3. A megtermett apukák.

- Liam hozd a kocsit gyorsan!


*Liam szemszöge*

Amint kiabálást hallottam a húgomtól rohantam a kocsim felé. Anyáék lesegítették őt a lépcsőn majd a kocsi felé vették az irányt. Amilyen gyorsan csak tudtam a kórház felé indultam így mindössze 20 perc alatt oda is értünk. Besegítettük őt a kórházba, majd egy tolókocsival egy kórterembe vitték. 5 percre rá bemehettünk hozzá. Mindenkin látszott az idegesség főleg a fiúkon, anyu már tudta, hogy mi fog történni mivel ő már ezt átélte, nem is egyszer. Mindannyian bebaktattunk hozzá és leültünk. Szegénykémnek elég sűrűn jöttek a fájásai anya szerint.

- Ne hozzunk neked valamit? - idegeskedett Harry.
- Nem kell köszi, ezt már fél lábon is kibírom. - nyomott egy erőltetett mosolyt.

Tudtam én, hogy Emily erős, na de, hogy ennyire ezt nem gondoltam volna. Már az első fájásnál könyörögtem volna fájdalomcsillapítóért, de ő nem tette. Az ajtón egy idősödő férfi lépett be, aki egyből Emily felé vette az irányt. Kimentünk, hogy nyugodtan megvizsgálhassa, majd csak annyit vettünk észre, hogy az ágyával együtt őt tolják ki a szobából.

- Hát, onnan már csak ketten jövünk ki! - mosolygott, de látszott arcán a fájdalom és a fáradtság.
- Ügyes legyél! Kitartást! - nyomtam egy csókot a homlokára.

Mindannyian a váróban ültünk kezünket tördelve és az ajtót nézve, amin Emily-t tolták be. Az idő csak telt és telt. Már kezdtünk idegeskedni (igen lehetett még ennél jobban is), amikor dr. Smith lépett oda hozzánk egy csöppséggel a kezében.

- Önök Emily Payne hozzátartozói? - kérdezte széles vigyorral az arcán.
- Igen, én vagyok a bátyja! - feleltem, majd közelebb léptem, hogy szemügyre vehessem a csöppséget a doki kezében.


Hirtelen lefagytam, ilyen gyönyörűséget még nem láttam. Olyan nyugodt és békés volt, hogy az hihetetlen.

- Tessék uram! Mindjárt bemehetnek a kismamához is! - adta át nekem a doki a kislányt, majd elviharzott.

Csak álltam ott és mosolyogtam, majd megfordultam és megmutattam a csapat többi tagjának is. Mindenki csodálta őt. Már most imádtuk, egyszerűen olyan jó kisugárzása volt. Láttam, hogy Harry nagyon mosolyog a kicsire és nézi, így bátorkodtam a kezébe adni, úgyis anyával akartam pár szót váltani.

*Harry szemszöge*

Láttam, hogy azaz orvos közelít felénk, aki pár órája még Emily szobájába jött be. Észrevettem, hogy kezében hoz valamit, majd Liamnek adja oda. Liam arcát figyelve nagyon nagy boldogságot vettem észre. Mindenki odament, majd láttam, hogy Liam elindul felém.

- Fogd meg Harry. - adta át nekem Emily kislányát.

Kezembe tartottam egy kincset. Olyan gyönyörű volt már most mint Emily, nem tudtam elképzelni, hogy-hogy tudta a volt barátja ezt eldobni magától. Csak néztem őt és ő is engem, meseszép kislány.

- Fiúk! Gyertek, bemehetünk hozzá! - kiabált oda Liam.

Mindannyian elindultunk Emily kórterme felé. Beérve őt találtuk meg az ágyon. Szegény nagyon kifáradt volt arca sápadt, de még így is mosolygott. Beérve odaadtam neki a kislányát és mindannyian izgalommal vártuk, hogy végül mi lesz a kicsi neve.

*Emily szemszöge*

A szülés komplikáció mentes volt. Izabellát csak egy percre láthattam, majd elvitték letisztogatni. Fél órát vártam, hogy még megcsinálják az ilyenkor szükséges dolgokat, majd ismét a szobámba lehettem, fáradtan, meggyötörve. A fiúk léptek be az ajtón és anya. Anya rögtön odarohant és gratulált a többiekkel együtt. 2 számomra ismerős személyt nem láttam még. A kislányomat és Harry-t. A fiúk félreálltak majd megláttam őket együtt. Harry kezében mesésen mutatott Izabella, majd elindult felém és a kezembe adta a kislányomat. Mindenki kíváncsian nézett rám és vártak. Én még csak csodáltam egyetlen kincsemet, akinek szeme és a haja az apjáé, de már most mosolyog annak ellenére, hogy micsoda küzdelmeken kellett végigmennie.

- Olyan csodálatos vagy Izabella! - mondtam kicsimnek, majd nagy örömmel futottak oda az eddig ágyam végénél lévő fiúk.
- Szóval ő itt az én unokám, Izabella? - kérdezte anyu miközben egy puszit nyomott a fejemre.
- Igen, ő itt hivatalosan Izabella Payne! - jelentettem ki.

Az orvos zavarta meg ünneplésünket, és Izabellát magával vitte. A többiek is hazamentek és én ahogy letettem a fejemet a párnámra elaludtam. Mindössze még 2 napot kell itt tartózkodnunk Bellával és utána hazavihetem.

2 nappal később

- Liam mindent betettél biztos? - idegeskedtem Liammel.

- Igen Emily, mindent betettem! - válaszolta, majd a babahordozóba tett Bellát megragadta és elindultunk a kocsihoz.

Liammel Harry is jött, hogy engem segítsen nehogy elájuljak. Beszálltunk a kocsiba, Bellát bekötöttük, majd elindultunk haza. Harry arcán iszonyatos nagy mosoly ült. Úgy éreztem mintha valamit akarna mondani csak nem meri. 20 perc múlva, amikor hazaértünk a többiek vártak otthon. Ők főztek, persze anyu segítségével. Bellát kivettük a hordozóból, majd kezembe kezdtem el ringatni. A többiek csak csöndben figyeltek, ám ezt a csöndes drága kislányom szakította meg. 

- Biztos éhes! - szólt oda anya, mert látta, hogy tekintetem azt tükrözi, hogy "most vajon mi baja lehet?"

Elővettem egy cumisüveget, majd Louis kezébe tettem Bellát.

- Van kedved megetetni Loui? - mosolyogtam rá, majd megráztam a cumisüveget.

- Kérdezned sem kellett volna! Bármikor! - vette el kezemből az üveget, majd elkezdte etetni Bellát.

Csináltam róluk egy képet, amit etetés után Loui rögtön ki is tweetelt. 

"@Louis_Tomlinson: Liam húgának kislányát etetem. Azt hiszem szerelmes lettem, életemben nem láttam még egy ilyen tündért.(: Louis. xx"

Miután Loui végre elengedte kezei öleléséből Bellát Harry vette át a hűséges apa szerepét. Már előre félek, hogy ezek 5-en elrontják a kislányomat, a sok badarsággal, amit csinálnak, vagyis nem elrontják, hanem elkényeztetik. Iszonyatosan jól esett, hogy ennyire törődnek velem és lehet rájuk számítani. Most valamilyen szinten napközben kiveszik a kezem közül a kötelességeimet. Harry lefeküdt a kanapéra hasán pedig Bella pihent meg. Annyira aranyosak voltak együtt, ahogy Harry csak fekszik Bella meg nézz a nagyvilágba, mintha azt sem tudná, hogy hol van, vagy mi kik vagyunk. Előkapta Loui a telefonját, majd lekapta Harry-t és Bellát.

"@Louis_Tomlinson @Harry_Styles. A mi Harryn-k nem csak anyuciért, de a kicsiért is odavan. Hát nem édesek együtt? Mintha a saját lányát tartaná a kezében. Büszke vagyok rád Hazza. (: Louis. xx"