beszélgettünk. Bella Eleanor és Lexi kezeiben volt az elmúlt egy órában. Emilyre tekintve láttam milyen békésen és nyugodtan alszik, most, hogy már biztonságban tudhatja a kislányát. Mosolyra húztam a számat, majd hirtelen Bella kezei fonódtak a nyakam köré. Finom babaillata elárasztotta az orromat, majd Emily felé tekintve láttam, hogy szemeit kinyitja. Felálltam és odaültem mellé Bellával a kezemben.

*Emily szemszöge*

Miután Harry mellém ült körbenéztem és láttam, hogy 2 emberrel többen vannak a szobában. Szememet megdörzsölve majd újra kinyitva láttam, hogy Eleanor és Lexi a két legjobb barátnőm tartózkodik a szobában és mosolyog rám.

- Most álmodom, vagy tényleg itt vagytok? - pattantam fel és feléjük indultam.

- Louis telefonált, hogy mi történt, mi meg egyből jöttünk, hogy melletted legyünk! - állt fel Eleanor is és átölelt.

- Köszönöm, hogy vagytok nekem! - öleltem át most már Lexit is és egy könnycsepp folyt végig arcomon.

- Hé, Emily most már minden oké. Ne sírj! - törölte le arcomról a könnyet El.

- Ezek csak öröm könnyek! - mosolyogtam el magamat.

- Nem megyünk várost nézni? - tette fel a kérdést Loui. 

- Mehetünk! - vágtam rá.

Felrohantam az emeletre a csajokkal és elkezdtük a ruhákat nézegetni, hogy mit vegyünk fel. Én egy egyszerű pólónál egy farmergatyát vettem fel egy fehér converse cipővel. Egy alap sminket tettem fel hajamat meg hagytam kiengedve.

A csajokkal készen álltunk az útra, majd leindultunk a nappaliba, ahol a fiúk már készen állva vártak. Harry kézbe vette Bellát másik kezét meg összefonta enyémmel és így indultunk útnak. Már vagy egy órája jártuk a várost, amikor Louis egy taxihoz állva kérte, hogy fotózzuk le. Telefonját ideadva le is kaptam a hírességet.

Louis a fotó után ki is tweetelte a képet, amin megjelölt engem is.

"@Emily_Payne köszönöm a csodás fotót. New Yorkban a taxin is mi vagyunk jee. Holnap koncert, várjátok már? Louis xx"

Tovább sétálva az utcán fotósok száza talált meg minket. Egy kávézóba beülve rendeltünk, de tinilányok száza rohamozta meg a fiúkat. Levegő hiányában (mivel annyian álltak minket körbe) a csajokkal úgy döntöttünk, hogy elindulunk addig vásárolni. A fiúk pár óra múlva felhívtak minket, hogy elindultak hazafelé így mi is elindultunk. Amikor hazaértünk a fiúk már a nappaliban ücsörögtek a TV előtt. Cipőmet levéve Bellával felrohantam az emeletre gyorsan lefürdettem, majd megettem és leültünk a nappaliba a többiekhez. Bella Zayn kezében pihent meg, miközben Zayn jókedvűen méregette és simogatta a kislányomat. Szemeim már csukódtak le így azt láttam jónak, hogy felviszem Bellát és lefekszünk aludni. A többiektől elköszönve mentem fel a kislányommal, betéve a kiságyba én is lefeküdtem. Reggel arra ébredtem, hogy Harry mellettem szuszog. Bella már kíváncsiskodva figyelt a kiságyból. Felkeltem és kivettem, majd halkan leosontunk a nappaliban, ahol már anyu várt. Puszit nyomva az arcára köszöntöttem, majd az asztalhoz leültettem Bellát. Egy újság várakozott az asztalon, amit ma adtak ki. Érdekesen néztem a címlapra, amitől a lélegzetem is elállt és dülledt szemekkel tartottam magam előtt.. 

12. Ez a te hibád

- Peter elrabolta Bellát.! - kezdett el jobban sírni.

Csak döbbenten álltam ott és az utolsó szavai kavarogtak a fejemben. "Elrabolta Bellát". Ki tudja, hogy most hol lehet egyáltalán látjuk-e újra?!

- Ez a te hibád Emily! - mondtam komoly arccal a szemeibe, majd felmentem a szobámba. 

A szobámban csak ledőltem az ágyamra és gondolkodtam, hogy mit kéne most csinálni. Gépemet elővettem és ölembe helyeztem és bekövettem Petert. Nem tettem volna máskülönben csak Bella miatt, hátha ott látunk róla valami életjelet. Megnéztem az adatlapját és láttam egy nemrég feltett képet Belláról, akit egy nő csókolgat. Bella nevét átváltoztatta Anne-re. Dühösen csaptam le a laptopomat, majd az ágyra helyeztem magam mellé. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fog történni, hogy Peter tud ilyen aljas lenni. Dühöngésem az ajtó kopogása zavarta meg.

- Gyere, akárki is vagy! - szóltam oda.

*Louis szemszöge*

Egész próbán olyan fura volt nekem Harry. Már nagyon régóta ismerem, hogy tudjam, mikor van valami baja. A próba végén hazaindultunk és váratlan hír várt otthon. Emily kisírt szemekkel jött oda hozzánk, hogy Bellát elrabolta Peter. Barátomra nézve láttam, hogy tekintete komoly lett és üveges. Egy ideig csöndben volt, majd Emilyhez nem éppen kedves szavakkal szólt, majd felrohant az emeletre.

- Igaza van. - rogyott a földre Emily, akinek még jobban folytak a könnyei.

- Dehogy is kicsim! - hajolt le hozzá anyukája.

- Nem a te hibád Emily! - öleltem meg most már én is, majd követtek a többiek is.

- Felmegyek beszélek vele! - szólt oda Liam.

- Hagyd, inkább én. - indultam el az emeletre.

Először benéztem Emily szobájába, mivel amióta Emilyék hazajöttek ott szokott aludni, de nem találtam így elindultam a szobája felé. Megálltam és bekopogtam, amit egy "gyere, akárki is vagy" követett. Bementem majd láttam Hazza dühvel teli tekintetét. Leültem az ágyra közvetlen mellé és átöleltem.

- Tudom nehéz neked, ahogy nekünk is, de Harry... nem kellett volna ilyet mondanod Emilynek. Akárhogy is érzed, de neki a legnehezebb. - távolodtam el tőle, hogy a szemeibe nézhessek. 

-  Louis...én azt a kislányt lányomként szerettem... és most nincs. - kezdett folyni a könnye. - Ebben Emily a hibás, ha nem engedi, hogy Peter elvigyek akkor most itt lenne velem és nevetne rám, ahogy szokott, hozzám bújna apró kis testével és együtt játszanánk és aludnánk. Olyan boldog család lehettünk volna, Én Bella és Emily. - öntötte ki a szívét.

- Harry, Bella vissza fog jönni és minden rendben lesz, megtaláljuk, de addig is... maradj Emily mellett és ne legyél vele ilyen. Rád a családjára és Liamre van most szüksége. - húztam fel az ágyról.

- Igazad van Loui. - indultunk el az emeletről.

Leértünk a nappaliba, ahol már csak a család tagjai és persze a bandatagok voltak. Leültünk a kanapéra, Harry meg odament Emilyhez.

*Emily szemszöge*

Igaza volt Harrynek...Az én hibám miatt nincs most itt közöttünk Bella. Nem kellett volna engednem, hogy elvigye. Leültem a kanapéra, majd anyu kikísérte a rendőröket. Fejemet kezembe temettem és csak sírtam. Már jócskán sötét volt és a szobába meg volt fagyva a levegő. Senki sem szólt senkihez, mindenki csak aggódott. A lépcsőről lábak lejövetelét lehetett hallani, amikor arra eszméltem, hogy Harry ül mellettem. Kezemet megfogta és egy csókot nyomott a számra. Könnyeimet letörölte, de hiába, rádőltem és csak sírtam. Finom illata, csak úgy áramlott be az orromon, szíve dobogását tisztán hallottam, ami miatt kicsit megnyugodtam. A többiek kezdtek fogyni körülöttünk, mindenki ment aludni, vagyis próbált. Egyszer csak arra eszméltem, hogy Harry ölbe kap és felvisz az emeletre. Az ágyra letett és egy csókot nyomott a számra.

- Ne haragudj, nem akartam azt mondani, amit mondtam. - fogta meg a kezemet és közben csillogó szemeivel nézett.

- Harry...igazad volt, miattam van ez az egész. - átöleltem majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.

Fogtam a pizsamámat és bementem a fürdőbe. Egy forró zuhanyt vettem, majd magamra kapva a ruhámat befeküdtem Harry mellé az ágyba. Szorosan magához húzott és egy utolsó puszit nyomott a fejemre elalvás előtt. Csak feküdtem az ágyban és néztem magam elé a sötétben. Bellán járt az eszem, meg kell találnom. Óvatosan kibújva Harry kezei közül pizsamában indultam útnak, hogy megkeressem Bellát. Nem érdekelt, hogyha megnéz valaki, engem csak egy cél vezérelt, Bella. New York sötét utcáin csavarogtam, amit csak a lámpák világítottak meg. Itt-ott részeges emberek szólongattak meg, de rájuk sem figyelve mentem tovább. Peter régi lakásához értem, majd láttam, az eladó táblát, így még jobban elkeseredtem. A telefonomat elővéve figyeltem a twittert, ahová Peter egy újabb képet tett ki. 

"@Peter_Halton Imádom, de mosollyal az arcán jobban. Bárcsak visszatérne az a mosolygós kislány, akit elkezdtem nevelni. "

Meglátva a bejegyzést muszáj voltam válaszolni, hiszen elöntött a düh. Leültem egy padra, amit egy lámpa fénye világított meg, majd elkezdtem pötyögni.

"@Peter_Halton Talán, ha újra az anyukájával lenne visszatérne a mosolya. Hiányzik nekünk, kérlek hozd vissza! Emily xx"

A telefonomat nézegetve és várva a választ rábukkantam egy telefonszámra. Peter anyukája adta meg még régen, hogyha valami gond van akkor itt elérem. El is felejtettem, hogy még benne van a száma, hiszen azóta már telefont is cseréltem. A számot tárcsáztam és vártam. Már épp le akartam tenni, amikor egy álmos hang szólt bele.

- Igen, tessék? - kérdezte egy női hang a vonal másik feléről.

- Jane! Te vagy az? - pattantam fel a padról.

- Igen, ki az? - kezdett hangja ébredezni.

- Emily Payne vagyok, emlékszel rám? 

- Emily, szia. Miért kerestél? - érdeklődött.

- Jane... Peter elvitte a lányunkat a tudtom nélkül. Aggódom érte, mivel twitteren úgy tüntette fel Bellát, hogy Anne és nem jelentkezik. Nem tudom telefonon elérni és fogalmam sincs, hogy hova vitte a lányomat, de nagyon aggódunk érte. - kezdtem el sírni.

- Micsoda?? - döbbent le. - Ezt nem hiszem el... tegnap itt volt nálunk és megmutatta nekünk Bellát. Katy-vel jött és, mikor indulni kezdtek azt mondták, hogy most hazaviszik neked Bellát. 

- De nem jött vissza. Mondom, twitteren van kint egy kép róla meg Katy-ről. És a kép címe, hogy Katy és Anne. Miközben az Bella... - kezdett hangom folyamatosan elcsuklani.

- Jaj kicsim, nyugodj meg. Megmondom Katy címét, hátha oda mentek. Ne aggódj, biztos minden rendben van Bellával. - nyugtatgatott majd lediktálta a címet.

- Köszönöm szépen Jane! Majd hívlak, ha történt valami.-  raktam le a telefont, majd elindultam haza, hogy egy normális ruhában legyek mivel már kezdtem fázni.

Már pirkadt, amikor hazaértem. A nappaliban aggódó tekintetek figyeltek rám. 

- Hol voltál? Már aggódtunk érted. - rohant oda hozzám Harry.

- Csak kiszellőztettem a fejemet. Felhívtam Peter anyukáját és megadta Katy címét. - mondtam a többieknek Harry válla fölött.

- Akkor induljunk! - álltak fel a többiek és felrohantak az emeletre.

Mi is így tettünk Harryvel. Magamra kaptam egy cicagatyát egy hosszú pulóvert és egy barna sarut, majd útnak indultunk. Anyu felhívta a rendőrséget és, amikor a megadott címhez érkeztünk már ott vártak. Felsiettünk a címen lediktált névhez és ajtóhoz, majd becsöngettünk. A lakásból egy rohanó ember hangját hallottuk, majd kinyitotta az ajtót és nem hittünk a szemünknek...

Sziasztok!
A bejegyzés alatt található egy vélemény "sáv" ahol kipipálhatjátok, hogy tetszett-e vagy sem a rész. Örülnék, ha pipálnátok, vagy dobnátok pár komit illetve szólnátok, ha valamin kéne változtatnom.
http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg nem tudom láttátok-e már, de nekem könnyet csaltak a szemembe a fiúk. Nagyon egyszerű a klip, de nagyszerű. Innen is nagy gratulációmat küldöm a fiúknak.
Puszillak titeket, White. 

Töprengés a blogról

Sziasztok!

Nem új részt hoztam, csak kezdem azt érezni, hogy rosszul csinálom, amit csinálok és semmi izgalmas nincs a történeteimben illetve, hogy kár volt létrehoznom ezt a blogot. Nem tudok dönteni, hogy folytassam-e vagy inkább hagyjam és fejezzem be, még most amíg az elején járok. Nem kapok olyan sok visszajelzést, ami miatt úgy kéne éreznem, hogy folytassam azonban az egyik részem meg sajnálná azokat, akik írnak és biztatnak. Fogalmam sincs mit tegyek...

11. Bellából Anne?

- Harry mondanom kell valamit...- szólalt meg mellettem komoly tekintettel.

*Emily szemszöge*

- Holnap Peter elviszi egy kicsit magukhoz Bellát...- vettem mély levegőt - Ma vásárlás után összefutottam vele. - vártam a reakcióját.

- Ez a te döntésed én nem szólhatok bele, de nem fura, hogy ilyen hirtelen megakarja ismerni a lányát, miközben lassan fél éve, hogy Bella megszületett és még egy levelet sem tudott neked írni, hogy mi van veletek? - nézett rám kérdőn.

- Igazad van, nekem is furcsa, de nem tilthatom el tőle a vér szerinti lányát. Joga van látni, még ha én sem szívesen bízom rá. - fogtam meg a kezeit.

Utolsó mondatomra a válasza egy hosszas csók volt, ami után álomra hajtottuk fejünket. Reggel a nap sugaraira ébredtem. Szemeimet kinyitva láttam, hogy Harry helye az ágyban üresen állt. Felültem az ágyból és mivel Bellát sem láttam sejtettem, hogy Harry már jó gondját viseli. Telefonomon megnézve az időt láttam, hogy valaki megjelölt twitteren egy képen. Számra mosoly húzódott, amikor megláttam. Gyorsan felkeltem és a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. 

*Harry szemszöge*

Reggel korán felébredtem, mivel egész este csak Peteren járt az agyam, hogy miért érdekli őt ennyire Bella. Halkan keltem ki az ágyból, amikor láttam, hogy Bellus ott figyel rám a kiságyból. Az ágyához mentem és kivettem belőle, majd elindultam vele a konyha felé. Kerestem neki reggelit, majd az ölembe ültetve megetettem őt. A reggeli közben jöttem rá, amit pár napja mondott Emily teljesen igaz. Bellát a saját lányomként szeretem és iszonyat jól kijövünk egymással. Repülőnek álcázva a reggelit kész is lettünk. Bella végig nevette ezt a folyamatot, majd utána halkan visszatérve a hálóba a fürdőbe igyekeztünk, hogy le tudjam tisztogatni. Egy kis ruhát keresve neki felöltöztettem, majd egy kis copfot csináltam neki. Telefonomat felkapva osontunk le a nappaliba és kezdtük el a játékot. Bella aranyosan kúszott a szőnyegen és próbált elkapni, ami sikerült neki, mivel megadtam magamat. Telefonomat elővettem majd egy fotót csináltam, hogy milyen ügyesen elvégeztem vele a reggeli teendőket, amit ki is tweeteltem Emilynek.

"@Emily_Payne Kora reggel megreggelizve, lefürödve, felöltözve! Ügyesek vagyunk? Már csak rád várunk, hogy felébredj. :) Szeretlek! Harry xx "

Mikor kész lettem a kép készítésével azon kaptam magamat, hogy Bella parányi teste öleli az oldalamat és szemembe nézve gügyög nekem. Mellkasomra húztam és ott pihentünk tovább a földön. Fentről mocorgást hallottam, majd oldalra nézve egy láb jelent meg mellettünk. Felnézve láttam, hogy Emily van fölöttem, amit próbáltam viccesre titulálni.

- Nem hittem volna, hogy egyszer fölöttem leszel. - vetettem rá egy huncut mosolyt.

- Jaj Harry. - nevette el magát. - Csak arra tudsz gondolni! - vette el tőlem Bellát.

- Csak vicceltem. Peter hányra jön? - keltem fel immáron én is a földről.

- 10 perc múlva, ha minden igaz. Ti meg próbáltok nem? - állt velem szemben.

- Igen, mi is lassan indulunk.És neked valami terv mára? - kíváncsiskodtam tőle.

- Találkozok a csajokkal és vásárolunk. 5-re hazaérek, kb addigra hozza haza Peter Bellát. - nyomott egy puszit az arcomra.

Beszélgetésünket a fiúk zavarták meg. Kimentünk a konyhába és gyorsan megreggelizünk, majd Belláéktól elköszönve indultunk el a próbára. Ahogy az ajtón mentünk volna ki Petert találtuk magunk előtt. Egy lenéző tekintettel haladtam el mellette, amire ő csak egy mosollyal reagált. 

- Gyere Harry! - kiabált utánam Loui.

*Emily szemszöge*

Amint Harryék kiléptek az ajtón Petert találtam magammal szemben.

- Szia. - üdvözöltem.

- Sziasztok! - vette ki mosolyogva kezemből Bellát.

- Akkor 5-re max. fél 6-ra hozd haza! - nyomtam kezébe egy táskát, amiben Bella cuccai voltak. - Ebben mindent megtalálsz, amire esetleg Bellának szüksége lehet. Tettem be kaját is, pelenkát, játékokat, meg vizet, ha szomjas lenne. - soroltam fel a tudnivalókat.

- Rendben, köszi szépen. - villantott egy mosolyt, majd egy puszit nyomva az arcomra elment.

Gyorsan felrohantam a fürdőbe, hogy igazítsak a sminkemen és a hajamon, mivel nemsokára jönnek a csajok. Magamra kaptam egy fehér toppot egy virágmintás szoknyát és egy sárga kardigánt majd leérve felvettem a sárga magassarkúmat. Épp kész lettem, amikor a csajok csöngettek az ajtón. Kinyitottam az ajtót majd útnak indultunk. Már órák óta jártuk a várost és a boltokat, amikor Lilly-nek azaz ötlete támadt, hogy a zebra kellős közepén csináljunk egy képet. Gyorsan beálltunk a többiekkel, majd épphogy kész lettünk a képpel a lámpa pirosra váltott így gyorsan futásnak eredtünk.

Beültünk egy kávézóba egy napzáró kávéra és még ott beszélgettünk egy kicsit, amikor az órámra nézve láttam, hogy lassan 5 óra lesz. Gyorsan kiittam a bögrém tartalmát és felpattantam. Csajoktól elbúcsúztam majd egy taxit fogva 10 perc alatt haza is értem. Otthon lepakoltam a cuccaimat, majd összedobtam egy szendvicset. Anyuéknak még semmi hírük nem volt, hiszen mindig estig dolgoznak. Már jócskán elmúlt 5 óra, kezdtem kicsit aggódni. Idegesen járkáltam fel alá. Fel az emeletre le az emeletről, amikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Anyu lépett be az ajtón. Tekintetem rideg volt és aggódó, amit észre is vett.

- Mi a baj kicsim? - rohant oda hozzám ledobva a csomagjait.

- Peter még nem hozta haza Bellát. - kezdtem el sírni. 

- Miért hova vitte? - kezdett anyu is ideges lenni.

- Azt mondta, hogy ma hadd legyen vele, elviszi anyukájához megmutatni neki az unokáját. Fél 6-ra kellett volna, hogy hozza ehhez képest már fél 7 van. Telefonon nem érem el és kezdek aggódni anyu. - mondatom közben többször csuklott el a hangom, mint egész életem során.

- Kicsim...Peter szülei már nem laknak itt. - jelentette ki anyu idegesen.

A hír hallatán lerogytam a földre és csak sírtam. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehetnek vagy mi oka annak, hogy még nem hozta haza. Gyorsan a telefonomért rohantam és a gépemért, majd bekapcsoltam azt. A telefonom nem mutatta semmi életjelét annak, hogy Peter keresett volna. Felléptem twitterre hátha ott van valami életjele Peternek, amikor egy képet találtam. Peter tweetelte ki egy órája. Könnyeim csak folytak és folytak.

"@Peter_Halton Katy és a kislányunk Anne. Imádom őket. Végre boldog családban érzem magamat. :)"

Anyut odahívva megmutattam neki a képet, amin az én kislányom van és egyből hívtuk a rendőrséget.

*Harry szemszöge*

A próbán nem tudtam figyelni, folyamatosan Bella és Peter járt a fejemben. Végre a fáradalmas nap után hazaindultunk. Megálltunk Liamék háza előtt, ahol rengeteg rendőrautó állt meg. Fogalmunk sem volt mi történt így bementünk a házba. A lakásba érve láttuk, hogy Emily sír, szemei vörösek könnyeitől és a rendőrök épp valamit irkálnak és Bella képét fogják. Minden rossz megfordult a fejembe így gyorsan odarohantam hozzá.

- Mi történt Emily? - néztem bele kisírt szemeibe

- Peter elrabolta Bellát! - kezdett el jobban sírni.