2012. október 28., vasárnap

8. A terv


*Liam szemszöge*

Ma jönnek meg anyuék így mivel nem otthon aludtunk, hanem a szállodában a fiúkat felkeltve gyors pakolásba és öltözködésbe kezdtünk. A telefonom csipogása zavarta meg a szendvicsem készítését. Belláról tett ki Emily egy képet, amint épp az én keresztlányom ül a Nialltól kapott pizsamájában még Londonban. A kanapéra leülve láttam, hogy Harry nagyon nézi a telefonját így mivel már szinte napok óta egy szót sem szóltunk egymáshoz, vettem a bátorságot és megtörtem a csendet.

- Te is kijössz velünk a reptérre Emilyékért? - haraptam bele a szendvicsembe.
- Nem hiszem, majd nálatok találkozunk később. – mormogta az orra alatt.
- Harry nem csinálhatod ezt! – tettem le a tányért.
- Ugyan mit? – vetette rám a tekintetét, mintha nem tudná, miről van szó.
- Mondd el neki! – álltam fel és bementem a szobámba készülni.

Fél óra és Emilyék gépe leszáll. Gyorsan átöltöztem majd a fiúk szobájába benyitva siettettem őket. Zayn még a tükör előtt állva csinálta a haját, Louis alsógatyában rohangált, Niall filmet nézett, Harry még mindig csak a nappaliban ült a kanapén. 20 perc múlva indulásra készen álltunk a liftben, ami már megérkezett a földszintre. Kiérve az ajtón fotósok százának vakuja villant a szemünkbe, de mit sem törődve vele mentünk tovább. Gyorsan kocsiba szálltunk, majd Loui elvitt minket a repülőtérre.

- Fiúk, csináljunk már egy kis csínytevést. –szólalt fel Loui a kormány mögül
- Mire gondolsz? – kapott az alkalmon Zayn.
- Megkérjük Harry-t, hogy maradjon otthon, neked Liam úgyis jön apukád kocsival mivel ide nem férünk be még hárman és mi Emilyéket elvisszük a szállodába és bezárjuk őket, hogy Harry-vel megtudják a dolgot beszélni. – mondta el remek tervét Louis.

Mindannyian helyeseltük az ötletet és a repülőtérre érve Harry-t fel is hívta Louis. Nagy tömeg jött ki a terminálból, amikor megpillantottuk őket. Apu már ott várt így őt is üdvözölve mentünk a csajok elé. Zayn a kezébe vette Bellát, majd úgy üdvözölte a többieket.

*Emily szemszöge*

Végre hosszas utazás után leszállt a gép és elmondhatom, hogy ultra büszke vagyok a kislányomra, amiért kibírta ezt a hosszas utat csöndben. Bellát kezembe fogva és egy bőröndöt magam után húzva a fiúkat tekintem meg apuval. Odasietve hozzájuk észreveszem, hogy Bella már Zayn kezében pihen. Liam a bőröndömet vette el így Louist üdvözöltem, akinek nagyon-nagyon furcsa mosoly ült az arcán.


- Sziasztok! – öleltem át mindenkit. 

Egy kis ideig még ott időztünk, amikor észrevettem, hogy Liam és apu távolabb állva egyezkednek valamin. Bátorkodtam és a többiektől bocsánatot kérve elindultam feléjük. Persze, amikor odaértem már abbahagyták és egy „semmit” mondva lezárták a kíváncsiskodásomat. Liam telefonját elővéve valamit nagyon fotózott, majd ujja irányába nézve láttam, hogy Bella Zayn kezében milyen jól elvan. 



Mivel Liammel kettesben maradtam, mert apu visszament anyuhoz és el is tűntek bátorkodtam megkérdezni őt mi van Harryvel.

- Harry, hogy-hogy nem jött ki? – néztem szemeibe.
- Nem volt kedve, tudod mióta meg van neki Cara… eléggé fura. – simogatott meg Liam.
- Értem… na, de mindegy is. Induljunk el haza. – erőltettem egy mosolyt és elindultam a többiek felé.

Kiértünk a kocsihoz, majd Zayn a babaülésbe tette Bellát. Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk, de nem arra amerre kellett volna. Kezdett nekem ez az egész nagyon gyanússá válni, főleg, hogy Louis amióta meglátott folyamatosan vigyorog.

- Loui, mi nem erre lakunk! – mondtam neki miközben Liamre értetlenül néztem.

- Teszünk egy kis kitérőt. – mosolygott mindenki.

Egy ideig még kocsikáztunk, majd egy hotel előtt álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból, majd Bellát kezembe véve fotósok százával találtam magamat szemben. A fiúk gyorsan betuszkoltak minket az ajtón, majd a lift felé vettük az irányt. A lift a 10. emeleten megállt, majd mi kiszálltunk belőle és egy ajtó elé vittek a fiúk.

- Mi folyik itt? – néztem rájuk kérdőn.
- Meg kell beszélnetek! – nyitotta ki az ajtót Louis, majd belöktek minket Bellával rajta.

Ahogy menekülni próbáltam nem bírtam, mivel az ajtó zárva volt. Megfordultam, majd velem szembe találtam meg Harry-t.

*Harry szemszöge*

Már vagy egy órája, hogy a fiúk elmentek így eldöntöttem, hogy végre elmegyek és rendbe szedem magamat, hiszen hivatalos vendég vagyok Emily meglepetés bulijára, amit az apukája és Liam szerveztek. Épp hogy kész lettem a fürdéssel az ajtó csapódását hallottam. Törölközőt tekerve magamra mentem ki a nappaliba az ajtó elé, ahol egy lány állt. Megfordult és láttam, hogy egy babát tart a kezében és ekkor jöttem rá, hogy az a lány nem más, mint Emily a kezében pedig Bella van. Tekintete riadt volt és meglepett. Kivettem kezéből Bellát, majd leültem vele a kanapéra.


*Emily szemszöge*

El sem hittem, hogy a fiúk mit csináltak..Egy olyan helyzetbe hoztak, amit próbáltam elkerülni főleg, hogy Harry egy száll törölközőben vette el tőlem Bellát. A kanapé felé vettem az irányt, hogy elvegyem tőle a lányomat és hazamenjek, de nem lehetek vele örökké ilyen viszonyban, ezt meg kell beszélnünk. Már előtte álltam, amikor láttam, hogy Bella mennyire, de mennyire örül neki és mosoly jelent meg az arcomon.

- Nagyon sokat nőtt! – tekintete még mindig Bellát fürkészte.
- Hát…nem tűnne fel ennyire, hogyha megerőltetted volna magadat és camon megnézted volna. – ültem le mellé a kanapéra.

Erre a válasza egy nagy nulla volt. Még mindig Bellussal játszott, amikor eldöntöttem, hogy kész elég, ha ő nem kezdeményez, majd megteszem én. Bellát kivéve kezéből, letettem a földre és Harryvel szembefordultam, hogy mégse csak a levegőnek beszéljek.

- Styles mondd mégis mi a bajod? De most őszintén…ne beszélj mellé légy szíves.. – kezdtem el a mondandómat.
- Semmi… - fürkészte a tekintetemet.
- Ne ide járj hazudni légy szíves… a semmi miatt nem beszélsz velem közel 2 hónapja? A semmi miatt nem vagy kíváncsi Bellára sem, akit szinte eddig a lányodnak tekintettél? A semmi miatt hanyagolsz minket? – förmedtem rá.
- Emily… most menj el légy szíves. – nyögte ki.
- Nem megyek sehova Harry. Hiányzol. El sem hiszed mennyire, erre itt vagyok, és csak annyit kérsz, hogy menjek el? – csúsztam közelebb hozzá.

Annyira közel voltunk egymáshoz, mint még soha. Kezét kezeimre helyezte, de még mindig csak a szemeimbe nézett. 

- Emily én… - mélyen nézett szemeimbe, majd megcsókolt. 

Kezemet a nyaka köré fontam, majd egyre szenvedélyesebben és vadabbul csókolt. Ledöntött a kanapéra, majd úgy folytattuk hevesen a csókunkat, amikor eltávolodott.


- Szeretlek! – lehelte ajkaimra. – Mennünk kell a bulidra. – állt fel a kanapéról, majd Bellát kezébe vette.

A kocsiba, már kibékülve és kézen fogva szálltunk be. Bő 20perc alatt odaértünk a lakásunkhoz. A kulcsomat elővéve a zárba tettem majd kinyitottam. Liamék már bent vártak a New York-i barátaimmal és egy számomra nem kívánatos személlyel.

4 megjegyzés:

  1. Drága szívem!

    Bocsánat, hogy eddig nem írtam, csak a suli miatt csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam és írjak. Nagyon jó lett ismételten, már várom, hogy ki az a nemkívánatos személy (mondjuk van egy sejtésem(: )
    És Harry... hát nagy taps neki, hogy VÉGRE bevalotta az érzelmeit Emily-nek és még meg is csókolta.

    Sok puszi, Zsuzsi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      El sem hiszed mennyit jelent, hogy biztatsz és olvasod! :) Holnap mindent megtudsz a nem kívánatos személyről;)

      Köszönöm még egyszer puszi White :*

      Törlés
  2. Sziaa nagyon jo mikor jön az új rész nem hoznál minden nap egyet hamár szünet van??? Imádom puszi Blan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Blan!

      Nagyon nagy öröm számomra, hogy tetszik a blog :)Próbálok minél több részt hozni kisebb időkieséssel, de néha, ha nem jön az ihlet vagy éppenséggel nincs időm, akkor nem tudok mit csinálni. Bal oldali sávban(kép alatt) ki van írva, hogy mikor esedékes a következő rész, amit majd próbálok mindig időben betartani, hogy ne okozzak csalódást. Remélem majd a következő részek is elnyerik tetszésedet és köszönöm, hogy kommenteltél!

      Üdv., Admin!:)

      Törlés