1. Váratlanságok sokasága

A nevem Emily Payne. A szüleimmel élek New Yorkban. Van egy bátyám, aki még 16 éves koromban egy tehetségkutató miatt elutazott itthonról. Mindig is reménykedtem benne, hogy megnyeri és híres lesz, mivel gyönyörű hangja van. A reményem beteljesült. Ugyan nem ő nyerte meg a versenyt, de egy csapattá alakították őket. 4 fiút hozzá csatoltak és így lettek egy banda. A nevük One Direction lett, mostanra már tinilányok százának kedvencei. A verseny után hazajött, majd elköszönt tőlünk. A szívem szakadt meg miután itt hagyott, de nekem itt volt a sulim,a tánc a modellkedés. Azóta 2 év eltelt. Boldog kapcsolatban élek. Liam-et azóta nem láttuk a sok fellépés miatt, amit nagyon sajnálok, mert már unom, hogy csak webcamon látjuk egymást. Liamen kívül csak anyuék vannak nekem, akiket szintén ritkán látok, mivel mindig csak dolgoznak. Amint már mondtam 2 éve egy fiú boldogítja az életemet, akit imádok. Miután Liam elment ő segített nekem úgymond feldolgozni a bátyám hiányát, és végül kapcsolat lett belőle. Igaz az utóbbi időkben többet vitázunk, de hát melyik kapcsolatban nincsenek viták? Nemrég érettségiztem le és fogalmam sincs melyik fősulira vagy egyetemre akarok menni. Ez még a jövő zenéje. Ami biztos, hogy modellkedni akarok és táncolni, ezt a két dolgot nem akarom az életemből kihagyni. Reggelente amikor felkelek anyuék már nincsenek otthon. Miután felkeltem megreggeliztem, majd felöltöztem. Mostanság rosszul érzem magamat így eldöntöttem, hogy ellátogatok kedvenc és egyetlen dokimhoz. Útnak indultam hát. Fogtam a kocsikulcsomat és elindultam az orvosomhoz. Mivel időpontra mentem hál istennek nem kellett a kígyózó sort végig várni, de inkább végig vártam volna, mintsem, hogy azt a hírt halljam, amire még gondolni sem mertem volna. Már az orvostól hazafele jövök, amikor a kedvenc kávézóm előtt állok meg a kocsival. Bementem és leültem, majd egy kedves hölgy hozta a szokásos sajttortámat és kávémat. Folyamatosan a doki szavai jártak a fejemben és az, hogy most anyuéknak és Peternek hogy a fenében mondjam el. A kávém felé nyúlva álmélkodva figyeltem az ajtón bejövő embereket, majd a szívem szakadt meg, amikor Perert láttam, hogy kézen fogva jön be egy számomra ismerős lánnyal az ajtón. A suli úgymond ribancával. Cara arcán letörölhetetlen mosoly kerekedett amikor észrevette, hogy megláttam őket. Mit sem törődve azzal, hogy még nem fogyasztottam el a mindennapi finomságaimat felálltam és odamentem. 

- Peter hogy képzelted ezt? - förmedtem rá.

- Ne haragudj Emily...nem így akartam, hogy megtudd. - vakarta meg a fejét.

- Mit kéne megtudnom? - értetlenkedtem.

- Azt, hogy Cara és én együtt vagyunk. - válaszolta, miközben Cara-t átkarolta.

Cara arcát sosem fogom elfelejteni, azaz ördögi vigyor, amit akkor a képembe villantott iszonyatosan rosszul esett, hát amit még Peter művelt. Könnyes szemmel indultam az ajtó felé mit sem törődve Peterrel és azzal a lotyóval, amikor Peter megfogta a kezemet.

- Sajnálom Emily. - nézett a szemembe.

- Legyetek boldogok! - húztam ki kezemet a kezéből és kimentem az ajtón.

Visszanéztem majd láttam, hogy Cara egy asztalhoz húzza Petert. Beültem a kocsiba és hazamentem. Behuppantam az ágyamba és csak sírtam. Fogalmam sem volt anyuéknak, hogy mondjam el azt, hogy Petertől gyereket várok, és épp most dobott ki. Egy dolog járkált a fejembe, mégpedig az, hogy most Liamre van szükségem. Ilyenkor mindig meg tudott nyugtatni. Bekapcsoltam a laptopomat és egy jegyet foglaltattam le a leghamarabb induló Londoni járatra. Amint ez megvolt írtam egy sms-t Liamnek, majd elkezdtem pakolni. Bő egy óra pakolás után, gyorsan lefürödtem hajat mostam kicsit rendbe szedtem magamat, majd írtam egy cetlit anyuéknak, amiben ez állt:

" Drága anya és apa! Ne lepődjetek meg, ha nem találtok itthon. Elutaztam Liamhez, hogy meglátogassam. Majd hívlak titeket és mindent elmagyarázok. Nagyon vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket, Emily"

Nem tudtam elképzelni anyuéknak milyen nehéz lesz ez, hogy elutaztam, mivel Liam elköltözését is elég rosszul fogadták. Gyorsan felkaptam a cuccaimat, majd útnak indultam. Egész végig azon gondolkodtam, hogy mi fog rám várni Londonban, egyáltalán mennyi ideig leszek ott. Töprengésemet az zavarta meg, hogy már a repülőtéren vártam. Gyorsan leadtam a csomagjaimat majd szállhattam is fel a repülőre. Bő 4 órás utazás után, amit sikerült végig aludnom leszálltunk. A repülőtéren a csomagjaimat várva, majd azzal elindulva Liamet és 4 fiút tekintettem meg. Sírva rohantam oda a bátyámhoz, aki semmit sem értett. 

- Mi a baj Emily? - kérdezte aggódva.

- Liam annyira hülye vagyok...- sírtam tovább.

Kezemet megfogta, majd odavitt a fiúkhoz, hogy bemutasson. 

- Fiúk, ő itt a húgom, Emily! - mutatott be nekik.

- Szia Emily! - köszöntöttek sorba.

Liam a kocsihoz vezetett majd hazavittek. A fiúk nem tartottak velünk, így nyugodtan tudtunk otthon kettesben beszélgetni.Leültem a kanapéra, majd arra lettem figyelmes, hogy Liam egy pohár vizet nyom a kezembe és leül mellém.

- Most már elmondod, hogy mi a baj? Egyáltalán anyuék tudják, hogy eljöttél? - kezdte el a faggatást, komoly arccal.

- Hagytam nekik cetlit. - kortyoltam bele a vízbe.

- Emily ez így nem helyes! - förmedt rám. 

- Tudom, de nem tudtam otthon maradni, szükségem volt rád. - újra sírásnak eredt a szemem.

- De miért? Mi történt? - ölelt át.

- Liam én... - kezdtem el, de nem tudtam befejezni, gondolkodtam, hogy-hogy adjam be neki ezt az egészet.

- Te Emily? - nyitotta tágra szemeit.

- Gyereket várok Liam. - böktem ki, majd fejemet lehajtottam. 
- A legszomorúbb, hogy most hagyott el a barátom is. Megcsalt a suli úgymond ribancával. - kezdtem el morzsolni a kezeimet.

- Jaj Emily...ugye tudod, hogy anyuéknak ezt el kell mondanod? És azt is tudnod kell, hogy itt bármeddig maradhatsz! - törölgette le a könnyeimet

- Köszönöm szépen Liam! El sem hiszed, hogy most mennyire boldoggá tettél, és...tudom, hogy el kell nekik mondani, csak félek ettől az egésztől. 

Amint kimondtam az utolsó mondatomat megcsörrent a telefonom. Elővettem, majd láttam, hogy anya hív. Magam előtt tartottam, majd eldöntöttem, hogy felveszem. Rosszul döntöttem... Fél óra után, amikor befejeztem a beszélgetés, csak magam elé bámultam.